Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-29 / 178. szám

196#. JÚLIUS 29. PÉNTEK Tótágas a Duna-parton két meg nyulat. Ez a tárgy­hoz tartozik. De attól kezdve, hogy a fiúk kalitkát kezdtek gyártani, hozták a fészekből kiesett kisfecskét, tört szár­nyú verebet... Nemcsak szó­rakozás ez. Nem is csak ügyeskedés. Sok gyereknek a sorsát alakítja. Tudja, hányán találják meg — gyakorlat közben vagy akár gyárlátoga­táskor — a hivatásukat? Most nagynehezen összeszögel egy kalickát s talán jó asztalos lesz. De lehet, hogy tervező. A lányok kihímezik a párnát. Van, aki a lakását díszíti majd vele, hasznos időtöltést nyer. De akad köztük majd rajzoló vagy művészember is. £ z hát az érték! A poli­technika ellenzői éppen a gépiesedéstöl féltették a gyerekeket. Volkóber Margit tanár néni azt mondja: pályát és hivatást adhat a gyerek­nek. Robotolni egy élet sok. A hivatásnak kevés. És mi ;| Az a titkom, hogy dalaimban az igazságot keresem Paul Robeson, akinek nevét, azt hisszük, a világon min­denki ismeri, legutóbb Kelet-Berlinben vendégszerepeit és mint mindig, ezúttal is óriási sikert aratott. Berlinben tartóz­kodása során a sajtó képviselői és a fotóriporterek egyaránt megrohanták nyilatkozatért. — Elsősorban is hálás vagyok barátaminak az NDK-ban, mert ebben az országban is — és itt nem is utolsósorban — exponálták magukat az egyszerű dolgozók, hogy végre nyolc­évi kényszerű egyhelyben tartózkodás után elhagyhattam Ame­rikát. Felemelő érzés volt számomra, ahogy hazám és más országok dolgozói egyaránt latbavetették minden erejüket, hogy Európába utazíhassam. — A művésznek felelősségtudattal kell munkálkodnia. Sokszor megkérdezték tőlem, hogy a Béke-Világtanácsban való tevékenykedésem nem megy-e művészetem rovására. Éppen el­lenkezőleg — válaszoltam! Minden művész, aki azt hiszi, hogy népének problémáitól elvonatkoztatva alkothat, előbb-utóbb zsákutcába jut. Sokszor éreztem, mennyire félnek a nép ellen­ségei attól, ha erre egyetlen művész is ráébred. HÁRSFÁK ALATT... azt szeretnénk, ha mindenki hivatásának tekintené élet­pályáját. Gyerekkorban ta­nulja meg becsülni az ember, hogyan adja a kenyeret a munka. Otthon segítőtárs lesz. De másutt is. Nincsen hét, hogy ne tudnák valamelyik öreg néni címét, akin segíteni kell. Büszkén szállják meg az ilyen szükséget szenvedő há­zat, mert tudják már, hogyan kell rendet teremteni, meg­főzni, megvarrni... Ezért mű­ködhet a „jószívszolgálat” ... — Már most nekilátunk a következő esztendő előkészítő munkáinak — fejezi be a beszélgetést a kőkapui iskola tanár nénije. — Jövőre mát az egész iskola eJőtt megnyí­lik a „titokzatos terem” aj­taja. A tanítás gondja pedig a mienk. S zellő kerekedik, s az ap­rócska szélben bólogatni kezdenek a szótalan hársfák... Tóth György harminc esztendeje — behív­tak a múzeumba, kezem­be nyomtak egy fakancsót és megkérdezték: meg tudom-: e csinálni a mását. Faramu­ci jószág volt, sokáig nézeget­tem, keresgéltem a nyitját, de aztán csak rászántam magam és elvállaltam; hisz’ ember csinálta, majd csak megcsi­nálom valahogy én is ... Nem tudja azt átérezni más, mit jelentett nekem, mikor bevit­tem és megmondták, hogy va­lami XIV. századbeli német mester csinálta, s azóta se tudta úgy megcsinálni más. Csak én... — Kár, hogy kihal a mes­terség. ügy tudom, én va­gyok az egyetlen az ország­ban, aki ilyesmivel foglalko­zom. Jó lenne úgy elmenni, hogy biztos kézben tudjam a szakmát. Mostanáig még csak reménykedtem: itt van az unokám ... Ügyeskezű gye­rek, hosszú ideig tanítgattam, igyekeztem agyábto, vésni min­denből a legjobb fogást, a legjobb mozdulatot; de el­ment ... Nincs türelme az ilyen aprólékossághoz. Be­állt a kocsigyárba — ott nem kell pepecselni... De most megint