Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-12 / 86. szám
1960. ÁPRILIS 12. KEDD "xffírlan 3 MERRE TART TÚRA? Pock Aladár 1923-ban — harminchét esztendővel ezelőtt — kapta meg tanítói oklevelét. Pályafutását Túrán kezdte, az akkor hat és félezer lélekszámú községben. Ki lenne hát illetékesebb nála, aki összehasonlíthatná az akkori és a mai Túrát?! A tanító azóta iskolaigazgató lett. Szürkülő fejét az ablak felé fordítja, mintha azon át kémlelné a majd négy évtized emlékeit. — Egy tanteremben hetven, nyolcvan gyerek tanult. Sokan a fal mellett, a földön, mások a dobogón szorongtak. Uzsonnát ha egy-két gyerek hozott. Azok is kukoricagör- hét. A nagy hidegtől majd mindük lábát csak az apjuk vagy anyjuk ócska cipője védte. Rongyosak, éhesek voltak. A tanév végére az osztályok rendszerint elfogytak szétszéledtek. A szülők az ő gyenge munkájukat sem nélkülözhették a határban. Azok a gyerekek nem ismerték az aktatáskát. Nem viseltek soha melegítőt. A báróék kastélyát — valamilyen áhítatos tiszteletből — messze kerülték. Pedig hogy vágyták megismerni azt az ezernyi titkot, amit a Schossberger- kastély rejtett előlük! Ma ez a kastély az iskola. Minden termét a régi rongyos diákok gyermekei, unokái vették birtokukba. Arcuk, formájuk hasonlít apjuk, nagyapjuk képére. Ruhájuk azonban csinos és rendes. Amikor ott jártunk, az első tavaszi napsugár fényében éppen a parkot tisztogatták az elhullott levelektől. Seperték az utat, hadd legyen takaros az iskolájuk. És készültek a kerti munkára, mert a gyerekek egy darabka földön a szakszerű gazdálkodást is megtanulják. — Gyakran sétálok a gyerekek között — mondotta Pock Aladár — és azon töprengek: keveset tudnak a hajdani paraszti életről. Ha arról az időről beszélünk nékik, alig hiszik, hogy igaz lehetett ... Pedig jó lenne, ha ismernék, Nemcsak azért, hogy történelmi tanulmányukat bővítsék, okosodjanak, hanem azért is, hogy értsék, szeressék a mát. Hogy jobban értsék és szeressék Túrát. Hogy amikor a pályaválasztásról dönteniök kell és megkérdik tőlük: ki akar a mezőgazdaságban dolgozni, ne néma csend legyen a válasz. Ne arról kelljen vallanunk: évek óta legfeljebb ketten-hár. man maradnak földművesek. Nemcsak a pedagógusok, mások is elmondották: Túra ma más, mint akár másfél évtizeddel ezelőtt. Alig lehet a régi községre ismerni. Csaknem nyolcezer lakosa van. A nyolcezer lakos többsége gazdag, jómódú. Szorgalmasan, derekasan dolgoznak és munkájuk gyümölcsét maguk élvezik. Azt mondják, huszonöt év a’att nem épült annyi ház, mint amennyi az utolsó néhány esztendőben. A „ház'’------------------------------------------1 I. sokszor villának, kacsalábon forgó kis családi háznak tűnik- Jó néhány közülük fürdőszobás, csempés, s a televízió antennája egyre több háztetőre kerül fel. Saját strandjuk van. Kultúrotthonukban kétszázötvenen is elférnek. Sportkör is működik. Sűrűn tartanak rendezvényeket, bált. Van népi zenekaruk, kislétszámú tánc- és énekkaruk — többnyire iskolásokból. Két és félezres könyvtárral is rendelkeznek. A község dolgozó parasztjai két termelőszövetkezetben tömörültek. Az egyik, a Galga- menti Tsz évekkel ezelőtt alakult, ahol a múlt esztendőben 51,52 forintot ért egy munkaegység. Egy tag átlagjövedelme havi 1500—1600 forint. Az Uj Utón Termelőszövetkezet jól kezdett munkához. Tagjai szívesen, serényen tevékenykednek. A községben hatvantagú pártszervezet dolgozik és a KISZ-ben száz fiatal tömörült. Mindazzal a lehetőséggel rendelkeznek, amely elegendő az eredményes munkához és ahhoz, hogy — valamennyi jószándékú lakos munkáját számításba véve — még nagyobb sikereket érjenek el. Túra vezetőit azonban néhány gond aggasztja, melyek befolyásolják a község továbbfejlődését. Egyik ilyen gond a fiatalság elvándorlása, amely a gyárak felszívó hatására már évekkel ezelőtt megkezdődött. Öröm viszont, hogy ma már a legtöbb fiatal tovább akar tanulni. Ki tanárnak, ki orvosnak, ki mérnöknek készül. De nem öröm, hogy a föld művelése az öregekre vár. Ma még csak nyomaszt ez a tünet, hiszen most még van, aki helyettük tegye termővé a talajt. De ha így folytatódik, nem fenyegeti-e Túrát a kiöregedés veszélye? Világos-e, merre tart Túra? Lesz-e virágzó, milliomos gazdasága? Lesz-e kulturális élete? — ugyanaz a kérdés, mintha azt mondanánk: Pock Aladár tanítványaiból hányán feledkeznek meg szülőfalujukról, hányán tartják majd feladatuknak községük szépítését, gondozását. Ezernyolcszáz fiatal él a községben, s közülük ezerháromszáz jár be Budapestre, Hatvanba, Aszódra, Iklad- ra, Gödöllőre. Csak ötszázan maradnak otthon a faluban. Az ötszáz közül azonban csupán néhányan léptek a termelőszövetkezetekbe. Igaz, Túrán hagyománya van a vasutas szakmának, de a bejárók zöme nem vasutas és nem szakmunkás. Keresetük is jóval alacsonyabb (700— 1000 forint), mint amennyit a termelőszövetkezetekben megkereshetnének. Mindezek felett a bejárók hajnali fél háromkor kelnek és öt-hat órát töltenek naponta utazgatással. Délután öt órakor már aludni térnek, s nincs idejük, sem kedvük a szórakozáshoz, a művelődéshez. Sem a gyárban, sem a községben nem vesznek részt a politikád, a társadalmi életben. Élnek a mának, s nem gondolnak holnapjukkal. Mégis, miért járnak be a városba? Mi készteti őket a hajnali felkelésre, a felesleges utazgatásra? Miért mondanak le a kulturálódásról, művelődésről? Sági Ágnes (Folytatjuk) Fokozott védelmet a szántóföldi növényeknek és a g Tájékoztatás a növényvédelem soronlevő feladatairól IMS CZií. Június elejére kijavítják a gépállomások 1500 kombájnját és az aratógépeket Az ország gépállomásainak szerelőműhelyeiben a tavaszi munkákban részt vevő erő- és munkagépek karbantartása mellett fokozott ütemben javítják a kombájnokat és az aratógépeket. Június elején 1500 kombájnt hoznak üzemképes állapotba és az aratógép-parkot is előkészítik a várható nagy munkára. A gépállomási szerelők saját gépparkjuk javításán kívül jelentős mértékben segítenek a termelőszövetkezeteknek erő-és munkagépeik karbantartásában. A tavaszi munkák megkezdése, előtt több mint 1200 szövetkezeti tulajdonban levő traktoron végeztek nagyobb javításokat. Sok közös gazdaság a mostanában vásárolt új gépek bejáratásához kéri a gépállomási szerelők segítségét. A gépállomási szerelők? ahol a közös gazdaságok igénylik, az üzemelés közbeni szervizről is gondoskodnak. A Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálata tájékoztatást adott a növényvédelem soronkövet- kező tavaszi feladatairól. A szakemberek elmondották, hogy több megyéből jelentették a gabonafutrinka megjelenését. Az idő felmelegedésével egyes vidékeken erősebb fertőzés várható, ezért ajánlatos, hogy a termelők rendszeresen ellenőrizzék gabonavetéseiket. Ha a fertőzés foltokban mutatkozik, altkor a porozást a foltok szélén, a kipusztult rész és a még egészséges vetés határán, egy-másfél méter széles sávban végezzék el, az egész táblát csak általános í értő zés esetében porozzák be. A hatásos védekezéshez holdanként 25 kiló HCH- por szükséges. Felhívják a termelők figyelmét a mezei pockok és a lucerna kártevői elleni védekezésre: a pockok ellen az Arvalin a leghatásosabb szer, a lucerna- kártevőket pedig erőművi úton hálózással, vegyileg idegmérges porozással irthatják. A répa-, a kender- és a lenvetéseket már most figyeljék, nehogy a még zsenge növényzetet letarolja a földi bolha. Ahol fertőzés tapasztalható. kora reggel vagy az esti órákban porozzanak DDT-vel és HCH-val. A répabarkó pusztítását úgy előzhetik meg legjobban, hogy az előző évi és a jelenlegi répatáblákat körül- árkolják. Erősebb fertőzés esetén arzénes oldattal permeteznék a táblákat. A kukorica alá szánt táblákon a drótféreg a legveszedelmesebb kártevő. Ahol a talaj fertőzött, ott a kukorica-vetőmagot mázsánként 30—40 deka 20 százalékos HCH-szerrel csávázzák meg. A gyümölcsösökben a termelők folytassák a kaliforniai pajzstetű elleni védekezést. A gombabetegségek közül különösen fontos a lisztharmattal fertőzött Jo- nathán-almafák permetezése. A levéltetvek ellen a rügypattanástól kezdve elsősorban az őszibarackosokat kell óvni. Több mint 400 vagon árut küldenek Dudapestre az Ipari vásár külföldi kiállítói Megérkeztek az első szállítmányok A Budapesti Ipari Vásár időpontjának közeledtével mindinkább megélénkül a Városliget környéke; már nemcsak az építőanyagokat, hanem a kiállítási tárgyakat is hozzák a teherautókaravánok. Megkezdődött a külföldi kiállítók áruinak szállítása is. A Magyar Általános Szállítmányozási Vállalatnak, a MASPED-nek eddig Legyünk óvofiesabkak! Az okot pontosan nem tudjuk, talán nem is lényeges. Azt majd megállapítják az arra illetékesek. Tény, hogy a napokban az FA—74-40 pótkocsis tehergépkocsi féloldalra dőlve, törötten, horpadtan feküdt értékes rakományával az árokban a ceglédi országúton. Ez az eset is arra figyelmeztet: legyünk óvatosabbak! / több mint 400 vagon kiállítási tárgy szállítására adtak megbízást a külföldi cégek, jóval többre, mint tavaly, akkor ugyanis mindössze 300 vagon árut kellett elhozniuk a vásárra. A szovjet kiállítók nyolcvan vagon árut küldenek, s az első szállítmányok már megérkeztek a Városligetbe. Az elmúlt héten 15 vagonban nyolcvan küldeményt juttattak el, s hétfőn újabb 16 tétel áru futott be. Ezek között volt négy személyautó, kilenc láda optikai műszer, különböző mezőgazda- sági gép, több nagyteljesítményű generátor, amelyek súlya 13 000 kiló. Négy vagonban elhozták a román pavilon anyagának egy részét. Ausztriából vasúton eddig egy vagon árut küldtek, a dunai hajók pedig 20 tonna építési anyagot hoztak el. Már úton van Bulgáriából is négy vagon kiállítási anyag, a MASPED-nek azonban nemcsak a közeli országokból, hanem távolabbról is el kell hozni a kiállítási tárgyakat. Megbízták például azzal is, hogy Ottawából hozzon el atomfizikai műszereket A legtöbb külföldi kiállítási anyag vasúton érkezik, de jeleztek hajó- és teherautószállítmányokat is. A tőkés cégek több ajánlatot kértek a MASPED-től tehergépkocsi leszállításra. Az osztrák cégek is áruik egy részét húsz nagy tehergépkocsival küldik. Bécsi jegyzetek (2) A MÁV Dunakeszi Járóműjavító Ü. V. felvesz: asztalos, lakatos, esztergályos, villanyhegesztő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. A MÁV Járőműjavító U. V. dolgozói és családtagjai részére járó összes kedvezményeket. munkába járáshoz a? ingyenes utazási legyet biztosítjuk Szállást biztosítani nem tudunk. Vasútállomás: Dunakeszi-Gyártelep (Váci vor.al.) egyetlen üveg töltötolltintát vásároltam. Az üzletben, bár sokan voltak, máris jöttek elém és villámgyorsan kiszolgáltak. Legnagyobb megdöbbenésemre — amikor kijöttem —, valamennyien köszöntek. Ehhez itthon nem vagyunk hozzászokva. De ugyanez a helyzet a hatalmas áruházakban is, ahol külön fogadóemberek vannak az előcsarnokban, akik nagyon udvariasan mindenkit útbaigazítanak. Valamit az utca képéről. Nem a városról, amely monumentális és kisszerűén ódon egyidejűleg. Nagyon meglepett, de a bécsi utcák sem kimondottan tiszták. Papír, hulladék, akad szépszámmal. (Ez ne legyen számunkra önigazolás!) Bár az eldobott csikkek nem sokáig csúfítják az utcaképet, mert elsősorban a drága cigarettaárák miatt (egy doboz általában 8—9 schilling) nemigen dobják el — de ha mégis — a szorgalmas csikkszedők a legkisebb csutakot is felszúrják. Kevés és meghökkentően ósdiak a szemetesládák. Mintha ócska konzervesdobozok lennének az oszlopokon egymástól nagy távolságra felfüggesztve. Bécsben napközben a külső Ott tartózkodásunk utolsó napján jöttem rá, mi az, amit önkéntelenül is kerestem, mert hiányzott a megszokott utcaképből. A gyerekek. Míg a mi utcáinkon, a nappal minden órájában ott vannak, addig Bécsben csak elvétve láttam egy- egy apróságot a felnőttek között. Az utcán jártamban állapotos nővel csak egyszer találkoztam. E felfedezésem után éberen figyeltem a kirakatokat, s bár elhamarkodott dolog lenne összefüggéseket keresni, de az biztos, hogy minden cikk, amely gyerekkel van összefüggésben, hihetetlen drága. Csak egyetlen ár: fekete pántos lakkcipő 180 schilling. Egyébként a kisfiúk, kislányok ott is igen bájosak, csak kissé groteszkül festenek fantasztikusan tarka harisnyáikban, ruhácskáikban. Komáromi Magda kerületekben nincs olyan sürgés-forgás, mint a mi utcáinkon. De este aztán szinte kihal a város. Kilenc órakor zárják a kapukat és a polgárok otthon ülnek. A vendéglőkben, presszókban és mozikban mindig van szabad ülőhely. Annál nagyvilágibb élet zajlik esténként a Kärtner Stras- sén, a Grábenen. Csillognak a pazar üzletek, elegáns kocsik suhannak, estélyiruhás nők és szmokingos férfiak üldögélnek a méregdrága szórakozóhelyeken. Számomra és a nőolvasók számára is érdekes fejezethez érünk. A női divathoz. Nyugodtan leírhatom, kedves nőtársaim nincs okunk szégyenre. A bécsi nők öltözködése lehet, hogy nagyon modern, lehet, hogy nagyon hangulatos és színes, de azért mi ne igen kövessük őket. Színben a kirakatok alapján a lila és a drapp minden változata és variációja vezet. Tobzódnak a mindenféle színű pamutharisnyák (tűsarkú cipőhöz) a térdet alig-alig takaró abroncsos alsó szoknyák. Csodálkozva láttam, hogy a nylonholmiknak ott igen szerény szerepük van az öltözködésben. Jóformán a fehérneműre szorítkozik. Viszont végtelenül közkedvelt a sötétkék perion esőkabát, körülbelül 250 schilling az ára, melyet elöl csak a széles öv fog össze. Ezt főleg a fiatal lányok hordják. á la Brigitte Bardot frizurájukhoz és merészen festett, fekete szemükhöz. A kissé élemedettebb korosztály csak annyiban hódol a divatnak, hogy 9 centis a cipősarka. Úgy látszik, ott előbb kitavaszodik, mint nálunk. Míg mi télikabátban fagyoskod- tunk, addig a bécsi nők és férfiak tavasziasan. könnyen öltözve jöttek-mentek, kabát nélkül, vagy csak kosztümben. előidézett forgalom a jövedelmek teljes lekötöttsége miatt, lecsökken. A sok autótulajdonosnak és az igen drága jegynek tulajdonítható, hogy a piros bécsi villamoson soha nem lógnak fürtökben az utasok, pedig a kocsik ritkábban közlekednek. Egy vonaljegy ára két schilling felett van, így aztán meggondolandó, felüljenek-e rá? A szerelvényen egyébként ülőkalauz van, kis géppel bélyegzi a jegyeket. Utas és személyzet tökéletesen udvariasak egymáshoz. Hadd mondjak el egy kis példát erre. Délután 6 órakor „csúcsforgalom“ idején a 67-es villamoson a Favoriten Strassen utazott egy vak ember. Valaki udvariasan lesegítette a megállónál, átkísérte az úttesten, majd visszajött a villamosra, mely addig megvárta. Vagy: Florisdorf felé ment az O kocsi. Egy fiatal- asszony előtt nem nyílt meg az ajtó. Szólt a kalauznak, az rohant a kocsivezetőhöz, aki sűrű bocsánatkérések között megnyitotta az ajtót. Képzeljük el ugyanezt a pesti 6-oson? Tudom, nem helyénvaló általánosítani, de a mi elárusítóink egy részének lenne mit tanulni a bécsi kollegáktól. Ott nincs ácsorgás a pult előtt, várva, mikor vesznek végre észre. A Mariahilfer Strassen Amint kocsink elhagyta az isztrák határt, talán legelébb \z tűnt fel, viszonylag milyen :is forgalmúak az országutak, különösen, ami a teherautó- órgalmat illeti. Osztrák kísé- ■őink szerint ennek oka az, logy a teheráruszállítás sokkal olcsóbb, kifizetőbb a vasutakon. Ha már a közlekedésnél tartunk, maradjunk is mindjárt tt. Legfőbb közlekedési eszköz i városban vitathatatlanul az autó. Elkoptatott hasonlat, de csak ez illik ide: mint végeláthatatlan folyam, ömlik az utcán az áradat. Percekig sorolhatnám az autómárkákat, ímelyetk között legtöbb a Volkswagen kisautó. Esténként a legeldugottabb mellékutcákban is autók parkolnak a járda mellett. A garázs Bécsben is nagy gond. így a kocsik télen-nyáron szabad ég alatt álltunk, még csak le sem takarják őket. Döntő részük részlet- vásárlás útján lett tulajdonosáé. Nagyon téved, aki azt hiszi, ezekután nem jelent Bécsben nagy terhet a kocsivásárlás. Annál is inkább, mert az autón kívül minden mást is részletre lehet venni. így aztán a családok nagy része eladósodott. Ottani szakértők szerint nincs már messze az az idő. amikor a részletvásárlás által
