Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-20 / 118. szám
19<M>. MÁJUS 2«. PÉNTEK T^nrfap TÍZEN JÖTTEK KANADÁBÓL Változnak az emberek Tóth János ötvemhét éves------------------- és Balassagyarmat környékéről való, a felesége pedig a zalai dombokat nevezi meg szülőhelyeként. M ost a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezetben dolgozik a család. Miért éppen itt? Tóith Jánost, aiki tized- magával tért haza Kanadából, körül akarták utaztatni az országban: válasszon magának, hol lenne a legjobb? Petőfi szebben elmondta mindazt a Nagy-Alföldről, amit Tóth János, most már a Dózsa Népe Termelőszövetkezet állatgondozója kicsit ide- genes ízű hanghordozással így fejez 'ki: — Szeretem a síkságot..; Ez a ceglédi szövetkezet a jő közepesek közé tartozik. Legutóbb negyven forintot ért náluk egy munkaegység. Vannak Cegléden és az országban gazdagabb t szövetkezetek, ahol az ötven forintot is túlhaladta egy munkaegység, ami esztendő végére huszonöt-har- mincezer forint készpénznek felei meg. Tóthék, akik odakint, Kanadában harminckét éven át mindent, mindig csak pénzben számoltak, most azt mondták, hogy Cegléd tetszik nekik. Nem baj, ha egyelőre nem is itt mérnek a legnagyobb zsákkal. Hiszen éppen az elől futottak meg, a folytonos számít- gatás elől. -. Mert amikor végre sok esztendei áxokásás, kuhikosmunka, meg kőfejtés után, ha bankkölcsönnel is. de gazdálkodni kezdtek, ha akartak, ha nem, számolniok kellett... A tizenhatezer dolláros kölcsönre évi háromezer volt csak a kamat. Az 1950- ben hetven dollárban megszabott adó 59-re nyolcszáz dollárra nőtt. A vízért, amivel a lucernát elárasztották, meg a cukorrépát, a fehérrépát növesztették, szintén nyolc darab százdollárost kellett le- száimolniok évente mások asztalára. — Nem láttunk mi ott egyebet, csali a répasorokat. Ez as asszony szava, a ______________:_ világot m egjárt, külországban meghonosodott farmer feleségéé, aki harminckét esztendő alatt egyszer sem volt színházban. Mozit és egyebet is csak a televízióban látott. Nemcsak ő volt így, aki a háztáji gondját viselte, hanem a három fiú is, hiszen Iron-Springs, az USA határától száz kilométerre eső, körülbelül 2000 lakosú kis település autón is háromnegyed órányira volt Tóthék farmjától. A Ceglédhez hasonló nagyságú mezővároska pedig mór háromszáz kilométernyire. Három esztendőn át csak a maguk erejével munkálták a földet és ők is forrázott répát ettek, mint az istállóban a tehenek, hogy előkerüljön a traktorra való. Benzintraktort vettek. A háború idején, amikor a terményeknek rögzítve volt az ára, megéltek valahogy. A bankot is kifizethették, 1950-ben azonban nagy tánc kezdődött. A bankok mesterségesen lenyomták a termelési és megzőgazdasági cikkek árát, az iparcikkekét pedig felemelték átlagosan ötven százalékkal. Tóthék például marhahizlalásra szerződtek, a hús fontjáért 33 centes árban állapodtak meg. Mire azonban átadták a jószágot, a hús átlagára 23 centre zuhant. Odavolt nemcsak a hasznuk, hanem a napi megélhetésük is. Három farmer közül kettő ment tönkre ebben a spekulációban. A benzintraktor drágábban dolgozott, mint a diesel-motoros gép. Ki kellett volna cserélniük, hogy elbírják a versenyt. Hiába csináltak farmerszervezetet, olyan szövetkezetfélét, ez csak enyhített, de lényegében nem segített a nagybankok kíméletlen versenyén. A nagytőkének most az hozta a többet, ha kisgazdaságok földjeit és gépeit potom pénzért összeszedve, nagybirtokokat teremtettek. Tóth Jánosék ebben az időben nemcsak az eget kémlelték riadtan — a végén az éhség völgyének nevezett földön —, hogy' az októbertől májusig szétterülő télben hányszor lesz hóvihar, hanem a tőzsdei árfolyamokat is ... Nem győzték már a sok félelmet, az évről évre, napról napra való szüntelen riadalmat. Ezért mondta a középső fiú, a Ferenc, tört magyarsággal, hogy: — ott le, itt fel,.. Hazajöttek.. j A készülődést 1956 végén---------------------- kezdték. M egismerkedtek a frissen jöttékkel, a „szabadságharcosokkal”, akik egyelőre segélyt kaptak Kanada kormányától. A disszidensek elmondták, hogy a parasztoknak itthon már nincs semmijük, a munkások pedig éheznek. Közben azért odavetőlegesen kiderült, hogyan épültek újjá a háborúban felrobbantott Duna-hidak, hány nagy erőmű, új gyár született, hogyan bújt ki a kukoricatövek helyén egy vadonatúj város, együtt az óriási modern kohóval, a Dunai Vasművel. Tóthék úgy találták, hogy ha annyi minden felépült itthon, akkor mégse lehet olyan feneketlenül nagy a baj idehaza. Hiszen önmagukról tudták, hogy a teljesen nincstelen nyomorgók nemigen szoktak építkezni. Végül lassanként kiderült, hogy Bárdics Lajos megölt valakit. Mihalik Péter, a Szalontára való néhai honfitárs pedig szintén két esztendeig ehette volna szűk cellájában a kincstári kosztot, társadalmi tulajdon elleni bűnéért, magyarul csalásért és sikkasztásért. Miklós István is megkapta volna Verpelé- ten a magáét; mint délceg „szabadsághős”, negyedmagával verte majdnem holtra a tanácselnököt. A „szabadságharc” eme bajnokai, amíg az államsegély tartott, ittak és kártyáztak. Amikor megszűnt számukra a tőkés dedó, akkor savanyú képpel mondogatni kezdték, hogy azért hiába, mégiscsak jobb volt idehaza.. Különösen, amikor csak napszámosmunkán tengődhettek, a bankok kisemberektől harácsolt újsütetű nagybirtokain. Tóth Jánosék azt is megértették, ami nem volt benne a szóban és mindent kikerestek, ami elrejtőzött a tények mögött. Nyilvános árverésen — mert ez a szokás — eladták a holmijukat, aztán hazajöttek, összesen tízen. Apa, anya, három fiú, meny és négy unoka. Házuk van Cegléden.---------------------- Az asztalon áll a nagy-nagy tál alma, ezt rágcsálja mindegyikük egész nap. Ott kint nem ehettek. Egy íontnyi salátaféle duplájába került a legjobb hús áránál, mert mesz- sziről hozták. Az ő földjük nem adott semmi gyümölcs- félét az éghajlat miatt. A zt mondják, a magyar búzakenyér íze olyan, mint a finom dióbél. Zabkását kerestek, de azt itt nem kapnak. A konzerv se hivatott Cegléd városában. Visszaszoknak tehát a füstölt sonkához, szalonnához, meg a paprikás csirkéhez. Tóth János, az öreg, takarmányt kever és adagol a nagy istállóban. A három nagy fiú, István, Ferenc és János, a növénytermesztő brigádban vetettek és most kapálnak. Értenek a géphez. Most már ők nevetnek legjobban azon, hogy a traktorjukat haza akarták hozni Kanadából. Azt hitték, itt nincs, vagy ha dolgozni akarnak, vásárolniok kell. A 2600 holdas szövetkezeti birtok már nekik is termi a biztos kenyeret. Mert itthon az állam állja azt, amire szerződött. Nem ad kevesebbet sem a hízómarha kilójáért, sem pedig a búza mázsájáért. Nem kell számítgatni, hogv ki megy majd tönkre a szomszédok közül. Csupán azt számolják Tóthék házánál, hogy a legkevesebb 2000 munkaegységet — mindegyike ötven forintot ér —, amit a négy férfi összehoz az idén, mire költsék. Ehhez még hozzájön a háztáji földből a kis- jövedelem, no meg az asz- szonyok is megfogják itt-ott a munkát nagy dolog idején. Először nem is hittók------------- nem is értettek, h ogy a kétesztendős írónkét, az unokát csak úgy, ingyen vihetik vizsgálni a budapesti gyerekklinikára. De most már mind tudják, Boldogan, szinte ünnepélyesen készül a nyárra a Cserhát erdős mélyén a parányi Csővár község és hepehupás utcáin a májusi napsugarak pajkosan játszanak a dolguk után igyekvő lányok, asszonyok féltékenyen őrzött népviseletének tarka színeivel. Csővár egyike Pest megye legkisebb községeinek, de azért Bócz Gusztáv tanácstitkár méltatlankodva tiltakozik a gondolat ellen, hogy a legkisebb lenne. Azt mondja, hogy a szilveszteri nép- számlálás 815 lelket talált a faluban, így tehát a megyének még négy, Csővárnál is kisebb faluja van. Büszkén teszi hozzá viszont, hogy Csővár a messzi környék egyik legrégibb települése, a Várhegy és a Vashegy mélyéből olyan leletek bukkantak napfényre, amelyek azt bizonyítják, hogy már a jégkorszak idején is emberi tanya volt. Maga a község a fennmaradt okmányok tanúsága szerint már a honfoglalás után megvolt, a XIV. század végéről származó följegyzések mint elpusztult községet emlegetik, a XV század végén azonban már ismét nevezetes hely, Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak a birtokához tartozott. Romjaiban is büszkén emelkedik a falu fölé a régi vár néhány omladékos faimaradványa, amelynek régéAz lltolso hónapok gyorsan teltek. Az idő is tavaszba hajlott, életre kelt a határ. Amerre a szem ellát, minden zöld, üde zöld. A termelőszövetkezetekben az első lépéstől — a belépési nyilatkozatok aláírásától — mostanáig — a kapások területvállalásáig, a közös szántás-vetésig, az aratási előkészületig — mégis hosszú volt az út. Ha valaki visszatekint, hepehupásnak találja, amely tele volt buktatókkal. Nehezen ment a vetőmag összehordása, az állatoktól is nehezen vált meg a volt egyéni gazda. Inkább azt nézte, mit „mentsen” a háztáji számára, minthogy munkára induljon. De aki visszatekint, régmúlt időnek, távolinak érzi az indulás nehezét. Az egyik középparaszt sokáig húzódott, míg végül rászánta magát a nagyüzemi gazdálkodásra. De még a belépése után is próbálkozott: otthon akarta tartani a lovát és mi tagadás, megkönnyezte a tehenét... A minap viszont szemtanúja voltam a tsz kertészetében, ahol szorgos, csendes munka folyt, hogy az egyik fagatos ráengedte a lovát a salátára és a borsóra. A brigádvezető mérgében a haját tépte. Magánkívül kiabált, még az isten keservét is emlegette: — Legalább ötszáz forint kárt csinált a bitang a tsz- nek! A brigádvezető az a középparaszt, akiről az előbb volt szó, aki nehezen mondta ki először az „enyém” helyett a „miénk‘’-et. De mostanra jól megtanulta! Az emberek változnak. Nincs olyan község vagy kicsiny falu, ahol ne ' csapna meg bennünket az új, a változás szele. S ma nemcsak arról van szó, hogy hívás nélkül hajnalban indulnak a tsz-tagok munkára, hogy vigyázzák a közöst, hogy tiltakoznak a pazarlás ellen, hogy némely helyen közös színház- és városlátogatást szerveznek, hogy mindig újabb és újabb terveket kovácsolnak ... Más is történt. Egymás után alakulnak az új pártszervezetek. Egymás után veszik fel a termelőszövetkezetek tagjait a pártba. szeti föltárása már évekkel ezelőtt megkezdődött ugyan, de még befejezésre vár. Alatta minden valószínűség szerint igen értékes anyag rejtőzik. A kis falu népe a szocialista gazdálkodás útjára lépett és az idén már közös erővel műveli televény határát. Egyetlen család maradt meg a faluban az egyéni gazdálkodás mellett. A többiek nagy érdeklődéssel figyelik, hogyan boldogul így, magára ma- radtan, mert gyermekei segítségére sem számíthat, azok az iparban helyezkedtek el. Május elsején, a munkás- osztály nemzetközi ünnepén, nagy öröm érte a falut. Végre teljesedett régi vágya — megkapta a villanyt. 160 lakóház van Csőváron, ezek közül UO-be már bevezettek a villanyt, a többi bekapcsolása most folyik. A nappali órákban ezért szüneteltetik az áramszolgáltatást, hogy a szerelők veszélytelenül dolgozhassanak a feszültségmentes vezetéken, így a régi, telepes rádiók még hasznos szolgálatot tesznek, de már nem sokáig. — Javult a közlekedési helyzetünk is — mondja a tanácstitkár —, eddig naponként csak egy autóbuszjáratunk volt, de most már minden kétórában jön és megy az autóbusz Vác és Csővár Statisztikai szám? Szervezési munka csupán? Aki foglalkozott már emberekkel, ismeri a dolgozó parasztok gondolkodását, tudja: nem egyszerű változásról van szó. Hányszor hívtuk a pártba az egyénileg dolgozó parasztok legjobbjait, legtekintélyesebbjeit? És milyen kevesen hajlottak a hívó szóra — akkor. De ahogy megváltozik a dolgozó parasztság élete, ahogy hozzászokik a közös gondolatához és már nemcsak felfogja a nagy terület, a nagy számok törvényét, hanem fárad is, dolgozik is érte — átalakul a gondolkodása, a tudata. Megérti, hogy kell valamilyen erő, amely vezeti, segíti az emberek formálását, összeszo- kását. Nem bízza csak a gazdasági erősödésre, a kereseti lehetőségek növekedésére a termelőszövetkezetek megszilárdulását. Mindez frázis lenne? De hiszen valamennyi járás tényekkel, számokkal bizonyítja, hogyan alakul ma a párttagság létszáma. Nincs talán egyetlen termelőszövetkezet sem, ahol az elmúlt hetekben ne vettek volna fel tagokat a pártba, vagy ne készítettek volna elő felvételt a következő taggyűlésre. Pontos számot nem írhatunk, mert egyik napról a másikra változik a pártépítés statisztikája. És a tagfelvételekkel nemcsak a „mennyiség” módosul. Jobbá, biztosabbá vá_ lik a munka is. Nő a felelősségvállalás is. A galgamácsai Uj Élet Termelőszövetkezetben például ebben a hónapban öt — Tóth István, Krizsán István, Van- kó Imre, Kovács László és Kiss László — tag ügyében döntenek. Aszódon a párt tagja lesz Lajtos János, a tekintélyes állattenyésztő is. Domonyban, Galgagyörkön, Túrán — hogy csak az aszódi járást említsük — is gyarapszik, izmosodik a párt. S most már nekik is feladatuk, hogy holnaptól kezdve ők is formálják, alakítsák az emberek véleményét, gondolkodását. Könnyebbé, rövidebbé tegyék az utat, amelyen járva az egyéni gazdából vérbeli nagyüzemi gazda lesz. Sági Ágnes között, Vácról pedig minden órában indul Budapestre. Van azért a falunak még néhány elintézésre váró problémája. Ezek között a legsúlyosabb talán a víz. Az ásott kutak vize itt sem kifogástalan, de a falu közelében van egy kis forrás, nagyszerű vizet ad, csak az a kár, hogy keveset. Naponta legfeijebo 150 köbmétert, de ez elég lenne a falu ivövizszükségletére. Most azt tervezik, hogy a forrásfoglalásnak nevezett közigazgatási eljárás után megépítik a szükséges csőhálózatot és azon vezetik a községbe a jó fonásvizet. A hozzávetőleges számítások szerint 200 ezer forint kellene ehhez, de számítanak a felsőbb szervek segítségére. — Szeretnénk aztán kultúr- házat is építeni — mondja a titkár —, most szervezzük hozzá a társadalmi munkát. Termelőszövetkezetünk a Virágzó Tsz, amelynek 168 tagja van, vállalta ingyen a fuvart. Körülbelül félmillió forintba kerül a kultúrház, de ezt a pénzt is összerakjuk valahogy, mert szükség van rá, növekednek az igények nálunk is. Jelenleg csak egy kis kultúrtermünk van, az már nem felel meg a kívánalmaknak. Magyar László élhetési költségek ala a meApa és három fia — a Dózsa Népe Tsz négy új tagja hogy biztos itt a kenyér ma, holnap és messze a jövőben a nyugodt öregség is. S legvégül Tóth János szép szavával élve: „Az ember már nem testvértelen...” Déri Károly Villanya már van, vize és kultúrháza is lesz Csővárnak A Tóth-család — mind a tízen — városnézésre indul. A fiúk öltözéke még egy kicsit tengerentúli. Idős Tóth János a takarmányelőkészítőben dolgozik (Gábor Viktor felvételei)
