Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-25 / 122. szám

1960. MÁJUS 25. SZERDA Fin MEGYEI Tovább javul a megye zöldségellátása 4000 vagon zöldség termelésére kötött szerződést a Pest megyei MÉK A megye lakosságának bur­gonyából, zöldség- és gyü­mölcsfélékből 1959-ben lénye­gesen jobb volt az ellátása, mint az előző évben. Tavaly a Pest megyei MÉK, a megye bolthálózatán keresztül, az előző évhez képest 770 vagon­nal értékesített több árut. A jelentékeny forgalomnöveke­dés ellenére is mutatkozott időszakosan ellátási nehéz­ség. Előfordult, hogy egyes cikkekből átmenetileg nem lehetett a szükségletet kielé­gíteni. Máskor ugyanezekből az árukból eladhatatlan mennyiségek halmozódtak fel. Nehéz feladatot jelentett az áru „terítésének” technikai lebonyolítása is, mert a rendelkezésre álló raktár- és szállítóeszköz-állomány ke­vésnek bizonyult. Ezekről a kérdésekről be­szélgetünk Egri István elv- társsal, a Pest megyei MÉK igazgatójával. , — Milyen lesz az idei zöld­ség- és burgonyaellátásunk? — tesszük fel a kérdést. — Az elmúlt év tapasztala­tai alapján — mondja Egri elvtárs — igyekszünk a hibá­kat kiküszöbölni és tovább növelni a lakosság ellátására fordított árumennyiséget. A megfelelő árualap biztosítá­sa végett a termelési szerző­dések kötésére különös gondot fordítunk. A tavalyi 6313 hold zöld­ségterülettel szemben az idén 10 064 holdra kötöt­tünk szerződést. Ez kere­ken négyezer vagon zöld­ség megtermelését és fel­vásárlását biztosítja köz­pontunk számára. őszi burgonyára hosszú idő óta most kötünk először ter­melési szerződést. A lekö­tött 4661 hold burgonya hoz­závetőleg 1800 vagon termést jelent a lakosságnak. így meg­oldottnak látszik megyénk hosszú évek óta vajúdó bur­gonyaellátása is. — A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása ho­gyan érezteti hatását a zöld­ségtermelésben? — Feltétlenül kedvezően! Az értékesítési feladatok el­látása szempontjából igen üdvös, hogy az idén már mintegy nyolcvan mezőgazda- sági termelőszövetkezet zöld­ség- és gyümölcstermelésének értékesítését túlnyomóan köz­pontunk bonyolítja. A tsz- eknek az árutermelésbe való mind nagyobb arányú bekap­csolódása egyrészt egyenlete­sebbé teszi az áruellátást, másrészt biztosítottabbá az árualapot. Az árumennyiség növelése mellett folyamatosan javítani kívánjuk a minőséget is. Ekért fokozottabban ellen­őriztetjük a felvásárlási minő­sítéseket. Ugyanakkor a szállítást úgy igyek­szünk megszervezni, hogy a szállítási távolságok csökkenjenek s így az áru frisseb állapotban kerüljön rendeltetési he­lyére. — Az áru „terítése” nem mindig kielégítő. Milyen in­tézkedéseket tesz ennek meg­javítására a MÉK? — Véleményünk szerint helyes lenne, ha a megyei ta­nács kereskedelmi osztálya, a MÉSZÖV és az élelmiszerkis­kereskedelmi vállalatok ve­lünk együtt minden héten megtárgyalnák a problémákat. Egy ilyen bizottság, amely­ben az összes érdekeltek részt vesznek, az előző hét tapasz­talatainak felhasználásával az elkövetkezendő hétre meg­határozhatná a feladatokat. Remélhetőleg ez a bizottság a héten már megtartja első ülését és a megyei áruellátás jobb megszervezése érdeké­ben a szükséges intézkedése­ket is megteszi. — A lakosság jobb áruel­látása azonban nemcsak ránk ró feladatokat! Szükséges, hogy az állami és földművesszövetkezeti kereskedelem a kívánt szállítási időpont előtt negyvennyolc órával előbb megadja a jól fel­mért rendelést. Csak