Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-24 / 174. szám
rtsr me erei k/(írlap I960. JÚLIUS 24. VASÁRNAP A „kisfizetéstől" a biztos jövedelemig Nincs munkaerő gondja az albertirsai Dimitrov Tsz-nek olykor vasárnapi munkájára is számítanak. így azután a jelenlegi 15 forintos előleg mellett is sok család hónapról-hó- napra nem is „kis”, hanem igen tekintélyes fizetésnek megfelelő pénzt visz haza. Id. Bánszky Andrásék például 1605 forintot kaptak, Bujdosó Ferenc tehenész egymaga 980 forintot. Holes Pál 1121 forintot, öz/v. Bognár Istvánná 1231 forintot. A szövetkezet ötéves tervében a jövedelemelosztásnak további, az eddiginél is népszerűbb formái kapnak helyet. Már a jövő esztendőben, a munkaegységet kizárólag mint mértékegységet fogják használni, s a munkaegységkönyv afféle normakönyv szerepét tölti be. Ha például a terv szerint 40 forintot ér majd egy munkaegység, a végzett teljesítmények után nem az egész, a tized és század munkaegységek kerülnek a tag könyvébe, hanem mindjárt annak pénzben kifejezett értéke. Ha egy tag 1,15 munkaegységnek megfelelő munkát végzett, nem ezt írják be a könyvébe, hanem azt, hogy napi keresete — 40 forintos érték mellett —, 46 forint. Ez a módszer nagy-nagy népszerűségre számíthat a tagok körében, mert sokkal áttekinthetőbben áll előttük, miért is dolgoztak aznap. A jövő esztendőben már a várható összes jövedelem 60 százalékát adják ki rendszeresen havi előleg formájában, vagyis készpénzben. Ha például 40 forint lesz a munkaegység tervezett értéke, a hónap végén minden teljesített munkaegység után 24 forint előlegre számíthat a tag. Azaz, hogy még sem egészen ennyire ... Ha jövőre talán még nem is, de ötéves tervük folyamán fokozatosan áttérnek a premizálási tartalékolásra. Vagyis: a várható 40 forintból például 34 forint lesz az úgynevezett biztosított munkaegység, 6 forintot pedig tartalékolnak premizálási célra. A jövedelemelosztásnak és a jutalmazásnak ez a módja arra ösztönzi majd a szövetkezeti családok apraját, nagyját, hogy minden idejüket a közös munkára szenteljék. Érdekes — és ami a fő — megvalósítható tervek ezek. Sikerük egyik legfőbb biztosítéka, hogy már az eddigi erőfeszítésekkel is jelentős eredményeket értek el. Ami négyöt esztendővel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, bármelyik albertirsai termelőszövetkezetben, az ma már a Dimit- rovban valóság: a szövetkezetnek nincs munkaerő gondja! Holka Vilmos UJ AGRÁRMÉRNÖKÖK Szombaton, bensőséges ünnepségen búcsúztatták a gödöllői Agrártudományi Egyetem végzős hallgatóit. Száz- kilencvenkét hallgató a nappali tagozaton és további negyven a levelező tagozaton végzett. Ezek az első végzős hallgatók, akik az egyetem 1957-ben végrehajtott reformja alapján már a mezőgazdasági karon tanultak és szereztek oklevelet. A kitüntetéssel végzett két hallgató vörös diplomát kapott. iJTélksilették“ a szarvasmarhaistállót A föld gondos gazdája Az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezetben ez évben csaknem kizárólag szerfából építettek istállókat. A termelőszövetkezet Iházi épitőbrigádja most a szerfás épületeknél a téglafalakat „húzza” fel. Az egyik ötven férőhelyes szarvasmarha-istállót alkalmassá tették már arra, hogy benne télen is állatokat tarthassanak, vagy ahogy a termelő- szövetkezetben mondják: téliesítettek az istállót. (Tenkely-felvétel) — Aki a földből él, az adja meg a földnek, ami jár! A napokban hangzott el ez az örök igazságot kifejező mondat az ócsai határban, vagy jó tíz kilométerre a falutól, Nagy Sándor hétholdas gazda földjén. Nagy Sándor az elhangzott kijelentést a maga részéről szabálynak tartja, s mindjárt bizonyossággal is szolgál, lévén éppen a mai munkája, amiben találtuk, tarlóhántás. Ez pedig véleménye szerint is igen fontos, megkívánja a föld, aki pedig elhanyagolja, jövőre látja kárát. Ami Nagy Sándor ócsai gazdát illeti, neki első teendője aratás után elvégezni a tarlóhántást, a mélyebben fekvő területeket pedig másodnövény- nyel bevetni. így tett az idén is, és már nyugodtabban, ráérősebben végzi a hordást. Ez ugyan egy csepet sem jelent neki örömet, sőt bosszúságot, már kezdené a cséplést, de tudomása szerint egy hónapnál is több idő eltelik, míg végre elcsépelhet majd. De még ez sem biztos, csak így hírlik, s ezeket a kedvetlenítő híreket eddig senki sem igyekezett megcáfolni a gépállomás emberei közül. így aztán a tarlóhántás meg a másodvetés napi feladata után visz haza egy-egy kocsi kévét. Kint is áll még két hosszú sor kereszt, vagy ahogy ő mondja: „cső mó”. Beszélgetésünkre is éppen egy kereszt tövében került sor, mindjárt a kövesutat szegélyező füves árokpart mellett. Nagy Sándor különben ezen földön, a Károlyi uradalomban volt cseléd, s még a régi időből ismer itt a környéken minden rögöt, minden hajlatot dombot, ismeri az itteni földek természetét. Tudja, mit kell befektetnie, ha jó termést akar. Földismeretét és szorgalmát bizonyítja, hogy , búzából az idei termése holdanként f2 mázsa. Ennyire „becsüli”, de ez a becslés óvatos, méréskor kiderülhet még, hogy valamicskével több is termett. Árpáját sajnálja, abban bizony nagy kárt tett a fagy. Felét kapta csak annak, amit várt. Dehát ezzel számolni kell. A paraszt- ember örök ellensége a rossz idő. A fagy miatt aztán kevesebb lesz a takarmánya, de amennyire lehet, pótolja zölddel. Másodnövényként már csalamádét és muhart vetett. Jövőre pedig, bízik benne, jobb lesz a szerencséje. Abba a darab földbe, amelyen éppen állunk, rozs volt. Most felszántja, pihenteti, aztán alaposan íregtrágyázza, s úgy tervezi, kukoricát vet ide jövő tavasszal. A trágyázással igen sokat törődik. Ahogy mondja, minden esztendőben három holdat, tehát földjének csaknem felét trágyázza. Egy-egy holdra kihord 100—120 mázsa istállótrágyát. Ez meg is látszik a parcellán zöldellő erős, rendben tartott, fejlett kukoricán. A műtrágyát azonban kevesli. Ö is úgy van vele, mint igen sok parasztember, hogy még néhány esztendővel ezelőtt agitálni kellett, használjon műtrágyát, most meg biztatás nélkül is venne sokkal többet. Éppen idáig jutottunk a beszélgetésben, amikor valahol a távolban megdördült az ég és fölöttünk lassacskán sűrűsödni kezdtek a felhők. —''Kellene az eső — nézett fel az égre. — A kukorica nagyon kívánná..; Ezzel aztán megmarkolta az eke szarvát, jelezve, hogy munkából él az ember. Elbúcsúztunk. A lovak élénk farkcsapásokkal hessegették a rajokban támadó legyeket, aztán nekigyűrkőztek, hogy csak úgy porzott a cserepes föld. Jó egy óra múlva, amikor rég nem látott méretű felhő- szakadás ért utol bennünket, nagy dörgéssel, csattogással, Nagy Sándorra gondoltunk, aki alighanem megázott, de a kukoricája bizonyára nőtt egy kisarasszal... Tenkely Miklós A közelmúltban az egyik termelőszövetkezet elnöke nemtetszését fejezte ki, azért, hogy úgynevezett előtervet kell kéiszíteniök. Szavaival élve: „miért kell a legnagyobb dologidőben papírmunkával foglalkozni”. A tsz-el- nök kifakadása késztetett bennünket arra, hogy az előter- vek készítésével kapcsolatosan elmondjunk néhány gondolatot. Noha a terveket papírra írják, az előterv készítése még nem jelent úgynevezett „papírmunkát”. Ellenkezőleg, az előterv nagyon fontos, mert nélküle bizony a szó szoros értelmében ötletszerűvé, tervszerűtlenné válna a termelőszövetkezetek gazdálkodása. A termelőszövetkezetek terveiket az elmúlt években a gazdasági év befejezése után, illetve az új gazdasági év megkezdésével“ készítették — tehát ősszel. Tavaly óta azonban miniszteri utasításra a záiizámatíést december 31- ével bezárólag készítik, a tervre tehát csak ezután kerülhetne sor. Ez pedig már nagyon késői időpont, hiszen az őszieket már jó pár hónappal előtte a földbe kell tenni. Az őszi vetéseket nem lehet, legalább is nem szabad tervszerűtLenül végezni. Gondos mérlegelést követei, hogy melyik táblába kerüljenek az ősziek. Különösen nagy gonddal kell eljárni azokban a tsz-ekben, ahol az idei első év a gazdálkodásban. Az őszi betakarítás és vetés jó megszervezésével és az utóbbi helyes végrehajtásával teremthetik meg az alapját annak, hogy az apró parcellákat összeszántsák és kialakítsák a nagyüzemi táblákat, illetve a helyes vetésforgót. Az előtervben rögzítheti a vezetőség helyes elgondolásait, ez pedig az őszi betakarítás és vetés időszakában nagy könnyebbséget jelent, hiszen tervszerűen végezhetik a munkát. Tavaly is készítettek a megye termelőszövetkezetei előtervet, s ez — amellett, hogy a gyakorlat az előterv szükségességét bizonyította — több hasznos tapasztalattal is szolgált. Tavaly a növény- termesztésre és az állattenyésztésre készültek a tervek: E két termelési, illetve tenyésztési ágazat elválaszthatatlan egymástól. A takarmánytermő terület nagyságának megállapításához tudni kell azt is, hogy mennyi állat eltartásához biztosítsanak takarmányt. A tavalyi előter- vekből ez kitűnik ugyan, egy nagyon fontos körülményt azonban nem vettek figyelembe, mégpedig á munkaerőhelyzetet. Az • eddigi tapasztalatok alapján rendelte el a megyei tanács végrehajtó bizottsága, hogy a növénytermelési és az állattenyésztési előtervek- kel egyidőben munkaerő- mérleget is készítsenek a szövetkezetek. Ez azért szükséges, hogy lássák, mikor mennyi munkaerő kell ahhoz, hogy idejében elvégezhessék a munkákat. Amennyiben a termelőszövetkezet a jelentkező feladattal egyes időszakokban nem tud j megbirkózni, úgy még idejében igénybe veheti a gépállomás fokozottabb segítségét. A hónapokra elkészített munkaerőmérleg tájékoztatja erről a termelőszövetkezet vezetőségét. — ms — KAKUCSI VÁLTOZÁSOK után történt, amikor a létesített mélyfúrású kutak percenként 300—1000 liter 4 vizet biztosítottak a kertészkedéshez. A kdkucsi Lenin Tsz most 3744 holdon gazdálkodik. Ebből 151 hold a kertészet. — ötven holdon paprikát, másik ötvenen újburgcmyát, húsz holdon uborkát, a többin korai káposztát, zöldséget, lcarfiolt termelünk — mondja Ricsii János elvtárs, a tsz elnöke. — Egy-egy mélyfúrású kút általában öt hold kertészetet lát el vízzel. Az idén három új kutat fúrtunk. Hogy mibe kerül? Egynek-egynek a fúrási költsége mintegy 12—17 ezer forint, persze — teszi hozzá — csak ha magunk csináljuk. Paprikásaink: a Hor- váth-testvérek, Tóth Vilmos, Kálvin József kútfúró munkacsapata az idén már a negyedik kutat készíti. — És a munlcaerő? — tesz- szük fel a kérdést az elnöknek, indokolt erről beszélni, mert a mezőgazdaságban a „nagy munkák idején” mindenütt jelentkezik munkaerőhiány. így aratás táján a kertészet háttérbe szorul, — Nálunk nincs ezzel baj. A kertészetben eredményességi munkaegységgel dolgoznak. Az egy holdon megtermelt termékmennyiség forint értékétől függ a tsz-tag jövedelme. A kertészetben ez már azért is helyes és szükséges, mert a termelési érték nemcsak a megtermelt mennyiség nagyságától, hanem az értékesítés időpontjától, valamint az áru minőségétől is függ. — Hogyan van ez a gyakorlatban a paprikánál — kérdezzük. — Egy-egy tsz-tag meghatározott területű paprika művelését vállalja. Mi száz mázsa paprikát terveztünk egy holdról. Kilónként kétforintos átlagárat számítva, ez 20 000 forintot jelent. A paprikatermelőkkel úgy állapodtunk meg, hogy a termelőeszközöket: az öntözőberendezést, melegágyat, üzemanyagot a tsz adja. A paprikamag februári előcsiró—tatásától a termés leszedéséig minden munkát a paprikatermelő végez el. ügy azonban, hogy a tsz-től semmilyen címen nem kérhet munkaerőt. Nem is kérnek! Szedés idején ott van a paprikaföldön az asz- szony, a gyerek, de még a sópor és a koma is. Hogy mit jövedelmez a paprika? — Erre a kérdésre nem könnyű választ kapni. A paprikások ugyanis nem dicsekvő emberek. Büszkék azonban arra, hogy a megyében övék volt az első szabadföldi pap- rikaszáUítmány. De arra is büszkék, hogy az ötven-hat- van mázsás megyei átlaggal szemben száz-százhúsz mázsát érnek el. Egyre-másra holdanként 10—15 ezer forintot hoz Kakucson a tsz-tagnak a paprika. Horváth János 3,5, Horváth István 2, Tóth Vilmos 2,5, Csiszárik Imre és ifj. Pribék Ferenc 2—2 hold paprikát vállalt, hogy csak a nagyját említsük. Ez egyben választ is ad a jövedelmezőséget illető kérdésre. A futóhomok hazája, a Duna—Tisza-köze nagyot változott egy negyedszázad alatt. Erdei Ferenc említett könyvében még keserű gúnnyal így kalauzolt a dabasi járásban: „Itt látható a magyar középkor. Számos szép úri bírtok osztozkodik a földeken, s a nemes zárkózottságú kúriákban laknak uraik. A földek művelése nem hebehurgya, ultramodern kísérletezés, hanem ß századok tapasztalása során kijegecesedett empíria törvényeit követi: szántás, vetés, legelőkön való legeltetés s az isteni gondviselés által nagyra nőtt füvek betakarítása. S a nép jámbor és dolgos. Nem vesződik kerttel és gyümölccsel, hanem termeli az áldott gabonát...” Ricsii János, a Lenin Tsz elnöke már másként kalauzol a határban. — A zöldségkertészetet jövőre 200 holdra fejlesztjük. Szeptember elején száz hold almás alá fordítunk és ősszel ezt a területet Jonqfhánnal, Starkinggal és Húsvéti rozmaringgal telepítjük be... így elnagyolva, vázlatosan ezek volnának a kakucsi változások. Győri Mihály ; Erdei Ferencnek a harí mincas évek második felé- \ ben megjelent könyvét, a Fu- l tóhomok-ot, napjainkban la's pozgatva, nem lehet megin- ; dultság nélkül olvasni: meny- ! nyíre kilátástalannak látta j akkor az író a homokkal és j nagybirtokkal küzdő Duna— í Tisza közi parasztság helyze- ; tét. A bolgárkertészekről, akik j pár holdas bérelt földjükön \ öntözéssel komoly jövedel- ! met értek el,, mint követendő j példáról beszél. Sajnos — ! jegyzi meg —, a mi paraszttá ságunk körében nemigen ter- t jed ez a belterjes, öntözéses i kertgazdálkodás. S Két és fél évtized sem telt i el Erdei könyvének megjele- t nése óta. A nagybirtokos, föl- desúri világot örökre elsö- ; pörte a történelem vihara. A í gazdálkodási mód megválto- } zása azonban lassabban kö- í vetkezhetett be. í A felszabadulás előtt a !ca- ■: kucsi parasztok sem igen ker- i tészkedtek. A nagybirtok fel- \ osztása után néhányan ugyan 'l megpróbálkoztak vele. A dönti tő változás mégiscsak 1950 Ha valaki egyszer megírja a magyar termelőszövetkezeti mozgalom krónikáját, bizonyos, hogy Pest megye szövetkezetei, mint a fejlődés előharcosai jelentős teret kapnak. Nincsen az országnak meg egy olyan körzete, amelyben a múló évek során ennyi godot okozott volna a munkaerő-probléma, a fiatal és ja- vakorabeli férfiak otthontartása. Nem csodálható hát, ha éppen a megye termelőszövetkezetei dolgoznak ki új és újabb módszereket falujuk, szövetkezetük parasztságának, elsősorban parasztifjúságának otthontartására. A sok jelentős kísérlet között meg keli itt említenünk az alberirsai Dimitrov Tsz négyéves erőfeszítéseit, s most kidolgozás alatt álló ötéves tervének egyes részleteit. Dudás Mihály, a szövetkezet elnöke beszélgetésünk elején elmondja: első és legfontosabb, hogy lényegében megszüntették a természetbeni jövedelemrészesedést. A munkaegység értékének zömét készpénzben kapják meg a tagok. Afféle „kisfize- tés” formájában. Hiszen közel a főváros, üzemeivel, ezernyi munkalehetőségével. Ha a tagságnak nem tudnak megfelelő, rendszeres havi pénz- juttatást folyósítani, az elvándorlási folyamat megfékezéséről, illetve az eltávozottak visszatéréséről szó sem lehet. — Kukoricát munkaegységre a mi tagságunk egyáltalán nem kap — mondja Dudás elvtárs. — Kukoricaszü^- ségletét a háztáji termésből és még két másik forrásból fedezi, amelyekről részletesebben majd a premizálásnál beszélek. Kenyérgabonát, burgonyát és árpát mindenki a szükségleteinek megfelelően kap. így elértük, hogy a ta-( gok .idejét nem köti le a terményféleségek egyéni értékesítése, s a közösen értékesített termények árából viszonylag magas. egyelőre munkaegységenként 15 forintos. előleget tudunk biztosítani. Megemlíti még. hogy kedvezményes áron kap kukoricát a termelőszövetkezettől az a tag, aki háztáji sertésállományából a szövetkezeten keresztül kötött szerződés alapján hizlal. Szálastakarmányt csak az kaphat, aki szarvas- marhát tart. Az imént említett premizálási rendszerre terelődik a szó. — Véleményünk szerint — mondja Dudás elvtárs — az alapszabálynak az a bekezdése, amely előírja, hogy nőknek éven át legalább 80. férfiaknak legalább 120 munkaegységet kell teljesíteniök, elavult. Ez kevés. Mi közgyűlési határozttal úgy döntöttünk, hogy egy katasztrális hold háztájit kaphat az a család, amelyik évente legalább 280 munkaegységet teljesít. De aki fél hold háztájit kap. annak is legalább 140 munkaegységet kell teljesítenie. Amennyivel ai. említett „normákon” felül teljesít a család, prémiumban részesül, mégpedig a túlteljesítés minden munkaegysége után három kiló kukoricát kap. Van olyan fogatosunk, mint például Bujdos Ferenc, aki feleségével és fiával együtt messze túlteljesítette a múlt esztendőben a 280 munkaegységet, s csak prémium címén 35 mázsa kukoricát vitt haza. Ám a dolog fordítottját is alkalmazzák. Ha valaki vállalja a 280 munkaegység teljesítését, s egy hold háztájit méret ki magának, de mondjuk csak 250 munkaegységet teljesít, a hiányzó 30 munkaegységre 130 kiló kukoricát ‘ vonnak le tőle. Az egész család munkaerejének bevonása érdekében dolgozták ki a „terülelvállalás" rendszerét. Vagyis, egy-egy család erejéhez mérten vállal kapásterületeket, vagy szőlőt. Méghozzá úgy, hogy az üzemből hazatérők délutáni, sől Miért kell előtervet készíteniök a termelőszövetkezeteknek ?
