Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

«ST HEGVEI I960. JÜLIUS 1. PÉNTEK FILMEKRŐL Megmentett nemzedék (Szovjet film) HapicettdeK 2300 szék A mesterdetektív (Nyugatnémet film) Gondolatok az isaszegi múzeumban Szánthó Imre rajza I Sok filmet láttunk már, amelyek az elveszett nemze­dékkel, a háború viharában, s vihara után tétován, céltala­nul, s olyor kiábrándultán élő fiatalokkal foglalkoztak. Ez a szovjet film — mint címe is jelzi — a megmentett nemze­dékkel, azokkal foglalkozik, akikért összefogott az egész szovjet nép, akikért sok áldo­zatot hoztak, s akiket meg is mentettek a háború viharától, s akik megérték a teremtő, gondtalan békét. A film első kockái a hábo­rút, az iszonytató pusztulás ké­peit villantják fel. Leningrad, 1941. Bombák, omló házak, ár­tatlan polgári lakosokra vadá­szó német vadászrepülőgépek. Innét, ebből a pokolból kell megmenteni a gyermekeket, elvinni őket messze, távoli vi­dékre, biztosítani életüket. Ez sikerül, s amikor hazatérhet­nek, védőjük, gondozójuk, An- tonyina Vasziljevna — akit a tehetséges Kurkina alakít — könnyes szemmel búcsúzik tő­lük. A film, már témájánál fog­va is közel áll a szívhez. De még inkább biztosítja ennek elérését a film alkotóinak ke- resetlensége, azok az egyszerű eszközök, amelyekkel mégis megfelelő hatást érnek el. Őszinte film ez, nem hallgat a nehézségekről sem, megmutat­ja azt, is, ami rossz volt, s azo­kat is, akik szívtelenek voltak. Mégis a film végső kicsengése s mondanivalója az, amit az egyik szereplő, a kolhozelnököt alakító Jelizarov így fogalma­zott meg: „hisz’ a Szovjetunió egy, ha valahol baj van, segít a szerencsésebb”. A megkapó történet forgató- könyvét A. Stejn írta, a filmet J. Padjedonoszcev rendezte. tünk, s válik szinte kézzel­foghatóan dicsőségessé vagy keserv'essé, győzelmessé vagy megcsúfolttá egy kicsinyke, agyonzsúfolt szobában — az isaszegi múzeumban. Az erre járó nem győz csodálkozni a gazdag leletek láttán. Ágyú­golyók, dárdák, kardok, sőt még írásos emlékek is van­nak itt. — Mindez még egy negyede sincs annak, amit összegyűj­töttünk esztendők folyamán — mondja Szatmári bácsi, akit tulajdonképpen igazgató­nak kellene neveznünk, de ő csak „műkedvelő történésze" Isaszegnek. Bárhogy is áll­junk azonban a címmel, a megszólítással, annyi bizo­nyos, hogy Szatmári bácsi ke­ze alatt olyan nagy mennyisé­gű és értékes anyag gyűlt össze már eddig is, hogy az bármely múzeumnak becsü­letére válnék. Az isaszegi séta a történe­lem itteni emlékeinek idézge- ; tése, magában is szép és nagy ! élményt jelent. Ám ez egyszer i inkább arról szeretnék szól- I ni, ami talán az itteni Árpád- i kori dárdáknál, 48-as ágyú- ; golyóknál, kardoknál, s az : azt követő golyós láncoknál : is fontosabb, magát a törek- ; vést. ! Teszten dokké) ezelőtt, egy ! Ah fiatalnak éppen nem í mondható, de annál lelkesebb ! ember fogott munkához. Szen- ! vedélye azóta magával ra- ! gadta szinte az egész közsé- ( get. Alig van olyan ember ; Isaszegen — gyermek vagy | felnőtt —, aki valamit ne ; tett vagy ne akart volna ten- ; ni az isaszegi múzeumért. \ Egyszer kislánykák botlanak j bele egy kardba, amely At- \ tila „Isten kardjaiként mered J ki a földből, s csodát nem £ várva, egy-kettőre nekilát- nak és kiássák, máskor