Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-03 / 103. szám

7 . PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f AZ MSZMP PESTMEGY El BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI IV. ÉVFOLYAM, 103. SZÄM ARA 50 FILLER 1960. MÁJUS 3. KEDD Dolgozó népünk forró lelkesedéssel, vidám hangulatban ünnepelte meg a 16. szabad május elsejét Országszerte forró hangulatban ünnepel­ték meg a dolgozók a 16. szabad május 1-et. A legnagyobb szabású természetesen a fővá­rosi ünnepi felvonulás volt, amelyen a buda­pesti dolgozók színe-java, mintegy 600 000 felvonuló mutatta meg harci erejét, színpom­pás felvonulásával is kifejezve összetartozá­sát a nemzetközi proletariátussal. Hasonló, lelkes hangulatú ünnepségek vol­tak megyénk városaiban, falvaiban is, amelyeken üzemi munkások, tsz-, valamint egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségiek tettek hitet a pán és a kormány politikája, a szocializmus építése, a nemzetközi munkás­szolidaritás és a béke ügye mellett. A. főváros dolgozóinak ftaínpompás felvonulása Friss indulók hangjaira ébredt Budapest, a majd két­millió lakosú magyar főváros népe a 16. szabad május 1 reggelén — a nemzetközi munkásosztály harcos ünne­pén. A főútvonalakat zeneka­rok járták, az utcák hamaro­san benépesültek. Már jóval 10 óra előtt zsúfolásig meg­teltek a Hősök teréhez vezető útvonalak. A várakozó csoportok jó hangulatban készültek a felvonulásra. Népi tánco­sok, öntevékeny együtte­sek gondoskodtak a vára­kozás perceinek kelle­messé tételéről, ünnepi köntöst öltött a ha­talmas tér is. A díszemel­vénnyel szemben, a Gorkij fasor torkolatánál, Marx, En­gels és Lenin, a nemzetközi munkásmozgalom nagy taní­tóinak képei. Vörös, nemzeti színű zászlók lengtek a teret övező épületeken, s a tribü­nöket a magyar pórt- és kor- mányvezetők, s baráti orszá­gok vezetőinek, a testvérpár­tok vezetőinek képe díszítette. A díszemelvényen elfoglalta helyét Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr, Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A felvonulási tér elején in­dulásra váró hét oszlop sorai­ban ott voltak azok a párt- és állami vezetők, akik már jóval az indulás előtt felke­resték a gyülekező dolgozó­kat és elbeszélgettek az ün­neplőkkel, majd együtt in­dultak a felvonulásra. Tíz órakor felcsendült a harsonák hangja, jelezve, hogy megkezdődik a 16. sza­bad május elseje felvonulási ünnepsége. Budapest dolgozó népét Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a Buda­pesti Pártbizottság első titkára köszöntötte. Beszédére hosszan tartó, zúgó taps, éljenzés válaszolt, a hangszórók pattogó indulók hangjait sugározták, s lassú, méltóságteljes menetben meg­indult a díszemelvény felé a budapesti dolgozók százezres menete. Impozáns látványt nyújtot­tak az ünneplő sereg élén haladó munkásőrök. akik ha­talmas, vörös zászlót vittek s a munkásszolidaritást jel­képező lobogók alatt apró vö­rös zászlóerdőt lengetett a májusi szél. Munkásőrök vit­ték a külföldi országok zász- lait is. kifejezve, hogy né­pünk békében, barátságban akar élni a földkerekség min­den országával. Ezután ismét változott a kép. Kiszesek és úttörők jöt­tek. s pillanatok alatt óriási vörös csillag rajzolódott ki a térre. Az élő csillag pirosmcle- gítös fiatalokból alakult s körülöttük mintegy fél­ezer fehéringes úttörő adott keretet a n-cyszerfi képnek, amelyet nagy méretű, selyemmel bevont földgömb zárt, rajta az öt világrészen áthúzódó felirattal: Világ prole­tárjai, egyesüljetek! Utánuk hét oszlopban, az egész teret betöltve megkezdő­dött a kerületek felvonulása, Budapest dolgozóinak talán j még soha ilyen színpompás, erőt, magabiztosságot sugárzó menete. Zengett a régi munkásdal: Vörös Csepel, vezesd a harcot, Váci út, felelj neki... s a Váci útiak, a tizenharmadik kerület dolgozói a Május 1 út felől, a csepeliek pedig a szemközti Landler Jenő ut­Együtt a Galga mentén Éjjel esett az eső. Hajnal­ban elállt. A föld beitta a vi­zet. Kell az eső, jó az eső ilyenkor tavasszal. Reggel kilenc órára a zász­lók és a május elsejét üdvözlő feliratok megszáradtak. A nép ünneplőbe öltözött. Bagón, Galgagyörkön, Galga- hévizen és Túrán kocsik áll­tak az útszélen, motorosok, kerékpárosok, a gépállomás traktorai, gépei és legények lóháton. Készültek a felvonu­lásra. Waigel András bácsi erre azt mondta: — Volt felvonulás a múlt­ban is. Gyalog mentünk Pest­re, a Keletihez, az ember­piacra ... Aztán gyalog jöt­tünk vissza... De most? Színes forgatag ... Az emberek az eget kémlel­ték, a vonuló felhődunnákat, amelyek közül ki-kipattant egy-egy napsugárnyaláb. Mint az üzenet, mint a bíztatás. Hogy ma nem lesz több per­met, nem áznak meg az ez­rek. Az üzenet igaz volt. Aztán nem esett egy szem eső sem. A galgahévizi sportpálya füves térségén, az emelvény­nyel szemben, megállt a vo­nuló nép. Dobpergés hallatszott. Rit­must adott kétszáz gyerek lép­teinek. akik most lettek út­törők. Őket a katonák köszön­tötték. Meg a munkásőrök díszalakulata. Csorna Laci Túráról, az ötö­dik általánosból felemelte a fejét és keményen, férfiasán a szemébe nézett a főhadnagy bácsinak, aki a nyakába kö­tötte a piros nyakkendőt. A lányok pedig elpirultak. Mind meghatódtak. A szülők, a fel­nőttek is. Aztán a kétszáz úttörő tor­kából felharsant a válasz a köszöntésre:- Rendületlenül előre! Ezzel kezdődött a négy Gal­ga menti község tizenhatodik szabad májusának ünneplé­se. Úttörők avatásával, a jö­vő köszöntésével. Gaál Géza, az aszódi já- jás pártbizottságának titkára megnyitotta a gyűlést. A nép úgy figyelt a szavára, mint az útkeresés, a döntés órái­ban, a múlt esztendő őszén és ez év tavaszán. Erről szólt, aztán többek között azt mond­ta: — Tizenöt szabad májust ünnepeltünk ' eddig együtt... De a tizenhatodik, ez az első olyan május elseje, amikor négy termelőszövetkezeti köz­ség úgy ünnepel, hogy érzi erejének nagyságát. Mert csak a felszabadult nép együttes ereje képes megte­remteni azt a boldogulást és boldogságot, amelyet mun­kája gyümölcseként teljes Virággal köszöntik a Galga menti ünneplük Horváth And­rás elvtársat, a Központi Bizottság póttagját, a megyei pártbizottság első titkárát , egészében a magáénak mond­hat ... A négy falu népének meg­hívott vendége Horváth And­rás elvtárs, a Központi Bi­zottság póttagja, a megyei pártbizottság eiső titkára volt. Nem beszédet mondott. Be­szélgetett. Nem titkolta, hogy a meghívás és fogadtatás meghatotta, mint akit a csa­lád, a rokonok hívnak láto­gatóba. Szóval hazajött. Ott­hon van. Elmondotta, hogy jól is­meri a szorgalmáról és szak­értelméről híres Galga men­ti falvak népét, amely most az új, a közös élet kezdetén igen keményen dolgozik. Mert ez a nép még amibe belefogott, azt jól csinálta és jól csinálja a jövőben is ... Horváth András elvtárs visszaemlékezett a régi május elsejékre. A' megváltozott május elsejéken, a felszaba­dult nép életén, a Galga men­ti dolgozó parasztság jómód­ján keresztül bizonyította, mit jelent, hogy hazánkban is a nép vette kezébe a ha­talmat. Beszélt arról is, mi­lyen jól gazdálkodnak föld­jeiken. a termelőszövetkeze­tekben a Galga mentiek és milyen nagy erőt jelentettek a szervezésben és jelentenek ma a munkában az asszo­nyok, a tsz-ek nőtagjai, akik megértették: nélkülük a nagy­üzemi gazdaság nem boldo­gulhat. Majdnem hatezer ember figyelte a szavakat, amelyek az életüket idézték. S talán arra gondoltak, amit Kolesza Mátyás tsz-elnök mondott el nekem és amit Darnyik Antal, Tábik And- rásné és Mészáros Antálné megerősített, bizonyított. Azt, hogy a vetést befejezték, a borsókapálással, s a répa- egyeléssel végeztek, a burgo­nya a héten a földbe kerül. A dinnyepalántához a gödrö- lés nagyban folyik, a' kerté­szetben > minden palántát ki­ültettek és az esőtől szépen növekednek, a műtrágyát pe­dig már elszórták. Az se volt akadály, hogy éppen akkor nagy szél fújt, ők akkor sem Kádár János, az MSZMP KB első titkára a dísztribünön--- ------- 1 M egkezdődik a felvonulás Népviseletbe öltözött fiatalok a menetben A XIII. kerület és Kőbánya felvonulása hagyták abba . .. Talán min­denki erre gondolt, a mun­kára,' amelyet csak az ünne­pelhet, aki ismeri a fáradal­mát. A Galga menti falvak la­kói, mint az egész ország népe. ezen a napon mintha egyenruhába öltözött volna. Az egészséges, a félelemtől és bizonytalanságtól megszaba­dított ember vidám tekintete, könnyen mosolygó arc, a tiszta, folttalan — a szín és szabás ezer változatában — felöltött ruha egyforma elé­gedettséget és biztonságot sugárzott. A szabad embereknek ezt az „egyenruháját” viselték a Galga mentiek, az ezernyi ráncú színes szoknyában, a nylon blúzban, a kék és szürke öltönyökben, az idő­(Folytatás.a 3. oldalon) cából fordultak a térre. A Csepel Vas- és Fémművek sokezres munkásgárdája ve­zette a sort; száz kommunista munkásfiatal haladt az élen, magasra tartva a vörös, a s nemzetisein és a kék lobogő- | hat. Mögöttük a gyáróriás | dolgozóinak menetében a munkásmozgalom veteránjai, j az 1919-es május 1 egyko- i ri részesei, sok-sok munkás- j harc hősei vonultak fel. Szi- I geti Flórián az acélmű ko- } húszaival, Holnapi B’erenc a csőgyáriakkal menetelt egy sorban. A kerületek mintegy négy 'és.félórás felvonulását a ve­teránok több száz főnyi cso­portja zárta be. Hatalmas taps fogadta a 19-es Tanácsköztársaság harcosait, a volt vöröska­tonákat, akik törhetetlen hűséggel harcoltak Lenin zászlaja alatt. ! S a munkásmozgalom sok di­csőséges harcában részt vett veteránok után következett Budapest ifjúságának szín­pompás seregszemléje. Délután három óra felé járt már az idő, amikor a több mint 600 000 főnyi tö­meg elvonulása után, a Thö­köly út irányából feltűnt a budapesti sportegyesületek több ezer főnyi fiataljának a hatalmas teret teljes szélessé­gében betöltő menete. Bordó, lila, világoszöld, piros és sötétkék melegítőben — me­net közben nagyszerű lát­ványt nyújtó gyakorlatokat végezve — értek az emelvény elé, üdvözölték a párt- és az állami vezetőket, valamint a tribünön helyet foglaló ven­dégeket, majd hatalmas, élő vörös csillagot alkottak. Jel­képezve a május elsejék esz­méjét, a munkásság nemzet­közi összefogását.

Next

/
Thumbnails
Contents