Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL JETIK f AZ MSZMP PEST M E G Y E J: .1 y I SÁG A ÉS A MEGYEI T A iy0y jo IV. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM ÁRA 50 FÜLLER I960. JÚLIUS 5. KEDD /Vr. iW 's. N. Sz. Hruscsov vasárnap reggel megkezdte vidéki körútját Ausztriában Látogatás as orsság második legnagyobb vízierőművénél r Emlékünnepély Mauthausenben — Óriási tömeg a linzi fogadtatáson Hruscsov szovjet miniszter­elnök, aki vasárnap reggel megkezdte ausztriai vidéki körútját, a délelőtti órákban Ybbs-Persenbeugba érkezett. Itt megtekintette Ausztria má­sodik legnagyobb vízierőmű­vét, amelyet a múlt évben fe­jeztek be és amely az egész ország energiaellátásának te­kintélyes részét biztosítja. A szovjet kormányfőt és kí­séretét — feleségét, leányát és Gromiko szovjet külügyminisz­tert — több ezres tömeg kö­szöntötte. Hruscsov egy domb­oldalon épült nyaralóban vil­lásreggelizett, majd megjelent az erkélyen és kalapját lenget­ve köszöntötte a tömeget. Az üdvözlő sokaság barátságos in­tegetéssel válaszolt. Egyesítsük erőnket a háború elleni harcban! — mondotta a szovjet miniszterelnök a mauthauseni volt koncentrációs táborban Hruscsov miniszterelnök és kísérete délután látogatást tett a mauthauseni volt kon­centrációs tábor területén. Hruscsov és kísérete megér­kezése után felkereste a tábor­ban halálrakínzoít 32 ezer szovjet állampolgár emlékmű­vét. A hatalmas gránit- és bronzemlékmű megörökíti a szovjet emberek törhetetlen bátorságát és lángoló haza­fiasságát. Sem az éhezés, sem a kín­zások, sem a legszörnyűbb halál nem tudta megtörni vasakaratukat. A tábor foglyai között illegá­lis nemzetközi bizottságot ala­kítottak, tömeges szökést szer­veztek a táborból és a döntő szakaszban, amikor az SS-ek a szövetséges csapatok elől való menekülésüket megelőzően mindenkit meg akartak gyil­kolni a táborban, megszervez­ték a védelmet és ezzel meg­mentették sok ezer ember éle­tét. Hruscsov koszorút helye­zett az emlékmű gránit talap­zatára. A koszorún a követke­ző felírás volt olvasható: „A mauthauseni koncentrációs laborban halálra kínzott szov­jet állampolgároknak. N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke”. Hruscsov megkoszorúzta Xarbisev tábornok emlékmű­vét is. Ezután azon a helyen, ahol a tábor foglyai annak idején 1 reggeli és esti gyülekezőt tartották, a mauthauseni ál­dozatok szimbolikus emlék­művénél gyűlést tartottak több ezer osztrák állampol­gár, köztük sok ellenállási harcos részvételével. A gyűlé­sen jelen volt Raab szövet­ségi kancellár, Pittermann al- kancellár, Afritsch belügymi­niszter, L. Figl, az osztrák képviselőház elnöke, Grubho- fer államtitkár és mások. Az emlékünnepség megnyitó beszédében Afritsch belügy­miniszter többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Az a hely, ahol most ez a megemlékezés történik, ször­nyű emlékeket idéz fel, emlé­keztet történelmünk legszo­morúbb korszakára. Egy go­nosz rendszer itt több mint 335 000 embert tartott fogság­ban, szörnyű körülmények között, s közülük 322 167 po­litikai foglyot kegyetlenül meggyilkolt. — A mauthauseni foglyok között a legnagyobb számban szovjet hadifoglyok voltak, s közülük 32 180 hőst gyilkoltak meg itt. — Ausztria szövetségi kor­mánya a második világháború befejezése után elhatározta, hogy ezt a helyet örök intésül és emlékeztetőül nyilvános emlékhelynek je’enti ki és eredeti állapotában tartja fenn. Emlékeztessen ez a tábor minket a különböző nem­zetiségű foglyok szenve­déseire és halálára. Áldo­zatuk nem szabad, hogy hiábavaló legyen. Josef Afritsch üdvözlő sza­vai után Figl, az osztrák kép­viselőház elnöke mondott rö­vid beszédet, majd Hruscsov emelkedett szólásra. Beszédé­ben bevezetőül hangsúlyozta, hogy a fasizmust egyszer s mindenkorra meg kell zabo­lázni. — Egyesítsük erőnket a há­ború elleni harcban — mon­dotta. — Nem szabad, hogy akár a Duna menti Mauthau­sen, akár a világ bármely más városa ismét megélje a fasiszta borzalmakat, megélje emberek meggyilkolását csu­pán azért, mert a békéért, a demokráciáért és a népek ba­rátságáért harcoltak. Erről so­hasem feledkezzünk meg. — A nyugati világban — folytatta a szovjet miniszter- elnök — ismételten hallani olyan hangokat, hogy borít­sunk fátylat a múltra. Ez alatt azonban nem azt ér­tik, hogy tegyünk pontot a második világháborúra, ne­vezetesen a Németországgal megkötendő, már régóta ese­dékes békeszerződéssel, ami végre lehetővé tenné a né­met nép törvényes alapokra helyezett békés, normális életét. Nyugati részről arra szólítanak fel bennünket, hogy nagylelkűek és meg­bocsátok legyünk azokkal szemben, akik a második vi­lágháború alatt milliók ha­lálát okozták. Ami megtörtént, azt so­hasem felejtjük el, Maut­hausen és a többi ha­sonló koncentrációs tá­bor falai élénken emlé­keztetnek a múltra. Hruscsov ezután hangsú­lyozta, hogy a szovjet népet sohasem vezérelte bosszú ér­zése más népekkel szemben, amelyek ellen háborút vi­selt. A józan ész és a népek lelkiismerete tiltakozik elle­ne, hogy a hitleristák által elpusztított milliók hőstettei­ről és szenvedéseiről meg­feledkezzünk. Az i egykori mauthauseni koncentrációs tá­bor a fasizmus áldozatainak emlékét idézi fel. Aki a tá­bor múzeumát megtekintet­te, azzal a szilárd meggyőző­déssel távozik innen, hogy nem szabad megengednünk a fasizmus borzalmainak meg­ismétlődését, nem szabad megengednünk egy újabb, még pusztítóbb háború ki­robbanását. — A német imperializmus által kirobbantott második világháború lefolyása — mondotta ezután Hruscsov — megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy egy ország életének fasi- zálódása csalhatatlan jel, amely azt mutatja, az or­szág vezetői háború ki­robbantására készülnek. Ezért nagyon is érthető a vi­lág közvéleményének aggo­dalma és felháborodása, ami­kor arról értesül, hogy Nyu- gat-Németországban demok­ratikus szervezeteket tilta­nak be, békeharcosokat ül­döznek, ugyanakkor pedig a militarista, revansista és újnáci szervezetek s azok vezetői nap mint nap tevé­kenyebbé válnak. Sőt, magá­ban a nyugatnémet kormány­ban is találunk náci bűnöző­ket, olyanokat például, mint a nemrégen lemondásra kény- szerített Oberländer. A szovjet nép és ugyanígy az összes békeszerető embe­rek nem élhetnek nyugodtan és gondtalanul — hangsúlyoz­ta Hruscsov —. ha olyan ki­jelentéseket hallanak Ade- nauertől, hogy az úristen arra szemelte ki a német népet, mentse meg Európát a kom­munizmustól. Vajon nem ugyanígy hangzik-e ez- mint az eszeveszett Hitler kijelen­tései, azé a Hitleré, aki „új európai rendet” akart meg­teremteni. Ennek az „új rend­nek” egyik előfutára volt a mauthauseni haláltábor. Hruscsov hangoztatta, na­gyon jelentősnek tartja, hogy az összes országok népei utasítsák el a mililarizmus és a nácizmus újjáéleszté­sének minden kísérletét. Mauthausen példájával az if­júságnak is meg kell tanul­nia. (hogy megkülönböztesse a béke barátait a béke ellensé­geitől. Hruscsov végül idézte Julius Fuciknak. a nagy cseh­szlovák költőnek és hazafinak a mauthauseni emlékműbe vé­sett jelmondatát: „Emberek, legyetek éberek!”, majd fel­szólította a je'enlevőket. hogy egy perces néma csenddel ál­dozzanak az egykori maut­hauseni koncentrációs tábor vértanúi emlékének. Díszvacsora Linzben A mauthauseni emlékünnep­ség után Hruscsov és kísérete folytatta útját Linz felé. Az útvonal mentén minden hely­ségben az ünneplőbe öltözött lakosság sorfala, feliratok és a Bécsből már ismert „A béke és a barátság jelszavával üd­Hruscsov elvtárs az autóbusz ablakából üdvözli a fogadására összegyűlt felső-ausztriai dolgozókat. Nyina Hruscsova, a szovjet kormányfő felesége látogatást tett a hetzendorfi divatiskolában, ahol az iskola 25 növen­déke saját tervezésű száz modelljét mutatta be Hruscsová- nak és leányának, Jelenának. vázoljuk Hruscsovot!” felira­tú plakátok díszítették a há­zakat. Linzben, Felső-Ausztria 200 000 lakosú, nagy ipari városában olyan óriási tö­meg fogadta a szovjet kor­mányfőt, amely kétségtelenül többszöröse volt a Bécsbe ér­kezésekor őt köszöntő lakos­ságnak. Igen sokan vörös szovjet és piros-fehér-piros osztrák zászlókat lengettek és minduntalan felharsant az üdvözlés: „Nyiktta, Nyikítal” „Béke és barátság!”. A vasárnapi program befe­jező eseménye a díszvacsora volt, amelyet Felső-Ausztria tartományi főnöke és Linz polgármestere adott a szovjet miniszterelnök és kísérete tiszteletére. A díszvacsorán Gleissner tartományi főnök szívélye­sen üdvözölte a szovjet ven­dégeket, valamint Raab szö­vetségi kancellárt. Az Auszt­riában teendő körutazás — mondotta többek között — bizonyára fáradtsággal jár, de azt hisszük, hogy ez a látoga­tás kiegészíti a hazánkról al­kotott képet. Az egész osztrák lakosság közös ügye, hogy sok sors­csapás után szorgalmas * munkával a népek család­jának megbecsült tagja legyen. Ausztria tárva-nyitva akarja tartani kapuit minden irány­ba és csak örül annak, ha az ideérkező vendégek jó be­nyomást szereznek az ország­ról és népéről. Ebben a re­ményben emelte a poharát Hruscsov miniszterelnök és családja, valamint kísérete tagjainak egészségére. Hruscsov válaszában ki­emelte az osztrák—szovjet kapcsolatok jelentőségét és utalt arra, hogy az Egyesült Osztrák Vas- és Acélművek szoros gazdasági kapcsolatban van a Szovjetunióval. Hang­súlyozta, hogy a szovjet kormány állan dóan síkraszáll a mindké fél számára előnyös nem zetközi kereskedelemért, mégpedig a minden meg­különböztetés nélküli tel­jes egyenlőség alapján. Minthogy a szocialista orszá­gok gazdasági lehetőségei rendkívüli mértékben megnö­vekedtek, az osztrák ipar fo­lyamatosan kaphatna meg­bízatásokat az ipari üzemek foglalkoztatására és így nem függne többé az ingado­zó kapitalista konjunktúrá­tól. Természetesen Ausztriá­nak magának kell döntenie arról, kivel akar gazdasági kapcsolatokat teremteni és ki­fejleszteni, de emellett nem szabad elfelejteni, hogy a Kelettel való kereskedelem — ahogy a Szovjetuniót és a többi szocialista államot időn­ként nevezik — szilárd és biz­tos kapcsolatokat jelent. Programon Hétfőn reggel linzi szál­lodájából programon kívüli sétára indult a szovjet mi­niszterelnök. Betért egy Ká­véházba, elbeszélgetett több vendéggel, majd kirakatokat tekintett meg és a közszükség­leti cikkek ára iránt érdeklő­dött. A délelőtti órákban meglá­togatta az Egyesült Osztrák Vas- és Acélműveket. A szov­jet vendéget Bruno Pitter­mann alkancellár és Walter Hitzinger vezérigazgató fogad­ta. Még az AP hírügynökség <s kénytelen volt elismerni, hogy Hruscsovot a gyár munkásai rendkívül melegen fogadták Áttörték a rendőrök sor­falát és a szovjet minisz­kívüii séta terelnökhöz siettek, hogy kezet rázhassanak vele, A Hruscsov köré sereglett munkástömegből több íz­ben is felhangzott a kiál­tás: „Nyikita, éljen Hrus­csov!” A szovjet kormányfő a gyár vezetői és dolgozói előtt mon­dott beszédében köszönetét mondott azért, mert módot nyújtottak, hogy Ausztria legnagyobb kohóművét meg­látogathassa, majd elisme­rően szólt a korszerű kohó­műről. A gyárigazgatósági épület­ben dr. Bruno Pittermann osztrák alkancellár villá.sreg- gelit adott a szovjet kormány­fő tiszteletére.

Next

/
Thumbnails
Contents