Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

1969. JÚLIUS 5. KEDD

KÖ NYVES PO LC

GLADKOV:

A lélek mélyén

PUSZTAVACSI JELENTÉS

A Cement világhírű íróját nem kell bemutatni a magyar olvasó közönségnek. Most mégis bemutatkozik: novellaíróként. A kötet öt nagyobb novellát foglal magában, s mind az öt Gladkov írásművészetének egy-egy jellemzője. A kötet első és utolsó írása között mintegy negyven esztendő telt el. Negyven esztendő hatalmas idő egy író életében, s még hatalmasabb, ha ez az író olyan országban él, ahol forrSdalom vihara döntötte romba a régit, s teremtett újat, nagyot. Gladkov öt írása nemcsak az írói fejlődés jellemzője, hanem a társadalmi haladás tükrözője is. Az első novella (Hárman egy földkuny- hóban) szereplői száműzetésre ítélt rabok. Egyik gyilkosságért, a másik rablásért, a harmadik politikai bűntettekért van itt. Ennek a rendkívül érdekes, mondhatni szenzációs világnak hű tükrét adja Gladkov, aki nem a szenzációt kutatja ezekben az emberekben, hanem az emberi tudat, a lélek mélységeit, azokat az apró, de sokszor döntő rezdüléseket, melyek megismerése és hű visz- szaadása csak kevés írástudónak adatott meg. Nem kevésbé érdekes a második novella (Csapás) környezete, ., s története sem. Egy falusi! tanító világa ez, a cári; Oroszországban, a muzsikok j között, ahol szinte állati sor- 5 ban élnek az emberek, húz-; zák az igát, mégis él bennük; valami alig megfogalmazható^ hit és remény, hogy egyszer,; igen, egyszer, másként lesz, S másként kell lennie. Bármily ; mélyre, s tegyük hozzá, bár-; mily sötét zugába is hatol be; az író mindent felfedő szeme,! megtalálja legapróbb szikráját ; fcis annak, ami előre mutat, ami! a biztosítéka lehet annak, ! hogy az ember, a mélyből is- j mét a napfényre, a becsülete- ! sek közé juthat.

A kötet harmadik írása új,; eddig — előttünk legalábbis; — ismeretlen oldaláról mutat- ; ja be Gladkovot. A lelkes gu-; nár — maró szatíra egy nagy ' szavakat dobáló, az elméle- * tét, a marxizmust kiválóan ; ismerő, de ugyanakkor szél- ; hámos, karrierista újságíróról.; Ez a szatíra — öl. Nemcsak; hősét teszi lehetetlenné, ha- - nem mindenkit, aki csak erre i a hősre hasonlít. Mert Glad-! kov itt a gúny, a maró szatí- í ra fegyverével nem egy újság-! írp ellen, hanem egy típus i elien száll harcba. Szókimon- í dása, nyersesége fokozza az! írás értékét.

Nehéz, ellentmondásoktól j teli esztendei voltak ezek a j szovjethatalomnak, s nem- j csak művészi, hanem politikai < bátorság is kellett egy ilyen! „kényes” kérdéshez nyúlni. _ Hogy Gladkov mennyire nem j félt a kényes kérdést tollára \ tűzni, azt mi sem bizonyítja: jobban, mint az a biztonság,: ahogyan anyagával bánik, 1 azok a jelzők, amelyek kön- ; törfalazás nélkül lerántják a: leplet az ilyen „kommunistákról”. Gladkov itt nem a közéleti embert teszi nevetségessé, hanem az olyant, akinek szemforgatásával sikerül — ideíg-óráig — megtévesztenie a többieket, s funkcionáriussá lennie, beférkőznie a pártba, kommunistának játszania meg magát. De a szatíra nemcsak ezt a típust mutatja be, hanem azokat is, akik az ilyen embereket leleplezik, akik tudnak és mernek szembeszállni az ilyenekkel, akik valóban kommunisták, s akik éppen ezért nem tűrhetik a képzett marxista álarca alatt űzött karrierizmust, pökhen- diséget, intrikát.

A kötet utolsó előtti írása megkapó, közvetlen hangú novella (Mása) egy asszonyról, akit a háború egyszerű parasztasszonyból egy kolhoz elnökévé tett. A befejező írás pedig (Szívünk vérével) Gladkov hitvallása írói céljáról, az írói kötelességről. Őszinte kimondása annak, hogy miért, kikért, miféle célokért

j Július 7-én jelenik meg a ; mozik vásznán a Fehér vér ''című, magyarul beszélő NDK ! film. Egy fiatal, nyugatné- ;mct őrnagy amerikai kiképzé- ; séről sugárfertőzéssel tér visz- ; sza hazájába. Tragédiája — ; messzehangzó figyelmcztetcs- ; ként — éles fénnyel világítja meg a háborúra készü- ; lő sötét erők és a békéért £ küzdők összecsapását. A HI- \ met Gottfried Kolditz ren- \ dezte és a két főszerepet

Christine Laszar és Jürgen Frohriep játssza. A rostocki születésű Frohriep a berlini Barátság Színház, majd az al- tenburgi Városi Színház vezető művésze volt. Itt fedezte fel őt Konrad Wolf rendező, aki rábízta az immár világsikert aratott Csillagok című NDK—bolgár film főszerepét. Christine Laszart a Denevérraj és a Bemutató elmarad című filmekben látta a magyar néző,

I EGY SZÍNLAP ALJÁRA

1

Tanulmányok, cikkék, meghirdetett pályázatok, megint vi- \ ták és cikkek és pályázatok — hosszú már ezek láncolata és \ még mindig nem oldódott meg a kérdés: miért nincsen elég if- ; júsági, illetve gyermekdarab? Ennék okát nem a közönség ér- \ deklődésének hiányában kell keresnünk, ellenkezőleg, inkább \ az írókban. Legtöbbjüktől ez a témakör idegen, nem találnak \ rá a hangra, s akik foglalkoznak vele, mégis, sokszor csak ön~ ! magukra gondolnak. Elég a Csin-bumm cirkusz „diadalútjára”

; godolnunk, amely egyenlő a selejtes kabaréval. Ezenkívül igen ! szűk a „korosztály” keresztmetszete, mert csak a legkisebbek- j hez szól, pedagógiai értékéről, sajnos, beszélni sem lehet.

Az, hogy a Csin-bumm cirkusz ilyen népszerű, ennek oka ; nem a közönség értetlenségében keresendő. Nem, oka az, hogy j a jobb híján ezzel kénytelen megelégedni. Az érdeklődök, igen- ; is — ezt ifjúsági könyvkiadásunk, mely sokkal szerencsésebb ; helyzetben van, mutatja — mindig többet és jobbat szeretné- ! nek. De ha nincsen!?

Esetlegesen elfogadható magyarázat az lehetne — idősebb ! íróknál —, hogy az ő gyermekkoruk merőben más volt, mint í a mai fiatalságé s így, nehezen élhetik magukat a mai gyer- ! mek helyzetébe, gondolkodásmódjába, lelkületébe. Ez, üggyel- ! bajjal, de még elfogadható. Viszont legifjabb íróinkat nem ! menti semmi. Ok maguk is már a szocialista rendszer iskolái- ! ban tanultak, tehát nem hivatkozhatnak a tények nem isme- í résére. Magyarázatul inkább elfogadható az a nem megnyug- í tató tény, hogy íróink az ifjúsági irodalmat — a regényt nem, l de a színdarabot annál inkább periférikus területnek tekintik. ; Szórványos kísérletek mégiscsak történnek a helyzet javí- 5 tásárd.

