Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-07 / 107. szám

IV. ÉVFOLYAM, 19. SZÄM 1960. MÁJUS 7. SZOMBAT A gépállomásról jelentik A pilisszentkereszti ördög­lyuk barlang bejáratánál va­gyunk. Az Idegenforgalmi Hi­vatal szentendrei kirendelt­sége barlangkutatásra indult, hogy jeles szakemberek bevo­násával feltárják a barlangot az érdeklődő közönség szá­mára. Részt vesz az akcióban Vasvári Artur, a TIT Orszá­gos Központja földrajzi vá­lasztmányának titkára és a Magyar Barlang- és Karszt- kutató Társaság két aktív barlangásza, Magyari Gábor és Palánkay János elvtársak. Felöltik a munkaruhát, elő­kerül a kis lámpácska és a nélkülözhetetlen nylon kötél. A fához kötött kötélen egye­lőre csak Magyari elvtárs ereszkedik le. Ügyesség és a barlangkutatásban való jár­tasság kell ahhoz, hogy arány­lag gyorsan és látszólag köny- nyen leérjen az ember a kürtő aljába. Itt csak óvato­san lehet közlekedni, mert a kupolaterem fenekét hatalmas törmelékhalmaz fedi. Riadtan ide-oda repkedő denevérek teszik még izgalmasabbá ezt az utat. Az oldalj áratot omla- dék zárja el, más irányba kell fordulni. Vezetőnk a nagy kürtőn ereszkedik le, de figyelmeztet bennünket, je­lezni fog majd, ha visszafelé indul. Az ötvenfokos lejtő nedves, csuszamlós, ezért csak kötélhúzással lehet vissza­térni. Hangtalanul várjuk a mélyből a „hahót” s izgatot­tan figyeljük, mikor feszül meg a kötél, mikor köti rá magát a merész barlangász. Egy kissé sárosán, kifulladva, de elégedett mosollyal az ar­cán tér vissza és számol be a látottakról. Érdekes cseppkő­képződésekről, denevérfürtök­ről beszél s mutatja, hogy a sok gyűrűs denevér közül egynek-kettőnek a számát is feljegyezte, így tudják meg, mit mond róluk a Madártani Intézet. A barlang bizony na­gyon elhanyagolt állapotban van, sok a törmelék, amely szinte életveszélyes akadálya a továbbjutásnak. így szól a szakemberek konziliuma, de készek megadni a segítséget, ha az Idegenforgalmi Hivatal gazdája lesz a barlangnak. Persze nem hiányozhat a he­lyi tanács segítsége sem, a munkálatok társadalmi szer­vezésében. Ez a munka sok kérdésre ad majd választ, hiszen a barlanggal kapcsolatban a ro­mantikus képzelet a legválto­MINISZTERVÁRÁS A futó tüzet már régen le­pipálta a modern híradástech­nika, mely rádióval, telefon­nal hamarabb közli a hírt, mint az egyáltalán megtör­ténne, de még ez a gyorsaság is elpirulhatott a napokban, mikor — ki tudja, honnan, milyen úton — jött a hír, hogy a belkereskedelmi mi­niszter átutaztábaji megláto­gatja a szentendrei boltokat és vendéglátóüzemeket. Hogy valami rendkívüli esemény készül, az onnan volt tapasz­talható, hogy előkerült seprű— lapát—porrongy és olyan ala­pos villámtakarítás kezdődött városszerte, amilyet még nem láttak ezek az öreg fa­lak. Szakértő megfigyelők sze­rint akadt olyan helyiség, amit tizenkétszer sepertek ki a nap folyamán — kivételes balszerencse, hogy a miniszter éppen oda nem tért be körül­nézni. A látogatásnak bizto­san meglesz a következménye — bár amíg az intézkedések a bürokrácia tekervényes cső­hálózatán lecsordogálnak, el­telik egy kis idő — de már a látogatás híre is olyan eredményeket hozott, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni: ugyancsak szakéríő megfigyelők állítják, hogy annyi pókháló, évtizedes ciga­rettacsutka, kétéves buszjegy nem volt a szemétgyűjtőkben, mint aznap. És ez is nagy eredmény, ugyebár. —ys— Május elseje Szentendrén Jó munkáért, szép jutalom Május elsején reggel azt hihette a kívülálló, hogy a cementgyárban munkanap van, de ha kissé jobban fi­gyelte a sürgölődő-forgolódó embereket, észrevette: ünnepi ruhában jelentek meg, te­hát mégsincs munkanap. Vidáman, jókedvűen gyü­lekeztek már reggel nyolc órakor az üzem kultúrtermé­ben. Asszonyok, lányok piros, fehér pettyes kendőkben, a többiek kisebb-nagyobb zász­lókkal, díszes májusfákkal, az arcokon is derű. Népi zenekar tette a jó hangulatot még vi­dámabbá. Ez alkalommal nemcsak május elsejét ünnepelték a gyár dolgozói, hanem most került sor a munkaverseny értékelésére is. Amint azt lapunk március elején megjelent egyik szá­mában már megírtuk, a ce­mentgyár pártszervezete és vezetői megszervezték a mun­kaverseny továbbvitelét. Fi­gyelembe véve a kongresszu­si munkaverseny tapasztala­tait, valamint az új feladato­kat, megváltoztatták a ver­seny formáját. Míg az elmúlt évben egyéni teljesítményre alapozták a versenyt, addig most az egyes üzemrészek álltak versenyben egymással, így a csőgyártó üzem, a ve- gyesbetongyártó-üzem, a mo- zaiklap-üzem és a váci telep. A kongresszusi munkaver­senyben személyenként ju­talmaztak, most az üzemré­szek kaptak jutalmat, ügy határoztak annak idején, hogy a legjobban dolgozó üzem- ! részlegek jutalmazására a 'vállalat ebben az évben hat- ; vanezer forintot fordít. Ezt jaz összeget három részletben, j május 1-én, augusztus 20-án j és november 7-én adják át a (legjobban dolgozó üzemrészek- • nek. ! így került sor most május ! elsején az első 15 000 forint í kifizetésére. A kis ünnepsé- ígen megjelent Házi Árpád ; elvtárs, a Magyar Szocialis- ; ta Munkáspárt megyei bizott- ! ságának osztályvezetője és - Szabó Béla elvtárs, az MSZMP ; városi bizottságának titkára. ! Fodor László, az üzem párt- ! szervezetének titkára köszön- > tötte a dolgozókat, majd Papp ! Lajos, a gyár igazgatója is- ! mertette a munkaverseny : eredményét. A 15 000 forin- : tot a váci telep kapta, ame- jlyik legjobban dolgozott. En- : nél az üzemrésznél volt a leg- ! eredményesebb az önköltség- : csökkentés, s termelési ter- : vüket is teljesítették. Keve- : sebb volt a selejt, csökkent ; az igazolatlanul mulasztók, ; valamint a balesetek száma is. i Ezek után ’ indult el a me- i net a május elsejei ünnepség ; színhelyére, a sporttelepre, : ahol az üzem külön is meg- I vendégelte dolgozóit. I BÜCSÜZASI ÜNNEPÉLYÉT : tartja május 11-én 16 órai : kezdettel a szentendrei Mó- iricz Zsigmond Általános Gim- : názium. Színfolt a Bükkös mentén (Bereg-folo) Mintegy négyezer normál­hold megmunkálását kell el­végeznie a gépállomásnak, ha tavaszi tervét teljesíteni akar­ja. Ezenkívül szem előtt kell tartania a termelőszövetkeze­tek által szerződésben bejelen, tett igényeket is, Terv szerint be kell fejezni a négyzetes ku­koricavetést Ezzel növelheti a termelőszövetkezeteknek vé­gezhető gépi munkát, s a ke- resztbe-hcsszába való gépi ka­pálás lehetőségének megterem­tésével nagy mértekben eny- hítheti a szövetkezetek mun­kaerőhiányát is. Két hónap áll még rendelke­zésre, hogy ezt a munkát elvé­gezhessék. De így is szükség van minden alkalom kibaszna, lására, különben nem teljesít­hetik időre a tervet. Sok függ a traktorosok munkájától. Ha azok lelkiismeretesen dolgoz­nak, nem lesz hiba. Már tíz olyan traktoros van, aki több mint ötven százalékra teljesí­tette egyéni tervét. Érdemes megnevezni közülük a legszor- galmasabbakat. Mali Pál 69, Koós József 68, Halla Ferenc és Vaíki Sándor 66—66 száza­lékra teljesítette tervét. Ezek­nek az embereknek serkente­niük kellene azokat, akik a tervteljesítésben még alig ha­ladták meg a 20 százalékot. Csak így fejezheti be eredmé­nyesen tavaszi munkáit a gép­állomás. Ezt és általában a gépállomás jobb munkáját szolgálja a pártvezetőség, a szakszervezeti bizottság és ve­zetőség által kibocsátott Trak­toros híradó is, amelyik tíz na- ponkét jelenik meg és közli az üzem híreit. Felkészülten várja vendégeit a Ságvári Endréről elnevezett turistaház Immár évek óta egyik leg­közkedveltebb kirándulóhelye úgy a szentendrei, mint a bu­dapesti embereknek a Ságvári turistaház. Környezete, ven­déglátása és kulturált berende­zése mintaképül szolgálhat a járás minden vendéglátó üze­mének. A közeli napokban életbelépő új tavaszi menet­rend szerint négy autóbuszjá­rat könnyíti meg a kirán­dulók utazását, melyek csat­lakozást kaptak a HÉV-jára- tokhoz, sőt az Esztergom— Budapest között közlekedő autóbuszjáratokhoz is. Ez le­hetővé teszi az itt üdülőknek, hogy könnyűszerrel eljussa­nak a Dunakanyar legszebb helyeire. Rövidesen bővítik a kert­helyiség kiszolgálását is. Itt is lehet majd kapni a frissítő italokon kívül feketét, ső1 turmix italokat is. A gyermekek részére hin­tákat szereltek fel a közel­múltban. Az erdőhivatal se­gítségével szalonnasütőhelye­ket alakítottak ki és padokal szereltek fel. Ezzel az intéz­kedéssel újabb színfolttal gaz­dagodott ennek a hegyi szál­lodának a környéke és ugyan­akkor elkerülhető az egyéb­ként gyakorta megismétlődő erdőtűz is, melyet gondatlan emberek okoztak, miközben szalonnasütő szenvedélyüknek hódoltak. E kedves figyelmesség, mellyel a tavaszi vendégjá­rást előkészítik, bizonyára fo­kozza majd a forgalmat is, mely ez évben máris 2000 penziós vendéget mutat ki, nem beszélve az átvonulok hatalmas táboráról. SZENTENDREI PORTRÉK ... hullám felett a parton áll, lendül a hot sziltár kezében és halkan Gluckot intonál. (Aprily Lajos) A rádió gyors elterjedésé­vel a szakemberek attól fél­tek, hogy az operáknak, hang­versenyeknek ideje elmúlt, mert ki fog akkor gondosan felöltöziködve, esetleg hosszú időn át vülamosozva kon­certekre járni, mikor egy kis fadoboz meghitt otthoná­nak kényelmébe, házhoz szál­lítja a világ első énekeseit és zenekarait? A szakemberek alaposan tévedtek, mint ez velük nem egyszer megesik. A rádió nemhogy csökkentette volna a zenét kedvelő és érte áldo­zathozatalra is kész közön­ség táborát, hanem megsok­szorozta. Ez azonban csak a dolog egyik oldala, mert a felkeltett érdeklődést tartani is kell, a jelentkező igényeket ki kell elégíteni, gondoskodni kell arról, hogy ne csak a ze­nét szeretők, de a zene felé megindulok, az új érdeklő­dők is megkapják azt a ve­zetést, amely megismerteti őket a zene örök játékszabá­lyaival. Városunk egyre fokozódó :lendületű zenei életének ve- Izetője, sugalmazó ja, időt és ifáradtságot sosem kímélő el- \ hivatott ügyvivője Kovács Lajos, akiben egyesül a ki- váló zenész, a gyors és fá- I radhalatlan szerzővel, a gyer­meket és a zenét egyformán szerető pedagógus, a zene elmélyült, sokoldalú tolmá- csolójával. Az ő munkájá­nak eredménye az, hogy olyan hangversenyek hallgatói le­hetünk Szentendrén, ami­lyenekre ezelőtt gondolni sem lehetett egy lets vidéki városka életében. Az ő szí­vós kitartása, sosem lan­kadó agitálása hozta létre és tartja össze a városi kó­rust, mely egy műkedvelő énekkar nívóját messze meg­haladó felkészültséggel és tu­dással sikert, sikerre arat. Mindenki, aki csak egy ki­csit is, fogékony a zene iránt és kapcsolatba kerül Kovács Lajossal — akár mint szülő, akár mint kórustag, akár mint hangverseny-közönség — úgy megérzi egyéniségén a művészt, mint ahogy meg- érezziik az igazán szépet az élet különös jelenségeiben. És mindaz, amit elmondot­tunk Kovács Lajosról, nem­csak formája, de mély tar­talma is életének. A barokk és rokokó világ régen elmúlt, alig akad már ház széles e vi­lágon, ahol esténként kama­ra-muzsikára gyűlne össze a család, hegedű és flóta ke­rülne elő a tokjából és gon­dos kezek szednék le a ta­karót a zongora fényes