Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-28 / 125. szám
A S^badság Termelőszövetkezet határában N X I IV. ÉVFOLYAM, 125. SZÄM 1960. MÁJUS 28. SZOMBAT A nyári betakarításról tárgyaltak a tsz-vezetők Még most virágzik a rozs, de a város tsz-einek vezetői (Már a nyári betakarítási munkák megszervezéséről tárgyaltak tegnapelőtt: a város jövő évi kenyér- és takarmánygabona- ellátásának biztosításáról. Nem közömbös, milyen módon, melyikből mennyit aratnak és raktároznak el tsz-einek, mennyit értékesítenek az állami felvásárló vállalatok útján. Minden tsz-vezető tart kissé a betakarítástól, mert a gépállomás a learatandó területnek csak 30 százalékát tudja gépesíteni, bár gépparkja négy darab kombájnnal és három aratógéppel bővült. A kézzel és aratógéppel aratott terület eséplése nem okoz gondot, mert a közössé vált területek tervszerűen kialakított, nagyméretű rakodókertjei kevesebb cséplőszekrényt, nagyobb teljesítményt és olcsóbb üzemeltetést biztosítanak a korábbi éveknél. A betakarításhoz tartozik még a raktározás, mely évek óta megoldatlan feladata a Terményforgalmi Vállalatnak, s most már a tsz-eknek is. Feltétlenül gondoskodniuk kell a szövetkezeteknek, de a Terményforgalmi Vállalatnak is, hogy magtáraik tárolóképességét jelentősen növeljék. A betakarítás legnagyobb ellensége a gondatlanságból eredő tűz, amely ellen felvilágosító munkával, a tűzrendészeti szabályok következetes és szigorú betartásával, a figyelőszolgálattal és biztonsági berendezésekkel Védik majd a tsz-ek az új termést. _________________________________ Gy. E. ÖRÖM? Egyik délután a parkban üldögéltem. Kék ruhás fiatal- asszony sétált előttem négy év körüli kislányával. Nem hallottam, mit beszéltek, de egyszeresek a mama gyorsan körülnézett, lehajolt, letört egy virágot, s a gyermek kezébe nyomta. Szívem szerint odaszaladtam volna, hogy megmondjam véleményemet azokról, akik parkjainkat tönkreteszik, de a (kislánya előtt nem akartam. Nem helyes dolog a szülőt gyermeke előtt megszégyeníteni. De az talán még helytelenebb, ha a gyerek szeme láttára lopunk. Erős á kifejezői, de vajon nem lopta-e el a többi sétáló elől a magányosan díszelgő, kedves virágot? Azt az üde, kedves színt, melyre rátekintve, akaratlanul is derűsebbek leszünk. Tudom, gyermekének akart örömet szerezni. Bizonyára örült is, de ezt az örömöt akkor is érezte volna, ha édesanyja csak felhívja figyelmét a szép virágra. Azt már nem is merem mondani, hogy esetleg hozzáteszi: ez mindenkié, mert a parkban van, s nem szabad letépni. Nem mondhatom, mert ezt nem tudta. Pedig jó lett volna. Hiszen tíz lépés után már ott hevert a porban a virág..; A gyermek szívében pedig megmarad a rossz példa nyoma: le lehet tépni a virágot, hiszen anyuka is így csinálta... (Úgy zárójelben: ha a sok beszéd helyett a gyomot is ldgyomlálnánik a virágok és nemesebb növények közül, a gondos kezek nyomát viselő, ápolt kert látványa nem fordítaná vissza félúton a tépésre csábult kezeket?) (Fáma) A hírneves traktoros, Stefánkovics Károly vezetésével szorgalmasan rója a nagy földtáblát az Utos 45-ös új palántázógép. „Utasai" R. Nagy Ferenc, a két Róka-kislány és M. Kovács László kényelmes ülésből, csengőszóra rakosgatják a bimbós paradicsompalántákat, de az ültetést a gép maga végzi. Teljesítménye napi öt hold. Csütörtökön este a nőtanács tagjai gyermekvédelmi ankét- ra gyűltek össze. Az ankét előadója Mikó Ödönné, az abonyi gimnázium igazgatóhelyettese volt. Előadásában elmondotta, hogy a gyermeknevelés az egész világon előtérbe került. A szocialista országokban különösen foglalkoznak ezzel a problémával, s hogy mennyire, azt mutatja az oktatási intézmények és bölcsődék nagyarányú fejlesztése is. Beszélt a nők megváltozott helyzetéről, s a rossz és a felbomlott házasságok igazi veszteseiről, a gyermekekről is. S azokról, akik bár mindent megadnak szülöttüknek, a legfontosabbat felejtik el: helyesen szeretni őket. Előadását személyes élményekkel tarkította. Az anké- ton résztvevők egy emberként figyeltek szavaira. Kár, hogy főként általánosságban beszélt, szerettünk volna többet hallani országunk gyermekvédelmi problémáiról. Ez a hozzászólásokban is megnyilvánult. Kiss Ferencné elmondotta, hogy sajnos még sok szülő nem méri fel az alkoholizmus veszélyét, sok helyen nemcsak az apa italozik, de még a gyermeket is itatják. Sok esetben a még kicsi korában nevelőszüA körösi bor ereje A doloa úgy történt, hogy kirándulni voltunk Esztergomban. Fel akartunk menni a Dobogókőre, de nem volt mivel. A sok autóbusz között — mely a megállónál tanyázott — egy sem volt szabad. Már-már elkeseredtünk, amikor végső kétségbeesésünkben még egyszer megpróbáltuk meggyőzni a buszállomás forgalmistáját, adjon kiilönbuszt nekünk. Mondtuk neki, hogy ha egyszer eljön Kőrösre. megháláljuk, mert van ám ott olyan bor, hogy hét nyelven beszél tőle egy liter után az ember. A forgalmista — egyébként kedves. mosolygós, harminc év körüli asszony — elkezdett nevetni: „Maguk körösiek? Hát az én uram sokat szokott oda járni. Néha bort is hoz magával. Csuda jó bor van ám ottr összenéztünk. A szemiink vágása nagyon sokat mondott. Először azt, hogy no lám. mi körösiek büszkék lehetünk a borunkra. Másodszor meg azt, hogy most már nincs baj, mert felmegyünk a Dobogókőre. ügy is lett. Az úton fölfelé a kirándulócso- vort áldotta Nagyköröst jó boráért. Azért, mert szerzett nekünk mégis buszt, no meg azért is, hogy egyáltalán létezik. T. T. A borsótáblák ontják már a gazdag termést. Szedéséhez viszont meglehetősen kevesen vannak. Ebbe a munkába nem ártana belevonni a tsz-tagok családjainak apraját- nagyját! íme, a munka öröme: Márton Lászlóné és Andó Lászlóné huncutkodva kérdik egymástól: „Ki szedett szebbet?” De a hüvelyek között nincs különbség. Győztes a borsótábla! “-------------------------------------------------------------------------------------------------—-------------------A jándék termett? A Cipő Ktsz-ben találkoztunk \ X Ilyen a szerelem — Szerelmes vagyok! — rontott be hozzám kebel- és felebarátom, Lajos. Némi meglepetést színlelve, azt mondtam erre, hogy: No csak! Aztán felszólítottam, öltse ki a nyelvét. Nem volt fehér. Túléled — állapítottam meg és megkérdeztem: kibe? Ez tökéletesen felesleges kérdés volt, hiszen sokéves tapasztalatom, hogy Lajos elárulja noszogatás nélkül is. Míg remegő kézzel rágyújtott az utolsó cigerettámra, finoman, kíméletesen (ahogy az betegekkel szemben szokás) megkértem: ha lehetséges, mellőzze a költői hasonlatokat, úgyis tudom, a hölgy tündér, angyal és minden ami kecses és szárnnyal rendelkezik. Rendben: — bólintott szórakozottan és két szemét áhítattal a plafonon levő pókhálóra szegezve, beszélni kezdett: ‘— Szerelmes vagyok barátom! Egy tündérbe ... Sőt egy angyalba ... Sőt... Kíváncsian vártam, mi jöhet felső fokként egy angyal után. Borika jött. — így hívják, Borika. Hát nem csodálatos? — Mi az, hogy csodálatos? Elképesztő. De csak áradozz tovább. Mintha itt sem lennék. — Délután elmentem a Hősök tere melett. ö ült egy pádon és írt. Gyönyörű volt. Arca fennkölt, gondolatokkal teli. Haján játszott a délutáni napsugár. Néztem és a színem körül valami olyasmit éreztem, mint... — Mint egy tál szilvásgombóc után — próbáltam segíteni, mire Lajos kijelentette: érzéketlen ökör vagyok. Ez persze nem tartotta visz- sza attól, hogy röpke másfél óra alatt részletesen ne ismertesse velem, hogyan ment oda a lányhoz, az hogyan rejtette el írását szemérmesen (vers lehetett az, semmi más), hogyan mutatkozott be, Borika hogyan emelgette bársonyos pilláit stb., stb. Végül értesültem még arról is, hogy estére moziba mennek. Lajos ezek után tánclépésekben távozott, érzéssel és falsul dúdolva a „Halvány sárga rózsa, ha tudnál beszélni!” ... című régi szép magyar nótát. Én pedig elballagtam a cukrászdába, hogy elfogyasszak egy jól megérdemelt feketét. A szomszédos asztalnál lófarkas hölgy ült és írt. Aztán borítékot szedett elő divatos táskájából és sikkesen körül- nyálazta. A borítékon ezt olvastam: Lipták Jenő, Budapest. Néhány gyors pillantást vetett karórájára, fizetett és elsietett. A sietésre minden oka megvolt, tekintettel arra, hogy tíz perc múlva nyolc, Lajos várja az ő versfaragó tündérét a mozi előtt és még a levelet is be kell addig dobni, mert ezt meg Jenő várja valahol Budapesten. — Békés — — FELKÉSZÜLT a nyári növényvédő munkálatokra e Rákóczi Termelőszövetkezet Kétszázharminc mázsát vásárolt növényvédőszerekből és ezenkívül mintegy 280 mázsa meszet is beszerzett. — MEGKEZDTE a zöldborsó begyűjtését e héten a MÉK Vállalat. Idáig mintegy 200 mázsát felvásároltak a termelőszövetkezetektől, s teg- nap útnak indították az első í 50 mázsás exportszállítmányt fis Ausztriába. | — K 25-ÖS ZETORT vásá- ^ rolt a Hunyadi Termelőszö- £ vetkezet ekével, burgonyaki- £ szedő géppel, répakiemelő vei | együtt, melyet a közeli hetek- f ben fűkaszával, rendsodróval £ és műtrágyaszóróval is felsze- * rel. Istráb László formázó Állatokról « embereknek A tyúk tojt és utána kot- •codácsolni kezdett. Hallva ezt í kakas, felkapaszkodott egy kupacra és hangos, diadalmas kikirikível túlkiabálta a tyúkot. Bármilyen hangos volt is. a baromfiudvarban senki sem hitte el neki, hogy ő tojta a tojást. —B— — MAJÁLIST RENDEZ vasárnap tagjai részére a Dózsa Termelőszövetkezet. Ebből az alkalomból marha- és juhhúsból készített gulyással vendégelik meg a résztvevőket, majd az arénában reggelig tartó bállal teszik emlékezetessé ezt a napot. — IDEI BÁRÁNYÁLLO- MÁNYÁBÖL 335 darabot javítót fel 35 kilósra az állami gazdaság. Az állatokat a napokban Budapestre szállítják, innen részben exportra, részben hazai fogyasztóknak küldik. NEM TETSZIK • • • hogy hiába helyezték át a Deák térre a szeméttárolót, környéke mindig Ió**ágyával szennyezett. GYERMEKEINKÉRT lőre bízott gyermeket — ami-j kor már kevés baj van vele —; is elviszik rossz hatású környe-; zetükbe az édesszülők. Albert Pál, a rendőrkapi- : tányság dolgozója hozzászólásában arról beszélt, hogy a pártkongresszus után sok hatásos intézkedés született. Még mindig van azonban tennivaló, a szülőket kell megnevelni elsősorban, akik nem küldik gyermekeiket iskolába, sokszor még az éjszakai csavargását is elnézik. Sőt, hibáikat még a pedagógus előtt is takargatják. Nagy Ferencné a válások rossz hatásáról beszélt: a ross: példa a gyermek életére kihatással van. Kecskeméti Júlia védőnő azt kifogásolta, hogy még mindig nem szűnt meg az ellentétes nevelés. Hiába nevel az is- i kola, az óvoda, ha a szülők: lerontják ennek eredményét. A; gyermek vagy egyiket vagy i másikat hazugságnak véli. i A gyermekek elzüllésének i legtöbb esetben nem a gazda-; sági helyzet az oka: a munka-i kerülő, laza erkölcsi felfogású szülők juttatják erre az útra: gyermekeiket. Jani Sándorné helyi problémákat boncolgatott, többek között azt, hogy a nyári, idénymunkás szülök gyermekeit a gyári óvodába nem veszik fel. Ezen a problémán segíteni kellene. Az ankét utolsó felszólalója, Kratofil Edéné szinte summázta az elhangzottakat: Ne csak az ifjúságot, a szülőket is neveljük! A nő- tanácsoknak és a szülői munkaközösségeknek el keli jutnia azokhoz a szülőkhöz, akik nem mennek az iskolába értekezletre. Rendszerint azok hiányoznak, akiknek gyermekével a legtöbb baj van. Végül köszönet jár azoknak, akik szülő helyett szülei lettek az elhagyott gyermekeknek. A tanácskozás élénk, harcos szellemű volt. Nem csoda, hiszen olyan problémával foglalkozott, amely mindenkit érdekel: gyermekeink, a jövő nemzedék sorsa senki számára sem lehet közömbös. Csak azt hiányoltuk, hogy a város vezetői •közül senki nem vett részt ezen a nagy jelentőségű tanácskozáson. Gyermekparadicsom lesz vasárnap a Cifrakertben. Az Állami Bábszínház művészei jönnek el Nagykőrösre és remek műsorral kedveskednek majd nekik. Előadásuk címe: Misi mókus újabb kalandjai. Két alkalommal, délután fél háromkor és négy órakor tartanak bemutatót. A gyermekek vendéglátója ezúttal nem anyuka, apuka lesz, hanem a szakszervezet. Ugyanis minden üzemben, vállalatnál megajándékozzák a gyermekeket egy bábszínházjeggyel. Reméljük, jól érzik majd magukat, hiszen Misi mókus már régi ismerőse mindegyiküknek: kinek a játékpolcról, kinek a rádióból, kinek a televízióból. Most „élve” látják majd, s megismerhetik, mit csinál mostanában. A szakszervezet egyébként nemcsak bábszínházjeggyel kedveskedik majd a gyerekeknek, hanem legtöbb gyárban, iskolában kedves meglepetéssel, kis csomaggal készül megajándékozni az apróságokat.