Ezek közé tartozott június folyamán, Pest megyében, kö- \ zelebbről: Szentendrén: a Csapda c. ifjúsági háromfelvonásos í színdarab bemutatása. Egy helyi pedagógus, Solymossy Olivér ! munkáját játszotta a szentendrei színjátszók együttese.

A darab a mai tanulóifjúság hétköznapjait mutatja be. A ; szerző nem történetet agyait ki, hanem azt írta meg, amit ! látott s alakjai, így, valóságosak, közöttünk élnek, tehát a da- < rab a realizmusnak jegyében született. Solymossy nem szépíti I a dolgot, bátran állást foglal a hibák ellen, s így, a mű, kriti- ! kai, tehát nevelőszándéikú. Alakjai megrajzolása nem egysíkú, \ mert szülök és gyermekek sorsa előttünk bonyolódik össze. ! (Kár, hogy a helyenkénti mojalizálás a darabot ngbd.érzelgössé ! teszi.)

Az író — aki egyben régi színházi szakember — nagy fel- ; adatra vállalkozott, mert a rendezés mellett ö játszotta a fő- ! szerepet is. Nagy segítségére nemcsak a színjátszó gárda volt, ; hanem Vécsey Ernő kitűnő kísérőzenéje is. A darab, telt ház ( előtt, egy hét leforgása alatt, három előadást ért meg: több, J mint ezer ember látta.

\ Külön kell megemlékeznünk a közösségi szellem szép meg- \ nyilvánulásáról. Amikor a szülői munkaközösségek s nemkü- \ lödben a város vezetői meglátták e bemutató helyi kereteken ; túlmutató fontosságát, egyöntetűen siettek a színjátszók segít- f, ségére. Dicséret illeti nemcsak Székely Lajos népművelési fel- f, ügyelőt, de azt a sok száz felnőttet és gyermeket is, akik olyan ff buzgalommal fáradoztak az előadások sikerén.

Példa volt ez? Igen. Attól még messze vagyunk, hogy i jobbnál jobb ifjúsági darabjaink „fussanak”, de meggyőződé- isem, hogy a szentendrei kezdeményezés nem csupán Pest me- $ gye művészeti életének egyik eseménye. Egész irodalmi életün- } két figyelmezteti: lcomoly az igény az ifjúsági színművekre s f, nem feltétlenül szükséges bőséges reklám és fővárosi színpad ff ahhoz, hogy egy jószándékú darab sikert arathasson.

A magyar színjátszás, másfél százada, vidékről indult el f, Ilyen nagy eseményről most ugyan nincs szó, de a Csapda be- ff mutatása egy kissé szimbóluma annak, hogy 'kezdeményezésben ff a vidék előtte járhat Budapestnek — most egy műfaj esetében $ — akkor, ha az ügy fontosságának felismerése egy egész város f szívügye.

* Darázs Endre

bolton, hogyan mérheti a csillagok fényességét, hogyan határozhatja meg az égi távolságokat, hogyan a meridiánt, hogyan készíthet csillagtérképet, napórát és hogyan készítheti el a „kutatás” legfőbb eszközét: a távcsövet. Hogy ezek félelmetes, megtanulha- tatlan ismeretek? Bartha Lajos könyve arról győz meg: nem. Alaptalan a „csillagászati számoktól” való félelem — írja előszavában — a csillagászat alapfogalmainak elsajátítása nem okoz nagy nehézséget. Ha pedig ezekkel megbarátkozott már valaki, sok gyönyörűségét leli a továbbiakban.

Titkok tudójává válik.

A KÖNYV illusztrációi szellemesek és szemléletesek, kitűnő segítséget adnak a szerző szándékai megvalósulásához: kísérletezésre csábítják az olvasót.

Zoltán Erzsébet

A MÖRA FERENC Könyvkiadó kitűnő „Búvár Könyvek” sorozatában immár ez a második csillagászati témájú kötet. Nem szerkesztési hiba ez, ellenkezőleg: tudatos és helyes szerkesztéspolitika. A sorozat elsőül megjelent csillagászati kötete — Hitziger: A holdbéli ember nyomában — ugyanis a kalandosság, a lélegzetállító izgalom, a „titokzatosság” felől közeledett a témához, ifj. Bartha Lajos könyve viszont a praktikusság vonatkozásaiban egészíti ki ezt a kitűnő indítást.

A „Séta a csillagos égen” a csillagászat kis kézikönyve. A fiatal olvasó, akinek a végtelen csillagvilág iránti érdeklődését pompás népszerűsítő fogásokkal ajzotta maximálissá Hitziger könyve — most azt tanulhatja meg Bartha Lajostól: hogyan válhat maga is e világ amatőr-kutatójává? Hogyan tájékozódhat az ég„A csillagászat nem boszorkányság“

Ifj. Bartha Lajos: Séta a csillagos égen

szonylag rövid írásnak Gladkov rangos életművében. (Európa Könyvkiadó.)

(mottó)

kell élnie, alkotnia, harcolnia az írónak. A vallomás őszintesége, líraisága előkelő helyet biztosít ennek, a vi*

£ délen láthatjuk:

Igen, ez már vakáció!

Nem a táska nélkül járó, reggeltől estig hancurozó gyerekekről tudni ezt legbiztosabban, hanem az üres iskoláról. Most, ahogy a boltíves néma folyosókon lépkedek, döbbenek rá erre igazán.

Az egyik kanyarban váratlanul megreszket a levegő — diadalmasan harsan szét az ének. És úgy eltűnik a csend, hogy egy pillanat múlva már nem is emlékezni rá.

Hát a vakáció?

Nem, semmi sem változott, csak éppen felnőtt diákok vették birtokukba a váci iskolát — mint vendégek. A Pest megyei Tanács itt rendezte meg idei továbbképzését kórusvezetők, énektanárok, népi táncosok és bábosok részére. Most már biztos, hogy jó úton já- írunk.

i Elindulok a hang után.

Az épületszárny, ahová imost értem, szinte rázkódik a ihangorkánban. S ha nem kí- : sérné ütemes zongoraszó, két- íségtelenül egy kisebb földren- ígésre gondolnék. így azonban : bátran nyitok be az ajtón ...

: Az orkán azonban itt bent jmár kedvességgé, vidámsággá, ■ ritmussá szelídül, Ez örvénylik, kavarog előttünk — a táncosok próbálnak.

— Mit kívánjak? Jó táncot, szép ruhát, vagy sikert?

Válaszul nevetés érkezik. De a tanár, Oskó Endréné meg is fogalmazza:

— Jó erőt.

S a további beszélgetésből kiderül, hogy ez a kívánság nagyonis indokolt es komoly. Napi öt-hat órát táncolnak, három órát pedig az elméleti tudománynak szentelnek.

— S milyen hasznát látják az itteni két hétnek?

— Hajlékonyságot, rugalmasságot nyernek. Megtanulják, olvasni, írni a „tánc-kottákat”. Dramaturgiai és színpadismeretükkel pedig hozzáfoghatnak egy-egy tématánc készítéséhez is. A legfőbb dolog azonban, hogy jól tanítsák táncolni csoportjaikat.

Tánccal búcsúztatnak.

Nem sokkal később már 1 benn ülök a „dalosok” között.

Javarészük tanult „muzsikus : ember” — tanár, kórusvezetö. , Tág tüdővel, szép hangon éne- ■ kelnek. Erkel: INászdala közKÓRUSVEZETŐK, NÉPI TÁNCOSOK, BÁBOSOK

ben lépünk ki a nagyteremből, át a tanfolyam vezető csöndes szobájába. Kovács Lajos ezzel kezdi:

— A kórusvezetés és az általános zenei képzés korszerűsítése a fő feladat.

— Közérthetőbbre váltva, mit jelent ez?

— Nagyon komoly és modern dolgot. Fel akarjuk kelteni az értékesebb zene iránti érdeklődést. Ha van már ilyen igény, akkor az igényességet kell fokozni... Hogy milyen módon? Úgy, hogy megkeressük a gyakorlati módot, felébreszteni és ápolni a zenével kapcsolatos érzéseket. A tanfolyamon ezzel is foglalkozunk.

Nem árt talán még néhány szót szólni erről a témáról. Ma készen tálalt muzsikát, hanglemezt, gépzenét „kap” elsősorban a közönség. Ezeket a modern lehetőségeket kell szolgálatba állítani. Azelőtt egy zongora vagy más hangszer körül kezdtek „dalolni” a 2 emberek. Az ilyesmi hangulatos dolog és általa könnyen irányítható az ilyen kis közönség komolyabb utakra. A kész zene nem alkalmazkodik. Ott a szerencsés válogatás és az ismertető ügyessége, kulturáltsága, szakértelme kell, hogy rugalmas legyen.

— A váci tanfolyam ezen szorgoskodik — zárja le Kovács Lajos a gondolatmenetet.

És már a gyerekekről beszélünk. Sokat gondolnak az ő tanításukra is.

— A kedves élményszerűséget, hangulatot akarjuk a zeneiség szolgálatába állítani. Ez a fajta tanítás segíti, hogy ne a gyors és olcsó sikerre töre-i kedjenek.

— Szép cél. De megbirkóznak-e majd a tamfolyambeliek e sok dologgal?

— Soha ilyen lelkes társaság nem volt együtt még. Megható, hogy a megyei tanács mennyit áldoz erre a munkára. Ilyen körülmények között az lenne a csodálnivaló, ha nem lenne bő termése odahaza az itteni ve-j tésnek.

íme, ezt a képet mutatja aj vakációs iskola. És mi biza-i kodva várjuk, hogy az ősz-l szel kezdődő „nagy vetés”: erős szárba szökkenjék jövő! esztendőre.

Tóth György

sadiakni munkával hozták rendbe a pusztavacsi fiata- log a sok vihart látott erdőszéli házban a nagytermet. Van egy parányi színpaduk, 6 200—250 néző befogadására alkalmas helyük. Sok vidámságot, sőt könnyet is kipa- rancsolt ez a csöppnyi színpad az eltelt évek alatt. Sok okos szó, nemes érzések diktálta mondat hangzott él deszkáiról. Toldozták-foltozták a színpadot, meg a .tetőt, mert alattomosan, hol itt, hol ott \ ázott be.

;

2 Most estéről estére üres a ^kultúrterem. A falu közepén, KISZ helyiségében jönnek £ össze a fiatalok, körülülik a \ televíziós készüléket, í Csöndes a falu, dehát ez £ most a természet rendje. Nyár van, dologidő, a határban zaj- ^ ük az élet, sürget a munka, az az előbbrevaló. Azért a ^szellem ápolása sem szenved £ kárt, mert ha zárva is a kul- túrterem, nagyon is nyitott a ^ tervezgetések kis kapuja. ;! Nyissuk ki, nézzük, hova lá- ^ tunk?