tete­jéről. Kovács Lajosék háza tája a múltnak ezt az alig ismert, kedves és meghitt hangulatát őrzi, mikor estén­ként a három fiú és a kis­lány muzsikálni kezdenek, öreg mesterek örök zenéje száll a hangszerekből s mi­lyen kár, hogy senki más nem hallja, csak a család. Kovács Lajos munkássága azonban nem merül ki a ze­nei kultúra terjesztésében: élénk és tevékeny részt vesz városunk életében, mint ta­nácstag, arra is szakít időt magának, hogy állandó ösz- szeköttetést tartson fent ke­rületének választóival s mind­ezeken felül mint megyei szakfelügyelő, az összes is­kolákat szorgalmasan láto­gatja s irányítja a pedagó­gusok munkáját, tanít a gim­náziumban és a zeneiskolá­ban is. Zsúfolt programú, be­táblázott idejű ember s ha nem tudnánk, hogy zenész, talán nem is találnánk ma­gyarázatot arra a nyugodt derűre, szelíd kedélyre, ami a lényéből árad. A zene a legigazibb, legna­gyobb varázs, mert hullá­mozzék akárhogy az életed, érjenek örömök és bánatok, fáradj el és fásulj bele a na­pi munkába, csússzon meg a sorsod és veszítsd el a lét egyensúlyát: ha szívedhez engeded a zenét, az megvi­gasztal, elandalít, megnyug­tat, betakar és megtölt bé­kességgel. És a zenészek, az igazi varázslók, akik akkor magukat adják és égetik, mikor régen porladó klasszi­kusok és romantikusok mu­zsikáját hozzák el hozzád. A hullám felett nem látha­tó, nem megfogható, de örök parton álla­nak — mint Kovács La­jos, feszült figyelemmel, de­rűsen, teljes odaadással az énekkar előtt — meglendül a karmesteri bot kezében és az embergyógyító, embert javító varázs elömlik a hangver­seny-teremben. De nemcsak ott: az egész világon. endrét az 57 évvel ezelőtti­vel, amikor még urak Ma­gyarországán, drabant ellen­őrzés mellett egy-egy kocs­mában meghúzódva, vagy egyenként a szabadba kilo- pózva találkozhattak csak a munkások, amikor a város lakosságának összlétszáma ke­vesebb volt, mint a most felvonultak száma. S ami­kor csak a Haladás Asztaltár­saság, az Általános Munkás­képző Egylet s a haladó szel­lemű Szentendre és Vidéke Hírlapja voltak mindössze a haladás fórumai. Abban az évben május elsejét nem milkrofonos ünnepi nagygyű­lésen ünnepelte a város — csak Kniepayer bácsi kocs­májában húzódott meg né­hány szervezett ipari munkás. Horváth Levente Csak a napsugár hiányzott, egyébként szép volt a munka ünnepe. Legalább négyezer ember vonult végig a váro­son az Építők sportpályájá­ra, ahol az ünnepi nagygyű­lés folyt le. Szétnézve az ünneplő kö­zönségen, a jól öltözött mun­kásokon és minden jelenle­vőn, megállapíthattuk Ady szavaival élve, hogy ma már „trónt ül a nép, ki ezer évig csak férge volt a rögnek!” Házi Árpád volt az ün­nepi szónok, az MSZMP megyei kiküldötte, Pest me­gye első kommunista alispán­ja. A diadalmas felvonulás és ünnepi gyűlés után haza­sietve „Szentendre és Vidéke Hírlapjának” 1903. évi pél­dányait szedtem elő, hogy összehasonlítsam a mai Szent­Feltárják az Ördöglyuk barlangot zatosab'o történeteket alakí­totta ki. Ezek közül csak egyet-kettőt: a pálosok egy­kori kolostorának földalatti folyosója összeköttetésben van a barlanggal, mondják a fa­lubeliek, a szerzetesek ott rej­tették el kincseiket, melyek még máig sem kerültek elő. A merészebbek arról is be­szélnek, hogy patak van a barlangrendszer mélyén. Mi nem képzelődünk, ha­nem tervezünk. Az Országos Természetvédelmi Tanács fel­tárási engedélye már rendel­kezésünkre áll. Lelkesedésünk munkává érik és a község, a járás ifjúságának segítségé­vel, az illetékes hatóságok tá­mogatásával mindenki szá­mára járhatóvá tesszük a ma még omladékos, denevérfüzé- res barlangot. Zerinváry Szilárdné—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents