Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
tátb*jCÍS NYÍRI EVA: í KUAN HU A : a délutáni futó zápor Sí nyomai még nedvesen csillogtak a kerítés menti gyepszőnyegen. A Icerthelyi- ség fölé boruló vadgeszte- nyefákról egy-egy elkésett esőcsepp hullott rájuk, meg az előttük álló söröspoharakba. Az ajtóban néha megjelent a pincér, diszkréten kö- hintett egyet, aztán visszavonult. Rajtuk kívül egyetlen pár üldögélt egy távoli asztalnál, ketten együtt lehettek negyven évesek. A férfi néhány pillanatig tűnődve figyelte a fiatalokat, mielőtt megszólalt: ... Azt kérdezted a múltkor, hogy kinek az emlékére ruházta rám apám a Fábián nevet. Hozzátetted, hogy ne haragudjak, de neked olyan furcsán hangzik. Most bocsánatot akarok kérni tőled, hogy akkor olyan nyersen vágtam a szavadba, de hidd el, fájó emlékeket ébresztett berniem — azért volt az egész. — Akkor megígértem, hogy legközelebb mindent megmagyarázok. Feltéve, ha akarod... Ha eljössz... Mert nagyon féltem, hogy nem jössz el többet. Még gúnyoltam is magam: tán agyadra ment a dicsőség, hékás?! Azt hiszed, hogy az a lány éppen tsz-elnökre várt eddig?! Mit tudsz te egyáltalán? Értesz a jószágokhoz, meg a földhöz. Az elnökképző iskolán megtanultad a traktorkezelést, meg a munkaegység-számítást. Na és? Akkor legyél nagylegény, amikor a zenéről, vagy a könyvekről van szó! Azzal bezzeg nem hencegsz, hogy elaludtál az Operában , a Bolygó hollandin! Vagy azzal dicsekedj, hogy háromszor rugaszkodtál neki a Csendes Donnak, míg a végére jutottál. . És még te mersz szemet vetni arra a lányra? Aki úgy jár-kél a patikában, mint egy.-.kémes.'j fehér virág?! Te még magyarul sem tudod azt a rengeteg gyógyszernevet, amit ő latinul! A lány csendesen rátette kezét a kockás abroszon feszülő férfiökölre. — Ne folytasd. Igazságtalan vagy magadhoz. Mikor fogtál hozzá például a Csendes Donhoz? Júliusban! Gondoltam ... Hajnaltól estig a munka, éjfélig megbeszélések, s még csodálkozol, hogy éjjel leragadt a szemed! Ami pedig a gyógyszereket illeti: azért értek hozzá, mert azt tanultam. Felheviilten kapta fel söröspoharát, s ivott egy kortyot. Igyekeztében a száját is elfelejtette letörölni. Úgy, rúzsos ajka felett a mókás, fehér hab-bajusszal, folytatta.' — Gyógyszerész-technikus vagyok, nem is akarok más lenni. Legfeljebb több: jó gyógyszerész. Különben pedig, az egész nem áll, amit mondtál: igenis, eljöttem. És ha hívsz, ezután is eljövök. Most pedig halljuk, hogyan lettél Fábián? F urcsa história az enyém. Városi ember, pláne az ilyen fiatal, mint te, talán el se hiszi. Pedig szóról szóra úgy igaz, ahogy elmondom. A húszas években a Viharsarokban laktunk, egy isten háta mögötti tanyán. A legközelebbi falu is 11 kilométerre esett tőlünk, hát még a város! Azon a télen, amikor születtem — úgy beszélik az öregek —, olyan rettentő hideg volt, hogy még a föld is megrepedezett. A mi vidékünk az Alföldnek is a legmélyebb pontja talán; a szélvihar messze környékről hordta oda a havat. Valósággal betemetett bennünket.. ^ Első gyerek voltam. Orvosról, bábáról szó sem lehetett abban a rettenetes hóban.-hidegben. így esett, hogy apám lett az orvosom, meg a bábám is. Megtett ő szegény mindent, ami tőle telt. Nem rajta múlt, hogy harmadnapra tüdőgyulladást kaptam. Akkoriban keresztelés nélkül — ahogy mifelénk mondták: pogányül — meghalni szörnyűség volt. Á pogány gyerek nem nyughat sírjában. Éjszakánként visszajár kísérteni, rémisztgetni a szüleit — mondták. így hitte jó anyám is. Addig könyör- gött apámnak, vigyen b^ a faluba megkeresztelteim, míg ráállt. Járni nem lehetett, csak gyalog: ahol már a ló sem boldogul, az ember még ott is elvánszorog. Engem vastagon bebugyoláltak, apám felhúzta a család egyetlen pár csizmáját s elindult. Egyik kezében velem, a másikban a papi stólának szánt pálinkával. Pénzünk mutatóban sem akadt, de a cefrének való szilva a legrosz- szabb esztendőben is megtermett. Nyáridöben fiatal embernek ha két óra volt az út a faluig. Apámnak akkor sokkal tovább tarlóit. Eleinte a nagy hó, a cudar szél miatt, később pedig a megfagyás ellen kortyolt pálinkától. Mai nap is emlegetik az ismerősök, hogy az utolsó kilométereket igencsak kurjongatva tette meg apám. Bizonyára ez az oka, hogy mire előterjesztette volna kívánságát Kondor Andor fő- tisztelendö úrnak, elfelejtette: milyen nevet beszéltek} meg édesanyámmal. A tiszte- \ lendő úr — ezt gazdasszonya- { tói, későbbi keresztanyámtól % tudom — először jót nevetett, í aztán látva a félig üres de- 5 mizsont, éktelen haragra'/ gerjedt. Gazdasszonya alig í tudta lecsendesíteni — a í pálinkával. Attól aztán oly an $ derekasan megvigasztalódott, ^ hogy két óra múlva apámat % is túlharsogta a nótákkal. Al-; konyodott, mire eszükbe ju- ; tolt a keresztelő. Igenám, de; mi legyen a nevem? Apám \ váltig azt akarta, híjjanak \ mint az édesanyját: Z&ó-'t inak. A tisztelendő úr erről \ hallani sem akart. Végül úgy; •gyeztek, hogy amire apám j ábök a kalendáriumban, az; eszek. Apám bökött egyet í íz ujjúval, s a tisztelendő úr; cibetűzte: Fdb. Seb. Apám, szegény, még annyit skolát sem járt, mint édes-', ínyám. Honnan tudta volna,', tőgy a Fáb. Seb., Fábián Sebestyént jelent, vagyis hogy’> az két név. A tisztelendő úr t viszont túl részeg volt ah-t hoz, hogy kivetni valót talál- \ jón a dologban. Kereszt-! anyám * volt az egyetlen, aki \ eltűnődött a számára szokat-t lan Fábseben, de ő meg va- i kon bízott gazdája lángeszé-: ben. A keresztelőt persze meg: kellett ünnepelni. Ez voltj az én szerencsém, mert újdonsült keresztanyám ezt az j időt használta fel arra, hogy lélelcszakadva elfusson velem a doktorhoz. Egyben mindjárt ki is guberálta köténye zsebéből a szokásos keresztelői ajándékra valót, selyemtakaró helyett orvosra- patikára. Neki köszönhetem, hogy életben maradtam. Háromesztendös koromig — akkor ment el a faluból Kondor tisztelendő úr — viseltem zokszó nélkül a Fábseb nevet. Három év után pecsétes írásban rendelték fel édesapámat a községházára. Ott a jegyző, meg az új tisztelendő várta, mindkettő szörnyen dühösen. Faggatták apámat, honnan szedte ezt a cudar, .értelmetlen ne- vet? Apám elmesélte nekik, amire emlékezett, meg ahogy keresztanyámtól hallotta. A két úr — így vallotta otthon apám. — egy ideig kettesben tanácskozott, mielőtt újból behívták. Szigorúan közölték vele, hogy tévedés történt, aminek részint a pálinka, részint pedig édesapám mérhetetlen tudatlansága az oka, s megfenyegették, eszébe ne jusson mást hibáztatni. Aztán azt mondták, hogy mindent jóvá lehet tenni, ezért ők most kijavítják a hivatalos bejegyzésekben a F ábsebel Fábiánra. Erről mindjárt paA HAGYMAARUS — Hát persze, egy faluból i/alók — szólt az idősebb, felkerülve attól, hogy bölcsebb a másiknál. — De hogy lehetett bíró ilyen gyorsan egy hagymaárus? — Biztos, hogy hagymaárus volt? Nem téveszted össze valakivel? — kérdezte a fiatalabb, miután áthaladtak a deszkapallón egy kis patak fölött. — Fengkocsuangban van még valakinek ekkora szája? Jól megfigyelted? Vastag a szemöldöke, nagy a füle, a hangja meg recsegő. Ki más lehetne? — Igen, az lehetett — szólt a fiatalabb, majd odahajolt az idősebbhez és azt suttogta a fülébe: — Te mindig túlságosan jól beszélsz, de remélem* ennek a hagymaárusnak semmi sértőt nem mondtál, amikor hagymát vettél tőle? — Hékás, én még a tartományi főnök munkáját is megbíráltam a szemébe! Mit nekem egy közönséges bíró! Még el sem halt a szava, amikor hátulról megszólították őket: — Utat kérek, nővérkéim, utat kérek! A két asszony hátrafordult: hát a hagymáskosarakat tartó rúddal a vállán, ütemesen lépkedve, a gyorsan lett bíró jött a nyomukban, nagy szájával és széles mosolyával. — Nem vesztek hagymát, nővérkéim? — szólt hozzájuk. — A szövetkezetünk hagymája gyenge és illatos! — Hát te...? — kiáltott fel egyszerre a két asszony és sietve húzódtak az ösvény szélére. Ámulva nézték kosaraiban a gyenge, zöld hagymákat. — Hogyan, hát nem lettél bíró? — kérdezte meg az idősebb asszony, amikor elhaladt mellettük. ..................... A ■ 'hagymaárus mentében hátrafordította fejét és nevetett nagy szájával: — Hogy-hogy bíró? Népi ülnöknek választottak meg a faluban! A két asszony csak nézett utána, majd egymásra bámultak és elmormolták: — Népi ülnöknek .;. NEHEZ ÉJSZAKA re egyszeriben elfogott az indulat. — Igazgatni könnyebb, mint új gépeket szerkeszteni! — csaptam fejembe a kalapot. Dörrenve csapódott be mögöttem iz igazgatói iroda párnázott falú ajtaja. Egyenesen a párttitkárhoz mentem, s kiöntöttem előtte mindazt, ami már hetek óta a szívemet nyomta. S az eredmény? Kibővített pártvezetőségi ülés, amelynek egyetlen napirendi pontja a mérnökök munkája lesz. Alaposan felkészültem. Most az egyszer jól odamondogatok az igazgatónak és a többi sürgetőnek. A mérnöki dolgokhoz mégiscsak én értene jobban. Az én feladatom a mérnökök munkájának megszervezése, irányítása. Ne szóljon közbe senki, mikor mit csináljak. Tudom én magamtól is. Örßg BStB Ifitt, mire az ülés megkezdődött. A párttitkár néhány bevezető szó után nyomban a tárgyra tért. — Mi az oka annak — tette fel a kérdést —, hogy a mérnökök kedvetlenül végzik munkájukat? Mintha kialudt volna bennük a kezdeményezés, a fiatalos lobogás. amely alig egy évvel ezelőtt még végigkísérte minden munkájukat. A tekintetek reám szege- ződtek — vádlón, rosszallóan. Éreztem, arcomba szökik a vér a szemek kereszttüzében, de nyugalmat erőltettem magamra. Szót kértem. A párt- titkár bólintott, s én idegességemben a félig égett cigarettát másikkal váltottam fel. — Elvtársak! Való igaz, hogy nem tökéletes még a mérnökök munkája, de ti eltúlozzátok a dolgot. Nem gondoltok arra, hogy fiatalemberekről van szó, akiknek nincs még elég tapasztalatuk ... És azt se feledjétek, hogy ennek ellenére külföldről még egyetlen reklamáció sem érkezett! Ez pedig nem kicsi dolog! Hangom rekedtes volt, szinte magam sem ismertem rá. Mintha valaki más beszélt volna nevemben. Ez bizonytalanná tett, s megakadtak gondolataim. Délután kitervelt „védőbeszédem” egyszeriben odalett. Még most sem emlékszem tisztán, miket beszéltem ott össze-vissza. Csak az elkomoruló arcokból láttam, hogy egy * szóig visszautasítanak mindent, amit mondok. Abba is hagytam. Beszéljenek csak, ami jólesik. Elnéztem a fejek fölött, kibámultam az ablakon. Oda- kinn feltámadt a szél, s vadul rázta, tépázta a fákat. Sárga levelek kavarogtak. az ablak előtt, s néha egészen a fák csúcsáig repítette zörgő testüket a szél. Egyszóval minden ment a maga megszokott útján, csak én éreztem úgy, bogy menten rámszakad a tető. Hát még amikor Sóskúti igazgató kért szót! Higgadt hangon kezdte a szót: — Igaz, hogy a mi mérnökeink- szinte kivétel nélkül fiatal emberek és kevés a gyakorlati tapasztalatuk. Az idősek egy része cserben hagyott minket ötvenhatban... A fiatalok kitartottak mellettünk, s dolgoztak gyakran az elmentek helyett is. Egy villanásnyi időre felcsillant tekintetem. — No lám! Mégsem olyan rossz emberek a mi mérnökeink. Kár annyit csepülni őket, amikor maga az igazgató is elismeri munkájukat. K0f3Í öröm volt. Sóskúti váratlanul támadásba lendült. — Éppen ezért érthetetlen, mi történt az elmúlt hónapokban ezekkel a fiatalokkal. Éveik száma nem lehet bátortalanságuk, kedvetlenségük oka. A fiataloknál a tapasztalatlanságot sokszor pótolja a szív és a lelkesedés. Persze, ha a főmérnök magára hagyja őket, akkor... Ez már mégiscsak túlzás! Egy ilyen gyerekember, mint Sóskúti, ne oktatgasson engem! Még hátulgombolós kisfiú volt, amikor nekem már a kezemben volt a mérnöki diploma! Az igazgató után sorra következtek a többiek. Élesen, keményen bírált mindenki. De a legszigorúbban talán mégis a párttitkár, amikor összegezte az elmondottakat. — Nem támogatod kellőképpen a fiatalokat. Sőt, sok esetben a kedvüket szeged. S ez itt a baj! Nem adsz kellő szabad kezet munkájukhoz, merev vagy és bizalmatlan. Nem engeded kibontani szárnyukat, beléjük fojtod képességeiket, Emlékezz csak visz- sza. hány értékes ötlettel, javaslattal fordultak hozzád, s te az első sikertelen kísérlet után elutasítottad őket. Szavai súlyosak voltak, akár a hegy omlásnál alázúPRUKNER PÁL: A pártvezetőségi ülés, ahova engem is meghívtak, viharosnak Ígérkezett. A mérnökök egész évi munkájáról lesz szó, akikért én, Kovács Balázs, a gyár főmérnöke, személy szerint felelős vagyok. Több panasz hangzott el az utóbbi időben a mérnökök munkájáról, pedig gyártmányainkra még sehonnan sem érkezett reklamáció. Azt sérelmezték egyesek, hogy a mérnökök kedvetlenül végzik munkájukat, s csak azzal törődnek, ami éppen feladatkörükhöz tartozik. Pedig egyre több a külföldi megrendelés, a gyártási technológia mégsem fejlődik. Valóban, lassan haladunk előre, de azért korántsem olyan súlyos a dolog. Arra senkit sem lehet kényszeríteni, hogy riiunkaidő után akár csak egyetlen percet is a gyárban maradjon. Különösen nem fiatal embereket, akik még csak most alapozgatják eljövendő életüket. Hogy nem törekszenek új gyártási eljárások kidolgozására, s csak a régi, megszokott utat járják? Fiatalok, ; kevés a gyakorlati tapasztalaitok. A mustnak is forrni j kell... I — Nem lehet egyik napról :a másikra feljutni a csúcsra! I — magyaráztam éppen tegnap i gyárunk új igazgatójának. — i Különösen a fiatalokkal ne- j héz a dolog. Majd ha kiforr- í nak, megemberesednek... ! — Addig pedig maradjon !minden a régiben! — vágott ' közbe Sóskúti igazgató, amipírt is adtak apámnak, s l figyelmeztették: ha én to-1 vábbra is ezzel a lüké név-: vei szaladgálok a világban,: csendőrökkel taníttatják mó-\ resre. \ Apám alázatosan megkö-; szőnie az urak szívességét, s| jónak látva elhallgatni, hogy\ eddig is csak Fáb inak tisz-\ telt, aki tisztelt, hazaballa-l goit. Attól kezdve hivatalo- \ san is Fábi lettem. Az isko-\ Iában nem volt külön gúny- \ nevem, csak az, hogy: Fábi.. Pedig hogy irigyeltem, akit j gatyásnak vagy ürgének csúfoltak! Mert — gyerekész-: szel úgy okoskodtam — az: ilyen gúnynév idővel feledés-: be megy, lekopik, De rólam i a Fábit az isten se mossa le i többet... II őst ő nyúlt a poharáért, LfJ hogy hosszút kortyoljon. Közben a lányra lesett, először, amióta átvette a szót. A lány arcán gyöngédség, sajnálat és valami titkolt öröm derengett. A hangja is különösen csengett, amikor megszólalt: , — Ha nekem... Ha egyszer nekem kisfiam lesz ... Péter- kének, vagy Pistinek nevezem ,.. Nem úgy, mint az apját... Én mondom, a bíróságok manapság sokkal műveltebbek! Hiszen az a vádlott úgy ült ott, szemben a bírák asztalával, akár egy vendég, s milyen finoman és könnyedén felelt a kérdésekre! — Hát az az egy sorban ülő hét ember mind bíró volt? A két asszony beszélgetve haladt egy kis úton a búzaföldeken keresztül. Az egyik elmúlhatott már ötven éves is, szürkésfehér volt haja a halántékán, de napégette arcán a ráncok merész benyomást keltettek, és erőteljes volt a járása, mint egy fiatal emberé. Hosszú fekete pipát tartott a kezében, amelynek jégmadár színű, drágakövet utánzó szopókája sohasem vált meg az ajkától. A másik középkorú asszony volt, ovális arcú és hegyes álló; ragyogó olajfekete haját hátul kontyba tűzve viselte. Egész úton a tárgyalásról beszélgettek, s a vádlottól és panaszostól, bíróságtól és hallgatóságtól kezdve egészen a tárgyalóterem berendezéséig mindent meg'hánytak-vetettek. • Az Európa Kiadónál megjelent A nagy kohó című kínai elbeszélés-gyűjteményből. — Persze, hogy mind bíró volt! — felelte az idősebb. — Csak azt néni értem, hogy , lett bíró ilyen gyorsan az a : fengkocsuanigi hagymaárus! —, Miért? — nézett rá kérdőn a fiatalabb asszony. — Tegnap még nálunk láttam hagymát árulni Nükuo- csuangban — szólt az idősebb, és, mint aki. titkot árul el, lehalkította a hangját. — Ma meg ott ült a bírák között, kelet felől a harmadik volt! — Lehetséges volna? Egy nap alatt ilyen nagy hivatalba kerülni? — szólt a középkorú asszony, s emlékezetében megjelent a hagymaárus arca és viselkedése. Frissen mosott kék posztóruhát viselt, kissé színehagyottat, továbbá egy szétnyithatatlan kabátot. Gallérja szorosan fogta körül a nyakát, ami tekintélyes kifejezést kölcsönzött neki. Haja frissen vágott, álla borotvált volt. A szája hatalmas, két szeglete mélyen benn a két arcában, így aztán még akkor is mosolygós képe volt, amikor homlokát ráncolta és láthatóan erőlködött, hogy tekintete komoly legyen. Nagy, durva kezét a tárgyalóasztal virágos posztóterítőjén nyugtatta, de időnként váratlanul előrehajolt, hogy a vádlott beszéydében lecsapjon valamire, s ^valahány kérdést feltett, arra ^ a vádlott csak a száját tátotta, j — Hát igen, ha nem feng- ^ kocsuangbeli volna, honnan ^ ismerhetné a vádlott ügyét | ilyen alaposan? — mondta ^hangosan az idősebb asszony, í Aztán letértek az útról és egy | kacskaringós ösvényen halad- | tak tovább. í — Hová való a vádlott? y — Fengkocsuangból az is! — ^ A korosabb asszony megállt, ^ hogy leveregesse ruhájáról a | port. — Jen Suan bátya a falu g keleti végéről, nem emlékszel? £ A vén csont túl jár már a £ hatvanon is, és még ilyen ötle- g tei vannak! Csúnya dolog! J — Ó, már emlékszem, ő az, í Jen Suan bátya — ismert rá a fi fiatalabb asszony. — Hát ak- £kor a hagymaárus saját sze- -í mével láthatta annak a vén | csontnak minden törvényszegé- sét. Nagy sikerrel játsszák filmszínházaink a Két emelet boldogság című új magyar fílmvígjátékot