^ — Kellene egy „igazi” kul^ túrház — mondja Nagy Im- re, s vele együtt bólogat hely- í benhagyólag Mayer Pál já- ^ rási KlSZ-titkár is, aki ve- £ lem egyidőben látogatta meg i betegágyánál a „rosszalkodó j szívű” tanítót. — Van itt, a ^ falu közepén egy épület, ki- néztük, sőt a terveket is meg- ^ csináltattuk. Megcsináltat- ^ tűk? — mosolyog — ingyen ^ kaptuk. Amikor alakulóban ^ volt községünkben a terme- ^ lőszövetkezet, itt járt, s ba- rátságot kötött velünk Má- fytyás Boldizsár, a megyei terv- j; osztály vezetője. Elmondtuk ^ neki, mi a szándékunk és ő ^lepett meg bennünket a kul- f túrház tervrajzával. így már ^ a kezdet kezdetén nyereség- ^ gél indultunk — megspóroljunk vagy negyvenezer forin- ^tot. A kiszemelt épület átfor- í omlásával kialakíthatnánk í hosszú időre a fészkünket. j Lenne ott színházterem, jut- ^na hely az öltözőknek, büfé- nek, társalgónak, könyvtár- nak, kuglipályának, sőt, szabadtéri színpadot is építenénk % és sörkertet hozzá a nagy f, diófa alatt. Ha lassan is, de f, halad a munka; az építőanyag f, egy része megvan már. Arra ^várunk, hogy az óvoda kiköl- ^tözzön az épületből, ugyanis ff a gyerekek számára — nagy- ff részt társadalmi munkával — ff új óvoda épül. Ősszel már ^odajárnak, mi pedig — a ff hivatalos szervekkel való ^ végleges egyezség után — ^nekilátnánk a kultúrház át- £ alakításához. Biztos, hogy se- ^gítőerőben sem lesz hiány, a

< falubeli fiatalok segítenek ^ építeni, hiszen az övék lenne.

\ — Láncos Józsi iS szólt, f, hogy jönne Juliskával — ^ mondja Nagy Imre mosolyogja és elneveti magát Mayer ^ Pál is. Látják, hogy értetlenül hallgatom a mosollyal körített szavakat, s jön is hozzá a magyarázat: ff — Láncos József a tsz kő- ff művesbrigádjának fiatal tagja, a „színpadról” nősült. Ad- ff dig-addig tanulták-próbálták ^Juliskával a Nem élhetek mu- ff zsikaszó nélkül című színdarab jeleneteit, míg egyszer ^ rájöttek, hogy nem élhetnek ^egymás nélkül. Az esküvő ^ után egy ideig visszahúzódtak j,nagyosan” a színpadtól, úgy ^ gondolták talán, hogy nem

< illik már nekik, maholnap I családapának, anyának a í „mókázás”. Most aztán jelent- ff kertek, hogy mégis. Hiányozik a megszokott, megkedvelt, ff lelket frissítő játék, a játé- ff ke- tanulás sokféle öröme.

ff — Csak^ kívülről látszik ff olyannak a falu, mintha el- jzenderedett volna — folyatatja Nagy Imre. — A lá- jyok, s a fiúk: a nagyon te- ^ hetséges Taits Irén (aki ^ most jelentkezett a gimná- I ziumba levelező hallgató- 4 nak), a kitűnően szavaló Ria- 4 zik Jóska, Holi Hona és ff Erzsébet, a „veterán” (har- ff mincéves) Ruzsinszki György, ff a tsz meg az erdészet fiataljai, legalább húszán várják 0 már, hogy meggyógyuljak. ff Hogy kezdhessük az új színdarab próbáját. f Kovalik Károly

Süt a nap, kis libák totyognak az út közepén az eső után visszamaradt tócsákban. Olyan csendes a falu, mintha mindenki elköltözött volna. Alkonyat idején kezdik a füs- : töt eregetni a kémények, ki- í gyulladnak itt-ott az utcai i lámpák, s benépesül az erdő : mellett a faluszéli Kutya- i szorító, az egykori betyárcsár- ;da. Csak a rajta ragadt el- : nevezés meg a rex-asztal mellett a padlón nyíló pinceajtó emlékeztet a hajdan volt betyárcsárda „régi dicsőségére”. Italbolt ez — olyan, mint a legtöbb: konzervdobozokkal

megrakott üvegszekrény a pulton, néhány asztal, cigarettafüst és hangos zsivaj. S itt is, mint sokfelé, az italbolt mellett húzódik a kultúrterem. Nem a legszerencsésebb „társbérlet” ez, de így hozta a szükség, egyelőre megteszi. 1957—58-ban tár-