Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
J#N«JS - M. 7 HALLÓ... ITT VÁCI — Kapcsolom Budapestet, tessék beszélni... Szokolya nem felel __Itt a. Ldbatlani Cementg yár, adtam... A hívott fél nem jelentkezik... Vettem a meghívást... Egy kis türelmet kérek! ... Nyolc női hang ismétli szüntelenül ezeket a mondatokat. Ülnek sorban, egymástól méternyire, fülükön a hallgatóval, szájuk előtt a mikrofonnal, a Icapcsolótábla kacsingató lámpaszemeit figyelve. , Ez a munkájuk napi hét órán keresztüi, kicsike pihenőkkel, egy-egy pohár C-vitami- nos védőitalt kortyolva, hogy utána ismét elfoglalják a helyüket. A Forte-gyár, a Dunai Cement- és Mészmü főépítésvezetősége, a Híradástechnikai Anyagok Gyára, a Dunai Hajógyár ... Ezeket a neveket hallom most legsűrűbben. Kapcsolják Budapestet, Lábatlant, Dunakeszit" és még hány állomást? Ki tudja azt? Megnézzük a statisztikai kimutatást? Minek? Képes Pálné, Imely Andrásné, Tégla Eleonóra és Orbán Judit azt mondják: — Csak az utóbbi két esztendőben kétszer annyi beszélgetést Ikapcsolunk ... Rákóczi András, a váci postafőnök azonnal hozzáfűzi: — De a második ötéves tervben — több lesz a beszélgetés, mert nö a forgalom — megépítik az automataközpontot. Gondoljuk: méltót az iparvároshoz. De addig is: — Egy kis türelmet kérek ... Kapcsolom Budapestet!__ E z a beszéd-zsibongás nem árad. Nincsenek fortisszimói... Nyolc női hang ismétli éjjel és nappal, Vácott is. Összekötik a hívót a hívottal. DUNAI HAJÓGYÁR Béza Elemér igazgató lé- feszi a kagylót. — Most igazán nem tudok... nem mondhatok semmit... Azonnal kezdődik a megbeszélés. Uj infra-alagút kell a túracsónakhoz. .; Kétszemélyes . i. Nem... nem az alagút... a csónak.;. Már gyártjuk ;.. persze ... csak kicsiben .;: Most dolgozzuk ki az új sorozat technológiáját ... De azért már kapott belőle Stockholm, Bagdad, Berlin, Brüsszel és még más ország is. Nagy a kereslet. Nagyobb méretek, új gépek ... A felszerszámozás bizony nagy gond ... Erről lesz most szó itt... Tehát... Nem várjuk meg, amíg megmutatják: merre van az ajtó. Inkább magunktól elmegyünk. Igaz, hogy Boros Andrással, a főtechnológussal együtt. A gyár egyik büszkesége a motorkerékpár oldalkocsi. Már fut belőle jócskán nemcsak Pesten, hanem Berlinben, Moszkvában is. Az új széria elegánsabb, szebb formájú lesz a réginél. Olyan, mint egy kecses, köny- nyed, apró csónak... Horváth Ágnes szerelő az ezüstös pántokat, sarokdíszeket csavarozza a mintadarabra, amelynek egy hét múlva Berlinben kell lennie. Eddig kétezer belőle a német igény. Nem vallunk vele szégyent, ha majd valahol a nagyvilágban megnézik a márkát: Dana, Made in Hungary. Még egyszer benézünk az igazgatóhoz. Igaz, hogy a lényeget már elmondta az előbb, de hátha még tartogat valamit. Béza elvtárs megint telefonál. — Igen ... igen ... a Molotov téri kikötőbe álljanak be ... Nyolcra odajövünk. Leleszi a kagylót és nyel egygt, amikor meglátja, hogy újra itt vagyunk. Aztán megadja magát és megmagyarázza: — A 303-as hajóról van szó. Próbaútra ment és .. . Most mi vagyunk egy kicsit fölényben. — Tudjuk . .. A vízrebocsá- táskor a fényképét is közöltök* a Pest-megyei Hírlapban IFJÚSÁGI TÁBOR Most még naptól vert füves rét a Duna-part, két banképülettől szegélyezett. A villany- oszlopokat már állítják. A szabadtéri színpad „deszkáit”, oldalfalát rakják. Hat vagonban sátrat, takarót. ágyneműt, ruhát, bakancsot, pingpongasztalt. futbailöHözéket, helyi „rádióstúdiót” és kultúrsátrat küldött a honvédség. Még néhány nap és áll a sátorváros, kilométernyire a munkahelytől, a DCM (ez a rövidítése a Dunai Cement- és Mészműnek) építkezésétől. Minden sátornak tíz lakója lesz — minden tízből egy a parancsnok — a sátorváros lakóit pedig a főparancsnok. Kovács István irányítja, akit a Pest megyei ItlSZ-bizottság küldött ide Vácra, két hónapra. Hányszor is alszunk még vasárnapig?. .. Mert hétfőn, huszonhatodi- kán reggel hatkor sorakoznak i századok. Kürtszó harsan és felkúszik az árbocra az ifjúsági építőtábor zászlaja. Kell-e erre a szépvonalú oldalkocsira dísz? Kovács Ágnes szerelő azt mondja: „Ki látott már olyan csinos nőt, akinek elegendő a divatos ruha? Ékszer is jár ahhoz.” Igaza van! Dunai Cement- és Mészmü építkezése Teherautó fut a síkon. Nyomában felleg száll, sárgán és csillogón, mint a tiszta, ötvö- zetlen arany. Messziről nézni szép. Közelről belekeveredni a porfelhőbe azonban annyi, hogy a haj csomós, a fejbőr viszket, a szájon át vett lélegzettől homokosán ropog a fog, az orrnyílás érdes, az ujjak köze reszelés lesz. Nehéz dolgozni az aranysárga löszön, amelyen a Dunai Cementmű épül. Az ideiglenes irodaépületek előtt is ott ragyog a puhának, bársonyosan finomnak látszó, aranyló homok. Az is: puha és bársonyos, csak éppen bokán felülig merül benne a láb, ami a lyukas nyári szandálban nem éppen kellemes. No, de mindegy, Szentirmai Nándor építésvezető mérnök, aki a telefonban vasanyagért zaklatta a tisztelt illetékes helyet, megszokta a homokot, hozzáedződött már öltözködésben is. A nyerselőkészítő csarnok alapozása folyik. Ide fut majd be az agyag és a mészkő. Itt őrlik, szárítják, mielőtt belekerülne a keverőtornyokba. — Eddig a két markolóval, meg nyolcvan emberrel* húszezer köbmétert mozgattunk odébb ebből a finomságból, a löszből. Amit az alapból kiemeltünk, kitelne belőle egy három méter magas vasúti töltés, legalább négy kilométer hosszúságban. A sarkoknál, ahol gömbölyíteni, formálni kellett, három-négyezer köbmétert kézzel kubikoltunk ki. Még tízezer köbméter van hátra, hogy az alappal készen legyünk. Harányi Jenő építésztechnikus nagyot sóhajt és a geodétára pillant, mintha tőle függne, teljesül-e kívánsága. — Az kellene, hogy pontosan, folyamatosan jöjjön az anyag. Mert csak cementből 600, vasból 180 vagonnyit kell az alaptól a tetőig beépíteni. Ha a vas idejében érkeznék, akkor megelőzhetnénk a hivatalos határidőt, amely 1962. december 31; Persze, közben a gépek szerelését is elkezdik. Mi úgy számítjuk, hogy negyed évvel hamarabb termelhet a nyerselőkészítő, ha rendesen küldik az anyagot... Még egyet szusszant, aztán emeli a kagylót. — Halló, központ?! Kérem Budapestet!... építkeznek. Itt most éppen a ferrit-üzemet bővítik. Málnási Tibor, a trafóüzem vezetője azt csinálja, amit előre elvártunk tőle. A telefont nyaggatja. Pest kellene neki,... az Orion-gyár. — Emlékszik, hogy októberben napi ötszáz darabbal kezdtünk. Ezerkétszázra futót tunk fel... Alig várom, hogy kijöjjenek az• Orionból, mert nagyon kell a helyszíni minőségi ellenőrzés ... A szalagon apró készülékek utaznak. Akkorák, mint egymás mellett két csomag Kos- suth-cigaretta. Az ellenőrzés innen a műhelyből láthatatlan. A szalag végén, magas készülék mögött történik, ahová a kész trafókat gördíti a szalag. Dicsérjük a felfutást. Azt, hogy az eredmény októbertől majdnem két és félszeres. Málnási Tibor üzemvezető legyint. — Lesz ez még jobban is... Most tízmillió az évi forint tervünk. 1965-re pedig száztízmillió értékű trafót akarunk gyártani. Most kétfélét készítünk. Fojtót és hálózatit, az val is kísérletez link. Ez lesz majd • az igazi- •- feladat!--*. — Hát én hol vagyok?!.,. Rólam is írjanak! ^Kedves Varga Éva, íme itt írtunk!-.. FORTE-GYÁR Mint a „tizenkét dühös ember” közül kettő, úgy vitatkozik Lenyó László igazgató és Zenthe Róbert főmérnök. Haragszanak egymásra? Nem. Csak éppen az az automata csomagológép kellene nekik tők, akik közül Radó Aurél és dr. Evva Ferenc most kapott kormánykitüntetést, a Szocialista Munkáért Érdemérmet. Számok röpködnek, százalékok, anyagok és eljárások nevei. A pattogó beszélgetés, a széles, szenvedélyes gesztusok most mindjárt, amely még el sem indult a külföldi gyárból. A külkereskedelmi vállalattól telefonálták: — Délután kettőre gyertek be tárgyalni... Előveszik az eddigi levelezést, a prospektust és számít- gatnak. Sürgős az az automata. Tizennégy ember mehetne a cso- magolóbói a fotópapír üzembe, ahol új gyártmányhoz kezdenek. Kell a bővítés, mert nagy a kereslet. A gyártmányok jó fele külföldre megy. Ázsiában és Afrikában is fogy már a magyar Forte-film. Most pedig itt a régen várt színes fotópapír. Egy-két hónap és kapni lehet az OFOTÉRT-boltokban. A vita hullámhegyére kerül a laboratórium dolga. Tizenhatmilliót kaptak kísérletre. Mi a biztosíték arra. hogy ez a pénz meghozza kamatát?... Egy évtized eredménye a világpiacon kiverekedett helyünk. A kutatás és a gyártás szoros egysége..-. És a kutanem engednek közbekérdezi De minek? •Csörög a telefon. Zenthe R bertet keresik. Épül a saját vízmű — ah rom kúttal a Duna-parton • hatmillióba kerül, holnap készen van a kapcsolóház. j hetnek szerelni az elektromi berendezést. A főmérnök a szerelő váll; latot hívja... Egy óra. Indulniuk kell. Müller néni, a kapus búcsi zóul megkérdezi tőlünk. — Gratuláltak-e az igazgai elvtársnak? — Miért? — Mert kitüntették. Szocii lista Munkáért Érdemérmi kapott, Zenthe elvtárss: együtt. Ezt bizony ők elhallgatták! Ezúton gratulálunk a Forte gyár négy kitüntetettjének. Irta: Déri Károly Foto: Gábor Viktor Híradástechnikai Anyagok Gyára 4 z udvart feltúrták. Ho- mok, mész, tégla, deszka és minden ami kell ott, ahol Orion-gyár ÁT 401—N típusú televíziós készülékébe valókat. Uj gyártmánnyal, a sortrafóMost csak á ferrit U-mag készül nálunk. Nagy az exportkereslet televíziós készülékből... Néhány pillanatnyi szünet. A jegyzetfüzetet böngészem. Varga Éva, az ifjú adminisztrátor is belekukkant a kusza sorokba