van nálam egy fiú, jó gyerek és érdekli, amit csi­nál ... — Talán... talán majd nekiadhatom a szerszámai­mat ... viczián í — A dzsessz mindenkit érdekel. Nos, elmondhatom, hogy a J dzsessz eredete a négerek munkadalaiban található. Sajnos, tu- ^ datosan Hollywood-fátyollal igyekeznek eltakarni forradalmi J eredetét. Pedig az első blues-ok szövege olyasmiket tartalma- J zott, mint: bilincsekkel jöttek és elvitték a férjemet. Ma pe- ^ dig ennek a dallamára ilyeneket énekelnek, hogy: milyen J mély a tenger és milyen kék az ég. Ha Louis Armstrong újra J emlékezne a dzsessz eredeti tartalmára, akkor — és csak ak- ^ kor — én is lelkesen megtapsolnám. Az én titkom ugyanis í semmi más, minthogy dalaimban az igazságot keresem. (Fordította: Máté Iván) A HORDÓK MŰVÉSZE nácshoz, leszállítani a kész árut; ami egyre kevesebb ... Pedig megrendelés lenne. Munkái népművészeink ügyes­ségét hirdetve kerülnek a nemzetközi kiállítások magyar pavilonjaiba, és a faragásai­val ékes tárgyak a hazánkba látogató külföldi delegátu­sok csomagjaiban is meg­találhatók — sokszor az ő hordócskáival, korsóival aján­dékozza meg őket a kormány. Igen, megrendelés az lenne, dehát semmi sem olyan egy­szerű, ha egyszer már ránk köszönt és mellénk szegődött az öregség ... — Pedig szép munka ez — biccenti fejét — talán a leg­szebb. Sok örömet hoz. Egy­szer is — megvan már húsz­Hordó és hordó közt nagy különbség lehet. De hogy mek­kora, azt talán Bárczi bácsi tudja legjobban, aki egész : életét azzal töltötte, hogy ap- : ró, szépen faragott hordócs- : kákát készített, olyanokat, i hogy szinte sajnált az em- ; bér bort tölteni bele ... Bárczi bácsi népművész. \ Szentendrén él, takaros, hű- ; vös pincéjű házban, ahol min- í den zug a mesterségére vall \— mindenhová befurakszik az í enyvszag. \ Hetven éves múlt nemrégi- ! ben, az életével elégedett. Né- \ ha ünneplőbe öltözik és el- j ballag az iparoskörbe, hallani \ valamit a többiek, meg a vi- t lóg dolgairól, meg Pestre is \ bemegy az Iparművészeti Ta­v KÖNYVESPOLC Cesare Abba: Garibaldi SOfljlÍMi! í i forróság mindent megül. ! fi Csak itt, a ház előtti régi \ hársak alatt hűvös a levegő. ! — Egyen, amennyi jólesik ! — mosolyog rám halványan \ az asszony. \ — Köszönöm ... nagyon fi­( nőm... Ez a tanári „külön- ! órák” édes eredménye ? — \ mutatok a gyümölcsökre. j Amennyiben a kert gondo- ; zását érti alatta — igen. De í veheti tanításra készülésnek \ is. Látna minket év közben! Olyanok vagyunk, akár egy ; „ezermester vállalat”. Ha \ megjöttünk a kertészetből, a \ fiúk famunkához látnak, a lá- ; nyok a háztartást tanulják ... j Nem hiszem, hogy szebb aján- 't dék létezett annál, amikor ; anyák napjára egy-egy ma- \ guk sütötte kis tortával kö- szöntötték édesanyjukat a lá- 1 nyok. \ A fiúk mellett meg magam \ tanúskodok. Láttam a lomb- í fűrésszel kivágott asztali lám- \ pát, szökkenő őzikéket, sutát ^ púpostevét... \ — Volt nekünk állatker-l ; tünk is — jegyzi meg a ta-: ‘ nár néni. — Tartottunk csir-! vözöljük a táborba érkező elv- } társakat...” Jön, s kezet ráz a J fiúkkal Orosz Mihály, a tábor ^ helyettes vezetője, Tancsuk ^ Ferenc, az ügyeletes, de egy- ^ szerre megtörik ez a hivatalos J hangulat, mert kézenjárva J közeledik a csoporthoz egy iz- J mos, barna fiú. „Odalépeget”, í összecsapja fönt a levegőben ^ 43-as tornacipőit és felpislog ^ kezei közül: — Ha megengeditek, stílsze- J rűen bemutatkozom: én va-; gyök a „sportos”. ^ Égig ér a kacagás. Egy „új fiú” ledobja a háti- | zsákját, s máris nyakában a £ kabátja, potyog zsebeiből a ci-J garetta, öngyújtó. Odatipeg őj is tótágasán a sportos mellé, j Félkézre állnak mindketten, s J úgy fognak „lent” kezet. De most már vannak vágyj tizen ebben a pózban, aztán