Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

1960. JULIUS 14. CSÜTÖRTÖK res T MEOV yßrrfap 3 Pest megye egyik legszebb strand|a nyílik meg Ráckevén Mégis kitatarozták a Duna Étterem helyiségeit Kellemes meglepetés éri a látogatót, aki Ráckevére érve, elkedvetlenedve gondol arra, hogy a Duna Étteremben kell elköltenie ebédjét, a Buda- környéki Vendéglátóipari Vál­lalatnak ebben az eddig any- nyira mostohán kezelt üzem­egységében. Évek óta sok pa­nasz hangzott el miatta. A község pedig hiába harcolt, hiába bizonygatta, hogy fő­képpen azért nem számíthat egyéb, nagyszerű idegenfor­galmi lehetőségeinek fokozot­tabb kihasználására, mert egyetlen „szalonképes” étter­me sincs, a vállalat nem tett semmit. Most pedig az étterem ko­rábban olyan barátságtalan külsejű hajléka ragyogó tiszta homlokzattal, kitakarított kapubejárat­tal csábítja a vendégeket. Frissen meszeltek és fes­tették az udvari részeket is, eltakarították előlük a régi lim-lomot és a hát­térben megterebélyese­dett fiatal nyárfák árnyé- , kában, ízlésesen megterí­tett kerti asztalok kelle­tik magukat, közvetlenül a Duna-ág ezüs­tösen csillogó tükre mellett. Marián József, a vendéglő vezetője boldogan újságolja: — Szinte meglepetésszerűen kezdődött meg a közelmúlt napokban itt a tatarozási munka. Most már csak az ud­vari gerendaoszlopok, az ajtó- és ablakkeretek átfestése és a belső helyiségek rendbehozósa van hátra, de ezzel is elké­szülünk hamarosan. Az utcai étterembe neonvilágítást ka­punk, az étterembe 120 új szék. vadonatúj, teljes étter­mi felszerelés került. Megtudjuk azt is, hogy a rendbehozott étterem nagy­szerűen megállta a helyét a ’ múlt hetekben lezajlott erő­próbán, amikor a ráckevei Duna-szakaszon tartották meg az országos evezősbajnoksá­got. A gimnázium épületében elszállásolt sportolók a Duna Étteremben étkeztek. Nyolc napon keresztül napi 500—1000 vendéget szolgáltak itt ki igen vál­tozatos étrenddel és ki­fogástalan minőségű fo­gásokkal, mégpedig min­den zavar, fennakadás nélkül. Ugyanebben az épületben szégyenkezett eddig a cuk­rászda is, amely a kaputól jobbfelé eső helyiséget fog­lalja el. Ez a helyiség törött, rongyos faburkolataival, ko­pott, rozoga berendezésével még a leglefokozottabb igé­nyek kielégítésére sem volt alkalmas. Most már ezt is rendbehozták, amennyire le­hetett, ami azonban végleges megoldást nem jelent. A cukrászdát rövidesen más, alkalmasabb helyre teszik át. jelenlegi helyi­ségét pedig a Duna kapja meg, amelynek étterme így végre megszabadul a söntés kellemetlen szom­szédságától. A ráckeveiek méltatlankod­va beszélnek arról a levélről, amely a Népszabadság egyik korábbi számában jelent meg és amelynek írója azt pana­szolta, hogy a ráckevei strand­nak még mindig nyoma sincs, sőt a helyét piactérnek szánták és kőkupacokkal rak­ták tele. — Ha a levélíró érdeklő­dik, vagy ha áttéved tekin­tete a szemközti partra, sem­miesetre sem írta volna meg panaszos levelét — mondja Tóth Gábor, a közsági ta­nács vb-elnöke. — Könnyen megtudhatta volna, hogy nem a piacunkat helyezzük el a hídfő jobboldalán elnyúló partszegélyen, ahol korábban volt valami strandféle, leg­alább is itt lubickoltak a gye­rekek, hanem itt egy gyö­nyörű, négyszáz méter hosszú és húsz méter széles parti sé­tányt építünk, fasorokkal, padokkal, gondozott utakkal. Azokból a bizonyos kökupa- cokból pedig, amelvekről a le­vélben szó esik. már kialakí­totta a lakosság társadalmi munkája a tervezett parti sétány külső vonalát. Kétezerháromszáz köb­méter terméskövet szál­lítottunk uszályokon ide, hogy megvalósíthassuk ezt a szép tervet. A napokban jönnek a kotró­hajók, hogy a kövekből épí­tett kőgát mögötti meder- és partrészt feltöltsék. Ami pedig a ráckevei strandot il­leti, hát az már látható az in­nenső oldalról is. Valóban idelátszik a túlol­dal terebélyes nyárfái alól az a hosszú, most készült épü­let, amelyben húsz tágas ka­bin és egy gondnoki lakás helyiségei sorakoznak. Az épü­leten most végzik a kőmű­vesek az utolsó simításokat. Előtte, a dús lombú nyárfák kellemes árnyékában egy pavilonszerű épület áll. Évek­kel ezelőtt épült, a ráckevei mezőgazdasági kiállítás cél­jaira, most abban rendezi be a Duna Étterem strand­vendéglőjét. A partot a napokban földgyalugéppe] hozzák rendbe, egyes részeit fi­nom homokkal borítják, a többire pázsit kerül. Az új ráckevei strand hama­rosan megnyílik a közönség számára és aki látta, nem sok túlzást érezhet abban a ráckevei véleményben, hogy ez lesz Pest megye egyik leg­szebb természetes strandfür­dője. Magyar László Kevés konzervet fogyasztunk — A vásárlók 50 százaléka még nem evett készételt A Belkereskedelmi kutató Intézet érdekes tapasztalatai Érdekes vizsgálat eredmé­nyeiről számoltak be a Belke­reskedelmi Kutató Intézet szakemberei. Néhány hónap alatt több mint 800 kereske­dőtől és kétezer családtól tu­dakozódtak: mi az oka, hegy hazánkban aránylag kevés konzervet fogyasztanak? A vizsgálat kiterjedt a kon­zervfogyasztást befolyásoló tényezők felkutatására is. Amint kiderült, hazánkban az egy főre jutó konzervfogyasztás évente alig haladja meg az egy kilogrammot. Franciaországban ezzel szem­ben átlagosan négy kiló, Nagy-Britanniában tizenkét kiló, az Egyesült Államok­ban pedig több mint 28 kiló konzervet fogyaszt egy-egy iákos. A közvéleménykuta­táskor megkérdezett vásár­lók és háziasszonyok szerint hazánkban azért fogyaszta­nak aránylag kevés konzervet, mert ez az élelmiszerfajta még nem eléggé elterjedt. A konzervek népszerűsé­gét — mint megállapí­tották — nagyban gátol­ják a maradi fogyasztói előítéletek. A megkérdezetteknek csak­nem fele még sohasem fo­gyasztott készételt. A rend­szeres fogyasztók véleménye szerint a tartósított és mély­hűtött gyümölcsféleségek és készételek beváltak, jó az ízük és alkalmazásukkal sok­kal gyorsabb a főzés. A sta­tisztikák szerint hazánkban még mindig gyakori az úgy­nevezett házi befőzés. A megkérdezettek 90 szá­zaléka rendszeresen tesz el télire gyümölcsöt és zöldséget. A közvéleménykutatáskor kiderült, hogy a Mirelité mélyhűtött áruk sokkal nép­szerűbbek, mint a konzervek. Az utóbbi években mind többen vásárolnak kész­ételt és gyümölcskon- zervet. A Balkereskedelmi Kutató Intézet szerint ha a gyárak tovább növelik a konzervvá- lasztékot, a készételeket és a gyümölcsöket, még ízlete- sebbre készítik, fokozódik a vásárlás. Jó példa volt erre az ipari vásár önkiszolgáló konzerv-éttermének sikere is. Itt a több száz különböző konzervből naponta átlago­san 5000—6000 adag fogyott el, és a vásárlók meglepetés­sel vették tudomásul, hogy a konzervből is lehet olcsó és jóízű ebédet készíteni. Kedvező az időjárás a vadállomány fejlődéséhez A rendkívül enyhe és kevés havú tél után a tavaszi és nyári időjárás is kedvezett az erdők, mezők vadjának. A Földművelésügyi Miniszté­rium vadászati osztályán adott tájékoztatás szerint a vadállomány a szokottnál ki­sebb veszteséggel telelt át, s — az általában kedvező időjá­rás és a bőséges táplálék ré­vén — a tavaszi szaporulat megmaradása, fejlődése igen jó. Különösen erős iramú fejlődés tapasztalható a nyúl, a fogoly és a íácánállomány- nál: valószínűnek tartják a szakemberek, hogy a követ­kező őszi, téli vadászati idény sok kellemes meglepetéssel várja a vadászokat. Egy hónap alatt 280 különjáratot indított a MALÉV Június elsejétől július ele­jéig, egy hónap alatt összesen 280 különjárata volt a MA- LÉV-nek, amelyeken turista- csoportok utaztak Európa különböző részeibe, így Cseh­szlovákiába, Romániába, a Német Demokratikus Köz­társaságba, a Szovjetunióba, Albániába és más országokba. A jelentkezések most is nagy számban futnak be, s minden . valószínűség szerint az igazi légi csúcsforgalom — különjáratokban — most kez­dődik, s augusztus közepén, végén éri el tetőpontját. Eb­ben az időszakban ugyanis ezer turistát visznek repülő­gépen Olaszországba, s ugyancsak repülőgépen uta­zik az olimpiai csapat is. — AZ ELSŐ DINNYÉT piacra szállította tegnap a nagykőrösi Szabadság Tsz. Az ízletes turkesztáni sár­gadinnyét szinte pillanatok alatt elkapkodták a vevők a tsz kispesti elárusítóhelyén. Néhány nap múlva minden este 15—20 mázsa sárga­dinnyét küldenek a piacra. Jókai Mór Tápiószelén Vasárnap este már harmadszor játszották, nagy sikerrel a tápiószelei színjátszók a Debreceni Lunátikust, Jókai Mór színművét. Vecsei Irén (Borosa) és Terek János (Tarisznya Gergő) sze­repében a negyedik felvonásban. (Koppány György felvétele) ÖRÖMEINK — GONDJAINK TÖBB BÁTORSÁGOT! Falvainkban mind több lesz a háztartási gép, s mind több lesz a javítani való is, hiszen elkerülhetetlen, hogy egy ideig tartó használat után „ne hibásodjék meg valami a masinán”. Szervizlehetőség azonban nincsen. Vagy helyi fusizó barmolja össze úgy-ahogy, borsos árat kérve a kicsi ja­vításért vagy várni kell, amíg egyszer arra jár a szer­vizkocsi, vagy pedig be kell szállítani nehéz pénzen a fő­városba, vagy a legközelebbi városba. Ezenkívül semmiféle lehetőség nincsen. Éppen ezért örömmel érte­sültünk arról, hogy a MÉ­SZÖV a helyi földművesszö­vetkezetek keretein belül szer­viz-szolgálatot akar szervezni. Néhány helyen meg is indult a munka, s a gazdasági ered­mények bizonyítják, hogy az, mint üzlet sem rossz üzlet, kifizetődő. Éppen ezért érthe­tetlen, hogy a legtöbb helyen a földművesszövetkezetek ve­zetői húzódoznak a szervizek felállításától, akként gondol­kodva, hogy az csak több gondot és problémát jelent, nem törődve azzal, hogy e gond megoldása a lakosság helyzetén jelentősen könnyít, apró, de nagyon is bosszantó hibát szüntetve meg. A napokban a Belkereske­delmi Minisztérium rendelke­zést bocsátott ki a szervizek működésévei kapcsolatban. Helyes és jó intézkedés ez, de sajnos, a falvak többségé­ben nincs kivel betartatni. Jóval több bátorságra, kezde­ményező készségre lenne szükség e területen a helyi fmsz-vezetök részéről, de a járási földművesszövetkezeti központok részéről is. Első lépésként — ha másként nem megy — azt kellene elérni, hogy legalább körzeti szervi­zeket hozzanak létre, kettőt- liármat egy járásban, s akkor nem kellene a legtávolabbi vidékről is a fővárosba utaz­tatni a javítani valót. Még az is segít pillanatnyilag, ha a járási székhelyen állítanak fel ilyen szervizt, s azután, kö­vetkező lépésként a községek­ben. Nem elég a fóldművesszö- vetkezeti üzletekben eladni a mosógépet, a villanytűzhelyt, a porszívót, a padlókefélőt, a hűtőszekrényt, hanem gon­doskodni kell azok javításáról is. Ez ugyanolyan üzleti kö­telesség, mint az eladás. Nem szükséges ehhez hóna­pokig tai'tó előkészület. A meglevő példák bizonyítják, hogy két-három hét alatt megoldható a szerviz felállí­tása. Éppen ezért helyes len­ne. ha az FJK-k foglalkozná­nak ezzel, s meghatároznák, hogyan kell biztosítani a föld­művesszövetkezeteknek e fel­adat megoldását. — m — UNESCO-konferenda Budapesten- valamennyi európai ország képviselőinek részvételével - A legnevesebb szakemberek tartják a referátumokat - Magyar kiadvány­csere tízezer külföldi intézménnyel Hazánk évről évre sokolda­lúbban és nagyobb súllyal vesz részt az UNESCO munkájá­ban. Küldötteink ott vannak a különféle tanácskozásokon, mégmozdnlásokon; hazánk is bekapcsolódott a Kelet—Nyugat kulturális értékeinek kölcsönös megismertetésére és megbe­csülésére kezdeményezett moz­galomba, a fővárosban és vi­déken rendszeresen bemutat­juk a világszervezet reproduk­ciós kiállításait. Néhány hazánkfia UNESCQ- ösztöndíjat kapott, s rövidesen megjelenik a nagy magyar el­beszélők műveinek kötete a vi­lágszervezet gondozásában. A sokoldalú kulturális kapcsolat és tevékenység elismeréseként az UNESCO Magyarorszá­got kérte fel az európai országok közötti nemzetkö­zi kiadványcsere kérdései­nek megvitatására hivatott regionális konferencia megrendezésére. Az előkészületek, amelyeket az UNESCO magyar nemzeti bizottsága, a Kulturális Kap­csolatok Intézete és a Művelő­désügyi Minisztérium irányít, megkezdődtek. Az eseményt szeptember 13—19 között Budapesten rendezik meg. Előreláthatólag valamennyi európai ország szakértői részt v.esznek a tanácskozáson, amelyre hazánkba érkezik a világszervezetnek néhány könyvtári kérdésekkel foglal­kozó tisztviselője is. Az UNESCO felkérésére a budapesti konferenciára a legnevesebb szovjet, len­gyel, angol, dán, francia, holland, belga, nyugatné­met és magyar szakembe­rek dolgozták ki a referá­tumokat, amelyeket jó előre, már az el­múlt hetekben eljuttattak az érdekelt országokba. A tanács­kozáson a referátumokat nem ismertetik majd, csak néhány magyarázatot fűznek hozzá­juk, s az idő legnagyobb részét a vitára, véleménycserére for­dítják. A nemzetközi kiadványcsere az egész világon fontos szere­pet kap a kulturális kapcsola­tokban. A különféle országok­ban sok olyan tudományos ki­advány — tanulmány, ismer­tetés, szakkönyv — lát napvi­lágot, amelyet úgynevezett há­zi használatra, szűk réteg szá­mára adnak ki, s így egyáita- . Ián nem lehet megvásárolni. 0 Ezért a különféle intézmények 0 kiadványcsere útján szerzik 0 meg ezeket a munkákat. A szo­cialista országokban egyébként ^más a helyzet, mert a kétolda­lú kulturális egyezmények ré- í székén t évről évre rendszere­den ismertetik és megküldik ^egymásnak a fontosabb, érdek­lődésre számottartó kiadványo- ákat. y 0 Hazánk majd egy évszázad­od^ ezelőtt kapcsolódott be a 0nemzetközi kiadványcsere vér- 0 keringésébe. ^ Napjainkban körülbelül | 130 magyar intézmény áll ^ kapcsolatban a külföldi # országok csaknem tízezer í hasonló szervezetével, y 0 tudományos egyesületével, ki- 0 adójával, kutatóival. A Ma- 0 gyár Tudományos Akadémia 085 ország 1705 intézményével 0 tart kapcsolatot. Az egyéb ki- 0 adványcserét az Országos Szé- 0 öhenyi Könyvtárhoz tartozó, 0 úgynevezett nemzetközi csere- 0 szolgálat bonyolítja le. Ez a 0szervezet évente körülbelül 0140 000 tétel könyv, folyóirat és Omás kiadvány exportját, illet- Ove importját bonyolítja le, 50 í országgal. / ''GY IS mondhatnám: „lá­nyok a fák tetején”, mi- : oeUiogy a nap legnagyobb ré- \ szében jobbára ott szoktak tar- | tózkodni. ám érkezésünkre l le másztak a lombok közül, s í most kosaraikra és vödreikre \ kuporodva, jókedvűen várják í az újságíró kérdéseit. : Először is a kölcsönös be- I mutatkozás szertartásán esünk \ túl: Mocsári Júlia, Kaczur • Margit, Forgács Erzsébet, Gál ! Sarolta, Kádár Margit... — í mondják be sorban egymás ne- t veit, de nem mulasztják el \ azt sem, hogy az egyes nevek \ mellé kuncogva hozzá ne te- ; gyék az illető gúnynevét is, \ mellyel itt ajándékozták meg l egymást, s melyet természe- I tesen szigorúan csak a ko- \ lektíván belül használnak. ! Kérlelnek is, nehogy „kiír- \ jam” az újságba, mert ha a ; falubeli fiúk elolvassák, vég- \ képpen rajtuk marad. I Megígérem, hogy hallgatok i a gúnynevekről, majd ezt kö- % vetően a lényegre, azaz a \ munkájukra fordítjuk a szót, 0 Azt, hogy mit szednek, kér- í deznem se kell, látom magam­Jíánuak a lak alatt tói is a körtétől és almától roskadozó ágakat, ám az egyes körte, illetve almafélék faj­táját illetően már bővebb fel­világosításra szorulok. Megtu­dom, hogy arabicska körtét és vajalmát szednek, az asztragánból még csak a le- hullottakat kapkodják össze. — Mikor kezdték a munkát? — teszem fel a következő kér­dést. — A múlt hét derekán. — És meddig tart a szezon? — Késő őszig. Ha ezzel vég­zünk, utána az asztragán sze­déséhez fogunk. — Mennyi a napi hozam? — Fáról szedve, 180 kiló. Ha ezzel megvagyunk, huszon­hét forint ötven fillér munka­bért kapunk. — És meg tudják szedni? — Ennél még többet is. At­tól függ, milyen a fa, meg mi­lyen a hangulat. — Szabad-e enni szedés köz­ben? — Eddig még senki nem mondta, hogy nem szabad. — S élnek a lehetőséggel. — Ajaj, de még mennyire. Most nem kell fütyülni a fán, mint a régi világban. — Honnét tudják, hogy ak­kor fütyülni kellett? — Hallottuk az öregebbek­től. — Aztán melyik ízlik job­ban, az alma, vagy a körte? — A körte, mert az olyan édes, akár a méz. — De ha jóllaknak gyü­mölccsel, nem esik jól az ebéd. — Dehogy nem ... Főleg a sós leves ... Azt kívánjuk na­gyon az édes körte után. IDŐKÖZBEN előkerül Gold- stein Antal brigádveze- tö is, kitől megtudom, hogy a Cegléd-Csemöi Állami Gaz­daság 1-es üzemegységében mintegy 18 ezer termőfa van, s az ezeket ápoló brigád lét­száma 74 fő. de az emberek többsége most az aratásnál, meg a cséplésnél segédkezik, tizennégyen szőlőt sarabol- nak, tizennyolcán pedig a gyü­mölcsszedésnél dolgoznak. Végül még megkérdem tő­le: — Van-e sok baja a lá­ny okltal? — Főleg szombaton, meg hétfőn — feleli mosolyogva. — Miért éppen ezeken a napokon? — Mert szombaton már kis vasárnapot éreznek, hétfőn pedig alig győzik elmesélni egymásnak vasárnapi élmé­nyeiket, a bált, a mozit, meg a meccset. i BRIGADVEZETO szavai ■AÍ általában vitát váltanak ki a lányokból, majd a zaj el- csitulása után felhangzik a brigádvezetői utasítás: — Erzsi, Sári, ti kapkodjá­tok össze a fa alját, a többiek pedig induljanak új fát kezde­ni! A vidám leánysereg néhány pillanat múlva eltűnik a sze­münk elöl, csupán csengő ka­cagásukat halljuk valahonnét a fák koronái közül. Ari Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents