Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

f&MÜmll CEGLÉD, ALBERTI USA, CEGLÉDBERCEL. TÖRTÉL ÉS CSEMŐ RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM Riport a fazekaskemence mellett A református öregtemetőre támaszkodik az a kis, Nyárfa utcai telek, amelyen él és dol­gozik Balog Lajos, Cegléd egyetlen fazekasmestere. A ház első része a megszokott’lakás, a hátsó része pedig fazekasmű­hely. A jókora kemence az ud­var sarkában áll. Körülötte pe­dig nagy tömegben az égetésre váró zsengék. Éppen ebéd után találom az idős házaspárt. Mindketten már jól benne járnak a het­venben. — Hát aztán ebéd után nem lenne helyes egy kis heverés? Az öreg rámnéz, elmosolyog­ja magát. — Bírom a munkát. Amed­dig pedig bírom, addig csiná­lom. — Mióta? — Haj, haj! Majd hatvan esztendeje. Dezső Péternél ta­nultam. Az pedig országos hírű fazekasmester volt Mezőtúron. Szóval hogy én is mezőtúri születésű vagyok. Már jól ki­telt a segédidőm, voltam már olyan jó harmincéves, amikor rátettem a célt arra, hogy a magam lábára álljak. Nyíregy­háza meg Cegléd között vá­lasztottam. Mondja meg, ma­ga, hogy miért, mert én még máig se tudom, hogy miért ép­pen idejöttem. Miért éppen ezt a kis rossz házat vettem meg és miért ragadtam itt örökre. — Mert biztosan jó a ceglé­di agyag. — Jó a fenét. Semmire sem lehet használni. Bércéiről ho­zatom fuvarszámra az agyagot. De ez aztán olyan, hogy sokkal különb, mint a mezőtúri. Kép­lékeny, erős, nyújtható, a hangja pedig szinte úgy cseng, mint a harangé. — Aztán miket csinál, Ba­log bátyám? — Hát ami kell. Eleinte sok díszedényt csináltam. Falitá­lat, vázát. Most már leginkább csak háztartási holmit csiná­lok. Köcsögöt, itatót, tálat, tá­nyért, tésztaszűrőt és igen sok cserepet. — És hol adja el a porté­kát? — Hát valamikor könnyen beszéltem. Sok volt a sátoros kocsival járó kereskedő. Tud­ja, olyan gyékénysátor volt a kocsijukon, aztán a vásárokat járták. Megjöttek, üres kocsi­val, megrakodtak, aztán néha egy hónapig se láttam őket. Bebarangolták az egész orszá­got. Az a világ lejárt. Most leginkább a piacon árulunk, de igen sok vir^gcserepet meg­vesz tőlem a kertészeti válla­lat. — Azt már tudom, hogy ber- celi agyagot használ, hát a többi anyagot hol szerzi be, Balog bácsi? — A festéket, zománcot Bu­dapestről kapom. A hazai zo­mánc jó és megbízható. Fino­mabb munkákhoz részben Csehszlovákiából, részben az NDK-ból hozatok anyagot. — Hát a tűzrevalót? — Azt leginkább az edrőről, meg aztán kiutalásra a TÜ- ZÉPTÖL. De írja meg, hogy elég keveset kapok. — Segítsége nincsen? — Minek az? Meggyőzöm én magam is. Valamikor kellett. Neveltem is három kiváló szakmunkást. Egy Kispesten ma is önálló, a másik nagyon jó fejű ember, a felszabadulás után beiratkozott a dolgozók iskolájába és ma az ajkai üveggyár vegyészmérnöke. Nagy ember. A harmadik szin­tén nagyon munkás volt, de nyoma veszett. Nem tudom, él-e, hal-e. Beszélgetés közben kerülget­jük a kemencét. Közben felve­szek égy-egy kotyogós korsót. Megrázom. Kotyog benne a ka­vics vagy kődarab. — Mondja, Balog bácsi, ez a kancsó csak cifraságból ko­tyog? — Nem kérem. Ez a kis kő­darab azért van benne, hogy könnyebb legyen a kancsót ki­mosni. Nem látta még, hogy az asszonyok kukoricaszemeket tesznek az üvegbe, ha kimos­sák. No hát ez kukoricaszem helyett van benne. Ezzel is többet tudok. Rik. 858 hold aratnivalója van a Május 1 Termelőszövet­kezetnek. A munka elvégzését alapos előkészületek előzték A 30 folkos vízben lassú, lagyma­tag játék alakult ki. Egyik csa­pat játékosai sem tudtak döntő fölényt kiharcolni. Bár a játék­idő nagy részében a ceglédi csa­pat támadott, de a szegediek szór­ványos támadásai veszélyesebbek és tervszerűbbek voltak, a ceg­lédiek balszerencsésen küzdöttek. Ezt talán legjobban a mérkőzé­sen elért hat kapufa-lövésük mu­tatja. Több alkalommal már szin­te gólt kiáltott a közönség is, .mi­kor a szegedi kapus fejéről a kapufára, majd a kezére, innen újból a kapufa felső lécére, majd a kapu mögé pattant a labda. A ceglédi gólokat Biró és Orbán dobta. A CVSE csapatából Bog­dán kapus és a góllövők játé­kát lehet kiemelni. A CVSE jól működő gyeplabda­szakosztályának vasárnapi bajnoki mérkőzésére ellenfele, a Budapesti Vasutas utazási nehézségek miatt nem éTkezet meg. Hasznosan töl­tötték el a vasárnap délelőttöt a gyephokizók. Két csapatot alakí­tottak és az első csapat 7:6 arány­ban nyert a második csapat el­len. _ Andrássy — m eg. Közgyűlésen ismertették a tagsággal az aratás alatt rá­juk háruló feladatokat. A 262 holdat kitevő őszi árpa aratá­sát kedden kezdték meg két kombájnnal. Az aratás zöme alatt egy kombájn és egy rend- revágó aratógép fogja végezni majd a munkát. Ezek teljesít­ménye 12—14 napra 600 hold. így ha teljes ütemmel tudnak dolgozni, akkor a megmaradt •területet a 40 kézi arató pár könnyen el tudja végezni. Terveik szerint hajnalban a borsót aratják, a melegebb időben pedig a gabonát vág­ják. A 8 vagon szerződött őszi árpát, 19 vagon őszi búzát tisz­títás után ömlesztve szállítják a cséplőgéptől a Terményfor- galmi Vállalathoz. A megma­radt gabona tárolására is fel­készültek. Két régi istállót, illetve raktárhelyiséget lece­menteztek, előkészítettek a ga­bona tárolására. Az aratás ideje alatt a föld­művesszövetkezet két helyen fog szódavizet, bambit, cukor­kát és sört árusítani. Megszervezték a tűzrendé­szet! felügyelő szolgálatot, az esetleges baleset előfordulásá­ra a mentőládákat előkészítet­ték. CSÉPELIK A BORSÓT A gépállomás tíz átalakítót cséplőgépe tegnap megkend te a borsó cséplését, a Kos suth Tennelőszövetkezetben. 30 holdról hétmázsás átlag­termésre számítottak, de az első cséplések azt bizonyít­ják, hogy elérik a nyolcmázsás átlagot. A csépléssel egy idő­ben a helyszínen végzik el a zsizsiktelenítést, ami a bevételnél .mázsánként tíz­forintos többletbevételt je­lent. A munkák elvégzése után azonnal szállítják a ME- ZÖMAG-nak. Egy időben a Rákóczi, az Alkotmány, a Táncsics és a Petőfi termelőszövetkezet is végzi a borsó cséplését, a ga­bona zömének aratása előtt. A kecskeméti Barnevál A lakosság szolgálatában Naponta sokan keresik fel a Jókai u. és Köztársaság utca sarkán épülő 3 szoba, össz­komfortos családi házat. Va­jon mi az, ami vonzza az em­bereket? Elsősorban az újfajta építő­anyag. Az épület felmenő fala habkő építőelemből ké­szült. Az előregyártott, belül üreges elemek súlya kb. 45 százalékkal kisebb, mint azo­nos térfogatú tömör falazó tégláé. Ezeket az elemeket a ^ Dunántúli Ásványbánya Vál- ^ lalat révfülöpi telepe gyárt- í ja, illetve szállítja. Vonzza az­aki „civilben” a ktsz aszta­losa, örömtől sugárzó arccal mutatja, magyarázza az épü­let rajzát. Elmondja, hogy kb. 125 000 forintba kerül az építkezés, amelyre 52 000 fo­rint OTP-hitelt is kapott. A munkahelyen találjuk ép­pen Csizmazia Pált, az épí­tőipari ktsz elnökét. Megkér­dezzük, hogyan vesznek részt a lakásépítési program meg­valósításában? — Eddi.g is nemegyszer ke­restek fel bennünket, hogy mi végezzük el a családi há­zak építését. A jövőben — KÉZILABDA CEGLÉDI KOSSUTH ÉPÍTŐK— VÁCI KÖTÖTT 32:12 A tavaszi forduló utolsó baj­noki mérkőzésére mintegy 400-an voltak kiváncsiak. Soós — Papp, dr. Stark játékvezetése mellett a következő felállításban kezdett a csapat. Csendes — vincze, osváth, im- regi, Irházi, Jalrteics, Tukacs. Csere: Ocsai Károly és Rossi. Nehezen lendültek támadásba a ceglédiek. Rövid ideig a váciak vezettek, de Tukacs jól sikerüli lövéssel kiegyenlített. Ezután már gyorsan dobálták góljaikat a Kos­suth Építők játékosai. Különösen látványos volt Vincze 20 fokos szögből dobott gólja. A második félidőben már nemcsak rosszul, de sportszerűtlenül és durván iß játszottak a váci játékosok. Ideg- rendszerük felmondta a szolgála­tot, egy-egy Osváth vagy Imregi húzás után. Ebben a játékrészben a sorozatos játékvezetői tévedések is a ceglédi csapatot sújtották. A váciak sportszerűtlen játékukkal a közönség ellenszenvét váltották ki és a játékvezető kapusukat végleg kiállította. Végeredményben az utolsó baj­noki mérkőzésükön megérdemel-. ten nyertek a ceglédiek a szét-1 esően, sportszerűtlenül és a cég-; lédi gőlarányt rontani akaró Váci I Kötött játékosai ellen. Góldobók: Osváth 11. Tukacs 6,; Jakosits 2, Vincze, Irházi, Ocsai \ Károly 3—3—3, imregi 4. Jók: Osváth, Tukacs, Imregi. 1 VÍZILABDA CEGLÉDI VSE—SZEGEDI VSE ; 2:3 (1:2) Cegléd: strandfürdő, 110« néző, j vezette: Gulyás. Ceglédi Vasutas: Bogdán — Or-: bán, Pusztai — Andrássy — Biró, Halász, Dorch. — A vidéki bajnokság két rész­re: keleti és nyugati részre van osztva — tájékoztatott dr. Szüle György edző a mérkőzés előtt. — Mi a keleti bajnokságban ját­szunk, ahol nem kisebb városok indítják mellettünk csapataikat mint Szolnok, Jászberény, Oros­háza, Debrecen és Szeged, amely négy csapattal indul. Tekintve, hogy nagyon rosszak a felkészü­lési lehetőségeink, ugyanis 30 fo­kos vízben készülünk a mérkő­zésekre és csak hetente egy alka­lommal megyünk át Szolnokra edzeni, ahol az uszoda vize ter­mészetesen normál hőfokú — nem gondolhatunk a bajnokság meg­nyerésére. De még ilyen körül­mények között is bízom a fiúk­ban és remélem, hogy sikeresen veszik fel a harcot a többi csa­pattal szemben. Sajnos, dr. Szüle szaval szinte megjósolták a mérkőzés sorsát. Némedi Pálról azt hallottam, hogy bizony már elég régen nyugalomban van és holtbizo­nyos, hogy nagyon érdekes dolgokat tud mondani a tizen- kilences időkről. Elkészültem arra, hogy megfáradt, egy egész élet munkájában meg­rokkant emberrel állok majd szemben, akinek talán még a puszta szó is nehezére esik. Bezörgetek, hatalmas, szép szál ember nyit kaput. — Némedi Pál, nyugdíjas mozdonyvezetőt keresem! — Tessék! Én vagyok az! — és már tessékel is befelé. — Ne nézzen szét nagyon ké­rem, a feleségem éppen fekvő beteg. Kár volt ezt bejelentem, mert a lakásban nyomát se lá­tom annak, hogy a háziasszony hetek óta az ágyhoz van kötve. Minden a legnagyobb rendben. — Kedves Némedi elvtárs, nem hiszi el, hogy mi járat­ban vagyok. Én a tizenkilences esztendőről szeretnék egyet- mást hallani magától. Mondjon valami nevezetes dolgot abból az évből. — Abban az esztendőben voltam vőlegény. Derék, hu­pályán és Kisújszállás előtt megálltunk az előjelzőnél. Böhm elvtárs leszállt a moz­donyról, odament a pályaőr­höz, néhány szót beszélt vele, majd visszajött a gépre és ki­adta a parancsot, hogy azon­nal induljak vissza Szolnokra. — Nem sejtettem én semmit. Ráengedtem a gőzt és gye­rünk Szolnokra. A hadsereg­parancsnok elvtárs egész úton egy szót sem szólt hozzánk, csak Szolnokon mondta meg, hogy az ellenség már benn van Kisújszálláson s amikor a pá­lyaőrrel beszélt, csak néhány száz méterre voltak tőlünk a románok. Kurázsis ember volt. — Több ilyen vagy ehhez hasonló vállalkozása nem volt? — Azt mondd el, papa, ami­kor a Tisza-hídnál voltatok! — szól közbe mosolyogva Né­medi néni a betegágyból. — Hát életemben az volt a legmelegebb napom. A romá­nok május elsejére már meg­közelítették Szolnokot. Agyúz- ták a várost. A páncélvonat parancsnoka egy nagyváradi szonhárom esztendős kölyök voltam, s ilyen suttyófejjel már mozdonyvezető a ceglédi fűtőháznál. Mégpedig nem is akármilyen, mert ha valami nehéz feladat kínálkozott, min­dig nekem nyomták oda. így kerültem Szolnokra kihelye­zésre. Várjon, megmondom pontosan, ezerkilencszáztizen- kilenc április huszonnyolcadi­kén. Mégpedig úgy kerültem Szolnokra, hogy az V/a pán­célvonat mozdonyvezetője megbetegedett. A vonat von­tatómozdonya egy 324-es masi­na volt, arra osztottak be. Hát én még ilyen dologgal sose próbálkoztam s csak akkor meredtem meg, amikor azt az utasítást kaptam, hogy fordí­tott menetben kuttyafuttában le kell mennem Kisújszállásra. Kisújszállásra? De hiszen túl a Tiszát már ugyancsak nyom­kodják a románok. Semmi be­széd, Böhm Vilmos, hadsereg­parancsnok is a mozdonyon lesz. öt kell sürgősen elvinni Kisújszállásra. Mit tehettem? Csak úgy füstöltünk végig a NAGY NAPOK TANÚJA tartalékos főhadnagy volt. Hallatlanul bátor ember. Azt a feladatot kapta, hogy menjen a páncélvonattal felderítésre, ameddig csak tud és szerezzen értesüléseket a románok állá­sairól. Méltóságteljesen húz­tunk ki az állomásból, majd teljes gőzzel csattogtunk vé­gig a pályán. A Tisza-híd igen erős tűz alatt volt. Fütyültek felettünk a gránátok, pattog­tak a vonat oldalán a géppus­kagolyók. Mégis elmentünk a híd túlsó oldalára. Az ágyú­toronyban öt katona csattog­tatta az ágyút, a főhadnagy pedig haláltmegvetö bátorság­gal távcsövezett. Huj, de me­leg nap volt. Dehát szeren­csénk volt. Senki sem sebe­sült meg közülünk s a vonatot is teljes épségben hoztuk visz- sza az állomásba. — Aztán? — A többiről én már nem sokat tudok. Meggyógyult a beteg szaktárs, visszakerültem Ceglédre, megházasodtam és tovább szolgáltam. Ugyan hoz­záteheti még, hogy saját sze­memmel láttam a ceglédi ál­lomáson Szamuely Tibort. R. — A CSEMOI Uj Élet Ter­melőszövetkezet baromfitelepe hozzájárul, hogy megfelelő ba­romfi kerüljön piacra. A be­tervezett 3000 darab naposcsi­bét megvásárolták és nevelik. — AZ ARATÁS IPEJE ALATT a járás területén 11 344 hold kukorica. 1344 hold burgonya, 982 hold napraforgó, 1218 hold silókukorica, 1313 hold cukorrépa és 532 hold ta­i karmányrépa kapálását is biz- ; tosítani kell. Ebben a munká- í ban a családtagok és a patro- ínáló üzemek is segítenek. : — A LAKOSSÁG iiusel- ; LÄTÄSA érdekében a járás- ; ban a termelőszö vei kezetek cd- i dig 1070 darab hízottsertcst ad- ! tak vágásra. Jelenleg hizlalás í alatt van 2125 darab sertés. ! — A JÁRÁS TERMELÖ­! SZÖVETKEZETEIBEN 97 ; nyugdíjas és 354 járadékos él. ! — A VASÁRNAPI KÉZI­; LABDA-mérkőzésen a Ceglédi ! Kossuth Építők második csa- < pata 6:6 arányú döntetlent ért ; el a Ceglédi Honvéd csapatá- 1 val szemben. í — A HÉT VÉGÉN kezdi • Imeg a Kertimag és Gyógynö­vény Termelő gazdaság őszi járpa aratását 60 holdon. I — VASÁRNAP délelőtt : bajnoki kézilabda-mérkőzést i játszik a Ceglédi Építők csapa- i ta a Nagytaresai Honvéd csa- \ palával. — ,.APAk NAPJÁT” ren­deznek szombaton Albertirsán. — A SERTÉSÁLLOMÁNY szaporításához a törteii Béke­tábor Termelőszövetkezet is hozzájárul. 93 darabos anyako­ca tervéből eddig 53 darabot állított be. további 27 anyako­cát megrendeltek. — TANÁCSÜLÉST TAR­TOTTAK tegnap Csemőben. Benes Ottó elnökhelyettes ve­zetésével megbeszélték az ara­tás és cséplés feladatait. elismerését fejezi ki az i Aranymező Termelőszövet- i kezeinek, amiért saját erő- i bői három istállót alakítot­tak át korszerű csibenevelővé. Ott 6000 csibét neveltek fel, amiből 2500 darab átadására kötöttek szerződést a Barae- vállal. A csibéket 2—3 hét múlva — ha elérik a 65 de- kás átlagsúlyt — szállítják le. Ugyancsak dicséretet érde­mel a fiatal Alkotmány Ter­melőszövetkezet azért, mert saját erőből egy romos épü­letet alakítottak át modern, korszerű kacsanevelővé. A Bamevál 1800 naposkacsát ad át a tsz-nek. amiket pecsenye- kacsa korukig nevelnek és 1500 darabot adnak belőlük vissza. A Hunyadi Tsz május hó­napban 960 csirkét adott át 65 dekás átlagsúlyban. Az ő munkájuk is elismerést érde­mel. Jó utakon — előre! Péntek délután a Táncsics iskolában a városi vezetőképző úttörőcsapat tábortűzzel színe­sített utolsó, ünnepélyes csa­patösszejövetelt tartott. A csapatvezető tanár beszá­molója után hangulatos műsor-; ra került sor. A Ságvárj Endre; úttörőcsapat, amely alig hat hónapi múltra tekinthet vissza, eredményekben gazdag „évet” hagyott maga után. A »csapat tagjai 7sengellér Géza csapat- vezető és az ifivezetők irányí­tásával óriási lépést tettek elő­re az úttörőtudomány elsajátí­tásában. A csapat nagy része a nyár folyamán Balatonzamárdiba megy, ahol őrsvezetői kiképzést kapnak a pajtások. Bízunk ab­ban, hogy ez az évközi fárad­ságos, de lelkiismeretes munka után nem jelent különösebb akadályt leendő úttörőveze­tőinknek. Habkő építőelemből készült családi ház. után az érdeklődőket a gyors építkezési mód, amely ezek­kel az elemekkel lehetséges és nem utolsósorban az építő­ipari ktsz minőségi munkája. A gyors építésre jellemző, hogy a ktsz 6 kőművese és 4 segédmunkása 10 nap alatt a falegyenest elérte, sőt még a betonkoszorút is elkészítették. A tizedik napon már az ácsok is dolgoztak, a födémen. Ügy tervezik, hogy hat hét alatt elkészül az épület és a kul­csokat át lehet adni. Az építtető, Dohnál Richárd, úgy gondolom, az év folyamán — át akarunk állni főleg a lakosság részére végzendő munkákra. A lakosság felé 5 százalék engedményt tudunk adni. Azonkívül az építtető­tői kapott és beépített anyag értékét visszatérítjük. Álta­lános az a vélemény, hogy a munka minősége is kielégítő, de a jövőben továbbra is igyekszünk a minőségen javí­tani. Jelszavunk: olcsó, gyors és minőségi munkát a lakos­ságnak. — Már — így néznek ki az új elemek.

Next

/
Thumbnails
Contents