Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-22 / 146. szám
»M. JŰN1ÜS 22. SZERDA ’T^BlhP ŐSÖK, ÉS UTÓDOK Tizenkilénc esztendeje, 1941. június 22-én fasiszta csizmák tapostak szovjet földre, elkezdődött a történelem legnagyobb háborúja, amely a hitleri Németország vereségével ért véget. A Honvédő Háború, mely hatalamas áldozatokat követelt a szovjet néptől, teljes sikerrel járt. A világ fellélegzett, amikor megszabadult a fasiszta fenevadtól — mint vélte, örökre. De akadtak, akik már akkor mentették azt, ami menthető, s akik ma már nyíltan állnak azok mellé, akik ugyan elvesztették a második világháborút, de harmadikat szeretnének kirobbantani. Milyen sokat mond két hír- ügynökségi jelentés! Az egyik Párizsban kelt, s arról számol be, hogy húsz éve hangzott el a londoni rádióban De Gaulle tábornok felhívása a fiémet megszállás alatt álló francia néphez, s „az évforduló előestéjén avatták fel a Párizs melletti Valerien hegyen az ott kivégzett 4500 ellenálló emlékművét.” A másikat Bécsből keltezték, s többek között ezeket mondja: „Hivatalos jelentések szerint július 13-án Grúzban tornászversenyek kezdődnek, valójában azonban sportolás címén itt jönnek össze a neofasiszta szervezetekhez tartozó süvölvények. A találkozón kiemelkedő szerepük lesz a régi náci hagyományokkal rendelkező Tumferein szervezet tagjainak.” S e két jelentés kommentálása helyett hadd idézzek még egy harmadikat, amely minden kommentárnál többet mond: Strauss nyugatnémet hadügyminiszter amerikai útjáról szólva, többek között ezeket mondja: ,a bonni miniszter beszédekben és előadásokban magasztalja az új Németországot, vagyis a bonni köztársaságot, mint a szabad világ bástyáját és erélyesen elutasít mindent, ami elősegíthetné a béke megszilárdítását Európában. Ellenzi mind a német békeszerződést, mind a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetését, mind pedig Németország demokratikus egyesítését.” Strauss nincsen egyedül. Ott vannak háta mögött azok, akik ott álltak Hitler mögött is, akik minden eszközzel — anyagiakkal és erkölcsiekkel egyaránt — segítették a Harmadik Birodalmat, s annak Führerjét, s akik szégyenletes vereségüket is csak „időleges balsikerként” könyvelték el, lesve az alkalmat a revansra, az újabb háborúra. S az egykori ellenség, az Egyesült Államok, ott áll a nyugatnémet revansra vágyó politikusok mellett, az ősök mellett, utódként, szítva, biz- tatva azt a kalandor-politikát, amit a bonni kancellár és hívei folytatnak, s maga Is gyakorlója lett ennek a politikának. Az elmúlt hónapok eseményei, az U—2 repülése, a csúcstalálkozó meghiúsítása, mindennél jobban bizonyítja, hogy kik azok, akik a nemzetközi politikábani utódokként lépnek fel, akik ott akarják folytatni, ahol a Harmadik Birodalommal a szovjet fegyverek ereje abbahagyatta. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, a hidegháború egyik vezéralakja, május 15-én késő este beszédet mondott a televízióban, s az U—2 repülésről szólva többek között ezeket mondotta: „A politikai realizmushoz tartozik zokszó nélkül tudomásul venni, hogy a kémkedés a politika rendszeresen használt eszköze.” Ismerős mondatok, még ismerősebb felfogás, gondolkozásmód. Hitler annak idején hasonló „ideológiát” hirdetett meg, az útszéli módszerek, a provokációk, az aljasságok politikáját, amely szakadékba rántotta mindazokat. akik csak követői, vallói lettek ennek a politikának, de akiket a szakadékba zuhanás, a teljes vereség sem józaní- tott ki, akik ma ugyanazt akarják, amit tizenkilenc esztendővel ezelőtt: el taposni a legrettegettebb ellenséget, a kapitalizmus legfélelmetesebb ellenfelét, a szocialista társadalmat. Akkor sem sikerült. Vajon sikerülhetne-e most, amikor a Szovjetunió rakétafölényét senki nem vonja kétségbe, amikor a kémrepülőgép az első lövésre lebukfencezett a szovjet égről?! De nemcsak „ideológiai”, s politikai módszerekben váltak a német fasiszták utódaivá egyes amerikai politikusok, s vezető körök, hanem egyéb területeken is. A New York Times tudósítója, Atrhur Olsen írja: „az Egyesült Államok hadianyaggyárosai az utóbbi években nagy 'mennyiségű tőkét és műszaki tapasztalatot juttattak az újjáéledő nyugatnémet hadiiparnak. Meggyőződésük szerint a bonni köztársaságnak a hadiiapr terén az elsők között kell lennie.” Hogy ezért a politikáért nem mindenki lelkesedik nyugaton, sőt: a többség nem lelkesedik, azt legtömörebben így fogalmazta meg Peregrine Worsthome, a konzervatív Daily Telegraph szerkesztője, a nyugatnémet Der Spiegel című hetilapban: „Ha valaki a berlini kérdést egy angol vendéglőben fejtegeti, akkor kivétel nélkül oda fogják mondani neki, hogy a kutya németek már két világháborút robbantották ki, és az Isten szerelméért meg kell akadályozni őket, hogy még egy harmadikat is csináljanak. A németekért szétatombombáziat- nia magát az embernek, tiszta hülyeség.” De az utódok politikájának népszerűtlenségét nemcsak az ilyen sajtómegnyilatkozások bizonyítják, hanem a nemzetközi politika eseményei is. Nemcsak a csúcstalálkozó meghiúsulásának visszhangjára gondolok, hanem arra is, hogy Dél-Koreában, Törökországban, s most legutóbb Japánban csúfos vereséget szenvedett ez a kalandorpolitika, s a nyugati világban meglehetős zavar és fejveszettség uralkodik. A józanabb rész tisztán látja, hogy ezzel a politikával csakis balsikereket lehet elérni, csakis bukás követheti azt. A háborús uszítok viszont ezt a politikát úgy akarják átmenteni, hogy hidegháborúból melegháborúvá teszik, hogy belerántják a világot egy nukleáris háború poklába, amely világpusztító hatásával mindazt veszélyezteti, amit csak ember alkotott, elért itt a földön. A Japánban történtek azonban bebizonyították, hogy a politika porondján mind hatalmasabb teret nyer egy olyan tényező, amit ma már egyetlen politikus sem hagyhat figyelmen kívül: a tömegek ereje. A New York Herald Tribune tokiói tudósítója cikkének címeként ezt írta: „Ilyesmi még egyetlen elnökkel sem fordult elő.” Valóban: nem várhat más egyetlen elnökre, egyetlen politikusra sem, aki háborút akar, aki a világ népeit pusztulásba akarja rántani, mint ahogy rántotta Hitler, s annak környezete. A Pravda június 18-i vezércikkében nagyon világosan megfogalmazza; „Az a kalandor külpolitikai irányvonal szenvedett vereséget, amelynek célja a hidegháború és a fegyverkezési hajsza jo- \ hozása, a népellenes rendsze- \ reic segítségével agresszív katonai tömbök összetákolása.” Majd később: „Az amerikaiak most aratják azt, amit elvetettek. Az agresszorokat egymás után érik, a vereségek, a kudarcok, talpuk alatt a világ sok országában ég a talaj. Az amerikaellenes megmozdulások hatalmas láncreakciója napról napra fokozódik.” Az utódok politikája szenved itt vereséget, a népvesztő, háborús politika, amiből elsősorban a japán nép nem kér, hiszen az egyetlen nép, amely megkóstolta a nukleáris háborút, s az egyetlen nép, mely soha nem hajlandó elfeledni Hirosimát és Nagaszakit. Az ősök politikája szovjet fegyverek megsemmisítő csapásai alatt szenvedett vereséget, az utódok politikája szovjet leszerelési és békejavaslatok pergőtüzében, a világ népeinek ellenállásán szenved vereséget. A szovjet leszerelési javaslatok sorozata, s tettek serege is mindennél jobban bizonyítja, hogy ki akar békét s ki az, aki háborúra spekulál; kik azok, akik összefogva a tegnapi ellenséggel, a német fasisztákkal, újabb háborút akarnak kirobbantani, akik nem szűrték le mindabból a tanulságot, ami tizenkilenc esztendeje kezdődött, s akkor ért véget, amikor szovjet katonák kitűzték a Reicnstagra a vörös lobogót saját barlangjában zúzták szét a fasiszta fenevadat. A történelemből azonban — ha egyes politikusok nem is — a népek tanulnak, s nem engedik még egyszer prédaként odadobni magukat nagykapitalisták és háborút kívánó bábjaik, politikusok martalékául. Sem a japán nép, sem a világ többi népe nem akar Hirosimát és Nagaszakit, s nem akar olyan orvtámadást sem, mely tizenkilenc esztendeje szabadult rá a szovjet földre, miután már végigpusztította Európát. A fokozódó amerikaellenes- ség nem az amerikai népnek szól, hanem az amerikai politikának, a kémkedés, a kalan- dorság politikájának, a háború politikájának, az utód politikájának. amelyben egymásra leltek a német fasiszták re- vansvágyai, s az amerikai imperializmus világuralmi törekvései. Ez a kétféleség nagyon is egyet jelent: a támaszpont politikát, s a hidegháború politikáját, a megegyezések meghiúsítását, a népek akaratának semmibevevését. A józan hang azonban napról napra erősebb lesz nyugaton. Akik valamelyest is, valami egészen keveset is, de tanultak a történelemből, a Harmadik Birodalom, a hitlerój bukásából, azok belátják, hogy — enyhén szólva — ostobaság fejjel a falnak rohanni, mert ezt a falat milliók és milliók elszánt, s ha kell harcra is kész békevágya alkotja. hogy ebben a falban ott van a szovjet rakétafölény, s ott van a nyugati világ dolgozóinak sok sok milliója is, azok sok milliója, akik nem akarják „szétatombom- báztatni” magukat a háborút akaró bonni kancellárért, Straussért, Eisenhowerért, Nixonért, azokért, akik viszont ezt szeretnék. A történelemből tanulni kell. Vannak, akik csak akkor térnek észre — mint a Harmadik Birodalom vezetői — amikor bezúzzák a fejüket. S a történelem bizonyítja, hogy így járnak mindenkor azok. akik rablóháborút kezdenek, akik a népek vesztét akarják. Erre figyelmeztet békét akarókat és háborúra uszítókat 1941. június 22-e. Mészáros Ottó Köszönet a tanár bácsinak Mindössze két éve tanít nálunk Pokomy Róbert igazgatóhelyettes, a mi kedves tanár bácsink. Amióta ő itt van, öröm az iskolába járás. Ügy megszerettette velünk a tanulást, hogy idén is ketten mennek a mi kis Vili. osztályunkból gimnáziumba. Gomba-Felsőfarkasd tanulói Tornabemutató Dunaharasztin Községünk két általános iskolájának felső tagozata június 11-én tartotta torna- vizsgáját. A szép felvonulás után a községi tanácselnök, Schmikli elvtárs üdvözölte a nézőket és az ifjúságot. A kétórás bemutató sok örömet szerzett a szülőknek, akik gyermekeik tornagyakorlatait és táncait nagy tetszéssel nézték. Megállapították, nem hiába tanultak egész évben. Bárok István, Dunaharaszti ÉLETMENTÉS A DUNÁN Saját szememmel láttam, amikor június 14-én Vácott, a csónakház közelében egy kisfiú úszkált a Dunában. Egyszer csak fuldokolni kezdett, eltűnt a víz alatt. Ott strandolt egy gimnazista is, aki azonnal a vízbe vetette Heti televízióműsort kérünk Azt hiszem, sok olvasójuk kívánsága teljesülne, ha a rádióműsorral egyidőben közölnék a televízió teljes heti műsorát is. Nem tudom, észrevet- ték-e, hogy egyes napokon a televízió műsorközlése kimarad a lapból? Dudás Gerzsonné Nagykőrös Kovács Hajós u. 13. ★ Olvasónk kívánságát szívesen teljesítenénk. Ugyanakkor azonban többen ragaszkodnak a naponkénti közléshez, örülnénk, ha a televíziós készülékkel rendelkezők megírnák, számukra melyik mód lenne megfelelőbb, mert a többség döntése lenne az irányadó. Az amerikaiok politikai veresége Nap mint nap, ahogy az újságot a kezembe veszem, először is a japán eseményeket olvasom el. Őszintén szólva' eddig nem sokat törődtem velük, de most minden nagyra-\ becsülésem a japán népé, amely ilyen harcosan kiáll meggyőződése mellett; nem akar tovább az USA támaszpontja lenni. Szalókl József nyugdíjas, Aszód. Homályos a „Tükör" Vettem egy szép piros palack „Tükör” ablaktisztit 5t. Alig vártam már, hogy ablakainkat ragyogóvá varázsoljam. Az eredmény azonban nagyon siralmas volt. Az üveg olyan lett, mintha zsíros papírral tisztítottam volna, a piszok ide-oda kevö- dött, pedig mindent előírás szerint csináltam. H. Jánosné, Piliscsába. magát és a gyerek után úszott. Hosszú percek teltek el, míg a fiút kimentette. Később megtudtam, hogy a bátor fiatalember neve Moninger Gábor. Jónás N., Vác. „Olcsó" fuvar volt Sokan építkeznek nálunk is, ami tudvalevőleg anyagszállítással jár. Ezt a lehetőséget használta fel a 2-es TEFU egy sofőrje és barátai, akik felkeresték az építkezőket és felajánlották az „olcsó” fuvart. Tetemes összeget vágtak így zsebre, nem törődve azzal, hogy ezzel a társadalmi tulajdont károsítják. Szerencsére lefülelték a társaságot és nemsokára a bíróságon felelnek tetteikért. , ~~~—— Fogarasi Jenő Üröm Gondoljanak erre a korosztályra is! Tizenegy éves kislányom van. Régi vágya egy jersey rakott szoknya. Jó bizonyítványáért jutalmul ezt ígértem; Azonban az Ígéret Ígéret maradt, mert ebben a nagyságban a szoknyákat nem gyárt, ják. A 9 és 13 év közötti méret kimaradt a tervezésből; Vajon miért? Fodor Györgyné, Leányfalu, építők üdülője. NAGYOBB ERÉLYT A TISZTASÁG ÉRDEKÉBEN! HÉV-vel járok be naponta Szentendréről Budapestre, tehát végállomástól, végállomásig utazom. A kocsikat alig- alig takarítják, padlójukat elszórt papírhulladék csúfítja. Ügy hiszem, a személyzet is kevés, de nem ártana erélyesebben fellépni a notórius szemetelők ellen. Büntessék, meg esetenként azokat, akik vétene* a tisztaság ellen. Nagy Mária, Szentendre Jobb közlekedést Monor-Cegléd között Minden héten, szerdán és szombaton Monorra kell utaznom. Munkámmal már a kora délelőtti órákban végzek, de hazamenni mégsem tudok, mert sem vonat, sem autóbusz nem közlekedik ebben az időben. Nagyon jó lenne, ha egy déli járatot is beállítanának, utas lenne rá bőven. Bognár Istvánnc. Albert irsa, Somogyi u. 25. Miért szolgálnak ki részegeket ? Mindenki tud arról a rendeletről, amely megtiltja, hogy részeg embereket az italboltokban kiszolgáljanak. A napokban ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltam Monoron, az állomás melletti vendéglőben. Bejött egy ember, aki annyira be volt rúgva, hogy alig állt a lábán, de minden további nélkül eléje tették a rendelt féldeciket. Szalontai Attila, Vecsés, Bethlen u. 7. A gombai Kossuth Tsz-ben Kerekes Imre brigádvezető irányításával a napokban elkészül a szarvasmarhák nyári istállója. Gubek Istvánné kertészeti brigádja naponta négy-öt mázsa zöldborsót szed a tsz hétholdas parcelláján. Hét szorgalmas asszony, de háromszor hét is kell, hogy idejében leszedjék a zöldborsót! (Győri Mihály felvételei) Lemaradtam a buszról Gyakran utazom hétköznaponként Vácra. Most azonban vasárnap került erre sor. Tudtam, hogy a buszok minden óra negyven perckor indulnak, tehát a szóbanfor- gó napon is ebben az időpontban érkeztem az indulóhelyre. Nagy meglepetésemre a kocsi már tíz perccel azelőtt elment. Megtudtam, hogy ez a járat rendszeresen 8,30-kor indul. Többen, akik lemaradtunk találgattuk, mi szükség van ennél az egy járatnál a korábbi indításra? Király Ede, Budapest, Viz u. 27.
