Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-10 / 162. szám
Ahol líj Ulanovdk születnek MEGYEI TtjKÖR CSOBÁNKAI KÉPESLAP Székely Bertalan Múzeum Szadán Mohácsi Regös Ferenc rajza ^ Mintha kútból néznénk az------------------------eget, olyan £ mélyen fekszik lent a völgyiben a hegyekkelkoszorúzott Í Csobánka. Körben fehér Í sziklafalak bukkannak elő a Í pilisi hegyek zöld erdejéből. Í A falu főterén állunk, s fe- Í jilnket hátravetve nézzük Í Oszolytető fehér szikláit, raj- Í ta a mozgó parányi pontokat. Í Felnőttek?... Gyerekek? Í Lentről nem lehet „kivenni”, Í pedig itt kószálnak a fejünk Í fölött. Ha lábuk alatt meg- Í lazulna egy kődarab, talán Í idáig gurulna. Van is ehhez Í egy idevalósi ,.falualapító” Í történet. Azt mesélik, azért olyan szétdobáltak a csobán- % kai házak, mert ahová éppen $ legördültek a kövek, abból és ^ ott építettek házat a régiek. '■> Háttal a hegynek támaszkodva áll Ács Klára tanárnő i| kétablakos háza. Kis csapás f kanyarodik a ház mellett föl % a meredek hegyoldalra, né- % hány lépés után már a ház £ gerincének magasságából néz- ^ hét be az ember a cseresznye- ^ fás kis udvarba. S nemcsak az % ember — a tyúkokra kacsin- £ gató róka is sűrű vendég lengne itt, ha el nem vinné a ked- vét a három rövid* görbe lábú, $ hosszúderekú, hallatlanul für- % gén rohanó daxli. Ök korlátlan £ urak Ácsék portáján. Egyet- $ len szóra villámgyorsan „hely- | cseres támadással” terelik a % tyúkokat, kalcasokat, kivéve 'egy dtís tarnjú sárga-fehéret, mert ő hozzájuk tartozik. Kölyök korukban együtt nőttek, s a termetes kakas el nem hagyja őket azóta. Együtt eszik a kutyákkal, velük kapaszkodik fel mindennap — télben, nyárban — a bokros hegyoldalba. Felvett egy sereg kutyaszokást: ha a daxlik megugatják a kerítés előtt megálló idegent, a fényes tollú kakas is addig kukorékol, míg el nem csitul a kutyaugatás. Most is, amint beszélgetünk a verandára nyíló konyhában, a kutyák’ lábaink körül he- verésznek, a kakas meg ott álldogál kitartóan már vagy fél órája a napfényes ajtókeretben. Pislog, s morgásszerű kurrogással „beszélget” a kutyákkal. Amikor a tanárnő beköti őszülő haját és keresi a kulcsokat, egyszerre végigfut az izgalom a kis „társaságon”; ugrándoznak, szaladgálnak, vinnyognák a rövid lábú kis kutyák és kiszalad a hegyre vezető csapásra a kakas is; kezdődik a mindennapos, de sose unalmas hegyi hancúrozás. Kapaszkodunk felfelé a sűrű erdőben. A kutyák, a kakas eltűnnek, egy perc múlva előbukkannak, s újra nekirugaszkodnak a fák sűrűjén behasító napsugárban. Lent a völgyben törlik,----------------—-------piroshk C sobánka. — Az ott a posta — muj tatja a zománctáblás kőhá- '<•, zat Ács Klára, aztán sorba- % veszi, megcélozza mutatóuj- !íjával a magasból „élőben” is 'j azt a képsort, amelyet meg- mutatott a falu újdonságai 1 közül az előbb lent a konyha- \ asztalra teregetett fényképéig ken: a kijavított utakat, a ta- % nácsházát, a térre nyíló föld- i művesszövetkezeti.. .boltot, az ; új óvodát, a téren tanyázó autóbuszokat, az öttantermes í— úttörőszobával, zsibongóig vál, TV-vel felszerelt — új ; iskolát, a Kupába, a cigány- í negyedbe vezető, frissen le- \ rakott villanypóznákat, a mo- ' zit, a kultúrházat. ? Sorolja a falu minden új- ? donságát egyszuszra, s nem í csoda, hogy elfullad, mire vé- ■■ gére ér. 5 Haladunk, lépegetünk to- 5 vább, felfelé a gombaszedők- keskeny csapásán. í — A kultúrháznál hagytam í abba — folytatja a tanárnő í —, na, arról aztán van me\ sélnivaló bőven. Evek óta \ tanítom a színjátszókat. Legl utóbb Nyíri Tibor: Nyitva a 'f kiskapu című színdarabját adJ tűk elő, de most, a nyári \ időben — mint másutt, itt í is csendesek az esték; a ! málna, az eper, a gyümölcsí szedés, a szénaforgatás elve\ szí az időt. El kellett halasz! tani még a Petőfi Színpad \ előadását is, pedig más al! kálómmal minden jegy elí kel elővételben, csak húsz! harminc jegy marad az elő\ adás idejére a pénztárban. De l nem is ezt akartam mesélni ! tulajdonképpen... ! Barangolunk, csipegetjük a í fű közül előpirosló szamó! cát, s mesél tovább: * * —. Cigánytáncot szerettünk \ volna előadni a tánccsoport- ; tál, s próbák közben eszembe \ jutott,, hogy kimegyek a Ru* púba, elhívom magukat a ci* gányokat, jöjjenek, segítsenek. * Nem álltak kötélnek, mivel j hogy Ők bizony nem táncól- ! nak a színpadon ország-világ •előtt... mezítláb! Hiába volt : a sok szó, hogy a mi lányaink ; is ezt teszik, így lenne ere- I deti, és nem! Ök szegková:csők, becsületes munkával, becsületes keresettel élnek, szépen öltöznek, meg lehet nézni a lakásaikat, olyan ott a padló, mint a gyúródeszka... csak nem fognak mezítláb táncolni. Tudnak ők jobbat — mondták és pár nap múlva valóban beállított hozzám a rupai küldöttség. Színdarabot írtak, kéteflvonásosat. Az első cselekménye (a múlt): elmegy a rongyos, piszkos cigány a MELEG FÉNY Alig serdültél és egy érett asszony rádterítette öle melegét, Nem engedte, hogy ficánkos kamaszkor ábrándjai közt kószálj szerteszét. Őrzött magának, mígnem férfi lettél; s ha dajkáltak is más és más karok, a messzi múltból rádsüt a meleg fény s hűlő tested is ezzel takarod . ■. nagyon rakoncátlankodik. Tudta, mi rágja az öreget, de hát ez ellen lehetetlen tenni. Nem azért küldték el a gyárból, mert nem akarták tartani, hanem mert nem bírta már a szíve. Hiszen Bakó vele is beszélt, ő is ezt tanácsolta. Bement Böskéékhez, megkérte, gondja legyen az öregre. Az meg megsértődött. Hogy erre talán a doktornak kell őt figyelmeztetnie? Tudja ő magától is! — Ez a doktor vissza pofozott az életbe. No, de ehhez volt köze az öreg Kálinak is. Mert az sem akart menni! De nem ám! A Böske. Takarított, mosott rám, főzött. Pénzt mégse fogadott el. Pedig megszolgálta, hiszen nem lehet azt ingyen. Vett egy pár cipőt a kötöknek. A botjával hadonászva, össze-vissza dadogva tette le a csomagot Böske asztalára, s gyorsan kisompolygott a konyhából, mielőtt az rátámadna. Vasárnap náluk ebédelt. Jól elbeszélgettek Böske urával. Rokon. Lakatos. Vasas az is. Esztergályos, lakatos, mindkettő ismeri a vas szívét, lelkét. Másnap megint magával vitte a gyereket. Annyit kérdezett, meg olyanokat, hogy alig győzte a választ, meg volt is, amit nem tudott. Pedig csak tíz esztendős az- a kölök. Bakó kijött hoz______ zá. Tanácsért. Hogy k it kellene megtenni művezetőnek Kali volt műhelyében? Mert Bíró elment, fődiszpécser lett egy másik gyárban. Az öreg sokáig rágta, de amikor kimondta, hogy Havas^ akkor Bakó egy pillanat alatt elfogadta. Mert tényleg, jobbat nem lehetne. Egy fél litert meg is ittak. A „köl'köt” zavarták el az italboltba. Amikor a kiskapuban kezet- rézott Bakóval, odaszűrte neki a foga között: — Jöhetsz máskor is ... az öreg Kálihoz... ha ... ha szükséged van arra, amit mondok ... te igazgató ... Szerencsére sötét volt, Bakó nem látta, hogy az öregnek egy pillanatra homályos lett a szeme tükre. Fogalma sem volt, Böske honnét szagolta ki, hogy születése napja volt. A hat- vanhanmadik. Ott ünnepelte náluk. A gyerek verset mondott, nem sült bele, pedig hosszú volt. Böske megcsókolta, az ura meg átölelte. Egy pillanatra átvillant rajta a szeretet forrósága. Inas, öreg kezével, amivel reggelente azelőtt a világot fenyegette, most nedvességet dörzsölt szét a szeme árkában. Másnap már úgy kopogott végig botjával az utcán, hogy vagy tízszer is megállt, egy- egy szóra az ismerősökkel. Az asszonyok mondták is, hogy: megszokta az öreg Kali. Olyan már, mint régen. Jó lehetett ilyen ember mellett asszonynak lenni. Szegény Panna néni, hogy már nem lehet együtt az öregével... ruhát, s ment Böskéhez, . a kólókért. Mert a szünidő hamar lejár, legyen addig jó annak- a kölöknek. De már három fagylaltot nem vett neki, ha olyan érzékeny a mandulája, nem azért bízza rá Böske, hogy beteg legyen mellette. Jó melegen sütött a nap,--------------— érezte, hogy b őre, szikkadt inai szívják magukba a melengető sugarakat. Itt-ott meglendítette a kisebb ágakat a szél, s a bokrok között feketerigók ugrándoztak. Maga mellé tette az újságot, kiolvasta. Lehunyta a szemét, s kicsit szundított. Talán álmodott is. Bakóról? Az automatáról? De mintha a kölök dolgozott városba, hátán a szögeszacskó. Kínálja itt is, ott is. Elküldik, nem vesznek szöget, hiába könyörög, hogy kell a kenyér a sok éhes gyereknek. Második felvonás (a jelen): iroda. A könyvelő telefonál: igen... igen kérem, ez a cso- bánkai szegkovács ktsz... mennyit ?... Tízezer... jó, meglesz, szállítjuk o, megbeszélt határidőre. Változik a kép: pénztár. Sorban állnak a jól öltözött (dehogy is mezítlábas1) cigányok a fizetésért. Függöny ... ök írták — magukról. Igaz, nem maradandó irodalmi alkotás, s ha sematikus, hát legyen mentségük, hogy a való élet is az néha. Elakad a történet folytatása, mert olyan éktelen lármát csapnak a kutyák, meg a kakas, hogy szinte zeng belé az erdős hegyoldal. A tanárnő megáll, hallgatózik. — Nem róka — mondja. — Megfogják a rókát ezek az apróságok? • — Mi az hogy! Fogtak már jónéhányat. Kiváló vadász a daxli. Olyan körmük van, mint a sasnak. Leteperik, megölik, aztán előhozzák... de most valami mást találtak, a róka visszaugat. Egy ŐZ Tebben át az er- ------------dei úton, nyomában csörtetnek a daxlik, s kivillan a bokrok közül az utánuk iparkodó kakas is. De hiába az igyekezet, a sűrű lombok között elillant a nádszál lábú őz. LiKegve, lógó nyelvvel toppannak elő a sűrűből a póruljárt vadászok, özpecsenye helyett marad hát a zamatos szamóca, meg a húsos kalapú galambgomba, ami eső után úgy nő itt az erdőben, mint — a gomba. Jönnek is, találkozunk kosaras emberekkel, gyerekekkel, de az ideValőbiák igényesek, fel se szedik a kesernyés galambgombát. Izletesebb csemegét gyűjtenek vacsorára: vargányát. K iugró sziklaszirten tartunk pihenőt. A völgyben, a falu maroknyi főterén körhintát ácsolnak, szerelnek a vándorhintások. Estére ez lesz a vigalom. — De már mi is készülünk — mondja Acs Klára. — Van tartalékban négy régebben betanult egyfelvonásos színdarab, ezek közül adjuk elő valamelyiket augusztus 20-án, az alkotmány ünnepen. Közben zsúfolt lesz a nyárvégi parogramom: kéthetes tanfolyamon veszek részt Pomá- zon. Az egykori Teleky-kas- télyban gyülekeznek a megye minden részéből a falusi színjátszó csoportok vezetői. Hozzáértő vezető irányításával tanulmányozzuk a drámatörténetet és a rendezés fortélyait. Ezután Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba utazom az 1BUSZ- szal. Ha visszatértem, beszámolok majd a nagyon szépnek Ígérkező külföldi útról az iskolában a gyerekeknek és a kultúrházban is a fiataloknak. Az utolsó mondatokat szándékosan kissé affektáltan „adja elő”, el is neveti magát: — Ügy nyilatkozom itt a nyári programomról, mintha mindig ezt csináltam volna. Mintha valami elfoglalt mozicsillag lennék. Az alkonyai j homályban ---------------------- kigyulladnak lent a falu főterén a körhinta lámpái, gyorsuló forgással indul a masina, élei fényű kört formáznak a lámpák, s körülöttük repülnek a hinták. Belekiált a csöndbe egy muzsikáló hangszóró, labdáznak a völgyből felszálló hangokkal a meredek fehér sziklafalak. A daxlik megtorpannak, hegyezik a fülüket, ideges szemeikkel a völgybeli fényjátékra merednek és ugatnak csillapíthatatlanul. Mögöttük égreemelt csőrrel — mint a harsona — élesen kukorékol a kakas. Kovalik Károly kettő, akiket szintén magával hozott. Hogy kifutkossák magukat itt, a hegyen. Hol vannak? Kiáltani akart, de akkor meghallotta a pusmogást a bokrok köjjül. Szétnyomta az ágakat. A három gyerek egy kupac- i ban kuporgott, s piszkáltak: valamit. A bokor zörgésére: ijedten ellökték maguktól. A i nyelén hemperedve, három | lépésnyire feküdt el a fűbe.; Egy kézigránát. Kálinak csak annyi ideje \ volt, hogy botját félrelökve, ] egész testével rázuhant. Tálán csak annyi villant: végig benne, hogy a kölök ...: a kölkök megmaradnak-e? : Nem ravatal ózták fel. Az i orvos nem engedte. A nyeles: y gránát minden gyilkos dühét ^ az öreg test fogta fel. Böske, az ura meg a kölök ^ annyira sírt a koporsó mögött, j; mintha az apjukat temetnék. < És a búcsúbeszéd közben ^ Bakó is elsírta magát. '/, Bár nem látták, mert nem ^ ravatalozták fel, de mindenki í érezte, tudta, hogy benne, a í koporsó fedele alatt az öreg 'j Kali mosolyog. '' volna mellette?! De elrontotta. Hogy lehet elrontani valamit egy automata gépen, amibe csak adagolni kell? Fel- fortyant, s erre riadt fel. A szél elfújta mellőle az újságot. Az egyik bokor ágain akadt fenn, mint fehér lepedő. Ahogy érte indult, jutott eszébe a kölök. Meg a másik Reggelente, ahogy első pillantása a bekeretezett díszoklevélre esett, mindig elmosolyodott. De töprengeni már nem sokat töprengett, hanem mosdott, prüszkölt a hideg víztől, szedte magára a budapesti előadás úgyszólván Girej khánra építi fel az egész cselekményt, a leningrádi balett főalakja Zaréma, a tragikus sorsú kegyencnő. Az utolsó felvonás befejező képéig Girej keveset táncol, inkább arcjátékával, s néhány lefojtott, feszültséget sejtető mozdulattal fejezi ki a viszonzat-. lan szerelem keltette gyötrő- i désát. Ez a vihar előtti, főj-: tott csend a befejező jelenet: káprázatos szólótáncában rob-j ban ki: a kháni szilaj, fék-; télén táncban fejezi ki a két- j tős veszteség miatti fajdal- J mát. Nemcsak rendezésben, ko-: reográfiailag is más felfogás-* ban indul a balett első fel- * vonása. Az Erkel Színház elő-| adásában a tatárok váratla-j nul, a kerítésen átugrálva i csapnak le a Potoczky kas- í télyra. s fergeteges- magával-: ragadó táncuk soká’g emléke- í zetes mozzanata az előadás-; nak. A leningrádi balett tatár \ harcosai óvatosan közelítik * meg a kastélvt, szinte feltűnés í né’kül vegyülnek el a vendé- í gek között, hogy végül, vezé-J rük jelére végrehajtsák a J lányrablást. | Az egész előadás folyamán \ különös kíváncsisággal vár- £ tam Zaréma színrelépését. Várakozásomban nem csalód-J tam: a Zarémát alakító lenin- £ grádi balettművésznő tánca} csodálatos volt. Tehetsége, 'j virtuozitása méltán avatta azj előadás központi alakjává, 'j Odaadásában is szilaj, keleties \ egyénisége, bosszúszomjában \ is emberi, szenvedő asszonya^ nagyszerű ellentéte volt a ^ finom, légies Potoczky Máriá- J nakj ä Nem vagyok zenekritikus, 'j hogy szakértő módjára érté- J keljem a zenekar művészi tel- 'j jesítmányét. Csak a laikus^ szavával ‘ mondhatom el, mi- ^ lyen nagy élményt jelentett a J balett mellett a zenekar játé- < ka. Bámulatos fegyelmezett-s ségével. összeszokottságával.« vitathatatlan mesterségbeli | tudásával több ízben késztette^ tapsra a hallgatóságot. ;.. Amikor olvastam a hírt. 'j hogy Galina Ulanova búcsút ^ mond a színpadnak, úgy érez- ^ tem: az ő fhelvét soha. senki ^ sem tudja betölteni. Ezt, amit '• Az egyetemes emberi kultúra igazi értékeit akkor is magáénak érzi az ember, ha eredetijében talán sohasem látta. Mona Lisa mosolya akkor is a művészet és a szép- sós szeretetére tanít, ha csupán reprodukcióról ragyog reánk. Ilyen, országhatárokat nem ismerő, kulturális értéknek éreztem, vallottam a leningrádi balettet addig is, amig csak filmen láttam. S százszorosán lenyűgözött nemrég, egy felejthetetlen leningrádi színházi estén. .;. .Fényárban úszott az előcsarnok, amikor az operába beléptünk. Díszegyenrulhás testőrök sorfala között lépkedtünk felfelé a lépcsőkön. Tudtuk, hogy az ünnepi fogadtatás a velünk egyidőben érkezett Praszad indiai elnöknek szól, de mi úgy éreztük, ez is hozzátartozik ahhoz az álomhoz, hogy a Leningrádi Operában vagyunk. Az épület belül — mint egy ékszer. Csupa fehér, kék és arany. A színek derűjében, az építészeti formák játékos könnyedségében sehol ^semmi nyoma az ízlést rontó szecesz- sziós irányzatnak, ameiy annyifelé jellemzi a Leningrádi Opera épületének nyugat-európai kortársait. A nézőtér zsúfolásig megtelt. A távcsövek egy-egy pillanatra Praszad elnök páholyára irányulnak. Három gongütés — és megkezdődik az előadás. Kétszer láttam itthon a Bahcsiszeráji szökőkút című balettet, másodszor nem is olyan régen. Emlékezetemben még frissen élt a színek, hangok és mozdulatok harmonikus szépsége, alkalmam volt tehát összehasonlítást tenni a leningrádi és a budapesti előadás között. Az első meglepetést a díszleteknek a mieinkhez viszonyított szerénysége keltette. Girej khán palotájának budapesti díszletei mintha az Ezeregyéjszaka világából léptek volna elő. A Leningrádi Opera kháni palotája kevésbé meseszerű. Ilyen lehetett egy keleti herceg palotája. A másik meglepetést a rendezői felfogás okozta. Míg a a / most leírok, nem a hálátlan-! ság. hanem a leningrádi balett- * művészet iránti tisztelet dik- \ tálja: a Bahcsiszeráji szökőkút \ előadása azt bizonyította, hogy ! a Leningrádi Opera színpadán * új Ulanovák nevelkednek. Nyiri Éva í t V\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ J SZADAI KÉPESLAP í • í t
