Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

fíhniátli Tifw EGY KÉP - EGY HÍR CEGLÉD, ALBERTIRSA, CEGLÉDBERCEL, TÖRTÉL ÉS CSEMŐ RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 131. 5ZÄM EZ IS MEGTÖRTÉN Kezemben a papír, rajta a sokszorosított szöveg; „A Magyar Népköztársaság Művelődési Minisztériuma érettségiző tanulók részére, külföldi ösztöndíjas nyilvános pályázatot hirdet.” Külföldi ösztöndíjjal tanul­mányok folytathatók: a Szov­jetunióban, a Német Demok­ratikus Köztársaságban és a Csehszlovák Köztársaságban. Általános tudnivalók: vala­mennyi pályázatot elnyert személy részére ösztöndíjat, menzahasználatot, kollégiumi elhelyezést, útlevelet, éven­ként egyszer utazásra szóló vasúti költséget biztosítunk. Feltételek: kitűnő és jeles át­lageredmény; minden szem­pontból kifogástalan maga­viselet; megfelelő egészségi állapot.-.. A pályázati felhíváshoz csa­tolt háromoldalas mellékleten mintegy 150-féle egyetemi és főiskolai tanulmányi ág fel­sorolása következik: a TV- rádiógyártás technológiájától a nukleáris műszergyártásig. A pályázat feltételeit ismer­tették a ceglédi Kossuth gim­názium érettségiző. növendé­kei előtt is éppúgy, mint az ország összes középiskolájá­ban. Radványi Nagy József örömmel közölte a hírt az osztályokon. Boldogság a ta­nárnak, ha szépnek láthatja diákjai jövőjét, különösen akkor, ha úgy, mint ő is — küzdelmes diákkorra emlék­szik vissza; a taníttatásra össze Jcuporgatott pengőkre, a keservesen megszerzett okle­vélre. Hallgattam --Ra-avsisyr igaz­gató történetét, olvastam a pályázat sorait, s arra gon­doltam, amire olvasóim is, hogy „Hej, de mennék én, csak még egyszer 18 éves le­hetnék!” Hát hogyne... Kép­zeljük el: négy-öt év Berlin­ben vagy Prágában, Lenin- grádban, Moszkvában. Játszva megtanul az ember egy nyel­vet, kitűnő szakmát szerez egyetemi szinten, világot lát, utazik, él — teljesen ingyen — és 22—23 éves fejjel haza­jön, mint több nyelvet be­szélő kész szakember. — Van nekünk jó néhány ilyen gyerekünk már — me­séli Radványi igazgató. Fújja a füstöt és „fejből” idézi mindnek nevét, sorsát. — Túlik Károly a Szovjet­unióban végzett, most vas­útépítő mérnök. Mucsi Fe­renc történész vele együtt tanult kint. Most a Munkás- mozgalmi Intézetben dolgo­zik. Juhász Mihály Len­gyelországban végzett ve­gyészmérnök, a Szolnoki Cel- lulózegyár igazgatója. Tavaly kint jártam a Szovjetunióban egy pedagógusküldöttséggel és megkerestem a „mostani” ceglédieket. A Lomonoszov egyetemen tanul Herceg Ist­ván törteli parasztgyerek. Vil­lamosmérnök lesz. Szepesi Emese nyelvszakos ugyanott. Hallgatom, s képzeletben magam előtt látom a képes­lapokról, filmekről jól is­mert, impozáns épületóriást, a Lomonoszov egyetemet, ezt a könyvtárakkal, sportpályák­kal, klubbal, színházzal, uszodával praktikus kénye­lemmel berendezett, nagysze­rű egyetemi „várost” és akár­hogy is tagadnám, irigylem az ott tanuló fiatalokat. Igaz, nem könnyű eljutni a szovjet, német, csehszlovák egyetemekre; kitűnő vagy jeles érettségi bizonyítvány kell hozzá és legalább alapfo­kú orosz vagy (az NDK-ba és Csehszlovákiába) némei nyelvismeret... dehát egy jeles tanuló számára, gon­dolom, ez sem akadály. Ter­mészetes lenne tehát, hogy -ezek után „a cipőjüket el­hagyva” rohan mind a 3( ceglédi kitűnő és jeles ta­nuló az igazgatói irodába hogy jelentkezzék a felvételi re. külföldön végzett tanulmány jelentőségét. A másik: túlsá­gosan jó dolguk van ahhoz, hogy