Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-04 / 131. szám
Szentendre IV. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM I960. JÚNIUS 4. SZOMBAT MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA a problémákat, csak így lehet komoly eredményeket elérni. A hozzászólások után Hegedűs főmérnök válaszolt, s azt emelte ki, hogy az újítások kezelésénél, kiértékelésénél legfontosabb dolog a becsületesség és az őszinteség. A tapasztalatcserékre vonatkozólag megállapította, hogy azok csak akkor érik el céljukat, ha célratörőek és nem laposodnak mulatozással egybekötött kirándulásokká. — ly — s. Egy év eredménye: 183 elfogadott újítás és másfél millió forint Miért, mondd, miért? Ilyen romantikusan tesszüli fel a kérdést az illetékeseknek: miért szüntették meg Leányfalun a felső boltban a cipőfélék árusítását és tömték meg a polcokat kerámiai cikkekkel, hamutálakkal, virágvázákkal? A környék lakossága szívesen vásárolt szandált, cipőt, papucsot öli helyben, nem kellett Szentendrére vágy Budapestre utazni. Most ez megszűnt. Kinek az érdekét szolgálja ez a különös intézkedés? Az üdülőkét, hogy ,,Leányfalusi Em- Iékek”-et vásároljanak? Szeretnénk hirmi, hogy ez az üzlet is a közönség szolgálatában áll, tehát az árucikkeke! ésszerűen növelni, nem pedig csökkenteni kell. / Amire mindig visszatérünk... Fontosságunkat, önérzetünket növeli az a tudat, hogy hetenként megjelenő újságunk van, melynek hasábjain beszámolhatunk a hét közben történt eseményekről, egy-egy cikkben ismertethetjük városkánk nevezetességeit, tanácsokat adhatunk az aktuális problémákról stb. Mennyivel többet tehetnénk, mennyivel lélekemelőbb cikkeket írhatnánk, ha nem történne minden héten olyan dolog, amely megrendíti az emberek jóérzésébe vetett bizalmat és ugyanakkor arra késztet, hogy nyilvánosság elé vigyük a visszásságokat. Áprily Lajost, A remény valóban nagyon szép fogalom, de Szentendrén úgy látszik, nincs remény arra, hogy akár szép szóval és a meggyőzés eszközeivel, akár a gúny fegyverével célt érjünk a garázdálkodó elemekkel szemben. Irtunk már a parkok védelméről, a felelőtlenül szemetelőkről, arról, hogy a leányiskola előtti oly nagy szeretettel készített kis parkot tönkretették, de sajnos, mindez keveset használt. Ezen a héten betetőzték az utcák tönkretevői eddigi munkájukat: a Bükkös-parti útkövezés szegélyköveit szedték úgy ki, hogy a szombaton elkészített részt hétfőn már nem találták meg a vállalat munkába jövő emberei. Ta- -táígatták, hogy' milyen'’ csoda folytán tűnt eh munkájuk eredménye, arra ugyanis józan eszű ember nem gondolhatott, hogy tisztán a barbár pusztításvágy tüntette el a szegélyköveket, melyeket már betonba ágyaztak. Persze a kóbor kutyák garázdálkodása, a szemetelés, a virágtördelés is napirenden van és úgy latszik, marad is. Itt eredményt csak úgy érhetnénk el, ha a város 10 000 lakóját két csoportba osztanánk, s nagyszabású rabló-pandúr játék keretében őriztetnénk egymást egymással. Vagy minden ideába éjjeli őrt állítanánk, vigyázva nem a lakosság, hanem a holt tárgyak nyugalmát, biztonságát. Ha ezt nem tesszük — és sajnos, nem tehetjük — lehet, hogy az elkövetkező hetekben arra alkalmas sötét éjszakákon áthelyezik a HÉV vágányait vagy megkezdik a Fő tér bontását „társadalmi munkában”, mert azok elhelyezése nem nyerte meg az általunk és minden rendes ember által megvetett romboló elemek tetszését. élő irodalmunk egyik szerény csendes, de nagy alakját köszönthetjük ma este hat órakor a tanácsháza nagytermében megrendezendő irodalmi esten. A természet szerelmesének, a finomlelkű embernek verseit halljuk majd felcsendülni illő tolmácsolásban. KOCSIGYÁRI KEPEK A tavaszi napsütés kinyitotta a Szentendrei Kocsigyár üzemrészeinek ajtaját, s a nyitott ajtókon __keresztül k ihallatszik a munka muzsikája. Talán különösnek látszik, egy ipari üzem munkáját muzsikával összehasonlítani, de a kocsigyári kollektívát úgy érzem, mégis csak egy jól összeállított, jól összeszokott zenekarhoz lehet hasonlítani, amit egy jó karmester vezényel. Ezután a kicsit lírai bevezetés után, nagyon egyszerűen elmondanám, milyen komoly feladatok elvégzésére vállalkozott a kocsigyár kollektívája. Kezdjük talán a vasasoknál. Itt a tsz-vasalás a program. Kurta meghatározás — komoly tartalommal. Az újonnan alakult termelőszövetkezeteknek komoly gondot okozott az állatállomány elhelyezése. Ideiglenes megoldásként szerfából készítik i sertésfiaztató, süldőszállás, sertéshizlaló, s még jó néhány, rendeltetésének megfelelően elnevezett állat-férőhelyeket. Ezeknek a szeriás épületeknek az összeállításá- íoz szükséges vasalásokat készíti a kocsigyár. A kezdeti igény 1781 épület vasalásának elkészítése volt, stitSta' Cz a szám 4100-ra.nutt. s az év végéig még további jelentős emelkedésre lehet számítani. Ha valaki a szerelőcsarnok mellett megy fel, furcsa, zöldre festett kocsiszerű alkotmányokat lát — „villanycséplp motorkocsi” így szól a gyártásrendelkezési lapon a gyártmány elnevezése. Igen, az elektromos árammal üzemeltetett cséplőgépekhez készítik a gyár dolgozói ezt a praktikus forgó- zsámolyos megoldással kivitelezett kocsit (a forgózsámoly az egyhelyben való fordulást biztosítja) — a villamos motor szállításhoz. A kocsira szerelt kábeldob segítségével több száz méterről vezethető az elektromos áram a cséplés helyére. Bent a szerelőcsarnokban iskolapadok sorakoznak. Szépek ezek az iskolapadok, de a kocsigyár újítógárdája mégsem találja elég . szépnek és elég célszerűnek ezeket, mert a most futó típusnál a csőváz szögletes, s az összeállítás csavarozással történik. A megújított iskolapad prototípusán a csőváz modern, hajlított, s a padok összesze- , relése nem csavarozással. : hanem a különböző méretű i csőváz egymásba süllyeszté- ; sével történik. Az iskolapa- 'dok után érdemes megnézni Jegy politechnikai munkaasztal prototípusát, amely szintén újítás eredménye. Ez négyférőhelyes gyalupadnak felel meg, amit satupadnak is lehet használni lakatos- munkák esetén. Szemre tetszetős és lényegesen köny- nyebb az eddig gyártott típusnál. 600 db előgyártását már meg is kezdte az üzem. Ez a négy gyártmány természetesen nem ad teljes képet a vállalat munkájáról. írni kellene még a sok ezer meíeg- ágyi ablakkeretről, a kom- bajnalkatrészekről, s arról is. hogy már is megkezdődött az előgyártás a 35 q teherbírású kocsikhoz, melyeknek legyártása csak a negyedév utolsó hónapjának feladata. Értékes, szép munka folyik a Szentendrei Kocsigyárban. Komoly feladatot vállaltak a vezetők és dolgozók egyaránt — sok erőfeszítésre lesz még szükség —. de a feladatot el fogják végezni. bi. Mattom, BatayU bácsi, hogy a nagyszülői munkaközösség megszervezését tervezi. — Tán a szobánk ablaka alatt leselkedik éjszaka, öcsém, hogy kihallgassa: mit beszélek álmomban. Mert másképpen honnan tudná legtitkosabb terveimet, hiszen alig húsz-harminc embernek szoktam ilyesmiről beszélni. Remélem, belátja, hogy a nagyszülőknek is van oka és módja szervezkedni, de nyúlfarknyi újságjukban ne kontrázza meg szenzációs elképzelésemet. A szülők, gyerekek mind megvannak szervezve, ki a szülői munkaközösségben, ki az úttörőben, Vöröskeresztben, szakkörökben — hát a nagymamákra, nagypapákra a kutya sem gondol? Vajon ki vigyáz a sok szemenszedett rossz kö- lyökre — mikor olyan előszeretettel játszanak gyufával a szalmakazal tövében, mászkálnak négykézláb az országúton nyargaló teherautók behemót kerekei alatt, pottyannak bele a Dunába, zuhannak le a padláslépcsőről, rántják nyakuk közé a forró paszulyfőzelé- ket, nyelik le a rozsdás szeget, csókolóznak a mocskos kutyákkal, fejest ugranak a gyerekkocsiból — vagy ha idősebbek: nem tanulnak semmit, labdarúgás címén ronggyá tiporják a kimenő cipőt, beverik a szomszéd gyerek fejét, megnyúzzák a varangyosbékát, szurkos papucsot öntenek a macska ’á- baira, fára mászva, laskára szaggatják a vizsgái sötétkék ruhát — sorolhatnám óraszámra, de már elfáradt bele a szám. Az apa, meg az anya dolgozni vannak, nyugodtak lehetnek, mert ott van a nagymama, ad enni a lurkóknak, megfésüli, lekeféli őket, a nagypapa meg vigyáz a kicsikre, sétálni megy velük, talán még meg is szoptatná őket, ha erre a dicső természet módot adna. Nincs mindenkinek férőhely a bölcsődében, napköziben. Azért akarom megszervezni a nagyszülői munkaközösséget, hogy egyesült erővel — beleadva nagyanyait-nagyapait — olyan rendszabályokat dolgozzunk ki és alkalmazzunk a saját magunk védelmére, amilyeneket sem a tanár urak, sem a kedves jó apukák és anyukák nem vesznek igénybe, ezt eléggé rossz néven is veszem tőlük. Mikor én iskolába jártam, öcsém, a tanító úr hetente két-három pálcát rojtosra vert a nadrágunk terjedelmes foltjain — dicséretére legyen mondva: minden dühöngés nélkül, mondhatnám egykedvűen és gépiesen, mintha fát aprított volna. .42 atyai pofonoknak meg se szeri, se száma nem volt, de állítom, hogy huszonkettőnél kezdődptt és hatvanhármat is elért izgatottabb napokon. A tisztes ipar tanulása közb°n — akkor még inas, vagy ta- nonc volt a címük, nem ipari tanuló — a mesterek tenyere, az ostornyél, nadrágszíj állandóan működésben volt, nem is említve a csizmaorrot. Ezek voltak az igazi nevelőeszközök, dehát Lalái maga most egy tanító vagy tanár urat, egy apát, vagy anyát — amikor fáradtan hazatérnek a napi munkából — akik nádpálcát ragadnának a sok ebadta rossz kölyök megnevelésére? Tán még az újságba is kiírnák, ha egy pofon elcsattanna a tanári szentély néptelen sarkában. Ezért van iszonyú sürgős szükség a nagyszülői munkaközösségre, mert minket azután hiába riogatnak: köny- nyébben jár a kezünk, mint a pedagógia. — Ahogy elnézem így félszemmel a tenyerét, Balogh bácsi, attól félek, hogy tudna még most is olyat ütni, amitől egy közepes oroszlán j középfülgyulladást kapna. — Persze, hogy tudnék. De j csak oroszlánt. Gyereket, : unokát — azt csak simogatom,: míg ki nem jövök a béke tű- j résből. De ha egyszer kijö- i vök, akkor elhangzik egy- \ két pedagógiai pofon. < Több mint 200 000 újítás és 2500 találmány a magyar népgazdaság 1959. évi eredménye. Egy-egy újítás megvalósításából átlagosan 54 000 forint, egy-egy találmány megvalósításából átlagosan 500 000 forint népgazdasági jövedelem származott. És vajon milyen eredményeket mutathat fel Szentendre négy nagyobb üzeme? Erről tájékoztatta az üzemek újítóit, műszaki vezetőit a szerdán megtartott újítói értekezletén az MSZMP városi bizottsága ipari osztálya. Hegedűs István a papírgyár főmérnöke, a párt- bizottság ipari osztályának munkatársa számolt be a múlt évi eredményekről. Elmondotta, hogy Szentendre négy nagyüzemében 1959 folyamán 388 újítást nyújtottak be, 183 javaslatot. elfogadtak és százötvennégyet megvalósítottak. A gazdasági eredmény másfélmillió forint. Az újítók részére összesen 120 000 forintot fizettek ki. i Ez a szép eredmény hozzájárult ahhoz, hogy az üzemek a múlt évi termelési tervüket városi szinten 102,8 százalékra, nyolc és fél millió forint többletnyereséggel teljesítették. 1960. első negyedévében sem lanyhult az újító mozgalom. Eddig 124 újítást nyújtottak be, ebből harminchatot már * megvalósítottak, ami az előkalkulációk szerint 900000 forint megtakarítást jelent az üzemeknek és közel 50 000 forintot az újítóknak. A további eredmények érdekében az szükséges, hogy a dolgozók ne ötletszerűen újítsanak, hanem olyan problémák megoldására törekedjenek, amelyek a vállalat, illetve az egész népgazdaság szempontjából is jelentősek. Minden vállalatnak megvan a maga újítási feladatterve, s mégis megtörténik, hogy az újítók zöme nem a feladattervben megjelölt feladatokkal foglalkozik, hanem általában a munkakörével kapcsolatos kisebb-nagyobb műszaki kér dések megoldásával. Az ipari osztály megvizsgál ta a vállalatok újítási' munkáját, s megállapította, hogy nehézségek jelentkeznek a bevezetett újítások utókalkulációja sok esetben pedig az előkalkulációja terén. így például a cementgyárban késlelteti az ügyintézést az, hogy a kalkulációval megbízott dolgozó egyéb munkája miatt nem tudja határidőre elkészíteni a számításait. A kocsigyárban pedig az hátráltatja az újítási ügyintézést, hogy nincs időelemzőjük. Eredményként könyvelheti el ugyanakkor az, hogy a korábbi évekhez képest az újítások műszaki színvonala emelkedett. Maga az újító mozgalom jobb, nem a mindenáror való újítás, hanem a műszaki színvonal körültekintő emelését célzó mozgalommá fejlődött. A beszámoló után tizennégyen szóltak hozzá. Szabó Béla elvtárs, as MSZMP városi bizottságának titkára hangsúlyozta az újítások nevelő jellegét. Kihangsúlyozta, hogy az újítás a dolgozók nevelését szolgálja, s minél többen újítanak, annál gyorsabban. eredményesebben haladhatunk előre. Állást foglal^a^tekintetben is. hogy meg kell szűnnie a.i olyan iiefytelerí gyakorlatnak, hogy a fizikai dolgozóval szemben gyakran a műszaki vezetők újítását fogadják el, bár azt előbb a fizikai munkás nyújtotta be. Ez nem helyes és nem igazságos dolog. Korsós László elvtárs, a: MSZMP járási bizottságának ipari osztály vezetője hozzászólásában megjegyezte, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy az újítás harc kérdése. A szükségtelen viták, megsértődések, félrehúzódások érdekében nyíltan fel kell tárni a hibákat, s szükség esetén a pártbizottság ipari osztályához kell fordulni. Nem kerülgetni, hanem megmondani kel! Felhívás véradásra! lapot kell kitölteni, melyet az üzemek vöröskeresztes felelőseinek. üzemorvosoknak adunk ki, a nem üzemi dolgozók a járási főorvosi hivatalban kaphatják meg. A Magyar Vöröskereszt Szentendre Városi Szervezete rendezésében július hó folyamán Szentendre város területén vöröskeresztes-napot szervezünk. Ugyanakkor színvonalas egészségügyi kiállí-} tást is óhajtunk rendezni az; Egészségügyi Minisztérium; felvilágosító központja anya-; gának felhasználásával, vala-; mint egyszeri ingyenes vér-! adó-mozgalmat szervezünk a! város területén. Felhívjuk a lakosság fi-; gyeimét, hogy a véradásra; önkéntesen, díjmentesen mi-; nél többen jelentkezzenek. A \ fertőző betegségek korszerű í gyógykezelésében, a gyerme-! kék kétségbeejtő, súlyos ese-J lekben történő megmentésé- ! ben napról napra többször; van szükség nagy mennyi-; ségű, friss és konzerv vérre; s az ebből készült vérkészít-; ményekre, gamma-globulinra.; E szükséglet fedezésére kér-! jük fel mind az üzemek dől-! gozóit, mind a lakosságot. A! véradásra jelentkezők pénz-! beli díjazást vérükért nem; kapnak, de kárpótolja őket \ az a tudat és jóérzés, hogy; minden csepp leadott vérük- \ kel szenvedő, súlyos beteg; gyermekek, felnőttek, dolgo- j zók életének megmentéséhez! járulnak hozzá. A vérvételt megelőzőleg a! Jelentkezőknek jelentkezési:
