Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-14 / 139. szám

19W. JÚNIUS 14. KEDD 3 A nagyobb feladatok még jobb munkát követelnek a tanácsoktól ißr. Farkas Niihtíltg. a meggyei i a rates végrehajtó hiaottsaga titkárának tájékastatója nácsok tevékenysége, emel­kedett a tanácsülések színvonala és fokozódott aktivitása. De vannak helyek a megyé­ben, ahol nem kielégítő a fejlődés. Ez különösen a po­litikai nevelő és a tömeg­szervező munka területén észlelhető. Számos község­ben a tanácsülések nem kap­nak megfelelő szerepet a tár­sadalmi, gazdasági és kul­turális élet irányításában, nem alakult ki megfelelő kapcso­lat a tanácsok és az alájuk nem rendelt szervek között. Ennek leggyakrabban az az oka, hogy a legfonto­sabb feladatok végrehaj­tását nem előzi meg a végrehajtó bizottságok céltudatos szervező mun­kája. Ezért aztán a feladatokat ad­minisztratív formában, hiva­tali feladatként oldják csak meg, a szükséges politikai felvilágosító munka elvégzé­se és a szélesebb tömegek bevonása nélkül. Dr. Farkas Mihály Kaikues község példájára hivatkozott, aihol az idén úgyszólván nem is működött a tanács. Eddig mindössze három tanácsülést tartottak, holott a községi ta­nácsot legalább havonta egy­szer össze kell "hívni. A meg­tartott tanácsüléseken is csak községfejlesztési és költségve­tési kérdéseket tárgyaltak. — Járási szinten — mondot­ta további kérdéseinkre Far­kas Mihály — nem valósult meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az a határozata, amely szerint negyedévenként rendszeresen megbeszélésre kell összehívni a tanács alá nem rendelt szervek vezetőit. Ez az oka annak, hogy sok helyen nem alakult ki a tanácsok és a helyi szer­vek között a megfelelő kapcsolat. A kulturális élet irányítását is sok tanács elhanyagolja. Inárcs község végrehajtó bi­zottsága elkészítette például a község hároméves művelődési tervét, de azt a mai napig sem tárgyalta meg a tanács. Ennek ellenére megkezdték a terv végrehajtását. A járási és a városi tanácsok a múlt évben valamennyi ülésüket megtartották, de a községek ezen a téren súlyosan lema­radtak. 2206 tanácsülést kellett volna tartani a megyében ösz- szesen, de csak 2127-et tartot­tak. Zsámbokon például az előírt 12 helyett csak ötöt tartottak, de hasonló volt a helyzet Bugyi, • Kaknics, Ápor- ka községekben is. Az ülése­ken megjelenő tanácstagok száma egyes községekben szin­tén kevés. — Hiba az is, hogy a végre­hajtó bizottságok előzetesen nem tájékoztatják a.z állandó bizottságokat a tanácsülés na­pirendjére szánt kérdésekről, ezek a bizottságok így nem is tárgyalhatják le a tanácsülés anyagát, sőt az időszerű kér­déseket választókerületük la­kosságával sem beszélhetik meg. Sok helyen a v. b. sem foglalkozik a tanácsülések anyagának előkészítésével, a beszámolók rendszerint csak az utolsó pillanatban készülnek el. Hiba végül az is, hogy a la­kosság ellátásának kérdése sem szerepel elég gyakran a tanácsülések napirendjén, a munkásosztállyal kapcsolatos párthatározatot pedig Pest me­gyében kizárólag a budai járá­si és a váci járási tanács tárgyalta meg. A községekben még mindig túl sok törvény- sértő határozat születik, bár ezen a téren mutatkozik némi javulás. A községi tanácsok múlt évben hozott 4690 határo zata közül az eddigi rgegállapi- tások szerint 129 volt a tör-% vénysértö. % Dr. Farkas Mihály végül ^ nagy örömmel emlékezett meg ^ dr. Dunai Ernő felszólalásáról. ^ aki a Minisztertanács tanácsi ^ főosztályának képviseletében ^ kifejtette az értekezleten, tel- ^ jes összhangban a beszámoló-^ val, hogy a legdöntőbb felada-jj tokát, köztük í y a mezőgazdaság szocialista ^ átszervezését és a meglevő ^ szövetkezetek megszilár- ^ dítását csakis a tanácsok, ^ az állandó bizottságok és a ^ tanácstagok aktív tömeg- | szervező, politikai és ne- velőmunkájával oldhatja meg a szakapparátus. Azt is hangsúlyozta, hogy a felügyeleti szervek mindig nem küldhetnek segítséget a helyi munkák elvégzésére, ezeket a munkákat a helyi em­bereknek, a tanácstagoknak kell elvégezniük. Ikaérkezett a Vietnamban járt SZöT-büldöttség hazaérkezett Brutyó János, a SZOT főtitkára és Szilágyi Sándor, a SZOT nemzetközi kapcsolatok osztályának veze­tője. A SZOT küldöttsége lá­togatást tett a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban, majd részt vett a Szakszerve­zeti Világszövetség Főtanácsá­nak Pekingben tartott ülés­szakán. A Ferihegyi repülőté­ren Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT elnöke, a SZOT elnökségének több tagja fogadta a küldöttséget. ^ Uj rádiót és televíziót kapott a tápiósülyi Virágzó Termelő- szövetkezet kultúrterme. RÉZGÁLICOS PERMETEZÉSSEL védekezzünk a málna ves§zoíolto§odása ellen Befejezéshez közeleg a monori pártház építése (Gábor Viktor felv.) Tájékoztató kiadványt rendszeresített az építőművészek szövetsége A Magyar Építőművészek Szövetsége Tájékoztató cím­mel kiadványt szerkesztett, amelyben rendszeresen beszá­mol a szövetség munkájáról, határozatairól és nemzetközi kapcsolatainak eredményeiről. A vidéki tanácsokkal és a •tervező vállalatokkal együtt-» működve közük a betöltetlen építészeti állások címét is. A tájékoztató első száma most jelent meg, s ezután minden hónapban megkapják az' újabb példányokat a szövetség tagjai. A természetes szörpöknek táplálkozásunkban egyre na­gyobb szerep jut. Az üdítő italok között legkedveltebb a kitűnő zamatú málnaszörp. A megye málnai ermő te­rülete az utóbbi tíz évben megkétszereződött. ' Ahogy a málna egyre in­kább kultúrnövény lett, a betegségekkel szembeni el­lenállóképességéből is veszí­tett. Elsősorban az úgyneve­zett vesszőfoltosság okoz sok kárt. — Mi okozza a vesszöfol- tosságot? — kérdeztük a Pest megyei MÉK termelési osztá­lyának szakembereit. — Ezt a betegséget a didy- mella applenata nevű penész­gomba idézi elő. A kóroko­zó mind a. fiatal, mind a termő vesszőket megtámad­ja. Június második felé­ben különösen a hajtás alsó részén, a szárcsomókon, ibo- lyásbarna, vöröses foltok ke­letkeznek. A tünetek a fer­tőzés után két héttel jelennek meg. A fertőzött rügy elpusztul és a következő évben nem hajt ki. Ezekben a hetekben, különö­sen páratelt d viszonyok kö­zött, a gomba ivartalan szapo­rítósejtjei újabb fertőzéseket hoznak létre. A fertőzött ré­szek a tél folyamán aztán szürkés, majd ezüstös színűek lesznek, a kéreg felrepedezik és rajta a gomba ivaros sza­porítósejtjei fejlődnek ki. A következő évben, a fertőzés súlyosságától függőeh, a ter­mővesszők vagy ki sem haj­tanak, vagy virágzás után el­hervadnak, de legalábbis sínylődnek. — Mi a védekezés módja? — Az új telepítéseknél fi­gyelembe kell venni, hogy a betegség különösen nedves, párás területen okoz nagy ká­rokat. Ezért kerüjnl kell a mély fekvésű helyekre való telepítést. A sorokat az ural­kodó széliránnyal párhuzamo­san tanácsos ültetni. A mű­velés során egy-egy tövön legfeljebb négy-öt vesszőt hagyjunk. * A fertőzés terjedésének elkerülése végett az erő- ' sen fertőzött, fiatal hajtá­sokat a termés leszedése után azonnal tőből le kell metszeni és elégetni. A túlzott nitrogénbőség, a sok szervestrágya és pétisó fokozza a kártételt. A kálium, kálisó és szuperfoszfát vi­szont kedvező hatású. — Vegyszerrel lehet-e véde­kezni ellene? — Igen, lehet! Télen mész- kénlével, vagy kétszázalékos bordói lével permetezzünk. A tenyészidő alatt két- három alkalommal 1,5 százalékos bordói lével kezeljük a töveket. A permetlébe hektoliteren­ként egy kiló melaszt,, vagy 20 deka cukrot tegyünk a ta­padás fokozására. Az, első permetezést májusban, a má- apdikat június első felében hajtsuk végre. Nedves időjá­rás esetén, termésérés után, még egy permetezést adjunk, (gy. m.) I A Pest megyei Tanács vég- lehajtó bizottsága csütörtö­kön nagy jelentőségű értekez­letet tartott a járási, városi és községi tanácsok elnökei­vel. Az egész napon át tartó értekezlet napirendjén két igen fontos és egymással szo­rosan összefüggő beszámoló szerepelt. Dr. Dajka Balázs elnökhelyettes arról a fel­adatról tájékoztatta az ér­tekezlet részvevőit, amelyet a termelőszövetkezetek meg­szilárdítása ró a tanácsokra. Dr. Farkas Mihály, a megyei tanács titkára pedig a taná­csok elmúlt évi munkájáról számolt be. Dr. Dajka Ba­lázs beszédét és az elhang­zott hozzászólásokat a Pest megyei Hírlap részletesen is­mertette pénteki tudósításá­ban. Most fölkerestük dr. Farkas Mihály vb-titkárt, aki érdeklődésünkre a következő­ket mondotta a csütörtöki ér­tekezlet tanulságairól. — A tanácsok működéséről tartott beszámolóm tulajdon­képpen nem volt önálló na­pirendi pontja az értekezlet­nek, mert a legszorosabban összefüggött dr. Dajka Balázs jelentésével és ánnak vitá­jával. Annak a tüzetes vizsgá­latnak az eredményeit Ismertettem, amelyet az elmúlt hónapokban tar­tottunk . megyénk terüle­tén, a községekben, a vá­rosokban és a járások­ban, hogy megállapíthassuk, ál­lamhatalmunk helyi szervei miképpen végzik munkáju­kat, mennyiben érvényesítik azokat a szempontokat, ame­lyeket a párt és a kormány írt elő számunkra. Tanácsaink központi fel­adata ma az, hogy- min­den erejükkel elősegítsék a falu arculatának átala­kítását, a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság megteremtését. Kétségtelen, hogy ezt a fel­adatukat csak akkor végez­hetik el, ha tisztában vannak saját jelentőségükkel, első­sorban azzal, hogy államha­talmi szervek, funkciójuk ál­lamhatalmi funkció és ha a tanácstagok igen aktív, hat­hatós közreműködésével szé­leskörű politikai nevelő és tömegszervező munkát végez­nek. Vizsgálatunknak a fo­gyatékosságok feltárása volt a célja, mert a hibák isme­rete egyik legfontosabb elő­feltétele annak, hogy a ta­nácsi munka eredményessé­gét a jövőben fokozottabban biztosíthassuk. — A vizsgálat tárt-e fel nagyobb jelentőségű hibákat? — Igen súlyos hiba volt legutóbb például az, hogy a tanácsok múlt évi működésé­ről készített értékelésünket egyes járási tanácsok végre­hajtó bizottságai csak köz­vetlenül a csütörtöki értekez­let előtt továbbították a köz­ségi tanácsokhoz, így a köz­ségi vb-elnököknek idejük sem volt annak tanulmányo­zására. Pedig a járások a to­vábbítandó anyagot még má­jus elején megkapták. Vizsgálataink során kü­lönben elsősorban azt néztük meg, hogy a ta­nácsüléseken hogyan ér­vényesülnek a megfelelő előírások, hogyan tölti be a tanács azt a vezető sze­repet a gazdasági, szer­vező, kulturális és ne­velőmunkában, amelyet államhatalmi funkcióként kell betöltenie. Vizsgáltuk, hogy a tanácsülé­seken, a tanácstagok részvé­telében, aktivitásában, a ta­nácsülés határozataiban meny­nyire érvényesül a tanács irányító jellege, mert hiszen törvényünk szerint a tanács­nak irányítania kell az alá- ja rendelt szervek. így a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek mun­káját. Örömmel állapíthattuk meg. hogy az elmúlt években egyes helyeken jelentősen fejlődött a ta­\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ A modern magtárpadlá- sos istállókban jólesett az enyhe homály és szinte kelle­mesnek tűnt még az orrot szú­ró ammóniákszag is. A nyár heves melege kívülszorult. Az állásban gyönyörű jószá­gok. Fényesszőrűek, jóhúsúak, bőtejelők. A kiskunlacházi parasztok, akik még nem szánták el ma­gukat arra, hogy a közösben aláírjanak, szinte naponta top­pannak be ide megnézni a ta­karmányozást. a fejést, mint a menyecskének való lány há­zához a kritikus szemű, de azért nem a rosszmájú anyós­jelölt. Tetszik nekik a modern istállók sora, de még jobban az a hatvanöt darab tehén, amelynek mindegyike törzs­könyvezett. A gondozók közül Hermann József tesz-vesz a jószágnál az első istállóban. Ő már régi tsz- tag. ötvennégyben lépett a kö­zös útra. Azon kezdi, hogy di­cséri a kommunistákat, akik vele együtt tehenészek. — Az is nagy dolog, hogy elmondják amit a gyűlésben hallottak s az ember jobban érti a szavakból a világ folyá­sát. Annak azért mégsem len­ne sok foganatja, ha csak a beszédnél maradnának. Az kell itt, hogy ők keljenek legelső­nek és hajnali háromkor már nyissák az istállóajtót. Bordás Lajos bácsi, az éjjeli őrünk, sokszor mondta már, hogy Teplánszki Pistát, meg Nemes Lajost soha sem kell felzavar­ni. Mire az öreg rájuk kocog- tatna az ablaküvegen, már mindig kivirrad náluk a ház, meggyújtsák a villanyt. A második nagy istálló szin­tén ötvenkét férőhelyes. A fe­hér falakat, a rendes almo- zást, a majdnem légymentes tisztaságot hamar megszokja a szem. A fül is hozzáidomul a rá­gás, kérődzés, a topogó mocor- gás egyhangú zajához. Ekkor azonban váratlanul zene hal­latszik, mégpedig valamelyik nagyzenekar tolmácsolásában egy Mozart-töredék. Csak most látszik, hogy ebben a hosszú tehénszállás­ban többen is vannak. Igaz, hogy valamennyien guggolnak vagy hétrét hajolnak, mert az egyik boxban ellik a Kávé. Az eseménynél Teplánszki a föszakértő. Az újszülött pró­bálgatja reszkető négy lábacs­káját, az anyja, a Kávé nagy szuszogással nyaldossa a kis- borjú fehér-tarka csatakos sző­rét. Teplánszki István azt mond­ja, hogy itt most még egy bor­jú lesz. Ö úgy látja a jószág hasán. A többiek hiszik is nem is — mert a Kávé mindössze hat hete került hozzájuk a harmadik faluból, így nem na­gyon ismerik — de minden­esetre kíváncsiak. Nem telik bele jó negyedóra, csakugyan megmutatkozik a két apró kö­röm, aztán egy-kettőre itt van ezen a világon a második szép, formás kis üsző is. Teplánszki István elégedet­ten nézi körül az újszülött jó­szágokat. Erősnek, életrevaló­nak látszanak. A gondozójuk araszos vállú ember. Mezítelen felsőtestét duzzadó izmok hálója vonja be. Amikor ezt szóvá tesszük, ne­vetve tér ki a dicséret elöl. — Kell is, hogy legyen va­laki, aki tud nehézét emelni, vagy jnás olyan munkában is helytáll, amihez szív, tüdő is kell. Egymagám néha nem bír­nám a nagy cípekedést, külö­nösen amikor a szemestakar­mány megérkezik. Nekem ke­vesebb az erőm, mert idősebb is vagyok — majdnem negyven már — és az életben sem dús­kálhattam gyerekkoromban. De hát azért megvagyok — mondja Nemes Lajos. Nemes Lajos nemrégen házat Vett a faluban, mivel Kiskunlacházán a Petőfi Tsz egy-egy munkaegységre negy­venhárom forintot fizetett. Ha pedig az Ilona lánya ke­resetét is hozzászámítjuk a jövedelemhez — aki itatásos borjúnevelő ugyanezen a ta­nyán —, akkor a Nemes-csa­lád évi keresete nem is olyan kicsi, annak ellenére, hogy a családfő — ahogy elmond­ja — gyenge szervezetű em­ber. Igaz, hogy Nemes Lajos- né, a feleség is besegített egy­részt a fejésnél, másrészt pe­dig annak a négy süldőnek a hízóvá való nevelésével, amelyre leszerződtek a háztá­jiban. Persze, a tatáros képű izom­ember, Teplánszki István többet, kilencszázkilencven- három munkaegységet szer­zett egymaga. Aztán szóba került a kocsi­sok dolga is, akik bejártak de­lelni és a hűvösön eloldták a zablát. Amikor pedig a lovak jóllaktak, újra befogtak és a drága takarmányt otthagy­ták pazarolódni a földön. — Egy darabig csak szed­tük utánuk, hogy kárba ne vesszen belőle egy szál sem, de aztán mi, kommunisták, egy-egy este elbeszélgettünk velük — magyarázza Tep­lánszki István. — Nem szid­tuk őket, csak éppen szót ér­tettünk ... Azóta összeszedik a maradékot és visszaviszik a helyére, rendesen... Ha csak naponta egy jó villányi ma­rad a földön, esztendő alatt jókora kocsiderék gyűlik ösz- sze... Nem történnek ezen a ta_ nyán óriási és világrengető események. Nem itt szület­nek a nagy felfedezések sem. Csak éppen dicsérik, szorgal­mas, jóravaló embereknek tartják a kommunistákat. Teplánszki István például, ha a faluban az egyéni gaz­dák hívják segíteni az éltetés­nél, nem fogad el pénzt tő­lük. Erre már megtörtént, mint például Horváth Gyu­lánál, aki a barátságból ka­pott szívesség miatt bejött a tsz-be, ■ mert „szeret ott élni, ahol ilyen rendesek az emberek”. Aztán a gyengébb, szikár Nemes Lajos is megteszi a magáét. Apró, porszemnyi ügyek ezek, mikronnyi, részecskéi annak a változásnak, haladás­nak, amely a szocialista em­ber útját egyengeti. (dk) Részecskéi a változásnak, a haladásnak

Next

/
Thumbnails
Contents