po- rosodó padlások sarkából ke- rül elő egy-egy 48-as emlék. £ Papírra kerülnek öregembe- rek elbeszélései, maguk átél- í te vagy nagyapáik által el- ^ mondott mesék, történetek, í Vagy: időről időre összeáll egy-egy iskolányi gyerek, s nekivág az isaszegi dombok­nak lapáttal, ásóval a kézben, hogy több-kevesebb tervsze­rűséggel fogjon az emlékek­ben és leletekben is csodásán gazdag környék feltárásához. Ezt a munkát hivatalosan a történelmi szakkör végzi. De ott vannak a felnőttek is, ők már komolyabb elnevezés­sel, régészeti kör címen lát­tak munkához s legalább annyi, ha nem nagyobb lelke­sedéssel és örömmel, mint a kisebbek. így alakult és alakul az isaszegi múzeum, gyarapodik, lesz értékesebbé anyaga a napok múlásával. De nemcsak ásós-lapátos, két­kezi munkásai az ügynek az isaszegiek, hanem szüntelen mondják, hangoztatják: má­sutt is megtehetnék ezt. Min­denütt vannak értékek, melyek veszendőbe mennek az idő múlásával, mentsük meg hát azokat! Minden falunak van büszkesége, múltja, történel­me. Elevenítsük fel, foglaljuk egybe, tárjuk a magunk, s mások szeme elé, hogy meg­becsült földnek, hazánknak érezzük a helyet, ahol élünk, felesleges beszélnem ar- " ról, milyen, s mekkora jelentősége van e törekvésnek. A hagyományok ápolása, tisz­telete így nyer élő, s nagy erővel ható formát s olyan tartalmat, mely hatásosabb sok erről írott füzetecskénéh Tóth György f Az „Europe“ Gorkij-száma ^ Az „Europe” című francia £ folyóirat egyik legutóbbi szá- 'j mát Gorkijnak szentelte. A ^folyóirat Gorkij néhány Fran- j ciaországban eddig meg nem ^ jelent művét, valamint a nagy ^ író életével és munkásságával ^ foglalkozó anyagokat közölt. ^ A folyóirat főszerkesztője he­lyezető cikkében hangsúlyozta, ^ hogy Gorkij nagyon sokat tett ta francia és az orosz kultúra Ü kapcsolatainak megerősítéséért. A dombok alján a római légiók zászlaival ott so­rakoznak a kasztrumok, a települések. Látni, mint söp­ri el őket a hatalmas áradat, a népvándorlás. Mint törnek előre a hunok, mint ér ide, Isaszeg dombjai alá Árpád serege. Aztán gyújtogató ta­tárokat látunk, amint végig- száguldanak pusztítva az országon, majd a törököké lesz az uralom, míg az osztrá­kok veszik át a kormányzó­botot és korbácsot. És itt robognak el diadalmasan a 48-as honvédek, Damjanich huszárai.:. Ezredek történelme szól hozzánk, elevenedik meg előt­jpnnyit juttatott — egye- /i bek között — az idén a megyei művelődési osz­tály a termelőszövetkezeti községek művelődési há­zainak felszerelésére. Egye­bek között, mert ez a 2300 új szék a frissen kapott anyagi segítségnek csupán elenyésző töredéke. Vannak sokkal jelentő- . sebb „tételek”; így például az a kétmillió forint, amit harmincnégy művelődési ház felújítására fordítot­tak. S talán a frissen fes­tett falaknál, az új be­rendezési tárgyaknál is je­lentősebb az a sokrétű, ál­dozatos népművelési mun­ka, amelyet a falusi pe­dagógusok, népművelési előadók (sokszor mostoha körülmények között) végez­nek a termelőszövetkezeti községekben, övék a tisz­teletreméltó felelősség, hogy benépesüljön az a bizonyos 2300 (s a többi) szék a tsz-községek műve­lődési házaiban. Az elmúlt őszi-téli „nagy szezonban” elsősorban a parasztság szakmai mű­veltségének gyarapítását tűzték ki célul: sikerrel bonyolították le például Abonyban, Tápiószelén, Dunabogdányban a nép­főiskolák programját. Eze­ken a helyeken és még vagy tíz termelőszövetke­zeti községben a népfőis­kolák és művelődési is­kolák hozzásegítették a fa­lusi embereket a nagyüze­mi gazdálkodásra való át­állással keletkezett új hely­zet sok kérdésének tisztá­zásához. Egy-egy esti elő­adás, filmvetítés után rög­tönzött vitafórumokká ala­kultak át a népfőiskolák. A kérdések, válaszok per­gőtüzében, sokszor szen­vedélyes viták után sike­rült „tiszta vizet önteni a pohárba”, de ahol sike­rült, másnap szervezet­tebben, jobban ment a munka. Nem erőszakolt tehát a következtetés, hogy szoros kapcsolat van a nép­főiskolák záróvizsgáinak eredménye és évvégi zár­számadása között. Nem meddő, üres órák halma­za (gazdasági szempontból sem) a művelődési otthon­ban eltöltött idő. örven­detesek ezért azok a hí­rek is, melyek a tsz-köz- séggé vált falvak, váro­sok — Abony, Nagykő­rös, Cegléd, Zsámbék, Tá- piószecső — művészeti együtteseinek megerősödé­séről szólnak. Kevésbé ör­vendetes azonban a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának az a megálla­pítása, hogy „a tsz-köz­ségek vezetői többségük­ben nem ismerték még fel a művelődési lehetőségek­ben rejlő hatalmas erőt, kevés helyi támogatást ad­nak a művelődési felté­telek megteremtéséhez. Ritkán lehet találkozni pél­dául olyan esetekkel, hogy a tsz közös alapjából is tá­mogatnák a könyvtárakat”. m falusi kulturális élet -éA pezsgése ősszel — a mezei munka befejezése után — kap új erőre. De nem árt már most az „ön­vizsgálat”. Itt az ideje az elképzelések, a „székek” (a 2300 új és a többi) szám­bavételének. Szeretnénk örömmel je­lenteni már az őszi-téli for­duló elején, hogy ez vagy az a tsz-község sürgősen igényel ennyi meg ennyi „pótszéket". (k) Néhány evvel ezelőtt a Buda­kalászi Textilművek megye- szerte nevezetes volt kultúr- munkájáról. A gyár több mint másfélezer dolgozója szeret kulturáltan szórakozni, műve­lődni. A könyvtárlátogatók száma elérte az ötszázat, büsz­kék voltak a színjátszó cso­portra, a zenekarra, a kultúr- otthonra, egyszóval évek során elért eredményeikre. Most azért kerestük fel Ágoston elvtársat, az sz. b. el­nökét és Farkas elvtársnőt, a kultúrfelelőst, hogy megtud­juk, milyen ma a kultúrmun- ka a textilművekben, hiszen az elmúlt években lélekszámban is gyarapodott az üzem. Az új gépekkel együtt fiatalok is szép számmal kerültek a gyár­ba. A kultúrmunka ennek elle­nére is visszaesett, mert a szakszervezeti központ két év­vel ezelőtt megvonta az anya­gi támogatást. A tervezett kultúrkombinátból, csupán a 300 személyt befogadó olvasó­terem készült el. Felmondtak a függetlenített igazgatónak és most a gondnok „intézi” a dolgokat, elsősorban rendezvé­nyeken a büfé ügyeit. De szű­kös anyagi helyzetük miatt nem tudták fizetni a táncta­nárt, a színjátszó csoport ve­zetőjét sem. Az üzem, sőt a környék büszkesége, a zenekar is megszűnt. Igaz, ennek oka elsősorban az volt, hogy a dol­gozók pénzén annyira megta­nultak muzsikálni, hogy levizs­gáztak és „profik” lettek. Éh­kor már csak pénzért voltak hajlandók saját üzemükben játszani?! (iha ugyan nem vol­tak máshol elkötelezve) és még az sem zavarta őket, hogy a hangszerek a szakszervezet