Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-14 / 113. szám

1960. MÁJUS 14. SZOMBAT rttrr MECMI i'Jih'tap 3 Tudósok tanulmán)oiMk ai azerbajdzsáni roctcoritot Az elmúlt év november 24-én Azerbajdzsánban, Jar- dimli község közelében meteo. rit zuhant a földre. Az Azer­bajdzsáni Tudományos Aka­démia expedíciója megtalálta a szétrobbant meteorit marad­ványait. A megtalált öt ma­radvány összsúlya 150 kilo­gramm. A tudományos vizs­gálatok megállapították, hogy a meteorit a viszonylag ritka, vastartalmú meteoritok közé számit: 92,7 százalékban vas­ból, 6,6 százalékban nikkelből áll. Ezenkívül kismennyiségű kobaltot, foszfort és más ás­ványi anyagot is tartalmaz. ' ^ • • AZ ELUZEM CÍM KÖTELEZ Most sem akar elmaradni a Szentendrei Kocsigyár BURGONYAÜLTETÉS - PALÁNTÁZÓGÉPPEL Tízesztendős fennállása óta hétszer volt már éiüzem, s nyolcadszor áprilisban nyerte el a megtisztelő kitüntetést. Eredetileg kocsigyártásra ren­dezkedett be,, de minthogy a fejlődés más irányt diktál!, kombájn- és csáplőgépalkat- részek gyártására tért át, s már csak elvétve készít egy- egy kisebb sorozat táblás ko­csit. Röviden így lehet jel­lemezni a Szentendrei Ko­csigyárat, amely ma már a Duna-parti városka egyik legjobban dolgozó üzeme. MESTERSÉGES SARKI FÉNY, MESTERSÉGES VAN ALLEN ÖV A legújabb megállapítások a magasban v' zett nukleáris kísérletek geofizikai következményeiről A Magyar Meteorológiai Társaság csütörtök esti ülé­sén t dr. Flórián Endre, a Me­teorológiai Intézet pestlőrin­ci obszervatóriumának tudo­mányos osztályvezetője tar­tott előadást a nagy magas­ságban végzett nukleáris kí­sérletek geofizikai következ­ményeiről. Elmondotta, hogy a geo­fizikai évvel megkezdődött nemzetközi együttműködés sok egészen új felfedezéshez vezetett. A legjelentősebb ered­mény a Föld légköré­ben a két Van Allen öv megismerése volt. A belső az egyenlítő vonalá­ban gyűrűként veszi körül a Földet. Körülbelül 2000 ki­lométeres magasságban kez­dődik és 5000 kilométerig tart. Aránylag nagyobb anya­gi részecskék mozognak ben­ne nagy sebességgel a Föld körül. A külső öv 6000—7000 kilométeres távolságban kez­dődik és egészen 50 000 kilo­méterig te*jedfIvét széle azonban lehajlík és a sar­kok körül .szinte rásimul a Földre. Ebben már köny- nyebb anyagi részecskék „trappolnak" a Déli- és az Északi-sark között. Tulajdon­képpen ezek a nagy sebes­séggel mozgó részecskék je­lentik a Föld körül mutat­kozó nagy kozmikus sugár­zást. A Van Allen övék sűrű­sége a naptevékenységtől függ — folytatta előadását dr. Fló­rián Endre. — A bennük száguldó részecskék nagy tö­mege ugyanis legnagyobb részt a Napból érkezik fo­lyamatosan, sűrűségük azon­ban nem halad meg bizonyos fokot, mert a „felesleg’“ meg­semmisül, amikor a leg­újabb megállapítások szerint kiváltja a sarki fényt. Egyéb­ként ezt a nevet rövidesen meg kell változtatni, mert a korszerű mérőeszközök az egyenlítő körül is ta* láttak már sarki fényt kiváltó részecskéket. Sőt, több helyütt — például Peruban és a Belga-Kon­góban — szabad szem­mel is megfigyeltek sarki fényt a geofizikai év alatt. A kutatások aztán azt is kimutatták, hogy az időköz­ben az Atlanti- és a Csendes­óceán fölött nagy magasság­ban végrehajtott nukleáris robbantások új Van Allen övezetet hoztak létre. Ez a mesterséges öv néhány na­pon át körülbelül 1500 kilo­méteres magasságban fedte el a Föld felületének sok ezer néigyzelkilomáteres részét. Szélessége 90 és 150 kilo­méter között váltakozott. El­sősorban eletkronokból állt. Részben ez az új Van Allen öv váltott ki a robbanás kö­zelében — közelség itt ter­mészetesen ezer kilométere­ket jelent — nemcsak mű­szerekkel, hanem szabad szemmel is megfigyelhető sarki fényt, még az egyen­lítő fölött is. Mutatkoztak a sarki fény összes kísérő je­lenségei is. így a földmág- nességi zavarok, az ionoszfé­ra alacsonyabb — 100—120 kilométeres magasságú — ré­tegeiben szétszóródó ionfel­hők, a rádióvételi zavarok, sőt megfelelő műszerekkel olyan nagyon kis rez- gésszámú elektromágne­ses hullámokat is ész­leltek. amelyeknek segít­ségével meg lehetett ha­tározni a nukleáris rob­bantás helyét. Végül elmondotta dr. Fló­rián Endre, hogy az eddig végrehajtott nukleáris rob­bantások bomlástermékei leg­nagyobb részt a magas lég­körben kavarognak és csak kisebb részletekben eresz­kednek le a Földre, s ilyen mennyiségben az emberiség­re nem jelentenek veszélyt. A felső légkörben levő ilyen anyagok koncentrá­ciójának növekedése azon­ban azt jelentené, hogy a talajra is mindig több jut, és ez már veszélyes lehet az emberiség szá­mára. A nagy figyelemmel hall­gatott előadást élénk vita kö­vette. Társadalmi munkában kutat túrtak Márianosztrán Márianosztra talajvize fer­tőzött, emberi fogyasztásra alkalmatlan, mélyebb kutat pedig csak a felszabadulás óta építettek. Azóta azonban évről évre szaporodik az iható vizet adó kutak száma. Ez idő szerint már hat ilyen kút működik a községben. A hetedik éppen most készült el éspedig társadalmi munká­ban ásták meg. Márianosztra vízproblémá­ját az új kút különben csak jelentős mértékben enyhíti, de végérvényesen még nem oldja meg. Éppen ezért úgy tervezik, hogy két éven belül még egy, most már mélyfú­rású kutat építtetnek. Ezzel és az eddigi jó vizű kutakkal azután a község vízellátását hosszú évekre biztosítják. Vajon hogyan sikerült a kocsigyáriaknak — a sok ne­hézséget okozó profilváltoz­tatás után — ismét élre- tömiök és mit tesznek azért, hogy az élüzem-szintet a jö­vőben is megtartsák? Mert az élüzem cím kötelez! Az első kérdésre nem nehéz a vá­lasz. Ahelyett, hogy a ne­hézségek miatt kétségbeestek volna, bekapcsolódtak a kong­resszusi munkaversenybe. Versenyre keltek egymással a műhelyek s a műhelyekben dolgozók. Elein­te úgy nézett ki, nem tud­nak megbirkózni a feladatok­kal. A terv elég magas volt. az egyes határidőket meg túl rövidre szabták. Közben ki­derült, többre képesek, mint gondolták. Sorra teljesítet­téle a negyedéveket, a mű­szakiak is tervszerűbben dol­goztak. Egymás után szület­tek a jobbnál jobb teljesít­mények. A jó példák tovább ösztönözték a versenyzőket, s hovatovább kiderült: élüzem szinten dolgozik a vállalat. Ettől kezdve egy emberként, szívvel-lélekkel végezték j munkájukat a kocsigyáriak. ) Madarász Károly a faipari műhelyben tűnt ki, Danko- vics István a szerszámkészí­tőknek mutatott jó példát. Füzvölgyi Kálmán hegesztő is rászolgált a kiváló dol­gozó oklevélre. És a női dolgozók sem maradtak el a férfiak mö­gött. Egri Ernöné sajtolómun­kás éppúgy megkapta a Fa­ipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, mint Iván Emil kovács, vagy SzüUősi Márton, a faipari műhely dolgozója. Közben határidőre elkészült a tsz-építkezésekhez szüksé­ges 900 ezer forint értékű al­katrész. Az épületvasalások­hoz 19 tonna nyersanyagot ! dolgoztak fel. Elkészült 401 I darab rönkcsörlő is, ame­lyeknek az erdőgazdaságok veszik hasznát. A hagyomá­nyos táblás kocsikból két­százat, ezenkívül 300 garni­túra cséplőgépalkatrészt, több mint négymillió forint kom- bájnalkatrésat, 22 300 iskola­padot, 600 darab újfajta, a politechnikai oktatáshoz al­kalmas asztalt, továbbá 128 ezer melegágyi ablakkeretet készítettek. Végül is 7 és fél százalékkal túlteljesítette a gyár 1959. évi tervét. A mű­helyek közti versenyből a kovácsműhely dolgozói kerül­tek ki győztesen (ezért öt­ezer forint külön jutalmat kaptak!). A szerelőműhely második lett, míg a harmadik és negyedik helyet a fűrész­üzem, illetőleg a faipari mű­hely szerezte meg. A Szentendrei Kocsigyár­ban hagyományai vannak már az újítómozgalomnak. Tavaly a második félévben 105 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, ami­ből a 97 bevezetett újítás több mint hatszázezer forin­tot eredményezett. Summa summárum, a kocsigyáriak eleget tettek az élüzem cím elnyeréséhez szükséges fel­tételeknek. Hogyan dolgoznak jelenleg? Az idei első negyedéves ter­vüket 115.6 százalékra telje­sítették. Egész évre például 120 000 melegágyi ablakkeret elkészítése szerepel a tervben, s március végén már 65 ezer darab készen volt. Tovább folynak a kísérletek is új mintadarabok készítéséhez. Éppen most dolgoznak egy nálunk még nem gyártott, de külföldön is ritka keretfűrész­gép prototípusán. Ha a gép beválik, a harmadik negyed­évben — terven felül — 14 darabot készítenek belőle. Nemrégen adtunk hírt a gyár néhány új gyártmányáról. így például az állatok gondozását megkönnyítő, ötletes takar­mányszállító kiskocsiról. Eb­ből, kísérleti célra, máris el­készítettek 200 darabot. Ép­pen most dolgoznak a szi­vattyúval felszerelt lajtosko- csikon. Ezekből százhetvenet, a gumikerekű tábláskocsikból kétszázat gyártanak. Január másodikától április közepéig 72 javaslat érkezett az újítási bizottsághoz, ebből huszonkettőt már bevezettek, s év végéig több mint 400 ezer forint megtakarításra számí­tanak. A munkaverseny ter­mészetesen tovább folyik, s i igen jó ösztönzést ad ehhez a nemrégiben kifizetett egyhavi keresetnek megfelelő nyere­ségrészesedés. Persze, azért nehézség is akad. Itt van például a termelőszö­vetkezeti építkezésekhez meg­rendelt vasalások ügye. A gyárnak ebben az évben, szeptember 30-ig, 4084 istálló­hoz szükséges vasalkatrészt (csuklót, pántot, zárakat stb.) kellene elkészítenie. Három lépcsőben várják a tsz-ek a szállítást. Az első szállítmány — amelyben Pest megyei is­tállókhoz is készültek vasalá­sok — elkészült. Legközelebb június 30-ig kellene legyár­tani tetemes mennyiségű al­katrészt. Igenám, csakhogy ehhez az illetékes miniszté­rium nem biztosította még a szükséges nyersanyagot. Kel­lene egy présgép is a kovács­műhelynek, mert nem keve­sebb, mint 700 tonna vas­anyag feldolgozásáról van szó. A rossz anyagellátás nemcsak a gyár tervteljesíté­sét fenyegeti, hanem a ter­melőszövetkezetek sem kap­ják meg időre a szükséges vasalásokat. Jó lenne, ha az illetékesek komolyan foglalkoznának ez­zel a problémával, mert a nyolcszoros élüzem most sem akar elmaradni. Súlyán Pál Pest megye területén szá­mos szociális otthon műkö­dik átalakított kastélyokban, kúriákban, de eddig kifeje­zetten szociális otthon cél­jára még nem emeltek épüle­tet. Most folyik az előkészí­tése egy ilyen szociális in­tézmény létesítésének. Az már eldöntött kérdés, hogy a szobi járásban épitik fel. Épí­tésére és berendezésére a me­gyei költségvetés terhére hatmillió forintot biztosítot­tak. Ahhoz, hogy megépüljön a szobi járási szociális otthon, több feltételt támasztva já­rult csak hozzá az Egészség- ügyi Minisztérium. Leglé­nyegesebb kikötései a követ­kezők: az építendő szociális otthon részére vasútállomás és magasfeszültségű villany- vezeték közelében, jó levegőn, magaslati he­lyen, könnyen parkosít­ható, lehetőleg már be- fásított négy-öt hold ki­terjedésű területet kell biztosítani. A Szobi Járási Tanács a kö­vetelményeknek megfelelő több területet is hozott ja­vaslatba és ezek közül kettő látszik a legalkalmasabbnak. Az egyik a járás székhelyén, Szobon, a vasúti állomáshoz egészen közel fekszik, olyan domb tetején, ahonnan gyö­nyörű kilátás nyílik a Du­nántúlra, az Ipolyon túl, csehszlovák területen emel­kedő hegyekre, valamint a Börzsöny erdőkoszorúzta vi­dékére. A másik szóbajöhe­A maglódi Micsurin Termelőszövetkezet főgépészének öt­lete alapján a palántázógépet burgonyaültetéshez használják, így egy katasztrális holdra tizenkét mázsa vetőgumó kerül, harmincöt centiméteres bokortávolságra. Ha kézzel, illetve kapával csinálják a fészket, akkor csak S—9 mázsa vető­gumót tehetnek a földbe, és a tőtávolság hatvan-hetven cen­timéter lehet. A palántázógép munkába állításával egy nap alatt négy holdon ültetik el a burgonyát. Az embereknek, könnyebb, a munka gyorsabb, a termés pedig több less/ Hatmillió forintos költséggel szociális otthont kap a szobi járás Szobon vagy Magyarkúton épül fel az ország legkorszerűbb szociális otthona tő helyet a Nógrádverőcéhez tartozó Magyarkúton jelölte ki a járási tanács. Ez a terület a budapest— balassagyarmati vasútvo­nal verőcei állomásához egészen közel, az erdő szélén fekszik. Szomszédságában több üdülő épülete áll és szőlők, meg gyümölcsösök veszik körül. Az Egészségügyi Miniszté­rium és a megyei tanács végrehajtó bizottságának ve­gyesbizottsága a javaslatba hozott telkeket már megte­kintette és rövidesen eldönti, hogy Szobon, vagy Magyar­kúton építsék-e fel a szociá­lis otthont. Ahogy meghoz­zák a döntést, nyomban meg­rendelik a tervdokumentá­ciót, amikor pedig az is el­készül, azonnal hozzáfognak az építkezéshez. Erre előre­láthatólag már ez év végén, de legkésőbb a jövő év első felében sor kerülhet. Az új szociális otthont száz főre tervezik és a gondozot­tak ellátásáról 25 alkalma­zott gondoskodik. Berende­zésénél felhasználják a kor­szerű háztartási gépeket, vil­lamos hűtőszekrénnyel, mo­sógéppel és minden egyéb­bel ellátják, úgyhogy való­ban elmondható, az egész otthont gépesítik. Mintasze- . rűen kívánják berendezni a hálószobákat és a közös tar­tózkodásra szánt helyiségeket is. Kétségtelen, a szobi járás szociális otthona nemcsak a me- f gyében, de az egész or- szagban a legkorszerűb- J ben felszerelt ilyen in­tézmény lesz. í A járásban nagy megelé- J gedéssel fogadták illetéke­seknek azt az elhatározá- £ sát. hogy a járás szociális £ otthont kap. Az újonnan ^megépülő otthonban a já- résből származó ellátásra szo- \ rulók • ugyanis elsőbbséget } élveznek. \ Országos kufyakiállítás !> ; A Magyar Kutyatenyésztők ; Országos Egyesülete az idén ! június 5-én rendezi meg az , immár hagyományos kutya- : kiállítást Budapesten, a Ke- ' repesi úti ügetőpályán. A ki­állítást igen nagy érdeklődés , előzi meg. Jellemző például, ; hogy a hazai tenyésztők kö­zül máris ötszázan neveztek ; be, s még nagyszámú jelent- , kezőre számítanak. Külföld­ről szovjet, lengyel, cseh, to­vábbá német, olasz és jugo­szláv tenyésztők jelentették be eddig érkezésüket. A kül­földi tenyésztők közül so­kan kutyát is hoznak a ver­senyre. Assmyok a tavaszi töld eken Tágranyílt, óriás szürke szem az ég a termőföldek ten­gere fölött. Sok barna tábla még méhében dajkálja a vete- ménycsírákat, másokat azon­ban már hosszú, vékony szala­gokra hasították az eleven­zöld csíkok: palánták ezrei. Itt-ott a messzeségben tanyasi házak fehér fala villan a sze­met, lelket nyugtató képben. A 3000 holdas, immár tíz­éves ceglédi Vörös Csillag Tsz földjein járunk. Mint guggoló színesköntösű gombák tarkáUanak a térden dolgozó nők. Egyelnek. Kis ka­pájuk gyorsan futkos a tövek körül, s nyomukban lazul a gyökereket gyűrűbe szorító föld, több lélegzethez jutnak a felszabadult, gyönge, de ifjúsá­gukban mégis oly erős példá­nyok, míg a kiselejtezették, a fölöslegesek mint apró hulla­sereg lepik el a közöket. A répaföldek májusi mun­kája folyik. Asszonyt munka, mint általában a Itapálás, gyomirtás, a kertészkedés, és sok más, nem erős fizikumot, hanem ügyes, fürge, könnyű kezeket igénylő mezei munka. A tavaszi áldás: az eső csepp- jei ritkásan peregnek, de ez nem zavarja a dolgozó nőket. Finom harmatot jelentenek csupán, a kendő védi a fejeket, a ruha sem ázik át, csak gyor­sítja az igyekezetei, hogy sza­porodjanak az elvégzett csíkok, hátha bővebb lesz a „májusi arany” hullása, s menekülni kell előle. Óvatosan lépegetünk a sorok között, beszélgetünk az asszo­nyokkal. Kevesen vannak már munkában, a többség részben a várható eső, másrészt az ott­honi munka miatt — szombat lévén — igyekezett hasa. Mindegyik arca piros, frissen lüktet a bőr alatt a-vér: a sza­bad levegő, a májusi szél a legjobb kozmetika. Andai Pál ne a városból jár ki a tsz-be. — Nemcsak a kereset miatt járok ide nagyon szívesen — mondja —, hanem, mert jól­esik ez a csönd, nyugalom és gyönyörű a természet különö­sen ilyenkor, tavasszal. Nagy- néném tsz-tag, itt lakik az egyik tanyai házban s együtt dolgozunk. Területi felosztás alapján végzett „eredményes­ségi munka” ez. Amit vagy együtt, vagy felváltva vég­zünk, munkaegységenként fi­zetik meg és mi elosztjuk ma­gunk között. Szépen keresünk mind a ketten, van nap, ami­kor 80 forintot is. Persze, most „rá kell kapcsolni”, sürgős az egyelés, nagyon nőnek a palán­ták, s 10—12 órát is dolgo­zunk. De megéri. Csinos szőke asszony: Mo­hos Istvánná. Kendője hátra­csúszott a hajolásban, szép aranyszőke haja kibuggyant alóla. Ahogy hátrasimítja, s ránk nevet, beleillik a tavaszi képbe. Ö is szereti a munká­ját. Két éve tagja a tsz-nek. s nem cserélné el semmiféle más munkával a szőlőkötözést, nö­vényápolást, mert változatos, ha néha fárasztó is, de hálás. No, meg a kereset sem mind­egy­— Aki dolgozik, az megta­lálja a számítását — mondja. Zsigmondi Istvánná édes­anyjával „közösködik” a mun­kán. Neki sincs panasza. Töb- bedmagával autón hozzák és viszik őket haza, a városba. — .4 nőkre bizony szükség van — szól közbe a körénk gyűlt férfiak közül Czene László, a tsz egyik férfitagja. Szerelmese a földnek, nemrég operálták, s máris kint járkál, legalább nézelődni. — Van baj a nőkkel? — A fiatalság bizony kicsit gyönge... — Mit ért ezalatt? — Eljátszogatják az időt. Nem veszik komolyan a mun­kát. Elnagyolják... — De ez csak volt — kap­csolódik a párbeszédbe egy „il­letékes”: Herceg József, az el­lenőrző bizottság tagja, min­denféle mezei munkának kitű­nő ismerője és a munka minő­ségi szakértője. Jó a nők mun­kája, nem lehet panasz ellene. Valóban volt kifogás az el­múlt években, de ma már va­lamennyien jól dolgoznak, igyekeznek, s meg is becsüljük őket. Jövőre nagyobb iskola épül. s lesz mosodája, bölcsődéje is a tsz-nek, hogy az anyák is bekapcsolódhassanak a közös munkába, mert ahogy a gaz­daság fejlődik, úgy sokasodnak a teendők és még több mun­kaerőre, több ügyes női kézre is szükség lesz. Somody Erzsébet A gép menet közben, mögötte egv lány kapával beta­karja a véletlenül kimaradt burgonyaszeinet. (Foto: Gábor Viktor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents