Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

r I960. JÚLIUS 24. VASÄRNAP 7-ÚJDONSÁGOK Mennyi gyémánt van a földön? A Brüsszeli Földrajzi Tár­saság az első világháború után földünk egész gyémántkészle­tét 40 000 kilóra becsülte. Mi­után egy karát egyötöd gramm, tehát ez kb. kétszáz­millió karát volna. Azóta újabb gyémántlelő­helyeket találtak, a fenti szám tehát már korántsem fe­di a valóságot. Aki manapság gyémántot talál, az ne remény­kedjék, benne, hogy rövid úton meggazdagszik. A legna­gyobb gyémántlelőhelyek ugyanis Dél-Afrikában van­nak, hatalmas vállalatok ke­zében. Ezek a vállalatok min­denáron tartani akarják a gyé­mánt világpiaci árát és nem tűrik, hogy rajtuk kívül más is foglalkozzék gyémántkiterme­léssel. Ezért zárták el a dél-afrikai Alexander-Bai nevű nagyki­terjedésű partvidéket vil­lanydrótokkal és külön rend­őrség őrködik, hogy senki se közelíthesse meg. Az elhagyott partvidéken ugyanis egy Hendrik Merens nevű sze­rencselovag egy napon hihe­tetlen mennyiségű gyémántot talált a dünák homokjában. A hajózhatatlan Orange fo­lyó torkolatvidékén jóformán csak le kell hajolni az értékes kövekért. Mihelyt azonban Merens mesés vagyonokat ígé­rő felfedezését Johannesburg­ban bejelentette, a nagy gyé­mántbányák tulajdonosai azonnal működésbe léptek. Megfelelő nyomatékokkal kö­zölték Merensszel, hogy a fantasztikus kincsek helyett elégedjék meg 1 millió arany­frankról szóló csekkel. En­nek ellenében le kellett mon­dania az összehasonlíthatatla­nul nagyobb értékű kincs ki­aknázásáról. A gyémántbá­nyák tulajdonosai az Alexan- der-Bai egész partvidékét vastag földréteggel borították be, és a legszigorúbb intézke- désekkel őrködnek azon, hogy senki meg ne közelíthesse. Rosszul megy Nagy aggodalom tölti el az osztrák katolikus egyházat: minden évben 3200 hivő lép ki a soraiból, ezeket a statiszti­ka a továbbiakban mint „fe- lekezeten kívülieket” tartja az egyháznak nyilván. Kiszállították, hogy a katolikusok 35,5 százaléka csu­pán háromszor életében jele­nik meg a templomban: ke­resztelőre, bérmálásra és eskü­vőre .., Franc Shillitoe a neve annak az angol gyűjtőnek, aki har­minc éve gyűjti a világ legérdekesebb pipáit. Szép gyűjte­ményének három érdekes darabját mutatjuk be olvasóink­nak. Legfelső képünk egy eredeti módon csavart kínai pi­pát ábrázol 1785-ből. Alatta különös, szakállas arcot utánzó pipa látható. Ezt a háború alatt szerezte gyűjtőnk egy rom­má lőtt német múzeumban. Legalsó képünkön régi angol pipa következik, pontosabban pipakollekció egy száron, a hét minden napjára másik. A legnagyobb vasárnapra való. Évente 600 millió érme kerül ki a londoni pénzverdéből A londoni pénzverde száz évvel ezelőtt mintegy 25 mil­lió érmét bocsátott ki éven­te. 1890-ig ez a szám évi 70 millióra emelkedett, 1900-bam elérte az évi 130 milliót, húsz évvel később 260 milliót tett ki és jelenleg évente 600 millió érem hagyja el a londoni pénzverdét. Ebből 249 milliót a Brit Nemzetkö­zösség államai használnak fel. A londoni pénzverdéből szerzi be éremszükségletét Burma, Jordánia, Nicaragua, Guatemala, Izland és Costa Rica is. Angliában több, mint két­ezer éve vernek pénzt. Az el­ső név szerint ismeretes „pénzverő mester” a Marseil- le-ből származó William de Tumemire volt, aki Ang­liában újfajta pénzverő el­járást honosított meg. A „Pénzverő Mester” címével felruházott Tumemire és utó­dai egészen 1848-ig felelő­sek voltak azért, hogy az or­szágban forgalomba kerülő érmek súlya és nemesfém- tartalma megfeleljen az elő­írásnak. 1848 óta egy kirá­lyi bizottság vette át ezt a munkát és a pénzverés joga azóta kizárólag a pénzverdét illet iJmeg. VIDEOMAGNETOFON A leningrádi „Kinap” gyár, tudósok és tervezőmérnökök segítségével elkészítette egy új elektronikus gépszerkezet, a Videomagnetofon működő labo­ratóriumi mintapéldányát. A már igen elterjedt magnetofon­hoz hasonlóan, amely felveszi és visszaadja a hangot, a vi- deomagnetofon is felvesz és visszaad. bármilyen képet. Nem nehéz elképzelni, mi­lyen nagy lehetőségeket nyit meg a televízió munkatársai előtt a videomagnetofon meg­szerkesztése. Alapvetően meg­változtatja a telefilmek készí­tésének jelenlegi nehézkes technológiáját, sok milliós megtakarítást eredményez. A szovjet videomagnetofon kísérleti példánya sokkal elő­nyösebb mint az amerikai faj­ta: sokkal nagyobb programot lehet vele felvenni és sokkal tisztább képet ad vissza. A „Kinap” gyár több video- magnetofont gyárt az idén az ország nagyobb televíziós állo­másai részére. A közeljövőben a videomagnetofon épp olyan hozzáférhető lesz, mint ma a magnetofon. Adáshoz állítják be a videomagnetofont. Ez a bájos fiatal hölgy Eva Latkoczy, a szlovákiai híres politikai kabaré, a Tatra-revue tagja, egyébként jónevű filmszínésznő is. Politikusok a humor tükrében Amerikában rengeteg vicc kering a különböző politiku­sokról és jóllehet nagy ré­szük nem túl jóindulatú, mégis elveszett ember az a politikus, akiről már viccet sem lehet kitalálni. Azt mond­ják például, hogy Stuart Symington politikai pálya­futását leginkább az hát­ráltatja, hogy kevés vicc ke­ring róla. Symington arról nevezetes, hogy minden ere­jével az amerikai légierőket igyekszik támogatni, a szá­razföldi erők, illetve a ten­gerészet rovására. Egyesek jellegzetesen amerikai „hu­morral” felvetették a kér­dést: vajon ha Symington lenne az elnök és provo­kálna egy háborút, lesz-e az amerikai légierőknek elég ütőképessége, hogy legyőzze az amerikai szárazföldi csa­patokat és az amerikai ten­gerészetet? Adlai Stevensonról, aki már kétszeresen sikertele­nül pályázta meg az elnök­séget, a következő viccet mesélik. Stevenson papa az iskolából hazatérő fiát le­ereszkedő mosollyal megkér­dezi: „Nos, fiacskám, mi volt ma az iskolában?” — Ne törődj te azzal papa — vá­laszolja a fiú —, inkább néz­zél valami más munka után, ha már ezen a pályán nem boldogulsz”, A 43 éves John F. Kenne­dyről, aki jóval fiatalabbnak látszik a koránál, több vic­cet is mesélnek, amelyek részben fiatalságát, részben katolikus vallását figuráz­zák ki. Az égjük szerint a többszörös milliomos Ken- nedy-papa megkérdezi a fiát, „Milyen pályára készülsz fiacskám?” — „De papa, hi­szen tudod, hogy elnök aka­rok lenni” — válaszolja az ifjabb Kennedy. „Nem erre gondoltam fiam. Úgy gondo­lom, mi akarsz lenni, ha majd felnősz?” Egy másik vicc sze­rint Kennedynek a katolikus vallás a túlvilágon rengeteg örömet ígér, de a földön még. mint mondják, sok nehézsé­get kell elviselnie, ha meg akarja választatni magát. Szputnyikváros Szálloda-penzió típusterve. Moszkva több elővárosa eléggé sűrűn lakott terület. Vannak ott ipari települések, különböző korszakokban lé­tesült apró városkák, nya­ralótelepek. Sok kastélyt is ta­lálunk, ezek leginkább a XVIII. században épültek. Szinte mindegyiknek más- más a stílusa. A jelenleg Moszkva kör­nyékén épülő szputnyikváros már a városkörnyéki építé­szet holnapját jelképezi. Épí­tése során azt kell tisztázni: hogyan lehet legjobban ilyen elővárosokat építeni Moszkva, Leningrád, Harkov, Kijev, Gorkij környékén. A Szovjet­unió nagy városait tehermen­tesíteni kell, fel kell lazítani — ahogy az építészek mond­ják — és a szputnyikvárosok építése e problémák megol­dásának egyik módja. Az első szputnyikváros Moszkvától 38 kilométerre épül festői környezetben, nyírfaerdők, fenyvesek koszo­rújában. „Városunk — mond­ja Igor Rozsin építész —, a világ egyik legcsendesebb vá­rosa lesz. A komfortos váro­si élet előnyei egyesülnek majd benne a ■ természet, ölén való tartózkodás min­dén gyönyörűségével.” A szputnyikváros nem ah- sonlít a sikátorokkal telt ré­gi városokhoz. Itt már nem lesznek sűrűn beépített ne­gyedek. Utcáit a terep dom­borulatának és egyéb sajá­tosságainak alapján tervezték meg. A házak levegős, külön álló csoportokban helyezked­nek el. Egy-egy csoport öt-hat épületet foglal magába. Az épületeket ügy helyezik el, hogy a lakószobákban minél több napfény, levegő legyen. A lakóházak több ilyen csoportja alkotja a város alap­elemét, a háztömböt. A szput- nyik tíz háztömbből tevődik össze. Mindegyik egység —, hogy úgy mondjuk — „város a városban”. Iskola, óvoda, bölcsőde, üzletek, étkezde, gépkocsiszínek és a lakosság mindennapi kiszolgálásának egyéb intézményei a lakóhá­zakkal egyidejűleg épülnek. Minden szinte a lakók keze- ügyébe esik majd, még a klub meg a sportpálya is. A háztömbök alkotják a város egy^egy lakóterületét. A szputnyik három' ilyen kerü­letből áll majd. Minden kerü­let központjában mozik, könyvtárak, rendelőintézetek és egyéb intézmények épül­nek. A lakókerületet zöld védő- övezet választja el azoktól az ipari üzemektől, ameljrek Moszkvából a szputnyikváros- ba költöznek. Egyébiránt csak „ártalmatlan” üzemek köl­töznek oda a fővárosból, ne­vezetesen a könnyűipar és az élelmiszeripar néhány olyan üzeme, amely a lakók megélhetését biztosítja, • de nem mérgezi a város levegő­jét. Milyenek lesznek azok az épületek, amelyekben a szput­nyikváros lakói élnek és dol­goznak? Az épületek típuster­vek alapján készülnek elöre- gyártott elemekből. Ésszerűt­len volna, ha minden ház ré­szére külön tervet dolgozná­nak ki. . Az első időszakra gazdasá­gos háromemeletes házakat választottak ki alaptípusként. Ezek nagyságrá különbözőek: 3—4—6 vagy 8 szekcióból ál­lanak. Építészeti formájuk egyszerű, világos. Csak egyik- másik ház erkély-mellvédjeit vagy az utcára néző házak homlokfalát fogják különbö­ző színűre festeni. E szírngs foltok egymásutánja — az egyszínű, világos falak alap­tónusán — frissebbé, tarkáb- *bá teszi' majd a várost. A házakban három lakástí­pus lesz: szoba-konyhás, fúr-' dőszobás lakás 29,4 négyzet- méter alapterülettel, kétszo­bás lakás 45 négyzetméter alapterülettel, és háromszobás lakás 61 négyzetméter alap­területtel. A szputnyikváros lakásait a legkorszerűbb kényelemmel rendezik be, beleértve a beépí­tett szekrényeket és a szemét- ledobót is. Egyben-másban fe­lülmúlják még a moszkvai lakásokat is, például a Moszkvában használatos gáz­tűzhelyek helyett villanytűz­helyeket alkalmaznak. A háztömbök üzlethelyisé­geit és egyéb szolgáltató egy­ségeit egyszintes, az óvodá­kat és bölcsődéket pedig két­szintes, nagypaneles épüle­tekben helyezik el. Az első ekszkavátorok 1959 tavaszán láttak munkához a szputnyikváros helyén. Meg­épült már az áramelosztó épülete, a munkásfiatalok is­kolája, most fejeződik be az egyik étkezde és néhány más épület építkezése. Most fekte­tik le a földalatti közműve­ket, a vízvezetéket, csatornát, gázvezetéket, villany- és te­lefonkábeleket. Építik az uta­kat is. A város területének közmű­vesítését 1961-re befejezik. A szputnyikváros építkezésének befejezését 1963-ra tervezik. Tipusház fűrészfogason eltolt részekből (modell).

Next

/
Thumbnails
Contents