Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-28 / 151. szám
rest MEGie I síCírkm I960. JÚNIUS 28. KEDD Társadalmi munka, amely háromszor annyit ér, mint amennyire értékelték Hogyan jubilál a 800 éves Bernecebaráli ? A foforiporter TAPIŐSZÖLLŐSÖN Bernecebaráti, a szobi járás nyolcszáz esztendős községe, a legméltóbban ünnepelte meg születésének nevezetes évfordulóját. A hivatalos jubileum is hozzátartozott az ünnephez, de annak lényege mégsem ez volt. Sokkal inkább az, hogy szinte percre ezen a ritka évfordulón vált tudatossá a község lakosságában a közösségi gondolat teremtő ereje. Szobon, a járási tanács székházában, ilyenformán szö- vegezték meg a dolgot: — Bernecebaráti tanácsa harmincezer forint értékű társadalmi munkát tervezett bele idei községfejlesztési programjába. Legutóbbi jelentésében azt közölte a járási tanáccsal, hogy a program végrehajtása során ebből a harmincezer forintból már huszonnégyezer megvalósult. Az eredményt túl szépnek találtuk és őszintén szólva • nem is nagyon hittük el. Kimentünk tehát a helyszínre, hogy megállapítsuk a valóságot. Szakértőink aztán megállapították, hogy a község csakugyan tévedett, amikor huszonnégyezer forintra értékelte az idén végzett társadalmi munkát, mert az ennél sokkal, de sokkal nagyobb. Közel jár a — kilencvenezer forinthoz. A községfejlesztés ügye ma, to mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában, nem a legfontosabb központi kérdés megyénk életében, de fontossága miatt azért szinte állandó tárgya a napirendnek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nagy figyelmet szentel rá is és éppen leg-, utóbb kellett sajnálattal megállapítania, hogy számos helyen komoly lemaradás mutatkozik. Sok községben követték el azt a hibát, hogy nem számolva a lehetőségekkel, túlságosan anyagigényes feladatokat iktattak fejlesztési programjukba, pedig a munkaigényesebb feladatok kitűzésével sokkal biztosabban érhettek volna el értékes eredményeket. Bernecebaráti józanul számba vette a lehetőségeket és községfejlesztési programját azokhoz hangolta. A józan mérlegelés eredménye az, amit ezen a téren elért. — Befejeztük az orvo'slakás építését — kezdi a felsorolást Forgács Vilmos, a község vb- elnöke. — Elkészült 1100 méter betonjárda, mégpedig teljes egészében társadalmi munkával. Most ismét kapunk ötezer betonlapot és abból újabb 1000 méter hosszú járdát épít maga a lakosság. Sportpályánkon 40 ezer forintos öltözőt építettünk. Ennél is úgyszólván csak az anyag került pénzbe. A munkát a lakosság adta hozzá. Ráadásul akadt egy lelkes kisiparos, Gáspár György festő, aki vállalta, hogy az új öltözőt kívül-belül társadalmi munkában kifesti. Az erdőgazdaságtól 200 hársfacsemetét kaptunk, ezeket is mind elültettük utcáinkon. Csináltunk egy új közutat, építünk autóbusz-várótermet, az anyag már megvan hozzá. Községfejlesztésünk idei költségvetésének végösz- szege 236 ezer forint, a társadalmi munka 30 ezer forintra becsült értékével együtt. Ügy látszik, hibásan becsültük meg az eddig végzett önkéntes társadalmi munka értékét. A járási tanács szakértői felülvizsgálták legutóbb ezt a becslést és úgy találták, hogy a már eddig teljesített társadalmi munka értéke közel jár a kilencvenezer forinthoz. Ezt pedig nagy örömmel vette tudomásul a falu egész lakossága, mert hiszen itt mindenki nagyon lelkesen dolgozik már azért, hogy Bernecebaráti minél gyorsabban behozza a letűnt korszakok annyi súlyos mulasztását és minél hamarabb szép. korszerű község legyen belőle. Felvetettük a kérdést, hogyan alakult ki ez a termékenyítő hangulat a községben. — Nálunk minden tanácstag és a v. b. minden tagja komoly feladatot kap és azt lelkesen, örömmel vállalja. Amikor például meghirdettük a tisztasági mozgalmat, a tanács a végrehajtó bizottságra bízta a feladatok megoldását. A végrehajtó bizottság tagjai felosztották maguk között a tennivalókat és mozgósították végrehajtásukhoz az egész lakosságot. Nem volt nehéz a mozgósítás, mert a bernecebarátiak egyre nagyobb megértéssel és lelkesedéssel vesznek részt a község fejlesztését, szépítését szolgáló közös munkában. A Rákóczi utcai úgynevezett Cigánysor például egyik szégyenfoltja volt ősidők óta a községnek. Tele piszokkal, évtizedek óta felhalmozódott szeméttel. Elhatároztuk az általános takarítást. A vb-tagok személyesen vették kezükbe a munka megszervezését és irányítását. Annyira fel tudták lelkesíteni a Cigánysor lakóit, hogy valamennyien szinte egymással versenyre kelve láttak neki a takarításnak. Két napi munka teljes változást eredményezett. Ma már ragyogó tisztaság van ott, ahonnan eddig a piszok és a bűz elűzte a jobbérzésű látogatókat. Sokszor egy-egy munkához annyi ökéntes jelentkezik, hogy nem is tudnak valamennyinek helyet szorítani, így történt azután, hogy ezekre a munkálatokra lényegesen kevesebbet kellett költeni a községfejlesztési alap pénzéből, mint amennyit a tervezésnél elgondoltak és a végzett társadalmi munka értéke sokkal, de sokkal többnek bizonyult, mint amennyire eredetileg kalkulálták. Simán azért Bernecebarátin sem megy minden. A villany- hálózat fejlesztésére kidolgozott tervek végrehajtásával például baj van. A község hosszú idő óta birkózik az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalattal, mint kivitelezővel, de eredménytelenül. — Úgy gondoltuk — panaszolja a tanácselnök —, hogy hatszáz méterrel bővítjük meglevő hálózatunkat és végre villanyhoz juttatjuk a község Uj-telepnek nevezett részét is, ahol egész sor új lakóház épült az elmúlt években. A hálózat- bővítés terveinek kivitelezésére az ÉDÁSZ kapott megbízást. De hiába sürgetjük, noszogatjuk, nem csinál semmit. Nem végezte el a tavaly megrendelt munkálatokat sem, ^ az idei munkákhoz pedig hoz- i) zá sem kezdett. Az volt először^ a kifogása, hogy a szükséges^ anyagok elhelyezésének nincs ^ megfelelő raktára a községben.^ Szereztünk raktárt, de azóta ^ sem történt semmi. A főveze- y téket a várható nagyobb terhe- lésnek megfelelően át kellene^ szerelni. Az ÉDÁSZ nem moz-^ dúl. A korszerű világításra vá-^ gyakozó lakosság elkeseredése^ érthető, mi pedig tehetetlenek^ vagyunk. Pedig a lakosság eh-| hez a munkához is felajánlót-^ ta ingyenes segítségét, sőt alig ^ várja, hogy felajánlását végre | teljesíthesse is. J Azt mondják Bemecebará- í tin, hogy a nyolcszázados múlt ^ jubileuma akkor lenne teljes,^ ha végre eljutna a villany az ^ Uj-telepre is. Igazuk van. Uj-^ telep lakói nehezen hihetik el. ^ hogy a huszadik század máso-% dik felében élnek, ha ma is ^ éppenúgy olajjal, gyertyával, \ petróleummal kell világíta- ^ niuk, mint ahogyan őseik vi-| hígítottak a villany föltalálása^ előtti korszakokban. Az ÉDÁSZ talán szintén ^ hozzájárulhatna valamivel a^ nyolcszáz éves község jubileu-^ mi ünnepéhez... í z Magyar László J A modern egészségház Bátor asszony Ócsai Andrásné kismama, nem fél a vérvételtől I Húrom családnál ä d (6 DILEMMA Most kit fúrjak meg. Az emoer hajlamos rá, hogy a kedvezőtlen értesüléseket, a panaszokat első hallásra készpénznek vegye. Ez történt meg velem is a napokban. Valaki említette, hogy a Diósdi Csapágygyár épülő lakótelepén „bajok vannak a kommunális ellátással’’, s hogy ez sincs, meg az sincs, noha — Most utólag beválthatom, képzeletben már fogalmaztam elmarasztaló cikkemet a „megrövidített lakók” jogos panaszairól, s kicsit büszke is voltam, hogy „igazságot tehetek” majd ez ügyben, egyszóval előre ittam a medve bőrére. E tisztség feszítette mellemet, amikor a rekkenő hőségben baktattam célom felé. Elhúzva a zúgó gyár mellett, toronyirányt vágtam keresztül a lakótelep és az üzem között elterülő fiatal akácoson. Nem telt el öt perc, megérkeztem az épülő „kertvároskába”. (No, persze ez a titulus egy kissé túlzó vagy inkább még korai, hiszen a lakótelepen jelenleg mindössze tizenhat család él nyolc ikerlakásos házban. Az is igaz viszont, hogy már *ető alatt áll újabb tizenhat ház, s jövő ilyenkorra ismét tizenöttel gyarapodik a telep.) Találomra állítok be a Zrínyi köz 1-be, azaz előbb megnyomom a-masszív kertkapura szerelt villanycsengőt, akárha tenném Zuglóban vagy a Rózsadombon. Idősebb asszony fogad, főbérlő édesanyja, Varga Ernőné. Barátságosan betessékel és hellyel kínál a napfényes hallban. Beszélgetünk. A harmadik mondatnál már a „téma" kellős közepén tartunk. — Igaz-e az a panasz, hogy... — és sorolom, amit hallottam. — Hát — mondja Vargá- né —, élelmiszerbolt nincs a telepen... — Messze van? — Nincs. Itt van mindjárt a gyár mellett. — Kapni mindent? — Hogyne, kérem. Csak az a baj, hogy a tejet későn hozzák. Mi meg korán szeretnénk ... — A zöldségféléket hol szerzik be? — Mi Érdre járunk a piacra. Azelőtt ott 'aktunk, dt vannak, akik Nagytéténybe járnak. — Hallott róla, hogy az érdi Búzakalász Tsz hajlandó naponta zöldáruval ellátni a telepeiket, ha kap valamilyen helyiséget? — Beszélik. Az tényleg jó lenne. így zajlik le a beszélgetés „hivatalos” része, de a válaszok ellenére sincs olyan érzésem, mintha panaszossal ülnék szemben. Pedig Vargáné még a pince hiányát is előhozza. Persze, azt is úgy, hogy: „amíg a fiatalok frigidért nem vesznek.” Ékkor azonban már a 150 négyszög- öles virágos kertben járunk. Elégedetten mutatja meg a tüzelőtárolásra épített fészer melletti baromfiólat meg a sertésólat, az udvari vízcsapot, amelyhez az állam a virágok locsolására 50 méter gumitömlőt is adott. Mindezt ráadásként a két szoba hallos, összkomfortos, balko- nos lakáshoz. A Petőfi utca 17. szám alatt lakó Ónodi Antalt a gyárban keresem fel. Neki négy panasza van. Valahogy ilyenformán: zöldségesbolt kellene, húsbolt kellene (lehetne akár a faluban is), központi betonépítmény a szemét tárolására, és végül, jó borbély (ugyancsak a faluban), hogy a férfinépnek ne kelljen Nagytéténybe járni hajat vágatni. Beszélgetésünk persze sokkal kedélyesebben történt, mint leírom. Nem égrenge- tőek e panaszok, orvoslásuk sorrendjére és módjára — egyet kivéve — sem tudnék javaslatot tenni, ám figyelmébe ajánlom az illetékeseknek. Ami pedig a szemétgödröt illeti. Ónodi Antalnak igaza van. Nem szabad tűrni, hogy a lakótelepi gyerekek. „grundja” a jelenlegi szemétgyűjtő hely legyen! A Zrínyi köz 6-ban harmadmagával lakik Rujp Jenő, a gyár szerszámüzemének vezetője. Tanulásban zavarom meg a munkásból lett üzemvezetőt. Hat esztendeje dolgozik a gyárban, múlt év szeptemberében költöztek be új lakásukba. Nem frázis, ha azt írom, hogy boldogan kalauzolnak végig a ragyogóan tiszta helyiségeken. Megmutatja kertjét is, amelyet a konyhakerti vetemények és a virágok között osztottak meg. Az idén mformán alig jár- 'am piacra — mondja Rujp- né elégedetten, utalva az „általános zöldség-gondokra”. Az új, nemzetközi út építéséről Még ebben az évben elkészül Budapest határától Tatabánya-felsőig az útburkolat, tervezik már a Tatabánya-Cyőr közötti szakaszt is A régi 80-as számú út, amely összeköti a nagy bányászvárost, Tatabányát a fővárossal, már korszerűtlen és fenntartása nehézkes, drága. Éppen ezért a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy új utat építtet Tatabánya és Budapest között, új nyomvonalon. Eredetileg ez az út csak a főváros és Tatabánya közötti forgalom lebonyolítását szolgálta volna. Közben azonban rendkívül megélénkült a nemzetközi közúti forgalom és az 1-es számú út nagyon szűknek bizonyult. Az 1-es számú utat nem lehet már nagyon korszerűsíteni Győr és Budapest között, mert sűrűn beépített területeken, sőt üzérnek között halad át. s a Duna. illetve a hegyek közé van szorítva. Ezért született meg az az elgondolás, hogy a buda- pest—tatabányai utat a nemzetközi előírásoknak megfelelően kell megépíteni egészen Győrig, ahol bekapcsolódik az 1-es számú útba. Ez lesz majd a nemzetközi út Győr és Budapest között. A munkálatok jól haladnak, az előjelek szerint Tatabánya-felsőtől Budapest határáig, a 19-es kilométerkőig még az idén elkészül a burkolat, s a 19-es kilométerkőtől is rendezett viszonyok közt jutnak be a járművek Budapestre. Ugyanakkor még az idén megkezdik a Tatabánya —Győr közötti szakasz tervezését is. hogy ezután hamarosan megindulhasson ott is az útépítés. Megháromszorozható a vöröshere hozama - Új vöröshere- fajta szaporítását kezdik meg a tápíánszentkereszti növény* fajtakísérleti telep körzetében A tápíánszentkereszti növényfajtakísérleti telepen érdekes és eredményes kísérleteket folytattak az egyik legelterjedtebb takarmánynövény. a vöröshere hozamának növelésére. A kutatók a vörös, herét az őszi kikirics hagymájának nedvéből nyert kolhi- cinnel kezelték, q ettől min’ számították, a hozama is és a magtermése is háromszorosára nőtt. A nyolcholdas kísérleti parcellán a növény a megszokottnál sokkal magasabbra — átlagosan 75—80 centiméteresre nőtt. A fajtakísérleti telep a jövő ősszel már annyi vetőmaggal rendelkezik hogy „z újfajta „óriás vörösheréből” több állami gazdaságnak és 'ermelőszövetkezetnek is ad üzemi továbbszaporításra. Szóbahozom az ismert hiá-! nyosságokat. A házigazda el- í mosolyodik. — Igen, igen. Mégis azt; mondom, hogy ezek a pana- j szók az előnyökhöz képest; huszadrendűek. Három perc; ide a gyár. Azelőtt Zuglóból; jártam be. Órákat utaztam', naponta... És ott mosókony-; hában laktunk —teszi hozzá; nem akármilyen érvként. j Alkonyodik, amikor el- \ indulok a buszmegállóhoz. A ! kertecskék „benépesülnek” a! gyárból hazatért munkások- í Icai. Shortra, ingujjra vet- kőzve locsolgatják a virág-! ágyúsokat. A magukét. András Endre ; __________ í ] Megérett a meggy. Jó pénzt : adnak érte a felvásárlótelepen (Gábor felv.)
