Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-01 / 128. szám
MONOR o VIDÉKE AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN •A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • II. ÉVFOLYAM 22. SZÄM 1960. JÜNIUS 1. SZERDA A Bárdos-kórus hangversenye Monoron Június 12-én Monoron komoly zenei élményben lesz részük azoknak, akik a kórusművészetet szeretik: Bárdos Lajos Kossuth-díjas profesz- szor országszerte jól ismert, kiváló Budavári Kórusa ad hangversenyt a kultürotthon- ban, az általános gimnázium rendezésében. Monoron a múltban igen komoly énekkari élet volt: mindenki sajnálhatja, hogy az utóbbi időben ennek kevés jele mutatkozott, s kívánatos volna, hogy a jövőben a helyzet megjavuljon. Reméljük, és a Budavári Kórus hangversenyének megrendezésével arra is törekszünk, hogy közönségünk ismét kedvvel forduljon a legnemesebb hangszernek, az emberi hangnak művelése felé. Bárdos Lajos neve a legfőbb biztosítéka annak, hogy a mono- ri énekkultúra újjáéledése remélhetőleg minél rövidebb időn belül megindul, s a hangverseny sok monori embernek felkelti a vágyát arra, hogy maga is tevékenyen részt vegyen az énekkari munkában. A gimnázium rendezőgárdája szeretettel várja az érdeklődőket június 12-én délután 5 órára a Bárdos-kórus hangversenyére. A belépőjegy 10 és 8 forintba kerül, diákok öt forintért hallgathatják meg a hangversenyt. A jegyek árusítását a kultúrotthon és a gimnázium június 6-án kezdi meg. _____ V ecsési panasz Vecsésen a nagyállomáshoz közlekedő autóbuszok végállomása a vasúti átjárónál, a nagyállomástól kb. 500 méterre van. A rekkenő nyári melegben az út porát nyelve, ősszel-tavasszal esőtől verve, télen pedig a hidegtől dideregve várakozik az utazóközönség a buszra, mivel itt fedett váróhelyiség nincs. Hozzá kell tenni, hogy itt az autóbusz megfordulása igen nehézkes. Felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy jobb volna az autóbusz végállomását a vasútállomáshoz kihozni, oly módon, hogy az átjárónál továbbra is megállana a busz. így a vonatról érkezők és a falunak ezen a részén lakók nem kényszerülnének oly messzire gyalogolni, az út mellett várakozni. A nagy állomás várótermében, vagy a majdnem vele szemben levő két vendéglő egyikében az idő viszontagságaitól védve várakozhatnának az érkező autóbuszra. Kevés befektetéssel betontörmelékből és salakból — mivel e célra ott megfelelő hely adva van — egy hurokszerű fordulót lehetne készíteni, s így az autóbusz könnyebben megfordulhatna. D J. CYÖMRÖ LEGSZEBB UTCÁJA JÓ VÍZ LESZ VECSÉSEN Utána lehetne még tenni a „ha” szócskát. Tudniillik: jó víz lesz Vecsésen, ha a község lakossága is ezt akarja. Mert a lakosság akaratától függ, hogy végre megszűnjék az az áldatlan állapot — s ez tart már mióta a községet megalapították —, hogy a helybeli kutak vize 95 százalékban egészségtelen, sőt nagyon sok helyen egyszerűen ihatatlan. S ez számos esetben a nyilvános közkútakra is vonatkozik. A község vezető szervei elhatározták, hogy változtatnak ezen az állapoton. Létrehoztak egy szervező bizottságot, melynek feladata lesz megszervezni a Vecsési Vízügyi Társulatot. Ez bizony csak a lakosság széleskörű összefogásával lesz lehetséges. A feladat megvalósíthatóvá akkor érik, amikor a szükséges számú belépés és ezáltal a vízügyi társulás megszervezése megtörtént. Mert ezzel megteremtődik az alap a Vízügyi Főigazgatóság engedélyéhez és ahhoz, (hegy? az OTP tíz évi időtartamra a községnek 20 millió forintot hitelezzen. E hitelösszeg ellenében a község minden utcáját és terét — számítva a község fejlődésére, terjeszkedésére is — vízhálózattal látják el, kétszáz méterenként egy utacai vízcsappal. Természetesen — egyéni hozzájárulással — a vizet minden házba bevezetik. Hatalmas víztároló cs tisztító berendezés készül el, a napi fogyasztás biztosítására 3400 köbméter víz fog eljutni a község minden részébe. Korszerű víztornyot építenek, a lefektetett csőhálózat 63 kilométer hosszú lesz. A hálózat lényeges részének kiépítése valószínűleg 1963-ig készül el. A cél akkor valósulhat meg csak, ha minden Iház- és telek- tulajdonos — de legalább is több mint ötven százalékuk — aláírja a társulatba lépési nyilatkozatot, s ezzel biztosítja hozzájárulását a vízműhálózat elkészítéséhez. A hozzájárulás összege 300 négyszögöles teleknagyságig kétezer forint, ennél nagyobb telkeknél arányosan emelkedik. Ezt az összeget 10 év alatt kell befizetni havi 20 forintos, illetve a telek nagyságához viszonyított összegben a társulat pénztárába. Amennyiben a lakosságnak több mint fele belépett a, társulatba, a községi tanácsnak jogában áll a be nem lépet- i tektől közadók módjára be- z hajtani a hozzájárulást. Ezek ^ a telek- és háztulajdonosok ^ ugyanakkor nem részesülhet- nek a társulat által nyújtott ^ előnyökben. ^ Ha terveink megvalósulnak, ^ példát mutathatunk és mintát ? szolgáltathatunk a járás többi ^ községeinek is. Vecsés lakosai, i fogjunk tót össze! Kapcsolód- ? jék be minden telek- és. ház- g tulajdonos a társulatba, hogy J ezáltal is egészségesebb, jobb ^ életkörülményeket teremtsünk ^ magunknak! Pápay Iván í a gyömrői kiszesek sátort állítottak fel a tanácsháza előtt. Szikora Marika (fent) és Szikora Ica (lent) árusította a sok szép könyvújdonságot. Új technológiával jobbat, többet! A millenáris időkben épült a monori malom. Itt őrölték a híres monori kenyérhez a lisztet. Idős a malom, de fiatalos szellem uralkodik benne. Itt nem félnek az újtól. A monori malomban végezték a Rajkai-féle gabonaszeletelőgéppel az első üzemi kísérleteket. Az akkori kísérletekből azóta a brüsszeli világkiállítás nagydíjával jutalmazott találmány lett. Uj technológiával dolgozik másfél hónapja a malom. Az elsők közt vezették be Monoron a hengerszékek csapágyazását. — A hengerszékek csapágyazása ma még ritkaság. Egy hónapig állt az üzem márciusban. Ezalatt elvégeztük a malom karbantartását, a hengerszékek csapágyazását, a sziták átselymezését és a lehetőségekhez mérten egyéb átalakításokat. Időben értesítettük a vállalatokat és így a lakosság ellátásában fennakadás nem volt — tájékoztatott Bácsai Béla, a malom igazgatója. — Az átszerelés következtében a napi 2 vagonos teljesítmény 3 vagon fölé emelkedett, de nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is javult. Jobb, világosabb lisztet őriünk, mint az országos jellegminta. A fokozatosan növekvő vámcsere- forgalom is ezt bizonyítja — kapcsolódik a beszélgetésbe \ Krizsán Jánosné, minőségi el- ^ lenőr. ^ A gépekkel szemben csak ^ keskeny átjáró van. Minden ^ helyet a liszttel. telt zsákok £ foglalnak el. Jelenleg is folyik | az eddig kihasználatlan padlás- | tér és a volt lisztkiszerelö he- ^ lyiség átalakítása, így a malom ^ egy 5 vagonos raktártérrel bő- ^ vük | — Nagy szükségünk. van a ' raktárhelyiségre. A frissen őrölt lisztet csak nyolc napi tárolás, pihentetés után adhatjuk át a forgalomnak. A liszt is lélegzik. Sokszor panaszkodnak a gazdák a lisztre. A múltkor is mondta az egyik: Kétszer süt belőle az asszony, harmadszorra meg szinte ehetetlen. Jól nézzünk körül a kamrában, mit tárolunk a liszt mellett, mert az átveszi a környező anyagok szagát — mondja búcsúzóul Nagy Sándor, a főmolnár. Szűcs Dénes A PATAKI-ÜGY tárgyalását május 30-án kezdte meg a Monori Járásbíróságon dr. Harmati Irma büntető tanácsa. A tárgyalás mintegy 10 napig fog tartani. Következő számunkban helyszíni tudósításokban számolunk be a tárgyalás leglényegesebb eseményeiről. Csevegés egy szép szakmáról[ egy izgalmas versenyről a frizuradivatról címért nagy vetélkedés folyik. Ha a Kossuth Ferenc utcában a többi házak előtt is ilyen szépen rendbeteszik az utcát, komoly esélyekkel indulhatnak a versenyben. (Kalotay Gábor felvétele) Már hetekkel ezelőtt izgatott várakozással készülődött Kisfiái Ildikó, a május 21-én Nagykőrösön megtartott fodrász szakvizsgára. Három év alatt tanultakról, szorgalmas igyekezetéről kellett számot adni elméletben és gyakorlatban. A szakvizsgára — amelyet fodászverseny keretein belül rendeztek — több mint ezren voltak kíváncsiak, többségük, természeteesn nő! A bájos fiatal lány Monoron özv. Borka Sándorné fodrászműhelyében tanulta ezt a varázslatos, fürge ujjakat, művészi érzéseket igénylő, szép foglalkozást. Itt is kerestük fel, hogy érdeklődjünk vizsgaélményeiről, a hajdivatról, a fodrászversenyen tapasztaltakról. — Nehéz volt a szakvizsga — emlékezett vissza Ildikó. — Komoly elméleti és gyakorlati felkészültséget igényelt! Csak megbecsüléssel tudok gondolni mesteremre, aki időt, fáradságot nem kímélve adta át a szakma műhelytitkait. — Monorról egyedül vett részt a szakvizsgán? — Igen. De kellett magammal vinnem egy modellt is, akit saját magam választhattam ki! Erdélyi Marikát, a járási tanács dolgozóját kértem meg erre a nem éppen hálás feladatra, s ő szívesen tett eleget kérésemnek. — Milyen vizsgafrizurát készített? — Egy rövid, modern vonalú frizurát amely nappal és este: ünnepi alkalomra is viA vizsgafrizura — készítője: Kispál Ildikó, a modell: Erdélyi Marika. (Mészáros Imre) selhető. A haj oldalt előre van fésülve — arcba húzva, és a fej tetején krizantémszerűen omlik szét. Előnye, hogy szel- lős, könnyen fésülhető. Báli alkalomra le lehet lakkozni, csillámporozni, esetleg egy fejdísszel ékesíteni és mutatósán, szépen keretezi a arcot. Munka közben nagyon drukkoltam, de sikerült a vizsgaanyagom. Az elsők között végeztem. S tegyük hozzá; nem is akárhogyan! Női és férfi fodrászként, mert mind a két szakmát kitanulta! — Milyen divat-frizurák nyerték meg a hölgyvendégek tetszését? — Rövid, simavonalú frizurák! Az olaszka, holland., csibész. lóhere hajviselet továbbra is hódít! — Bemutattunk hófehér, sötét-bronz, rózsaszín és acélos kék színű ,.estélyi” frizurákat! Véleményem szerint: tartózkodó tetszésnyilvánítással fogadták! A divat to• vábbra is a természetes haj, rövid, sima, tetszetős frizura. Ildikó szívesen és türelmesen válaszolt kérdéseimre. Közben fürge ujjai alatt varázslatos ügyességgel formálódott a modell; Erdélyi Marika lágy, sötétbarna haja! Mert megismételte kérésünkre újra a vizsgafrizurát. amelyet most már mint képesített fodrász szakember végzett el — bátran állíthatjuk: művészi igényességgel, nagy hozzáértéssel! Hörömpő Jenő KÖSZÖNÖM, TANÍTÓ NÉNI! önök nem ismerik, nem ismerhetik Juhász Eszter nevét. Messzi innen, bádogtornyos szatmári hazámban élt és alkotott. Nevét — sajnálatos! — nem őrzi a krónika, pedig nagyot művelt, emlékezetest: harmincöt éven át tanította betűvetésre egy kétutcás falu aprócska embereit. Nem jól mondom: nemcsak tanította: megtanította őket írni is, olvasni is. Akinek kevés volt egy esztendő, ott tartotta kettőig. (Háromig is, ha kellet.) De lehetetlent nem ismert: tőle mindenkinek meg kellett tanulni a betű ismeretét és szeretetét. Ha láttak törekvést, akaratot, szorgalmat és hivatástudatot megtestesülni: O maga volt az. Ráment az élete: vénlány maradt, s öregségében mag ár ahagy ott. Ráment az egészsége: a finom, mindenre éber, mindig dolgozó idegek nem bírták a hajszát, összekúszá- lódtak, mint fűszálak a szélben. Még úgy is, betegen, bomlotton, hivatása víziói gyötörték. Ült az üres kocsiszínben, gyermekeket álmodott maga köré, s magyarázta nekilf, az egyszeregyet, s kerekszájú u betűket, meg a piszeorrú r-eket— Sokat tanultam én — és harmincöt korosztály — Juhász Esztertől: érteni és becsülni a betűt, szeretni a munkát, tisztelni a pedagógust. Köszönöm, tanító néni, jó lecke volt, amit kaptam, egész életemre kiható. S nem Juhász Eszter volt az egyetlen példa: sárospataki tanáraim, pártiskolai oktatóim között is számtalan akadt, aki nemcsak szavaival, példájával is oktatott minden tudományok leg szebbikér e, az emberségre. Az elmúlt két esztendő alatt módom volt közelebbről megismerni az Oláh István elvtárs által igazgatott monori gimnázium nevelőtestületét, s örülök, hogy alkotóképes, tetrekész kollektívának ismerhettem meg. Örülök, hogy barátokra leltem — szép számmal — közöttük. Nem akármilyen barátság ez: egy nép neveléséért érzett közös gond és felelősség az alapja. Munliám során — főként az utóbbi években — sok kiváló nevelővel találkoztam. Engedjék meg, hogy ne említsem név szerint őket, bár megérdemelnék — ám félek, hiányos lenne a névsor, s a kifelejtetteket akaratlanul is megbántanám. De hiszen mindannyian ismerjük őket, itt élnek, munkálkodnak köröttünk, velünk. Figyeljünk fel rájuk, vegyük észre őket, becsüljük meg jobban. S munkám során, ha úgy adódott — leginkább az 1957-et esztendőben — vitatkoznom is kellett pedagógusokkal. Kár volna ezt elhallgatni, hitelét vesztené ez az írás azok szemében, akik visszaemlékeznek még rá. Kemény viták voltak, szenvedélyesek — és hasznosak. Az élet azóta már az akkori vitát eldöntötte — mindkét fél javára. S lesznek még vitáink! Szenvedélyesek és igazak, arról: hogyan végezzük közöt munkánkat jobban, s hamarabb. Szerencsés ember vagyok én: sokféle a munkám és mind kedvem szerint való. Egy munkát mégis irigylek: a pedagógusokét. De szívesen csinálnám, ha módom volna hozzá, időm és tehetségem! Ez az én irigységem a legjobb tanú arra, hogy a pedagógusokat méltató szavaim nemcsak ünnepiek: igazak is. Radványi Barna Öt perc a könyvesboltban A monori főtéren sétálgatva megakadt a szemem a könyvesbolt kirakatán. Bementem a boltba és érdeklődve néztem körül a szép berendezésen és a gyönyörű könyveken. Elbeszélgettem a bolt vezetőjével, Kökény Bélánéval, aki kérdéseimre elmondta, hogy a könyvhét alkalmából sok szép és érdekes regény jelent meg pl. Szabó Magda: Disznótor, Thomas Mann: Varázshegy, Fodor József: Országutak énekei, Dobozy Imre: Tegnap és ma. Sajnos azonban sok regényt keresnek amivel nem szolgálhatnak. így pl.: Jókai- regények, Berkesi: Kopjások, Bokái János: Bohémek és pillangók, Molnár: Pál utcai fiúk, és még sokat a mai írók műveiből. Nagyon keresett még Ternai Zoltán: Motorkerékpár c. könyve is. A könyvhéttel kapcsolatosan még elmondta azt is, hogy a járás községeibe szétküldtek könyveket. Könyvsátrakat állítottak fel: Monoron a főtéren, a háztartási bolttal szemben és a vasútállomásnál, Pilisen a kultúrotthonnal szemben, Gyomron a tanácsháza előtt. Maglódon a textiibolt és Üllőn a ruházati bolt közelében, valamint a járás többi községében is. A könyvhét szervezésében részt vesz Gal- bács Ferencné a bolt vezetője és Károssy Éva gyakornok is, aki nemrég került ide. Kalotay Balázs (Kalotay Gábor képei).
