Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-23 / 173. szám
Szentendre IV. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM. J960. JÜLIUS 23. SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Összehasonlító emlékezés ív 7e mondják azt, hogy min- 1A dig az ősmúltban turkálok, ezért most csak Szentendre város polgármesterének jelentése fekszik előttem, a városi közigazgatás 1946. évi működéséről. 1946 nem volt régen, mindössze tizennégy esztendeje, de érdekes lesz belenézni a húszoldalas jelentésbe — az ország- és társadalomátalakító rendkívüli időben vajon miről tudott beszámolni Dezsőfi polgár- mester a város képviselőtestületének, azaz a város „közönségének’“? Mik voltak, azóta már mesz- sze túlhaladott, nagyrészben megvalósult problémái a fejlődés útjára lépett városnak? Azzal kezdi a jelentés, hogy ez az esztendő az újjáépítés megindulása évének nevezhető. Szó szerint a jelentésből: A város az inflációs idők bukdácsolása után elkészítette első forint költségvetését s azóta megszabott keretek között folyik a tervszerű munka a város fejlesztése érdekében. A város anyagi helyzete című fejezetben ilyesmiket olvashatunk: Az infláció július 31-ig tartott s hogy az infláció alatti értékviszonyokat csak némiképp is megvilágítsuk: júliusi adópengő bevételünk sima pengőre átszámítva és kimondva: het- venhatkvinttrillió-százhuszon- hétezerkettőszázkilencven. kvadrillió-negyvennyolcezer- trillió .pengő.. Azt hiszem — mondja tovább a tizennégy év előtti szöveg — Szentendre; városnak, mióta fennáll, egy hónap alatt ily nagy bevétele nem volt számokban. Reméljük többé nem is lesz! Az adóügyek „Szeszes ital forgalmi illeték” alcím alatt megtudjuk, hogy a városban 28 vendéglőst és kocsmárost, 17 kereskedő-italmérőt, 15 bortermelő italmérőt, 3 bor- és sörnagykereskedőt, 1 rum- és likőrgyárat, végül 6 alkalmi italmérőt tartanak nyilván. A városgazdasági ügyek című fejezetben egészen örvendetes jelenséget olvashatok. Miszerint a város a háborús cselekményekkel kapcsolatban elpusztult apaállatállományát teljes egészében pótolta, sőt tenyészbakból már 3 darabbal több is van, mint a legutóbbi békeévben. Erre azért volt szükség — olvassuk —, mivel a kecskeállomány a város területén nagy mértékben megnövekedett. A város 1946. évi állatállománya: 146 db szarvasmarha, 219 ló, 10 szamár, 136 sertés, 3 juh és 494 db kecske. M a már szakorvosi vizsgálatot ellátó, általunk természetesen elviselt egészségházunk távlati terveiről ilyenképp szól az egykori jelentés: A vármegye alispánjánál eljártunk az egészségház és a vele kapcsolatos egészségügyi intézmények létesítése érdekében. A tárgyalások meg is indultak és alapos a reményünk, hogy az 1947. év folyamán megvalósítható lesz a városban egy városi s járási egészségház (csak 1948- ban valósult meg. Szerk.), valamint szülőotthon (!) megépítése és hogy ez intézmények áldásos működésüket még ebben az évben megkezdhetik. A népmozgalmi adatok szerint az év folyamán 175-en születtek és 124-en haltak meg. A kimutatás szerint legtöbben „öregkori betegségben haltak el”, 68-an — utána a tüdőgyulladás következik 10 halálesettel. Egy éven alul összesen tizennyolcán haltak meg, mely szám jobb, mint az országos átlag. (Szentendre 10,3 százalék, országosan 13 százalék.) A lakásügyekről nem illenék beszélnem, de olvasom: A városban már hosszú évek óta fennálló lakáshiány tovább fokozódott, összesen 239 lakáskiutalás iránti kérelem érkezett be, melyből 218 nyert jogerős elintézést. (Ezek azt hiszem csak elintézést nyertek, lakást nemigen hiszem!) A képviselőtestület — a további szöveg szerint — egy létesítendő zöldkeresztes tanácsadó, tüdő- és nemibeteg- gondozó, valamint szülőotthon céljára még az 1945. év folyamán felajánlotta a volt leventeotthon épületét. Népjóléti ügyek következnek: A város két napközi otthont tart fenn. Bár anyagilag sok nehézség merül fel, működésüket biztosítani tudtuk. A helybeli szeretetegye- sület a város támogatásával novemberben népkonyhát állított fel, ahol kb. 100 személy kap naponta meleg ételt. Az UNRÁ-tól — mint olvasható — hal-, hús- és tej- konzervet kaptak. A tűzoltóság kérdése is, mint kiderül, egészen bonyolult, csak 4 hivatalos tűzoltójuk van, pedig 1946-ban is 5 erdei, 1 szérűskerti és 8 házi tűzhöz kellett kivonulniok s egy Ízben Pomáznak nyújtottak segítséget az Uwag- gyár oltásánál! Az Újjáépítés című fejezet arról számol be, hogy majdnem teljesen befejezték a volt leventeotthon előtti közúti híd építését, a Fehérvíznél gyaloghíd létesítését és a ravatalozó építését. A továbbiak szerint államsegélyből a következő közmunkák végzését tervezték: A Péter Pál templom körüli térség és a Péter Pál utca rendezése. A Bükköspart jobb oldalának rendezését a Nagyhíd- tól a Mátyás kir. utcáig, az új piactér rendezését a csatlakozó utcákkal, a vasúti állomás előtti tér rendezését, Duna-part építését és a második ravatalozó megépítését. A jelentés újjáépítési mondanivalói büszkén így végződnek: Bár a város Pest megyében a legkisebb s tán az országban is egyike a legkisebbeknek, mégis büszkén kell megállapítanunk, hogy az alispán által megindított újjáépítési versenyben 13 város között a 3. helyen áll, mert csak a 78 ezer lakosú Újpest és a 40 ezer lakosú Cegléd előzi meg teljesítményekben. K özellátással, jegy nélkül kiosztott margarin és petróleum emlékekkel, 21 db szarvasmarha és 12 db sertés kimérésével, mint eredménybeszámolóval végződik a nagyon érdekes jelentés — nem is olyan régen, tizennégy esztendővel ezelőtt, 1946-ban. Mentünk valamit előre azóta? Úgy hisszük. H. L. Szóvá kell tennem... Az olvasó előtt ismertek már azok a munkasikerek, melyeket tanuló ifjúságunk a nyári vakációk idején elér. Az elmúlt évben az állami gimnázium diákjai a hansági KISZ-táborban dolgoztak és helytállásukkal a táborparancsnokság elismerését is kivívták. A lányok az állami gazdaságokban végzett munkájukkal öregbítették iskolájuk jó hírnevét. Az idén — mint már korábban hírül adtuk — a Dunai Cementmű építkezésén vettek részt az állami gimnázium diákjai és mind a 48 fiú derekasan megállta helyét. Az iskola Keszier-bri- gádja a munkaversenyben a harmadik helyet szerezte meg. Tíz diáklányunk holnap indul a Szigetbecsei Állami Gazdaságba, ahol mezőgazdasági munkát végeznek majd. Az eredmények és a fiatalok lelkesedése mellett viszont elgondolkoztató. hogy sem a fiúkat, sem a holnap induló leányokat nem kíséri pedagógus. A nevelők munkája, úgy látszik, csak a szervezésig terjed, pedig a táborozás nekik is hasznos tapasztalatokat adna — különösen elősegítené tanítványaik jobb megismerését. Érdemes lenne megvizsgál-,íl a nevelők érdektelenségének okát... A levelező oktatásról Különös büszkeséggel értesültünk, hogy az állami gimnáziumban tanuló levelező hallgatók érettségi vizsgájukon a legjobb eredményt érték el a megyében, ugyanis 4,6-os átlaggal végezték az évet. Hogyan érték el ezt az igazán szép eredményt? Mikulási Béla, a Móricz Zsigmond állami gimnázium igazgatója így válaszol: — A szorgalmas munka, az állandó beszámolókra való készülés, mindig meghozza az eredményt. A levelező hallgatók közül a negyedévesek voltak a legszorgalmasabbak. Minden alkalomra készültek, szorgalmasan látogatták a heti konzultációs órákat — bár az utóbbi nem kötelező —, egyikük sem hagyta az utolsó pillanatra a tanulást, így érthető, hogy szépen vizsgáztak. Mi is büszkék vagyunk rájuk. Példát vehetnek róluk a most júniusban végzett első éves levelező hallgatók is. A negyedikesek mellett külön meg kell dicsérnem a másodikosokát, akik szintén az átlagnál jobb eredményt értek el. Itt kell megemlítenem, hogy az idejáró tanácsi dolgozók a legjobbak között voltak. Az első évesekről azonban nem nyilatkozhatom dicsérő jelzőkkel, eredményük bizony gyenge volt. Ennek az az oka, hogy hanyagul készültek fel a vizsgákra. Ügy hiszem, arra gondoltak, hogy majd a vizsgák előtt megnyomják a „gombot”, s azután menni fog a dolog. Pedig nem így van. A követelmények egyre magasabbak, komolyabbak, s aki tanulni akar, annak számolni kell ezzel. De így van ez rendjén. A jövő évben körülbelül tíz lesz az érettségizők száma. Szeretném, ha hasonló eredményekről számolhatnánk be 1961 júniusában is. Utcarészlet. (Id. Rácz József tusrajza.) Mindenki tudja, hogy városunkban nincs olyan kultúrotthon, amelyik teljes mértékben ki tudná elégíteni a szentendreiek kulturális igényeit. A meglevőnek anyagi nehézségei ellenére is végeznie kell munkáját, pedig az is újabb nehézséget jelent számára, hogy helyiségeinek egy részét egy időre igénybe vette a megyei könyvtár. Hogy a jelenlegi körülmények között is megfelelően dolgozhasson, a különböző szervek tagjaiból vezetőséget alakítottak, amely támogatni igyekszik az igazgató munkáját és segítséget nyújt a majd ősszel meginduló megmozdulásokhoz. Czveiber Ferenc, Halassy Józsefné, Lovas József, Budavári Jánosné, Stiasz- ni Vidor, Demjén Andrásné, Bánhegyi János, Daru Ferenc mixtd olyan emberek, akik szívvel-lélekkel egy életképes öntevékeny gárda kialakítására törekednek. Reméljük: eredményes lesz és az öntevékeny művészeti csoportok munkája is fellendül majd a városban. Jobb vízgazdálkodást •. • Kétségbeesett, dühös emberek panaszolják: az annyira áhított, létünket jelentő vízből hiány van. Félreértés ne essék, nem azokról a helyekről beszélnek, ahová még nem ért el a kultúra egyik legnagyobb áldása, kényelmes életünk alapja a vízvezeték, hanem azokról, ahová a város és a lakosság közös összefogása eredményeképpen már kiterjesztették a vízhálózatot. Dolgukra igyekvő, munkába siető emberek álldogálnak a közku- taknál s vérmérsékletük szerint hangosan vagy halkan mormolnak áldást azokra, akiknek jóvoltából nem telik meg a veder. Bejelentésekből, személyes tapasztalataink alapján mondhatjuk: önző embertársaink a bűnösök! Kevés az eső, szomjazza a föld a vizet. De addig, míg egyesek a háztartáshoz szükséges minimális vízmennyiséget sem tudják kicsikarni a végletekig igénybevett kutakból, addig enyhén szólva lelkiismeretlenség, hogy mások hektószámra öntik a vizet virágágyásaikra, palántáikra. Állításunk alátámasztására konkrét példákat is felhozhatunk: Lászlótelepen Szilva Károly bérlocsolást vál- \ lal és lajttal hordja a vizet, a | Szit utcában tömlővel locsol- ^ nak a csapról, a Kocsigyár a ',t tűzcsapról veszi a vizet épít- í kezéséhez, stb. Amikor az ',f emberi érzésekre hivatkozva J kérünk mindenkit, ne használ- 5 ja nyakló nélkül a vizet, \ ugyanakkor megkérdezzük azt >ís, nem tudják a vízpocséko- \ lók, hogy vizet csak háztartási célra lehet használni, s min- ; den egyéb esetben a Község- ; gadálkodási Vállalattól kell engedélyt kérni nagyobb | mennyiség vitelére? A vállalat mérlegelni tudja, adhat-e j engedélyt és mikor, hiszen ta- | pasztalatai alapján ki tudja í számítani, mikor legnagyobb ! a fogyasztás, mikor bírja el a ! vízvezetékhálózat a terhelést. ! Lászlótelepen például hidrofor van. Vállalja-e a lajttal \ vizet szállító Szilva Károly, \ hogy a hidrofor kimerülése ! után a Dunáról visz vizet — ; saját költségére a lászlótelepi ! lakosoknak. Nem hisszük. ! Azt azonban mindenképpen ! vállalnia kell minden vízpo- : csákóiénak, hogy cselekedetük- \ kel nemcsak embertársaik jo- í gos haragját vívják ki, hanem ! lesújt rájuk a hatóság büntető j keze is, s akkor elmondhatják: ; drága vizet folyattak el Szent- : endrén! Sashegyi Sándor és Szentendre Nagy a hőség, jól esik egy kis pancsolás (Kiss látván felvétele.) \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\W római-tábort az avarok és a honfoglaló magyarok is használták ... A kultúrház építésekor meginduló tábor-feltárásnál ezért valószínűleg találunk a népvándorlás korából származó történelmi emlékeket is. A pismányi szőlőkben levő római villákról is Sashegyi Sándor tudósított bennünket először. 1949-ben lelkiismeretes alapossággal jegyezte fel a víz- vezetékcső-lefektetése során előbukkanó középkori és későbbi falmaradványokat, a pismányi Barackos úti népvándorláskori temetőt, és ő gyűjtötte össze a Pap-szigetről előkerült török kardokat is, melyeket átadott a szentendrei múzeumnak. Sashegyi Sándor városunk iránti szeretőiének azzal adózunk legméltóbban, ha ugyanolyan féltő gonddal figyeljük meg és jelentjük az illetékeseknek a talajmunkák során előkerülő leleteket, mint ő tette azt. Ezzel a látszólag jelentéktelen segítséggel, városunk lakói hozzájárulhatnak Szentendre ősi történetének tisztázásához. S azt hiszem, ez mindannyiunk érdeke. Kiss Imre szentendrei múzeumnak adta át. 1950-ben, 51-ben a Pannó- nia-telep határában, a laktanya építkezésénél kora-vaskori urnatemetőt tártak fel. A leleteket a fővárosi múzeumba szállították. 1950, őszén a Dra-patak feletti területen kerültek felszínre őskori leletek az építkezések allcalmával. A szentendrei római tábor, az Ulcisia Castra ásatására külföldön is felfigyeltek. Az Esti Újság 1941. márc. 4-én egyoldalas cikkében olvashatjuk: ,.Csaknem ép állapotban tárják fel a romiak erődítményét ... Magyarországon sehol másutt nem maradt meg oly ép állapotban római erődítmény, mint itt." így a tábor jelentőségére Közép- Európán kívül is felfigyeltek. Sashegyi Sándor rendszeresen jelen volt az ásatásoknál és a római anyag mellett, felfedezett korai magyar (IX. és X. századi) kerámiai leleteket is. de avar-fokost is talált. A leletek alapján felhívta a figyelmet arra, hogy a szentendrei lünk benne a régész rajzaival, helyszíni térképeivel. Szentendrei kutatásait az akkori újságok is ismertették. íme, az egyik: „Gazdag és nagyértékű telep a Kőhegy” — írja a Szentendre—Pilishegyvidék 1941 május 14-i száma. „Ismertetnünk kell a Kőhegy kultúrtörténeti jelentőségét .. Ugyanis a Kőhegyen még 1937- ben helyi vizsgálatai alkalmával arra a megállapításra jutott Sashegyi Sándor, hogy egy rendkívül érdekes, őskori telepnek kell itt lennie. 1938- ban az Országos Történeti Múzeum meg is kezdte az ásatásokat Sashegyi Sándor vezetésével, melyek feltételezését igazolták. A szentendrei HÉV állomásnál Sashegyi Sándor 1949. májusában a parkírozás és vízvezetékcső lefektetése során az ősi Dunapart 105 m tengerszinti magasság vonalában korai-bronzkori cö- löpépitményes lakótelep nyomait figyelte meg. A környékünk bonzkori leleteinél jóval régebbi kerámiai leletet a Sashegyi Sándor síremlékleleplezési ünnepségére társadalmi munkával készülnek. Mi, azzal emlékezünk rá, hogy városunk területén és közvetlen környékén folytatott kutatásait ismertetjük. Sashegyi Sándorról sokan azt hiszik, hogy csak Pomáz és környéke, a „Holdvilágárok” kutatója volt. Azt, hogy nem így van, bizonyítják a Pi- í lisi hegyekben, s a Visegrád- í tói—Budakalászig tett szám- ; tálán kutató-útja során gyűj- \ tött történeti és régészeti le- ! letek. Ezek a leletek részben • a Nemzeti Múzeumban, rész- ; ben a szentendrei múzeumban \ ma is láthatók. Járásunk tör- ! lénelmi múltja, régészeti em- ! lékei iránt való érdeklődését ! igazolja a 30 év alatt gyűjtött i hatalmas, kiadatlan kézirat- { anyag is, Az iratgyűjtők te- \ tején a „Pomáz, királynök! vára” „Pomáz, Holdvilág! árok” „Szentlászló”, „Vise; grád” Csobánka, „Budakaí lász”, „Pilisszentkereszt", íSzentendrei-sziget” és „Szent- j endre” felíratok is olvasha- ; tők. \ Ha felnyitjuk a szentend- } rei dossziét, példás rendben ' több önálló dolgozatot taláMEGALAKULT A KULTÚROTTHON VEZETŐSÉGE
