Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

físr

•MECrEI

kMhlap

1960. JÜI.IUS 21. CSÜTÖRTÖK

NŐNEK AZ ALAPOK

Tavaly és az idén tavasszal inkább csak a megrajzolt terviekből tudtunk következtetni, milyen is lesz majd a Váci Cement- és Mészmű. Azóta a szorgos munkáskezek egyre erősödő kontúrokkal vázolják fel a Naszály-hegy előtti síkra a valóságos művet.

Az azelőtt dimbes-dombos lanka sima rajztáblaként simul a tájba. A központi irodaépület falai már állnak. Kész a drót- kötélpályán közlekedő hosszú csillesor fogadóállomásának karcsú vasváza. Sima betonutak osztják kockára a sima táblát. A két vasúti pályaudvart sem kell már maga elé képzelni az embernek. Már kész vágányok rajzolják meg formáját. Amott pedig, a kockákon belül hatalmas földkotrók emelik ki a földet, hogy helyet csináljanak a szokatlan méretű betontömböknek, amelyek majd az őrlőmalmok, osztályozok és a cementégető kemencék alapjai lesznek.

Itt is, ott is zakatol a betonkeverőgép, öntik az anyagot a karcsú zsaluk közé. Nőnek, egyre magasodnak a szilárd vasbetonalapok. Amott két daru emeli a magasba az előregyártóit betonelemeket és állítja az előre elkészített alapba. Itt lesz a műhelyraktár.

Ezt látja a szem az első pillantásra. De hát ez nem minden. Sokat kellett küszködni, amíg idáig eljutottunk. Nézzünk körül, beszélgessünk az építőkkel. Mondják el ők, hogyan is állnak jelenleg a munkával.

Két hónapja kezdték el a nyersmalomcsamok alapozási munkálatait. Az épület alapjai már állnak, most a gépek alapjaiba nyomatják a betont, közben a már elkészült alapot is meg kell locsolni, hadd legyen minél szilárdabb.

A „parancsnok“ elégedett, de...

, Mindenekelőtt azt kell el- naomdani, hogy az „elégedett” kifejezést a cementműnél másként kell értelmezni, mint a már kész; dolgozó üzemekben; Mint minden építkezés, ez is rendkívül sok gonddal-bajjal jár. Tóth Tibor főépítésvezető is a gondokról beszél:

— Nagy általánosságban tartjuk az ütemet, sőt, az útépítés, vasútépítés tekintetében lényeges túlteljesítésünk van. A legjobban annak örülök, hogy teljesítettük,, a második negyedéved tervet, pedig higgye el, nem volt könnyű. A második negyedévben több mint a dupláját kellett elvégeznünk, rirint az elsőben; Lehet, hogy ájjtfétéves, összesített tervünk isifeszített, de ezt még nem merem biztosan állítani; Azt viszont 'határozottan mondhatnom, hogy az egész évre szőlő tervünket maradéktalanul végrehajtjuk,- Pillanatnyilag — folytatja — a beton-kapacitásunk szűk. Jó néhány nagyon fontos külföldi építőgépet még nem kaptunk meg, pedig sürget az idő. Az idén 80—100 ezer köbméter betont kell bedolgozni az alapokba; Eddig több, mint tízezer már a helyén van, de nagyon kellenének a gépek.

< A főépítésvezető szobája falán ott a fénymásolt „stratégiai” terv. Rajta minden részletmunka kezdési és befejezési határidővel együtt. Tóth elvtárs most eléje áll, és folytatja a magyarázatot j — Ugye azt mondtam, hogy nagy általánosságban tartjuk az ütemet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az utakat, vasutakat tavaly tervek nélkül kezdtük el építeni. Épületek, hatalmas gépek alapozását viszont terv nélkül nem lehet csinálni. f — Nem is tesszük ezt, azt azonban el kell mondani — bár ismerjük a tervezők nehézségeit is —, hogy ütemesebben ás dolgozhatnának. Jövőre például már meg kell kezdeni a Lepol -kémén cék

szerelését, de még az alapozási terv sincs itt. Az alapozási tervnek február 28- án, az építési tervnek pedig május 1-én a kezünkben kellett volna lennie.

— Láthatják, még mindig sok a zökkenő, mi mégis bizakodunk, örülünk. Ugyanis most kezdjük már látni, hogy az érdekelt szervek törődnek velünk. Ezt főként a pártnak köszönhetjük. Mert hiába születtek volna jó határozatok, ha a párt nem tartja állandóan rajtunk a sze- Tíiét és^nem- ösztönzi az érdekelteket jó munkára, nagyon sokára ment volna át a köztudatba, hogy a cementmű felépítése nagyon fontos feladat.

— Mindent összevetve, nyugodtan állíthatom, nem lesz különösebb baj a jövőben. Annak ellenére mondom ezt, hogy jelenleg még van. Előbb- utóbb azonban valamennyi orvoslást nyer. Az már persze az illetékeseken múlik, hogy mikor és hogyan;

Ahol csak lehet, a korszerű technika segítségével megmentik az embert a nehéz fizikai munkától. Képünk is egy gépesített, nehéz munkafolyamatot ábrázol. Sűrített levegővel nyomják már a betont a zsaluk közé. Az embernek itt már csak az a dolga, hogy ellenőrizze a gép munkáját.

Még mindig a közlekedés a fő gond

A telefon mégis jobb lenne

Minden valamire való üzemben van telefon. Mondhatnánk úgy is, hogy minden kó- ceráj kaphat belőle. Ugyanakkor a Váci Cement- és Mészműnél nyolc vállalatnak adtak egyetlen vonalat. Áldatlan voltát, azt hisszük, egy szóval sem kell bizonyítani.

Ez azonban még csak megjárná, hisz ha nem is tudnak beszélni Budapesttel, gyakran felkeresik őket személyesen, elmondhatják bajukat. A nagyobb gond, hogy az építkezés hatalmas területén nincs egyetlen készülék sem. Pedig a munka már kerítéstől kerítésig folyik.

így aztán, ha a gazdasági vezetők vagy a mérnökök meg akarnak beszelni valamit a munkahelyek vezetőivel, szigorúan oda kell gyalogolniuk. Ugyanezt teszik a munkahelyek vezetői is, ha sürgős dolguk akad.

Mi tudjuk, mit jelent bejárni a cementmű területét. Aki megtette már ezt, jól tudja, hogy nem gyerekjáték. Nem, és az itteni vezetők naponta többször is megteszik ugyanezt.

Szívesen bejárják ők, akár háromszor is napjában az egész területet, de ez talán mégiscsak felesleges. Nagyon sok dolgot megbeszélhetnének telefonon, ahogyan ez a vállalatoknál szokás.

Telefon viszont nincs. Pe- Váci Cement- és MfTáz- mű megrendelte saját, végleges központját. Már jártak is kint a posta-vezérigazgatóságtól. Sőt, Vác felől a kábelépítést is megkezdték. Még sódert is kértek a munkához, adtak is gyorsan, hadd készüljön az a telefon, de hiába. Körülbelül négy hónapja abbahagyták a munkát.

Most már csak annyit kérdezünk a postától: lovasfutá- rokat, vagy postagalambokat rendszeresítsenek-e a VCM- nél, vagy mégis, inkább maradjunk a telefon mellett?!

Naponta két ilyen hatalmas, előregyártott épületelemet tesz a helyére a műhelycsarnok építésénél Kakucska Mihály brigádja. A több mint 27 méteres daru 20 tonnát képes megemelni. Ezek az elemek „csak” tíz tonnásak, mégis nagy figyelemre van szükség a beemeléseknél.

Pontosabb bérelszámolást

Laki elvtárssal, az üb-titkár- ral jártuk körbe az építkezést, amikor odajött hozzánk Dar- nyik János kőműves brigádvezető.

— Szeretném, ha intézkedne — mondta az üb-titkárnak —, mert rosszul számolták el a bérünket.

Munkanaplójával és a bérlistával is bizonyította, hogy igaza van. Valóban, a számok önmagukért beszélnek.

Sőt, még azt is elmondta, hogy három olyan ember bérét is elszámolták a brigádéval, akik valójában nem is dolgoznak náluk. Laki elvtárs megnyugtatta, hogy már intézkedett, mert sajnos, a Damyik- brigád példája nem egyedülálló. Valamennyi eset az ÉM 1. sz. Mélyépítő Vállalatnál fordult elő.

Helyesnek tartjuk az üb-tit- kár eljárását, amikor kihívta a bérelszámolókat, hogy a helyszínen tisztázzák a jogos panaszokat. Mi pedig szeretnénk, ha a vállalat vezetősége utánanézne, hogyan fordulhatnak elő sorozatosan ilyen tévedések? A dolgozók elvégzett munkája után meg kell adni a megállapított bért. Ezt senkinek sem áll jogában megváltoztatnia.

Megszívlelendő „lecke“

Laki László elvtárs, üb-elnök szerint 1200—1400 ember utazik hétvégén Budapest felé és körülbelül 600 az aszódi vonalon. Ugyanennyien jönnek vissza a következő hét elején. Kiszelényi Árpádnak, a KPM menetrendi osztálya dolgozójának magyarázta, amikor beléptünk a szobába. Próbálta megértetni vele, hogy mindenképpen ki kell már Járatni a vonatokat a cementmüig, mert mégis áldatlan állapot, hogy ilyen sok ember, mint egy pro- cesszió, három-négy kilométert zarándokol az állomásra és ugyanannyit vissza.

Kiszelényi Árpád annak rendje és módja szerint meg is értette és el is ismerte az ügy fontosságát. Csak éppen segíteni nem tudott rajta.

— Hazamenve azonnal jelentem a főnökömnek — mondotta.

Nem hibáztatom Kiszelényi Árpádot, hisz ő nem mondhatja ki, hogy márpedig holnaptól kezdve kijár a vonat a cementműig, De akik kimondhatják ezt, miért nem vesznek annyi fáradságot, hogy kimenjenek egy fél órára a helyszínre?! De még ezt sem kellene megtenniök, ha hisznek az építés- vezetőségnek. Ugyanis már több beadvánnyal fordultak a KPM- hez, de választ még nem kaptak.

Summa-summárum, ideje lenne már megoldani ezt a dolgot, még akkor is, ha nem könnyű. Higy- gyék el, a cementmű felépítése nehezebb és mégis felépítik a dolgozók. Annyit talán csak megérdemelnek a MÁV-tól, hogy ne hagyja őket gyalogolni a technika századában.

Akkor került szóba, amikor Kakucska Mihály emelőbrigádjával beszélgettünk. Ök mondták el, mennyire elröstellték magukat, amikor . .. No, de talán kezdjük az elején.

Érkezett az építkezéshez egy modem, német toronydaru. Az emberek annak rendje és módja szerint szépen lepakolták a kocsiról, sínre tették, összeállították. Egy német szerelő is jelen volt a munkálatoknál. Amikor mindennel elkészültek, bekapcsolta a gépet. Szerencsére olyan jól konstruálták ezt a darut, hogy azonnal lecsapott a biztosító automatája.

Miért? Mi történt? Semmi más, „csak*’ annyi, hogy a lerakásnál nem vigyáztak és beletették a gépet a sóderba. Alsó hajtó fogaskereke belenyomódott a kavicsba. Nem vették észre, csak a próba alkalmával. Szerencsére nem történt, baj, de könnyen történhetett volna . ..

Ez az a híres német emelődaru, amely saját magát „felszereli”. Az idei ipari vásáron is kiállították. A fénykép még a szerelés idején készült, azóta már sok jó szolgálatot tett ez a gép.

APA ES FIAI

iv-ezet sem fog- iV tunk, nem is beszélgettünk még, mégis ismerem. Lehet, hogy sokan kételkednek ebben, de nyügodt lelkiismerettel megismétlen előbbi állításomat. Győződjön meg róla az olvasó is.

Kovács Pista barátomról, a Váci Cement- és Mészmű KlSZ-tá- borának parancsnokától hallottam róla. Úgy került szóba, hogy beszélgetés közben néhány percre bejött a szobába, valamit tisztázni és már ment is a dolgára.

— Nálatok dolgozik? — kérdeztem Pistát.

— Nem, a cementműnél, csak szabad idejében

segít nekünk itt a táborban.

Kiss Józsefnek hívják, Nógrád megyéből jött ide dolgozni. Akármilyen fiatalos is a tartása, jóval túl van már a KISZ korosztályon. Érthető hát, ha érdekelt, miért vállal fáradságos munkája után még olyan munkát is, amiért nem jár órabér.

Erre ugyan nem kaptam választ, mégis megtudtam az okát. Pista barátom így mesélte el:

— Kisebbik fia ugyancsak vele dolgozik a cementműnél, 16 éves. ö is bejáratos hozzánk. Most mindketten elhatározták, hogy elmennek aratni valamelyik tsz-be. Kiss József nagyobbik, fia katona. Hallottam, 'nogy ő is kérte parancsnokságát, engedjék el erre az időre, mert apjával és öccsével együtt ő is akar segíeni az aratásnál.

Nem tudom, elengedték-e a fiút. Valószínű. De akárhogyan van is, egyet bizonyosan tudok. A Kiss-családra számíthat az ország. Nem félnek a munka nehezétől, sőt még önként is vállalnak belőle.

Még valamit tudok róluk. Kis- sék azelőtt, a régi, letűnt világban nincstelen zsellérek volio.k. Ebből mindent megértettem.

A nagy földkotrók elvégeztek már a munka nehezét a B-pályaudvar építésénél, de amint a képen is látszik, van azért itt még tennivaló. Itt is kiszisták dolgoznak, és amint hallottuk, nagyon elégedettek munkájukkal.

Már működik az áramfejlesztő és közben készítik el föléje a tetőt. Hiába, az emelődaruknak és a betonkeverőknek kell az áram.

Vasbetonszerelő és zsaluzó ács szakmunkásokat kérnek a KISZ-től

Amikor szóba került, hogy a KISZ védnökséget akar vállalni a Váci Cement- és Mészmű építése felett, és hogy már az idei nyáron KISZ-tábort létesítenek az építkezés elősegítésére, bizony nem nagyon örültek, néki.

Azóta kikerült a tábla az épülő mű bejárata fölé: ,,Épül a KISZ védnöksége alatt.’’ Azóta már a második hatszázas csapat dolgozik a KISZ táborában. És még valami történt azóta.

— Kérdezzék már meg az elvtársak a KISZ-központban. mikor küldik már a vasbetonszerelő és zsaluzó ács-szakmunkásokat.!

Ezeket a szavakat Tóth elvtárstól. a generálvállalkozó 1. sz. Mélyépítő Vállalat főépítésvezetőjétől hallottuk.

Meg kellett-e ezek után kérdezni tőle, hogy megváltozott-e a véleménye a fiatalokról és a munkájukról? Ugye. nem. Nem is kérdeztük meg, inkább átmentünk a KISZ-táborba és ott érdeklődtünk utána, mivel érdemelték ki, nemcsak maguknak, de az egész KISZ-nek ezt a bizalmat.

Kovács István, a KISZ tábor- parancsnoka mondta:

— Szavakkal vajmi kevésre mentünk volna. Helyesebbnek láttuk. ha munkánkkal mutatjuk meg, érünk valamit. Elmondta, hogy az első két hét alatt 500 fiatal Pest megyéből jött a táborba. Lapunkban is 6okat írtunk már róluk. így talán elég, ha most

I annyit mondunk el, hogy a két

hét alatt több mint 12 ezer köbméter földet termeltek ki. Az egyes számú keleti övcsatorna kiásását bízták rájuk. Majdnem teljesen befejezték ezt a munkát és ezzel nagy szolgálatot tettek az építkezésnek. A cementmű talaját ugyanis főként löszréteg fedi. Ez pedig, mint a szivacs, szívja magába a hegyről, esőzések alkalmával lezúduló vizet. így pedig tönkremehetnek az alapok, labilissá válhatnak az épületek, a nehéz gépek. Ez a csatorna viszont mindezt megakadályozza, mert elvezeti a lezúduló vizet.

Olyan fiatalok szereztek ennél a munkánál becsületet, elismerést az ifjúságnak, mint a ráckevei gimnázium Toll-brigádjának tagjai. akik 141 százalékra teljesítették a felnőtt kubikosnormát, vagy az ugyancsak ráckevei Varró-brigád, amely 104 százalékos eredményt ért el.

Ezek a fiatalok és a többiek is zömmel beírták nevüket a cementmű építésének történetébe. Ez hát az alapja a megváltozott véleménynek.

Reméljük, az utánuk következők is becsülettel megállják a helyüket és a KISZ hamarosan a kért szakmunkásokat is elküldi a cementműhöz.

Szöveg: Farkas István Foto: Cserny Gábor