Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-28 / 125. szám
G. Szabó László: Gyermeknapon HOMOK ERZSEBET: AZ ESERNYŐ MEG A SZÉL ÚR A TUDÁS HATALOM A vonni Minden szülő igyekszik A v°nat gyi^ fülkédben gyermekének többet nyújtani. nehanyan beszélgettek. A te- mjnt amennyj neki magának mából arra következtettem, jut0tt. Ez természetes folya- hogy iskoláskorú tanulók szü- ma{ Mindenki szeretné látni, lei. „Az én fiam még nem hogy gyermeke jobban és tudja mi akar lenni, beírat- könnyebben boldogul az életfám gimnáziumba, majd köz- ben, mint ahogyan neki volt ben kialakul, mi lesz belőle” erre alkalma. De számolni — mondta egy apa. „Minek kell gyermekünk képességei- az érettségi, úgysem veszik jel vei is és nem szabad eléje az egyetemre” — vélekedett nagyobb célt kitűzni, mint egy másik. Vita alakult ki, amennyinek elérésére ereje amelynek főkérdése az volt, van. Nem azért kell taníttat- hogy kell-e mindenkinek egye- nunk gyermekünket, mert temre menni, aki érettségizik, végzettségre, papírra van szük- illetve azért kell érettségit sége, hanem azért, mert meg tennie, mert egyetemre akar kell értetnünk azt, hogy a mennj nagyobb tudás, a nagyobb Ez a vita jutott eszembe, fárflyismereí naoüobb körben amikor egyik tanítványom “*> gondolkodásra képesíti édesaDia azzal a szándékkal Ma°kePPen latja az eletet az édesapja azzal a szándékkal embeT< aki az élet meakeresett fel, hogy gyermeket a nyiivänuUsainak különböző második gimnáziumból ki- jelenségeit ismert fogalmakveszi, mert „nem olyan a ta- hQZ íu(jja kapcsolni. A műnulmanyi eredmenye, hogy az- Velt ember másképpen látja a zal bejuthat az egyetemre, s jelenségek közötti összefügakkor minek tanuljon tovabby>. gést de az egyes jelensegeHová jutnánk, ha minden ket js könnyebben észreveszi. szülő így gondolkoznék? Fel tudja fogni az élet szépGondolatban kicsit vissza- ségét. Nemcsak a robotot néztem a múltba. Akkor a kö- látja a munkában, hanem a zépiskolás tanulók száma kö- munkafolyamat szépsége is rülbelül egyharmada volt a je- kitárul előtte. A művelt em- lenleginek. Hasonló volt az bér n®n?. egyirányú. Több pa- arány az egyetemet végzettek- lya közötti választás le e cinéi is. a múltban sem került se^ ls ny’tv,a í‘ egyetemre mindenki, akinek maga munkaterületen eppen , ,, .... ... , műveltsége alaptan alkotni bW^ány voit a és Lmcsak gépszerűen zsebeben Középiskolába be- é j e, a rábízott munkát. jutni nehez volt azok szama- A múveU ember élete színe- ; ra, akik ..nem megfelelő” csa- sebb Nemcsak a létfenntar- ladbol származtak, akiknek tás életének vezérfonala, hanem volt meg a kellő össze- nem kitágult érdeklődési köre köttetésük. S ha mégis beju- miatt az élet adta lehetősége- tottak, sok keserűséget kellett ket jobban ki tudja hasz- lenyelniök. Akkoriban a tehe- nálni. Milyen másképpen nézi tős szülők úgy vélekedtek, a gépeket az ember, aki a fi- hogy legalább az érettségit zikai alapfogalmakkal tisztá- szerezzék meg a gyerekek, ban van .Milyen másképpen mert csak így lehet belőlük főz az az asszony, aki némi „úriember”. Ez a végzettség jártasságot szerzett a kémiá- adott lehetőséget arra, hogy ban vagy a biológiában, fiuk a katonaságnál bizonyos Mennyivel jobban értékeli az előnyökhöz jusson, ez volt az az ember társadalmi etetünk előfeltétele annak, hogy „jobb alakulását, aki történelmi es társaságba” kerülhessen és ez gazdasági alapismeretekke adta meg az ajánlást ahhoz, rendelkezik. hogy „díj nélküli gyakornok- \ ma műveltsége nemcsak ként” elhelyezkedhessek. A & régi tudományok mű- polgan csaladok minden áldó- vészetek felmérésére és le- zatot meghoztak azért, hogy fektetésére szorítkozik. Ma gyermekük megszerezhesse az nem elég az, hogy valaki egy- erettségi bizonyítványt. Ébe- irányban képes jól gondolkozóén figyelték, hogy a polgár- n;> de azonkívül semmihez ság műveltségi monopóliuma sem ért. Az elméleti tudás :megmaradjon és igyekeztek egymagában ma már nem so- \ mindenkit kirekeszteni. aki kát ér. A gyakorlat és elmé- ;műveltségben közéjük feltöre- let egysége ma a műveltség ; kedni kívánt. alapja. Ma államunk minden ]ehe- Rá kell szoktatnunk gyer- : tőséget megad ahhoz, hogy mekeinket arra, hogy minden I gyermekeink tanulhassanak, iránt érdeklődjenek és ne i Ma már nem sekélyes célok sajnálják a fáradságot, igye- ; érdekében szükséges az isko- kezzenek tudásukat az iskolán I lai végzettség. „Pártunk VII. kívül is gyarapítani. Ne elé- ; kongresszusának fő jelszava: gedjenek meg a tankönyvvel ; a szocializmus alapjai lerakd- és a tanár magyarázatával, ; sáriak befejezése, a szocializ- hanem igyekezzenek maguk ; mus felépítésének meggyorsí- is egy-egy területen tájéko- • tása. E nagy feladatok meg- zódni. S ha a szülök iskolába \ oldásában az ideológiai és járatják gyermeküket, ne \ kulturális kérdések szerepe °lvan célt tűzzenek ki eléjük, \ tovább növekszik, párt és ál- hogy milyen végzettséget sze- \ lami tevékenységünk homlok- rezzenek> hanem azt, hogy ■ terébe kerül.. növelni kell müyen tudás1 szerezhetnek és ; a munkásosztály és parasztság azt hogyan hasznosíthatják az ’ általános műveltsénét és szak- éleiben, hányféle lehetőség í 'Kí'“ <*•« izssiär í Ma már életünk tartószer- sák' A kulturális felemelkedés íkezetének nemcsak láncsze- nem az^ 1 elenti. hogy mindeneméi, hanem szerves alkotói is kinek egyetemet kel] ve^z' J vagyunk. S hogy megfelelő nie és mindenki orvos, ügy- £ alkotói lehessünk, ehhez tu- véd vagy gyógyszerész legyen, Jdósunkat egyre inkább bőví- A kulturális felemelkedés azt ; tenünk kell, ki kell alakítani jelenti, hogy a legegyszerűbb {magunkban a műveltség utáni munkafolyamatokat is körül- É vagyat, a megszerzésére irá- . , . , , ... . É nyúló törekvést tekintesse! végezzük, hogy az { _ . . . élet sok területén jártas leí Sok szülőben ezt meg is . . , „ _ találjuk, de csak oly módon. gyen munden ember. Hogy a {hogy a gyermekét igyekszik szellemi és fizikai dolgozó fcö- {taníttatni, önmaga pedig visz- zött ne legyen műveltségbeli {szamarad és ezáltal önmaga különbség, hogy a szellemi í távolítja el gyermekét magé- juttatásokból mindenki egy- í * ,. ^a ba gyermekünk ne- formán vehesse Jci részét. zveleserol beszélünk, mindig a Hogy ne senkinek se Z magunk nevelését is értenünk 'fV 1 ?y * , * ?kell alatta gatlasa azért, mert másfele f Sok szülő tisztában van az- muAkát végez' ”tat a másik {zal, hogy ő maga a művelt- ember, vagy azért, mert nem ^ségi hiányok miatt milyen érti me§ mindazt, amiről tár- ^ nehézségekkel küzd. s igyek- sai beszélnek körülötte, iszik gyermekét serkenteni a tudás megszerzéséért ta- áarT?- bogy tanuljon. Ezek a níttassuk gyermekeinket, és a íszülök tudjak, hogy magan- t d- megszerzéséért tam.lí szorgalommal, munkájuk mel- , megszerzéséért tanulóiéit milyen áldozatba került junk mi maSünk is. az önművelésük... M. U A NA GYERMEKEI f\ket, a legkedvesebbeket, aA a legtöbb örömet, boldogságot szerzőket ünnepli az ország, a világ. A nemzetközi gyermeknap immár esztendőről esztendőre kedves, várt ünnep, amit nemcsak a gyermekek jegyeznek meg maguknak, hanem a szülők, a felnőttek is, hiszen a jövőt, a jövő nemzedékét ünnepük. Van abban valami jelképes, hogy tavaszutón, nyár elején ünnepeljük őket. Hiszen ők, a gyermekek jelentik a tavaszt, s ők jelentik a még bővebb termést, gyümölcsöt hozó nyarat. Sokat beszélünk róluk, sokszor álmélkodva, s nem egyszer értetlenül. Hiszen olyan mások ezek a mai gyerekek. Mindig a mi gyermekkorunkkal hasonlítjuk össze az övékét, s értetlenül állunk sok dolguk előtt. Csak éppen azt feledjük el, hogy ezek a gyerekek a ma gyermeksorsát élik, amit semmiképp nem vethetünk össze azzal, ami harminc-ötven esztendeje volt. Csak éppen arra nem gondolunk, hogy a ma gyermekei készen kapnak sok olyan dolgot, amiért nekünk keményen verekednünk kellett, s éppen ezért ők, a mai gyerekek gyorsabban, köny- ni/ebben is jutnak előre. Az élet gyorsabb, nagyobb célokért ösztönző. Mi ahhoz mértük minden vágyunkat, álmunkat, hogy milyen családból születtünk, s így mi lehet belőlünk. A ma gyermekei csak azt latolgatják, hogy mit akarnak, kivé akarnak lenni. Az út, a lehetőség mindenhez megvan, csak rajtuk, egyedül rajtuk múlik, hogy elérik-e álmaikat, valóra váltják-e terveiket? jvrekik természetes dolog az, YV hogy szabadon élnek, hogy mindenük megvan. Nekik természetes, hogy mindenki és minden értük, nekik van, hogy ami történik, az az ő jobb, boldogabb jövendőjüket készíti elő. S ez a rendjén való. Hiszen soha, egyetlen társadalom sem tett anynyit a gyermekekért, a fel-%\ növő nemzedékért, mint a £ szocialista társadalom. Ered- í , ményeinkre joggal lehetünk ? büszkék, s joggal lehetünk $ ■ büszkék arra is, hogy a mi % • gyermekeink, a mi mánk % gyermekei öntudatosak, önér- % ] zetesek, hogy önálló vélemé- ^ nyük van, hogy megtanulják ^ a világ dolgait önállóan meg- ^ ‘ ítélni. £ i Ami nekünk még ismeret- í len és sokszor meghökkentően f furcsa volt, a szabadság, a %. magunknak alkotás öröme, az $ nekik természetes és érthető Nem egyszer ezért kerülnek — látszatra — szembe ve-%, lünk, mert nekik már kevés £ \ az, ami nekünk elegendő volt. £ ■ ök többet akarnak, s a leg- £. többször gyorsabban is. Al-f' kötő türelmetlenségük jelei y már ott vannak az általános %' iskolák mindennapjaiban, ott 1 vannak a középiskolákban, az £ 1 üzemek tanműhelyeiben, min- ^ 1 denütt. ^ 1 A ma gyermekei olyan tér- £, mészetességgei beszélnek azt ( űrhajózásról, a technika szé-1 dületes haladásáról, mint { amilyen természetességgel be- i ' széltünk mi gyermekkorunk- ^ i ban arról, hogy hány golyót % í nyertünk, s hány közöttük a $ ] szép, színes üveg. % ] Olykor hibáztatjuk, szidjuk £ . őket. De sokszor nem gondo-f' lünk arra, hogy hibáik oka£ nem egyszer mi magunk va- { gyünk. Nem gondolunk arra,% hogy rendszeres törődés, segí- ^ tés kell a gyermeknek, bár-% mennyire is okos, bármeny- $ nyíre is határozott nézetei £ vannak a világ sok dolgáról. $ Mert nemcsak ünnepelni kell a £ gyerekeket, hanem elő is kell£ készíteni a holnapra, arra, t amit nekik kell folytatniokf tovább. ^ j/isdobosok, úttörők, vala-% A mennyi gyermek ünnepe £ ez a nap. Fehéreké, sárgáké,£ feketéké, valamennyi gyer-t meké a világon mindenütt Szülők, ismerősök köszöntik % őket, ünnepük őket, virággal, % ajándékkal, falvakban, isko- £ Iákban, mindenütt. A mamák $ •'könnyes szemmel csókolják % íaz emberpalántát, s a papák^ í félrefordulva krákognak, hogy £ í elrejtsék meghatottságukat, s ^ Zott vannak az ünneplők kö-£ Zzött a nagyszülők, a nevelők, { í mindenki. S ők csillogó szem- $ nel örülnek, s élvezik azt, % hogy még inkább ők a világ $ közepe, mint más napokon. ^ A legszebb virágok ők éle-% tünkben, a legtöbb napfényt,% irömet hozók. Nem egyszer £ miattuk mondunk le sok do-£ logról, miattuk hozunk áldo-í zatot, s mégsem bánkódunk, ^ berzenkedünk miatta. Hiszen f kedvesebbek mindennél, ná- luk nincsen fontosabb. Mi is, % magunk, s a közöség is, a tár-0 sadalom, rengeteget tett ér-% tűk. Anyagilag, erkölcsileg $ annyit biztosítunk nekik, mint % amennyit évtizedek sora nem£ adott valamennyi gyermek- £ nemzedéknek. Szocializmust építő társa- { dalom gyermekei. Újabb,Z jobb, igazabb emberek palán- \ tái, akik már gyermekkoruk- J ban hozzászoknak a szocia-té lista ember rangjához, méltó- J ságához. Akik büszkék arra.’, hogy mai gyermekek, s akik; büszkék szüleikre is, akiknek \ |minden kor legszebb méltó-’ Isága, rangja adatott: szabadj :emberek! ÖLTÖZŐASZTAL minden fiatal lánynak, asszonynak szíve vágya. A fürdőszoba vagy lányszoba sarkában iól meg is fér. Lakószobába nem való, mert nagyon is hálószobára emlékeztető. Egy kimustrált asztal, régi „puuf” vagy „hokedli’* kell csak hozzá, maradék mosóanyap és az asztallapra mosható műanyag. Sima keretes tükör — ai sem baj, ha egészen keretnélküli Tarka zászlóinkat szellő lobogtatja... Gyülekezzünk, kispajtások vidám ünnepnapra! Tavaszi sugártól fényesül az ének — hirdessük e boldog ország sok-sok gyermekének: Értünk van itt minden, nincs bánatunk, gondunk ... Nektek ezért, jó szüléink, köszönetét mondunk! Réges-régen, amikor még én kislány voltam, az egyik reggelen így szólt hozzám édes szülém: — No, Böske, most elmegyek a vásárra és hozok neked kislibákat! Ha jól pásztorkodsz körülöttük a nyáron, őszre megveszem neked azt a bájos babát, amit még tavaly láttam a pesti kiraikatbam! Nagy szó volt ez nekem, igen nagy szó! Nemcsak a lábam perdült táncra örömében, hanem a szívem is. Még a taktust is verte hozzá, olyan hangosan, akár az öreg falióránk a sarokban. Nem mintha nem lett volna babám. Nagyon is sok volt! Valameny- nyit magam csináltam. Már semmi újait nem tudtam kitalálni, mert annyi fajta volt. Azért is örültem a megígért pesti babának. Gondoltam, arról én is újat és különlegeset alkothatok majd. Amint Ígérte, meg is hozta édes szülém a túrái vásár- ; bői még aznap a kislibákat. [Arany pihéjű, foltos hátú, ; örökké csipitelő, aranyos ál- I latkákat. I Másnap már jókor reggel tal- | pon voltam, alighogy a nap ! bekukucskált szobánk abla- [ kán. Bátyáim még előző nap j megkészítette nekem a liba- i pásztor-vesszőt, amit én az- i zal a2 erős elhatározással vet- ítem a kezembe, hogy hűsé- : ges pásztora leszek a rám- ; bízott kis libanyájnak. Anyánk : pedig derekamra kötötte a ; kendőbe készített reggelit és ; elindultam a falu végén el- \ terülő libapást felé, a tizenkét pöttömnyi jószággal. Am nem olyan könnyű mesterség a liibapásztorkodás, mint elejébe gondoltam. Huncut kis portékák ám a libák! Amikor a legjobbat játszottuk a többi kis pásztortársaimmal, akkor csinálták a legnagyobb galibát. Vagy beleszöktek a közeli vetésbe, vagy összekeveredve marakodtak. De én álltaim a sarat, vagyis a pásztorkodást emberül. Úgy annyira, hogy a kislibákat egészen magamhoz szoktattam, mint más a kis- cicát. Igaz, kendőmbe kötött kenyerem fele mindennap a kislibáké volt. De megérte, mert az én libáim aztán nem szökdöstek el a közelemből! Inkább örökké csak a sarkamban jártak és a kenyeremet : akarták legelni. Ha babáztunk, vagy kacsoz- i tunk, az ölembe telepedtek, ivagy rágták, csipkedték a lá- j bamat, meg a szoknyámat rángatták. Már majd hogy be- ; szél ni nem tudtak. Ügy ér- ! tettem az ő csipogó liba- ! nyelvüket, akár a pajtásaimét. t ; Az egyik esős, csepergős : reggelen esernyővel indul- ! tam a legelőre. A kis libák ^hintázó testtel, előrenyújtott Z nyakkal futottak és a latyak- Z ban, sárban piócák után kap\\\\\\\\\\\\\\\V DIVAT kodtak. Nem volt érdemes; kimenni legeltetni, mert még ; jobban rákezdett esni az eső.; A kislibák riadtan csipogtak í körülöttem. Mit tehettem vol- \ na mást, kinyitottam az eser- \ nyomét és a kislibákat kö- í rémgyűjtve hazafelé indul- í tunk. í t Egyszer csak csúnya nagy j felhők jöttek az égen. A fák: annyira hajladoztak, hogy í szinte szaladtak az utak men- \ tén. Nekem is jól meg kellett í markolnom az esernyő végét, i mert a sustorogva fütyülő j szél úr minden áron ki akar- \ ta csavarni a kezemből. — Úgysem adom az eser- | nyőt! — pörölitem az erő- i szakos széllel. — Nem adom! : Ökelme rám sem hederített, \ mert még jobban rángatta és \ csavargatta a nyitott ernyőt, i Két kézzel kapaszkodtam bele. i De szél úrfi gúnyosan fütyült j a fülembe és alábújt az er- ; nyő alá, nagyot taszítva rajta, i — Jaj! Jaj! Papajkáim! —j tekintettem hátrafelé, az el- i maradt libáimra. — Papaj... | papajkáim! — kiabáltam —, i mert engem vitt az ernyő,: hogy a lábam sem érte a föl- \ det és sírva hajtogattam: — Nem adom az esernyő- i met! Úgysem adom! A szél mérgesen a fülembe i harsogott és süvöltve szár- j nyaira kapott, mert nem en- ; gedtem át neki az ernyőt, i — Azért sem adom! — ősim- j paszkodtam erősen a nyélbe. : Törődtem is én már a libák- i kai, amikor úgy vitt engem | a szél, mintha ejtőernyős let- j tem volna. Egyszerre csak nagyot recs- i csent az ernyő, eltörtek a i bordái. Zsupsz! Kifordított j ernyővel beleestem a házunk ; ekőitt levő tóba, éppen a i kellős közepébe, majdnem i ugyanarra a helyre, ahonnan j a télen szedett ki bennün- j ket édesapám kékre-zöldre i fagyva, mikor beszakadt alat- \ tunk a jég. Igaz, most nem volt hideg a víz. Inkább lágyan simogató, de én mégis dideregtem, amint az esernyőm roncsait néztem. A nyelét még mindig görcsösen szorongattam, és azon keseregtem, vajon miért kapok én ki édes szülémtől: az esernyőért-e, vagy az elhagyott libákért? Három modern vonalú, tetszetős nyári ruhamodellt mutatunk be olvasóinknak az egyik rigai áruház újdonságaiból.
