Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-17 / 115. szám

MST AI EGT &ürlap I960. MÁJUS 17. KEDD. Hruscsov nyilatkozata a négy nagyhatalom kormányfőinek előzetes találkozóján (Folytatás az 1. oldalról.) mánya azt a szovjet kormány­hoz május 12-én intézett jegy­zékében is kijelentette. Ezzel az Egyesült Államok kormá­nya durván lábbal tiporja a nemzetközi jog általánosan pl­ismert szabályait és az ENSZ alapokmányának magasztos elveit, pedig az alapokmányon ott szerepel az Egyesült Álla­mok aláírása is. A szovjet kormányfő és az egész szovjet nép felháboro­dással fogadta az amerikai vezető államférfiak szóban- forgó kijelentéseit. Ugyanúgy felháborodással fogadta min­den becsületes ember, aki szí­vén viseli a béke sorsát. Most, amikor a négy hata­lom kormányfői Párizsba ér­keztek. (hogy részt vegyenek az értekezleten, felvetődik a kérdés: lehet-e eredményesen tár­gyalni és megvitatni az ér­tekezlet előtt álló kérdése­ket, amikor az Egyesült Államok kormánya és maga az Egyesült ÁMa- jnok elnöke nem ítéli el azt a kihívó lépést, hogy egy amerikai katonai re­pülőgép a Szovjetunió te­rülete fölé hatolt, sőt el­lenkezőleg. kijelenti: az ilyen cselekmények to­vábbra is W. Egyesült Ál­lamoknak a Szovjetunió­val kapcsolatos politikájá­hoz tartoznak. Miképpen lehet megegyezni egyik vagy másik kérdésben, amelynek rendezése szükséges a feszültség enyhítése, az ál­lamok közötti gyanakvás és bizalmatlanság kiküszöbölése céljából, amikor az egyik nagyhatalom kormánya nyíl­tan kijelenti, hogy politikájá­hoz tartozik a behatolás egy másik nagyhatalom határai mögé kémkedés céljából, kö­vetkezésképpen a hatalmak közötti feszültség fokozása céljából. Világos tehát, hogy e politika meghirdetése eleve teljes kudarcra ítéli a csúcs- értekezletet. Természetesen tudomásul vesszük, hogy az Egye­sült Államok kormánya meghirdetett egy ilyen politikát és kijelentjük, ha megismétlődik, hogy amerikai repülőgépek be­hatolnak a Szovjetunió határai mögé, lesújtunk az ilyen repülőgépekre. A szovjet kormány fenn­tartja magának a jogot, hogy minden ilyen esetben megfe­lelő ellenintézkedéseket te­gyen azokkal szemben, akik megsértik a Szovjetunió ál­lami szuverénitását, akik ilyen fajta kém- és diver- ziós cselekményeket követ­nek el a Szovjetunió ellen. A szovjet kormány ismétel­ten kijelenti: az amerikai katonai támaszpontok szá­mára a területet adó álla­mokkal szemben, amelyek a Szovjetunió ellen irányuló agresszív cselekedetek cin­kosaivá válnak, kellő intézke­déseket tesz, egészen odáig, hogy csapást mér e támasz­pontokra. Ezzel összefüggésben fel kell figyelni Eisen­hower elnöknek arra a kijelentésére, hogy az NDK-val kötendő béke­szerződés létrehozásának veszélye miatt nem ve­het részt a csúcsértekez­leten, jóllehet, amit ő veszélyes­nek nevezett — nem egyéb, mint a szovjet kormánynak az a nyilatkozata, amely sze­rint szilárdan eltökélte, hogy véget vet az európai háború maradványainak, békét köt és ilymódon az élet követel­ményeinek megfelelően, a bé­ke és az európai népek biz­tonsága javára rendezi, töb­bek között Nyugat-Berlinben a helyzetet. De miképpen vehet részt a. szovjet kormány a tárgyaláso­kon, amikor fennforog az a tényleges veszély, amelyet az Egyesült Államok kormánya teremtett azzal a kijelentésé­vel, hogy továbbra is megsérti a Szovjetunió határait, ameri­kai gépek repültek és repülnek majd a Szovjetunió területe fölé? Ezzel az Egyesült Álla­mok kormánya kijelentette, hogy folytatni szándékozik a szovjet állam szuverénitása el­len irányuló hallatlan és pél­dátlan akciókat, holott a szu- verénitás a nemzetközi kapcso­latok szent és sérthetetlen el­ve. Az elmondottakból követke­zik, hogy az értekezlet sikere szempontjából fontos: a konferencián képviselt valamennyi hatalom kor­mánya nyílt és becsületes politikát folytasson és ün­nepélyesen jelentse ki, ho;y nem követ el egymás ellen semmiféle, az állami szuverenitás megsértésével egyértelmű cselekményt. Ez azt jelenti, ha az Egyesült Államok kormánya valóban kész együttműködni a többi hatalom kormányával a béke fenntartása és az államok közti bizalom megszilárdítása érde­kében, akkor először is — el kell ítélnie az Egyesült Álla­mok légihaderőinek a Szov­jetunióval szemben elkövetett megengedhetetlen provoká­cióit, másodszor pedig le kell mondania arról, hogy a jövő­ben folytassa a Szovjetunióval szemben az ilyen cselekménye­ket és az efféle politikát. Ma­gától értetődik: az Egyesült Államok kormánya ebben az esetben köteles szigorúan fele­lősségre vonni azokat, akik közvetlenül vétkesek abban, hogy amerikai repülőgépek szándékosan megsértették a Szovjetunió államhatárait. Amíg az Egyesült Álla­mok kormánya ezt nem teszi meg, addig a szovjet kor­mány nem lát lehetőséget, hogy eredményes tárgyaláso­kat folytasson a csúcsértekez­leten az Egyesült Államok kormányával. A szovjet kormány nem vehet részt olyan tár­gyalásokon, ahol a felek egyike a hitszegést tette a Szovjetunióval kapcso­latos politikájának alap­jává. Ha a szovjet kormány a je­len helyzetiben részt venne az eleve kudarcra kárhozta­tott tárgyalásokban, bűnré­szesévé válna a népek meg­tévesztésének. A szovjet kor­mánynak viszont ez nem szándéka. Magától értetődik, hogy ha az Egyesült Államok kormá­nya kijelentené, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem fogja repülőgépeivel megsérteni a Szovjetunió ál­lamhatárait, továbbá elítél­né a múltban történt provo­kációs cselekményeket és meg­büntetné az ebben közvetle­nül bűnös személyeket s ez­zel a Szovjetunió a többi hatalommal egyenlő helyzet­be kerülne, akkor én, mint a szovjet kormány elnöke, hajlandó lennék részt venni az értekezleten és minden erőm latbavetésével közre­működnék sikerében. Az amerikai katonai re­pülőgépek provokációs re­püléseinek következtében és főleg amiatt, mert e provo­kációs repüléseket a jövőre nézve az Egyesült Államok részéről a szocialista orszá­gok ellen követendő nem­zeti politikának nyilvánítot­ták, új feltételek álltak elő a nemzetközi helyzetben. Természetesen ilyen felté­telek közepette nem végez­hetjük munkánkat az érte­kezleten, mégpedig azért nem, mert látjuk, milyen ál­láspontról akarnak velünk* tárgyalni: az agresszív kém­repülések fenyegetésének ár­nyékában. Ismeretes, hogy kémrepüléseket felderítés cél­jából azért szoktak folytatni, hogy háborút indítsanak. Ennélfogva elutasítjuk azokat a fel­tételeket, amelyeket az Egyesült Államok szab meg számunkra, nem ve­hetünk részt a tárgyalá­sokon, még a megoldást sürgető kérdések rende­zésében sem, nem vehe­tünk részt azért, mert látjuk, hogy az Egyesült Államok nem óhajtja a megegyezést. Az Egyesült Államokat ve­zető országnak tekintik a nyu­gati világban, így tehát az ér­tekezlet jelenleg haszontalan Az űrutazás gyakorlati első lépését jelenti a szovjet szputnyik-űrhajó idöfecsérlés és az országok közvéleményének félrevezetése lenne. Ismétlem:' a jelen hely­zetben nem vehetünk részt a tárgyalásokon. Szükségesnek tartjuk, hogy a világ minden népe, köz­véleménye helyesen értsen bennünket. A szovjetunió nem mond le a megegyezést célzó erőfeszíté­sekről és meggyőződésünk, hogy van lehetőség az ésszerű megegyezésre, de a jelek sze­rint nem most, hanem egy má­sik időpontban. A megegyezéshez azonban először is az szükséges, hogy az Egyesült Államok ismerje el: elítélendő az a, provokációs politika, amelyet az országunk feletti „szabad” repülések, poli­tikájának nyilvánított, mond­jon le erről a politikáról és is­merje be, hogy agressziót kö­vetett el, jelentse ki, hogy saj­nálja ezt. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy ha nem a mostani ameri­kai kormány, akkor egy másik, ha nem a másik, akkor a harmadik megérti majd, hogy ninc3 más ki­vezető út, mint a két rend­szer, a kapitalista és a szo­cialista rendszer békés együttélése. Vagy békés együttélés, vagy j háború, amely pusztulásba i sodorja azokat, akik most ag- j resszív politikát követnek, j Ezért nekünk az a vélemé- j nyünk, hogy bizonyos időt kell j hagyni a felvetődött kérdések \ lehiggadására és arra, hogy j azok. akikre országtik politiká­jának meghatározásáért a fele­lősség hárul, elemezzék, mi­lyen felelősséget vállaltak, j amikor agresszív irányvonalat [ hirdettek meg a Szovjetunió- j val és a többi szocialista or- j szággal szemben. Ennélfogva! véleményünk szerint nincs j jobb kivezető út, mint az, hogy a kormányfői értekezletet hat­nyolc hónappal elhalasszuk. A Szovjetunió a maga ré­széről továbbra is lankadat­lan erőfeszítéssel törekszik a megegyezésre. Azt hiszem, hogy a közvélemény helyesen értelmezi álláspontunkat, meg­érti: megfosztottak bennünket a lehetőségtől, hogy részt ve­gyünk a tárgyalásokon. Szilárdan hiszünk a békés együttélés szükségességében, mert ha elvesztenek hitünket a békés együttélésben, ez annyi lenne, mint az em­beriséget háborúra kár­hoztatni, mint beleegyezni a háborúk elkerülhetet­lenségébe. Márpedig a jelen körülmé­nyek között világos, milyen szerencsétlenséget zúdítana a háború minden népre. Az Egyesült Államok népé­hez kívánok szólani. Jártam az Egyesült Államokban, ta­lálkoztam az amerikai nép különböző rétegeivel és mély meggyőződésem, hogy az ame­rikai nép egyetlen rétege sem akar háborút. Kivételt csak a Pentagonban ülő fékevesztett kis csoport és az őt támogató militarista körök alkotnak, amelyek busás hasznot húz­nak a fegyverkezési verseny­ből, semmibe veszik az ame­rikai nép és általában min­den nép érdekeit s kalandor­politikát folytatnak. Köszönetét mondok De Gaulle elnöknek vendégszere­tetéért és azért, hogy lehe­tővé tette találkozásunkat Pá­rizsban, Franciaország fővá­rosában. Becsüljük Nagy- Britannia kormányának és magának Macmillan minisz­terelnöknek az erőfeszítéseit is. Sajnáljuk, hogy e találko­zót az Egyesült Államok reakciós körei az ameri­kai katonai repülőgépek­nek a Szovjetunió felett végrehajtott provokációs repüléseivel megtorpe­dózták. Sajnáljuk, hogy ez a talál­kozó nem vezetett azokra az eredményekre, amelyeket a világ népei vártak tőle. Ennek szégyene és felelős­sége háruljon azokra, akik rablópolitikát hirdettek meg a Szovjetunióval szemben. Mint ismeretes, Eisenhower (Folytatás az 1. oldalról.) — A mostani szputnyik-űr­hajó felbocsátása. olyan korszakot nyit meg a ■ világűrkutatásban, mint annak idején a lunyikok. I Az új rakéta — miként a TASZSZ közli — 4,5 tonna sú­lyú mesterséges holdat állított pályára. Az új mesterséges hold két részből áll. Az egyik része a körülbelül 2500 kiló súlvú kabin, amely az embert- szállító utasfülke mintapéldá­nyának tekinthető. Ebben a fülkében most — majdnem azt mondhatnánk — a „hely­színen” tanulmányozhatják, hogy a földi kísérletek alap­ján és a mesterséges égitestek adatainak felhasználásával ké­szült utasfülke milyen módon felel meg rendeltetésének. Az eredmény szempontjából — te­kintve, hogy emberi utasa nincs — lényegtelen, hogy ép­ségben tér-e vissza földre a rakéta fülkéje. Azokra az ada­tokra van ugyanis szükség, hogy milyen körülmények kö­zött teszi meg útját az utas­fülke. Ezeket viszont a beépí­tett műszerek továbbítják. Amint a közlemény hírt adott róla, az utasfülke a kí­vánt időpontban történő levá­lasztás után a Föld felszíne fe­lé közeledtében megsemmisül. Tekintve, hogy a leválasztás földi parancsra következik be, a szovjet tudósok fényképészeti és radarloká- ciós eljárásokkal a meg­semmisülés minden lénye­ges mozdulatát figyelem­mel kísérhetik. A kabin alapjának, tömegének, s a zuhanás sebességének is­meretében a mérési adatok fel- használásával lehetőség nyílik, hogy a Földre épségben vissza­térő utasfülkét tervezzenek. Az élet feltételei az űrhajóban Magyar szakemberek nyilatkozata A szovjet kísérleti űrhajó elindítása arra mutat, hogy közeledik az idő, amikor az ember először lépi át a boly­góközi tér küszöbét. Az em­ber űrutazásának biológiai feltételeiről dr. Lukács Sán­dor és dr. Halmi Tibor főor- j vasok a központi asztronau- j tikai szakosztály tagjai nyi- ! latkoztak az MTI munkatár- i sának: — Az űrhajózás megvaló- I sításának egyrészt technikai | feltételei vannak, másrészt I az utas számára meg kell teremteni az űrhajóban a megfelelő életfeltétele­ket. Mindenekelőtt hosz- szú időre elég levegőt kell biztosítani számára. Ha a folyamatosan működő berendezések a Földön meg­szokott összetételben ada­lolnák a levegőt, akkor az űrhajón belül fenn kellene tartani az egy atmoszféra nyomást, ez pediig rendkívül nagy felesleges megterhelés lenne az űrhajó falának. A tiszta oxigén viszont 425 higanymilliméternyi nyomás­nál szinte korlátlan időtar­tamra lehetővé teszi a lé­legzést. így a falakra nem nehezedik akkora belső nyo­más és a fal vékonyabb le­het. A kabin levegőjét eset­leg keverni lehet hélium­mal és nitrogénnel, mert a tiszta oxigén fokozná a tűz vagy a robbanás veszélyét. Nehéz kérdés a táplálkozás is. A Földön megszokott élelmiszerek szállítása ilyen hosszú útra elegendő menv- nyiségben túlságosan sok hajtóerőt venne igénybe. Ez a kérdés még megoldatlan. Kettős feladat lesz a hő­mérséklet szabályozása. Amíg a légkörön száguld ke­resztül az űrhajó, a súrló­dás okozta óriási hő ellen kell védekezni. Hiszen itt már ötszörös hangsebesség­nél ezer Celsius-fokra, vagy még magasabb hőmérsékleti fokra melegszik fel a fal. A bolygóközi térben viszont a hideg veszélyezteti az űr­hajós életét. A világosságot egyszerű ab­lakmegoldással nem lehet biz­tosítani az űrhajóban. A Föld felszínére érkezett napsugara­kat itt lenn a levegőrészecs­kék szétszórják, ezek a ré­szecskék azonban az egyre magasabb légrétegekben mind ritkábbak. A fény szóródása tehát csökken. Már 12 kilo­méter magasságban ötödére csökken az emberi szem előtt az égbolt megszokott fényes­sége, 150 kilométernél pedig teljesen elsötétül, a csillagok nappal is ragyognak. Ugyan­úgy fognak ragyogni az űr­hajóban azok a tárgyak, ame­lyeket az esetleges ablakon át közvetlenül ér a napsugár, a többi viszont csaknem lát­hatatlanul sötét marad és. ez az éles ellentét szinte fájdal­mat okoz a szemnek. Ezt csali mesterséges belső világítással lehet elkerülni. Az pedig, hogy a kabin ablakán kitekintve az utas nem talál maga előtt sem­mi látnivalót, egy újon­nan felfedezett nehézsé­get, az „űr-rövidlátást” okozza: a szem az egy- méteren túli tárgyakat képtelen lesz már meg­látni. Mindezeket a kérdéseket az első űrhajós útnak indulása előtt kell a leggondosabb ku­tatással előre megoldani. A most felküldött űrhajó ugyan még nem vitt magával élő­lényt, de jelentősége a bioló­gia szempontjából is igen nagy. Megadja majd a fel­világosításokat az utána kö­vetkező és a már említett egyéb biológiai kérdésekre is választ adó űrhajók elkészíté­séhez. Megfigyelték a szovjet űrhajót a bajai csillagvizsgáló munkatársai Május I6-án hajnali két óra ötvenkét perckor a bajai csil­lagvizsgáló intézetben, a Moszkvából küldött távirati előrejelzés alapján, Borbás Mihály, a csillagvizsgáló ve­zetője és III Márton, a csil­lagvizsgáló tudományos mun­katársa megfigyelték a szov­jet űrhajót. A látási viszonyok igen rosszak voltak, de a mérés ennek ellenére sikerült. A közelmúltban korszerű mű­szereket kaptak. A műszere­ket a célnak megfelelően fo- tografikus észlelésre alakítot­ták át. így a mérések pon­tossága és száma jelentéke­nyen növekedett. Az űrhajó szabadszemmel nem volt lát­ható. A távcsövek látómezejé­ben viszonylag igen gyorsan mozgott. Négy és fél percig mérték, a fénye ezalatt kö­rülbelül két-három másodper­cenként változott. Várható, hogy jobb látási viszonyok esetén szabadszemmel is lát­ható lesz. Az Egyesült Államok agresszív cselekedetei Kuba ellen Megalakult a Kubai—Kínai Baráti Társaság Raul Castro, a kubai fegyve­res erők minisztere vasárnap kijelentette, hogy az Egyesült Államok folyamatosan követ el agressziós cselekményeket Kuba ellen. A havannai rádió- és televí­zió az amerikai haditengeré­szeti egységeknek a kubai vi­zekre történt behatolásával összefüggésben hangoztatta, hogy az amerikai hadihajók azért törtek be kubai felség­vizekre, hogy kémkedjenek. Mint mondotta, a kubai partok mentén felfedezett t,Barradu- ca” nevű amerikai tengeralatt­járó könnyen olyan sorsra jut­hat, mint a koreai amerikai agresszió idején Puszannál el­süllyesztett amerikai tenger­alattjáró. Végül sürgette a ku­bai kormányt, követelje, hogy az Egyesült Államok nyilat­kozzék szándékairól. A New York-i Fifth Ave­nuen vasárnap mintegy 5000 részvevővel tartották meg a hagyományos „latin-amerikai felvonulást”. A mintegy 70 000 néző közé befurakodott kuba- ellenes elemek megpróbálták a felvonulást megzavarni s pa­radicsommal és tojással dobál­ták meg a menetben felvonuló kubaiakat, akik éltették Fidel Castrot és a kubai földrefor­mot. A rendőrség öt zavargót letartóztatott. LAPJELENTÉSEK szerint Japánban eddig 13,5 millió alá­írást gyűjtöttek a japán—ame­rikai szerződés ratifikálása el­leni tiltakozáshoz. Eredetileg összesen tízmillió aláírásra számítottak. amerikai elnökkel megálla­podtunk, hogy kölcsönösen el­látogatunk egymáshoz. Ta­valy szeptemberben tettem is ilyen látogatást az Egyesült Államokban. Nagyon elége­dettek voltunk ezzel a láto­gatással, azokkal a találkozók­kal és beszélgetésekkel, ame­lyet az Egyesült Államokban folytattunk. Ezért köszönetét mondottunk. Most az Egyesült Államok elnökén lenne a viszontláto- gatás sora. Megegyeztünk, hogy június 1—10-én érke­zik hozzánk és arra ké­szültünk, hogy illően fogad­juk a magas vendéget. Sajnos, a Szovjetunió ellen elkövetett provokációs agresz- szisós cselekmények következ­tében most olyan körülmé­nyek alakultak ki, hogy nem fogadhatjuk az elnököt a kellő örömmel, ahogyan a szov­jet emberek szokták fogadni a szívesen látott vendégeket. Ilyen örömöt az amerikai el­nökkel szemben most nem ta­núsíthatunk, mert az amerikai katonai repülőgépek kémkedés céljából végrehajtott provoká­ciós repülései a látogatás szempontjából nyilvánvalóan kedvezőtlen feltételeket te­remtettek. A szovjet emberek viszont alakoskodni nem tud­nak és nem is akarnak. Ezért az a véleményem, hogy el kell halasztani az ame­rikai elnöknek a Szov­jetunióban teendő láto­gatását és akkor kell megállapodni a látogatás időpontjában, amikor majd megérnek rá a fel­tételek. Akkor majd a szovjet nép kellő örömmel és vendégsze­retettel fogadhatja a magas vendégeket, annak a nagyha­talomnak képviselőjét, amely- lyel mi őszintén békében és barátságban akarunk élni. Azt hiszem, megért engem Eisenhower elnök úr is, az amerikai nép is. A szovjet kormány kijelen­ti, hogy a maga részéről to­vábbra is minden lehetőséget megtesz, hogy elősegítse a nemzetközi feszültség enyhü­lését, a bennünket ma még elválasztó problémák megol­dását. Ennek során a béke megszilárdításának magasztos ügye vezérel majd bennünket a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­élése alapján. (A Hruscsov-nyilatkozatra adott nyugati válasz lap­zártáig még nem érkezett meg.

Next

/
Thumbnails
Contents