Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

19«. JÚNIUS 26. VASÁRNAP PEST UECtEI kJCírlap 9 A gyarmatosítók sakkhúzásai és a „függetlenségi menetrend" Afrikában Az algériai kérdésben bekö­vetkezett fejlemények, s a Francia Közösség afrikai ál­lamainak függetlenségi lé­pései, az afrikai országok Addisz-Abebában megtartott értekezlete, valamint Belga- Kongó és Szomáliföld függet­lenségének közeli kikiáltása ismét Afrika felé irányította a figyelmet. Ha a függetlenségi mozgalom és az előrehaladás lendületét nézzük, elmond­hatjuk: szinte hetek, hónapok alatt változik a hatalmas föld­rész térképe, s egymásután tűnnek el róla a gyarmati uralmat jelentő különböző színezések. A gyarmati uralom felszá­molásának folyamatát már lehetetlen megállítani Afri­kában, s minden bizonnyal néhány esztendőn belül e földrész valamennyi országa a függetlenség útjára lép. Ter­mészetesen a gyarmattartó ha­talmak is megpróbálnak új módszereket találni, s ezzel befolyásukat — gazdasági és politikai uralmukat — át­menteni az új körülmények közé. Nyilvánvalóan ezt szol­gálta a De Gaulle tábornok által két esztendővel ezelőtt oly nagy reményekkel meg­alapozott Francia Közösség — Communauté Franciaise — kiépítése, amely azonban most szemünk láttára szinte kár­tyavárként omlik össze ... Az Addisz-Abeba-i értekezlet A gyarmati uralom vissza­szorítását és az új, független országok imperialistaellenes egységtörekvésének erősödé­sét példázta a húsz — több­ségében független —, afrikai állam Addisz-Abebában most véget ért tíznapos értekezlete. Az afrikai országok sürgették az algériai kérdés megoldá­sát, bojkottot követeltek a fajüldöző Délafrikai Unió el­len és különböző intézkedése­ket helyeztek IcilátásbOi ha a szaharai francia atomrobban­tások megismétlődnének. Az afrikai országok közöt­ti együttműködés perspektí­váját vetíti elénk az a határo­zat, hogy létesítsenek közös Afrika Bankot az együttes erővel felépítendő ipari üze­mek finanszírozására és az Afrikán belüli kereskedelem fellendítésére. Előzetesen megállapodtak abban is, hogy létrehozzák az afrikai or­szágok gazdasági tanácsát és közös piacát. Mindezek azért is jelentősek, mert a függet­lenné vált afrikai országok is csak úgy őrizhetik meg önál­lóságukat, illetve csak akkor válnak igazán függetlenné, ha elszakítják a gyarmattartó or­szágok által rájuk erőszakolt gazdasági béklyókat, s megte­remtik önálló nemzetgazdasá­gukat. Az Abbas—De Gaulle találkozó felé Az algériai kérdés nagy te­ret kapott az Addisz-Abeba-i értekezleten, mint ahogyan világszerte előtérbe került De Gaulle múlt heti nyilatkozata óta, amelyben megerősítette az önrendelkezés elvét és hajlandóságot mutatott az algériai ideiglenes kormány A Párizsból hazatérő Módiba Keitát. a Mali Államszövet­ség miniszterelnökét ünnepélyesen fogadták Barnákéban, miután a francia kormánnyal sikeres tárgyalásokat folyta­tott. elnökével. Ferhat Abbas-sal való tárgyalásokra. Noha az algériai kormány megbízottja már el is repült Tuniszból Pá­rizsba, s Ferhat Abbas kije­lentette, hogy a francia fő­városban kész tárgyalni De Gaulle-lal — s ezzel tulaj­donképpen kezdetét vette a közvélemény által oly régen követelt francia—algériai párbeszéd — a megegyezés előtt súlyos nehézségek tor­nyosulnak. A tárgyalások ellenségei — az ultrák és más szélsőjobbol­daliak — Párizsban és Algír­ban egyaránt készülődnek áz ellentámadásra. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy De Gaulle csak a fegyverszünet feltételeiről akar tárgyalni, az algériai ideiglenes kormány — Fer­hat Abbas — pedig biztosíté­kokat követel a megígért ön- rendelkezés alkalmazására. A félmilliós francia hadsereg pe­dig továbbra is Algériában van... A probléma tehát lé­nyegében még ott tart, ahol két évvel ezelőtt, amikor De Gaulle „rendet és békét” ígért az algériaiaknak... Ma azonban a tömegek — s itt elsősorban Franciaországra gondolunk — sokkal határo­zottabban követelik az algé­riai háború megszüntetését. Sok más mellett ez a tény is bizonyára súlyosan esett lat­ba a mérlegen, amikor De Gaulle elhatározta magát a tárgyalások felvételére. Az omladozó Francia Közösség A francia kormány gondjai azonban Afrikában nemcsak Algériára korlátozódnak. A közelmúltban jelenteste be vá­ratlanul a közösség eddig „leghűbbnek” hitt négy álla­ma — Elefántcsontpart, Da­homey, Niger és Felső-Volta, hogy feltételek nélküli füg­getlenséget követel, s a Fran­ciaországgal való további kapcsolatokról csak akkor hajlandók tárgyalni Párizzsal, ha már megszerezték ENSZ- tagságukat. Párizsban ezzel kapcsolatban azért is nagy volt a meglepetés, mert a most szuverenitást kapott Mali Államszövetség és a napokban ugyancsak az önál­lóság útjára lépő Malgas Kép Leopoldvilleből, a közelmúltban megtartott belga­kongói választásokról. Köztársaság (Madagaszkár) szoros kapcsolatban, bizonyos mértékig függésben marad Franciaországtól. E két or­szágra Párizs olyan „együtt­működési” szerződést kénysze- rített, amelyekkel Franciaor­szág továbbra is biztosítani igyekszik ezeknek az orszá­goknak „gazdasági és politi­kául ellenőrzését. Ennek ér­telmében a franciák például gyarmati katonaságot és ka­tonai támaszpontokat tarthat­nak a Mali Államszövetség, illetve Madagaszkár területén. Belga-Kongóban... A gyarmatosítók sakkhúzá­sai keresztezik a Belga-kon­góban lejátszódó belpolitikai eseményeket is. Kongó június 30-án válik függetlenné, s a belga gyarmatosítók mindent megkísérelnek, hogy szembe­állítsák egymással a különbö­ző kongói pártokat és tör­zseket, s többek között szor­galmazták Belga-Kongó több részre -való szétszakadását is, hogy azután könnyen érvé­nyesítsék az „oszd meg és uralkodj” ismert elvét. Ebből a célból igyekeztek maguk mellé állítani Kaszabuvut, az Abako-mozgalom (amely ja­nuárban a nagy imperialista­ellenes tüntetések egyik szer­vezője volt) vezetőjét, akit Brüsszelben kongói minisz­terelnöknek szemeltek ki. Patrice Lumumba — aki néhány hónappal ezelőtt egye­nesen a börtönből utazott a brüsszeli kerekasztal-konfe- renciára, kezén a bilincsek okozta sebekkel —j Kongó szétdarabolása ellen foglalt állást és a belgák sakkhúzásai ellenére végül is sikerült meg­alakítania kormányát. Bizo­nyára kompromisszumos meg­oldásként azután Kaszabuvut választották az új köztársa­ság elnökévé. Lumumba kor­mánya, mint a 34 éves mi­niszterelnök (aki egyben had­ügyminiszter és a választáso­kon legtöbb mandátumot szer­zett Kongói Nemzeti Mozga­lom vezetője) kijelentette, a tömbönkívüliség politikáját folytatja, küzd az afrikai or­szágok függetlenségéért és barátságot akar minden őr- slaggal. Következik: Szomáliföld... Mint a Kongóban és a Francia Közösségben lejátszó­dó események bizonyítják, a gyarmatosítók korántsem mondtak le pozícióikról, s megpróbálnak ellentéteket szí­tani az önállóság útjára lé­pő országokban, de — mint a guineai összeesküvés leleple­zése is bizonyítja — nem riad­nak vissza a véres eszközök használatától sem. Mégis, Afrika előrehaladását már nem lehet megállítani. Július elsején független lesz az olasz gyámság alatt álló Szomáli­föld is, amely egyesül a brit uralom alatt levő Szomáli- val, majc, még ebben az év­ben — októberben — függet­len lesz Nigéria is. Ez már bizonyos az afrikai „függet­lenségi menetrendben'’, de nincs kizárva, hogy még eb­ben az esztendőben továb­biakkal szaporodik a függet­len afrikai országok száma. Sebes Tibor Százezres nagygyűlés Bukarestben a Román Munkáspárt harmadik kongresszusának befejezése alkalmából Helyi idő szerint szombaton 17 óra 40 perckor Bukarest­ben az ünnepi díszbe öltözött stadionban nagygyűlést tar­tottak a Román Munkáspárt harmadik kongresszusának befejezése alkalmából. A stadionban több mint százezren gyűltek össze a kongresszusi küldöttek, a bu­karesti ipari vállalatok mun­kásai, az állami intézmények alkalmazottai, diákok, a ro­mán néphadsereg tábornokai és tisztjei, a tudomány és kultúra művelői, a társadal­mi szervezetek képviselői, a munkásmilicia csapatai és a sportolók ezrei. A gyűlésen részt vett Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Chivu Stoica, a Minisztertanács el­nöke, Gh. Maurer, a nagy nemzetgyűlés elnökségének el­nöke, valamint a Román Munkáspárt és a népi kor­mány más vezetői. Jelen volt az SZKP küldöttsége, N. Sz. Hruscsov vezetésével és a többi negyvenkilenc kom­munista és munkáspárt kül­döttsége. A kongresszus mun­kájában részt vett Bukarest­ben akkreditált diplomaták, valamint román és a külföldi újságírók ugyancsak részt vet­tek a nagygyűlésen. A megjelentek lelkesen üd­vözölték a román állam veze­tőit és a külföldi vendégeket. A gyűlést Gh. Apostol, a Romén Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja nyitotta meg, majd átadta a szót Gh. Gheorghiu-Dejnek, akit a megjelentek forrón üdvözöl­tek. Ezután N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára emelkedett szólásra. A gyűlés résztve­vői viharos tapssal fogadták Hruscsovot és nagy figyelem­mel hallgatták a szovjet kül­döttség vezetőjének beszédét A független afrikai országok értekezletének határozatai A független afrikai országok értekezlete pénteken befejezte munkáját. A záróülésen jóvá­hagyták az illetékes bizottsá­gok által előterjesztett határo­zati javaslatokat. Az értekezlet határozatban hívja fel az ideiglenes algé­riai, valamint a francia kor­mányt, hogy a most meginduló tárgya­lásokon biztosítsák az al­gériai nép önrendelkezési jogát és a fegyverszünetet. Másik határozatában az érte­kezlet indítványozza, hogy minden független afrikai ál­lam továbbra is részesítse anyagi és diplomáciai támoga­tásban az algériai nép harcát, hogy közösen lépjenek fel az algériai nép érdekében az ENSZ-nél, együttesen hívják fel a NATO-hatalmakat és szorgalmazzák, hogy Francia- ország ne használhassa fel Al­Angiia nem csatlakozik az EurópaiGazdasági Közösséghez „Anglia továbbra sem haj­landó csatlakozni az Euró­pai Gazdasági Közösséghez” — jelentette ki pénteken Bonnban tartott sajtóértekez­letén F. J. Errol, az angol ke- kerafkedffitemagri miniszté­rium áiiammihísztere, aki né- hánynapos látogatásra Nyu- gat-Németországba érkezett, és pénteken délelőtt megbe­szélést folytatott Erhard gaz­daságügyi miniszterrel. A saj­tóértekezleten részvevő új­ságírók elsősorban az iránt érdeklődtek, miről tárgyalt az angol miniszter Erharddal. Errol azonban kijelentette, hogy a tárgyalás teljesen „ma­gánjellegű” volt, és arról sem­miféle felvilágosítást sem ad­hat. Hangsúlyozta, elsősorban a mezőgazdasági termékek kérdése állja útját annak, hogy Anglia az Európai Gaz­dasági Közösséghez, vagyis az úgynevezett hatos csoport­hoz csatlakozzék. Csatlakozá­sa esetén ugyanis vámmal kellene sújtania a Brit Nem­zetközösség országaiból ér­kező mezőgazdasági behoza­talt, ami az angol élelmiszer- árak jelentős emelkedéséhez vezetne. Kérdéseket intéztek az an­gol miniszterhez azzal kap­csolatban is, hogy Londonban tárgyalások folynak Angliá­nak az Euratomhoz és a Mon- tan-Unióhoz való csatlakozá­sáról. Errol válaszában kije­lentette: Anglia csak akkor csatlakozik ehhez a két szer­vezethez, ha előbb hosszúle­járatú megállapodás jön lét­re az Európai Gazdasági Kö­zösség és az Anglia vezette szabadkereskedelmi társulás (a 7-es csoport) között. Ang­lia ebben az esetben is csak a hetes csoport többi tagálla­mával egyetértésben ^ csatla­koznék az említett szervezet­hez. A nyugatnémet sajtó egyéb­ként szkeptikusan kommen­tálja azokat a tárgyalásokat, amelyeket Angliának a Mon- tan-Unióhoz és az Euratom­hoz csatlakozásáról folytat­nak. A kommentárok álta­lában hangsúlyozzák: e két szervezet rövidesen úgyis tel­jesen beolvad az Európai Gazdasági Közösségbe, s ameddig Anglia távol kíván maradni az Európai Gazda­sági Közösségtől, nem sok ér­telme van az Euratomhoz és a Montan-Unióhoz való csat­lakozásnak. gériában a NATO-tól kapott fegyvereket és Franciaország minden Algériában bevetett afrikai csapatát vonják vissz«. Ugyancsak határozatban követelik a független afrikai államok, hogy akadályozzák meg az atomfegyver-kísérleteket a Szaharában vagy bárhol Afrikában. Az értekezlet határozatban száll síkra Afrikai Gazdasági Együttműködési Tanács, Afri­kai Fejlesztési Bank és Afrikai Kereskedelmi Pénzintézet léte­sítése mellett, mellette egy másik határozat indítványoz­za Afrikai Légiforgalmi Unió megszervezését. Az értekezlet jóváhagyta azt a javaslatot is, amely az afrikai szabadságharco­sok támogatására különle­ges pénzalap létesítését cé­lozza. A független afrikai államok egyöntetűen elhatározták, hogy bojkottálják a dél-afrikai áru­kat és elzárják kikötőiket a Dél-Afrikai Unió lobogói alatt közlekedő hajók elől. Felszólí­tották a Brit Nemzetközösség- hez tartozó afrikai államokat, hogy tegyenek meg minden in­tézkedést a Dél-Afrikai Unió­nak a nemzetközösségből való kizárására. Az olajtermelő arab álla-— mókát felszólították, járja­nak közbe az olajtársaság­nál, hogy arab olajat ne adhassanak el a Dél-Afri­kai Uniónak. Az értekezlet egy másik ha­tározata felkéri a brit kor­mányt, haladéktalanul intéz­kedjék a Közép-Afrikai Föde­ráció feloszlatására. Az értekezlet óva inti az af­rikai államokat a gazdasági gyarmatosítás formáitól. Hatá­rozatot hoztak, amely felszólít­ja a gyarmattartó hatalmakat, hogy a politikai foglyokat ha­ladéktalanul bocsássák szaba­don. Részletek a Betancourt ellen elkövetett bombamerényletről Pénteken bombamerényle­tet követtek el Romulo Betan­court, Venezuela elnöke ellen. A robbanás következtében há­rom ember meghalt, egy meg­sebesült. Meghalt Ramon Ar- naldo Armas Peres ezredes, Betancourt fősegédtisztje, Luis Elpidio Rodriquez, az elnök testvére és Asabel Valero, Be­tancourt sofőrje. Megsebesült az elnök is. Agusto Dubuc belügyminisz­ter kijelentette, hogy a me­rényletet Perez Jimenez volt Tokió belvárosában szombaton is nagy tüntető tömegek gyülekeztek Tokióban szombaton ismét a tüntetők ezrei gyülekeztek a japán főváros központjában, hogy tiltakozzanak az ameri­kai és a japán kormánynak az újabb „biztonsági szerződés­ben” megerősített katonai szövetsége ellen és követeljék a japán parlament feloszlatá­sát. Szombaton a tokiói ameri­kai nagykövetség épülete előtt a Japánban élő ko­reaiak is összegyűltek, hogy tüntessenek az amerikai im­perializmus ellen. A koreaiak követelték, távozzanak az amerikai csapatok Dél-Koreá- ból és szűnjenek meg Ja­pánban is az amerikai tá­maszpontok. Pénteken a szakszervezeti tagok milliói rövid munka­megszakítással emlékeztek meg Micsuko Kambáról, akit a rendőrterror ölt meg, a ja­pán fiataloknak a parlament előtt tartott tüntetésénél. A tokiói rádió péntek esti adósában a japán közvéle­mény több képviselőjét meg­szólaltatta, akik hangoztatták, a japánok elhatározott szán­déka, hogy nem hagyják abba a harcot, amíg nem hatályta­lanítják a „biztonsági szerző­dést”, és nem oszlatják fel a parlamentet. venezuelai diktátor hívei, va­lamint „külföldi ellenségek" — nevezetesen Trujillo domini­kai diktátor" szervezték. A merényletet követően a belügyminisztérium elrendel­te a repülőterek lezárását. Ti­los nyilvános gyűléseket tarta­ni. A fegyveres erőket vissza­rendelték helyőrségeikbe: a belföldi és nemzetközi polgá­ri légijáratokat felfüggesztet­ték; az országúti forgalmat el­lenőrzik és harckocsik veszik körül az elnök palotáját. Az ADN jelenti: A Venezuelai Kommunista Párt pénteken nyilatkozatban határozottan elítélte a Betan­court ellen elkövetett merény­letet. A párt felszólította a né­pet, legyen éber minden olyan kísérlettel szemben, amelynek célja a demokratikus rend fel­számolása. Hasonló felhívással fordult az ország dolgozóihoz az 1,2 millió tagot számláló Venezue­lai Szakszervezeti Szövetség is. A KISZ táviratban iidvöiölte a Komszomolt A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a szovjet ifjúság- napja alkalmából táviratban üdvözölte a lenini Komszomol Központi Bizottságát.

Next

/
Thumbnails
Contents