Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-24 / 148. szám
196«. JÚNIUS 24. PÉNTEK "\/ű'vlaD 5 Váljék még szélesebbkor», népi mozgalommá Az MSZBT Pest megyei elnökségének tanácskozása remekül hasznosíthatnánk Pest megyében is, hiszen rengeteg a televíziótulajdonos — Demeter Sándor közölte: ez ügyben már javában folynak a tárgyalások a televízió vezetőségével. Szabó Pál, a Szovjetunióban tanult fiatal mérnök azt mondta: — Nálunk, a Csepel Autógyárban nagyrészt a szovjet műszaki szakirodalomnak köszönhetjük a jó eredményeket. És ha valaki oroszul tud, már tájékozódhat az egész világ szakirodalmában, hiszen a Szovjetunióban minden jelentősebb külföldi művet lefordítanak. Szabó Pálné kedves, öreg, fejkendős dunabogdányi parasztasszony szovjetunióbeli élményeiről beszélt. Lenin elvtársról, aki aludni látszik a Mauzóleum üvegfala mögött, Bölcs Jaroszláv ragyogó templomáról, a kedves emberekről és az utazásról. A hozzászólásokból az eredmények mellett a munka nehézségei is kibontakoztak. AZ MSZBT-nek nincs szervezeti megkötöttsége, kevés a pénze (pl. a járási szervek nehezen tudnak értekezletet összehívni, mert nincs fedezet útiköltségre), kevés a propagandaanyag. Aztán vita parázslóit: az MSZBT kizárólagosam vagy más szervekkel karöltve, összeolvadva végezze-e a barátság ápolását? Mire Hegedűs elvtársnő megnyugtatta az elnökséget: útiköltség fedezésére és képekre, írásos anyagokra ezentúl valamivel több pénzt tudnak biztosítani — mire megvitatták az oroszszakos tanárok továjikképzésének,. kérdését — az előbbi vita hullámai is elcsendesedtek. Helyeslőén hallgatták, mikor Marosi elvtárs az MSZBT kongresszusán elhangzottakat idézte: — A szovjet—magyar barátság ápolását a tömegszervezeteken, a munkahelyeken keresztül a nép, az egész nép ügyévé, széleskörű mozgalmává kell tennünk; Megalakult az Európai írószövetség Június 21-én Rómában megalakult az Európai írószövetség. A szövetség első elnökévé Angiolettit választották. Az alelnöki tisztséget Bazsan (Szovjetunió) és Chamson (Francia- ország) tölti be. Az Európai írószövetség főtitkára G. Vigo- relli (Olaszország) lett. A szövetség központja Nápolyban, titkársága pedig Rómában lesz. Ital, felelőtlenség, könnyelműség Ebben a három szóban foglalható össze szinte maradék nélkül a közlekedési balesetek okozója. Szomorú dolog a megyei rendőrkapitányság közlekedési osztályának naplóját olvasni, melyben a napi eseteket rögzítik. Gyorshajtás miatt 13, ittas vezetés miatt 9, szabálytalan előzés miatt 7 súlyos baleset történt, május hónapban. Személy- gépkocsi és motor 19—19, tehergépkocsi 13 esetben karambolozott. Szép számmal szerepelnek a kimutatásban a gyalogjárókat és a kerékpárosokat ért balesetek is. Az előidéző okok közül első helyen az ittasság áll. E miatt májusban 37 esetben indítottak bűnvádi eljárást. Ennek lett áldozata Isasze- gen Rohacsek Miklós gépkocsivezető, akit saját kocsija gázolt halálra. Tehergépkocsijával útban volt Budapestre. Közben megállt a vendéglő előtt és utitársai figyelmeztetése ellenére ivott. A nagy melegben a bor hamar fejébe szállt és így akart volán mellé ülni. Utasa, Kiss Benedek Béla traktoros, hogy ezt megakadályozza, gyorsan a kormánykerékhez ült s elindította a járművet. Az ittas Roha- cSek azonban utánaszaladt s felugrott a baloldali hágcsóra, 'ckUor' fortént a baj, megcsúszott és a teherautó alá esett. Mire Kiss Benedek megállt, Rohacsek Béla már nem élt; A könnyelműség tipikus példája az, amely az elmúlt héten Abony határában történt. Dudinszky János kölcsönkérte (és Nagy István, a motor tulajdonosa a 15 éves fiúnak kölcsön is adta!) motorkerékpárját. Dudinszky még utitársat is szerzett magának, Németh Istvánt. A gyerek jóformán ekkor ült először motorra, de máris úgy hajtott, mintha tapasztalt vezető lenne. Az útszéli árokban kötöttek ki, mindketten súlyos sérülten. Ilyen és ehhez hasonló esetek sorakoznak a lapokon, bizonyítva, hogy a gondatlanság, a könnyelműség és főleg az ittasság mindig bajt okoz. Jóvátétel és bizony ítás mz újsághirdetések, az üze- /i. mek kapuján a táblák, mind-mind, azt az üzenetet küldik széjjel a világba: fejlődünk, bővítünk, több szakmunkásra, mérnökre, technikusra van szükségünk. Aki végignézi a hirdetéseket és olvassa, hogy az üzemek néha jobb fizetési feltételekkel kecsegtetve, szinte egymástól csábítgatják el a szakembereket, úgy gondolja: manapság igazán gyerekjáték az elhelyezkedés egy mérnöknek, akinek már évtizedes szakmai gyakorlata van. J. Kálmán mérnök azonban súlyos poggyásszal terhelten járta, végig az üzemek személyzeti osztályát. Az ellen- forradalom idején, mint az egyik gyár munkástanácsának tagja, sztrájkra szólította fel a dolgozókat, s ezért megfelelő börtönbüntetést kapott. Büntetése egy részét amnesztiával elengedték. Amikor ez a nem valami dicsőséges múlt kiderült, a mérnök a legtöbb üzemben már be sem jutott a személyzeti osztály vezetőjéhez. Postán küldték1 vissza iratait, s majdnem mindegyik kísérő levélben ezt írták: „Nem áll módunkban önt alkalmazni”. JÁTÉKOK Ipari tanulók kiállítása Gödöllőn Szerda délelőtt 11 órakor Szabó József, a Gödöllői Já- tási Tanács titkára a járás: tanács dísztermében megnyitotta a Munkaügyi Minisztérium 202. iparitanuló-intézeté- nek kiállítását. _ A pártszervezet és tanács képviselőin kívül eljöttek az Ikarus-gyárból, a Gödöllői Gépgyárból, a környező nagy gyárakból, az iskolákból — eljöttek a szülők, ismerősök, hogy megnézzék, mit tudnak-,- mennyit tanultak a „gyerekek”. Látnivaló akad bőven. Elektromos műszereit, cipőfelsőrészek:, asztalos-, kádár-, kárpitosmunkák és mozgó gépmodellek. Kis billenős teherautó, arasznyinál alig nagyobb mozgó szerszámgépek, melyek mellé szinte már odakívánkozik egy liliputi emberke, aki kezébe veszi és a gépbe illeszti a munkadarabot. Játékok. Szívvel megmunkált, hajszálnyi pontossággal készült játékok. Egy féltucat hímeves gyárban dolgozó első-, második-, harmadikéves ipari tanuló vizsgamunkája. S az ember, ahogy végignézi Őket újra meg újra, önkéntelenül is iparunk világszerte elismert, vagy félig elismert, jó hírnevére gondol. S ezekre a „jótékkészítő” kamaszgyerekekre, akik néhány év múlva már nemcsak a munkadarabjukat, hanem ezt az elismerést is tovább növelik. Nem merték vállalni a kockázatot és a felelősséget a mérnök céltalanul, m A számkivetettek reménységével ődöngött a világban, Szégyellte, hogy ép, egészséges, jó szakmai felkészültséggel rendelkező ember létére * felesége keresetéből éljen munka nélkül. Már elhatározta, hogy sutba dobja a diplomájáé és beáll valahova segédmunkásnak, csakhogy vége legyen a kényszerű tétlenségnek. Végül a Diósdi Csapágygyárban jelentkezett. Ismerte a gyárat, tudta, hogy fiatal, nagy jövőjű üzemt óriási fejlődési lehetőségekkel. Amikor a személyzeti osztály veeztőjével szembekerült, már nem is érzett különösebb izgalmat. Fásultan azt várta, hogy a megszokott jelenettől eltérően, most úgy ismétlődik az alkalmaztatása elöl való kitérés, hogy sajnálkozó szavak kíséretében, kezébe nyomják az okmányait, s ezzel is kevesebb lesz az osztály postázni valója. Ónodi Antal, a személyzeti osztály vezetője azonban udvariasan fogadta: — Nézze kérem, ha a kormány már megbocsátott önnek, nekünk nincs jogunk, hogy szembeszálljunk ezzel a határozattal. Mivel a képzettsége megvan, tehát nem segédmunkásnak, hanem mérnöknek alkalmazzuk önt, egyelőre próbaidőre. M udroch Frigyes párttitkárnak is az a véleménye, hogy J. Kálmánnak, mint általában a Magyar Népköztársaság minden polgárának, joga van ahhoz, hogy a képzettségének megfelelő munkakörben dolgozzék. Arra is módot kell adnunk ebben az esetben J. Kálmánnak, hogy jóváte- gye a hibáját és bizonyítson. Ennek pedig csak egyetlenegy útja van: a munka. J. Kálmán mérnök próbaideje letelt. Szorgalommal és nagy igyekezettel dolgozik. Megnyílt számára a sorompó, újra biztonságosan járhat a megbecsült, hasznos emberek közösségébe visszavezető úton. Hogy ezen az úton marad-e >— tőle függ! — dk — Izraelben nem hisznek halálában és kézrekerítésére titkosszolgálatot létesítettek. Mit tehetett? Dél-Amerikába vándorolt, de nem német útlevéllel! A Vatikán állam papírjait használta. Buenos Aires-ben telepedett le és Richard Clement néven vállalt munkát, bár itt sem bírta sokáig. Egyik dél-amerikai államból a másikba vándorolt, sehol sem tudott megmaradni. Egy ideig Bolíviában, Chilében és Paraguayban tartózkodott. 1958-ban tért vissza Argentínába és egy autógyárban helyezkedett el. Itt érték utol az izraeli titkos- szolgálat megbízottai. A történet többi része ismeretes ... Eichmann sokféleképpen védekezhet a bíróság előtt, csak azt nem mondhatja: „Vezetőim parancsát teljesítettem!” A linzi kiskereskedő fia már 1931-ben. 25 éves IcoráMost már biztos helyen, lakat mögött várja a tömeggyil- kos, hogy a bíróság előtt feleljen bűneiért. rában — tanulmányútra küld. ték — Palesztinába. Két évvel később őrnagyi rangot kapott és nemsokkal később 1942-ben elérkezett Eichmann „ideje”. Utasítást kapott a zsidóság megsemmisítésére. Más, normális agyú ember visszarettent volna a feladat szörnyűségétől és inkább a halált választotta volna. Eichmann azonban nem rettent vissza és tevékenysége nyomán csakhamar fellobbant a láng az auschwitzi krematórium kazánjában. A rámpák mellett a féligholt páriák elgyötörve várták végzetük bekövetkezését. Majdanek, Mauthausen, Bergen-Belsen és a többi haláltábor áldozatai most, tizenöt év után is bosz- szúért kiáltanak! Akiket Eichmann a túlvilágra szánt, de az 1945-ös év tavasza meghozta számukra a menekülést a biztos halálból. Emberiség vigyázz! A gyilkosok még mindig köztünk vannak! (Léwald György) Adolf Eichmann fegyenc, a Tel Aviv-i börtön Unkáját több millió ember, köztük 430 ezer magyarországi zsidó gyilkosa tizenöt évi bujkálás után végre kézrekeriUt. A bíróság felelősségre vonhatja, de legfeljebb egy halállal halhat meg ... A 45326-os SS-igazolvány tulajdonosa a bíróság előtt ban belépett a náci pártba é; az Anschluss után Himmle: közvetlen munkatársa lett 1937-ben — tehát 31 éves ko (Tudósítónktól) Értekezletek, tanácskozások tudósításánál az újságíró rendszerint úgy írja le az első mondatot: „Ekkor és ekkor X elvtárs megnyitotta ezt és ezt az értekezletet vagy tanácskozást.” Majd a krónikás pontosságával beszámol az ott lezajlottakról, vitákról, határozatokról, eredményekről és végül .kommentárt fűz az eseményekhez. A szabályt félretéve, hadd kezdjem előbb a kommentárral, Nem is kommentárral, inkább azokkal a gondolatokkal, amelyek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Pest megyei elnökségének tanácskozását, az ott elhangzottakat jellemezték. Míg szervezeti ügyekről beszéltek, Sipicin főhadnagyot láttam. Az égő, golyószaggatta Móricz Zsigmond körtéren harckocsijával indul a házakba befészkelődött ellenforradalmatok ellen. Találat éri a tankot. Lángralobban egy pillanat alatt, s a bent levő szovjet katonák kiugranak, fedezéket keresve lövik tovább az ellenforradalmárokat. Sipicin kúszás közben megtorpan. Barátja, a magyar Hafiek őrnagy, bentrekedt az égő harckocsiban! Már kúszik is vissza. Lövés éri — mégis kúszik tovább. Fel a tankra, s a golyók pergőtüzében kihúzza a sebesült magatehetetlen elvtársat. Már terhével kúszik a biztonságot jelentő fedezék felé. Minden fegyver rájuk irányul. Golyók fütyülnek, testébe fúródnak, ereje fogytán, szétroncsolt testéből patakzik a vére, de a segítségére siető Ormankulov közlegénnyel együtt vonszolják tovább a magatehetetlen magyar barátot. A fedezékbe érnek. A két orosz katona meghal — a magyar őrnagy lassan felnyitja a szemét, éleíben- marad. Más példák villannak: fel előttem, amelyek tartalommal töltötték meg ezt a szót: barátság. Magyar—szovjet barátság, amely a mostani nyugod- tabb napokban is lépten-nyo- mon megmutatkozik; Barátunkat ismerjük és szeretjük. Tudjuk mit csinál, hogyan él, milyen gondjai vannak, mik foglalkoztatják — ha nem ismerjük eléggé, azon igyekszünk, hogy elmélyítsük, tartalmasabbá tegyük ezt az ismeretséget, barátságot. Az ismeretség elmélyítésének, tartalmasabbá tételének módját kutatta az MSZBT országos kongresszusa is — miközben felmérték az eddigi jelentős eredményeket — s .ezt > kutatta tegnap az MSZBT Pest megyei elnöksége is. Lehoczky Endre elnökségi tag a kongresszusról beszélt, amelyet — szerinte — a „forró lelkesedés és a reális tények” jellemeztek, a tervek, melyek a mi megyénkben megvalósítva, még elmélyültebbé tehetik ezt a barátságot. Hegedűs 1st vénné, megyei j titkár Csajkovszkijt emlí-: tette: hogyan tudnánk mél- i tóképpen megünnepelni a i világhírű orosz zeneszerző i születésének 120. évfordu- i lóját. Az itt állomásozó szov- \ jet alakulatok és a lakosság, i valamint a társadalmi szer- í vek baráti találkozóiról be- ; szélt, a megismertetés széles-: körű munkájáról: képekről,! filmekről, előadásokról, él- j ménybeszámolókról; irodalmi j estekről, levelezésről, társas j utazásról, az orosz nyelvtan-; folyamok jó megszervezésé- j ről. ; Demeter Sándor, az MSZBT \ jelenlevő főtitkára érdekes | do’gokat mondott'! Ameriká- j ban — a lakosság lélekszá- \ mához viszonyítva — szinte j már többen tanulnak oro- j szül, mint nálunk. Tizenhét: televíziós és rádiós társaság i sugároz rendszeresen orosz í nyelvórákat. S amikor Ma- i rosd Jenő, az MSZMP Pesti megyei Bizottságának agit.-i prop.-osztályvezetője meg- i kérdezte: miért nincs ez így i nálunk, j Eichmannak 22 láda aranya volt, de favágói állást vállalt, hogy elbújhasson. A nyíllal megjelölt padlástér szolgált lakásául, mielőtt Argentínába kivándorolt. Eichmann Obersturmbann- führert jogai nevezhetjük a gyilkosok királyának. 1945- ben, amikor látta, hogy mindennek vége van, huszonkét láda arannyal Ausztriában próbált elbújni. A „véletlen” a segítségére sietett, az amerikaiak * fogságába került és tőlük kapott személyazonossági igazolványt is — természetesen nem Eichmann névre. Senki sem ismerte fel az egykor közismert tömeggyilkost, mégis félt a felelősségrevonás- tól. Plasztikai műtéttel megváltoztatta az arcát és favágó lett Nyugat-Németország északi részén. Mindent elkövetett, hogy halálhírét költse, sőt felesége holttá nyilváníttatta. Közben megtudta, hogy