értékelni tudják: milyen lehetőségeket szalasztottak el! Egy biztos: évek múltán a most szóbanforgó szülők és gyermekeik részéről pro és kontra szemrehányás lesz a vége. Félreértés ne essék. Ez a cikk nem valamiféle propa­gandairatnak készült annak érdekében, hogy a külföldi ösztöndíj pályázat esetleges meghosszabbítása után felfelé kerekedjen az a bizonyos mai nagyon soványka ceglédi szám. Nem hosszabbítják meg a határidőt. Nem akarják „lasszóval” fogni az ösztön­díjasokat, hiszen az egész or­szág számára mindössze 151 ösztöndíjas helyet tudott biz­tosítani a szóbanforgó külföldi egyetemeken a Művelődésügyi Minisztérium. Tehát „nem dőlt össze a haza” a ceglédi 30—1 miatt. Mégis még egyszer ki kell mondani: — De jó dolgotok van... ceglédi gyerekek! Kovalik Károly keztek... — A harmincból?! — Igen ... Sajnos, a ket­tőből is csak egy maradt, mert a másik lemondta — folytatja az igazgató, aki maga sem érti, mi ennek az oka. — Benedek Péter jeles rendű fiú, közgazdasági pá­lyára készül. Ö menne. Szó­ba jött még Reményi Tibor is. Ó első lett az országos ta­nulmányi verseny megyei döntőjében. Jelentkezett is a Szovjetunióba, villamosmér­nöki szakra, de özvegy édesanyja sírdogálni kezdett a hírre, hogy nem akar el­szakadni a fiától olyan „hosz- szú” időre. Ez az a helyzet, amikor nem tudja az ember, dühöngjön vagy nevessen. Mindenesetre keressük az okokat. Beszél­tem diákokkal és szülőkkel, s ilyen feleleteket hallottam: Egy fiú: — Rövid volt a határidő. A ballagás előtti napokban érkezett meg a pályázati fel­hívás, pontosan május 12-én és 28-ra vissza is kellett kül­deni a jelentkezők „listáját”. Ez a dilemma egyik forrása. Hiszen már jóelőbb beadtuk a hazai egyetemekre a kitöl­tött kérdőíveket. Az évvégi hajrá kellős közepén jött és zavart keltett a miniszté­rium késői felhívása. Nem tudtuk „megrágni” eléggé. Egy mama: — Tudom én jól, hogy na­gyon előnyös lenne a gyerek­nek. özvegyasszony vagyok, levenne rólam anyagilag min- derL.gQndot. Dehát ki tudja,., meddig Sí?!?, beteges vagyok, azért inkább többet dolgo­zom, csak együtt lehessek a fiammal. Nem hiszem, hogy megakadályoztam őt az ér­vényesülésben, haladhat előre éppúgy itthon is. Egy másik fiú: — Én orvos szeretnék len­ni. Gyerekkorom óta ez a vá­gyam. Kitűnő tanuló vagyok elejétől végig. Jelentkeztem, s van remény, hiszen tavaly csak Ceglédről 32-en kérték felvételüket az orvosira és közülük 20 be is jutott. Most mindössze öten jelentkez­tünk ... Én nagyon szívesen mennék külföldre tanulni, de orvosi pályára nem vonatko­zik a felhívás. Szinte kizá­rólag műszaki, technikai pá­lyákról van szó benne. Én ezzel magyaráznám a feltűnő „részvétlenséget”, ami nem is az tulajdonképpen, hiszen nagyon sokan vannak a most érettségiző ceglédi gimnazis­ták között, akik pedagógus­nak készülnek évek óta (ez a szak szintén nem szerepel a külföldi ösztöndíj-pályázat­ban) és nehéz lenne erről a kívánságról lemondani. Körülbelül ezek az elhang­zott érvek. Van köztük ért­hető és van vitatható. A mi­nisztérium valóban késett, sokkal korábban kellett volna jelezniük a diákok számára ezt a lehetőséget. Az is ért­hető, hogy ha egy fiatalember évek óta „elkötelezte” magát valamilyen pályára, azzal a gondolattal kel, fekszik, hogy — mondjuk — tanár lesz, nehezen vált át (még elő­nyösebb helyzet ígéretével sem) más hivatásra. Az Özvegy édesanyát és kedvéért lemondó fiút is ér­tem (a fiú érzéseit inkább, mint az anyjáét), de azt hi­szem, sokféle ki nem mondott kérdés húzódik meg a „har mincból egy” problémája mö­gött. Bonyolultabb, mint amennyire a válaszok tükrö­zik. Nem akarok igaztalanul megbántani senkit, „vádolni1 még úgy sem. de úgy érzem hogy a feltűnő aránytalanság mögött ott lappang — ki­mondhatatlanul — az a prob­léma. hogy a ceglédi munkás- és parasztfiatalok még min dig nem tudják felmérni i Jól sikerült kirándulás Napsütéses szép tavaszi reg­gelre ébredtünk. Feltűnt, hogy az utcákon általános iskolás kis pajtások nagy csomagokkal a vasútállomásra igyekeznek. Érdeklődés után megtudtuk, hogy a Mészáros Lőrinc általá­nos iskola tanulói a „madarak és fák napját” ezen a napon ünnepük -a kámáni- erdőben...,, Megérkezésük után felnyitot­ták csomagjaikat és jó.étvágy- gyal falatozták a sok finomsá­got. Ezután előkerültek a lab­dák és megkezdődött a játék. Az első komoly labdarúgó mérkőzést az V/a és V/b. osz­tály vívta, amely igazságos döntetlen eredménnyel végző­dött. , Nemsokára a gyülekezőt jel­ző sípszó jelezte az ünnepség kezdetét. Zádori István nevelő irányításával a pajtások ked­ves dalokat énekeltek. „Bujdo- sik az árva madár”, „Árnyas erdőben” című énekek után Boldizsár Éva szavalatát tap­solták meg. Varga Sándor népművelési felügyelő ünnepi beszédében megemlékezett a madarak és fák jelentőségéről, a természet és az ember kapcsolatáról, va­lamint a természet védelmé­ről. Majd újból felhangzott az ének és kezdetét vette a tré­fás versengés. Kiflievő verseny kezdődött. 30 pajtás helyezkedett el a lek­város kifli alatt. A lekváros arcú pajtások az , elsőségért minden igyekezetét latba ve­tettek, A győztest megillető csokoládét Sági Ferencné ne­velő ünnepélyes keretek között adta át. Következett a lisztfúvás. An­nus Miklós IlI/b osztályos paj­tás lekváros arcával elsőnek fújta ki a tálból a lisztet. Újabb kiflievő verseny követ­kezett. Meglepetésre Hausz lett az első. A bukfencversenyben Bányai Jancsi Vl/b osztályos tanuló szerezte meg az elsősé­get. Nagy izgalom között folyt le a lányok futóversenye. Ez­után még zsákbanfutást, kötél­húzást és egyéb tréfás verse­nyeket rendeztek. — B — BESZÉLGETÉS AZ ÁROKPARTON Befejeződött a megyei asztali- tenisz csapatbajnokság is, amely­nek utolsó mérkőzését a CVSE II csapata Dunakeszi ellen játszotta. E mérkőzést 11:5 arányban a ceg­lédiek nyerték meg. s ezzel a baj­nokságban II. helyen végeztek, a Váci Kötött előtt. Érdekesség, hogy a bajnokcsapatot a CVSE II simán megverte, dehát egyéb mér­kőzések alakulása mégis így ala­kította az eredményt. Dervaderics dr., G. Biró 4—4, Szűcs 2, Kovács László 1 győzelmet szerzett. SZOMBATON du. 5 órakor a gerjei pályán me­gyei bajnoki mérkőzést játszik a C. Kossuth Építők csapata Pécel ellen. Előtte az ifjúsági csapatok bainoki mérkőzése lesz. Asztalitenisz-mérkőzés is lesz, du. 6 órai kezdettel, a Há-mán Kató iskolában: a CVSE NB ll-es csapata a Csepel ellen látszik. VASÁRNAP du. 5 órakor NB III. o. bajnoki mérkőzést játszik a CVSE a Bé­késcsabai Építők ellen. Előtte a CVSE úttörői a BVSC úttörői el­len játszanak. E rangadó a baj­nokság kérdését végleg eldönt­heti!: NB Il-cs tekeverseny is lesz Cegléden, amelyet a C. Kossuth Építők együttese a MÁVAG ellen vív meg, a MEDOSZ-pálván. A CVSE if i. labdarúgói Kis tár­csára mennek, megyei ifj. baj­noki mérkőzésre. Adztalitéiiísz: a CVSE Sti Üss* női csapata Pécsett versenyez. Gyeplabda: a CVSE gyeplabda­csapata Budapesten játszik orsz. ifj. bajnoki mérkőzést, a Bp. Épí­tők ellen. Teke: a C. Bányász NB ll-es úekecsapata Budapesten, az EKA ellen lép pályára. Labdarúgó kupamérkőzések in­dulnak be a mai nappal. A ku­pát a Ceglédberceli MÁV írta ki, s rajta kívül a CVSE II. Abony és Albertirsa csapata küzd elnye­réséért, ifjúsági csapataikkal együtt! Az első mérkőzést Ceg­léden vasárnap de. 9 órai kezdet­tel játssza le a gerjei pályán: a CVSE II és Ceglédbercel csapata. Vasárnap indal a Nyári Kupa Befejeződtek a járási labdarúgó bajnokság küzdelmei. A szurkolók azonban korainak tartják ezt a „kapuzárást”, s a júniusi vasár­nap délutánokon is látni szeret­nék kedvenceiket a pályán. Rész­ben ezt figyelembe véve, részben pedig járásunk labdarúgásának to­vábbi fejlődése érdekében a csa­patok vezetői bajnokságot hirdet­tek Nyári Kun a néven. A bene­vezett csapatok: Ceglédi Vasutas II. Abony, Albertirsa és Cegléd­bercel. Vasárnap játsszák le az első mérkőzéseket. Ceglédbercel a C. Vasutas II-veI, Abony pedig Aíbcrtirsával mérkőzik. A várható esélyekről Kugler Jó­zsefet. a berceli csapat edzőjét kérdeztük meg. _ Teljesen nyílt lesz a küzde­lem. Mi megnyertük ugyan a já­rási bajnokságot, de most nehe­zebb dolgunk lesz. Hátra van még ugyanis a járások bajnokai között folvó torna két mérkőzése, ugyan­akkor nedi? az osztálvozóra is fel kell készülnünk. A Ceglédi Vas­utas II és Abony viszont kedve­zőbb helyzetben van. Bizonyosan mindent meg fognak tenni az el­sőséé- megszerzése érdekében. — Kohlmayer — A házhoz szállított huligán Ilyen is van már. Természe­tesen Amerikában, ahol a házi mulatságok nívójának emelé­séről évek óta külön ügynök­ség gondoskodik. Ez a New York-ban székelő ügynökség, természetesen drága áron, de bármit szállít megrendelőinek, amivel ezek az előkelő társa­ságbeli üzletfelei csak szóra­koztatni akarják vendégeiket. Kiváló művészek, énekesek és muzsikusok csakúgy bérelhe­tők nála, mint újabban huligá­nok is. Ezek a kívánságra ház- hozszállított huligánok szakál­las, elhanyagolt külsejű ala­kok, akik gitárkíséret mellett durva hangon közönséges kife­jezésekkel teletűzdelt dalokat adnak elő és viselkedésükkel mindent elkövetnek, hogy za­varba ejtsék az előkelő ven­dégsereget. Egy huligán bér­leti díját esténként 25 dollár­ban szabták meg. Egyszerre több is rendelhető. — Mennyi? — Azt nem tudom, de úgy gondolom, hogy a hajtás után egy munkaegység, az elletés után sokkal több. mert akkor éjjel-nappal talpon kellett len­ni. — Hány bárányuk volt az idén? — Volt vagy kétszázötven. Mert kettős is volt szép szám­mal. — És mit csináltak azzal a sok báránnyal? — Hát az anyának valókat meghagytuk, a kosokat pedig eladtuk. — Piacon? — Nem! Egy részét a tagok vásárolták meg, a többit pedig elvittük kocsival Kecskemétre. — Aztán mennyi munka­egységre számít? — Bizony jó lenne vagy négyszáz, mert akkor jövőre egész esztendőben nem fájna a fejünk. — Szereti a sajtot? — A fagylaltot jobban. Nem értettem ezt a meg­jegyzést, de hamar rámvilágo­sodott. A biciklis fagyialtos ért a közelünkbe. Kenyeres juhász megállította és megrakatott egy tölcsért jó tetejesen. Már jó néhány lépésre vol­tam tőle a kerékpáron. ami­kor utánam integetett a töl­csérrel. — Fincsi! Jólesik még éh­gyomorra is! Kik KÖSZÖNTÉS A pedagógusnap alkalmából őszinte, meleg szeretettel kö­szöntjük városunk pedagógu­sait és kívánunk mindnyájuk­nak gyermekeink neveléséhez erőt, egészséget. Hazafias Népfront városi bizottsága —1 HÉVÍZRE kapott beutalót a Mezőgazdasági Felszerelése­ket Gyártó Ktsz négy dolgozó­ja, ifj. Magyar László, Tóth András, Nyíri Sándor és Zakar Károly. A szép üdülőhelyen egy-egy hetet töltenek augusz­tus hónapban. — 110 SZÁZALÉKRA telje­sítette május havi tervét a Fa­ipari Ktsz. 30 gyermekreka- miét, 128 kárpitozott sezlont készítettek a kisebb faipari munkákon kívül. — AZ ALBERTIRSAI Di­mitrov Termelőszövetkezet 156 darab szerződéses hízót adott i«. — A TÖRTELI Rákóczi Ter­melőszövetkezetben is jól ha­lad a növényápolási munka. Hozzáfogtak az ezerholdas ku­koricatábla kapálásához és ed­dig 232 holdat kapáltak meg. 120 hold burgonyájukból 70 holddal végeztek. — BEFEJEZŐDÖTT az őszi takarmánykeverék levágása. A járásban levő 600 holdból 50 holdat meghagytak magfogás­ra. A vörösherét eddig 155 hol­don, rétet pedig 380 holdon vágtak le. NYILTTÉR Kinka László ceglédi lakos a múlt évben lapunk tudósítója volt, fényképes igazolvánnyal rendelkezik. Tudomásunkra jutott, hogy lapunk igazolvá­nyára hivatkozva kölcsönöket vett fel. Ezekre a körülményekre való tekintettel megbízását visszavonjuk és érte sem anyagi, sem erkölcsi felelőssé­get nem vállalunk. Ceglédi Hírlap szftrkesz tősége Nyitott szemmel Csinosodik, szépül a város. Házakat építenek, tataroznak, üzleteket újítanak, korszerűsí­tenek. Ebből a szépészeti és fejlő­dési igyekezetből mégis van valami kirívó. ★ Elkészült a Rákóczi úti há­romemeletes bérpalota. Rossz akarattal sem mondhatja sen­ki, hogy nem szép épület. Szemben áll vele az SZTK-ház. Falai egész utca hosszában te­le vannak p lakátokkal. Úgy néz ki, mintha nem is középü­let, hanem valami reklámház volna. Az elhagyatottság és gazdátlanság benyomását kelti. De tele van plakátokkal a já­rási tanácsépület bejárata is. A városiban alig van pár hir­detőoszlop — évek óta nem ál­lítottak fel egyet sem, így a házak falára és a kerítésekre ragasztják a plakátokat. Bizony, ez nem szép látvány. Szűnjék meg végre ez a gusztustalan állapot, s a Hir­dető Vállalat állítson fel hir­dető oszlopolcat, de nemcsak a város 'központjában, hanem a város szélein is. —Sz— A-»~30»wv. •'/WW.. * / ■ 'V\ .-.vw ................. ww. . • Ü j Zetort vásárolt a Táncsics Tsz saját erejéből. Képünk Vasas Mihályt ábrázolja, amint az új géppel lucerna­kaszálásra indul (Foto: Bagóczki) A háromszáz birkából álló nyáj békésen legel. A fehéres­szürke csacsi vidáman lengeti kurta farkát. A két puli fá­radtan liheg. Piros nyelvük nedvesen lóg ki a szájuk szé­lén. A juhász az árokparton áll. Hosszú pásztorbotjára támasz­kodik és szelíd nyugalommal nézi a képet. Megrebben, ami­kor megállók előtte és rákö­szönök. Mosolyogva köszön vissza és egyszóra mondja a magáét. — Kenyeres Ferenc vagyok, az Alkotmány Tsz juhásza. Hárman vagyunk a tsz-ben ju­hászok. Kedves apám, kedves anyám meg én. Lehet már an­nak félesztendeje, hogy mind­hárman beléptünk, mondhat­nám, falkástól. Mert ötven bir­kát hajtottunk magunk előtt, a szamarat meg három jó ku­tyát. Azóta aztán telik az éle­tünk. Fejünk, hajtunk, megint fejünk, megint hajtunk. Ked­ves anyám meg csurgatja a túrót és önti a sajtot. — No, aztán hogy áll a ke­reset? — Azt még nem tudom, ké­rem. Egyelőre csak írják a munkaegységeket a könyvbe. — Hogyan számolnak? — Azt én nem tudom. Csak azt tudom, hogy a hajtás után meg a fejés után is jár mun­kaegység, no meg az , elletés után.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents