Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

IV. ÉVFOLYAM, 130. SZÄM 1960. JÚNIUS 3. PÉNTEK Legyen sok másod* és tarlóvetésünk! A csatornádé és a silókuko­rica sok és keményítőben gazdag takarmányt ad, mely friss zöldként vagy lesilózva is kedvelt takarmánya az ál­latoknak. Városi viszonylat­ban is ajánlatos volna a szá­razságot jól tűrő szudáni fű­félék vetését nagyobb terü­letre kiterjeszteni, fővetés­ben, némi csapadékkal kct- szer-háromszor is kaszálható bugahányás idején. A fagyra igen érzékeny, s szárazságban nőve az állatokra mérgező kékkősavat tartalmazza. Csa­tornádéként lehet vetni még a napraforgót is. Frissen csak felszecskázva és más édesebb takarmánnyal ke­verve etethető. Megvan tehát a lehetőség, hogy a már felszabaduló őszi takarmánykeverék, illetve a zöldborsó, majd az őszi árpa tarlóit ezekkel a növényekkel hasznosítsuk. Vetésükkel sok gondot há­rítunk el magunktól, s jelen­tősen növekedhet az állatok súlya. Gondoljuk meg jól, melyik területre mit vetünk, de arra feltétlenül ügyel­jünk, hogy korán felszabadult területünk ne maradjon üre­sen. György Endre terral kenegessék körül a szobor talapzatán azokat a ko­pásokat. Lassabban rongálná úgy az idő és azzal is szebb lesz a park... De Boriska néni nem talált meghallgatásra, hiszen váro­sunk lakosai nem egyformán érzik még szívügyüknek a vá­roska szépítését, csinosítását. — No, nem baj — vette tu­domásul az elutasítást. — Meg­csinálom magam. Nem olyan ördögi mesterség ez a kőmű- vesség — határozta el, s így is tett. A minap délben — amíg az üzemi konyhán elkészítették edénykéjébe az ebédet — az őszhajú Boriska néni ott haj­longott a Kossuth-szobor talap­zatánál, s magakeverte mal- terrel nagy szakértelemmel ja­vítgatta, símítgatta a kopáso­kat. réseket. A járókelők sokan észrevették. Elérzékenyedtek, meghatódottan nézték, s talán eszükbe sem jutott, hogy lec­két vesznek... — a — Százötven mázsa burgonya holdanként A somogyi kifliburgonya a kifli és a korai rózsaburgonya keresztezéséből származik. A Gülbaba burgonyánál 2—3 héttel hosszabb a tenyészideje. Étkezési értéke igen jó. A so­mogyi kifliburgonya virága halványlila színű, gumójjs kif­li alakú, sima felületű, világos sárga színű. Holdanként 150 mázsás termést is ad, de mivel igényes fajta, csak a jobb bur­gonyatermő vidékeken, belter­jesen művelt területekre al­kalmas. BÜROKRÁCIA? Mint Mekkába a hithű mozlimok, úgy zarándokolunk el egy sorstársnőmmcl meghatározott időközönként a strand­fürdő pénztárába, elszuszogni alázatos kívánságunkat: — Kérem szépen, tessék mondani, nem lehetne már szekrénybérletet váltani? Mindig egyforma választ kapunk, mely elutasít ugyan, de némi reménysugárt azért meghagy pislogni szívünkben: — Még nem. Tessék később érdeklődni. Nem történt még intézkedés. Szakítjuk a lapokat a naptárról, s szekrénybérletünk még mindig nincs. Elhisszük, hogy a Községgazdálkodási Vállalat olyan jól áll a tervteljesítésben — különösen a strandfürdőt illetően —, hogy igazán nem számít, hogy két földi halandóval több vált-e a szezonra bérletet vagy keve­sebb? (Egyébként is, hogy lehet valakinek olyan furcsa kí­vánsága, hogy egy szűk szekrényt kér, amikor a tágas kabi­nokban tizenötösével szoronghatna? Nem számítva azt a hal­latlan előnyt, hogy tizennégy teljesen ismeretlen ember hol­mija közé helyezhetné szerény motyóját.) Mi folytatjuk zarándoklatunkat, már csak kíváncsiságból is: szeptemberig talán enyhül valamit a vállalat zárkózott­sága a szekrénybérletek kérdésében? Fáma Pillanatkép Tisztító* nélkül ehető zöldborsó Hüvelyével együtt fogyaszt­ható zöldborsó termesztését kezdték meg a Kertészeti Ku­tató Intézetben. Az NDK-ból származó borsónak teljes ter­mése ehető, nincsen tisztítási hulladéka s nemcsak termesz­tése gazdaságosabb, hanem elkészítése is egyszerűbb. A Kertészeti Kutató Intézetben az idén még csak tovább szaporításra állítják elő az új borsófajtát, a fogyasztók részére jövőre kezdik több gazdaságban termeszteni. — CSAKNEM 103 százalék­ra teljesítette májusi tervét a Pest megyei Malomipari Vál­lalat helyi üzeme, s ezzel eleget tett versenyvállalásá- nak. A fővárosi kenyérgyár­ba öt vagon, Gyömrőre és Irsára négy vagon lisztet szál­lítottak az elmúlt hónapban, a helyi péküzemeket pedig 1662 mázsa liszttel látták el. — ERDEI FALOPÁSON ér­ték tetten Barta Péterné, Po­cok dűlő 29. szám alatti to­kost, ezért a szabálysértési hatóság száz forint pénzbír­sággal sújtotta. — EGY HÓNAPPAL a ki­tűzött határidő előtt, június 1-re 104,5 százalékra teljesí­tette tavaszi tervét (szántás, vetés, növényápolás) a gépál­lomás. Lecke a város szeretetéből Boriska néni, özvegy Kádár néni nemcsak kis trafikjára és lakása rendjére kényes. Bántja a szemét ha valahol piszkos az utca, ütött-kopott a ház és ál­talában minden, ami rendet­lenségnek mondható. A kultúr­otthon. illetve a DÁV előtti té­ren naponta eljár a Kossuth- szobor mellett — az áramszol­gáltató vállalat üzemi konyhá­jából hordja ebédjét — s bi­zony már régen szemet szúrt neki a szobor talapzatán a sok kopás. — Milyen méltó dísze a tér­nek ez a szobor — tűnődött magában nem egyszer. — De kár, hogy idehelyezésekor így megrongálódott! Szólok a mes­tereknek. megkérem őket, si­mítsák el rajta azokat a hibá­kat — határozta el magában, majd szolidan, szerényen oda­ment a DÁV épületénél dolgo­zó kőművesekhez, s kérte őket: — Jó emberek, tegyék meg, ha idejük engedi, egy kis mal­Néhány szó egy filmankét után A zöldtakarmány a leg­olcsóbb, legkevesebb terme­lési ráfordítással előállítha­tó, értékes anyaga az állat­tenyésztésnek, egyben a leg­természetesebb tápláléka is. A legtöbb zöldtakarmány vitaminban és mészben gaz­dag. A pillangósok pedig még nagytömegű fehérjét is tartalmaznak. Az állattenyész­tés szükségszerű felfuttatása különösen indokolttá teszi, hogy a természetes réteken és legelőkön kívül egynyári takarmánynövényeket is ves­sünk. Különösen ki kell hasz­nálni a korán lekerülő őszi és tavaszi növények felszaba­duló területét. Az egynyári takarmányok növekedése, rövid, de a ko­rai őszi fagyok általában megperzselik s utána takar­mányértéke már lecsökken. Általában kölest, muhart, csatornádét és silókukoricát vetnek másod- és tarlónövény­ként. A muhart azonban zöl­den nem szokás etetni, de virágzás után levágva és le­szárítva, elég jó minőségű szénát ad. A köles megközelí­tőleg sem ad olyan mennyisé­gű zöldet, de még szénát sem, mint a muhar, de rövid te- nyészideje miatt gyakori ve­tése a tsz-eknek. VIRÁGNYELVEN Napról napra sok nézője van a földművesszövetkezet kirakatának. A gimnázium érettségiző diákjainak tabló­jában gyönyörködhetnek a járókelők, amelyen száz­huszonhat leány és fiú lát­ható. Ebéd után jártam arra, amikor a kirakatnak már el­fogyott a nézője. Amint kö­zelebb mentem, a keretlécre helyezve kicsiny rózsaszín szegfűcsokrot fedeztem fel az egyik matrózruhás leányka arcképével szemben. A keret­léc és az üveg közé dugott két gyufaszállal volt rögzítve a csokor, nehogy a nézők le­sodorják, vagy a szél elfújja. Vajon ki tehette ide ezt a néhány szál virágot? — tű­nődtem magamban. Bizonyára valamelyik „titkos imádó” vagy rajongó. S utána arra gondoltam, hogy mégsem le­het igazuk a fiatalokat szidó felnőtteknek, nem lehetnek azok olyan rosszak, ha a ro­mantika virágnyelvén fejezik ki magukat. Rácz József Izgalomba hozta városunk lakosságát kedden este az a tény, hogy a Két emelet bol­dogság című új magyar film bemutatójára megérkezik vá­rosunkba a film rendezője és egyik szereplője is. Az elő­adás utón férfiak, nők, ifjab­bak és idősebbek tekintettek várakozó szemmel Törőcsik Mari művésznő és Herskó János rendező felé. Megkez­dődött az ankét a szokásos módon. Nagy hallgatás, csen­des moraj, az ankét vezetőjé­nek szorongatott helyzetéből született néhány kérdése és a művészek tömör, egymonda­tos válasza, amely lezárta ezt a kérdést. Tessék újakat ki­agyalni! Sok kérdezni és mondani­valója nem volt ,a közönség­nek, de a vendégművészek­nek sem. A film szórakoztató volt, egy-egy típusesetet fel­színesen érintő, egyszer szí­vesen megnézte az ember. De nem is ez volt a fontos, ha­nem hogy eleven, igazi művé­szeket lássunk és halljunk. Megszólalt a művésznő fá­radtan és halkan. Még csak fel sem állt a bemutatkozás­kor, hanem lezseren, szinte feküdt a széken, pedig mi egy temperamentumos, fiatal, mai művésznőt vártunk. Ö meg igen fáradtnak mutatta magát. El nem mondott kér­déseinkre nem tudott választ adni, pedig ilyen kérdés nél­küli helyzetre jó számítani és művészi előadói készséggel az életük előttünk színes, cso­dált mozaikjaiból egyet-egyet kérés nélkül is elmondhatná­nak. Egészen szokatlanul hang­zott a hanyag eleganciával elmondott mondat: „Nem tu­dom, hogy magukat mi ér­dekli.” Itt a bántóan rideg magukon van a hangsúly. Megszoktuk a „kedves közön­ség, fiatal barátaim” és a hozzájuk hasonló megszólítá­sokat. Megszoktuk, hogy las­san városi embereknek néz­nek bennünket a fővárosból hozzánk érkezettek. Úgy bán­nak velünk már éveken ke­resztül. Ennek az immár ha­ladó hagyománynak a meg­tartása kívánatos lenne a legközelebbi filmankéton is. Talán akkor könnyebben megnyilatkozna a hallgatóság, mert azóta sok mondanivaló­juk volt a látottakkal kap­csolatban. —M— Ha sárgább színű a legelőgyep Minél sárgább színű a lege­lőgyep, annál inkább szükség van az állatok kiegészítő ta­karmányozására. A sárga szín ugyanis azt jelzi, hogy a koráb­ban lelegelt füvek sarjadzása csak kisfokú, ha pedig tiszta sárga a gyep, akkor gyakorlati értelemben nincs sarjadzás. Az ilyen legelőn az állat éhes ma­rad és lesoványodik. Ha van rá lehetőség, ilyenkor öntözzük a legelőket. NEM TETSZIK... Az utca nem libalegelő, ezt már többször szóvá tettük. A Sarkantyú utcai libatulajdono- sokat ezért néhányszor már külön is bíráltuk. Ez azonban úgy látszik falrahányt borsó volt. Mintegy kilenc liba na­ponta ma is ott legel a Sar­kantyú utcában és a Szabad- szállási utca sarkán. S hogy a gágogó had igazán jól érezze, magát, még az itatókat is a járdára helyezik a tulajdono­sok. Feltétlenül hasznos lenne, ha az illetékesek ellenőrzéseik során érintenék ezt a terüle- > tét, s ha szükséges, birsággal !• szoktatnák rendre a szabály-£ sértőket. KÉRDEZZ - FELELEK . ^ Pár héttel ezelőtt vásárol- £ tam egy Panni kismotort, s ^ azóta nagyon jól bevált se- ^ gítőtársam, mert öt kilomé- $ térré levő munkahelyemre \ egy-kettőre elrepít. Van azon-J ban a kismotorommal kapcso-' latban problémám is: sokszor ^ adódott már úgy a helyzet, J hogy három éves kislányomat j szerettem volna magammal; vinni, de nem mertem. NemJ tudom ugyanis, a KRESZ en- j g'edélyezi-e, hogy a kismotor £ elején (ott, alhol a lábak szá- í mára van hely) szabad-e kis: gyermeket szállítani. M. Sándorné ; * íme, az illetékes, a városi { rendőrkapitányság válasza: í A 98 köbcentiméteres hcn- í gerűrtartalmú kismotorok se-; gédmotornak számítanak, s; ezért ezeken csak egy sze-í mély közlekedhet. Ha könyvhétről, könyvvásár­lásról hallok, óhatatlanul Mó­ricz Zsigmond jut eszembe és szinte látom sötétkék kötésű „Riportok” című művének har­madik kötetét. S még ebből is a magyar írók sorsán polemi­záló Móricz szavai jutnak eszembe, aki országjárásai so­rán nagy érdeklődéssel figyel­te, hogyan, kihez jut el az iro­dalom, s fájdalommal tapasz­talhatta, hogy a szegény ember anyagi okokból nem jut hozzá, a tehetősebbje meg sajnálja rá a pénzt. Nagy elkeseredéssel ír arról, hogy egyes cívis vá­rosokban egy könyv fogy el évente, s még a budapesti nemzetközi vásár „Magy írók Szalonjá”-ban is az alant idé­zett sorok fejezik ki tapaszta­latait: „A kiadók az utolsó évek­ben egyre kevesebb könyvet mernek kiadni. A tömeg nem érdeklődik, a könyvek ott ma­radnak a polcokon, s emiatt elmondhatatlan sok írás ma­rad kéziratban, s elgondolha- tatlan hiány áll elő a szellemi fejlődés terén. Különösen a „...Új értelem, új magyarság...“ legfiatalabb írógenerációnak kétségbeejtő a helyzete. Hogy tehet szert ma sikerre egy fia­tal író. Mert az írás nagyrészt gyakorlati kérdés is. Az az író, aki életének hosszú szakaszát úgy kénytelen átélni, hogy nem jelennek meg írásai, igen sok­szor elvetél, elmúlik s nyomta­lanná lesz. Ezek jutottak eszembe, ami­kor most a könyvhét alkalmából érdeklődtem, kik és mit vásá­rolnak? Számokban körülbelül 6500 forint, 600 kötet a summa. Ez sok is, kevés is. A múlthoz hasonlítva össze­hasonlíthatatlanul sok. Kevés, ha csak magát az összeget néz­zük, de mindehhez hozzá kell vennünk, hogy ma már az em­berek nemcsak a könyvhéten vásárolnak, sőt egyáltalán nem. Vannak állandó látogatói a könyvesboltnak, akik rend­szeresen gyarapítják könyvtá­rukat, s egy-egy könyvújdon­ság láttán „soron kívül” is vá­sárolnak. Az idei könyvhétre nem je­lent meg túl sok kiugró újdon­ság. Ami megjelent, azt szinte azonnal el is kapkodták. Olyan jó érzés volt hallani, hogy egy fiatal, tehetséges írónk köny­vét, Szabó Magda: Disznótor-át mennyire keresik! (Azóta már bizonyosan nincs is belőle.) S ami fő: civis-városban, Nagy­körösön! Kell-e nagyobb bizo­nyíték, mennyivel más orszá­gunk, városunk kulturális helyzete, mint a múltban? De ha ez nem lenne elég bi­zonyíték, hadd meséljek el valamit. A könyvesbolt a pa­vilont a gépjavító és faipari ktsz-től kapta kölcsön. Ami­kor a ktsz dolgozói meghallot­ták mire kell, egy emberként ajánlották fel: társadalmi munkában állítják fel, üzem­képessé teszik, hogy ennyivel is hozzájáruljanak a könyvhét sikeréhez. Podhorszki Fe­renc, Szabó Gyula, Tóth László, Tóth Gyula, Róka An­tal és Sebők Gyula dolgozók három órájukat áldozták fel a kultúra, a könyvhét érdeké­ben. Amikor a parasztbácsi haza­felé jövet leállítja a szekeret, hogy megnézze, mi újat talál a könyvsátorban, elmondhatjuk, nagyon nagy lépést tettünk előre. (A hitelesség kedvéért: a bácsi nem vásárolt, mert a könyvtárban „majd megkap­ja", de ez önmagában véve mégis olyan eredmény, mely­nek annak idején Móricz sír­va örült volna.) A fentiekkel korántsem azt akarom mondani, hogy most már minden jó, minden szép, akár abba is hagyhatjuk a i népművelő, a felvilágosító i munkát. Csupán annyit, hogy i amit annak idején Ady biza- i kodva mondott, mi még na- \ gyobb bizakodással mondhat- i juk el: j 4 „Egy-két harcot most már \ állunk, j De új értelem, új magyarság \ Lesz most már minálunk.” '• — A FELSZABADULÁSI kulturális szemlére ké­szített képzőművészeti alko­tásokból nyílik kiállítás jú­nius 4-én, a kultúrotthon eme­leti dísztermében. A kiál­lítás naponta 8—18 óráig megtekinthető. — MA INDUL az epersze­zon a MÉK Vállalatnál. Eb­ből az ízletes gyümölcsből az eddigi kisebb tételek után most már naponta 16— 20 mázsa felvásárlására szá­mítanak és megkezdik expor­tálását. Az első szállítmány — jelentősebb borsókülde­ménnyel együtt — a Német Szövetségi Köztársaságba megy. Naponta növekszik a zöldborsó felvásárlása is, amelyből a jelentős exporton kívül most már feldolgozás céljára a konzervgyárnak is szállítanak. — 2475 FORINTOT keres­tek a leánykollégium diákjai és a fiúkollégiumból néhá- nyan vasárnap a Szabadság Termelőszövetkezetben, ahol öt és fél hold cukorrépát egyeltek ki. Czira Sándor üzemegységvezető véleménye szerint a 85 főnyi fiatal igen szép munkát végzett. ÖKÖLVÍVÓ NB II. KELETI CSOPORT: 1. Nagykőrösi Kinizsi 5 4 — 1 57:43 8 2. Vasas 3 3 _ — 48:12 6 3. Szalvai USE 4 3 — 1 48:32 6 4. Szolnoki MÁV 4 2 — 2 32:46 4 ; 5. Kun Béla HSE 4 1 1 2 34:46 3 ; 6. Kiskunhalasi ! Kinizsi 3 — 1 2 22:38 1 ! 7. Békéscsabai ! Építők 5 _ — 5 39:61 _ í A Kinizsi vasárnapi mérkőzését ! részletesen közöltük. A Szalvai HSE nem játszott vasárnap. A ; másik két mérkőzés eredménye: Kiskunhalasi Kinizsi—Kun Béla IISE 10:10. Vasas _Szolnoki MÁV 17:3. K ippd filmh'ir Frank Sinatra, a híres ame­rikai filmszínész, most forgat­ja saját produkciójában Slovic katona kivégzése című filmjét, amelynek forgatókönyvét a neves amerikai író, Albert Maltz írta. Egyes lapok meg­támadták Sinatrát, és a forga­tókönyvet kommunista propa­gandának nevezték. A művész a New York Timesben vála­szolt a támadásra, és kijelen­tette, hogy mint a film gyártó­ja, egyedül ő felelős alkotásá­ért, és nem hajlandó munka­társai megválasztásánál politi­kai, vallási vagy egyéb világ­nézeti kérdéseket tekintetbe venni. Megszokott látvány. hogy az utcákon kerékpárosok sietnek munkába, piacra, hazafelé. Természetes, hogy nehéz zör­géssel teherautók húznak el egymás után. Az is gyakori, hogy édesanya csomagtartón viszi magával a fiacskáját. A három megszokott jelenség összejátszása azonban szokat­lan volt. A Kecskeméti úton feltűnt a DÁV teherautója. Az Arany János iskola környékén hirte­len lassított és éles dudája megszólalt. Erre az előtte hala­dó kerékpáros az útszélre ka­nyarodott és leugrott a gépről. A túlsó oldalon is megállt a nagy dudaszóra valaki. A te­herautó elszaladt, ekkor lát­szott meg, hogy az úttesten egy összehajtott rózsaszín gyer­mektakaró hever. A szó nél­küli beszédet, az autó figyel­meztető dudáját megértette a kerékpáros. Azért szállt le gé­péről, hogy felemelje a taka­rót és átadja az édesanyának, aki szintén felfigyelt az autó jelzésére és megállt kerékpár­jával. Jólesett látni három is­meretlen, idegen ember közös gondolatának megvalósulását: az elveszett takaró kerüljön vissza a csomagtartóra, hogy a kisfiú kényelmesen tegye meg az utat az édesanyja kerékpár­ján hazáig.

Next

/
Thumbnails
Contents