Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

(cLtúáál CEGLÉD, ALBER TI RS A, CEGLÉ DBERCEL. TÖRTÉL ÉS CSEMŐ RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1960. JÚNIUS 8. SZERDA Jó! dolgoznak a gépállomás brigádjai A Ceglédi Gépállomásnak nyolc- brigádja van, ebből öt Cegléden, három Albertirsán. A ceglédi brigádok közül ki­emelkedik a Táncsics ifjúsági brigád, amelyik benevezett áfe országos ifjúsági ver­senybe. Mind a tizenhét tag­ja teljesítette már tervét, összeredményük 157 százalék. Esélyesek arra, hogy elnyer­jék a szocialista brigád cí­met. Kivételesen szép eredményt ért el Kovács., János és váltó­társa Szabó Ferenc 278 szá­zalékos teljesítménnyel. Győri Béla, aki a különleges gépe­ket kezeli (palántázó, mű­trágyaszóró, ültető stb.) Az öt brigád közül kettő mar túlteljesítette féléves tervét, még van egy hónap, addig mind túlteljesíti. Külön meg kell dicsérni Csikós Sándort, aki tíz nap alatt 378 hold kukoricát ka­pált meg a Kossuth Tsz-ben kifogástalanul. Albertirsán mind a három brigád túlteljesítette tervét, 156 százalékos, kiemelkedő eredményt értek el. A Di- mitrov-brigád, továbbá Bú­zás és Simó Mihály 157 szá­zalékos teljesítménnyel. Gépállomásunk már ed­dig 107 százalékra teljesítette tervét. A nyári munkákra való fel­készülés gépszemléje június 14—15-én lesz. A nyári munkák végzésének a megkönnyítésére újabb gé­peket kaptak, a legújabb tí­pusú diesel-kombájnokat, összeszerelésüknél szovjet szakemberek segédkeztek. Mezőgazdaságunkban, a gépeknek kivételesen nagy jelentősége van. Ha úgy bán­nak a gépekkel, hogy ne le­gyen munkakiesés, és minden időt kihasználnak, lényegesen megkönnyítik az aratás és növényápolás munkáját. Az eddigi eredmények azt mu­tatják: számíthatunk a gépál­lomás brigádjaira. — Zsadon — KÉZILABDA CEGLÉDI KOLLÉGIUM—TÖRTÉL 32 :s (18:1) Cegléd, Rákóczi úti Építő-pálya, 209 néző. Ceglédi Kollégium: Tuboly — Hubay, Wesniczky, Jósa, Bartha, Nyulászi, Faragó. Csere: Thódory, Bene, Molnár. Törtei: Hadrik — Miklós, Dé­nes, Tóth I, Petrovics, Kristó, Túri. Csere: Gál, Somodi, Tprök, Tótli II. Kibontakozott ezen a mérkőzé­sen is a kollégium nagy tudása. Hosszú indításaiból Jósa révén egymás után érte el góljait a csa­pat. Az első félidőben a védelem is megingathatatlan volt. A máso­dik félidőben már nem védekez­tek olyan lelkesen a ceglédiek és nyílt sisakkal felvették a harcot a gólarány ellen és egymás után érték el góljaikat. Góldobók: Jósa (11), Bartha. Faragó (5—5), Nyulászi, Hubay (4—4), Wesniczky, Molnár, Bene (1—1). A kollégium csapatában Tuboly kapus ragyogóan, több biztos gól­nak látszó lövést védett. Hubay a védekezésből és a támadások­ból egyaránt kivette részét. Külö­nösen mintaszerűek voltak alsó sarkos góljai. YVesniezky jól ját­szott, de kondíció hiánnyal küz­dött. Jósa a mezőny legjobbja volt. Bartha ezen a mérkőzésen ő is éppúgy mint Nyulászi ki­használta kosárlabda tudását, gó­lokkal gyüTaölesöztette cseleit. Faragó mint szélső játékos kiváló, de nem szabad közép játékra erőltetni. A törteli csapat átlagosat nyúj­tott, egyénileg senkit sem lehet kiemelni. A játékvezető jól vezette a mér­kőzést, de egy szabaddobást — amely azonban nem befolyásolta az eredmény kialakulását _ téve­s en Ítélt meg. A járási kézilabda-bajnokság állása a tavaszi forduló után: X. Ceglédi Kollégium 5 4 X — 89: 46 9 2. Ceglédi Honv. 5 3 _ 2 77: 52 6 3. Abony II 4 2 1 1 63 : 54 5 4. Ceglédi Gimnázium 2 1 _ 1 26 : 25 2 5. Ceglédi Építők II 4 1 _ 3 49 : 54 2 6. Törtei 4 ------ 4 36:109 — AZ ENYÉM HELYETT A MIENK jiban is. Azelőtt bérpermete­zést végeztettem. Várni kel­lett sorára, bizony néha el is késtünk a permetezéssel. Vagy szomszédtól, ismerőstől kellett kölcsön kérni a magas nyomású permetezőt. A per­metezőanyagot háton vagy kerékpáron kellett a városból kicipelni. Most mindent a tsz végzett el. Készen a helyszínre hozták a ''permete­zőanyagot, meszet. Mi csak sétáltunk a gép mellett. Aho­va pedig a gép nem tudott beállni, ott kézi gépekkel kö­zösen végeztük el a permete­zést. Nem volt gondunk a permetezőszer árára. Még a háztáji szőlők bepermetezé- sére is a tsz vezetősége vásá­rolta meg az anyagot s azt csak a zárszámadáskor von­ják le. Nem mondhatom, hogy na­gyon sok munkaegységem van. Összesen hatvan. Dehát a munka nagyja még hátravan. Szívesen dolgozunk, mert min­den nagyon szépen mutatko­zik. A napokban Budapestről meglátogatta a szövetkezetét egy főagronómus. Végignézte az egész gazdaságot és min­dennel nagyon megelégedett volt. Amikor megmondtuk neki, hogy harminchét forint van betervezve munkaegysé­genként, elmosolyogta magát. — Ahogyan én itt körül­néztem, azt hiszem, hogy ma­guk ezt a harminchét forin­tot alaposan túl fogják telje­síteni. Könnyen lehet abból még ötven forint is. Pintér János is elmosolyogja magát. — Nem mondhatok egyebet, csak annyit, hogy bár igaza lenne a főagronómus elvtárs­nak. Rajtunk bizonyosan nem múlik. Rik. Pintér János csak egyszerű tsz-tag az Alkotmányban. Nem is régen, hiszen alig néhány hete kezdték meg a komoly munkát. Ennek ellenére gyö­nyörűség hallgatni, hogy ez az egyszerű ember önkéntele­nül is milyen lelkesen beszél a közös gazdálkodásról. Vasárnap délelőtt van. Hét­ágra süt a nap. Lassan,. ké­nyelmesen lépegetünk a dűlőn és Pintér János úgy muto­gatja a tsz szebbnél-szebb látnivalóit, ahogyan évekkel ezelőtt mutogatta a sajátját. — Nézze meg ezt a gyö­nyörű rozstáblát. Akkora, hogy az ember ki sem látszik belőle. Néhány száz lépéssel arrébb a gyönyörű, kövér búzaveté­sért lelkendezik. De igazán akkor boldog, amikor a szőlő­táblához érünk. Nem kérde­zek tőle semmit. Hagyom be­szélni és szorgalmasan jegy­zem a tanulságos szavakat. — Hát nem mondom, hogy egyszőra beléptem. Tudja, az ember nehezen próbálja az újat, pláne az én koromban. Hiszen idestova hatvanéves vagyok. A másik hiba pedig az volt, hogy ezen az ezerkét­száz kvadráton nagyon jól megvoltam. Nagyon örülök neki, hogy a háztájimat itt mérték ki a házam körül s ugyancsak itt vállaltam ezer négyszögölet egyéni műve­lésre. Amilyen nehezen szántam el magam a belépésre, olyan igazán mondom, hogy nagyon meg vagyok elégedve. Az el­nök rendes embér, de ugyan­ezt mondhatom az agronómű- sunkról, de a brigádvezetőről is. Türelmesek és ahol lehet, szívesen segítenek. Például nagyon hasznos volt, hogy már a téli