így tudjuk a boltháló­zatba időre eljuttatni a kért zöldségféleségeket. A lakos­ság ellátása szempontjából ez a kérdés egyre jelentősebb. A szövetkezetek megerősödésével a helyi piacokon mind keve­sebb egyéni termelő jelentke­zik és a fogyasztási igénye­ket mindinkább a kereskede­lem bolthálózatának kell ki­elégíteni. *— Azokon a helyeken, ahol az állami és szövetkezeti ke­reskedelem pillanatnyilag nem tud elegendő zöldséget piacra vinni, az egyéni termelők nyomban emelik az árakat. Ennek letörésére mit tesz a MÉK? — A MÉSZÖV igazgatósága határozatot hozott, amelynek értelmében a járási székhelyek piaci árjelentő szolgálatának adatait felhasználva — ahol az szükséges — terü­leti fogyasztói árakat alakítunk ki. Természetesen ez nem hatal­mi szóval történik, hanem úgy, hogy az ilyen helye­ken árubőséget teremtünk és ezzel letörjük a helyi terme­lők túlzott árait. — Végezetül még csak any- nyit: a megye különleges helyzetéből kiindulva felada­tunknak tartjuk, hogy a la­kosság ellátása a primőr áru­féleségekből lényegesen ne különbözzék a budapesti el­látástól. Ezért szükség sze­rint primőrárukat megyén kí­vül is beszerzünk. — Az előttünk álló fel­adatok nagyok. A mozgalmas­nak ígérkező áruidény prob­lémáit azonban meg tudjuk oldani és újabb lépéssel visszük előbbre a megye la­kosságának jó minőségű, bő­séges választékú, friss zöld­séggel és gyümölccsel való el­látását — fejezte be nyilat­kozatát a MÉK igazgatója. (gy. ni.) BIAI LAKODALOM Szikra Istvánnak, a biai Dó­zsa Tsz brigádvezetöjének fia, ifj. Szikra István és Wilheim Teréz május 21-én tartotta es­küvőjét. A lakodalmon — amelyre — már egy héttei előbb megkezdődtek az előké­születek — csaknem kétszázan vettek részt. Két darab 150 ki­lós sertés, egy borjú, 50 tyúk, 800 tojás és 50 torta csillapí­totta a vendégek étvágyát. A szombat déltől vasárnap estig tartó lakodalmon igen jó volt a hangulat, amelyhez hozzájárult Dudás Jancsi ci­gányzenekara is. A fajúban évek óta nem volt ilyen nagyszabású lagzi, nem emlékeznek ilyen esküvőre a helybeliek. IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Vasárnap — május 22-én — nagyszabású ifjúsági találkozó volt Táborfalván, ahol a da- basi járás fiataljai jöttek ösz- sze. Az ünnepi beszédet Maier Pál járási KÍSZ-titkár mondotta. Mind a beszédnek, mind az azt követő szellemi öttusa-versenynek, a kultúr- és sportműsornak nagy sikere volt. A hét végére készen lesz a soroksári Duna-ágban az új evezős versenypálya A Magyar Testnevelési és Sporthivatal felkérésére a Kö- zépdunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság új evezős versenypályát létesített a soroksári Duna-ág felső szakaszán. A két kilométer hosszú, hat­van méter széles pályát a Gu­bacsi híd felett az 54. és 56. fo­lyami kilométertáblák között alakították ki. Ez a három mé­ter mély Duna-szakasz csak­nem állóvíznek tekinthető: a folyás sebessége másodpercen­ként két-három centiméter. A pálya csaknem teljesen egye­nes. E ső 500 méteres szaka­szán van csak egészen enyhe ívelés, de azután már nyílegye­nesen bálad a Gubacsi-híd fe­lett levő célig. A pálya a meder középvo­nalában helyezkedik el. A két parton megfelelő sűrűségben oszlopokat állítottak fel, kö­zöttük a víz felett keresztben sodronyokat feszítenek ki és ezeken a sodronyokon jól lát­ható jelzések mutatják majd a versenypálya határait, az egyes versenyhajók pályáit is. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság a mederszakaszon kotrási munkákat végzett, s így a pálya építése csak vi­szonylag jelentéktelen többlet­költséget okozott. Május 27-re elkészülnek a befejező munkálatokkal és így a május 28—29-i versenyt már az új pályán tartják meg. kukoricatermesztő munkacsa­patok versenyét. A versenyhez 268 ifjúsági munkacsapat csat­lakozott. A komplex munka­csapatokban az ifjú traktoro­sok, növénytermesztők és szak­emberek együttesen vállalták a harminc mázsás termésátlag elérését. AZ INARCS1AK 62 EZER FORINTJA Egyre több termelőszövetke­zet vezetősége látja, hogy előnyt jelent a közös gazdaság számára, ha — azon túlme­nően. hogy terményeit a Pest megyei Szövetkezeti Értékesi- tési Központon keresztül érté­kesíti — tagja a MÉK-nek. Er­ről bizonyosodott meg a közel­múltban az inárcsi Március 21 Tsz vezetősége és tagsága is. Tavaly ugyanis szinte min­den konyhakerti növényüket a MÉK-en keresztül értékesítet­ték, s visszatérítés címen 62 ezer forintot kaptak a Pest me­gyei Szövetkezeti Értékesítési Központtól. Amint a tsz veze­tői mondják, „jól jött ez a nem éppen megvetendő összeg”. Az építkező Dunabogdány 1 400 000 forint költséggel öttantermes, korszerű iskola épül a régi mellett, amit szintén korszerűsítenek. A két iskolát üvegezett folyosó köti majd össze. A napokban készül el a földművesszövetkezet két űj üz­lete, a tej- és a zöldség-gyümölcs bolt. A hajóállomástól nem messze vendéglő állt. Az épületet most átépítik, zenés cukrászda kap benne helyet. A cuk­rászdának szép kerthelyisége is lesz. Képünkön: a kert­helyiségben készül a táncparkett. (Gábor Viktor felv.) 263 ifjúsági kukoricatermesztő munkacsapat csatlakozott a 30 mázsás mozgalomhoz az állami gazdaságokban Az állami gazdaságok leg­jobb ifjúsági növénytermesztő munkacsapatai között két esz­tendeje verseny indult a har­minc mázsás kukoricatermé­sért. Tavaly az országos átlag 20 mázsa volt és több gazda­ságban az egész kukoricaterü­let termésátlaga meghaladta a 30 mázsát. A kiváló eredmé­nyekben nagy szerepük volt az ifjúsági növénytermesztő bri­gádoknak. KISZ és az Állami Gazda­ságok Főigazgatósága az idén ismét meghirdette az ifjúsági Kulcsár Jánost akkor ismer­tem meg, amikor megkértem a falujabeli tanácselnököt: vi­gyen el engem ahhoz az em­berhez, aki a tavalyi őszön először írta alá a tsz-belé- pési nyilatkozatot. Ő volt az. Olyan, mint a legtöbb pa­raszt. Lejtős a válla, mintha gyerekkorában kezébe adtak volna két jókora, vízzel teli vödröt, s az húzta volna le­felé egészen mostanáig. Nyá­ron mindig mezítláb jár, csontos nagyujja félholdat rajzol a porba. •k Negyvenötben a földosztás­kor neki öt hold jutott. (Az­előtt napszámba járt, nem volt semmije.) Az urasági ma­jor bontási anyagából téglát meg gerendákat kapott, azon­nal kocsira rakta és ment ki ; a földjére — házat építeni. \ Kora nyári reggel volt, las- \ san haladt a hűvös füvű re­sten. Végignyúlt a bakon s \ szétterült benne valami nagy- \nagy nyugalom: nem függ \ többé senkitől, van földje, \ háza is lesz. A föld jó, gaz- \ dag termést hoz majd, a maga %ura lehet végre... $ A ház felépült, s minden %úgy lett, ahogy eltervezte, ff Azaz — mégsem. A föld kö- i,vetelődzött: na még ez*, na ff még azt tedd meg értem. S ő $hitt neki. Dolgozott, amennyit % csak tudott, mégsem lett jó n f. termés. Majd sor került az el­KÍVÜL A CSIGAHÁZON só tsz-ek megalakítására. Jöt­tek hozzá is, de ő ragaszko­dott az öt holdjához. Az iga­zatokat nem vitatom — mond­ta. — Miért hazudnátok? Va­lamikor telente én is kértem tőletek, krumplit, ha nektek volt, ha meg nekem, ti is kér­tetek ... De ez a föld már az enyém, a nevemre írtátok, most adjam vissza, amikor már hamarosan boldogulok?! Nem háborgatták többé, de mivel az az öt hold is bele­esett a közös táblába — ta- gosították. Sőt, kártalanítot­ták, ő meg hátára vette a há­zát. Tovább költözött, mint a csiga, Lebontotta, gondosan, vigyázva, nehogy feleslegesen összetörjön akár egy téglát is, kocsira rakta és felépítette — ugyanolyan dédelgetve, mint először — öt kilométerrel ar- rább. Nehéz volt. Sokszor gondolta, hogy tán soha nem lesz már ugyanolyan, mint ré­gen: félt, hogy nem látja töb­bé a tisztaszoba fehéren ki­bukó párnáit. De amikor vé­gére ért a munkának és im­már másodszor állt ki az al­konyatba friss mészszngot szívni, már nagyon is tudta: megérte. Szerencséje volt ez­zel a tagosítással. A mostani sokkal jobb föld, S még a ház is szebbre sikerült. Sokszor kiballagott a búza­és kukoricatáblák közé. Mor- zsolgatta a kalászokat, lehán- totta a kukoricacső vizeszöld héját és néha még beszélt is hozzájuk, mintha értenék. Úgy érezte, neki már csak ez ma­radt. A gyerekei? Azoknak már aligha jelant valamit a „saját". Zsarnoknak érzik, aki kiszívja erejüket és rendelke­zik velük. Azt mondják, nem rabszolgák, hanem gazdák akarnak lenni. Mert ő. az ap­juk, nem az. Pedig még suty- tyók, tizenhét, tizennyolc éve­sek ... Be akarta bizonyítani a sa­ját igazát. Egyszer-egyszer va­csora után az asztalnál fogta a fiúkat és kifaggatta őket, mit szeretnének. S magában szentül megfogadta, ha sike­rül jól túladni a búzán meg a kukoricán, megveszi nekik, amit akarnak, bárhogy is szükség lenne a ház körül másra. Hadd lássák, nem be­szél a levegőbe az apjuk. Hogy hihetnek neki, adhatnak véleményére, hogy tudja, mit csinál. De a fiúk egyáltalán nem méltányolták igyekezetét. Néha-néha, inkább csak köte­lességből, tartottak vele, ha hajnalonként vállára vette a kapát, de sötétedés után nem maradtak kint vele. Ö meg nem dörrent rájuk, nem akarta elvadítani őket. Mint szikkadt, sápadt-bar- na árnyék járt ki a földre reggelenként. És egyre keve­sebbet törődött vele. — Elegem van belőled — dohogta. Nincs benned semmi örömöm. Az ember neked adja mindkét kezét, az egész világgal szembefordul a ked­vedért, te még csak észre sem veszed ... Kijátszlak hát, a könnyebb utat választom én is ... Igen, a könnyebbet. Amit mindenki vár tőlem. Talán mutatósabb lenne kitartani melletted, védeni foggal-kö­römmel, de minek, ha úgyis csak én rokkanok bele. Neked olyan mindegy. Negyvennyolc esztendős vagyok, javakora­beli. Nekem is lehetne még néhány szép évem, nem bűn az, ha én is akarok már sze­rezni magamnak valami jót... Ha azt akarom, hogy végre kavjak már tőled valami örö­möt is. Ahogv eddig próbál­tam, nem volt. Pedig kell, hogy legyen; ha valaki any- nyira szereti a földet, mint én, megérdemli, hvny megtalálja. ★ így lett Kulcsár János az első, aki aláírta a belépési nyilatkozatot tavaly őszön a falujában. Keservesen, a saját bőrén tanulta meg, hogy nem érdemes ragaszkodni valami­hez csak azért, mert egykor a kelleténél jobban hittünk benne. Viczián Erzsébet — Ne félj! Látod, én sem félek a kutyától... — Könnyű neked odafenn, de én idelent vagyok. (Komádi István rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents