Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-30 / 179. szám
1960. JÚLIUS 30. SZOMBAT FEST MEG V Kr/CívlttV A talajerózió megszüntetésével egy év alatt \ 35 millió Ft értékű terméstöbblet takarítható be A megye vízgazdálkodási operatív bizottságának ülése A Pest megyei Mezőgazda- sági Vízgazdálkodási Operatív Bizottság tegnap, pénteken délelőtt tartotta meg 4. rendes ülését, amelyen az elnöly tisztet Keleti Ferenc, a megyei tanács vb-elnöke töltötte be. Az ülés napirendjén több időszerű, valamint a távlati tervek megvalósításával kapcsolatos kérdés ismertetése, megvitatása szerepelt. Az elnöki megnyitó után Varga Imre, az operatív bizottság titkára jelentést terjesztett elő az egyes öntözőtelepek helyszíni megvizsgálása során észlelt tapasztalatokról. Rövid bevezetőjében ismertette a bizottság létrehozását indokló feladatokat, megállapítva, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás egységes, tervszerű fejlesztése alapvető tényezője az ország gazdasági és politikai előrehaladásának. A szocialista mezőgazdaság kialakításában nagy jelentősége van a vízgazdálkodási társulatoknak, amelyek decentralizáltan oldják meg a helyi vízügyi feladatokat. A terméshozamok biztosítása és fokozása szükségessé teszi, hogy a vízügyi és a mezőgazdasági szakemberek összefogásával és irányításával segítsük megvalósulni a nagyüzemi termelők kezdeményezését. E feladatok jegyében kezdte meg működését az operatív bizottság. A tagok, különböző kérdések önkéntes kidolgozásával, tanácsadással segítik a megye mezőgazdaságának fejlődését — mondotta az O. B. titkára, majd ismertette a megelőző ülés óta megvizsgált, nem üzemelő öntözőtelepeken észlelt helyzetet. A vizsgálaton résztvevő ' Szakemberek megállapították, hogy á túra] Galgamenti Tsz az ásott kutak vízszegénysége miatt nem tudja hasznosítani a korábban épített öntözőapparátusát, ennélfogva a berendezés műszaki szempontból, öntözői víz hiánya miatt nem üzemeltethető. A makádi legeltetési bizottság földjén a terep egyenetlensége folytán az eddigi öntözéses módszer haszon tekintetében alatta maradt a várakozásnak. Ennek ellenére a bizottság úgy véli, érdemes a szocialista átalakulás után az öntözőtelepet jó karba helyezni. Minthogy a megye — jelentős anyagi támogatással — fokozni kívánja az öntözéses gazdálkodást, felmerül az öntöző teleppel rendelkező tsz-ek agronómusai, öntözési brigádvezetői, öntözési szakmai továbbképzéseinek fontossága. Végezetül az operatív bizottság titkára a terméseredmények növelése érdekében a talaj- védelmi tennivalókkal kapcsolatos több fontos javaslatot terjesztett elő. A következő napirend előadója Dögéi Imre, a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság társulati csoportvezetője volt. Tanulmányi értékű előterjesztésében a vízgazdálkodási társulatok jelenlegi helyzetével és 1961. évi terveivel foglalkozott. Elmondotta, hogy a már meglévő kilenc Pest megyei vízgazdálkodási társulat mintegy 290 ezer katasztrális holdnyi működési területén a belvízkároknak kitett földterület eléri a 38 ezer katasztrális holdat. Értékelte ennek a hátrányos helyzetnek gazdasági kihatásait és kimutatta, hogy e területen a fölösleges csapadék és belvíz okozta károk elhárításával, 24 millió forintos ráfordítás esetén, évi 35 millió forint értékkel megnövelt terméstöhblet takarítható be. Ismertette Dögéi Imre a megye jelenlegi helyzetét az erózió és a defláció által sújtott területek vonatkozásában is. Elmondotta, hogy az erősen, közepesen és gyengén erodált területek közel 250 000 katasztrális holdat tesznek ki, ami a megye összterületének majdnem 20 százalékát képviseli. Ez annyit jelent, mutatta ki, hogy évente kerek 7 millió tonna humusz mosódik le termőföldekről. Az így elvesztett termőtalaj tápértéke 1 millió 300 ezer tonna istállótrágya értékével egyenértékű. Ha ezt összevetjük a jelenlegi 360 ezer tonnát kitevő évi istállótrágya-termeléssel, úgy nyilvánvalóvá válik a talajerózió megfékezésének rendkívüli jelentősége a megye mezőgazdaságának szempontjából. Az operatív bizottság a továbbiak során megtárgyalta a termelőszövetkezetek 1961. évi öntözési terveiről szóló jelentést, meghallgatta az előtervekben szereplő öntözőterületek létesítésével kapcsolatos tájékoztatást, továbbá a megye területén a második ötéves tervben létesítendő halastavakról készült előterjesztést és végül a Pest megye gépállomásainak öntözéssel kapcsolatos jelenlegi helyzetéről szóló tájékoztatót. Az elhagzott napirendekhez a vita során számosán szóltak hozzá. Jelen volt az ülésen Vesztergomi László, a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője is. aki biztosította az operatív bizottságot, hogy az öntözőtelep és halastó kijelölési eljárásokat 1961. évre a mezőgazdasági osztály bevonásával haladék nélkül megkezdi és a legközelebbi ülésen beszámol az eredményekről. Az operatív bizottság ülésén több fontos határozat született. Elhatározták — többek között —, hogy a kisebb társulatokat célszerűség szempontjából össze kell vonni, egységesíteni kell, ahol erre megérnek a lehetőségek. Ugyancsak határozatban mondta ki a bizottság, hogy 1961-ben új vizgaz- dálkodási társulatok létrehozását szorgalmazza. Az operatív bizottság a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőinek tájékoztatása, és szakmai továbbképzése céljából konzultációs tanácskozásokat hív egybe. Végül határozat született arról is, hogy szeptember közepéig a Kiskúnsági Állami Gazdaság területén öntözési bemutatót szerveznek, amely- ! re meghívják az öntözéssel i foglalkozó tesz-ek elnökeit, agronómusait, öntözési brigádvezetőit. Az operatív bizottság legközelebbi ülését szeptember 16-án tartja. CIFRA II. ES KISBORJA Az érdi Búzakalász Tsz egyik tehene a tavalyi pátyi mező- gazdasági kiállításon a második díjat nyerte el. Szeitl András tehenész szerint idén is „versenyben lesz”. A képen látható Cifra II szintén esélyes. Kisborjával együtt „utazik” majd Pátyra. (Gábor Viktor felv.) együttműködés alakult ki a két gyár között a termelés szervezését illetően. Közösen készítettek tervezetet az importanyagellátás zavarainak kiküszöbölésére, illetve országos készletek létrehozására. Közösen kísérletezték ki, milyen csiszolókorong-fajták használhatók legjobban a magyar csapágyiparban, s a gazdaságossági számítások alapján javaslatot tettek megfelelő importkorongok beszerzésére. Az importhoz szükséges devizafedezetet meg is kapták. Kiterjedt az együttműködés a felesleges gépek és berendezések kölcsönös felajánlására is. Ez mindkét fél számára hasznosnak bizonyult, mert a szükséges gépet rövid idő alatt lebonyolítható könyvjóváírással bocsátják egymás rendelkezésére. — Három hónappal ezelőtt újabb területen kezdtük meg az együttműködést — folytatja Gáti elvtárs. — A két gyár illetékes szakemberei hozzáfogtak egy új, egységes szerszámgazdálkodási rendszer kidolgozásához. Jelenleg ugyanis kétféle rendszerben gazdálkodunk. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Most azon fáradozunk, hogy azonos szintre hozva a költségelőirányzatot, összegyűjí- sük a két gazdálkodási rendszer legjobb tapasztalatait, s azokat vezessük be gyárainkban. — Kooperációnknak ezelr a legfontosabb, legnagyobb jelentőségű területei. Emellett nem becsüljük le a személyes tapasztalatok jelentőségét sem. A két gyár hasonló beosztású vezetői, szakemberei és osztályvezetői rendszeres időközökben találkoznak egymással; egyszer Diósdon, máskor Debrecenben. Gyakran rendezünk tapasztalatcseréket: havonta legalább négy-öt szakemberünk tesz látogatást a GÖCS-ben, s ugyanannyian jönnek hozzánk. Ezeknek a tapasztalatcseréknek mindig megvan a haszna, eredménye. — Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a jövőben nem kell keresnünk űjabb lehetőségeket az együttműködésre, sem azt, hogy ez a kooperáció jobb már nem is lehetne. Ha tárgyilagosan akarom értékelni, azt mondhatnám: kezdetnek — biztató — summázza Gáti Ferenc az elmondottakat. x Az értékelés meglehetősen szerény. S mint kiderült, nem is volt mindenről szó. Például arról, ami a két üzem közötti jó együttműködés szempontjából nem jelentéktelen körülmény: hogy Gáti elvtárs, mint a KGST gördülöcsapágy munkabizottságának magyar vezetője, s a Szerszámgépipari Igazgatóság kollégiumának tagja, részrehajlás nélkül, egyforma lelkiismeretességgel képviseli a két gyár érdekeit. Nyíri Éva „KIPORCIOZZAK” A LEGELŐT Új módszer a legelőgazdálkodásban Az állattenyésztő gazdaságokban évek óta probléma a iegeíők fűhozatnának minél jobb hasznosítása. Számos nagyüzemben bevezették már a szakaszos legeltetést, de mint azt a Keszthelyi Mező- gazdasági Akadémia kísérletei is bebizonyították, ez a módszer csak átmeneti megoldás, mert még mindig igen sok értékes takarmány vész kárba. Az akadémia kísérleti gazdaságában az idén az úgynevezett adagolt legeltetéssel megoldották a legelőgazdálkodás sürgető problémáját. Gyomtal anitott, műtrágyázott mintalegelőket alakítottak ki, amelyeken úgynevezett tépési próbákkal rendszeresen megNevezzük nevén a gyermeket: a gyáraink közötti kooperációt ma még nem lehet egyértelműen jónak, zökkenő- mentesnek mondani. A szállítási kötelezettségek elmulasztása, a selejtviták és a kötbér-problémák még nem vesztek ki teljesen. Az is igaz azonban, hogy évről évre javul a helyzet. Ebben a gazdasági vezetés javulása mellett nem kis szerepe van a munkaverseny különböző formáinak. Az egészséges kooperáció egyik legszebb példájával — megyénkben — a Diósdi Csapágygyárban találkozhatunk. A gyár együttműködése a Debreceni Gördülő Csapágygyárral, követendő példa lehet üzemeink előtt. Még tavaly decemberben történt, hogy a két gyár vezetői megbeszélésre ültek ösz- sze. A tanácskozás célja az volt, hogy összehangolják a csapágyipar fejlesztését szolgáló 1960-as évi feladatokat. Az azóta eltelt idő fényesen igazolja a kezdeményezés helyességét. Mi történt azóta ? Először is egyeztették azokat a feladatokat, amelyek mindkét üzemben azonosak. Ezek: a műszaki fejlesztés, a termelés szervezése, ezen belül az anyag-, szerszám- és alkatrészellátás kérdése. — Ez volt az első lépés: elvileg tisztázni, milyen területen lehetséges és célszerű az együttműködés — emlékezik Gáti Ferenc igazgató. — Ezután következett a gyakorlat: kicseréltük és megvitattuk a két gyár 1960-as műszaki fejlesztési tervét. Ebben az a cél vezetett bennünket, hegy a rendelkezésünkre álló erők ésszerű felhasználásává! iftég- osszuk a megoldandó feladatokat. Magyarán, hogy ne foglalkozzunk ugyanazokkal a feladatokkal mindkét gyárban. — Hogy ez mennyire hasznos volt, két példával bizonyíthatom. Megállapodtunk, hogy a GÖCS vállalja a kovácsolás! technológia fejlesztésének tervezését, mi pedig kidolgozzuk az aktív mérőberendezések rendszerét. Továbbá. a GÖCS ellát bennünket az 1961. évi tervünkhöz szükséges 100 000 pár kovácsolt gyűrűvel, mi viszont átadjuk az aktív mérőberendezés rendszerének dokumentációját és mintapéldányát. Hasonlóan eredményes állapították a fűhozamot. Az állatok napi szükségletét fi- gyelembevéve. a fűterméstől függően naponta kijelölték, kiporciózták a területet, villanypásztor segítségével a területnek csak olyan részét legeltették, amely a szarvas^ marhák, sertések teljes szükségletét fedezte. Amennyiben a jószágok a kiporciózott legelő füvét sem hasznosítják teljes egészében, a fennmaradó mennyiséget lekaszálják. A kísérleti gazdaságban adagolt legeltetéssel az eddigi módszereknél 30 százalékkal .jobban hasznosítják a .fűhozamot. Az új eljárást több állami gazdaság és termelőszövetkezet máris bevezette. jWVk WWVv, «S.. . . Av\\V\m\\\\\\\\\\\V : Pécel egyike a gödöllői já- i rás legszebb és leggazdagabb í községeinek. A tavasz folya- \ mán termelőszövetkezeti köz- ! seggé alakultak, és ahogy ! mondják, mindenki szívvel- \ lélekkel dolgozik, hogy a leg- í többet és a legszebbet bizto- ! sítsák mindabból, amit a gon- '} dósán művelt föld adhat gaz- \ dáinak. Néhány órát töltöt- ! tünk a Zöldmező Termelőszö- \ vetkezetben és néhány rövid í pillanatképpel szeretnénk be- Í mutatni, mit láttunk, tapasz- | faltunk. \ A legfőbb beszédtéma az \ időjárás. Egyhetes hűvös, esős \ idő után beköszöntött az első \ napfényes reggel és a derült \ kék égbolt, a jóleső napsuga- l rak felmelegedést jósolnak. Í Rövid idő alatt benépesült a í határ. Lányok, asszonyok in- \ dúltak ki a földekre, hogy $ folytassák a paradicsomsze- $ dést, amit napokkal előbb az $ eső miatt hagytak abba. A £ kukorica szemlátomást nő, s % minden bizonnyal kövér csö- $ veket érlel majd. A tarlón so- ^ rakozó keresztek fölött alig ^ észrevehetően vibrál a levegő. % A nap melege szárogatja a ^ kévéket. Lehet folytatni a f hordást, ott, ahol abbahagyták. Az idő sürget, ezernyi feladat vár gyors megoldásra. A Jászberényi út melletti major irányából cséplőgép zúgása hallatszik. Hatalmas osztag tövében dolgozik a gép. Ötszáz katasztrális hold. gabona termését kell elcsépelni s ehhez bizony igyekezni kell. Ügy tervezik, hogy augusztus második felére végeznek vele Az eső előtt mindössze kétszáz mázsa árpát csépeltek el a többi még vissza van. A héten még gyorsabb ütember, végzik a hordást és további két gép áll munkába. © A vasútállomás mellett raktárépület előtt hosszú szekérsor áll. A szekereken fehér ládák, a ládákban gondosan válogatott, kifogástalar minőségű paradicsom. Átvételre várnak. A sor elejét álló szekérről éppen a mázsára rakodnak. Emberek, tervek, eredmények PÉCELI PILLANATKÉPEK Kezdetnek biztató, példának követésre méltó a Diósdi Csapágygyár és a Debreceni Gördülő Csapágygyár együttműködése Nemsokára, talán még ma, vagy legkésőbb holnap útnak indul a községből a tizennegyedik export-vagon. Bevételük csupán paradicsomból közel jár az egymillió forinthoz. Pécel mindig híres volt paradicsomáról. Ezt a hírnevet ezután csak öregbíteni fogja. A kétszázhatvan holdas paradicsomkertészet ezt bizonyítja. © Az átvételre váró szekerek mellett szövetkezeti gazdák álldogálnak. Beszélgetünk, a jelenről, a jövőről, a munkájukról. — Nincs az az egyéni gazda, aki egy esztendőben T0 holdat ekézne be, mint mi — mondja Katona István. Hasonlóan nyilatkozik a je- . lenlevő Bene Sándor és Raj- ■ kai István is. De ezt — tévedés ne essék — nem panaszképpen mondják. Büszkék : rá! — Mi, gazdák, mindig tudjuk. hogy a munkát nekünk kell elvégezni, senki sem dolgozik helyettünk — szögezi le véleményét Katona István. — S most is meg akarjuk mutatni, hogy mit tudunk produkálni. Nem várunk biztatásra. Bajkai István bácsi munkaegység-könyvét mutatja. Százküencven egységet szerzett ebben az esztendőben. Mosolyogva bök ok egyik rubrikára: — Látja? Ekkor takarmányt gyűjtöttünk nagy csapatban. Naponta volt két munkaegység. Két nap múlva brigádokra szakadtunk és naponta három és fél munkaegységnél is többet teljesítettünk. — Ez hogyan lehetséges? — Van még virtus is a világon! S ez a virtus pénzt is hoz a házhoz: huszonhárom forint előlegei munkaegységenként. Oláh Andort, a szövetkezet elnökét a major melletti baromfitelepen találjuk. Több ezer naposcsibét nevelnek itt mélyalmos módszerrel. — Kísérlet — mondja —, remélem, beválik. Amikor a baromfinevelésről beszélgetünk, s a pénzre terelődik a szó, Oláh Andor érdekes vallomást tesz: — Ezt nemcsak a pénzért csináljuk. Sőt, elsősorban nem a pénzért... A Zöldmező Termelőszövetkezet adottságai miatt nem tervezi jövőre sem a baromfinevelést főprofilként. De felelősséget éreznek a városi lakosság ellátásáért, ezért foglalkoznak egyebek között baromfival is. Ez a felelősségérzet késztette őket arra, hogy hizlalási szerződést is kössenek. Azelőtt Pécelen kevesen foglalkoztak szerződéses hizlalással, a kertészkedés volt a minden. Hízott sertésből például általában húsz darabot adott a község évenként. Az idén négyszázötven mázsa marhahúst, hetven mázsa baromfit és száz darab hízott sertést adnak, tehát sokkal többet, mint azelőtt. Hiszen már szövetkezeti gazdák ... •k A sok péceli élmény közül csak néhányról számoltunk be. A nagyüzemi gazdálkodásba beilleszkedett emberek véleményéről, hangulatáról, bizakodásáról. a szövetkezet állandó fejlődéséről, gyarapodásáról. Tenkely Miklós
