Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-03 / 130. szám
MST MEGYEI i/CíHao I960. JŰNITTS 3. PÉNTEK EZ IS MEGTÖRTÉNHET? Kezemben a papír, rajta a sokszorosított szöveg: „A Magyar Népköztársaság Művelődési Minisztériuma * érettségiző tanulók részére, külföldi ösztöndíjas nyilvános pályázatot hirdet.” Külföldi ösztöndíjjal tanulmányok folytathatók: a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a Csehszlovák Köztársaságban. Általános tudnivalók: valamennyi pályázatot elnyert személy részére ösztöndíjat, menzahasználatot, kollégiumi elhelyezést, útlevelet, évenként egyszer utazásra szóló vasúti költséget biztosítunk. Feltételek: kitűnő és jeles átlageredmény ; minden szempontból kifogástalan magaviselet; megfelelő egészségi állapot... A pályázati felhíváshoz csatolt háromoldalas mellékleten mintegy 150-féle egyetemi és főiskolai tanulmányi ág felsorolása következik: a TV-rádió- gyártás technológiájától a nukleáris műszergyártásig. A pályázat feltételeit ismertették a ceglédi Kossuth gimnázium érettségiző növendékei előtt is éppúgy, mint az ország összes középiskolájában. Radványi Nagy József örömmel közölte a hírt az osztályokon. Boldogság a tanárnak, ha szépnek láthatja diákjai jövőjét, különösen akkor, ha úgy, mint ő is — küzdelmes diákkorra emlékszik vissza; a taníttatásra összekuporgatott pengőkre, a keservesen megszerzett oklevélre. Hallgattam Radványi igazgató történetét, olvastam a pályázat sorait, s arra gondoltam, amire olvasóim is, hogy „Hej, de mennék én, csak még egyszer 18 éves lehetnék!” Hát hogyne;. i Képzeljük el: négy-öt év Berlinben vagy Prágában, Leningrádban, Moszkvában. Játszva megtanul az ember egy nyelvet, kitűnő szakmát szerez egyetemi szinten, világot lát, utazik, él — teljesen ingyen — és 22—23 éves fejjel hazajön, mint több nyelvet beszélő kész szakem- ber. — Van nekünk jó néhány ilyen gyerekünk már — me- séli Radványi igazgató. Fújja } a füstöt és „fejből” idézi ^ mindnek «evét, sorsát. ^ — Túlik Károly a Szovjet- ^ unióban végzett, most vas- ^ útépítő mérnök. Mucsi Fe- ( renc történész vele együttj tanult kint. Most a Munkás- \ mozgalmi Intézetben dolgo- \ zik: Juhász Mihály Lengyelországban végzett ve- j gyészmémök, a Szolnoki Cél- ] lulózegyár igazgatója. Tavaly j kint jártam a Szovjetunióban í egy pedagógusküldöttséggel; és megkerestem a „mostani” í ceglédieket. A Lomonoszov< egyetemen tanul Herceg 1st- < ván törteli parasztgyerek. Vil- j lamosmérnök lesz. Szepesi í Emese nyelvszakos ugyanott. I Hallgatom, s képzeletben \ magam előtt látom a képes- \ lapokról, filmekről jól is- j mert, impozáns épületóriást, j a Lomonoszov egyetemet, ezt j a könyvtárakkal, sportpályák- j kai, klubbal, színházzal, \ uszodával praktikus kénye- \ lemmel berendezett, nagysze-j rű egyetemi „várost” és akár-! hogy is tagadnám, irigylem! az ott tanuló fiatalokat. Igaz, nem könnyű eljutni j a szovjet, német, csehszlovák egyetemekre; kitűnő vagy jeles érettségi bizonyítvány! kell hozzá és legalább alapfokú orosz vagy (az NDK-ba és Csehszlovákiába) német nyelvismeret:.. dehát egy jeles tanuló számára, gondolom, ez sem akadály. Természetes lenne tehát, hogy ezek után „a cipőjüket elhagyva” rohan mind a 30 ceglédi kitűnő és jeles tanuló az igazgatói irodába, hogy jelentkezzék a felvételire. — összesen ketten jelentkeztek ... — A harmincból?! — Igen ... Sajnos, a kettőből is csak egy maradt, mert a másik lemondta folytatja az igazgató, aki maga sem érti, mi ennek az oka. — Benedek Péter jeles rendű fiú, közeazdasági pályára készül, ö menne. SzóKÖNYVESPOLC ez élményt, változatosságot jelentett életükben. Ez az őszinte ábrázolási mód azonban — érzésünk szerint — némileg félrevitte az írót. Nem tudott egyetlen emberben sem igazán szimpatikus, „egészséges” figurát megrajzolni. Leginkább a parancsnok, Paulo alakjában sikerült megközelíteni ezt az egészséges, meggyőződéses típust, de a többiek alakjánál az ember úgy érzi, az író szinte szándékosan, a figura jellemétől elütően vázol fel olyan szokásokat, amelyek zavarosabbá, érthetetlenebbé teszik annak tetteit, jellemét. Ilyen elsősorban a politikai biztos, a „káderes” Jean alakja, de ilyen a többieké is. Chabrol realista művész, s ennek bizonyítéka ez a regénye is. Ugyanakkor: nem mentes a mai francia irodalom bizonyos köreinek miszticizáló, az emberi jellem élességét feloldó törekvéseitől sem, ennek hatását érezhetjük regényében. Az „egy emberrel több”, az ismeretlen ember a partizán- csoport vesztét okozza, az SS kezére juttatja nagy részüket. Mégis: Chabrol nem úgy fejezi be könyvét, hogy abból a harc pesszimizmusa csendül ki, hanem úgy, hogy érzi az ember, nem volt hiábavaló a küzdelem, sokak, nagyon sokak folytatják azt tovább, az ellenség csak időleges, részleges győzelmet arathat azokon, akik szabadságukért, népükért küzdenek. Ez a befejezés ez az eszmei mondanivaló feledteti a jellemek megformálásának gyengéit, s a könyvben igazi vérbő, cselekménydús olvasni valót talál az érdeklődő. (Európa Könyvkiadó.) HOVANSCSINA Muszorgszkij operája filmen m Italo Calvino: A KETTÉSZELT ORGROF oiyan xeiej me Lenen cu&uyhcu»i> nyújt mint Leonova a női főszerepben: Máriáéban. A kórus is elsőrendű. Sajnos a megfilmesítés nem olyan tökéletes, mint a zene, mert a rendező egyszerűen filmre fényképezte az opera számos jelenetét a színpadról, ami a filmszerűség rovására megy és ahelyett, hogy fel- építettp volna a XVII. század Kremljét, azt mint az opera díszletét adja nem egyszer. Ezzel sajnos csökkenti és nem kis mértékben csökkenti azt a maradéktalan élvezetet, amit a zene nyújt az eredeti opera formájában. Máté Iván J. P. Chabrol: EGY EMBERREL TÖBB érettségiző ceglédi gimnazistáik között, akik pedagógusnak készülnek évek óta (ez a szak szintén nem szerepel a külföldi ösztöndíj-pályázatban) és nehéz lenne erről a kívánságról lemondani. Körülbelül ezek az elhangzott érvek. Van köztük érthető és van vitatható. A minisztérium valóban késett, sokkal korábban kellett volna jelezniök a diákok számára ezt a lehetőséget. Az is érthető, hogy ha egy fiatalember évek óta „elkötelezte" magát valamilyen pályára, azzal a gondolattal kel, fekszik, hogy — mondjuk — tanár lesz, nehezen vált át (még előnyösebb helyzet ígéretével sem) más hivatásra. Az Özvegy édesanyát és a kedvéért lemondó fiút is értem (a fiú érzéseit inkább, mint az anyjáét), de azt hiszem. sokféle ki nem mondott kérdés húzódik meg a „harmincból egy” problémája mögött. Bonyolultabb, mint amennyire a válaszok tükrözik. Nem akarok igaztalanul megbántani senkit, „vádolni” még úgy sem, de úgy érzem, hogy a feltűnő aránytalanság mögött ott lappang — kimondhatatlanul — az a probléma, hogy a ceglédi munkás- és parasztfiatalok még mindig nem tudják felmérni a külföldön végzett tanulmány jelentőségét. A másik: túlságosan jó dolguk van ahhoz, hogy értékelni tudják: milyen lehetőségeket szalasztottak el! Egy biztos: évek múltán a most szóbanforgó szülőik és gyermekeik részéről pro és kontra szemrehányás lesz a vége. Félreértés ne essék. Ez a cikk nem valamiféle propagandaíratnak készült annak érdekében, hogy a külföldi ösztöndíjpályázat esetleges meglhosszabbítása után felfelé kerekedjen az a bizonyos mai nagyon soványka ceglédi szám. Nem hosszabbítják meg a határidőt. Nem akarják „lasszóval” fogni az ösztöndíjasokat, hiszen az egész ország számára mindössze 151 ösztöndíjas helyet tudott biztosítani a szóbanforgó külföldi egyetemeken a Művelődésügyi Minisztérium. Tehát „nem dőlt össze a haza” a ceglédi 30—1 miatt. Mégis még egyszer ki kell mondani: — De jó dolgotok van .; ceglédi gyerekek! Kovalik Károly Gvermek-könyvankét Gödöllőn ba jött még Reményi Tibor is. ö első lett az országos tanulmányi verseny megyei döntőjében. Jelentkezett is a Szovjetunióba, villamosmérnöki szakra, de özvegy édesanyja sírdogálni kezdett a hírre, hogy nem altar elszakadni a fiától olyan „hosz- szú” időre. Ez az a helyzet, amikor nem tudja az ember, dühöngjön vagy nevessen. Mindenesetre keressük az okokat. Beszéltem diákokkal és szülőkkel, s ilyen feleleteket hallottam: Egy fiú: — Rövid volt a határidő: A ballagás előtti napokban érkezett meg a pályázati felhívás, pontosan május 12-én és 28-ra vissza is kellett küldeni a jelentkezők „listáját”. Ez a dilemma egyik forrása. Hiszen már jóelőbb beadtuk a hazai egyetemekre a kitöltött kérdőíveket. Az éwégi hajrá kellős közepén jött és zavart keltett a minisztérium késői felhívása. Nem tudtuk „megrágni” eléggé. Egy mama: — Tudom én jól, hogy nagyon előnyös lenne a gyereknek. özvegyasszony vagyok, levenne rólam anyagilag minden gondot. Dehát ki tudja,, meddig élek, beteges vagyak, ^ azért inkább többet dolgozom, £ csak együtt lehessek a fiam- £ mai. Nem hiszem, hogy £ megakadályoztam őt az ér-J vényesülésben, haladhat előre J éppúgy itthon is. Egy másik fiú: — Én orvos szeretnék len- ^ ni. Gyerekkorom óta ez a vá-; gyám. Kitűnő tanuló vagyok J elejétől végig. Jelentkeztem, J s van remény, hiszen tavaly J csak Ceglédről 32-en kérték \ felvételüket az orvosira és í közülük 20 be is jutott. Most í mindössze öten jelentkez-! tünk.:. Én nagyon szívesen ! mennék külföldre tanulni, de í orvosi pályára nem vonatko-! zik a felhívás. Szinte kizá-! rólag műszaki, technikai pá-! lyákról van szó benne. Én ! ezzel magyaráznám a feltűnői „részvétlenséget”, ami nem í is az tulajdonképpen, hiszen; nagyon sokan vannak a most' Utolsó lapjáig izgalmas, ér- ! dekfeszítő regény, remek stí- ; lus, nagyon szép és tanulsá- i gos mondanivaló. így lehet- : ne summázni Chabrol köny- ; vének értékét. A fiatal \francia írónemzedékhez tarto- ; zó művész írásai nem isme- ; rettenek a magyar közönség ; előtt, hiszen két regénye s a i Nagyvilágban több elbeszélé- i se is megjelent magyar nyel- i ven. E művek alapján rend- \ kívül tehetséges, sokoldalú j művészt ismertünk meg, aki- • nek jellemábrázoló képessé- \ ge, hangulatteremtő ereje ; magával ragadja az olvasót. \ Mostani regényének témája \az ellenállási harcból szárma- \ zik. A hegyekben levő : francia partizánok rajtaütnek 1 a kisváros börtönén, s kisza- \ badítják onnan halálra ítélt ! társaikat. A rajtaütés után j azonban kiderül: egy ember- \ rel többet hoztak ki a bör- í tönböl, mint ahány halálra- i ítélt hazafi ott volt. Ki ez az ! ember? Olyan hazafi, akiről \ ők nem tudtak? Közönséges \ bűnöző? Besúgó, aki az í egész partizáncsoport vesztét l okozhatja? í Sok-sok kérdés, s ezeknek \ a kérdéseknek a megoldása 1 alkalmat ad az írónak arra, ! hogy az ellenállási mozgalom \ ezernyi alakjával, tettével is- ; mertessen meg bennünket, s \ arra is, hogy rámutasson: az ; ellenség elleni harcban egy \ pillanatig sem lehetünk enge- \ dékenyek, ingadozók, mert az ! vesztünket okozhatja. ! Ugyanakkor: Chabrol meg- I mutatja azt is, hogy az ellen- S állási mozgalom nagyon sok- ; féle embert gyűjtött össze. I Olyanokat, akik meggyöző- désből vállalták a harcot, s \ olyanokat is, akiknek pusz- >tán kaland volt ez, akik í csak azért harcoltak, mert NEM MINDENNAPI ZENEKAR JVI incsenek ugyan különle- ges hangszereik. Zenész éppen annyi van, amennyi a fúvósoknál dukál. A nap is csakúgy villog a kürtökön, mint más „rezeseknél”, amikor derült időben végigtrombitálnak a főúton. Amiért az ember jóízűen mosolyogni kezd, annak más oka van. Szép, barna egyenruhában együtt masírozik az ■őszhajú dobos a hónaljáig érő fuvolással. Hát még ha hozzámondom. hogy a hosszú nadrágok között két szoknya is jár. Két nő! Ez egyenesen csodaszámba megy „rezes mértékkel” mérve. De azért kalapját, kendőjét megemeli a szíves közönség, jutalmazva a szép zenét, köszöntve rokont, ismerőst. Ez a konzervgyári fúvós- ; zenekar. Dr. Vecsei Zsigmond, a zenekar helyettes vezetője most itt ül velem a zeneiskola igazgatói szobájában. — Hány tagú a zenekar? — Negyvenegy hangszer — mondja kitérően, talán azért, mert a trombitákról tudja, hogy belátható időn belül nem jelentenek beteget. — S mióta jászának együtt? — Tíz esztendeje... őst a vasárnapi megyei fesztiválra készülnek. Műsorukon: Wagner, Verdi. Dvorzsák művei szerepelnek. Hanem lássuk, hogy e pálmát elnyerni készülő gárda kikből áll „civilben”. — A fele gyári, a fele zeneiskolás. — A legidősebb? — Kalma Béla, hatvanöt esztendős. Kisdobos, öt évtizede perget. — A legfiatalabb? — Az is kisdobos. Tizenhárom éves és lány. — S ha már a „leg’’-eknél tartunk, ki a legderekabb? — Szűcs Zoltán. Mindössze 14 éves. Ügyes, tehetséges, szorgalmas fiú. Kétszeres dicséret illeti: tehetségéért, s azért is, mert szülők nélkül, öreg nagyanyja kezében vált ilyen fiúvá. zzel tulajdonképpen vége is e rövidke interjúnak, de két ember nevét még le kell írni. Az egyik a most távollevő vezető — Simon István — neve. Az ő érdeme, hogy nemcsak jó színvonalú, de zeneileg is kultúrált a nagykőrösi zenekar. A másik: Kovács Sándor, a konzervgyár igazgatója, akivel itteni igazgatósága alatt még egyszer sem esett meg. hogy ne segített volna „rezeseinek", amikor valamire szükségük volt. (t. gy.) Mulatságos, színes, pihentető olvasmány a tehetséges olasz író kisregénye. Valóság és mese világa ötvöződik itt össze elválaszthatatlanul az olvasó mulatságára, s az író szándékának megvalósítására. Régen történt a dolog. A császári csapatok a törökök ellen harcoltak. Egy őrgrófot a törökök ágyújának golyója kettőbe szelt. Az orvosok egyik felét össze is varrták, de ez: a rosszabb ik fele volt. Ez tér haza, ez teszi tönkre környezetének életét, ez elől menekül mindenki. De egyszercsak felbukkan az őrgróf másik — jobbik — fele is. E két fél harcából, párhuzamba állításából születik a könyv mulatságos, szórakoztató története, amely egyben az író szándékát is megvalósítja: megmutatni azt, hogy az embernek vannak jó és rossz tulajdonságai, minden ember két „félből" áll, s az emberen és környezetén múlik, hogy melyik fél lesz a győztes, mely tulajdonságai lesznek uralkodókká. Persze, mint a mesékben mindig, itt is a rossz elnyeri büntetését, a jó pedig méltó jutalmát. Mégis többet mond ennél a könyv: azt, hogy csakis a jónak lehet helye a világon, hogy csakis olyan társadalomnak, . amely nem a rosszra, hanem a jóra neveli tagjait, ahol ismeretlenek a háborúk, amelyek „kettészelik” az embereket, legtöbbször felszínre hozva belőlük azt, ami rossz, ami elvetendő. A könyv hőse ilyen társadalomban végzi sorsát, s ezzel az író jelképpé, nagyon is mai jelképpé teszi meséjének mondandóját. (Modern Könyvtár, Európa Könyvkiadó.) m — Egy német esztétikus írta egyik könyvében, hogy az orosz irodalom múltszázadbeli óriásai között Dosztojevszkij volt az első, akin nem érezte a nyugatos ízt, aki az orosz lélek legmélyebb rejtelmeibe szállt alá, amikor embereit ábrázolta. Valahogy így ér mm magam mindig Muszorgszkij zenéjének hallatára is. Anélkül, hogy Csajkovszkij nagyságát egy jottányival is csökkenteni igyekeznék, azt kell mondanom, hogy az orosz operairodalomban Muszorgszkij zenéjében szólal meg először legősibb és j legöszintébb hangján az orosz \ nép. i Nem véletlen, hogy két leg- i ismertebb operájának cselek- ! ménye a XVII. század Orosz- í országába visz el bennünket, ! vagyis abba az időbe, amikor j az ősi. bizantinikus hitben élő ; Oroszország megújulásának ; kísérletei folytak, amikor az \ újítással, az abszolút királyi $ hatalom bevezetésével szem- \ benálló feudális és néoi babo- '■ nára támaszkodó óhitű papi körök minden módon igyekez-^ tek megakadályozni az újí- ^ tást. A Hovanscsina is ebben £ az időszakban játszódik, a £ modern Oroszországot meg- f teremtő Péter cár abszolu- £ tisztikus törekvéseivel szem- ^ benálló sztrelicek vezérei: a Hovanszkij hercegek küzde- % nek Doszifejjel, az óhitű pap- % pai együtt „z ósdi, feudálisán £ patriarkális Oroszországért és £ buknak el végül is, mert a í; történelmet nem lehet vissza- forgatni. És elbukik a moder-i nebb Galicin herceg is, kis í udvari praktikáival együtt, az óhitűek pedig a sztrelicek leverés^ után Doszifejjel az élükön, inkább a máglyahalált választják, mintsem megadják magukat Péter cár testőreinek. A történelmi osztályok véres küzdelme, az el- nyomottságában vallásos fanatizmusba menekülő nép és e fanatizmusra épírő Doszifej konzervativizmusa birkózik a dallamokban. A két Hovansz- Hit alakító Krivcsenuia p« Grigoriev. főleg a Doszi- fejt játszó Rejezen éppen A könyvhét alkalmából a gödöllői nőtanács és a Móra Ferenc Könyvkiadó könyv- ankétot rendezett Gödöllőn. A művelődési otthon kertjébe meghívták az általános iskola alsó tagozatos hallgatóit, akik Szepes Mária írónő, a Pöttyös Panni szerzője és Szász Eta előadóművésznő meséi után elmondták véleményüket nemcsak a műsorban szereplő művekről, hanem mindarról, amit szívesen olvasnak — vagy olvasnának. A talpraesett, művelt gyerekek fegyelmezett viselkedése és értelmes hozzászólásai, vidámsága és elragadó könyvelemzése kétségtelenül sok tanulsággal szolgált. A Pöttyös Pannit ismerték és szerették — a sorozat hősnőjének életéről kifogyhatatlan tudnivalóik vannak. Pontosan emlékeznek, hogy az első a piros pettyes, a második a kék, a harmadik a sárga s a legutóbbi a zöld kötet. Szász Eta a közismert meseposztócska felrakásával aratott nagy sikert. Közvetlen, kedves mesélését ugyanis kis posztódarabokból alakított képekkel kíséri. írók és olvasóik találkozását, úgy látszik, nemcsak érett korúak számára érdemes rendezni, de gyerekeknek is. Reméljük, sok hasonló, kedves ajkaimat szerveznek még a könyvkiadók és nőtanácsok, iskolák és óvodák.