J még többen. A hangszó-J ró muzsikáját elnyomja, rázza J az egész Duna-partot a neve- J tés. í > Kezdődik a váci ifjúsági épí- £ tőtábor újabb két hetének tör- ^ ténete. í Kovalik Károly tanak, hiszen mindig akad az öt-hatszázas létszámból, aki ért a műszaki berendezésekhez, sőt kikerekednek mindennap­ra a szórakoztató műsorok is: hanglemezparádé, humoros in­terjú a tenyereken kiütköző hólyagokról. Vannak ifjú köl­tők és írójelöltek, akik reme­gő hangon itt olvassák életük­ben először mikrofonba mű­veiket, a tábor-stúdió „olvas be” azoknak is, akik esetleg rendetlenkedő, fegyelemsértő viselkedésükkel szégyent hoz­nak a többiekre. Van a tábor­nak mozija is, minden kedden megjelennek a képek a csilla­gos ég alatt. A megyei MO- KÉP vállalat adta a vetítő­berendezést, a filmeket és a gé­pészt is — teljesen ingyen. Fényképek, versek, írások emlegetik, őrzik máris a szüle­tő Duna-parti ipari gócpont ne­vét, hírét. Sőt: voltak itt kí­nai diákok, a Képzőművészeti Főiskola tanulói, akik szabad idejükben ott állították fel fes­tőállványaikat a gyarapodó fa­lak között, s elvitték magukkal a gyönyörű Duna-vidék, a ce­mentmű, a tábor sokszínű ké­pét vásznaikon is. A tábor egyik legforgalmasabb pontja a könyvtár. Szinte minden kö­tet kézben van állandóan. A váci járási könyvtár telepített ki ide négyszázötven válogatott kötetet. Dicséret illeti őket, a jó válogatásért és gondossá­gért. Beszélgetünk, nézegetjük az albumot, a tábor újonnan ér­kező lakóival. Szól a muzsika, majd megszakad egy-egy perc­re és felhangzanak ismét a ko­moly köszöntő mondatok: „Üd­Magas pózna tetején muzsikál a hangszóró, hangját messze- hordja a nyáridőben szokatlan esős „októberi” szél. Különben csöndes a Duna-part, az épülő falak tövében állnak a szállító- szalagok, betonkeverőgépek, öt-hat bronzbőrű fiatalember jön-megy csupán az építkezés szomszédságában sorjázó sá­tortáborban is. Szombat dél­után van, most érkezik a Du­nai Mész- és Cementmű ön­kéntes építőinek újabb cso­portja; ők népesítik majd be két hétre a sátrakat. A friseb- bek már szállingóznak, ki há­tizsákkal, ki bőrönddel lépked kissé bizonytalanul a tábor főterére. Közben megszakad egy-egy percre a hangszóró muzsikája: „Üdvözöljük a tá­borba érkező elvtársakat. Jó munkát kívánunk a két hét alatt” — hangzanak a köszöntő mondatok, aztán ismét átveszi a „szót” a jóritmusú muzsika. Az eddig eltelt öt nyári hét alatt gimnazista fiúk éltek és dolgoztak itt a váci sátortábor­ban — most egyetemisták ve­szik át a szerszámokat: jöttek pesti és szegedi orvostanhall­gatók, műegyetemisták, mint­egy hatszázan. Az első percek a sátorbeli helyfoglalással tel­nek és tájékozódással, hogy tu­lajdonképpen miként alakul itt az élet, ha munka után „ha­zajönnek”: — Fürdünk majd nagyokat ■— örvendezik az egyik fiú, de gyorsan lehűtik a tábor veze­tői, mert bizony a Dunában tilos a fürdés: itt húzódnak a Vízművek kutai, a fürdés élet- veszélyes. Marad tehát a zu­hany és bent a városban, Vá­cott, a betonmedencés, biztonsá­gos strandfürdő. így is jó, s fő­leg — a szülők számára is — megnyugtató; — Elszalad a két hét, az| utolsó napon úgy emlékeznek; az elsőre, mintha tegnap lett; volna — mondja Sereg János,; a tábor „kultúrosa”, aki „ci-j vilben” karvezető szakos a Ze­neművészeti Főiskola negyedik évfolyamán." '6 már négy hetet „lehúzott” itt a fiatal építők­kel, akiknek kezenyomát meg­őrzi hosszú évtizedekig ez a vi­dék: ők ásták a csatornákat, bővítették a cementmű pálya­udvarát, s elvégzik a földmun­kákat az épületek körül. Fényképalbumban is megörö­kítették a tábor életének érde­kes mozzanatait, köztük pél­dául a névadó ünnepségeket. Rózsa Ferenc elvtárs nevét vi­seli a tábor, s ennek megfele­lően minden kéthetes turnus tagjaival megismertetik a már­tírhalált halt kommunista új­ságíró élettörténetét, személyes ismerősök, barátok, hozzátar­tozók szavaival. Járt kint a tá­borban Rózsa Irén, Rózsa Fe­renc elvtárs nővére és Máté György, a Népszabadság mun­katársa, aki együtt dolgozott az illegalitásban Rózsa Ferenc elvtárssal. Nem beszámolót tartottak — olyan apró törté­neteket meséltek Rózsa Ferenc életéből, harcaiból, amelyeket nem találhat meg az ember történelemkönyvekben, hiva­talos életrajzokban. Lapozzuk a fényképalbumot. Színpad, kosztümös tánco­sokkal. — Itt? — — Igen. Az Egressy Klub táncosai szerepeltek nálunk egyik este,. Kosztümös bemuta­tót tartottak a tánc keletkezé­séről, történetéről, a sikeres modern táncok ízléses formái­ról. Újabb színpadképek: — Ez a szovjet katonai alaku­latok tánc- és énekegyüttese — kommentálja a képet Sereg Já­nos — a KISZ Központi Bi­zottságának meghívására sze­repeltek itt „éjszakába nyúlc sikerrel”. — (Uj siker-definí­ció a nyári táborokban. Taláió mert valóban jó műsornak kel annak lenni, amelyik éjfél kö­rül is nyitva tartja a kora reg­gel kimosdatott szemeket.) Egy másik kép a rádiózene kar hasonlóan nagysikerű sze replését idézi, s nézegetjül sorban a többit. Ezek már sa ját erőből serkent produkciói emlékei. Sok derűs percet su gároz a tábor stúdiója, melye rádiós-hajlamú fiatalok irányi j ív- i ne hallott volna már az j IN Ezrekről, Garibaldi le- ! gendás ezerjóról, akik élén el- < indult a legendás hírű katona, í s harca nyomán megalakul- \ hatott az egységes Olaszor- ; szág. Mégis: hallani sokat hal- ! lőttünk róla, olvastunk is, ! csak éppen ez a mű nem ju- ! tott kezünkbe, amely egyedül i hiteles leírása az Ezrek had- J járatának, s amelyet a törté- J nettudósok is, mint az egyet- J len hiteles és használható for- J rásmunkát ítélnek meg. Nem J véletlen, hogy a nép nyakán J élősködő hatalom nem adott a J nép kezébe ilyen könyvet. J Könyvkiadásunk most pótolta J ezt a hiányt, s megjelentette ^ először magyar nyelven Cesá- £ re Abba híres könyvét, amely- £ nek Olaszországban ma is ak- kora a vonzóereje, mint a mi ^ Egri csillagunknak. ^ Cesare Abba egyszerű köz- ^ vitéz volt Garibaldi seregé­iben, s bár voltak írói ambi- Í ciói — meg is jelent egy igen Í gyengén sikerült regénye —, Í nem gondolt arra, hogy írá- Í sait kiadja, csak a maga szá- Í mára vezette naplóját. Mert í napló ez a könyv, hat nehéz, | kínokkal, s szenvedésekkel, de J győzelmekkel is teli hat hó- J napnak a krónikája, amely | képes arra, hogy emberi kö- * zelségbe hozza Garibaldit, akit ma már inkább csak a legen-í dák ködében érzünk, de arra J is, hogy éreztesse azt a ha tál-1 más erőt, amit a szabadsá- \ gáért, a jövőjéért harcoló nép J akarata, tettvágya jelent. : Abba végigcsinálta az Ezrek? hadjáratát, s ott volt azon aj ma már halhatatlanná lett J napon is, amikor Garibaldi J úgy köszöntötte Vittorio Erna- J nuelet, a kicsi Piemont kirá- J lyát: „Üdvözlet Itália királyá- í nak!” Könyve hű tükre en-£ nek a hadjáratnak, s a szerző^ elsősorban nem a saját élmé- ^ nyeire — értsd: a saját hő- ^ siességének ábrázolására — í i fektette a fő súlyt, hanem J arra, hogy az egészet ábrá­zolja. összefogó képet adjon azokról, akik harca nyomán létrejött az egységes ország. Számunkra könyve már csak azért is igen érdekes olvas­mány, mert sok magyar vo­natkozású utalás is van ben­ne, s történelmünknek olyan neves alakjai is szerepelnek a könyv lapjain, mint Türr Ist­ván, Tüköry ezredes. A könyv felnőttnek, fiatal­nak egyaránt élvezetes olvas­mány, amit a tartalmon, iz­galmas cselekményen kívül az író tömörítő ereje, stíluskész­sége is még inkább azzá emel. (Európa Könyvkiadó.) — m —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents