Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-03 / 156. szám
pest Mtctei ^Hírlap 1960. JÜL1US 3. vasárnap Az első közös aratás I alt kösépparusBtok a kombájnon Párhuzamosan a mindennapi élettel Horváth János volt középparaszt a kombájn zsákosa. Július 11-re befejezik az aratást Kocséron Bizonyára nemcsak az acsai Aranykalász Termelő- szövetkezet vezetői bosz- szankodnak, amikor kezükbe veszik a Nyomtatvány- ellátó Vállalat által az idén kibocsátott tsz-tagsági könyveket, hanem más tsz-ek vezetői is. Mi a vezetők bosszúságának oka? Tudnivaló, hogy a tagsági könyv egyben a tagok által teljesített munkaegység nyilvántartására is szolgál. Tavaly, és az azt megelőző években a tagsági könyvben külön lapok szolgáltak egyes növényeknél a teljesített munkaegység bejegyzésére. Ha például a tag kukoricát kapált, az ezért járó munkaegységet a „kukorica1’ felirattal ellátott oldalra jegyezték be. Ugyanígy külön oldalakra kerültek a gabonafélék és külön a más növények munkáiért járó munkaegységek. Azt is meg kell mondani, hogy tavaly és az előző években — az előbb említett előnyökön kívül — nem volt különösebb jelentősége az egyes növényeknél teljesített munkaegységek külön lapokon való nyilvántartásának. Egyszerűen azért nem, mert ún. rovatos könyvelést vezettek. Az idén azonban már áttértek a kettős könyvelésre és önköltségszámításokat is végeznek, ami a gazdaságos termelés szempont- jábó rendkívül fontos. Nagy könnyebbségre szolgálna a termelőszövetkezetek vezetőinek, könyvelőinek az előző években használatos tagsági könyv, mert nem kellene átböngészni egy-egy tag — sőt, az egész tagság munkaegység-könyvét, ha meg akarják tudni, hogy mennyi munkaegységet fordítottak a cukorrépa termelésére, illetve mennyiért termelnek egy-egy mázsa cukorrépát. Mivel az acsai Aranykalász Tsz vezetői ma már erre is kíváncsiak, — bizonyára más termelőszövetkezeti vezetők is —, bizony kénytelenek sok időt a könyvelésre, a munkaegységek számítására fordítani. És egyszerűen azért kénytenak, ugyanis az ősszel még egyénileg vetették el a gabonaféléket. Az ősszel azonban lényegesen kevesebb helyre, harminc, százhúsz holdas táblákba vetik a magot. Az 5619 holdas Uj Élet Tsz tagjai a kukorica, a burgonya termesztésénél és a kertészet nagy részében a jövedelemelosztás formájaként az eredményességi munkaegységet alkalmazzák. Havonta hatszázöt- ven-hétszáz dolgozó tagnak fizetnek rendszeresen előleget, mintegy 350—370 ezer forint értékben. Eszes István és csalódja példáulx1690, Utasi János 1674, Szűcs István 1480 forint készpénzt kapott munkaegységeire. A szövetkezet földjein ezekben a napokban is ezren felül dolgoznak naponta. Az eddigiek alapján a szövetkezet vezetői biztosra veszik, hogy a tervezett munkaegység értékét (40,70 forint) sikerül elémiök. lenek, mert a Nyomtatvány- ellátó Vállalat által az idén kibocsátott tagsági könyv erre kényszeríti őket. Ebben ugyanis egyszerűen sorba, csupán hónapok szerinti megkülönböztetéssel kerülnek beírásra a munkaegységek. A Nyomtatványellátó Vállalat az elmúlt években — amikor is kevés tsz-ben folytattak kettős könyvelést — az ismertetett rendszerű tagsági könyv kiadásával megelőzte a mindennapi gyakorlatot. ma azonban elmaradt az élet mögött. Az acsai Aranykalász Tsz vezetői azt kérik: olyan rendszerű tagsági könyvet adjanak, amilyen a mostani követelményeknek megfelel. Ebben az esetben sok felesleges munkától és bosz- szúságtól kímélik meg a tsz- vezetőket. Nyolcszáz köbméter siló Nyolcszáz köbméter silót készített eddig a zsámboki Petőfi TJsz tagsága. Borsószárat és őszi takarmánykeveréket tettek az ügyes megoldású ároksilóba. Ezenkívül még az aratás ideje alatt újabb háromszáz köbméter silót készítenek borsószárból és egyéb száraztakarmány keverékéből. A silókat legkorábban a tél elején bontják fel. Megkönnyítette a termelő- szövetkezet silókészítését az, hogy a Hatvani Konzervgyár borsófejtő kombájnt helyezett üzembe a tsz területén. Ez a pompás, gyorsan dolgozó gép segít megoldani a tsz munkaerő-problémáját, valamint jó minőségű silónak való takarmányt ad a helyben visszamaradó borsószár. Hányok a Barnárasült, jókedvű, hangos lánycsapat fon eleven gyűrűt körém, a végtelen gabonatáblák között meghúzódó borsóföld kellős közepén. Körül- állnak, kérdések kereszttüzébe vesznek, ha pedig én kérdezek, egyszerre tizen is válaszolnak. ■ Eleven, pergő nyelvvel, nevetve, időnként kicsit pajkos csibészkedéssel, de végtelen kedvességgel, lányos bájjal adnak interjút, s ez izgalmas, felnőttes és új dolog. S mindez érthető, természetes, rendjén- való, hiszen a brigád „legidősebb” tagjai is éppencsak kacérkodnak a tizenhetedik esztendővel ... Most éppen tenyerüket tartják elém. No, nem panaszképpen, hanem bizonyításul, hogy ők igenis komoly munkát végeznek, termelnek, s nem játszanak. Nézegetem a sok keskeny, maszatos, gyenge lánykezet. Némelyiken jókora vörös hólyag, vagy tekintélyes bőrkeményedés. És ez minden vitán felül igazolja, hogy valóban „igazándiból” ténykednek itt a termelőszövetkezet földjein, s munkájuk már-már szinte nélkülözhetetlen, amikor sürgős esetekben sok-sok A szalmakocsin özv. Juhász Andrásné és Szécsi Mihályné serénykedik. ! I — Hiába na, most j már csakugyan elhi- I szem, hogy változik \ a világ! — jelentette \ ki előttem a minap ! ünnepélyesen Bagyu- ( ra Menyhért, miköz- í ben egy hosszú szal- í maszálat próbált ke- \ resztülszúrni a pipá- \ ja szárán. Ugyanis \ úgy adódott a dolog, | hogy éppen abban a 5 minutában dugult el ; az ebatta, amikor ! Bagyura szólani kez- í dett, ami viszont azt ! mutatja, hogy ez a ! piros nyakú tajték a í legcsekélyebb érdek- í lődéssel sincs gazdá- \ jának a tanyai vál- \ tozásokról vallott né- í zetei iránt. £ Kint üldögéltünk a % cukorborsótábla túl- só végén, ahol kívü- lünk még a Boglyas £ névre hallgató puli, % egy görcsös nyelű £ bot, meg egy csíkos í mintájú vászontarisz- í, nya tartózkodott. % Ezen utóbbiak egy- ^ más mellé téve az $ árokparton feküdtek, % míg a puli viszont 'j avval szórakozott, f. hogy ide-oda ugrált Bagyura, meg a tanyai változások és minden felröppenő madarat megugatott. — Aztán mire alapítja a világ változására vonatkozó véleményét, Menyus bátyám? — zavartam meg az öreget elmélyedt munkájában. Bevallom, titkon arra gondoltam, hogy majd csupa általam is tudott dolgokra hivatkozik. Olyasfélékre, mint a villany kivezetése vagy a tsz kultúrházának a televíziója, ezért közömbös arcot vágva, a frissen learatott árpakereszteket nézegettem. — Hogy mire alapítom? — nézett rám egy pillanatra hullámos szélű ka? lapja alól, majd ismét munkája fölé hajolva így szólott: .— Csak arra, amit a tulajdon két szememmel láttam. Mert az még csak hagy- ján, hogy mióta villanyunk van, hát a doktorok helyberu „röggenyezik” a tanyai népet, meg az sem érdekes, hogy az állami gazdaság teheneit villanydróttal pásztorítják. Hanem amit ma reggel láttam, olyan még nem fordult elő a tanyán. Mert hogy egy férfiember, teszem azt az elnök, vagy az állatorvos, azt még megértem. De hogy egy asszony, méghozzá egy bekötött fejű asszony, akinek rendes juhászember az ura, ez már mégis csak nagy valami... — Dehát mi az, amit látott, Menyus bátyám? — fordultam feléje, most már leplezetlen kíváncsisággal. Bagyura legyintett a pipaszárral: — Eh, minek is avatom magam bele. De ha már elkezdtem, kimondom: motorbiciklin ment a hetipiacra! De nem ám hátul ült, mert ilyent már láttam, > hanem elől, a kormány mellett! Én még ismertem az anyját, Varga Rozinának hívták és egyszerű, szamárháton poroszkáló juhászasszony volt. Azzal felállt, leseperte nadrágjáról a szalmatörmeléket, majd a kijavított pipát megtömte és rágyújtott. — Megyek, megnézem, nem dézsmálja-e valaki a hagymatáblát — mondta, a bot meg a tarisznya után nyúlva. Már jól elhaladt, amikor utána pillantva láttam, hogy megállt, a tarisznyájába nyúlt, ahonnan egy jókora látcsövet húzott elő és azon keresztül nézett a 'hagymaföld irányába. Mert majd elfelejtettem megmondani, hogy Bagyura Menyhért, foglalkozását tekintve nappali csősz a termelőszövetkezetben . szorgalmas kézre van szükség. Harmadik hete dolgoznak itt ezek a kislányok az Alkotmány Termelőszövetkezetben. A ceglédi Kossuth gimnázium, a Táncsics Mihály általános iskola és a Há- mán Kató általános iskola tanulói. Harmadik hete dolgoznak és harmadik hete hangosabb reggelenként a Mizsei út, amerre ők elvonulnak. Harmadik hete dolgoznak és megkapták életük első fizetését. Az első keresetüket életükben!... S ezt kétkezi, komoly, kemény, mezei munkáért adták! Burgonyaszedésért, borsóforgatásért, gyomlálásért. Felemelő, jóleső érzés ez, de könnyedén, félvállról beszélnek róla, mert ennyi idős korban az ember igyekszik kemény lenni pajtásai előtt.:. És az első vásárlás is élmény volt, az első saját keresetből. Katona Ilonka nylonsálat vett édesanyjának, a többi pénzt betette a családi pénztárba. Egy másik kislány szoknyának és blúznak valót vásárolt. Né- hányan, mint Korény Katalin, magukra költik a pénzt. Nagyon jó érzés, hogy eny- nyi gyerek közül egynek , sem kenyérre kell a pénz! (Hogy nem azért dolgoznak a ! szünidőben, mert nélkülözhe- ítetlen odahaza a keresetük... í A brigád egyik tagja már (munkaegységre dolgozik, szövetkezeti tag lesz. József Ma- ( rí ka édesanyjával együtt kapcsát nevel majd a tsz-ben, (addig pedig itt dolgozik ebben ja lánybriigádban. Minden (könnyebb, lánynak való mun- ! kában részt vesz, szépen keres. ; Nevetve mesélik a lányok, ! hogy amióta ide járnak ! dolgozni, piaci szakértők ( lettek, ügyesebben, oko- ( sabban végzik a bevásár- ; lást. (Az egyik kislány éppen a tsz- (beli burgonyaszedés és váloga- ! tás után vásárolt a ceglédi pia- ;con. Első látásra, kapásból osz- (tályozta a kofák áruját. ; Tóth József, a szövetkezet Jelnöke szereti őket szorgalmúikért, megbízhatóságukért, paj- |kos vidámságukért. Valóban ; hasznos munkát végeznek. | Kell ide a munkáskéz, van mit • dolgozni. S megkeresik a nyá- |ron az 1400—1500 forintot. |Már most tervezik a lányok, I hogy a jövő nyáron is eljön- |nek... Az oldalt írta: Ari Kálmán, Csckő Ágoston, Mihók Sándor : és Tenkely Miklós. ezer forint tiszta jövedelemnek. — Ha ez sikerül — márpedig sikerül, mert csak rajtunk, a mi munkánkon múlik —, akkor csak azt sajnálom, hogy nem korábban lettem szövetkezeti tag. — Találunk-e Horváth bácsin kívül új szövetkezeti gazdákat a kombájnok mellett? — fordulok Varga Lászlóhoz, a tsz elnökéhez. — A szalmakocsin is talál egyet, Juhász Andrásnét, aztán ott vannak a kombájngabonát raktárba hordók: Nagy István, Valkó István, Lénáit István, Bereczki Sándor, mind az idén aratnak életükben először kombájnnal. — Sok erőmet megtakarítja ez a kombájn — magyarázza özvegy Juhász András- né szalmalehúzó. — Először vagyok kombájnon, s bizony féltem feljönni a szalmakocsira, mert szédülős vagyok. De megszoktam egy óra alatt. — A kézi aratás sokkal nehezebb volt? — össze sem lehet hasonlítani — feleli. — Aratás idején, még egyéni koromban, nekem kellett főzni, ellátni a családot, én szedtem a markot, kötöttem a kévéket, s bizony esténként aludni sem tudtam a kimerültségtől. Mintha mozgó szekéren igazgatnám a szalmát, olyan itt a kombájnon. Ha megtelt a kocsi, meghúzunk egy kart és szalmacsomó marad utánunk a tarlón. — Megkedvelte a szövetkezeti életet? — Talán meg se szoknám újfa az egyedüli munkát. Itt se dolgozom kevesebbet, mégis jut időm mindenre, s nehezebben fáradok el. Még nem minden szövetkezet földjén aratja-csépeli kombájn a gabonát. A kézi kaszára, az emberi erőré 'is szükség van még igen sok tsz-ben. Jövőre, s azután évről évre még több gép segít majd az embereknek, a szövetkezeti tagoknak, s még több idejük marad pihenésre, szórakozásra. állni, egyedül megtölteni, bekötni és a tarlóra ereszteni 85—110 zsák gabonát. Amikor erről kérdezősködöm, Horváth bácsi élénken tiltakozik. — A szekér jobban ráz, mint a kombájn. Azelőtt 12 holdon gazdálkodtam, csakhogy akkor kézikaszával, lassabban és fárasztóbb körülmények között arattunk. Feleségem is dolgozik a közösben, a lányom is, mint azelőtt egyéni koromban, mert az aratáson kívül vállaltam 8 hold kapást is művelésre. Könnyebben végezzük most a munkánkat, mint ezelőtt. Horváth bácsi az aratás Katonás rendbe rakott szalmacsomók, gabonával teli zsákok sorakoznak a tarlón, a tóalmási Vörös Csillag Tsz gabonatábláin, a fáradhatatlanul köröző, méltóságteljesen haladó hatalmas kombájn után. Harmatszálltától napnyugtáig, mindennap egyenletesen zúg a kombájn motorja, szélsebesen forgó motollája pedig mágnesként húzza a vágószerkezet alá a maggal teli kalászokat. Egy fiatalember, Tajti István irányítja, parancsnokolja a behemót, sok ember erejét kímélő pompás gépet, s csupán hárman segédkeznek neki: a zsákos és a két szalmázó. , — Életem első kombájnaratása az idei, pedig megéltem ötvenkilenc évet — mondja némi restellkedéssel a hangjában Horváth János, aki gyakorlott mozdulatokkal tölti meg a mozgó kombájnon a zsákokat gabonával. — Csak messziről láttam eddig ilyen masinát, mérthogy fél éve léptem csak be a szövetkezetbe. Én tulajdonképp kocsis vagyok. — Miért osztották be akkor a géphez? — kérdezem csodálkozva. — Én kértem, legalább egyszer hadd arathassak ezzel a gépcsodával. Tudja, első az „élet”, a kenyérnek való betakarítása. — A lovakkal ki törődik most? — Én. Hajnalban és este ápolom mindkettőt, enni adok nekik, aztán jövök aratni. Ha valakinek közben kellenek a lovak, befogja azokat és megy velük. Aratás után aztán már csak kocsis leszek újra. Kora reggeltől késő estig fárasztó lehet a kombájnon kezdetéig 280, felesége pedig 80 munkaegységet szerzett, Ahogy számítgatja, a családnak meglesz év végére a2 ezer -munkaegysége, ami a háztájin kívül megfelel jó 4C A kocséri Uj Élet Tsz-ben is megkezdték az aratást. Az 1480 hold kalászost egy kombájn, egy aratógép, valamint 220 aratópár aratja. A szövetkezet gazdái kézi kaszával a számítások szerint naponta mintegy 220—250 hold gabonát vágnak le. Úgy tervezik, hogy július 10—11-re végeznek az aratással, majd hozzákezdenek a hordáshoz és a csépléshez. Bíznak abban, hogy a gépállomás az ígért két cséplőgép mellé legalább még egy gépet biztosít* s akkor késedelem nélkül idejében befejezhetik a gabona cséplését is. A szövetkezet gazdái az idén csaknem 1450 parcellán arat-