Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-29 / 152. szám

MST »lEcr I960. JŰNIUS 29. SZERDA inusból a szocializmusba való átmenete for­máiról is. „A jelenlegi viszonyok között az élcsapat vezette munkásosztálynak egy sor kapitalista országban megvan a lehetősége arra, hogy ... megtörje a reakciós erők ellen­állását és megteremtse a szocialista forrada­lom békés megvalósításához szükséges fel­tételeket.” Egyszersmind azonban számba kell venni azt a lehetőséget, hogy a mun­kásosztály nem békés úton vívja ki a győzel­met a szocialista forradalomban. A jelen találkozó résztvevői a mélységes megelégedés érzésével állapítják meg a szo­cialista rendszer valamennyi országának a gazdaság és a kultúra fellendítésében, a tár­sadalmi és államrend erősítésében, a szocia­lista demokrácia továbbfejlesztésében elért hatalmas sikereit. Napról napra fejlődik és erősödik a szocializmus országainak nagy összefogása. A szocializmus tábora erejének virágjában van. E tábor hatalmas és mind­inkább növekvő hatást gyakorol az emberi­ség egész fejlődésére. A Szovjetunió és a. népi demokratikus országok sikerei harcra lelkesítik a kapitalista országok munkásosz­tályát és valamennyi dolgozóiát a létérdekei­ket fenyegető kizsákmányolok ellen, a bé­kéért és a szocializmusért. Az értekezlet résztvevői kijelentik, hogy a kommunista és munkáspártok a jövőben is erősítik a szocialista világrendszer országai­nak összefogását és mint szemük fényét óv­ják egységüket a népeit békéjéért és bizton­ságáért, a marxizmus—leninizmus nagy ügyé­nek diadaláért vívott harcban. Bukarest, 1960. június 24. az Albán Munkapárt a Bolgár Kommunista Párt Csehszlovákia Kommunista Pártja Kína Kommunista Pártja a Koreai Munkapárt a kengyel Egyesült Munkáspárt a Magyar Szocialista Munkáspárt a Mongol Forradalmi Párt Németország Szocialista Egységpártja a Román Munkáspárt a Szovjetunió Kommunista Pártja a Vietnami Dolgozók Pártja A szocialista országok kommunista és mun­káspártjainak, az Albán Munkapártnak, a Bolgár Kommunista Pártnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Kína Kommunista Pártjának, a Koreai Munkapártnak, a Len­gyel Egyesült Munkáspártnak, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak, a Mongol Népi For­radalmi Pártnak, Németország Szocialista Egységpártjának, a Román Munkáspártnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Vietnami Dolgozók Pártjának képviselői el­határozták, hogy bukaresti tartózkodásuk alatt eszmecserét folytatnak a jelenlegi nem­zetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a test­vérpártok számára ebből adódó következteté­sekről. Az értekezlet résztvevői egyhangúlag meg­állapították, hogy a nemzetközi események egész menete és a szocialista világrendszer országainak fejlődése teljes mértékben iga­zolja a kommunista és munkáspártok által 1957 novemberében Moszkvában elfogadott nyilatkozat és békekiáltvány marxista—leni­nista tételeinek helyességét. A találkozás résztvevői hitet tettek a nyi­latkozatban és a békekiáltványban, a mai kommunista és munkásmozgalom chartájá­ban, c mozgalomnak a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért vívott harci prog­ramjában foglalt alapelvek mellett. A szocialista országok kommunista és mun­káspártjainak képviselői vallják, hogy a nyi­latkozat és a békekiáltvány valamennyi kö­vetkeztetése, így a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről, a háborúknak korunkban való el­kerülhetőségéről szóló következtetés, vala­mint az a következtetés, hogy a népeknek meg kell őrizniük éberségüket a háborús ve­széllyel szemben, minthogy az imperializmus létezése talajt teremt az agresszív háborúk számára — teljes mértékben alkalmazható a jelenlegi helyzetre is. ,.A kommunista pártok a békéért folyta­tott harcot elsőrendű feladatuknak tekintik — hangsúlyozza a nyilatkozat. — Az összes békeszerető erőkkel együtt minden tőlük tel­hetőt megtesznek a háborúk elhárítása érde­kében.” A nyilatkozat fontos következtetést tartal­maz a különböző országoknak a kapitaliz­Megindult a hajsza a japán tüntetők ellen—a tüntetések folytatódnak halogató taktika az új miniszterelnök kijelölése körül Tokióból érkezett jelentések szerint a japán rendőrség ked­den megkezdte a tüntetések [részvevőinek összefogdosását „letartóztatási parancsra'. Mint ismeretes, a tüntetések közben letartóztatottak száma — a rendőrség bevallása sze­rint — több mint másfélezer. A „letartóztatási parancs­csal” indított hajsza első áldo­zata 11 szakszervezeti tag, akik részt vettek a június 10-én Tokióba érkezett Ha­gerty amerikai szóvivő fogad­tatására rendezett tüntetés­ben, továbbá három ifjúsági vezető, akik június 15-én a parlament előtt tüntettek. A rendőrségi hajsza ellenére folytatódik a japán ifjúság tiltakozó-mozgalma. A japán ifjúság hatalmas taglétszámú szervezete, a Zengakuren-szö- vetség tagjai elhatározták, hogy kedden két csoportban tartanak tüntető felvonulást a parlament, a Liberális Demok­rata Párt központja és a kül­ügyminisztérium, illetőleg Kisi hivatalos lakhelye és a rendőr­ség központja előtt. A két menetben részvevő mintegy 30 000 diák tiltakozik az ellen, hogy Kisi mindenféle fogások­kal késlelteti bejelentett le­mondásának valóraváltását és mindenáron olyan liberális- demokratapárti kormányt igyekszik kierőszakolni, ame­lyet továbbra is irányíthatna a háttérből. Eisenhoutor ., m t’fjm ufjtjzirú a itt" itirol-fiflfii útját Hírügynökségi jelentések szerint Eisenhower elnök hét­főn este rádió, és televíziós beszédben számolt be leg­utóbb) távol-keleti útjáról. Félórás beszédében Eisen­hower sajátságos „érveléssel” igyekezett hallgatóságát távol­keleti útjának „sikeréről” meggyőzni. Többek között el­mondotta. hogy a Fülöp-szige- teken, Tajvanon, Okincván és Dél-Koredban tett látoga­tása. megszilárdította az Egye­sült Államok kapcsolatait ezekkel a területeikkel. Azt állította továbbá, hogy az em­lített területek lakossága a látogatás alkalmából „újból tanúbizonyságát adta az ame­rikai néphez fűződő hagyo­mányos, meleg barátságának”. Eisenhower a iapán—ameri­kai szerződés törvénytelenül kierőszakolt ratifikálásáról — azt állította, hogy ez „jelentős győzelem a nemzetközi kom­munizmus feleit” és azt a meglepő kijelentést tette, hogy a japán nép „nagy többsége szeretettel készült fogadására, s csupán egy kisebbség akadá­lyozta meg a látogatást". Az Egyesült Államok elnöke kommunistaellenes kirohaná­sokkal próbálta indokolni az amerikai kormánynak a szo­cialista országok ellen folyta­tott hidegháborús politikáját és a katonai erő fokozásának szükségességéről beszélt. Bejelentette, hogy elnöksé- i gének hátralevő idejű alatt nem tervez újabb külföldi utazást, hozzáfűzte azonban, hogy mégis „bármely pillanat­ban kész külföldre utazni, ha ezt valamilyen, eV'rg r.crti lá­tott fejlemény szükségessé tenné”. Homályos formában érin­tette az elnök a csúcsértekez­letek kérdését is és úgy igye­kezett feltüntetni, mintha híve lenne a legfelső színtű „r.em hivatalos” találkozóknak. Ugyanakkor sietve leszögezte, hogy véleménye szerint „az ilyen találkozók nem tekint­hetők nemzetközi megállapo­dások részletes kidolgozása hatékony mechanizmusának”. Szólt végül Eisenhower a genfi leszerelési értekezlet munkájának felfüggesztéséről és „sajnálkozással” emléke­zett meg Hruscsov szovjet mi­niszterelnök erről szóló üze­netéről. mat nap I960, június 29, szerda, Pé- ter-Pál napja. A nap kél 3.19, nyugszik 19.45 órakor, A hold kél 9.01, nyug­szik 22.34 órakor. Várható időjárás szerda estig: felhőátvonulások, több­felé eső, zivatar. Mérsékelt északnyugati, nyugati, ké­sőbb délnyugatira forduló szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 13— 16, legmagasabb nappali hő­mérséklet 23—26 fok között. Távolabbi kilátások: a hét második felében zivatarok. — NAGY SIKERREL mu­tatta be az ipari vásáron a Kőolajipari Tröszt az új típusú gyalogjárdákat. Ceg­léd városa már ezt az új módszert alkalmazza és a zúzott kőből, bitumenből álló járdaburkolatot az idén négy-ötezer méter hosz- szúságban építik ki. Egy négyzetméter burkolat Ilyen módon kb. 50 forintba ke­rül, tehát lényegesen keve­sebbe, mint a beton. — PÁTY KÖZSÉG az idén is megrendezi a már hagyományossá vált mező- gazdasági kiállítást. A nagy érdeklődésre való tekintet­tel az idén a kiállítás terü­lete már egy katasztrális holdra növekszik. Minden részvevő tsz. állami és kí­sérleti gazdaság külön pa­vilont állít fel. Az augusz­tus 2-án megnyíló kiállítás­sal egyidőben járási paraszt- találkozót és úttörő-sparta- kiádot rendeznek. — ÜJ VEGYESBOLTOT épít Lelkesen a földműves­szövetkezet a lakosság tár­sadalmi hozzájárulásával. Ennek eredményeképpen az építkezés háromszázezer fo­rintos költsége 120 ezer fo­rintra csökkeni. — ISMÉT MÉRSÉKEL­TÉK az újbungonya árát az állami élelmiszerboltok. A darabos újburgonyát 3, az aprót 1,80, a nagyszemű barackot 8, az aprószeműt 5, a gyalult főzőtököt 3,50. a fejtett zöldborsót 9—10 forintért árusították kilón­ként. — ÖTEZER FÁCÁN- és kétezer fogolytojást gyűjtöt­tek a szénabetakarítás köz­ben a Tolna megyei vadá­szok. A tojásokat tyúkokkal költetik ki. A fácánokat ad­dig nevelik, amíg repülni nem tudnak, a foglyokat pe­dig röviddel a kelés után szabadon engedik. — SZEGEDEN megtették az előkészületeket, hogy a nyári ünnepi hetek idején megszabadítsák a várost a szúnyogoktól. Motoros fecs­kendőkkel rövidesen meg­kezdik a szúnyogirtást. — VÁMOSM1KOLÁN a földművesszövetkezet házi­lag áthelyezi, bővíti és kor­szerűsíti régi cukrászdáját, és kisvendéglővé alakítja át jelenlegi italboltját. — A MEGYEI TANÁCS mezőgazdasági osztálya szer­dán a Ceglédi Városi Ta­nges székházában közös megbeszélést tart a járási tanácsok főagronómusaival. Ezen a megbeszélésen érté­kelik az eddig végzett me­zőgazdasági munkálatokat és foglalkoznak a soron követ­kező feladatokkal. — SZTÁLINV ÁROS ide­genforgalma az utóbbi hó­napokban jelentősen fejlő­dött. Az év eleje óta vendé­geinek száma már meghalad­ta az ötvenezret. Köztük kétezerezázharmincnyolc volt a külföldi. — A ZALA MEGYEI TA­NÁCS műemlék bizottsága négyéves terv megvalósítá­sához kezdett, amelynek cél­ja a göcseji építészeti re­mekekből összeállított sza­badtéri múzeum létesítése. A népi műemlékek zalaegersze­gi parkja előhírnöke az országos szabadtéri mú­zeumnak, amelynek tervét a Magyar Tudományos Akadé­mia készítette el. — JÓL MÜKÖDÖ ce­mentipari üzemet tart fenn a Taksonyi Földművesszö­vetkezet. Az üzem naponta 10—12 darab kútgyürűt vagy átereszt készít. Készítmé­nyei iránt igen nagy az ér­deklődés a környékbeli ter­melőszövetkezetek és a la­kosság körében. A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORA 18.35: Sárga Sárkány. Kí­nai kisfilm; 19.00: Mozart: Varázsfuvoia. Közvetítés az Állami Operaházból. A kancellár elégedett a hódítókkal A két beszéd annyira ha­sonlít egymásra, mint az iker­testvérek. Ugyanaz a témá­juk, a szellemük, sőt még a szavak is egyeznek. S nehéz elhinni, hogy húsz