permetezést is kö­zösen végeztük még a háztá­VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS A HÁZTÁJIBAN Gyönyörű kis tanya özv. Ocsai Mihálynéé. Közel a Kö­rösi úthoz, a Rákóczi Tsz hét­holdas mátktáblája mellett. A tanyát gondosan készített léc­kerítés öleli körül és hatalmas fák suhogásán törik meg a szél ereje. Vasárnap délelőtt van. Biz­tosra veszem, hogy a tanya né­pét csendes vasárnapi pihenés­ben találom és néhány percet elbeszélgethetek Öcsai nénivel, aki a Rákóczi Tsz egyik leg­idősebb tagja. Betöltötte a het­ven évet. A kutyáik békés valk- kantása jelzi, hogy nem tekin­tenek fogadatlan idegennek. A konyhából középkorú me­nyecske siet elém. — A mamát tetszik keresni? Akár hiszi, akijr nem, dolgo­zik. Tessék itt keresztül men­ni a kerítés mellett. Ott mind­járt meglátja őt is meg az ura­mat is. i Gondosan ápolt vetemények között megyek és csakhamar meglátom Ocsai nénit, amint a háztáji gazdaságban egyel. Fia pedig éppen a permetezőt tölti meg. Megállunk a betonkőd mellett. Nézem a csillogó per- metlevet. — Hát, Öcsai néni, máma vasárnap van, meg aztán a maga kora meg is engedné azt a kis vasárnapi pihenést. — Bizony, kérem, mi már így szoktuk. Egyéninek is ilye­nek voltunk és ilyenek mara­dunk szövetkezeti tagnak is. — Mióta szövetkezeti tag? — Régen! Amikor az Előre a békéért Tsz megalakult, én nem sokat tanakodtam, belép­tem. Szinte az elsők között lép­tem a Rákócziba is. Elvállal­tam egyéni művelésre egy ka- tasztrális hold szőlőt és amel­lett van hatszáz négyszögöl háztáji szőlőm is. — Es biztos maga abban, hogy ezt a nagy munkát be­csülettel el is tudja végezni? — No, nemcsak egyedül a mama csinálja! — szól közbe Ocsai néni fia. Csináljuk ezt mindannyian. Én is, a felesé­gem, de még a fiam is, aki kü­lönben villanyszerelő a vasipa­ri ktsz-ben. — Es valóban szükség van a vasárnapi munkára is? — Kérem, a háztájit nagy­részt vasárnap csináljuk. A hétköznapi munkánkat telje­sen elfoglalja a közös és mi annak is becsülettel meg aka­runk felelni. így beszél a hetvenéves Ocsai néni. Szavai díszére és becsületére válnának egy fia­talnak is. Igen és én ezeket a szavakat főleg tanulságképpen mondtam el. TILOS! A közúti rendszabályokat minden jármű tulajdonosnak ismerni kell. Tudniok kell azt is, hogy a szabályok betartása mindenkire kötelező. Mégis so­kan vannak, akik hanyagság­ból, felelőtlenségből nem tart­ják be. A KRESZ előírja, hogy a ke­rékpárosok a közúti forgalom­ban az úttest jobboldali részén, az útpadkától egy méter távol- | Ságban közlekedhetnek. A jár- i dán közlekedni tilos. Szabály- S sértésért 500 forintra foüntet- j hető aki járdán kerékpárral j közlekedik. Hogy a baleseteket niegeló'zzék, a szabálysértőkkel szigorúbban járnak el. R. L. Törtei, Somogyi Béla út 5. és V. B. Cegléd, Sátor u. fi. azért mert járdán -közlekedtek 80— 120 forintot fizettek bírságként. Súlyosabb büntetés az, ha motorkerékpáros megy a jár­dán. Az utcai kapun gyerme­kek szaladhatnak ki a járdára, nincs idő a fékezésre, súlyos katasztrófa történhet. Mind­erre nem gondolnak a motoro­sok. H. J. Abony, Abonyi La­jos utca 47., N. S. Jászkaraje- nő, Néphadsereg u. 43. és H. L. Cegléd, Felház u. 9. szám alatti lakosokat 120—150 forinttal bírságolták, mert motorral jár­dán közlekedtek. Ha a figyel­meztetések és kisebb bünteté­sek nem lesznek alkalmasak arra, hogy a jármű tulajdono­sok a szabályokat betartsák, szigorúbb büntetéseket alkal­maznak. — A HUNYADI TERMELÖ­i SZÖV ETKEZET nőtanácsának asszonyai — mintegy 10 fő — szedik a borsót. A piaci szállí­táson kívül eddig a MÉK-nek átadtak 32 mázsát, a héten még átadnak 18 mázsát, amire leszerződtek. A felesleget a konzervgyárnak szállítják. Olvasónk kérésére közöljük hozzánk küldött levelét: „A Ceglédi Rendőr- kapitányság nyomozó osztá­lyának hálás köszönetemet fe­jezem ki a rovásomra elkö­vetett bűncselekmény felderí­tésében végzett gyors és eredményes munkájáért.” Özv. Zsadon Benjaminné ESTI „IDILL"? Emberi számítás szerint megnyertük az NB Ill-as labdarúgóbajnoksá­got! Dicséret, elismerés a csapat­nak, amely minden egyes tatíja becsületes igyekezettel, odaadó szorgalommal végezte mindennek érdekében azokat a feladatokat, amelyeket a felkészülés nehéz munkája jelentett. Nem volt hiábavaló az a sok önmegtartóz­tatás és céltudatos erőkifejtés, amit ebben a bajnoki idényben felmutattak fiaink, mert az NB . II-ből történt kiesés nemhogy \ visszaesést, elkedvetlenedést és J eredménytelenséget vont maga \ után — ellenkezőleg! Olyan érté- J kekre mutat ez, amely méltán í talál elismerésre nemcsak váró- \ Búnkban, hanem az országos sport- $ közvélemény előtl is! Ne essünk abba a hibába, ami í bizony nálunk is meglevő rossz J szokás: ha jól megy minden — J éljen a csapat! De ha bármi ok-í nál fogva is nem megy minden $ rendjén, szidják az edzőt, s a ve-J zetőket — vesszenek! Mi nem ez-í zel a gondolkodással élünk és ^ megbecsülésünket igenis hálás $ örömmel juttatjuk kifejezésre í azok iránt, akik ezt a csapatot a «5 kezükbe vették, akiknek volt$ lelkierejük a mélyponton is any-J nyi. hogy vissza tudták vezetni \ őket oda, ahová most megszer- $ zett érdemeik szerint is valók. ^ Elismerés és dicséret ezért Dara- ' nyi Miklós edzőnek, aki előtt ál-$ landóan egy magasabb követel- ^ mény, a szívvel-lélekkel való ha- $ talmas akarás és odaadás szintje $ volt a mérték. Sokszor túlzónak, J meg nem értőnek gondolták, pe-$ dig nem íffv van. Csak azt ki- $ vánta, amit ő egész játékos £ pályafutása alatt adott. . . Szívét, $ lelkét, tudása legjavát _ s mind- 2 ezt állandóan! Most is ez volt _ mint edző. Vele együtt kö- $ szöntjük mindazokat a derék, sok^ áldozatos munkát végzett vezető-' két is, akik fáradtságot nem is-$ merve, a saját pihenőidejüket fel- $ áldozva, a névtelenségben is vál- $ Jalták a vezetés (úgy mondják) $ hálátlan munkáját, a közösségéri!/ Amikor a bainokságnak, a fel-^ .jebb jutásnak örvendezünk őket $ ünnepeljük! Mi örvendezünk, s' azéltében-hosszában elö-előszed­jük az elmúlt idény harcainak kedves emlékeit, szép fegyver­tényeit, mert nagyon jó dolog a dicséretben sütkérezni, időzni, ök ellenben már új gondokban járnak, mert az NB II újabb, fo­kozottabb kívánalmakat támaszt. Ezek sikeres megoldásához kívá­nunk erőt, egészséget és legalább annyi szerencsét, mint amennyi az NB ill-as bajnokságban volt! Nem hiszem, hogy megje­lent volna Európában olyan kicsi művészeti lexikon, amely i művészek sorából kifelejtet­te volna Benedek Péter nép­művész nevét. A tömeg nem ismeri, kiállításokon alig sze­repel, de az a néhány ember, akinek a lelkét megérinti en­nek a primitívségében is cso­dálatos művésznek egy-egy ké­pe, hosszú ideig nem tud sza­badulni a hatásától. Az idő kegyetlenül vágtat, Benedek Péter szinte észrevét­lenül átlépte a hetedik X-et. Az Örkényi út végén hét hap- tákba állított ház jelenti a haj­dani Oncsa-telepet. Az utolsó­ba kopogtatok be. ötesztendős kis unoka kapaszkodik a ki­lincsre és mosolyogva nyit aj­tót. — Benedek Péter bácsit ke­resem. ' , Az apróság sarkonfordul és bevágtat a szobába. Kézenfog­va jön ki vele Benedekné. Sejti, hogy mi járatban va­gyok. A művészt éppen munká­ban találom. — Egyik kedves gyerekkori emlékemet dolgozom fel. a planétát áruló kintornást. Nézem a képet és közben Látogatás Benedek Péter népművésznél megjegyzem, hogy mennyire észrevétlenül lett a művész hetven éves. — Hát hallja-e, eltelik az idő. Még alig festettem vala­mit. Megnyugtatom. hogy az a hetven év nem is olyan nagy idő és amilyen jól bírja ma­gát, neki még nagyon sok szép éve van hátra. Mosolyog az öreg. Hiszi is meg nem is. amit mondok. — Pedig hallja-e, most len­ne igazán érdemes dolgozni. Nem úgy, mint valaha. — Szeretnék erről néhány szót hallani, Péter bácsi! — Uszodon születtem. Egy­szerű parasztember volt az apám. Én sem lehettem más. Már embernyi ember voltam, amikor a kezembe vettem a ceruzát, később a krétát, majd sor került az olajfestékre. Túl voltam a harmincon, amikor felfedeztek. Először egy buda­pesti. majd egy bécsi kiállítá­son mutatkoztam be. Hogy ez a két kiállítás mit jelentett? Anyagilag majdnem semmit, erkölcsileg néhány ember őszinte elismerését. Csók Ist­ván és Vaszary János lelkes szavaira emlékszem. Volt, aki szép pénzt keresett a képei­men, én pedig visszakerültem Úszódra. Szerencsétlenebb vol­tam, mint azelőtt. Megkóstol­tam azt. hogy mit jelent a fes­tő számára a nyilvánosság és ezzel be is fejeződött a dolog. Már úgy volt, hogy elfelejte­nek egészen. Közben azonban jött a felszabadulás és ezzel együtt egy szebb és boldogabb élet. Ezek nem üresen kavargó szavak. Először is a felszaba­dulás jelentette számomra ezt az Örkényi úti házat, amit a Népművelési Minisztérium közbenjárására kaptam. Újon­nan épült, kétszobás, modern kis ház, aminek sok egyéb mellett az az előnye is megvan, hogy csak ki kell lépnem az ajtón és máris szembetalálom magam a témák tömegével. A munkába siető parasztok, a munkából hazatérők, a mezei munka számtalan változatában, fáradó emberek, mind-mind élményt jelentenek a számom­ra s a házunk közelében ka­nyargó Ujárok számtalan fes­tői alkalmat kínál. Eleinte az­zal az örömmel is beértem, hogy a magaméban lakhattam annyi hányódás után. Dolgoz­tam. de igen nagy gondok árán. El is kellett kótyavetyél­ni a képeimet. Itt megint el­ért a hivatalos segítség. Zsa- dony elvtárs újságcikke nyo­mán felfigyelt rám a miniszté­rium és azóta havi nyolcszáz ] forint támogatást kapok. Ezért; óz összegért semmi más ellen-\ értéket nem adok. csak 'szor-j galmasan dolgozom. — És most leinek adja el a \ képeit? — Legutóbb két megyei ki- ■ állításon szerepeltem. Mindkét • kiállításon elkeltek a képeim. < Most is egy ilyen csoportos ki- \ állításra küldök négy képet,; az ősázel pedig egy gyűjtemé-\ nyes kiállítást akarok rendez- J ni. $ A művész kérésemre meg-' mutatja a munkában levő Pla­nétás és Vesszőfuttátás című képeit. A boldog ember meg­elégedettségével kísér ki. Mo­solyogva búcsúzom tőle. — Viszontlátásba az őszi kol­lektív kiállításon. R— ^\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV — A KÖNYVHÉT alkalmával a ceglédi könyvesbolt és az ut­cán felállított sátor 21 800 fo­rintot forgalmazott. Több mint 1500 könyvet adtak el. — A HÚSIPARI VÁLLA­LAT patronálja a Hunyadi Termelőszövetkezetet. A patro­nálok segítségéve] labdarúgó- « pályát építettek, amit szomba­ton próbálnak ki — barátsá­gos mérkőzést játszanak, az új pályán. s — 104,3 SZÁZALÉKRA tel­jesítette a május havi tervét a Cipőipari Vállalat. 114 pár gyógybetétes gyermekcipőt ké­szítettek terven felül. — A FŰSZERT a napokban kap 500—600 üveg „Almus- kát”, a málna, narancs, erdő­vére és csipke szörpökön kí­jvül. Bőven lesz hűsítő ital a kánikula idején Megkérdeztük a szikvíz- üzem vezetőjét — Majercsik Jánost, hogyan készültek fel a kánikulára. — A május havi tervünket 110 százalékra teljesítettük. 14 ezer liter szódavizet ad­tunk ki. 8100 liter hűsítő italt — bambit —, ami 32 400 üvegnek fele' meg. Biztosít­va van a kánikula idejére is az ellátás. A tél folyamán három kocsival bonyolítottuk le a kiszállításokat, most még egy lovaskocsit és egy 4,2 tonnás saját gépkocsinkat állítottuk be erre a célra. Al- bertirsát is bekapcsoltuk a forgalomba, hetenként két­szer — de ha szükséges, többször is — viszünk át szódavizet és hűsítő italt. ÉRTESÍTÉS Értesítjük a ceglédi személy- gépkocsi tanfolyam hallgatóit, hogy 9-én — csütörtökön — este 7 órakor fontos megbeszé­lést tartunk részükre a Földvá­ri Károly leányiskolában. A tanfolyamvezető Lehet, hogy aki ezt tette, nem olvassa a mi újságunkat, de reménykedem abban, hogy eljut hozzá is. Ha nem, akkor is meg kell írjam, mert tilta­koznunk kell, egy olyan vendég ízléstelen viselkedése ellen, aki néhány nappal ezelőtt váro­sunk vendégszeretetét élvezte, íme a történet: Csütörtökön este kilenc óra előtt öt perccel jöttem a Rá­kóczi úton a Kossuth tér felé. A Kossuth Szálló ablakában — az üvegfelirat mellettiben — egy meztelen felsőtestű férfi ült. Az összecsavart csipkefüg­gönnyel — akár egy pálmale­véllel legyezte magát. Lát­hatólag nagy gyönyör volt ez az ő számára, de egyáltalán nem a mienkre, akik ezt lát­tuk. Tudom, hogy a szálloda portása rom tudhatja, mit mű­vel a vendég az emeleti ablak­ban és a kulcs átadása alkal­mával sem oktathatja ki a vendéget a jó modorról, mert ezt mindenkinek magának érezni kell — de mi most meg­mondjuk! Nem éppen „kedvesnek” mondható ismeretlen fiatalem­ber: ez ízléstelenség, ez miná- lunk nem szokás, és ha legkö­zelebb erre jár, kíméljen meg bennünket az effajta ízléstelen produkcióktól. Egy járókelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents