Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-09 / 161. szám

KÖRBEN AZ ASZÓDI JÁRÁSBAN Pest megyében ez volt az első szocialista járás. A régi la­tin bölcsesség: „Nomen est omen”, a „névben benne van a tar­talom”, a római patríciusokra vonatkozott. Azonban itt, ma, most a járásban a termelőszövetkezetek munkája, a falvaikban nekilendülő építkezések is igazolják ezt a mondást. A mindennapi élet gyakorlata nem hozott szégyent a büszke „szocialista” névre. Az írások lejjebb mind-mind arról szólnak, hogy mi van és még mi kellene. Első az épület. Húsz istálló lesz meg a télig a járás földjén, a tsz-ek saját erejéből. A vidék arculata kettős. A homokon jól terem a zöldség, a gyümölcs és a szőlő, a másik kötöttebb talajú darabon, a dom­bok oldalán, erdők szélén pedig a jószág elé való sokféle ta­karmány terem. Itt is első az óhaj: legyen egy konzervgyár. Most Hatvan­ba, Kecskemétre, Pestre hordják el a rengeteg zöldborsót, zöldbabot, cseresznyét, meggyet. Nemsokára eljön majd a pa­radicsom, aztán az uborka érési ideje is. A hosszú úton a ten­gelyen rázással, törődik, elromlik és kevésbé frissen kerül be a gyárba az a sok szép áru! Olcsóbb lenne azt helyben üve­gekbe rakni, dobozokba zárni. Itt is ipart várnak, új épületeket, kultúrát kívánnak. Az aszódi járás sem kivétel. Fejlődni akarnak. S ezért megtesznek mindent. GALGAGYORK Galgagyörkön még „a szel­lő is béres volt, mert az is csak az urak földjét fújta”. A község határán öt uraság osztozott. Paraszti kézen alig- alig volt föld. Ma pedig? A búza jól fizet. A tsz-elnök nem mondja meg, hogy milyen lesz az átlagtermés, csak any- nyit tesz hozzá, hogy csoda­számba megy, mert errefelé, ha egy holdról tíz mázsát arat­tak, az már olyasmi volt, mint­ha a csordakútban valamelyik vénasszony két féldeci után meglátta Szűz Máriát. Haragszik a tsz-elnök, van is oka rá, mert ma délután ki akarták meszelni a magtárt. Sinkó Jani bácsit útnak indí­totta fogattal, még a reggelben Aszód irányába. Hozzon öt mázsa meszet a szekéren. Elő­zőleg persze, a biztonság oká­ért, még meg is beszélte sze­mélyesen a mészEiozatal dol­gát az aszódi TÜZÉP-telep vezetőjével. Odaért a kocsi úgy tíz óra tájban. Polgár telepvezető azonban nem tudni mi okból, nem adott. A megbeszéléskor ugyan semmit sem szólt a TÜ- ZÉP-vezető az időpontról, de most kijelentette, hogy ő nem ad meszet egy dekát se, mert a fogat későn jött. Miért nem ért oda reggel 8 órára?! Sinkó János bácsi szégyen­szemre üresen kocogott haza. A munkaegység ugyan jár ne­ki a fuvarért, de nincs mögötte hasznot hajtó munka. Ingyen­ben ettek aznap a lovak is. A meszeléshez készülődőket is nagyon nehéz volt az utolsó percekben máshová osztani munkára. Aztán az sem mind­egy, hogy mikorra lesz tiszta, meddig szárad a behordás előtt a magtár. Egy TÜZÉP-telep vezetőnek hivatalból kellene számolnia, mégpedig országos, nemzetgaz­dasági méretekben is. Akkor is, ha öt mázsa mészről van szó. TÚRA Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta! Ez a nóta jut eszembe, ha a turaiakra gondolok, mert itt bizony száz holda­kon termelik ezt a vitamindús növényt. Még másodvetésben is. De a paradicsomot is vagonszámra adják, a paprikát is, meg mindenféle zöldséget. Zöldborsóból — eddig — két és félmillió forintot árultak ki. Az majdnem száz vagon ára. Hát szegény falu Túra?... A borsót hat- százhetvenöten szedték. Huszonki­lenc vagont rak­tak meg, kaptak érte 773 886 forin­tot. Vjkrumpliból 12 ezer forint be­vételt terveztek, harmincezer ment belőle a bankba. Az uborkából 442 ezer forintot vár­taik, most a két­szeresénél is több forintra számíta­nak. KAR TÁL A háromszáz- ezer forint adós­ságukat már le­törlesztették, azonkívül kétszáz­ezer forint tiszta pénzt a bankba tettek. Zetort vet­tek pótkocsival, kifizettek érte 130 ezer forintot. Hetvenkét hízó- marhájuik a lege­lőn van, annak is­tálló kell... Ha másképpen nem, akkor úgy, hogy ASZÓD szalmabála lesz az oldalfala, szalma a teteje. De lesz! — A jó gazda a hegyet a völggyel toldja — állítja Boros Károly ag- ronómus. — Itt pedig háromszáz­hat gazda van csa­ládostól. Boldo­gulni akarunk.. Megtesszük érte, amit lehet. Ez a jelszó Kar­talon, az Uj Élet Tsz-ben. Kell a szakorvosi rendelőinté­zet! Ki mondta ezt először a i árás vezetői közül? Minek kutatnánk? Hiszen mér építik. Hárommillióba kerül, három- százezer forint ára munkát tesz­nek bele azok, akiknek épül. A környező községek tanácsai a sa­ját pénzükből is adnak. Miért? ... Egyszerű a válasz. Aszód szocialista járás. Negy­venötezer ember egészséges akar maradni. Igaz, a tervjóváhagyés papírja még nem érkezett meg. De az élet nem vár. Néha lobban siet, gyorsabb ütemet diktál, mint a hivatalosan érkező jóváhagyás, Mert .., Kell a szakorvosi rendelőinté­zet? ... Kell. Ha kell. akkor építsük fel. IKLAD Nagyon szén helyen építették fel az Ikladi Műszergyárat. A gyártmányait _ kis villanymoto­r okat és ga bona s z el ete 1 ő gép eík et — talán szívesebben vásárolnák a külföldiek, ha minden darabhoz mellékelnék a telep színes lát­képét. Hódul Tivadar, az üzemgazda­sági osztály egyik vezetője nevet ezen a megjegyzésen. — A motorjaink legyenek jók! Azt a fontos! A látkéo talán nem is érdekli a vevőinket. De ki tudja? Ha megpróbálnánk már most azzal az ezerötszáz kis vil­lanymotorral, amelyet Indiába küldünk? A ceyloniak, a thaiföl­diek, a columbiaiak is kértek már mintát, a nyugatnémetek is érdeklődnek. Persze, a Szovjet­unió és a szocialista államok ál­landó vevőiknek számítanak . . . Az üzemek épületei közé meg­érkezik & vas, az alumínium, a réz és az a 6ok egyéb anyag, amiből kiformálódik az ezüstkék, vagy más színűre festett göm­bölyű, formás villanymotor, s a világhíres gabonaszeletelőgép. A másfélezemyi nő és férfi, akik a szerszámot forgatják, a megmun- kálógépeket igazgatják, a kör­nyező falvakban születtek, a föl­deket művelték, a kertekben pa­lántának, jószágokat neveltek. A csavarhúzó fogása, a gép be­állítása mégsem idegen már ne­kik. A kezük rá jár az ügyesebb fogásra, szemük megszokja a csa­varok, lemezek, alátétek. formá­ját, fülükben a gépek moraja kí­sérő muzsikája a napi munká­nak. A sokszöknyás lányok, asszo­nyok már viselik a munka­köpenyt. Az ezerráncú színes szoknyákat felváltja a kisestélyi és a körömcipő, a copfot pedig a fodrász remekelte ondóiéit rö­vid haj. Ez a külső változás ... A belső ped;g? Kétszázan járnak szakmai tan­folyamra, harmincán általános iskolába, húszán gimnáziumba, harmincnégyen technikumiba, liß ipari tanulót nevelnek. Az új is­kolaévre csak a technikumra negyvenketten jelentkeztek már. A gyár hetvenezer forintot tett félre a fiatalok ösztöndíjára. Nyolcán váltják fel a egyetemen azt a hetet, akik készen, diplomá­val álltak be helyettük a sor­ba .;. Mennek az ikladon készült mo­torok szerte a világba. Mindegyik vizsgadarab. A jó és szép motor többet mond minden színes látképnél. Ácsa határában ilyen földgyaluk vetik meg az új út és vasútvonal „ágyát”, amely Aszódot Balassagyarmattal köti össze. GALGAHÉVÍZ Rangos lesz a tanács új hajléka Ikladon. Kell is, hogy az legyen, mert az utóbbi években épült 183 ház között nem szégyenkezhet a régi, roskatag házacska. PÜSPÖKHATVAN A falu úgy teremtődött erre a világra, hogy a váci püspök ide­telepített háromfajta nációt, még­pedig: magyart, németet, horvátot. Mindegyikből húsz-húsz famíliát. Biztosan úgy vélték a nagypap­udvarban: ez a sokfajta nép szé­pen megszorongatja, fejbeveri egymást, s az eredmény az lesz, hogy magasabbra szabhatják az úrbért. Lehet egymás ellen ki­játszani őket, hogy lám, a néme­tek már annyiért, a horvátok meg már olcsóbban vállalják az aratást, a hordást. No, a monarchia-szerte jól be­vált úri receptből nem sikerült a püspök szájának ízlő kotyvalékot összeállítani. A népek megfértek egymással és ma is megvannak szépen, bé­kességgel, ezerötszáz lélekre sza­porodva. Ha a kultúrház is meglen­ne, együtt színházat játszana, tán cot ropna, televíziót nézhetne a lakosság apraja-nagyja. A falak már állnak. Több tíz­ezer forint társadalmi munka van a téglák közében. Az alkotmány ünnepére akartak először összejönni benne. Csak faanyag nincs, amiből a falra tető sikeredne. Elakadt valahol Zala- lövö környékén. Sokat késett az a vonat is, már amelyiknek cementet kellett ideérkeztetnie. Az emberek már nem bíznak hozzá, hogy az idén itt köszönt hetik majd fel az alkotmányt. Jó lesz, ha novemberre elkészülnek vei«. Itt Galgahévízen a Kossuth Tsz-ben egyetlen állat sincs. Csak jövőre vesznek, mert most fognak bele az építke­zésbe az aratás után. Nem kell azért félni, hogy elszegényednek. A jószágok hasznát nagyon is ügyesen pó­tolják a földön. A krumplit például úgy ültették el az idén, hogy a tövek egymástól nyolc­van centiméter távolságra vannak. Közébe sárgarépát tettek. A krumpli már régen elkelt a piacon, még zsenge újkorában. Nemsokára szépen duzzasztja a zsebet a répa ára is. Így sikerült nekik egy hold földről tizenkétezer forintnyi értékű terményt betalcarítani. A takarításhoz másképpen is nagyon jól értenek. Valóság az a hír, hogy járásszerte itt, Galgahévízen legtisztább a ha­tár. Pedig a zöldborsó, a gyengé­jében piacra 'küldött tök, a hu­szonhat holdon termelt édes­dinnye, mind-mind kapát kí­ván. Ennyi mindenfélét a piacra vinni, s jó áron eladni, ehhez autó is kellene. A tagság azon­ban még csak a tavaszon kezd­te el a közöst. Nehezen vázád­nak össze az érdekek. Ami pénz begyűlik, kell az előlegre, meg az építésre. Autó­ra nem futja. így vélekedett er­ről még nemrégiben az egész közgyűlés. Ekkor derült ki, hogy a Kos­suth Tsz valóban megérdemli a nevét. Van náluk valaki, aki lendületben hasonlít a tsz név­adó nagy hazafiához. Idős Hóka István bácsi lett a „honmentő”. Azzal állt fel d közgyűlésen, hogy ő ad a te­herautóra a maga zsebéből húszezer forintot, kölcsön. Itt is úgy tett a tagság, mint ami­kor hajdan Kossuth hajós el­mondta azt a híres beszédet a haderő megajánlása ügyében. Egymás után szólták, hogy ók is megadják arra az autóra, ami tőlük telik. Mészáros Mi­hály és Hajdú József után sor­ba odaírta a tagság a nevét és azt is, hogy ők mennyit tud­nak adni. A jövő héten már azzal hordják be a budapesti piacra a szép jövedelmet biztosító friss zöldséget. HÉVÍZG YORK Lesz-e aratóbál ebben a falu­ban? . .. Lesz bizony. Ki rendezi? Az az ötven kiszes és sportoló, aki a Dózsa György Tsz-ben segít aratni. _ Mert táncolhat-e az arató­bálon az. aki kévére sem tette a kezét?! — kérdezi B. Julika. O markot szed. Nem mondja meg ki lesz a kaszása. De aki kiváncsi rá. megtudhatta. Az aratóbálon vele táncol először. VERSEG A vérségi Törekvő Tsz-t az elmúlt hónapban nagy „sze­rencse érte”. Becsapott hoz­zájuk a menkő. A kigyulladt birkahodályból az ezer darab jószágot három híjával ki­hozták. Pénzt pedig annyit kaptak a kárra, hogy még egy juhhodályt tudnak építeni belőle. Persze, csak úgy, házilag. Ez volt a „szeren­cse”. Ennek a tsz-nek az most a gondja, hogy építeni akar. Lóistállót, 250 férőhelyeset, ■ disznóólát, baromfinevelőt, ku- koricagórét és három kutat is az öntözéshez... Egyszó­val mindent, ami csak kell egy gazdaságban, ahol oksze­rűen akarnak gazdálkodni, Ahhoz pedig nélkülözhetet­len az állat. így aztán van náluk minden, úgy mint a jó boltban. Az őszi árpájuk, igaz, kicsit ritkább a tavaszi fa­gyok kártevése miatt, de i búzából most 12 mázsás át­lagot vesznek le. Tavaly méj csak tízmázsás átlaggal szá­molhattak. Kukorica, krump­li, répa, minden kapás beka­pálva, rendben, idejében. Ami takarmány van, am mind állatot vettek számítás­ba. Ezért vannak szűkén fé­rőhely dolgában. ötven tehenük van, hat­van növendékmarhájuk é; .húsz darab sőréjük. Üszőké : vennének, de amíg az istálló : fel nem építik, ninasen hoví . tenni az újabb jövevényeket ' Disznóból négyszázra szer ződtek az idén. Kétszáz da rabba] már el is számoltak a: államnak, ötszáz kacsájul van. de ezer is lehetne, h< volna éjjelre hová zám őket.- A kertészet is hoz náluk t konyhára, de hozna többéi amihez megint csak új kú kellene. , Az oldalt írta: Déri Káról; í Fényképezte: Gábor Vikto szejöveteleken le­gyen ... No, nem bor, se nem sör, hanem szék, asz­tal, meg egyéb bú­tor a kultúrházuk kiszes szobáiban. Mert úgy tervezték a fiatalok, hogy a művelődési házat maguk tatarozzák, a fogatot a tsz adja, az öregebbje meg se­gít, aki mással nem, hat jó szóval, meg az évtizedes tapasz­talatával. Valósággal meg­újul a kultúrház. Ott tartják majd a zárszámadó közgyű­lést. Jó lesz emlé­kezni a nyár szeles, de a munkától forró napjaira. két, ha műszakból hazajönnek... Benedek Pistát emlegetik faluszerte, aki az Ikladi Mű­szergyárban vctsas, otthon meg KISZ- titkár és most hu­szonötöd magával egyezséget kötött a tsz-elnökkel. Kapást is vállaltak, meg tíz hold árpát learat­nak, behordanak, el­csépelnek és a szö­vetkezet az érte járó munkaegységet egyben fizeti ki ne­kik. Csak az ara­tásért úgy két és félezer forint tiszta pénzre számolnak a fiatalok, hogy az ösz­DOMONY amikor elmondjuk: jó híre van a domo- nyi Vörös Csillag Tsz 260 tagjának. — Nem is akármi­lyen nép vagyunk mi! Ha munka van, megyünk! Pünkösd másnapján is száz- hatvanan szedtük a borsót, mert azt mondták az embe­rek: „szerződés, az szerződés! Ha mi aznap az eget néz­zük. a konzervgyár tarthatja pünkösd harmadnapját...” Hát ilyen nép a mienk, a fiatalja is. Akik gyárba járnak közülük, azok se te­szik karba a kezü­Hajdu Gábor nö­vénytermesztési bri­gádvezetőt a múlt vasárnap délelőtt se találták otthon. De a negyven brigádtagot sem, mert kint vol­tak a határban, a szálastakarmányt ko­csira viliázni, be­hordani és kazalba rakni. Hat vagonra való lucerna már az első kaszálásból benn van a szérűs- kertben, most hoz­zájön a duplája réti szénából. Meg még tizenöt vagonnyit kell szépen, formá­sán bekazlazni, iól lekötni, hogy az eső át ne áztassa, a szél meg ne bolygassa. i Fenyvesi János : tsz-elnök mosolyog, ötvenkét pár lovunk hordja a szénát a 220 holdnyi rétről — mondja Vankó Imre, a galgamácsai tsz brigádvezetője. Csak az a baj, hogy olyan ló is fogyasztja, amely már nem hajt hasznot. Vágásra kimustráltuk, felajánlottuk, de nem jönnek érte! *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents