Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-27 / 124. szám

1960. MÁJUS 27. PÉNTEK HJr MEGYEI <rtfíHan A LEGCÉLRAVEZETŐBB MÓDSZER: A MEGGYŐZÉS A mezőgazdaságban elértünk a munkák dandárjához. A későn vetett tavasziak is kikeltek, kapára várnak a kora tavasziak. Itt az ideje a széna és a takarmány betakarításának. Gondként nehezedik a gazda­sági vezetők vállaira az ara­tásra való felkészülés is. Mun­ka, feladat tehát bőven akad ma falun. Bár egyformán várja a föld a kapát mind az állami gaz­daságok, egyéni parasztok, mind pedig a tsz-ek földjein, az érdeklődés mégis a terme­lőszövetkezetek táblái felé fordul. Sikerül-e megbirkóz­nia a mintegy félszázezer ter­melőszövetkezeti tagnak a 48 ezer hold kukorica, a 10 792 hold burgonya, a több mint 5000 hold cukorrépa, a más­félezer hold napraforgó, a csaknem nyolc és félezer hold szőlő, a 15 és félezer hold konyhakertészet, a több ezer hold gyümölcsös megművelé­sével. E nagy kiterjedésű te­rületek megművelése a közös gazdaságok tagságának gondja. Nem hanyagolható el azonban az a tekintélyes nagyságú te­rület sem. amely a háztáji gazdaságokból tevődik össze. Ezeken a területeken ugyan­csak nem mindegy, hogy mi­lyen termést takarítanak be a szövetkezeti parasztok. Tengernyi a munka, sok ezer kéz kell ahhoz, hogy gyommentesek maradjanak a földek, jó minőségű széna ke­rüljön a kazlakba. Egyszóval, sok ezer kéz kell ahhoz, hogy jó gazda gondosságával mű­veljék meg a szövetkezeti ta­gok a gondjaikra bízott csak­nem 550 000 kát. hold földet. A termelőszövetkezetek nap­jainkig lépést tartottak a me­zőgazdasági munkákkal. Ezért azokat illeti a dicséret, akik kitavaszodástól kezdve dol­goznak. Ott lépkedtek a vető­gépek mögött s ma családjuk­kal együtt a felkelő nap a tsz tábláin köszönti őket és estére kelvén itt búcsúzik el tőlük. Sok ilyen szorgalmas tsz-tag van a megyében. Ha százalé­kosan akarnánk kifejezni szá­mukat, azt kellene monda­nunk, hogy jóval több. mint a tagság fele ilyen. Földsze­rető, szorgalmas, munkájukat értő termelőszövetkezeti pa­raszt. látszik-e az el­következendő hetekben is a termelőszövet­kezeti területek gondos meg­művelése? Erre a kérdésre je­len pillanatban egyértelmű választ adni elég nehéz. Talán úgy válaszolhatnánk: minden lehetőség adva van arra, hogy gazdájára leljen minden meg­művelésre váró terület. Mi szükséges ehhez? Elsősorban az, hogy a termelőszövetkezeti tagságnak az a rétege is kezd­je meg a munkát, illetve vál­laljon művelésre területet, amely ma még távoltartja ma­gát ettől. Az szükséges, hegy a belépési nyilatkozatot aláírt dolgozó parasztok ugyanúgy vonják be a növényápolásba családtagjaikat, mint ahogy azt egyéni gazda korukban tették. Ha ez megtörténik, nem marad talpalatnyi terület sem kapálatlanul, s bőséges terméssel hálálja meg a föld a szorgalmas munkát. Amikor a közös munkából állandóan, yagy időlegesen tá­volmaradók dolgairól szólunk — előre is meg kell mondani —, nem arról van szó, hogy ezek az emberek megtagadták a munkát, vagy nem értenek egyet a termelőszövetkezeti mozgalom céljaival. Többsé­gükben becsületes gazdaembe­rek. akik a legkülönbözőbb okok miatt maradnak távol a közös munkától, vagy küldik el családtagjaikat a községtől távolabbi munkahelyekre, idénymunkákra. Akad olyan közöttük, akinek nem a ked­vére rendezték el a háztáji területet. Mások nem értenek egyet a termelőszövetkezei vezetőségének ezzel vagy az­zal az intézkedésével. Nagy részükkel nem beszélték meg. hogy az elvégzett munkáért mennyi munkaegység jóvá­írásban részesülnek. Az albert- trsai Szabadság Tsz-ben az egyik szövetkezeti tagról a Bíztosílottnak vezetőség úgy vélekedett: „megtagadta a munkát”. Ez i az ember, ugyanazon a napon, amikor a véleményt mondtás róla, a tsz szőlőjében kapált. Igaz azonban, hogy csak úgy, a „saját szakállára”, mert a tsz vezetősége nem beszélte meg vele, hogy milyen alapon művelje a szőlőt; a tsz bizlo- sítja-e a permetezőszert, kö­tözőanyagokat stb., vagy azt magának kell adnia. A fel­soroltakon kívül ezer és egy probléma, félreértés gátolhatja egy-egy belépési nyilatkozatot aláírt dolgozó paraszt köze e- dését. a közös munkában való részvételét. Mi lenne hát a legcélsze­rűbb megoldás? A megoldás módia adva van: felkeresni a prob­lémákkal küszködő dolgozó pa­rasztokat, elbeszélgetni velük s meggyőzni őket arról, hogy maguk és családjuk érdeke — de a közösségé is — azt kíván­ja; eleget téve az aláírásával megpecsételt ígéretének, telje­sítse kötelességét. Bármennyi­re is kézenfekvő és ésszerű ez a megoldás, az esetek többsé­gében a termelőszövetkezeti vezetők, pártszervezeti veze­tők nem ezt az utat választják. A már meglevő hibát, az ellen­téteket újabb hibákkal tetézik, azzal, hogy a meggyőzés he­lyett úgynevezett „admi­nisztratív” rendszabályok al­kalmazásával igyekeznek „megoldani” a problémát. Van olyan tsz. ahol a háztáji terü­let megvonásával fenyegetőzik ] a vezetőség, másuU az SZTK- I jogosultságot igazoló lapocskát j akarják bevonni a közös mun- j kában rendszeresen meg nem j jelenő tsz-tagoktól. Ilyen úgy- j nevezett „rendszabályok” be­vezetésére készülnek jó né-: hány termelőszövetkezetben a vezetők anélkül, hogy előbb legalább egy lépést tennének a tagok meggyőzésére. Az ügynevezett „adminiszt­ratív” rendszabályok alkalma­zásának „hívei” abból a meg­gondolásból — lehet úgyis mondani, meggondolatlanság­ból — indulnak ki: aláírta a belépési nyilatkozatot, tehát kötelessége részt venni a kö­zös munkában. Bármennyire így igaz ez, súlyos hibát követ el az a termelőszövetkezeti ve­zetőség, vagy pártvezetőség, amely ezt dogmatikusan ismé­telgetve, a meggyőzés helyett az említett rendszabályok al­kalmazásához folyamodik. Ez­zel csak jobban elmérgesítik az amúgy sem barátságos kapcso­latot, távolabb taszítanak, megsértenek egy-egy embert. Mert nem szabad elfelejteniök a párt- és gazdasági vezetők­nek, azzal, hogy egy-egy dol­gozó paraszt aláírta a belépési nyilatkozatot, kisparaszti szem­lélete, a kisüzemi gazdálkodás­ból való korábbi nézetei, szo­kásai még nem változtak meg. NeiP Biß® belenyugodni abba: ° „egyszer már meg­győztük”, vagy „aláírta a be­lépési nyilatkozatot”. Ki a megmondhatója annak, hogy egy-egy dolgozó parasztban milyen kételyek, illetve téves nézetek élnek a szövetkezeti mozgalomról, a belépési nyilat­kozat aláírása óta? Ezt csak egyféleképpen lehet megtudni; ha megkérdezik tőle, mi bánt­ja, miért tartja magát távol a szövetkezettől. „A mezőgazdasági munkák sürgetnek, nem érünk rá be­szélgetni” — vallják egyes ter­melőszövetkezeti vezetők. Az emberekkel való foglalkozásra mindig kell időt szakítania a jó vezetőnek. Időt fecsérel el az a párt- vagy termelőszövetke­zeti vezető, aki az emberi prob­lémákat elkerülve, a gazdasá­gi ügyek intézésébe temetkezik el. A felvilágosító munkával a ma még ingadozó emberek szá­zait — családfőket és családta­gokat — nyerhetjük meg a nagyüzemi gazdálkodás gondo­latának. De ehhez az szüksé­ges, hogy legalább olyan gon­dot fordítsanak a kommunis­ták ma falun az emberek meg­győzésére, mint télen, a szö­vetkezetfejlesztés idején. Mihók Sándor A termálvizek felhasználásának távlatai a Szovjetunióban \ ÖSSZEFOGOTT A FALU A szovjet tudósok terveze-^ tét készítettek, amely lehe- ^ tővé teszi, hogy a legköze- ^ lebbi években a földalatti tér- /f, málvizek felhasználásával ^ megszervezzék több mint 60 ^ város és 100 mezőgazdasági £ kerület távfűtését. A tudósok 2 y kiszámították, hogy egy száz ezer lakosú város távfűtése £ több mint 10 millió rubel ér-í; tékű fűtőanyagmegtakarítást $ jelent az államnak. Az emlí- ^ tett 60 város közé tartoznak ^ olyan nagyvárosok is. mint szibériai Omszk és Tyumen. % Szibériában a földalatti tér- ^ málvíznek valóságos ..óceán- £ iára” bukkantak. á y A tudósok már elkészítették £ a Szovjetunió európai részében | található termálvizek térké-í y nét. ^ A Szovjetunió első geoter- ^ mikus erőmüvét Kamcsatkán ^ építik meg. | ■ O Dunabogdányon az iskola átépítése folytán megszűnt egy pedagógus szolgálati lakás. A falu apraja-nagyja — nyug­díjasok, dolgozók és iskolások — összefogott és most tár­sadalmi munkában felépítik az új szolgálati lakást. (Gábor Viktor felv.) ..CSODA” történt Gvömrőn Összefogón a falu népe - „Ujjászaiét nekM az utcák Tisztasági hónap a községben Fejlődik Gyömrö is termé­szetesen, de utcái bizony elég rossz állapotban vannak. Évről évre néhány utca járdáját ugyan kikövezik, a forgalma­sabb kocsiutakat Ls rendbete- szik, de a legtöbb utcában csak olyan a járda, ahogy az arra járók kitaposták. Hepe­Aranyérmes agancsok, mufioncsigák az országos vadászati kiállításon Június 3. és 12. között Kő­bányán a mezőgazdasági kiál­lítás területén rendezik meg az országos vadászati kiállítást. Vadgazdálkodásunk fejlő­déséről a felszabadulás óta most nyújtanak először tel­jes és minden részletre ki­terjedő képet. A kiállítás legérdekesebb ré­sze a rendkívül gazdag trófea­bemutató lesz. Többek között három aranyérmes * szarvas­agancsot, három őzagancsot, két mufloncsigát és két arany­érmes vaddisznóagyarat is be­mutatnak. Ismertetik, milyen vadgazdálkodási munkát foly­tatnak a több mint négymillió holdas nagyvadas és 11 millió holdas apróvadas területen. A legutóbbi adatgyűjtés szerint a magyar erdőkben 10 000 vad­disznó, 16 000 szarvas, 30 000 őz-tanyázik, áz apróvadas terü­leteken - pedig 3 600 000 nyúl, 1 200 000 fogoly és 900 000 fá­cán él. A kiállítás egy részlete ha­zánk gazdag madárvilágá­ról ad számot és emellett bemutatja a fészekedu- és ablaketetőkészítés legújabb módszereit. Beszámol a kiállítás arról is, hogyan alakult a magyar vizs­la, tacskó, véreb és más va­dászkutyák tenyésztése, törzs­könyvezése. A Vadásztöltény­gyár értékes fegyvergyűjtemé­nye is szerepel a kiállításon. Itt láthatja majd először a nagyközönség az idén Afriká­ban járt magyar vadászexpedí­ció zsákmányát. hupás. dimbes-dombos, görön­gyös, kátyús és esős időben akár bokáig a sárba süpped az ember. Amilyen pedig a járda, olyan, vagy még olyanabb a kocsiút. Akad utca, ahol évtizedek óta még a levezetöárkot se takarították ki, a kapuk előtt az átereszek legtöbbje pedig összedűlt. Valamennyi utcát rendbe­hozni évtizedek munkája len­ne, mert bizony legalább két­millió forint kellene hozzá, annyit pedig egyszerre nem fordíthat erre a célra a község. Sokba került a villamosítás, a strandfürdő sem kész még egé­szen, arra is csak két év alatt tud elégséges pénzt adni a ta­nács. Részletekben építik és szépítik. Bele is nyugodtak nagyjából már a gyömrőiek abba, hogy még hosszú ideig döcögnek a rossz járdán, ha csak nem történik valami cso­da. De a csoda megtörtént. Most, hogy megyeszerte tart a tisztasági hónap, az újjává­lasztott gyomrői Hazafias Nép­front-bizottság ennek a mozga­lomnak a kiszélesítésére gyű­lést hívott egybe. Megjelent azon valamennyi tanácstag, a KISZ, a nőbizottság, minden más szervezet, meg testület és Szíjjártó Lajos járási ta­nácselnök, országgyűlési képvi­selő, aki maga is gyömrői la­kos. Többen is szóvá tették a gyűlésen, hiába tisztogatják az udvart meg a házat, festik új­já a kerítést, ha a ház előtt az utca olyan, amilyen. Felszólalt erre Szíjjártó Lajos elvtárs és azt javasolta, hozzanak rendbe minden egyes utcát éspedig — se­perjen ki-ki a maga por­tája előtt — minden ház- tulajdonos egyengesse el háza előtt a járdát, hozza egyszintre a szomszéd háza előtti járdarésszel, az így feleslegessé váló földet pedig szórja a kocsiúton tátongó gö­dörbe. Ássák ki újra az útszéli árkokat és biztosítsák *az eső­víz lefolyását is. Mindenki helyeselte a ja­vaslatot, több pótindítvány is elhangzott, aztán lassan-las- san kikerekedett a határozat: hozzák rendbe társadalmi munkával az utcákat és a szomszédos utcák lakói segít­senek egymásnak ebben. A helybeli ktsz felajánlotta te­herautóját meg tagjai rész­vételét. Végül Szijjártó elv- társ még egy javaslatot tett: tűzzenek ki jutalmat annak az utcának, amelyiknek lakói legtöbb munkával járulnak hozzá az utcarendezéshez. A tanács magáévá tette ezt a javaslatot és ügy döntött, hogy a versenyt megnyerő utca, terven felül, a tartalék- alapból kiutalt költségen még ebben az esztendő­ben betonjárdát kap. | Szó se róla, a díj is ösztön­öző, de még inkább a község ; szépítésének valamennyi j gyömrőiben élő vágya moz- ■ dította meg az egész közsé- jget. Múlt vasárnap délelőtt : felbolydult az egész falu. min- ! den utcában ásós emberek ! sürögtek, tisztogatták, mélyí- ; tették az árkokat, egyenget­nék a járdákat. Különösen a ! József Attila és a Nefelejts ; utcában dolgoztak sokan, ide i irányították a segítő brigá- | dókat, meg a társadalmi mun- | kában fuvart vállaló szeke- | reket és a ktsz teherautó* \ ját. Hordták a kavicsot, föl- í det. betömködték a kátyút : jó darabon és jó sok átereszt : is kicseréltek Délig szorgos­kodtak, ezalatt a félkilomé- teres utcában vagy 150 mé­ter hosszúságban rendbe is hozták a járdát, kocsiutat, vízlevezető árkot. Vasárnap folytatják és amíg a község valameny- nyi utcáját nem hozzák rendbe, abba se hagyják, minden héten kivonul az utcára a falu. Még nem lehet tudni, me­lyik utca lesz ennek az ed­dig példa nélkül álló verseny­nek a győztese. Egyelőre a Deák Ferenc és a Zrínyi utca áll az élen. De akármelyik utca kerüljön ki elsőként a versenyből, az igazi nyertes maga a község, egész Gyömrő lesz. Sz. E. Az új világ lényege Három évvel ezelőtt, a Bú­zakalász Termelőszövetkezet életének elején is jártam Ér­den. Láttam a vakolatja hul­lató épületeket, a gubancos, bibliai sovány esztendőre em­lékeztető teheneket, lovakat. Láttam az elnököt, a fejős­hez, etetéshez sietni, a csirke­nevelőhöz, napjában kétszer is belátogatni, Városi nyomdász létére vállalta, az akkor lehe­tetlenségnek tűnő feladatot: a Búzakalászban jólétet, virágzó életet teremteni, összefogni, megszervezni az erőket. Az erők akkor is megvoltak ugyanis, de külön-külön őrlőd­tek és az egymás elleni, egy­mással szembeni harcban fe- csérlödtek. S a termelőszövetkezetben lassanként mind kisebbé vál­tak a múltbeli hibák. Ma már az idegen járókelő véletlenül adódó utcai beszélgetés közben is kimondja, hogy a szövetke­zet szőlője sokkal szebb, mint az egyéni kezekben levő par­cellák tökéi. A TERIMPEX-en keresztül 32 darab extraminőségűre hiz­lalt marhát adott el a szövet­kezet Olaszországnak. A sári Kossuth Tsz is innen, az érdi Búzakaiász Tsz istállójából hajt haza törzstenyészete alap­jául 12 darab üszőt. A teljesített munkaegységek­re 15 forintos havi előleget fi­zetnek. Kétszázhatvan négy­zetméternyi újonnan telepített pinceterületről eddig hetven­ezer forint értékű gombát szedtek le. Három évvel ezelőtt az is nagy gond voít, hogy egy ki­mustrált eke helyett újat ve­gyenek. Ma már Zetorjuk van és egy kerti traktor is dolgoz­za a földet, amely a tárcsázás­tól a műtrágyaszórásig min­denfajta műveletre alkalmas. Ezek a sebtében kiragadott részleteredmények magas íve­lésű és gyorsröptű fejlődésről tanúskodnak. Hogyan jutottak el idáig? Dékány István einök sze­rint legelsősorban az segített, hogy a napi munkában is megvalósították, illetve igye­keznek megvalósítani a nagy­üzemi módszereket. Az elnök például jön-megy, ellenőrzi a munkát, beszélget a tagokkal, de közvetlenül nem ad utasítást, nem szól a mun­ka menetébe. Hagyja, hogy az agronómus és a brigádvezető elgondolása érvényesüljön. Az esetleges észrevételeket és el­lenvéleményt az agronómussal előre, vagy a vezetőségi ülésen, végül pedig a közgyűlésen vi­tatja meg. így a hatásköri fe­lelősség teljes mértékben érvé­nyesül, nincs kapkodás. A tagok eredményességi munkaegység és — ami új kezdeményezés — forinlterv alapján dolgoznak. A prémiumot nem a mázsán- kénti, hanem a forinttöbblet szerint kapják. így természe­tessé válik az igyekezet a bri- mőrök korábbi beérfelésére, a vetemények sorrendjének gyors egymásutánjára és a köztes területek minden föld­csíkjának beültetésére. Amikor az idő tavaszra nyílott, a kommunisták sorra járták azokat a családokat, ahol a házastársak egyike tsz-tag. a másik pedig üzemi dolgozó. így érték el. hogy most már például Hamburger István gépkocsivezető. Lisen- cziás Lajos szakmunkás. Mis- kovicz Antal vasutas. Vörös László cipész. Csomós József postás és még sokan segíte­nek szabad idejükben a föl­deken. A munka jobban ha­lad és a feleség munkegysége is szaporodik. Molnár Endre, a tsz agro- nómusa pártonkívüli. A kom­munistákról úgy vélekedik, hogy a párttagok mindegyike egy-egy erős és szilárd tá­maszpontot jelent a munka előrehaladásában Tvánffy István, a főköny­velő, aki csak alig egy hó­napja dolgozik a Búzakalász­ban, szintén megjegyzi, hogy a pártszervezet i állandó segít­sége nélkül lehetetlen lett volna annyira megismerni a számára új termelőszövetke­zeti munkát és könyvelést. Az elismerés itt most nem sablont jelent, hanem tények­kel alátámasztott valóságot, a mindennapok gyakorlatában. Koncz Zsuzsa, akit a gomba­pince „lelkének” neveznek, párttag. Sándorovics Illés párttag és a felesége is az. Ok még soha nem mulasztot­tak egyetlen munkanapot sem. Haász Mária, a falu Mariska nénije, nyugdíjas létére ta­vasz óta egyfolytában kijár a földekre dolgozni. Az eddigi tizenhármas lét­számú pártszervezet a májusi taggyűlésen öt új taggal erő-: södött. Pozselka Sándor. Bulla : József. lAsencziás József. Min-: da Balázs, Mezöfi János: a i legjobb, a legszorgalmasabb i parasztok találtak utat a párt-: szervezetbe. — Nagy és nehéz harc ez,! mert nemcsak a régivel, a; megszokottal, a maradiság el- \ len kell küzdeni, hanem egy-j szerre az új módszerek meg-! ismeréséért és alkalmazásáért! is. Át kell formálnunk az! embereket, a munkamódszert! és egyben önmagunkat is. Ez! az új világrend lényege. S ez; a legnehezebb... — Délcány í Istvánnak, a termelőszövetke-; zet elnökének szavai ezek. ; Dcry Károly í

Next

/
Thumbnails
Contents