esztendő, meg a második világháború választja el őket egymástól, a második világháború, amely­ből a német államférfiaknak sokat kellett volna fanulniok. Lám. mit mondott 1939-ben Hitler: „Míg az önrendelke­zési jog nevében védelmet nyújtanak a primitív néger népeknek, addig a civilizáció magas fokán álló német nép­től ezt a jogot megtagadják.” S nézzük, mit mondott nem­rég a szövetségi gyűlésben Adenauer kancellár: „Semmi mást nem akarunk, csupán azt a jogot, hogy saját sor- sunlcat meghatározhassuk, azt a jogot, amellyel Afrikában minden nép rendelkezik.” A fasiszta Führer Ausztria megszállása és a Szudéta- vidék bekebelezése után be­szélt az önrendelkezési jogról. S a Harmadik Birodalom e beszéd után rövidesen elhatá­rozta, hogy leigázza Cseh­szlovákiát. maid kirobbantotta a világháborút. Hogy mi következik Ade- nauernek az önrendelkezési jogról mondott beszédei után. a iövö majd megmutatja. Ám világos, hogv e beszédek mö­gött ugyancsak revansvágyó célok lappangónak. A bonni militaristák egész propagandahadjáratot indítot­tak „az önrendelkezésért”. A szólóénekes szerepét a kancel­lár vállalta, a kórusban pedig részt vesznek az adenaueri politikát támogató összes reak­ciósok, kezdve a „Soldaten- zeilung” szerkesztőségében ülő nyílt revansisiáktól egészen a Brandt nyugat-berlini főpol­gármesterhez hasonló jobb­oldali szociáldemokratákig. A német revansisták számí­tása elég egyszerű: mivel tud­ják, hogy az önrendelkezési jog drága a népek számára, azért hát eltorzítják annak igazi értelmét és saját terveid­hez próbál ják formálni. A sors iróniája folytán az önrendel­kezés jelszavát éppen a német egység sírásói szeretnék ki­használni. A háború után; években a bonni militaristák nem egy­szer elárulták Németország nemzeti érdekeit. Adenauer ma is a német nemzeti érde­kek elárulásának ugyanezt az irányvonalát folytatja. Az amerikai televízió tudó­sítója nemrég ezt kérdezte Adenauertől: „Ön azt szeretné, hogv Nyugat-Berlinben meg­maradjanak a hódítók ingáig'’ A kancellár így válaszolt: „ön most olyan kivételes eset szemtanúja, midőn a leiaázott valóban elégedett a hódítóval. Szüksén van rá. hogy as Egyesült Államok zászlaja ott lobogjon Nyugat-Berlin fe­lett.” S ez a kancellár merészel „a nemzetek önrendelkezési jogára” hivatkozni! A kancel­lár az önrendelkezést úgy ér­telmezi, hogy „joga” legyen beavatkozni a Német Demok­ratikus Köztársaság belügyei- be. Egyáltalán nem zavarja őt, hogy a Német Demokrati­kus Köztársaság lakossága már régen meghatározta sor­sát. szilárdan a szocializmus útjára lépett. Adenauer a kali­forniai egyetemen felszólalva kijelentette: az „önrendelke­zésre” azért van szükség, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban helyreállítsuk a „szabadságot” Az „önrendelkezés” bonni élharcosainak valóban hitleri étvágyuk van. .,Minden német politikának, köztük a miénk­nek is a fő célja az egyesí­tés ... a szabadság feltételei és az 1937-es határok között.” így nyilatkozott Brentano, az NSZK külügyminisztere. A bonni terveket még ennél is őszintébben kifecsegi Hallstein államtitkár. A nyugatnémet monopoltőke hivatalos szócsö­ve, a Frankfurter Allgemeine Zeitung a következőképpen fejtette ki a „Hallstein-ter- vet”: az államtitkár megjelöli az előttünk álló út szakaszait — a szövetségi köztársaság csatlakozása a Nyugathoz, Né­metország kettészakítottságá­nak megszüntetése, a szabad Nyugat-Európa és a bolseviz- mustól egészen az Urálig meg­szabadított Kelet-Európa egye­sülése”. Lám, igy fest az Adenauer-féle „önrendelke­zés”, amely oly kísértetiesen emlékeztet Hitlernek és Göb- belsnek azon üvöltésére, hogy előre leéli nyomulni az Urálig. A bonni vezetőkörök re- vansvágya Nyugat-Németor- szág katonai-gazdasági poten­ciáljának erősödésével, a nyu­gatnémet hadsereg létszámá­nak növelésével és rakéta-, va­lamint atomf egyverrel való ellátásával egyenes arányban növekszik. A német militarizmus politi­kusai és ideológusai éppen ag­resszív terveik álcázására csapnak most olyan nagy hű­hót az „önrendelkezés” körüL Az önrendelkezés azt jelenti, hogy a nép maga határozza meg sorsát, államának sorsát. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy az önrendelkezés elve elválaszthatatlan a népek más demokratikus követelései­től és azoknak szerves része. A utóbbi idők imperializmu­sának története megmutatta, hogy az imperializmus ideoló­gusai az önrendelkezés elvét mesterségesen elszakítják a többi demokratikus követelés­től, s fügefalevélként használ­ják fel agresszív terveik lep­lezésére. Hogy az „önrendelke­zés” bonni hirdetői a pimasz­ságnak milyen fokára jutottak, kitűnik abból, hogy teljes mér­tékben helyeselték a Szovjet­unió területe felett végzett amerikai kémrepülést. Lám, így „értelmezik” Bonnban a népek szuverenitását és önren­delkezési jogát! A Német Szocialista Egység­párt által kitűzött „német terv”, amely ma a német nép békéért és demokráciáért ví­vott harcának valóságos prog­ramjává vált, hangsúlyozza: „A német nép az önrendelke­zés jogán elsősorban azt a de­mokratikus jogot érti, hogy minden körülmények között elhárítsa a háború előkészíté­sét és magát a háborút.” Az önrendelkezési jog ilyen értelmezéséből kiindulva Né­metország haladó erői köve­telték, hogy országszerte kér­dezzék me« a népet, egyei­ért-e az általános leszerelés­sel és az ENSZ alapokmá­nyának elvein nyugvó béke- szerződés megkötésével. A kialakult helyzetben a németek önrendelkezési jo­gának megvalósítása min­denekelőtt a német békeszer­ződés megkötését követeli meg, N. Sz. Hruscsov elv­társ 1960. január 28-án Adenauer kancellárhoz inté­zett üzenetében hangsúlyoz­ta: „a Szovjetunió tettekkel bizonyítja be, hogy tiszte­letben tartja a németek ön­rendelkezési jogát. Vegyük például a szovjet kormány­nak a német békeszerződés megkötésére vonatkozó ja­vaslatát. Vajon a békeszerző­dés megkötése a jelenlegi helyzetben nem juttatná-e konkrét módon kifejezésre a németek azon jogának elis­merését hogy nemzed fej­lődésük útját maguk hatá­rozzák meg?” N. Sz. Hruscsov Németor­szág egyesítésének kérdésé­ben a militarista demagó­giát leleplezve rámutatott, hogy e feladat megvalósítása maguknak a németeknek az ügye. Ugyanekkor a nyugat­német uralkodó körök a nemzetek önrendelkezésének elvét durván megsértve amel­lett kardoskodnak, hogy a németek szempontjából ezt az alapvető kérdést ne ők ma­guk, hanem más országok képviselői oldják meg. „Lé­nyegében ön azt akarja — muta+ott rá Nyikita Szerge- jevics Hruscsov az Ade- nauerhez intézett levelében —. hogy egyes államok rá- kényszerítsék akaratukat más államokra, vagyis az önren­delkezés politikájával valami homlokegyenest ellentétes dol­got akar”. A Szovjetunió következe­tesen sfkraszáll Németország békés, demokratikus fejlődé­séért, a német nép azon jo­gáért, hogy sorsát maga ha­tározza meg. A Szovjetunió a német békeszerződés meg­kötéséért és a berlini kérdés olyan módon való rendezé­séért harcolva, hogy Nyu- gat-Berlint tegyék szabad demilRarizált várossá, tet­tekkel bizonyítja be: ragaszt kodik a nemzetek önrendel­kezésének elveihez, tisztelet­ben tartja a német nép jogait és az4 a törekvését hogy kül­ső beavatkozás nélkül maga határozza meg nemzeti fejlő­désének útját D. M. a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek találkozójáról

Next

/
Thumbnails
Contents