Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

I960. ÁPRILIS 8. FENTEK

FEST

MEG VEI

v/(íirl«P

5

Tudósítások a felszabadulási seregszemléről J

<\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\s\\\\\\\\\\\\\v\\^^

KÖNYVESPOLC

MimiiimiiiiiiiiimmiiiiHiiHiiimHiMmHuitiiHütmmiiiiiuiiHiimnuiiijjP'

A következő lépés: gyakorolni és bővíteni a műsort

Népitánc-seregszemle Vácott

Megyeszerte megindultak a KISZ felszabadulási seregszemléjének körzeti és járási bemutatói. Ezek közül egyik legérdekesebb és legörvende- tesebb eseményként üdvözöljük a váci néptáncos seregszemlét. Az elmúlt egy-két évben ez a környék bizony nem sok tánccsoporttal dicsekedhetett, sőt mondhatnánk, eléggé hátul kullogott, elmaradva a többi járás mögött. Annál kellemesebb meglepetés volt, amikor az április 3-án megtartott járási seregszemlén hat úttörő- és 15 KISZ- tánccsoport sorakozott fel. hogy összemérje tudását, igyekezetét.

Mivel az előző éviekhez képest ilyen sok új csoport alakult, természetesen nem lehetett az alig fél éve táncoló »fiataloktól hibátlan,

technikás előadást várni, de meg kell állapítanunk, hogy

úgyszólván valamennyi csoport igen lelkiismeretesen, lelkesen készült fel a seregszemlére; és jól megválasztott, egyszerű, képességeinek megfelelő számokkal így is élményt tudott nyújtani.

Különösen kömmel üdvözöljük nepcuncmozgalmunk legfiatalabbjait, a jövő ígéreteit, az úttörőegyütteseket. Közülük is ki kell emelni a veresegyháziak által kitűnően előadott Mojszejev: Bulybá- ját, igen kedvesek voltak a csomádi gyerekek is és szépen táncoltak a váchartyá- niak. Általában azonban több játékos táncot, gyermekeknek való táncos népi gyerekjátékot szeretnénk látni gyermekcsoportjainktól.

A KISZ-csoportok között egyaránt láthattunk középiskolás, üzemi, falusi és honvédségi együtteseket. Közülük is

a legrégebben működő veresegyháziak tűntek ki, nemcsak szép táncolásukkal, hanem igen gondosan megválasztott, stílusos öltözetükkel is.

Néhány szót még arról is, ami nem tetszett vagy nem maradéktalanul tetszett. Az egyik a műsorválasztás. Kissé egyhangú volt a műsor, sőt kétségtelenül az oktatókörnek köszönhető a számbeli fellendülés,

másrészről viszont — mivel még nincs elég bő választékuk táncanyagban, miután az oktatókör is fiatal — sok volt az azonos táncszám.

A másik hiba a tánccsoportok zenekíséretével fordult elő. A legtöbb táncot, a magyar néptánchoz egyáltalán nem illő, harmonika kísért. Ez minden kényszerítő körülmény mellett sem megfelelő és igyekezzünk kiküszöbölni. Nem megoldás az sem, ha a táncosok énekkel kísérik önmagukat, főleg hosszabb lélegzetű számoknál fulladnak ki — vagy az énekkel vagy a táncban.

Ügyesen kísérték a csomádi úttörőket: a csoport egy része énekelt, egy része pedig táncolt, így az ének erőteljesebb volt,

a gyermekek pedig nem fáradtak ki annyira.

Végezetül: még egyszer

örömmel üdvözöljük a váci járás néptánccsoportjainak nagy számbeli' és1 "színvonalbeli fejlődését és reméljük, hogy a . seregszemle lezajlása után még nagyobb lelkesedéssel dolgoznak tovább és még sok és még több szép élményt és örömet szereznek önmaguknak és közönségüknek egyaránt.

Osskó Endréné

XXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXX\XXXXXX>.XXXXXXXXX\

Hol maradtak a szövetkezeti községek együttesei?

Még egy vélemény a monori seregszemléről

Magcsillan a fény a rézfúvókon, kiáll a zenekar elé ősz Karai Mátyás, felhangzik a Himnusz, majd Kacsóh és Dunajevszkij melódiái kavarognak ..; Kevély Kereki történetét idézi a vecsési Kiss István egy szál hegedűn, s a kísérő zongorán íelzsong a • Perzsa vásár ..;

így kezdődött, s — az ebédszünetet is leszámítva —, így folytatódott nyolc órán keresztül a monori járás legjobb művészeti csoportjainak felszabadulási szemléje.-------A- veesésiek kezdték, elsőségük;,' • -azonban-. nemcsak /.i&> sorrendben vitathatatlan: minden művészeti ágban indultak, s majd mindenben kellő színvonalon is. (Hadd vessem közbe: én tánccsoportjukat nem küldtem volna el a megyei bemutatóra...)

M

inden korosztály, minden népréteg képviselte magát az indulók között, példa és bizonyság ez arra, hogy a szemlére való készülődés megmozgatta az egész községet.

Egyedüli, amit számon kérhetnénk tőlük, a kezdeményezés, az újszerűség hiánya. Ám ezt valamennyi csoporttól — az egy Gyomrot kivéve — számon kérhetnénk. Minden ilyen szemlén, bemutatón megszoktuk már, hogy — talán az egy király, egy cigány elve alapján — egy vers, egy ének, egy jelenet, egy zeneszám váltja, követi egymást, aztán kezdődik mindez elölről és folytatódik így a végkimerülésig. És a műsorszámok szerzői — s többnyire szerzeményeik is — csaknem mindig ugyanazok...

A gyömrői KISZ-együttes legfőbb erénye az új keresése. Most például névadójuk, Zalka Máté életét dolgozták fel eseményjátékká — dalokat, verseket, táncokat beleágyazva — s azt mutatták be. Sajnos: gyenge színvonalon.

Rendkívül fiatalok a csoport tagjai, lelkesek is — ez azonban még kevés. Rendszeres, elmélyült munkával meg kell ala- pozniok az előadói színvonalat is.

Hadd írjak mindjárt az ellenpólusról : a maglódiakról. Műsoruk tetszetős volt, jól kidolgozott. Félő azonban hogy önmaguk folytonos ismétlése, a lelkesedést mindinkább helyettesítő rutir előbb vagy utóbb a csoport visszaeséséhez vezet.

Örömet szerzett a gimnázium műsora is. Azon lehe vitatkozni, hogy amit nyújtottak, eléggé színvonala: volt-e vagy sem. De vitathatatlan, hogy a gimnázium kezd — hivatott- ságához illően — kulturális góccá fejlődni.

Monor — a. járás szíve, székhelye — sajnálatos módon nem kulturális központja is a területnek. A kulturális munkája hosszú ideje tartó gazdátlansága ezen a fesztiválon is érződött. De a gimnázium és a kenyérgyár vasárnapi jelentkezése arra enged következtetni, hogy itt is elkezdődött valami..,

Ebben a járásban kilenc a termelőszövetkezeti községek száma. De a termelőszövetkezeti tagok kulturális életéből egy fa- latnyi ízelítőt sem nyújtott ez a szemle. Kell-e kommentár ehhez?

Talán csak annyi: a falu szocialista átformálása nemcsak szervezési és gazdasági feladat. Hanem — többek között, s nem is legutolsó sorban — művelődéspolitikai is, R. B.

AZ ELSŐ FECSKE

r*1

Április 4-en ünnepélyes ke- ■etek között kollégiummá ivatták a Váci Mezőgazdasági reehnikurri diákotthonát. A negyében ez az „első fecske", »melyet hamarosan követ óbb más, hiszen a Magyar szocialista Munkáspárt Pest negyei Bizottságának három- íves művelődési programja izerint Vác után „Cegléden, Nagykőrösön és Aszódon is neg kell teremteni a kollégiummá való átszervezés felételeit”.

Hasonló örömhírek érkez- lek az ország minden részesül, Battonyától Sopronig.

,Örömhírek”... s gondolom, shhez némi magyarázat szükséges, hiszen a szülők jórésze slőtt egyelőre még titokzatos kérdőjel ez az átalakulás: mi s különbség — kérdezhetik — i kollégium és a diákotthon között, miért jobb az egyik, mint a másik? A válasz néhány mondatban: a diákotthon együttélő embercsoport, tanári felügyelettel rendelkező diákszállás. A kollégium több ennél: olyan közösség, ahol a diákok gondolat- és eszmevilágának formálása, jellemük kialakítása, a sokoldalú művelődési igény ébresztése, kielégítése éppen olyan természetes napi program, mint mondjuk a fogmosás. És ami a legfontosabb: e program döntő részét önerőből, a „saját bőrükön” szerzett tapasztalatok útján, hajtja Végre az önkormányzattal rendelkező kollégium diáksága.

Tudom, sok diákotthon vezetője felcsattan, amikor e sorokat olvassa. Visszautasítja a leegyszerűsített, elmarasztaló megállapítást (szerencsére ma már sok esetben joggal), hogy csupán „együttélő embercsoport” a diákotthon. Megvallom, örömmel olvasnék minél több ilyen felcsattanó levelet, amelyekben a megye középiskolás diákotthonainak vezetői meggyőző érvekkel alátámasztva protestálnak a leegyszerűsített megállapítás miatt, kimutatva fe- héren-feketén, hogy a diákotthonok és a kollégiumok között egyre inkább elmosódnak a határvonalak. Öröm lenne ez annál is inkább, mert a kollégiummá való átalakulás nem abból áll, hogy ünnepélyes vagy kevésbé ünnepélyes külsőségek között kicserélik az épület homlokzatán a feliratot.

Nem egyszerű táblacseréről van szó — mint ahogy Vácott, a megye első középiskolás kollégiumában sem ez történt. A keretet, a kollégiumi szervezet felépítésének formáit nem kellett keresni: vannak hagyományai. Nem nehéz kinevezni néhány jó tanulót szobafelelősnek, tanuló- és egészségügyi felelősnek, élükre egy kollégiumi titkárt és kész. De a formát megtölteni tartalomnjal! Ez a legnehezebb feladat s itt csődöt mondhat olykor a pedagógiai papírforma, mert például nem biztos, hogy a legkiválóbb matematikus diák egyben kezdeményező erővel, önállósággal, tekintéllyel rendelkező, alkalmas közösségi vezető is.

Sok álmatlan éjszakát okozott egyebek között ez a semmiségnek látszó kezdő lépés is Kovács Józsefnek, a Váci Mezőgazdasági Technikum kollégiumvezetőjének.* És mindenekelőtt persze az, hogy a régebbi „együttélő embercsoportból” egyszándékií közösséget kovácsoljon. Először a

négy-öt „kiválasztottat”, az sgész közösség rokonszenvét és tiszteletét élvező diákvezetőt kellett minél jobban megismernie, a lankadókat biztatni, a túlbuzgókat lecsillapítani. Mert ilyen is volt. Az egyik kisdiák, ahelyett, hogy a „maguk nyelvén” próbálta volna meggyőzni szobatársát a ponyvaregény silány örömeiről —, nagyképű előadást tartott, „kistanárt” játszott. Mondanunk sem kell: vajmi kevés eredménnyel. Azaz.:. az eredmény később mutatkozott, amikor szónoklat helyett beszélni kezdett a többieknek egy-egy jó könyvről, amit ő olvasott. A kollégiumvezető mindvégig a háttérben maradt, nem „robbant bele" a szoba belső életébe büntető angyalként, hanem tanácsot adott és az ilyenforma közvetett nevelés hatott. Nem kell talán hangsúlyoznunk, hoigy nemcsak a ponyvát olvasó fiúra, hanem az őt személyes jó példával befolyásoló társára is. Maradandó pedagógiai lecke volt ez az ő számára is.

A jó példa raga(j<5s— éppúgy mint a rossz. A pedagógia egyik alaptörvénye, hogy mindenekelőtt a jót kell meglátni, védelmezni és táplálni, s közben a vadhajtásokat nyesegetni. A kollégiumi életrendben megvalósítható ez a szándék. A fiatalok közössége hatalmas hasznos erőt szabadíthat fel jó kollégiumi vezető irányításával, önerejéből. Olyan ez. mint amikor kerékpározni vagy úszni tanítanak valakit. Szinte észre sem veszi, amikor elengedi a tanítómester a nyerget, vagy a tartókötelet. S micsoda nagyszerű öröm, amikor érzi az em- Bter, hogy megy, halad. Egyedül is nekivághat a térnek, a mélységet rejtő víznek. Mert (hogy az előbbi hasonlatoknál maradjunk) vannak itt: is döccenők, buktatók, amelyek kirántják olykor a kézből a kormányt — örvények, amelyek a mélységbe húznak. Ezeket prózai nyelven úgy hívják: lustaság, durvaság, hazugság, vagy éppen rossz értelemben vett diákszolidaritás. De aki tudja a kormányt kezelni, önkéntelenül rátapasztja lábát a fékre, ha veszélyes kanyar következik. Egyebek között erre nevel a kollégium és nemcsak az egyéni, hanem a közösségért érzett felelősség tudatát is kiformálja.

Nem könnyen. Volt például egy elég „hangos” história a váci kollégiumban. Tavaly ősszel odakerült V. Zs., egy „egetverő rossz gyerek". Azelőtt már három iskolából kikopott és itt sem lehetett vele bírni. Nem tanult, szájait, a lányokkal szemtelenkedett, a szilencium Idején rendetlenkedett, zavarta a többieket, a közös munkából kihúzta magát és ha figyelmeztették, vigyorogva felrántotta a vállát: „apám is ugyanilyen volt, mégis tanár!”

A tanárok hívatták a szülőket, már ott tartottak, hogy hazaküldik innen is a fiút.

A kollégium közössége mentette meg. Nem. nem kunye- rálták vissza V. Zs.-t. Csupán pár hét haladékot kértek számára a fiúk és tanácsot a kollégium vezetőjétől, aki maga is kollégista volt a 40-es évek végén, megélt sok belső és külső diákvihart. Összedugták a fejüket a diáktanács tagjai, aztán az egyik közgyűlésen meglepő fordulattal felkérték V. Zs.-t, vállalja el az egyik szoba vezetését. V. Zs. ott

állt és forgott vele a világ, fénylett a szeme, szinte beleszépült az arca. S akkor egyszerre kitört a vihar: „kutyára hájat!? ...Éppen V. Zs.-t!?

Nem!

__ nem... nem!" —

z

úgtak innenTonnan a fiúk. „Adjunk alkalmat, hogy összeszedje magát” — így a másik oldal.

V. Zs. ott állt a vihar közepén és talán soha nem érezte még maga körül egy közösség szeretetének ekkora melegét, erejét. Csöndben kiment a teremből. Utána olyan némaság lett, hogy utolsó lépéseinek koppanását hallani lehetett. És bent a teremben — most előszpr — megsértették a demokratikus formát. V. Zs. jelenléte nélkül döntöttek. A „legnehezebb” szobát kapta.

Most így beszél róia a kollégium vezetője:

— övé ma az egyik legrendesebb szobaközösség. Rendbehozta a fiúkat és a maga szénáját is. Az ő esetében az előlegezett bizalom, a közösségért való felelősség felébresztése nyitotta meg a sorompókat. — Elmosolyodik a kollégiumvezető : — Még illemtanórákat is tartott, ő, V. Zs. szobatársainak az „Illik, nem illik” c. könyvből. Elsők között voltak, amikor együtt mentünk a TÜZÉP-telepre szenet kirakni, vagy kukoricát törni, hogy vehessünk a pénzen TV-készüléket. Meg is van, méghozzá nagyképernyős Munkácsy. Lényegesen javult tanulmányi eredménye is. Erős közepes. És a. kollégiumban a negyedévi intők és rovok száma 50 százalékkal kevesebb volt, mint tavaly :..

A váci kollégium az „első fecske”. Nem csinált nyarat. Talán tavaszt. De követi a többi, s a tavaszt gazdag terméssel a nyár.

Kovalik Károly

: Rendeletben szabályozták a (tudományos diákkörök műkö- (dését. A rendezés bevezető- ; ben megállapítja: a tudo- | mányos diákkörök a KISZ- j szervezetek támogatásával az \ elmúlt években jelentős í eredményeket ériek el- í A KISZ-szervezetek foko- \ zódó tevékenysége indokol- \ ja, hogy valamennyi egye- \ temen és főiskolán a KISZ Í irányítsa a tudományos diák- ; körök működését, amelyek j képesek arra, hogy a pro- J fesszorok, oktatók szakmai í vezetésével segítsenek a hall- j gatóknak a választott tudo- \ mányág jobb elsajátításában, J A tudományos diákkörök J további tevékenységével kap- 5 csolatban a rendelkezés ki- mondja: a KISZ egyetemi \ szervezetei az egyes tudo- mányágakban a hallgatók l számára tudományos diák- {köröket szervezhetnek. Az

Rendelkezés a tudományos diákkörök működéséről

nagyon szimpatikusnak ábrázolja az író, könyve befejezéséből kicseng az író — a hős közös óhaja: ne kelljen még- egyszer, soha senkinek — ordasok közé mennie ... (Zrínyi Kiadó.)

Jan Pefersen:

A Wagner-ügy

J. Dőld—Mihailik:

Ordasok között

rz alandregény. De ezzel még -1V nem mondtunk sokat. Mert ez a kalandregény nem ikármiféle, hanem remekbe- úkerült tolmácsolása egy •endkivüli kalandsorozatnak, halandóknak, amelyeken egy fiatal szovjet hírszerző tiszt ment át a második világháborúban.

Minden lépés, minden szó veszélyt rejt magában. A fiatalember, bár sokszor kerül kilátástalannak látszó helyzetbe, mindig megleli — olykor pillanatok alatt — a kivezető utat, de hiszen ezt követeli meg, nemcsak feladatának végrehajtása, hanem — saját életének megmentése is. Sikerül befurakodnia a hitleri vezetés legmagasabb köreibe, szigorúan bizalmas titkok jutnak a birtokába, s a látszatra dúsgazdag báró — tiszt életét élő fiatalember, cse>idesebb óráiban sokszor gondol haza, a szovjet földre, szeretteire, akik azt sem tudják, hoay hol van, él-e, hiszen velük azt közölték, hogy fiuk eltűnt.

Bár a könyv cselekménye lélegzetállítóan izgalmas, az, író soha nem lépi át a realitás határait, a hős cselekedetei mindenkör lúhetöek, igazak. Éppen ebben rejlik a könyv legnagyobb erénye, minden ehhez hasonló kaland- ' regénnyel szemben, melyek aj ..szenzációt” hajszolták, a realitással nem törődve. A kitűnő ukrán író a realitást „hajszolja”, hiszen az az igazi szenzáció.

A könyvben helyet kap a szerelem is. Az író az ál Goldring báró és Monique Tarral szerelmében megkapó Urai részeit alkotta meg könyvének, s ezek a részek egyáltalán nem csökkentik a cselekmény izgalmasságát és fordulatosságát, hiszen ez a szerelem elválaszthatatlan mindattól. ami a két fiatal között történik, az pedig szenvedés, izgalom és harc.

A háborúnak vége lesz, s az ál Goldring visszaváltozhat emberré a fasiszta tisztből. És; visszamegy a főiskolára, ahol

a háború kezdetekor abba kellett hagynia tanulmányait. S bár a hőst nagyon bátornak,

egyes, tudományágat művelő tanszékek a létrejött tudományos diákköröket szakmailag segítik és támogatják. A diákkörök azokat a KISZ-tagokat és KISZ-en kívüli hallgatókat tömörítik, akik a kötelező tananyagon túlmenően alaposabb tudást kívánnak szerezni.

A tudományos diákköröket a diákköri tanács fogja ösz- sze, irányítja és ellenőrzi munkájukat, jóváhagyja a tagok felvételét, megvizsgálja az egyes diákkörök - munka- terveit.

A diákkörök feladatai között jelentős helyet foglalnak el a hazai tudmányos eredmények és tradíciók, valamint a legújabb korszerű külföldi tudományos eredmények megismerésének elősegítése.

lom magasabbrendűségét, s azt is, hogy mennyire nem tetszik ez mindazoknak, akik a másik oldalon a revansszelle- met ápolják, akik nem riadnak vissza a kémkedéstől, a szabotázscselekményektől sem, csakhogy akadályozzák a Ke- let-Németországban folyó békés építőmunkát.

Az izgalmas, filmszerűen gyorsan pergő cselekmény az oka annak, hogy az írót ez • kötötte le, s kevés ereje ma■ radt a jellemek alaposabb áb- i rázolására. Elsősorban a fiatal , asszisztens, Hennig, s a professzor lányának megmintázái sán érzi az ember ezt a

■ hiányt, amit azonban a kalan- : dós, meghökkentő fordulatok■ ban bővelkedő cselekmény i igyekszik feledtetni. (Kossuth ; Könyvkiadó.)

— m —

K

eletnémet író műve jelent meg a Tarka Könyvek új köteteként. Érdekes, izgalmas olvasmány, a szerző gyorsan pergő cselekménybonyolítása letehetetlenné teszi a könyvet. Mikor azonban az ember végigolvasta, hiányérzete támad: eléggé elnagyolt jellemeket kapott. S ez annál is inkább hiba, mert a könyv lényegében lélektani dráma, egy professzor vívódását, Nyugat-Németországba távozását mutatja be, majd visz- szatérését, mert kibirhatatlan számára a kapitalizmus nyers, embertelen légköre.

Mindez remek alkalmat ad az írónak arra, hogy a két Németország közötti különbséget megmutassa, s él is az alkalommal. Apró, de jellemző dolgokon keresztül mutatja be a szocializmust építő társada-