tu­lajdonát képezték. így nagyon helyesen — a párt és a szak- szervezet 'közös elhatározása alapján — visszavették tőlük azokat. A drága zeneszerszá­mok pedig ott porosodnak a szekrényben, noha felajánlot­ták a KISZ-nek, de a fiatalok nem használják. A könyvtárban már sokkal jobb a helyzet. Nemcsak a könyvek száma nő állandóan. ! hanem az olvasóké is. A 3002 i kötet könyvnek majdnem 60( ; állandó olvasója van, és míg : azelőtt 300 forintot fordítottak ; évente vásárlásra, addig idér ; már 5000 forint jutott.' ; De nem hiányoznak a tánc- jés színjátszó csoport műkedve- í lő előadásai sem. Jól működi! ja közönségszervező, mert a fő- ívárosi színházak futó darab- ! jaira havonta 400—500 jegye j hoz nyáron, télen pedig a dup- ; Iája is kevés, nem szólva a; ! opera- és hangversenybérletek jről, amelyek 80 százalékát fi J zikai dolgozók vásárolják! j Nem a jegy ára az érdekes f hanem a darab dönti el, hog; í hányán ostromolják a közön A Budakalászi Textilművek kultúrmunkájáról ségszervezőt, bár még mindig a „könnyű” műfajt részesítik előnyben. Ugyanakkor nem feledkez­nek meg az üzem közelében lakó dolgozókról, sőt a kör­nyékbeli termelőszövetkezetek­ről sem. A Pest megyei Petőfi Színpad a múlttal szemben most már havonta tart elő­adást a kultúrotthonban. Le­het, hogy az utóbbi két mű­sor — a Sportszerelem, illet­ve a Bécsi kaland — művészi értéke vitatható, de már az is nagy eredmény, hogy: a tsz-ta- gok közül — ha életükben elő­ször is voltak színházban — többen megtekintették az elő­adást. Amikor ott jártunk, éppen a Szabadság Tsz közönségszer­vezője kereste fel a gyárat és 20 jegyet „követelt”. Az szb- elnök szinte úgy könyörögte vissza a jegyeket á dolgozók­tól. Míg az elmúlt évben tizen­négy előadást szerveztek, ad­dig idén a közgazdasági és üzemszervezési tanfolyam mi­att ez a szám valamivel csök­kent. Ősztől azonban szerző­dést kötnek a TIT-tel. A mű­szaki, a természettudományos előadásokon' kívül, munkás— művész találkozókat, irodalmi délutánokat szerveznek. Az elmúlt hónapokban például csoportosan látogatták meg a Szépművészeti, valamint a Vármúzeumot és most készül­nek a Kelet-ázsiai Múzeumba. Júliusban kétnapi pécsi autó­busztúrát terveznek. Most a „holtszezonban” talán az egyetlen alkalom a csütörtöki klubdélután, amelyre főleg a kiszesek járnak. Mindent egybevetve, ha ösz- szehasonlítjuk az előző évek­kel a Budakalászi Textilmű­vek kultúrmunkáját, meg kell állapítanunk, hogy ha jelle­gében és tömegméreteiben igen, színvonalában azonban nem változott. (D. J.) Ha valaki nevetni szeret, ak­kor élhet vele, ha végignézi a filmet. Tömören úgy lehetne megfogalmazni, hogy: nagy szamárság, de ilyen is kell! Ugyanis: bár nem látunk sziporkázó ötleteket, bár a ko­mikum csőik helyzetkomikum, semmivel sem több, mégis jól szórakozik az ember ezen a sikerült paródián, amely szok­vány bűnügyi filmeket figuráz ki, érdekes, változatos cselek­ménnyel. Nick Knatterton, a mester- detektív, természetesen min­dent tud, mindenkit legyőz, s mesterdetektívhez illően „kombinál”, a legapróbb do­logról is azonnal megállapítja, hogy mi a jelentősége a hatal­mas bűnügyben, amelyet Glo­ria Nylon milliomoslány el­rablása képez. Természetesen a bűnösök elnyerik büntetésü­ket, a dicsőség Nick Knatter- toné, a milliomoslány keze a megmentésében szerepet játszó riporteré $ kell ennél több? Hiszen mindez mulatságos ka­landok, nevettető fordulatok körítésében kerül a néző szeme elé, s ennél többre a film alko­tói sem törekedtek, így is si­került paródiáját adják az „iz­galmas’’ bűnügyi filmeknek. Carl Lieffen alakítja szeren­csésen a mesterdetektív, Niok Knatterton alakját. Nem pózol, nem használ hatásvadászó esz­közöket, s hogy mégis sikert ér el, azt elsősorban ebben le­het keresni. A jelentősebb sze­repekben Susanne Cramer Maria Sebaldt, Wolfgang Wahl játszik jól. Rövidnadrágos ember (Olasz—spanyol film) lelkivilágát, jellemének alakú- lását bémutatniok, hanem \ ehelyett egy vékonyka szállal j összefűzött cselekménysorozat; kerül a néző elé. A film egyetlen dicsérhető ‘ alakítása, s amiért érdemes ; megnézni, az Edoardo Nevola j játéka. Ez a kisfiú valóban j kisfiú, nagyon megkapóan, í nagyon egyszerűen játszik.! Azaz, nem is játszik, önma-! gát adja. Bátran állíthatjuk, í hogy a filmet ő menti meg,! sőt, a sírni szeretők szemében : ő teszi sikerré. Pedig a film- í ben több „nagy” névvel isI találkozunk, mint például i Alida Valii, Eduardo de Fi- j lippo. Félszegen mozognak; sutára szabott szerepeikben, j talán maguk is érezve azok j művészietlen, tartalmatlan j voltát. A filmet Carlo Mon- j tuori rendezte. Mészáros Ottó \ \ Ismét megjelent Andre Stil \ „A villám“ című regénye ^ Andre Stil „A villám” című £ regénye, amey megrendítő % vád az algériai gyarmatosító £ háború és az imperialista ki- £ zsákmányolás ellen, a francia £ demokratikus baloldali erők ^ nyomására most ismét megje- % lenhet Franciaországban. A re- £ gényt a francia kormány kb. két hónappal ezelőtt betil- ^ tóttá és az üzletekben leve j! példányokat elkobozta. A be- £ tiltás felfüggesztése nagy győ- £ zelme a baloldali erők egység- j akciójának. Minden van ebben a film­ben, ami ahhoz szükséges, hogy a gyengébb nem a köny- nyeit hullassa. Mert való­ban megható a történet, amit a film elindít, csak éppen nem megható, hanem nagyon is erőltetett, hatásvadászó az az út, amelyen a film alkotói a történetet fejlesztik tovább. Egy árvaházban élő kisfiú elhatározza, hogy bármi áron is, de megkeresi az édesany­ját. »Megszökik, s útnak in­dul. Három hónapig bolyong Olaszországban, s végül — természetesen — meg is talál­ja az anyját. Közben kalan­dok sorozatán megy át, sok­féle emberrel ismerkedik meg, sok bánat s sok öröm is éri. Lenne olyan hely is, ahol örökre ott maradhatna. Egy fiatal, de gyermektelen há­zaspár örömmel fogadná örök­be. De nem, ő nem marad, mert csak az édesanyja mel­lett érezheti igazán boldog­nak magát egy gyermek. Salvatore, a kisfiú, akit Zsemlének becéznek, nem az első ilyen hős. Könyvekből, filmekből sokféleképpen is­merjük az elhagyott gyerekek sorsát, életét, s a film éppen azért, mert járt utakon ha­lad, nem ad újat, sőt: az is­mertből, a tudottból is csak a sablont. Lényegében lazán összefűzött mozaikkockákból áll ez a film, s ezeket a koc­kákat, csak az fűzi össze, hogy szerepel bennük a kisfiú is. Éppen ez a laza összefüg­gés eredményezi azt, hogy nem sikerült elmélyült, mű­vészi munkát végezniük a film alkotóinak, nem sikerült a fiú

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents