Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-26 / 150. szám
T an-e énnél nagyszerűbb játék!?.., Édesanyja erős karjaiban repül a magasba, visszahuppan a földre, aztán megint föl, az alacsony meny- nyezet gerendáját csapkodja a csöpp lányka haja. Nevet szakadatlanul, amint röpítve ringatja az eleven hinta. Csók a játék vége, csattanó: az anya szinte befalja a kislány fél arcát, hevesen magához szorítja, aztán a levegőben magától „eltartja”, úgy kérdezi tőle: — Ki vagy te a háznál?> Na mondjad, kis virágom. — Tulipán — feleli a gyerek rám mosolyogva. — Mibe vagy te? — kérdi tovább az anyja. — Cserépbe ... Az anya. az apa, a pici lány, a díványon kuporgó tizenhatéves nagylány, a szomszéd legény — valamennyien tudták előre a kérdéseket, meg a felelteket is, hiszen látnivaló, hogy sokszor elismételt családi mondóka ez a félig- meddig titokzatos kérdezz- felelek. Hunyorító szemmel néznek rám, hogyan fejtem meg a mondólcát. — Tulipán — mondom. — Fekete Tulipán ... eddig rendben van. — Ha fekete is, az nem baj, csak egészsége legyen... igaz-e? — szól közbe az asz- szony. — De azt találja ki, az mit tesz, hogy „Mibe vagy? ... Cserépbe!” Lesem a játékosan komolykodó arcokat, s már-már meg? adóan felhúzom a vállam, amikor a szomszéd legény, aki idekísért, suttyomban a meny- nyezet felé vág fél szemével. Reng belé az ablak, olyan hang-tánc kerekedik, amikor kivágom a megfejtett csattanói: — Cserép van a háztetőn! Cserépben nő a Fekete Tulipán! Gyorsan £s hangos kínálással egy egész füstöltsonkát tesz elém az asszony, jó szív- vhV'é's hagyon büszkén, hadd lássa éz a kíváncsi idegen, hogy nem az égi harmat neveli, növeli a „kincsem, virágom” Fekete Tulipánt. Ő, ez a villogószemű barna csöppség, igazi nevén Ilonka, a cigánycsalád tizenegyedik gyereke. — Unoka meg annyi van, hogy azokat összeadni ceruza kéne ... Vagy tizennyolc — mondja az apa. — Ne, te ne! — csattan rá az asszony. Tizenhat van, azt se tudod!? Nevetve torkolja le a férjét, csúfolkodva, de szeme fehérje rávillan az ágú végénél könyöklő száraz kis emberre. Egy pillanatig tart az egész szemháború, aztán vendégnek járó mosollyal kínálja az asszony századszor a sonkát, közben hátrakapja a fejét, mert egy csapat szomszéd gyerek bámészkodik, furak- szik a szobaajtóban. A gyerekek szétrebbennek. Derű, ború, villámlás és napsütés kergető- zik az asszony széles arcán, ötven éves, de negyvenet se mutat; nincs ősz hajszál vastag, fonott kontyában, s azt hiszem, tizenhatéves lányát is éppolyan könnyen hintáztatná a mennyezetig, mint előbb az ötéves Fekete Tulipánt. Eh- nyűhetetlén, mert ha haragszik, akkor is ió kedve van. Reggel viszi a früstököt, délben az ebédet innen a Dankó utcai házból a határban húzódó erdőbe. Odajár facsemetét kapálni, áttolni a család minden éppkézláb tagja, s velük együtt a tápióssecsői cigányság többsége. Akinek itthon nem jut munka, pesti gyárakban, építkezéseken keresi kenyerét. Körülbelül ötszáz cigány él a hatezer lakosú faluban, a Deák-telepen, ahol az ingyenes házhelyeken többé- kevésbé takaros épületeket emeltek. Az egyik család előbbre haladt mint a másik, a szorgalom, az igyekezet azonban általános. Lehet látni piszkos ajtőfünnönyök mögül előkíváncsiskodó borzas, szür- tos gyerekeket, de ahogy mondani szokás: „nem ez a tipikus” Szecsőn. Itt van például ez a család, Tallósi Gyuláék. Tizenegy gyerek már éppen elegendő ahhoz, hogy a legderekabb, legMEGYEI TÜKÖR FEKETE TULIPÁN... szorgalmasabb családot is „leszívja”, mégis ' (állítom és örömmel írom), hogy a Dankó utcai lys házat (és mellette sok másikat is) megnézheti bárki. Nem marad el se kívül, se belül a falu sok parasztháza mögött. Téglaszínű festékkel mázolták fel a földes szobát, konyhát, falvédőpapír a szőnyeg, hófehér az ágyterítő, a falon kis állványon néprádió. Csinos, tiszta a szoba. El is férnek, mert csak a gyerekek kisebbje lakik itthon. Templomba ugyan nem járnak, de szentképük van éppúgy, mint a faluban a módos, hívő paraszt családnak, csakhogy Fekete Tulipánék praktikusabb céllal akasztották az ágy fejéhez a képet — dísznek. Kertjük szomszédos a legidősebb lányuk, telkének Ott még „csak” öt gyerek van. A fiatalok oszlopos, verandás házat építettek. Két tágas szoba. A bútorzat még a legszükségesebb, de ragyogóan tiszta térítők és modern világvevő rádió az éjjeliszekrénye Jólesett mindez: Fekete Tulipán rejtélyes családi mon- dókája, az anya nem fásuló harsány szeretete, a jó szívvel kínált sonka, a büszkén elő- mutogatott házi ékességek, de legjobban talán mégis az a kis történet tetszett, amit a szomszéd fiatalember, Maka Pád mesélt két bőrkabátról és egy viharlámpáról. Ez c fiatalember most Pesten dolgozik a Földművelésügyi Minisztérium egyik műszaki raktárában. Dolgos, eszes, szerény fiatalember. Az ..egyszeri cigány” története helyett hallgassák most az övét: — Méhészek jöttek Egerből, idehozták a kaptárokat a mi erdőnkbe gyűjteni. Mi ott segédkeztünk nekik. Mikor ha- zakésziilődtek, összepakoltak, éjszaka volt és a nagy hurcol- kodásban ottfelejtettek egy rövid meg egy hosszú bőrkabátot, egy viharlámpát, s az egyik bőrkabátban mindenféle igazolvánnyal kitömött levéltárcát. összeszedtem a holmit az erdőszélen. Az igazolványon ott volt a név, lakcím: Lasko- vics László méhész, Eger, Csikó Sándor u. 70. Reggel hatkor mentem a postára.' Nyolckor nyitottak. Feladtam egy távira- tot, hogy itthagyták ezt meg ezt. Aztán mentem a rendőr-% ségre is. Ott az kérdezték, „hát a pénz hol van a tárcából?” $ Nem volt pénz — mondom. % Majd kitettem a lelkem, hogy % nem volt. Nem hitték, mert a £ cigány az cigány. % — Csak akkor hitték el —j vág közbe Tallósiné — amikor £ visszaírt Egerből a méhész, $ hogy mindent megkapott... % Es küldött is a Palinak száz f forintot, a becsületes megtalá lónak szánt jutalomképpen...{ (most aztán villámUk az asz-; szony széles arca) , az a baji kérem, hogy egy kalap alá ve- % szik a cigányságot. A cigány az $ tolvaj, az koszos, meg minden. \ Ha egy cigány csinál valamit, \ rossz szemmel nézi az egész % cigányságot a falu. Ha egy pa- ! rasztember csinál valamit, ak- kor csak az 5 nevét emlegetik, % a többit békén hagyják. Miért % bűnhődjön egy miatt a többi!? \ A cigány se mind egyforma. ! Abban is van jó is, meg rossz f is. f Egy szuszra kiöntötte Tallösi-i né a mérgét, aztán úgy, mint'{ jóelőbb, most is átvált a hang-! ja. meg az arca is egy szem- j villanás alatt a lágyabb indu- ! latra: — Vannak, akik megbecsül lik a cigányt, persze azt, aki\ megérdemli. Ott van a tanács-< elnök. Deák elvtárs, segít az! mindenben. Kiosztotta a ház-í, helyeket, még téglát, gerendát! is kaptak a cigányok a régi! erdésztanyák bontásából. Ott j vannak a házak, már fel is! építették őket az erdőszélen, az! agyagbánya mellett. Tudom, í hogy nem az övéből adta Deák! elvtárs. de nem hiányzott so-j ha a pártoló jó szó a szájából.! amikor a cigányság ügyeit in-': tézte. ügy is hívják most azt a falurészt, hogy Deák-telep. Mi kezdtük így nevezni, aztán rajtaragadt. Deák elvtárs többet szerzett már életében, mintha szobrot kapott volna a falu, főterén. hiszen az agyag ősi falu- részt Deák-telepnek titulálják az unokák is. ameddig a világ világ lesz. Szép jutalom, de olyan élőién ez. amelyért minden nap „rá kell dolgozni”, (a sok más tennivaló mellett is), mert nem közömbös sem a jelenneik. sem a jövendőnek milyen lesz. hogyan formálódik kívül-belül a Deák-telep. Most még akárhogy is nézzük, „kirí" a szecsöi utcák sorából ez a telep, hiszen olyan új oa- rasztházakat látni lépten- nvomon, hogy rá illenének a falusi élet idülplakátjaira. Könnyebb lenne megszámlálni az évek óta érintetlenül hagyott szecsői öregházakat, mint az úiaíkat. vaqy a régi fundamentumon újjáformáltakat. Jelentős eseményt hozott a mai nap a falunak: az esti Ci- qányháború-t. Nem a Deák-telepen, hanem a művelődési ház színpadán. Kint vannak a rózsaszínű plakáiok a falu fő helyein és elfogyott előre minden jegy. A plakátokon ott van Maka Pál (a bőrkabátos történet hőse) neve és a többieké: Maka Árpád, Danyi Károly, Gáspár Károly, Tallósi Júlia. Ürmös Mária, Vrmös Rozália és Maka Rozália. Cigánylányok és legények. Tüzes táncokkal, dalokkal szerepelnek ők is a háromfelvonásos darabban, amelyet Ofella Sándor, a szecsöi öntevékeny kul- túrcsoport vezetője írt. Egy jóképű zenekonzervatóriumba járó cigánylegény és a tanítónő szerelméről szól a történet. Van benne féltékeny cigánylány, vannak előítéletekkel szembeszálló és a régi nótát fújó emberek, nóta, tánc, muzsika és jó adag szentimenta- lizmus. de mondanivalóját így is értik, akiknek szánták; arról beszélnek a szereplők, amit a Danlkó utcában Tallósiné mondott. Hogy „ne vegyék egy kalap alá a cigányokat”. Es a zsúfolt terem, az egyre újuló vastaps — úgy érzem — válaszféle a ,fkát, teljesíteni is kell feladatát. A falu érdekében. Mert tennivaló akad bőven; a termelőszövetkezet rengeteg anyagi és kezdeti érzelmi gonddal küszködik. Mennyire kellene a felvilágosító szó nekik is! Vagy itt van a szóban- forgó cigánykérdés, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem. Nagyszerű és pedagógus kultúrotthonigazgatóhoz ülő feladat lenne összeverbuválni őszre a dolgozók iskoláját, ahol a négy-öt osztályt végzett cigányfiatalok továbbtanulhatnának, . folytatnák, amit most ezzel a szerepeléssel megkezdték. Mert ez lenne a következő lépés. Ha eljöttek munka után éjfélig, egy óráig próbálni, s vállalták, hogy utána hajnali fél háromkor felkelnek a pesti munkahelyre induló vonathoz, biztos eljönnek a könyvek mellé is tanulni. Csak kézen kellene fogni őket. Fekete Tulipánék háza tája kívül-belül rendes. Van bútoruk, ruhájuk. De lesz-e, azaz mikor lesz és melyik lesz az első könyv ott a rádió mellett a kis polcon? Kovalik Károly desre. Először szerepeltek együtt a művelődési ház színpadán a sok szép sikert megért szecsöi színjátszók a cigányfiatalokkal. Meséli Ofella Sándor (ez a csupa lobogás kis ember), hogy eleinte húzódoztak a közös szerepléstől az együttes régi tagjai, de a színpad összekovácsolta őket. A közönség háromszor-négy- szer is újrázott a cigánytáncok, dalok után. Sokáig nem felejtem el az este egyik pillanatát. Tallósiék tizenhat éves nagylánya énekelt egy bánatos, szilaj cigánynótát. Dübörgött a taps, meg a „hogy voooót”, ő meg csak állt az összecsapódó függöny előtt. Nézett, nagy kereík barna szemekkel, előre a vakító reflektorfénybe. Öt tapsolják! Az a parasztasszony is, ni, aki pici taknyos korában ugye kizavarta az udvarából a többi gyerek játékából, az a fiatalember is, aki trágár szavakat kiabált utána a templomkert mellett a múltkor. Erezte most, hogy valami csuda nagyszerű történt. Ügyetlenül, egyenes derékkal meghajolt egyszer, kétszer, sokszor, szemével anyját kereste és belegabalyodott a bordó bársony- függönybe. Ez volt életének legszebb estéje. Dp lesz-e több is? Ofella Sándor egész estét betöltő cigányműsoron töri máris a fejét. Sajnos csőik őt emlegethetem. Azért sajnos, mert egyedül van. Nem győzi. Beteg, leszázalékolt ember, mégis többet szalad, dolgozik, (jegyet árul, jelmezt cipel, ír, ha kell, játszik), mint hat más. Érthetetlen sőt ennél is súlyosabb jelző illene ide) hogy a művelődési otthon igazgatója, Cseri elvtárs, az iskola igazgatóhelyettese csak előkelő idegenként járt a művelődési házban. Mert minek nevezzem azt a közömbösséget, hogy míg hónapok óta feje tetején állt az előadás előkészítésének lázában a kultúrotthon, ö csak be- bekukkantott, s végül megtisztelte jelenlétével a főpróbát. Tudomásul kell vennie, hogy a művelődési ház igazgatói posztja nem üres cím vagy rang. Aki vállalja ezt a munREGGEL VOLT MAR... — Soha többet! — mondotta határozottan. — De miért? — Választanod kell. Vagy én, vagy a feleséged! — Tudod, hogy... — Én csak azt tudom, hogy ez így tovább nem mehet. Hallgatott a férfi. Érezte, hogy Esztinek igaza van. Meddig lehet folytatná ezt a kát- laki életet? A feleségét, Margitét szerette. Boldogok is voltak. Azt hitték, mindig így lesz. De múltak az évek s hiába várták a gyereket. Margit meddő maradt, mint a kiszáradt fa. Járták az orvosokat. S ők egyszer kimondták az ítéletet: Margitnak soha nem lesz gyereke. Hetek múltak anélkül,----------------------- hogy megölelte volna asszonyát. És Eszti? Három hónapja ismerte meg közelebbről. A délutáni zivatar bekergette őket egy élhagyott, nagy bunkerbe, amely még a háborúból maradt, a gyár közelében levő grundon. Éppen műszak vége volt, s a többiek már vagy kiértek a kapuhoz, vagy az üzemben rekedtek. Egyedül álltak a nagy betonépítmény homályos folyosóján. Szakadt az eső. Eszti reszketve állt a fal mellett. Egy csattanó villámnál a férfihoz húzódott. A férfi karjába kapaszkodott. Istvánban valami melegség áradt szét. — Ne féljen. Amikor vége lett a viharnak, egymásra néztek. így kezdődött... S aztán a város másik sarkán találkoztak, hogy ismerős ne lássa őket... Margit megsejtett valamit Egy nap Eszti levelet kapott. „Hagyd az uramat! Keress magadnak nőtlen embereket, ha nem bírsz magaddal!” Á levél megmérgezte bol- -— ■— dogságukat. S most, ezen a nyári hajnalon •kicsordult a teli pohár. — Vagy én, vagy ő! — ismételgette Eszti. — Vagy kellek nappal is, vagy ne ketl- jek éjszaka sem! — Margitét nem szeretem. — Válj el tőle. Költözz hozzám. — Majd este megbeszéljük — próbálkozott István. — Nem! Vagy úgy jössz, hogy itt is maradsz, vagy ne is gyere. Nem érted? Nem bírom így. Akarlak. Mindig Egészen. István nézte a lány barna szemében gyulladó tüzet. Dönteni kell . . . ! — Este hétkor. Készíts helyet, mert végleg itfcmaradok; — Hétkor — ismételte a lány gyorsan. — Ne felejtsd el, holnap kezdődik a szabadságom. Ha hét óráig nem jössz, még ma este hazautazom Kisújszállásra. A férfi magára kapta kabátját és mielőtt kilépett volna a szobából, szétnézett. Az olcsó, repedt tükör, néhány ízléstelen gipszfigura, falra akasztott családi képek jelentették a szoba minden díszét... Hosszúnak tűnt a délelőtt-------------- a gyárban. A g ép mint egy betanított, engedelmes állat, egyenletes szusszanásokkal nyelte, fogyasztotta az acélrudat. Fehér sugárban ömlött a forgófejre a hűtőolaj. A vályúban egymás után koppantak a kész csavarok s a gép mögött szeszélyesen csavarodtak a fémforgácsok fénylő, liláskék spiráljai. István keze automatikusan járt, szeme gépiesen követte kezét. Eszti vagy Margit? Eszti vagy Margit? — kattogott, búgott elő a gép zúgásából. Dél lett, azután két óra. István kész tervvel indult hazafelé. Margit délutános, nem lesz otthon, összecsomagolja a fehérneműit, ruháit, levelet hagy az asszonynak és elmegy. Maradion ott minden. Együtt vették a bútorokat, szőnyeget, rádiót. Legyen »VWHWXWXVWWVWWXWWWWWWWVWWWVWWWWWVWWWWVWWVW Móritz Valéria: Távol vagy városom Pár nap előtt még messze voltam, Intett a váci állomás És a jól ismert házak sorban ' Apám, anyám, s a kis Tamás. Azután újabb tájak jöttek; Budapest, Szolnok, majd Arad, Brassó után havasok, völgyek Kékjével töltött virradat. Reggelre már Bukarest várt rám. Újonnan épült, szép, szabad, Óriás sajtópalotáján. Égett a fény s az ámulat... Ismét tovább... A gyors iramlott Síkságon, lápon, réteken Csarncvodán át míg lehajlott Constanta estje fényesen. Most újra új nap ég felettem Előttem tenger zúg, .sikong, Szilaj kedve szétárad bennem, A távol néma, nincs ma gond. Hol ég és víz öleli egymást Csak sejteni a szél neszét. Buszadt fclleg áztatja folyvást Lecsúszni látszó köntösét. Sós szél szalad, borzong a tenger, Hab habra csap, magasra lép, Fehér sörényét rázza kedvvel Megannyi hullám mely sötét. Néhány sirály gyémántfehéren A vízre ül — s én hirtelen, Amíg a tengert egyre nézem, Hazámba vissza érkezem. Virágot, parkot ittfelejtek. Távolban látszik pár torony, Kanyargó utcák, kedves kertek; El nem felejtett városom. Eszti felkönyökölt. Reggel --------volt már. — Soha többé ne gyere ei, Pista! A férfi már félig felöltözve Ilit és éppen a cipőjéért akart Lehajolni. A lány hangjára megfordult. — Mit akarsz? Nem értem. — Ne gyere el soha többet! — ismételte és a lámpát nézte. A férfi értetlenül állt. Még érezte az éjszaka zsibbadtságát és az ágyra meredt. Mi történt Esztivel? — Mit akarsz? Megbolondultál? — Nincs értelme az egészJÉCSAI ANDOR: nek. örökké bújkálni, mint egy tolvaj. Csönd. A férfi fontolgatta, mit is mondjon. — Már nem szeretsz? Van valakid? A lány legyintett. Szőke haja csillant a fehér párnák közi*
