Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-16 / 167. szám

zeníendre Séta a Dunakanyarban Mivel szabadságon vagyok, nyolcéves unokámat kézen­fogva, alkalmam van bőveb­ben körülnézni a Dunaka­nyar szépségei között. Először öreg városunkat ballagtuk vé­gig. Felmentünk a Petőfi tér­re, az egykori Daru piacra, ahol az elmúlt években ját­szótér létesült. Ülőpadokkal, lógó hintákkal, a felnőttek, gyerekek nagyobb örömére. De elhülve láttuk, hogy jú­lius ötödikén a két ülőpad deszkája még nincs felsze­relve, ugyanúgy a két hinta sem és egy kedves festő­művésznő kényelmetlen póz­ban ülve dolgozott a pad ce­mentvázán. A gyermekek bú­san andalogtak a hinták tájé­kán. Elszomorodva a Duna-part felé tartottunk. A parthoz érve a büszke folyam/csodá­latos szépsége mellett a Du- naár utcának a partba tor­kolló részén a szennyes víz elviselhetetlen bűze csapott meg. Távlati problémánk még a város csatornázása, de a mindössze hat házból álló apró kis Dunaár utca abban az előnyös helyzetben van, hogy már tavaly kanálist ka­pott. Nem is lehet a közelébe menni azóta. A szennyes, poshadt víz ott gyülemlik össze, s az óttlakók búsan sírják el, hogy a tavalyi be­szereléskor megígérték nekik, hogy rendszeresen fogják tisz­títani, azóta sem nézett felé­jük senki sem. Inkább marad­tak volna kanális nélkül, mondják ők, akkor legalább valahol szétlocsolgatták a szennyes '-vizeh-s nem- kellett gyermekeik egészségének ro­vására „élvezni” ezt a baci- iustömeget. Mindenesetre az egészségügyi „hatóság is eszem­be villant, ahogy futólépésben tartottam tovább ízbég irá­nyában. „Itt a világ közepe, ha nem hiszed, gyere be!” Öreg Pa- csits izbégi kocsmájának be­járatát ez a nagyszerű felirat ékesítette, azóta azonban már rájöttem, ízbég nem a világ közepe. Ugyanis lógó nyelvvel értünk ki kicsi unokámmal, s úgy vágytunk leülni egy hű­vös helyiségben. Még az eső is ránkesörrent, ahogy ízbég Fő utcáját tapostuk. Igen ám. de ízbégen egyetlen italbolt van, az is csak délután há­romkor nyit. Délelőtti kirán­duló, turista, városnézegető tegyen úgy, ahogy mi tettünk. Leültünk a kocsma hűvös be­nyíló lépcsőjére, s miközben mosott az eső bennünket, gyermekkori emlékeimre gon­doltam. Pacsits bácsira, meg a világ „közepére” . Másnap azt mondtam: tu­lajdon városomban, Szentend­re területén ennyi enyhe csa­lódás ért, lépjünk két lépés­sel odébb s nézzük meg a szi­geten Horány gyöngyét. Em­lékszem az öreg horányi csárdára, egyik gyöngyszeme volt természeti szépségekben bővelkedő nagyszerű vidé­künknek s végigkutyagoltunk a horányi partig. Az öreg csárda helyén a Pest megyei egy óra volt. Megadással ül­tünk tovább két málnaszörp mellett. Idővel udvariasan visszatért a bácsi s közölte, hogy most már van remény az ebédre. Pirított májat és túrós csuszát olvastunk le az étlapról s azt kértünk. Húsz perc múlva a felszolgáló kö­zeledett és jelentette, hogy túrós csusza nincs, rendelje-e meg vajon a májat? Kétségbeesetten szóltam, hogy bár már itt lenne, s mikor egy óra múlva még a fizetésen is túlesve, hagytuk el ezt a csodálatos szép he­lyet, ezt rebegtem: soha töb­bet, ó én balga! Mi lehet itt vasárnap, vagy ha valóban csúcsforgalom van! Ajánlom az elmesélteket a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal szentendrei kirendelt­ségének nagyon kedves figyel­mébe. H. L. Kishajózási Vállalat telepét találtam, de kedves táblák csábítottak „Horány gyöngye” irányába. Kis távolságra meg is találtuk a bűbájos telepet. Hangulatos zöldben, fák és bokrok sűrűjében értük el a vendéglátóipari vállalatnak ezt a gyöngyszemét. Üdülőhá­zak, csónakkikötő, hatalmas vendéglőterasz és egyebek. Letelepedtünk a kerti tera­szon a pirosra festett ven­déglői asztalok egyike mellé. Mivel jöttek-mentek körülöt­tünk vendéglátó egyenruhát viselő személyek, de egy meg nem kérdezte, mit akarunk itt? Végül is gyanút fogva bementem s én érdeklődtem. Hát közölték velem, hogy a külső teraszon nem szolgál­nak ki, csak benn, a megterí­tett étteremben. Be kellett hát mennünk fájó szívvel a zár­tabb étterembe, ahol vagy hatvan asztalnál legalább hu­szonnégyen ebédeltek. Pincér bácsi, pincér néni futkosott jobbra-balra, hordta a tálakat és még éhesebbé tett bennün­ket, de hozzánk már nem ju­tottak el. Kimentem a söntésbe és ér­deklődtem. „Kérem, csak asz­talnál szolgálunk ki!” De ha mondom, már negyven perce ülünk s nem jönnek felénk? „A vendégnek is be kell lát­nia, hogy csúcsforgalomban vagyunk” — mondta a nő, nagyon szigorúan. Visszasom­polyogtam. Idővel elkaptam az idős felszolgáló kartársat és étlapot kértem. Étlapot hozhatok, mondta, de előre bocsátom, hogy egy órán be­lül nem tudok ételt hozni, ' meri'' cáűcSfőrgalóm van f Déli E heti KELLEMETLEN KÉRDÉSÜNK... Az ez évi községfejlesztési terv a vízhálózat bővítését, a Kert utca bekapcsolását is elő­írta. A kijelölt vállalat az ut­ca fővezetékének megépítését már két hónapja befejezte, de a házakba — ezt a Községgaz­dálkodási Vállalatnak kellene elvégeznie — mind a mai na­pig nem kötötték be a veze­téket, Azóta a kis utcácska (amely mindössze nyolc házat számlál) megközelíthetetlen, árkokkal szántott. Tudjuk, hogy a sorrendet be kell tarta­ni és vannak régebben meg­rendelt munkák is. Most azon­ban arról van szó, hogy a köz­forgalom számára ideje lenne megnyitni végre ezt az utcát is, mivel már hónapok óta nem járt arra a szemetes és a TÜ- KER-utalványok is beváltásra várnak. Mérlegelendő, hogy meg­sérthető-e a sorrendiség, ha egy utca „élete” függ tőle? A hónap utolsó hetében kezdődik a cséplés Múlt heti számunkban be­számoltunk arról, hogy járá­sunk területén már javában folyik az aratás. Ez alkalom­mal pillanatképben kívánjuk bemutatni, mi a helyzet váro­sunkban. Tóth Géza, a városi tanács mezőgazdasági osztályának ve­zetője mondja: lagtermés, valamivel alacso­nyabb a múlt évinél. — Megkezdődött a búza ara­tása is. A termelőszövetkezet­ben kombájn végzi ezt a mun­kát, az egyéniek kézi erővel takarítják be a termést. Arat­ják már a tavaszi árpát is. — A termelőszövetkezetben a szalma letakarítása után — Az egész város területén azonnai hozzákezdenek a tar- befejezödöit az őszi árpa ara- lóhántáshoz. tása, 104 holdon aratott az Áp- — Kialakult a cséplőcsapat rilis 4 termelőszövetkezet, s is. Városunkban egyetlen több, mint hatvan holdon az traktormeghajtású cséplőgép egyénileg gazdálkodók. Az át- csépel majd a város egyéni gazdáinak. Előreláthatóan, Sztaravodán csépelnek elő­ször — valószínűleg a hónap utolsó hetében — s onnan jön befelé a gép. Az átlagtermésekre vonat­kozóan csak a cséplés befeje­zése után tudunk pontos ada­tokat szolgáltatni. A kongresszus járásunk fia­taljaira is igen nagy felada­tokat ró. Alapszervezeteinknek számot kell adni az eddig vég­zett munkáról és olyan intéz­kedéseket kell tenni, amelyek biztosítják a további munka sikerét. Ezért KISZ-szeryezeteink már most készüljenek fel az alapszervi választásokra, üzemi és termelőszövet­kezeti KISZ-szervezeieink tegyenek konkrét vállalá­sokat! Járásunk valamennyi KISZ- tagjától elvárjuk, hogy tudá­sa legjavát nyújtsa ahhoz a munkához, amelyet a kong­resszus sikeréért indítunk. Németh Ferenc A SZENTENDREI Község­gazdálkodási Vállalat tevé­kenységét vizsgálta július 9- én az MSZMP járási párt-vég­rehajtóbizottsága. Határo­zatban utasította a városi pártbizottság titkárát, az építő és javító részleggel kapcso­latos feladatok érvényesítésé­re, mely a tervszerűséget és a gazdaságosságot célozza. Foglalkozott a végrehajtó bi­zottság azzal is, hogy a válla­lat keretében egy járásra ki­terjedő parkírozó részleget hozzanak létre. SZENTENDREI KÉP (Bereg János felvétele) A Balaton mellett táboroznak a szentendrei úttörők A szántódi rév mellett ver­ték fel sátraikat a szentendrei járás úttörői ebben a eszten­dőben. Ezen a szép fekvésű helyen táboroznak az állami gimnázium különböző tábo­rokból hazatért KISZ-tagjai is. Száznyolcvan úttörő és 25 KISZ-tag tölti itt a nyár egy részét. Az úttörők első, tíznapos turnusában 40 szent­endrei és 20 leányfalui gyer­mek nyaral. A második cso­portban a budakalásziak és pi- lisszántóiak, a harmadik tur­nusban a pomázi I. és II. szá­mú iskola tanulói táboroznak majd a szántódi révnél. A járási úttörőelnökség azt tervezi, hogy az idei táborozási rendszert évről évre megújít­ja. A balatonzamárdi tanáccsal történt megállapodás alapján a cseretelken állandó üdülte­tésre van lehetőség. Napi 14 forintért bőséges ellátást biz­tosítanak a gyermekeknek, ezenkívül fürdési és csónaká- zási lehetőséget is. Nagy ter­het vett le a járási úttörőel­nökség ezzel a megállapodással a csapatvezetők válláról. Reméljük, a jó kezdeménye­zés alapján a jövőben még több gyermek nyaralhat majd a Balatonnál. M. Gy. AZ ADÓFIZETÉS helyzeté­ről, a nyári mezőgazdasági munkálatok állásáról, vala­mint a július 29-i tanácsülés előkészítéséről tárgyalt július 6-án a városi tanács végrehaj­tó bizottsága. Kirándulók a Duna-parton szorok hosszú verseket és történeteket olvasnak le gepi­da nyelven és áhítattal tudok elálldogálni akár fél óra hosz- szat is egy üvegszekrény előtt, melyben kis, közepes és nagy terjedelmű rongyok vannak elhelyezve, mint tizedik Fá­raó nyakkendői. Én elhiszem, hogy az a repedt, koszos csontdarab, (ami szerintem valami néhai Bodri kutya postásra csattogó foga volt valaha) ezelőtt húszezer esz­tendővel egy repülőgyík szá­ját díszítette a pliocén kor­szakban. Sőt, elhiszem azt is, hogy az a törött ásónyél, me­lyet Bunyó bácsi tavaly do­bott ki az árokba, a keresztes vitézek lándzsanyele volt, el­hiszem, hogy az a redves fa­darab, ami egy elrohadt hor­dónak volt a feneke, trónus­ként szolgált Claudius római császár teteme alatt. Elhi­szek én mindent, öcsém, azt is, hogy a Római sánc utcá­ban római sáncok vol­tak, a Római temető utcá­ban meg valóban római te­mető, hogy a várdombi avar alatt avarok tanyáztak vala­ha és mielőtt jobb tájakra költöztek, gondosan elásták a lábasokat, fazekakat, habve­rőket és kávédarálókat, hogy majdan a kíváncsi utókor ki­ássa és külön e célra épült díszes palotákba helyezze el valamennyit. Én nem áru­lom el azon sanda gyanúmat — hogy is mernék ilyesmit tenni! —, hogy ezek az ócs­ka háztartási eszközök az edényboltból származnak és tavaly előtt kerültek a sze­métgödörbe, amire a szorgos építkezők jó magasra hordták a törmeléket. Hogy is mer­ném feltételezni, a nagytekin­tetű tudósok megállapításai­val szemben, hogy a körömnyi kis cserépdarabok akkor ke­rültek a földbe, mikor Bunyó néni hozzáverte a cserepes muskátlit élete párjának ve­nyige nedűtől telt fejéhez és a vastag üvegdarab, melyről megállapíttatott, hogy a törö­kök használták szódabikar­bónát tartani, nem más, mint egy söröskorsó kései maradé­ka, amit tyúkitatónak emelt el Italos Alajos, a Béke Ven­déglő söntéséböl. Sőt, hogy magam is hozzájáruljak a ré­gészeti kutatásokhoz, vala­melyik hajnalban ásót ra­gadtam és kivonultam a ker­tembe, ásatásokat végezni. Jól szemrevételeztem a talajt és megállapítottam, hogy éppen ott, egy népvándorlás kora­beli fogorvosi rendelőnek kel­lett lennie. Ezután nekiláttam az ásásnak és rövid fél óra alatt feltártam egy edényt, melyről jobb hallgatni. Ta­láltam egy-két kutyafogat is, ezek nyilván nagyon régiek lehettek, mert eléggé odvasok és szuvasok voltak. Ezeket eltettem a szekrénybe és rá­írtam pontosan hol, mikor találtam és mikorból ered­nek. Ha kíváncsi rá, megmu­tatom szívesen. És ha maga is érdeklődik, szívesen látom holnap hajnalban egy kis ré­gészeti ásatásra, úgyis meg kell már forgatni a földet a piszke­bokrok környékén. ■— Gratulálok, Balogh bá­csi, lelkes tudományos mun­kásságához, de rendkívüli, más irányú elfoglaltságom miatt, sajnos, nem tudok magának segédkezni privát- ásatásainál. Magára vessen öcsém, ha történetesen mégis kiások valami aranypénzzel teli faze­kat és egyedül vágom zsebre érte a jutalmat... Kongresszus előtt... A KISZ Központi Bizottsá­ga 1960. december 16-ra össze­hívja a KISZ kongresszusát. Feladata, hogy értékelje azt a munkát, amelyet' kommunista ifjúságunk a KISZ I. országos értekezlete óta végzett. Eredményekben gazdag múlt áll a KISZ mögött, hiszen 1957 márciusa óta számtalan nagy jelentőségű feladatot oldottunk meg. A KISZ-fiatalok az elsők között vettek részt a mun­kaversenyek megszervezé­sében és eredményes, jó munkájuk megtakarított fo­rintok millióiban, teljesít­ményszázalékok emelkedé­sében jutott kifejezésre. Védnökséget vállaltak a szo­cialista építkezések felett is. Ezek a társadalmi munkák annak bizonyítékai, hotgy a KISZ, fiatalos lendülettel, az ifjúságra jellemző nagy ambí­cióval segít szocialista társa­dalmunk mielőbbi felépítésé­ben. Ugyanakkor a KISZ foko­zott gondot fordít az ifjú­ság politikai képzésére és a marxizmus—leninizinus alapelveinek mind széle­sebb körben való terjeszté­sére. Hallom Balogh bácsi, j hogy minden érdeklődésével a % régészet felé fordult... — Kérdését nagyon egyete- $ mi stílusban fogalmazta, $ öcsém. Meglátszik, se szeri, £ se száma a magas főiskolák­ig nak, melyeket megtisztelt % látogatásával. De én se $ akármilyen roskatag tanyai ^ iskolát kerülgettem ám ez- j előtt vagy hatvan-egynéhány | esztendővel, tehát hasonló, < tudományos módon felelek í magának. Igen, szerfelett ér- \ delednek a régészet kérdései, {különösen, mióta a maguk ? lapjában hétről hétre a vi- $ lágot álmélkodásba ejtő ása- % tásokról, leletekről lehet ol- f vasni. Annyit írnak ennek a $ városnak évezredes múltjá­ul ról, hogy a jámbor olvasó a $ végén még elhiszi: ha facse- ^ meteültetés céljából egy kis gödröt kapar a kert végében, $ okvetlen megtalálja Attila hun király sírját; száz vagonnyi aranypénzzel megrakva. Mert á ami engem illet, mélyen ^ tisztelem az elkopott ké- j pű köveket, melyeken % ugyan semmit sem látok, $ de melyekről tudós prof esz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents