Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-12 / 86. szám
1960. ÁPRILIS 12. KEDD PEST HEGVEi kMírlap Újat akaró emberek tanácskozása A Százházas lakodalom Kemencén Április 8-án, pénteken — fnint már hírt adtunk róla — t megyei tanács nagytermé- n értekezletet tartottak termelőszövetkezeti községeink kultúrotthon-igazgatói. Kár, hogy a meghívottaknak mintegy csak fele jött el erre a rendkívül fontos tanácskozásra, hiszen a szövetkezeti községek népművelő munkáját nemcsak az elkövetkező hetekben, vagy hónapokban, hanem éveken át olyan alapelvek szerint kell majd végezniük, amilyeneket Vörös Gyula elvtárs, a megyei tanács v. b. népművelési osztályának vezetője referátumában vázolt L j gazdasági alapon új felépítményt! Vörös Gyula elsőnek a kulturális munka alapját, a megye mezőgazdasági helyzetét: termelőszövetkezeteink számát, földterületét, taglétszámát, az új szövetkezetek alakulásának körülményeit ismertette. Foglalkozott az új jövedelemelosztási módszerekkel, a közös munka megindulásával; és mindezekkel szoros összefüggésben tért rá a kulturális feladatokra. A termelőszövetkezetek szervezésénél és megszilárdításánál az átalakulás történelmi szükségszerűségének ismertetése és bizonyítása volt és lesz a fő feladat. De csak a termelés növelésére irányuló propaganda önmagában nem lehet igazán hatásos — mondotta. — A népművelés egyik fontos, erősítendő új vonása éppen az. hogy együtt nézze a kettős feladatot: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a termelő- szövetkezetekben dolgozó ember nevelését. A népművelés akkor tudja betölteni tudatformáló szerepét, ha gondosan elemzi a megváltozott helyzetet Ennek felmérése alapján kell kialakítani a termelőszövetkezeti községekben a népművelő tevékenységet is. Vizsgálnunk kell a kulturális munka sajátos szerepét, e munka hatásfokát, az állami és társadalmi szervek tennivalóit, munkamódszerét, munkastílusát. A továbbiakban az előadó ismertette: általánosságban milyen új helyzet alakult ki termelőszövetkezeti községeinkben. Elsőnek azt emelte ki, hogy egész falvak, sőt egész járások váltak nagyüzemekké. Másodszorra felhívta a figyelmet azokra a problémákra, amelyek az új termelési viszonyok fejlettsége és az új szövetkezeti tagok tudatbeli elmaradottsága közötti ellentétekből erednek. Harmadszor a kulturális perspektívát vázolta fel: a falusi dolgozók több szabad idővel rendelkeznek, igénylik a kulturális ellátást és a népművelési munkások feladata éppen az, hogy társadalmi erőkre támaszkodva egyre fokozottabban elégítsék ki a reális művelődési igényeket. Ebben a munkában össze kell íogniok a falun élő munkásokkal, a pártszervezettel, a tanáccsal és valamennyi tömegszervezettel. Végül mint negyedik alapkérdést, a fiatalok elvándorlásának megakadályozását hangsúlyozta: fontos feladat, hogy a fiatalok általános és szakműveltségének emelése mellett a kulturált szórakozás lehetőségeit is megteremtsük a termelőszövetkezeti községekben. A községi művelődésügyi állandó bizottság, a művelődési tanács, a kultúrotthon vezetősége találja mega közös nyelvet a termelőszövetkezetek kultúrfelelőseivel, velük együtt irányítsák, koordinálják a művelődési munkát. Helyes, ha a művelődési házakban szövetkezeti klubokat hoznak létre, sokrétű. minden korosztályt érdeklő munkatervvel. Ezeknek a kluboknak legyen önálló vezetősége és ez a vezetőség olyan legyen, hogy összetételében is tükrözze a falu arculatát. A művelődési ház, ha szükséges, hozzon létre a távolabbi szövetkezeti központokban klubokat és állandó segítséggel tegye azokat is életképesekké. Művelt, tanult parasztságot neveljünk! Az ismeretterjesztéssel kapcsolatosan a következők a feladatok: meg kell mutatni a kisgazdaságokban ismert és használt, valamint a nagyüzemi módszerek közötti különbséget; munkaegységszámítási, sző vetkezet-jogi és tsz- alapszabályzatot ismertető előadásokat kell tartani; tovább kell szélesíteni a bejá- rásos népfőiskolák rendszerét (az új tanévben az állami erőből fenntartott népfőiskolák számát ötre emelik) és oda kell hatni, hogy a művelődési házak olyan népfőiskolákat is szervezzenek, amelyeket a termelőszövetkezetek a kulturális alapból tartanak fenn. Az új oktatási évben alaposabban, gondosabban — elsősorban a termelőszövetkezeti tagok felé fordulva — tovább kell szervezni a ki- lencvenórás művelődési iskolákat. A terv: az új tanévben 30 községben ismerkedjenek meg az új szövetkezeti tagok a mezőgazdasági nagyüzemek alaptudnivalóival; ugyancsak harminc községben kell megkezdeni az ősszel vagy a tél folyamán a világnézet előadássorozatokat, amelyek 1959 —60-ban tíz községben folytak. — A parasztság jelentős tömegeinek az elmúlt rendszerben nem volt módjában még az elemi iskolai műveltség megszerzése sem — mondotta a továbbiakban Vörös Gyula elvtárs. — A dolgozók iskoláival lehetőséget nyújtunk dolgozóinknak az általános iskolai műveltség pótlására. Ebben a tanévben 2230 dolgozó jár a felnőttek iskolájába, a dolgozók középiskoláit pedig mintegy 1100 felnőtt látogatja. A hallgatók 50 százaléka munkás- vagy parasztszármazású ugyan, ha azonban azt vizsgáljuk, meny- \ nyi közülük a termelőszövet- í kezeti tag hallgató, akkor na-) gyón kicsiny számot kapunk: j » tanuló szövetkezeti ta- í gok száma mindössze : nyolcvanhárom. Ennek egyik oka, hogy bár a j megyei pártbizottság határozata szerint fel kellett volna mérnünk minden község műveltségi színvonalát, e téren eddig jóformán még semmi sem történt. Éppen ezért a legfontosabb feladat: elsősorban a szövetkezeti községekben gondosan fel kell mérni a lakosság tanulságát, műveltségét és ennek alapján hosszú időre szóló művelődési tervet kell készíteni. A felmérést a párt-, a tanácsi és a termelőszövetkezeti vezetőségnek az iskola igazgatójával és a művelődési ház vezetőjével közösen kell elvégeznie. Májusban már tudnunk kell: hány év alatt tudjuk elérni, hogy minden, 1945 után termelő munkába lépett, szövetkezeti fiatal elvégezze a nyolcadik osztályt. Tanulmányozni és alkalmazni kell a jó tapasztalatokat Ezután a könyvtárak helyzetéről szólva, elmondotta, hogy ki kell alakítani a faiusi könyvtárainkban a könyvek helyes arányát; a könyvek kölcsönzésén kívül könyv- ismertetéseket, vándorkiállításokat kell rendezni, előadásokat kell tartani; növelni kell a paraszti olvasók számát; ahol erre mód és lehetőség van — a kisebb helyeken — a központi könyvtárat kell erősíteni azzal, hogy a meglevő kisebb könyvtárak állományát egybevonják. A művészeti tömegmozgalomról Vörös elvtárs elmondotta, hogy — bár nagy eredményeket értünk el a felszabadulás óta — a művészi színvonal még nem érte el a kívánt színvonalat. Különösen áll ez a színjátszómozgalomra, amely a termelőszövetkezeti községek felében bizony gyengén fejlődött. Márpedig éppen a színjátszó-mozgalom nagyon fontos azokban a kisebb községekben, ahol kicsiny befogadóképességű, vagy egyáltalán nincs kultúrház és emiatt a hivatásos színházak előadásokat nem tudnak tartani. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a nyári tanfolyamokon minél több színjátszórendezőt képezzünk ki a termelőszövetkezeti községek számára. Ősszel az aszódi és a váci járásban új színjátszó-rendező stúdiót szerveznek. Helyes, ha járási és városi művelődési házak módszertanilag nagyobb segítséget nyújtanak a színjátszó-együtteseknek: rendezzenek tapasztalatcseréket, vitassák meg a termelőszövetkezeti községek műsorpolitikáját, alakítsák ki azokat az irányelveket, amelyek szerint a járások irányítani tudják a községekben folyó öntevékeny művészi munkát. A művelődési házak fontos feladata ezenkívül az is, hogy emeljék a község lakóinak zenei műveltségét, valamint, hogy kialakítsák a helyi körülményeknek megfelelően ünnepeink új, szocialista formáját. Éppen a fiatalok elvándorlásának csökkentése miatt hangsúlyozta az előadó a fiataloknak a népművelésben való foglalkoztatásának nagy jelentőségét: — A termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek megalakulásának pillanatától megfelelően kulturált, igényes művelődési programot kell ösz- szeállítani — mondotta. — Rendszeres, heti kétszeri találkozásá alkalmat kell teremteni a fiataloknak, ahol ^ szórakozhatnak, művelőd- ^ hetnek. Lehetőleg minden í KISZ-szervezetbe egy-egy pe- ^ dagógust vagy más, a mű- ^ velődési munkához értő fel- ^ nőttet kell segítségül hívni, ^ aki együtt él az ifjúsággal és neveli a fiatalokat. Nagy ^ gonddal kell foglalkozni —^ mint ahogyan Tápiószentmár- ^ tonban teszik — a nyolcadik^ általános iskolából kirajzó ^ tanulókkal, további tanítá- ^ suk, művelésük érdekében. í £ A népművelés: pártmunka^ ? Vörös elvtárs hangsúlyozta, ^ hogy a VII. kongresszus ha- ^ tározata alapján a pártmunka szerves ré- $ szévé kell tenni a nép- ^ művelést. A falusi párt- ^ szervezeteknek irányíta- ^ niok és ellenőrizniük kell ^ a művelődési ház és ál- ^ tálában minden művészeti ^ csoport munkáját. Az is szükséges, hogy a ta- ^ nácsok tevékenysége e téren ^ erősödjék. A községi tanácsok ^ fordítsanak nagy gondot a J művelődési otthonok tervei- ^ nek elkészítésére, a szövet-^ kezeti tagoik kulturális ne- ^ velősére. Segíteniök kell a ^ művelődési otthonokat, hogy ^ ezüstkalászos tanfolyamokat, ^ mezőgazdasági szakköröket, ^ ismeretterjesztő előadásokat ^ szervezzenek, hogy a kultúr-? ház összehangolja munkáját ^ a termelőszövetkezettel, hegy ^ a könyvtár elsősorban a tsz- S parasztságnak álljon rendelkezésére. Megváltozik a megyei irányítás is, a népművelési felügyelők mér függetlenítettek; kialakítják a megyei ismeretterjesztési és művészeti szakfelügyeletet, a járási művelődési házaikat, a hároméves művelődési program befejezéséig, módszertani központokká szervezik át. Végezetül arról beszélt az előadó, hogy a népművelés e hatalma* feladatainak megoldása nagy ideológiai felkészültséget, marxista esztétikai szemléletet, szakmai tudást követel a népművelési munkásoktól. — Éppen ezért — mondotta Vörös Gyula elvtárs, nagy gondot kívánunk fordítani az ideológiai és szakmai továbbképzésre és arra, hogy kulturális dolgozóink állandóan és rendszeresen műveljék önmagukat is. A tanácskozáson elhangzott hozzászólásokra legközelebbi számunkban visz- sza térünk. G. L. Simon Magda, romániai magyar írónő színművének bemutató előadását Kemence községben tartja az Állami Déryné Színház április 24-én. Hogy miért éppen ezt a kicsiny, háromezer lakosú községet választotta a színház a bemutató-előadás megtartására, annak kettős oka van. Az első: ez év tavaszán ünnepük a falu fennállásának nyolcszáz éves évfordulóját. Á másik ok pedig: a Százházas Iakoladom díszlettervezője, Lévai Sándor, a község szülötte. A darabot Kertész László, a színház főrendezője rendezte. Az ifjú szerelemespárt Kondra Irén és Deák B. Ferenc alakítja. A művelődés központja: a művelődési ház — A művelődési munka és a szórakozás központja a művelődési otthon legyen — mondotta Vörös Gyula elvtárs.— Azokban a községekben, ahol több tsz van, a lehetőség szerint valamennyi szövetkezet művelődési központja a kultúrotthonban alakuljon ki. 2 kiállítás 1 művelődési házban A dabasi művelődési ház képzőművész szakköre idén először tárlatot rendezett a járás képzőművészeinek részvételével. A kezdeményezés helyes, mert ha évről évre megrendezzük is a megyei képzőművészeti kiállítást, ezek a járási tárlatok alkalmat adnak a jobb felkészülésre, a vitára és nem utolsósorban arra, hogy a járás dolgozói megismerjék a körükben élő képzőművészeket. Ugyancsak április negyedikén nyitották meg a művelődési házban, ezúttal másodízben, a járási fotókiállítást is. Seregszemle ötszáz szereplővel Vasárnap egésznapos műsor keretében zajlott le Jászkarajenő község művelődési házában a ceglédi járás és Cegléd város művészeti együtteseinek és szólistáinak seregszemléje. A bemutatón mintegy 450—500 öntevékeny művészeti együttes- tag vagy szólista szerepelt. A rendező község kitett magáért. A nagyszámú vendég ellátása is mintaszerű volt. A seregszemlén szereplő együttesek és szólisták a műsor végeztével oklevelet, a kiválóbbak ajándékot kaptak. A ceglédi járási felszabadulási seregszemle tartalmi értékelésére a közeli jövőben visszatérünk. Mit - hogyan? Rövid tudósításban nehéz lenne teljes és részletes értékelést adni a nagykátai művelődési ház csaknem tízórás vasárnapi műsoráról, ímelyben a járás kilenc községének tánccsoportjai, színjátszói, zenekarai, énekkarai, szavaiéi mutatkoztak be (több mint háromszázan) a megyei döntő előtt. Most fejeződött be Nagy- kátán a vietnami hét is, amelynek kiállítását a község lakóinak fele már az első napokban megtekintette. Vasárnap ellátogatott Nagyká- tára a vietnami nagykövetség kulturális attaséja és egy vietnami ifjú, aki a budapesti Zeneakadémia hallgatója. így aztán bővült a járási seregszemle programja: az attasé üdvözlő szavai után vietnami és magyar népdalokat adott elő nagy sikerrel a vietnami vendég. A csoportok műsorait magnetofonszalagra rögzítették a megyei művelődési ház munkatársai, akik a látott és később is felidézhető élmények alapján jelölik majd a járás legjobb együtteseit a májusi megyei döntőre. Szorgalmasan jegyeztem egy ideig a színpadra lépő szereplőknek szinte minden moccanását, de amikor már vagy húszadszor nyílt meg és csapódott össze a bársonyfüg- göny beláttam, hogy fölösleges a leírt jegyzet, jobb, ha az emlékezés rostájára bízom magam, úgy, mint a többi néző. A tapsok „minősége” alapján nehéz ilyen versenyen eligazodni, mert az együtteseket kisérő rokonok, barátok tábora (érthető elfogultsággal) érdemeiken felül jutalmazza olykor a szívükhöz közel álló saját gárdát. Itt is így történt, de abban például „megegyeztek” a tenyerek. hogy a járási pedagógusénekkar hosszantartó vastapsot érdemel. Hosszú és példás volt előkészületük is. Az utóbbi hetekben minden csütörtökön összejöttek (kerékpáron, autóbuszon, vonaton) a járás távoli községeiből is a próbákra. Sikerük bizonyítja, hogy megérte. Kellemes percekkel, maradandó, szép emlékekkel ajándékozta meg a közönséget a tápiószelei pedagóguszenekar is. Szép volt a fülnek Musz- szorgszkij és Mozart zenéje, csupán a szem talált némi kifogásolni valót: csak egyetlen fiatal lány (vagy asz- szony?) ült a „fehérhajú” zenekarban. Viszont az üde. játékos cseh polkával kárpótoltak bennünket ezért is a szelei fiatalok. Nagyon tetszett a tápiósági KISZ tánccsoport Trenrsényi csalogató- ja: szellemes, tartalmas, táncukra sokáig emlékezünk. A műsorközlő szerint ebben az esztendőben alakult, tehát még csecsemőkorát éli ez az együttes. De máris sok mindent tanulhatnak tőlük más csoportok. Nemcsak a tartalmas tánctémaválasztást és a (biztos sok-sok próbával rögzített) biztonságot, hanem az előadás vidám báját is. Ezek a lányok önfeledten átélik a táncot, könnyed lábuk, csalogató szemvillanásuk elfelejteti a nézőkkel a színpadot. Kevésbé sikerült ez a tá- piószentmártoni együttesnek. A csoport apacstáncot adott elő — az új utak keresésének tiszteletreméltó szándékával. A tánc tartalmát mindenki ismeri: félhomályos színpad, asztalra rakott lábbal ül az apacs, akit három apacslány akar táncba vinni. De hiába a régi sláger, „üss meg, csak tekints reám”, az apacsnak csak a fehér ruhában átlibbenő ibolyás leányka kell. A dolog nem sikerül, az apacs kénytelen-kelletlen megelégszik a három apacslánnyal és megkezdődik a finálé. Miért nem sikerült ez a produkció? Azért, mert a téma nemcsak idegen tőlünk, hanem nem is igaz. Nem csoda hát, hogy az együttes különben tehetséges taajai az idegen körvy-'z^ben idegenül mozoglak, kínlódva a reájuk húzott vámpíros és nehézvagány holmikban. Távol álljon tőlünk, hogy olyat tanácsoljunk: ne próbálkozzanak a népi tánccsoportok modern dolgokkal. De az apacstánc nem modern és — nem is tánc. Ez a produkció így, ahogyan előadták: tévedés. Mit és hogyan tehát? — erre a kérdésre a műsor egyik legérdekesebb példájával felelnék: a tápiószecsőiek Jegykendő című népi játékával. Ezt a tápiósági jegyváltó hagyományt a szereplők maguk gyűjtötték és Ofella Sándor irányításával maguk formálták színpadi előadássá. A helyi népdalokból, szokásokból, táncokból ötvözött népi játék értékét emeli, hogy a fiatalok mellett színpadra invitálták Cseh Kálmánnét, Dósa Jánosnét. ezt a két fiatalos, idős tsz-parasztasszonyt. akik hitelesebbé tették játékukkal a fiatalok igyekezetét Mert ez az előadás ma még elsősorban csak igyekezet. De nagyon megéri, hogy szorgal más munkával csiszolják. Egr apró drágakövet találtak (mert kerestek) a tápiószecsőiek — most már formálják meg hozzá a foglalatot is: játsszanak fesztelenül, felszabadultan, mint a szelei vagy a tápiósági táncosok. A „mit” után most már fordítsák figyelmüket a „hogyan”-ra. Ez különben, azt hiszem, ennek az éjszakába nyúló szórakoztató tapasztalatcserének a végső tanulsága. Kovalik Károly
