Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

I960. JŰLIUS 31. VASÁRNAP

«n

»FCHI

f£*w4aub

5

MARTON PALNE:

A KEZEM

MÉSZÁROS OTTO

MAMBO

hogy mit szeretnek ezen a kesernyés löttyön a,z emberek, szeme körb epásztázott. Több asztalnál egyedül ült egy-egy nő, s Mambó azt találgatta, vajon várnak-e valakit, vagy azért ültek be?

— Mi lenne, ha odamennék hozzájuk, vagy idehívnám az asztalhoz? A zsebében lapuló százasok biztonságérzetet adtak, s áldotta az eszét, hogy nem ment a többiekkel, s nem kell hallgatnia a technikumos lányok ostoba csiripelését...

Estefelé már tele lett a cukrászda, s mivei minden asztal foglalt volt, egy fiattl nő, nem találva másutt helyet. Mambó asztalához ült le. Pár percig Mambó igyekezett arra se nézni, ahol a nő ült, de végül nem állhatta meg. hogy oda ne bámuljon. A nő ügyet sem vetett rá, a táskájában matatott, majd végül előhalászott egy cigarettát, s tüzet kért Mambótól. Mambó szolgálatkészen kapott a zsebéhez, s gyújtotta a gyufát, a nő, az égni kezdő cigaretta füstje mögül, fürkészve tekintett rá.

— Egyedijl?

— Igen ... persze ... — hebegett Mambó — csak úgy... Elhallgattak. Mambó az izgalomtól rekedtes hangon kezdte újra a beszélgetést:

— És ... és maga? Vár valakit?

— A, én is csak úgy ... — s furcsán hunyorított egyet.

— Megengedi, hogy meghívjam?

A nő bólintott, s Mambó percekig leste a pincért, hogy feléjük nézzen. Végre. Rendelt nála.

4 rum égette a torkát, s ci amikor már a negyediket engedte lefelé, érezte, hogy a fejébe száll, s a lábát is alig bírja. -De rendelt tovább. Közben bután vigyorgott <T nőre, s akadozó nyelvvel kérdezte meg:

— Nem is tudom, hogy hívnak? Én ... én Mambó, izé Jóska vagyok ...

A nő kicsit unottan tekintett rá, majd közömbösen válaszolt:

— Marika.

Tizenegykor a pincér ut- , cára tette őket. Záróra volt.

y

£ Mambó mindenáron menni !( akart még valahová, de a $ nő unszolta:

$ — Gyere hozzám, olt is iha$ tunk ... ott jobb is, nem búimul senki...

$ Mambó már annyira részeg £ volt, hogy nem bánt semmit. % A nő belecsimpaszkodott a $ karjába, s úgy húzta maga £ mellett. Egy-egy járókelő, ha $ szembetalálkozott velük, fél- % rehúzódott az útjukból.

$ Reggel, amikor valameny- % nyíre észhez tért, az ital és ^ a szeretkezés csömörének ízéivel tekintett szét a szobában, is értetlenül mustrálta a szét- ^ dobált ruhadarabokat. Mel- % lette a nő, tátott szájjal, Í csúnyán horkolt, s Mambó £ kapkodva szedte magára a Í ruhát. Észrevétlenül, hogy Í fel ne keltse, kiosont az aj- i tón.

$

£ Zúgott a feje, s a gyomra Í fájt. Hányingere volt, s Í ahogy a szállás felé tartott, ^ többször is nekiszorította zú- Í gó, szétpattanni akaró fejét Í a hűvös házfalaknak ...

$

£ jpal fehér volt, amikor a $ J- szekrényajtón lógó tü- £ körbe belebámult, s értetle- ^ nü. szemlélte a szemét kereteit zö fekete karikákat.

y

Í Eszébe jutott a nő, s bor- Í zongás futott végig rajta. Hit £ ennyi lenne? Dühében le- Í tépte a két lenge öltözetű szi- Í nésznő képét, s belevágta a j papírkosárba.

y

Amikor este Teleki odaszólt Í neki, hogy jön-e moziba, a ^ legtermészetesebb hangon í förmedt rá:

y

Í — Persze, hogy megyek, te süket...

de azután mégse mondta. Minek magyarázkodjon?

r'ütyürészve lépegetett az f úton, bebámult a kerítések fölött, s látta az udvarokon békésen kapirgáló tyúkokat. Ez eszébe juttatta a magút: házát, s megállapította, hogy a falu meg a kisváros között nem sok a különbség, bezzeg Pesten, ott nincsenek tyúkok...

Amikor idáig jutott a gondolatban, felrettent, meri ráköszöntek:

— Jó napot, segéd úr!

Felkapta a fejét, s zavartan látta, hogy Pista bácsi, a volt szakoktatója áll előtte, mellette a felesége, meg a lánya, akibe az egész osztály szerelmes volt, csak ő nem. Igaz. ehhez az is hozzájárult, hogy a kék szemű, szőke hajú Ica nem sok ügyet vetett egyik fiúra sem, mert komolyabb udvarlója volt az egyik népboltos személyében, aki már a katonaidejét is kitöltötte.

— Pista bácsi! Csókolom — kapott hirtelen észbe, s a két nő felé hajolt suta mozdulattal. Pista bácsi öreg, de mindig mosolygós arca huncutul kérdezte:

— Randevú?... Mi?

Mambó fülig vörösen tiltakozott:

— A, csak úgy ... izé ...

megyek az orrom után

__

B

eszéltek még pár percig, de azután Pista bácsiék továbbmentek, mert mozijegyük volt.

ítMambó végre elért céljá- Lrl hoz, s túlságosan nagyra sikerül* lendülettel nyitotta meg a cukrászda ajtaját, úgyhogy a kilincs kicsúszott a kezéből, s nagyot csörrent az ajtó, ahogyan nekiütközött a falnak. Mambó érezte, hogy elvörösödik, s zavarában majdnem orrabukott a szőnyegben is. Végre ott ült egy asztalnál, s amikor a kiszolgáló megkérdezte, mit hozhat, már magabiztos hangon rendelt:

— Egy dupla, s milyen sörük van?

— Kinizsi, R oki.

— És egy üveg Kinizsi!

Amikor már a feketét iszogatta, s azon morfondírozott,

V\\\\\\Y >X\NXXX\X\XVVXXNXXX>^CSNXX>X>XXVV\X\

milyen állapotban jelenik j meg az ifjú leányzó, ha majd' a kamraajtót kinyitják. Ami- kor pedig Jake-ék kijöttek a; kamrából, a lepedő egyetlen göbbe volt kötve. Jake átadta a lepedőt a leányzónak, az pedig minden késedelem nélkül fölment a szobájába a ruhájáért. Jake azt mondta neki, hogy siessen és öltözzék föl. mert máris indulnak a rakománnyal vissza Varmont- ba.

És azonmód el is indultak haza-, Varmontba. A csinos ifjú leányzó esküvői ruhában a rakomány tetején ült, Jake pedig p szekér mellett haladt és hangos szóval bíztatta az ökröket.

Amikor Jake legközelebbi útja alkalmával visszatért Ban.gorba. a boltos megpróbált bevasalni rajta egy száznegyven dolláros számlát. Azt mondta Jake-nek a boltos, hogy az ifjú leányzó egy halom ruhát, meg egyebet vásárolt nála az esküvő előtt és ő most szeretné tudni, vajon Jake a kibúvó-törvény alapján házasodott-e.

Jake fölnevetett és nekilátott, hogy lerakja rakományát.

— Hát így házasodtál .vagy

amúgy? — kérdezte a boltos.

/

— Előbb te felelj nekem — válaszolta Jake —, azután majd én is felelek. Van Maine államban kibúvó-törvény, vagy nincs?

— Van hát, de a kibúvótörvény kimondja, hogy az asszony...

— Sose magyarázd nekem, hogy mit mond ki — válaszolta Jake. — Ha van kibúvó-törvény a könyvekben, akkor ki is bújtam minden betűje alól.

rj ívták nagyon a többiek, de ti nem ment velük. Két hónapja spórolt erre a napra, egyedül akart maradni, egyedül, azt csinálni, ami eszébe jut.

Amikor Teleki odaszólt neki, hogy:

— Mambó, gyere, ott lesznek a technikumos lányok is!

Ő csak a vállát rántotta:

— Nem érdekelnek, csitrik! Az igazságért hozzá kell tenni, hogy Mambó is mindössze tizennyolc esztendős volt, két hónapja tette le a szakmunkás-vizsgát, s mint kőművessegéd dolgozott a vállalatnál, amelynek munkásszállásán lakott.

Két hónap fizetését rakta össze, hogy végrehajtsa a tervét. Mert elhatározta, hogy az első pénzt elmulatja. Ezért nem ment a többiekkel a kultúrházba. ahol a szokott szombat esti bált tartották, hanem külön útra indult.

Pedig szeretett táncolni. Azért ragadt rá a Mambó név is, mert napjában százszor elkezdte: Hej mambó, mambó itáliánóóó ... tovább nem tudta, de ezt a sort addig fújta, míg a többiek rá nem förmedtek: hagyja abba,

mert hozzávágják a vakolókanalat.

Amikor kiürült a szállás, kínos gonddal kezdett neki az öltözködésnek. A szekrényajtó belsejére akasztott tükörben percekig bámulta magát, kínos gonddal lekapart állát, amin ugyan alig volt szőr, dehát a nagykorúsággal együtt jár, hogy az ember legalább szombaton megborotválkozzék. Közben szeme rátévedt a rajzszöggel kitűzött, két, lenge öltözetű színésznőcské- re, akik ingerkedve mutogatták bájaikat, s Mambó kicsit ; elszoruló torokkal gondolt ar- i ra, hogy egyszer neki is bele j fceí!1 kóstolnia ebbe, mert a \ többiek mindig gúnyolják ár- I tatlanságáért.

! A kapuban odaköszönt Sári ! néninek, a gondnoknőnek, aki i anyásán megigazította a nyak- \ kendőjét, s hátbaverte:

I — De kicsipekedett, fiatal- i úr! Siess te, a többiek már í régen elmentek ... i Mambó mondani akarta, hogy ő nem megy a kultúrba,

\\\V\V\\\\\VV\\\\\\\^^^

9

akkor elvégzem a szertartást — mondta a nap Jake-nek.

— Részemről rendben van' a dolog — válaszolta Jake —, de tanúim kell, hogy legyenek arra az esetre, ha valaki tagadni próbálná, hogy a kibúvó-törvény szerint esküdtünk meg.

Végül ez is megoldódott. A pap beleegyezett, hogy az ifjú leányzó kíséretében két idősebb asszony is bemenjen a kamrába és ellenőrizze, hogy minden a törvény előírásai szerint történik-e. A papnak előbb semmiképp se tetszett, hogy Jake Is bemenjen a kamrába a pucér leányzóval, de addigra már annyira kimerült, közel kétórás vitában egy varmonti . ökörfogatossal, hogy azt mondta, nem bánja, menjen be Jake is a kamrába.

Jake tehát bement a kamrába a leányzóhoz, meg a két idősebb asszonyhoz.

— Csak egyetlen pillantást vess rá. Jake — mondta a pap és ide-oda ingatta a fejét —, azután csukd be a szemed és tartsd is csukva.

Jake mondott valamit az ifjú leányzónak odabent a kamrában, de hogy mit, azt itt kint senki se hallotta. A pap kinyújtotta kezét, kicsit kinyitotta a kamraajtót, hogy amíg esketi őket, hallja, mit válaszolnak a kérdéseire. Jake pedig odabent az egész idő alatt az egyik gyufát a másik után gyújtotta, hogy meggyőződjék, nem veszi-e megint masára az ifjú leányzó a lepedőt és ekképp bizonyosságot szerezzen afelől, hogv a kibúvó-törvény minden elő- rvét biztosítja magának.

Mihelyt a szertartás véget---------:— ért, a pap átvette

J

ake-től a pénzt és hazament anélkül, hogy kivárta volna,

t

Szinte rosszul lettem, ami-; kor megláttam a hímzett vi-j rágcsokrot. Micsoda rikító szí-; nű virágok! Nem árvácska ez; egy sem!

— Nagyságos asszony, en-í

gedje meg. hogy csak egy csők- S rőt kivarrhassak ezen a taka-! rón! ;

f

s J

Az asszony meg’epődvej nézett rám, majd a kezemre • pillantott, és kacagni kezdett.! Ha nem is nevetett oly csúfon- S dárosan, mint a varroda főnö- \ ke, ez a nevetés is a szívemet! hasogatta. !

— Erzsi, Erzsi! Nem tű való! a maga közébe, hanem súroló- • kefe meg felmosórongy

I?y hangzott a kezemről a]-! kötött ítélet. !

t

Azóta sok-sok év telt el. Mit! tagadjam, az évek mú! tavai aí tenyerem cseppet sem lett ki- \ sebb, sem finomabb ... Most; is példám, amikor e sorokat; írom, látom, hogy olyan durva; és repedezett, akár egy kiszól- \ galt öreg becskor .., És mégis \ tudok vele írni! Nem esik ki j belőle a toll...

Ha ti, akik olvassátok a me-í sóim, most itt lehetnétek kö-í rülöttem ... Ha itt volnátok, I tudom, nem azt néznétek, : hogy milyen nagy és milyen i kérges a kezem-... Ti arra fi-í gyeinétek, hogy miről mesél-; nek az egyre szaporodó, apró- ; betűs sorok nektek, mai gye- i rekeknek...

;V'.\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\v,w^wv.

vásznat és mindkét kezével szorosan a leány köré tartotta.

A pap megpróbált vitába szállni Jake-kel, hogy szégyenletes dolog egy ilyen csinos ifjú leányzónak pucéran odaállni esküdni, de Jake eltökélte. hogy a kibúvó-törvény minden előnyét biztosítja magának és ezért tapodtat se tágított.

Akkor a oan azt mondta, nem végzi el az esküvői szertartást, ha Jake nem áll el a szándékától. Jake erre azt válaszolta p papnak, hogy ő pedig semmi szín alatt meg nem esküszik, ha az ifjú leányzó le nem dobja a lepedőt a padlóra úgy, hogy semmiféle ruhadarab ne is érintse testét.

Amikor®Jake így megmondta a magáét, • valamennyien nagy izgalomba jöttek és egy jó óra hosszat ide-oda vitatkoztak: előbb Jake pártiát fogták, mert ismerték a törvény betűit, aztán meg a papát, mert azt is megértették, mennyire föl-ka várná lelki- állapotát, ha az. ifjú leányzó pucéran állna előtte, úgy, ahogy azt Jake fejébe vette. Az ifjú leányzónak mindegy volt. hogyan folyik le a szertartás. csak Jake feleségül vegye. Hajlandó volt Jake ■ kedvéért abban a mi.nótában, ahogy a pao engedi, ledobni a lepedőt Mindvégig csupa izgalom volt. hogy megeskíid- jenek. csak úgy, mint annak előtte Jake.

Egy idő után a pao vaia— -------------------micskét eng

edett Jake-nek. Belátta, milyen ostobaság volt részéről vitába szállni egy varmonti ökörfoga tossal.

— Ha bemegy a kamrába és magára zárja az ajtót, hogy senki se lássa pucéran,

a susogó fákat, a százszínű rétet ...

De mégis bujkált, motozott bennem a vágy valami más után-...

Nagyon szerettem volna képzett varrónő lenni, és addig unszoltam a szüléimét, míg bele nem egyeztek, houy varróiskolába menjek, vagy más olyan helyre, ahol megtanulhatom a szabás-varrás művészetét.

Az egyik ősz eleji napon elmentünk hát Aszódra, ahol volt egy ilyen varrodaiéi e.

Zakatoló szívvel ás pirosló orcával léptem a nagyhatalmú főnök elébe, édesszü:ém meg előadta jövetelünk célját.

És amíg anyám ecsetelte, hogy máris kész varrónő vagyok. mert a faluban senki sem tud olyan szépen varrni meg hímezni, mint én, a főnök csak nézett fám szúrós, hideg szemmel. Hirte’en nőtt, kissé esetlen termetemet mustrál- gatta. Talán még az arcomon virító néhány szeplőt is meg- o’.vassa, ha hirtelen le nem szegem a fejemet... Végül a kezemen kötött ki ez a szigorú tekintet. Amúgy is meglehetősen nagyra sikerült kezem volt, és a tavaszi meg az egész nyári munkától bizony nem lett finomabb, fehérebb.

— Mutasd csak! — ripako- dott rám és hirtelen a -kezem után nyúlt. Alig vetett rá egy pillantást, s máris kacagni kezdett.

— Ha-ha-ha ... Nahát! Ilyen

kézzel akarsz te varrónő len- í ni? Ha-ha-ha ... Maradj te í csak az, ami eddig voltál.} Summás meg marokszedőlány. ä A kapa és a sarló való a te ke- $ zedbe, nem a varrótű. Ha-ha- í ha ... (

Leforrázva mentünk ki azj épületből. Máig is, annyi év; után a fülembe cseng a csú-J íöndáros nevetés.

Néhány évvel később hason-1 ló megaláztatás árt. j

Egy úri házhoz jártam bej takarítani. Egy idős és egy fia-J tál házaspárhoz.

A fiatal úrnő gyermeket! várt. Nosza, kezdődött erre! olyan szabás-varrás, hogy még! a fülük sem látszott ki belőle.^

A fiatal úrnő egy gyönyörű, \ habfehér selyemanyagra apró \ árvácskacsokro-kat hímzett, ba-; bakocsi-takarónak szánta. <

lyeknék Jaké valódi, törvényes nevét még csak nem is ismeri, úgy akármelyik boltos előállhat és azt mondhatja, hogy az alsónemű valójában ruha volt Jakf, attól tartott, ha nem vigyáz, tán becsapják és elütik a kibúvó-törvény adta jogok teljes élvezetétől, neki pedig esze ágába se volt, hogy bármiféle kockázatot is vállaljon itt, Maine államban, ilyen távol Varmonttól. Ezért hát minden lépését töviről hegyire megfontolta, csakúgy, mint a többi varmonti ökör- fogatos.

— Ereszd le a lepedőt, a padlóra — szólt újból Jake az ifjú leányzónak.

Az ifjú leányzó már épp meg akarta lazítani magán a lepedőt, hogy a padlóra engedje. de ekkor a pap megragadta a vásznat és szorosan a lányra tekerte, nehogy pucéran mutatkozzék előtte meg Jake, meg a többiek előtt, akik ielen voltak.

— Nem! Nem! Nem! — üvöltötte a pap kivörösödve és fejét rázva Jake felé. — Erről, jó ember, szó se lehet ... erről még csak szó se lehet! Ilyet nem lehet csinálni! Nem engedem, nem, soha!

De a pap nem ismerte Jaké Marksot, Jake a va-rmonti ökörfogatosok fajtájából volt és éppen olyan csökönyös, mint bármelyikük. Újból odaszólt hát az ifjú leányzónak, hogy ha meg akar esküdni vele. eressze le a lepedőt a pedlóra, méghozzá tüstént.

A csinos ifjú leányzó már--------------- épp le akarta

e

reszteni a lepedőt, ahogy Jake mondta, mert annyira bele volt habarodva a fiúba, hogy azonmód akár tótágast is állt volna kedvéért, de épp amikor már eleresztette volna, a pap újból megragadta a

Mire kijártam a hat elemi iskolát, betöltöttem a tizenkettedik évemet.

Úgy mondják, akkorra elég mutatós lány lettem.

Mire végeztem az iskolával, édesapám kemény akarata és vusszorgí.lma már kit szép lovat hozott az Istállóba. Kevéske földünk is volt. Meg béreltünk is hozzá a paptól, és így már nem voltunk annyira az uraság földjéhez kötve.

Édsapánk dolgozgatott' a lovakkal, meg fuvarozott a falusiaknak. Bátyó és én még aratást is vállaltunk, mikor a miénkkel végeztünk. Aztán meg mentünk a cséplőgépekhez, részesbe csépelni.

Bizony, bátyónak nelhéz dolga volt a gépnél, mert neki is vinnie kellett a zsák búzát, akár a többinek, még a magas padlásokra is. Pedig csak tizenöt éves volt.

No de mindenütt és mindenkor voltak jó emberek, akik segítették a gyengéket. Egy-két javakorabeli ember ott a gépnél igazán jószívű volt. Mert mikor bátyó volt soros a zsákolásban, odamentek a mázsához, s félretolták a zsák alól.

— Eredj innen, te bikfic!... Inkább vigyél el helyettünk egy pár villa sza'mát, majd mi helyére rángatjuk a zsákokat.

Én a töreklyukhoz kerültem. A töreket raktuk a törekhor- dóra és vittük, ahová a gazda parancsolta. Ezt csináltam állandóan, heteken keresztül, abban a kibirhatatlannak látszó porban.

Azóta is sokszor elgondolkoztam azon, hogy micsoda kiismerhetetlen valami az a ’cséplési por.

Nincsen annak se szája, se lába, de még keze se, és mégis úgy tud csípni, hogy az első napokban szinte elviselhetetlen. De néhány nap után, ha megszokja az ember, szinte . hiányzik.

Én is így voltam vele.

Szinte rossz volt, mikor végeztünk a csépléssel.

Már gyerekésszel is nagyon szerettem a paraszti életet. A karcsú szárú, ringó derekú búzát, a madárdaltól hangos erdőt, a csörgő patakokat,

VvXXXN.S>XNXXX\XX>^X\XVC>XX>NXXXVVX\NN>XXXXV

bolonddá tenni. Jake vérbeli varmonti volt. .

Kisvártatva Jake ifjú leányzója az itteni kibúvótörvény szerinti öltözékben jött le a szobába. Csak annyi volt rajta, amennyit annsk idején a nők ruhájuk alatt viseltek, semmi több. De Jake meg ezzel sem volt teljesen elégedett. Azt mondta a leányzónak, menjen csak ismét visz- sza a szobájába, és mindent vegyen le magáról. Jake igazi keményfejű varmonti ökörfo- gatos volt, annyi bizonyos. Töviről-hegyire megrágta ezt a dolgot, amíg azokat a lassan cammogó ökröket ide-oda hajtotta a hegyeken át.

Nem sok idő múlva az ifjú leányzó újból csak lejött a szobába, ahol Jake meg a pap meg mind a vendégek várakoztak, és most már nem volt rajta egyéb, csak épp egy lepedő, amelyet maga köré tekert. És ezt jól is tette, any- nyit mondhatok. Mert hát csinos küllemű leányzó volt, keresve sem találni különbet.

Most aztán újból mindnyájan fölkészültek a szertartásra, a pap megmondta, hova álljanak és mit feleljenek a fölteendő kérdésekre. Es hogy már éppen elkezdte volna az esketést, Jake azt mondta az ifjú leányzónak, eressze le a lepedőt a padlóra. Nem, Jake semmiféle kockázatot nem akart vállalni, erre mifelénk, Maine államban. A kibuvo- törvény kimondta, hogy ha az asszonyt ruha nélkül esketik, férje nem- felelős korábbi adósságaiért, Jake tehát azt oleum! álta ki, ha az ifiu leányzón egyáltalán semmi sincs, úgy a kerek földön ember nem teheti őt, Jake-et, felelőssé az asszony esetleges korábbi tartozásaiért, ame-