Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-08 / 83. szám
i960. Április 8. péntek «ST MEG J é/Círlai) A szorgos és takarékos emberek üzeme Látogatás a Ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalatnál nek tudatában öntenek. Vita nem lehet.— Ilyen egyszerű? — Egyszerű. És más üzemek elől sem titkoljuk el a példát. — Vgy hallottuk, hogy bővítik a vállalatot. Mi a pillanatnyi helyzet? — Többféle variációról is szó esett, bővítésről is és szorosabb együttműködésről is valamelyik fővárosi üzemmel. Jártunk tapaszta- [ latcserén Budapesten, több I gyárat megtekintettünk. Tár- I gyaltunk az együttműködés- j ről. Nekünk, amint azt Bar- t-us Szilárd igazgatónk is j vázolta, két kívánságunk j lenne. Először is az, mi elektromos kisgépeket Amikor belépünk a Ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalathoz, Bolyai Ferenc portás éppen tervezget. — Elég lesz-e negyvenöt centiméter széles alap? Menynyi kölcsőrtt ad az OTP? — kérdezi valakitől. Bogyai Ferenc, a portás takarékosan bánik a forinttal' és így most hetvenezerért családi házat építtethet. Hasonló tervet forgat a fejében B. Kiss Imre, az öntöde főművezetője. Cegléden divattá vált a családiház-építés; gomba módra nőnek ki a földből a piros tetős, legalább kétszobás kis otthonok, j A takarékos és a szorgos í emberek üzeme a Ceglédi I Gépüzem és Vasöntő Vállalat. J Akad olyan is, aki már fél I órával a munkaidő kezdete J előtt dolgozna, ha a főmű- j vezető engedné. Kádas Benőt miként jellemezhetnénk találóbban, minthogy „ég keze alatt a munka". Vasalókat készít. Naponta hetven darabot. Ö kísérletezte ki a vasaló öntését. Tanulmány, amint egyenletes ritmusban hajlong, emelget, szór és döngöl. Tanulmányokat készíthetnének róla ifjú szobrászok. Egyetlen felesleges mozdulata sincs, a róla mintázott szobor: „Az öntödei munkás”. Keze munkája eljut a világ távoli tájaira. Ma még itt öntik, a vasalót, de holnap tengerjáró hajók mély gyomrába rakják és holnapután Dél-Amerikában vagy Afrikában vasalnak vele. Ha elégedett lesz vele egy etiópiai j asszony, talán észreveszi a 1 vasalón a betűket: „Made in Hungary”. És dicséri az ismeretlen magyar munkáso-. kát, s az elismerés Kádas Benőt illeti. Szembetalálkozunk ; Tankó Zoltán főmérnökkel. Mindössze huszonhat esztendős és második helyen áll az országos rekordlistán; Magyarországon csak egy főmérnök fiatalabb nála. Huszonhat esztendős fejjel úgy beszél a tízmillió forintról — ami az üzem két részlegének ösz- szevonásához kellene —, mint más az ötezer forintos takarékbetétkönyvéről. És országos méretekben is gondolkozik, merészen elvállalja olyan cikkek gyártását, ami eddig import volt. — Készítünk majd elektromos kézi köszörűgépet, állványos és asztali csiszológépet — mondja egyszerűen és magabiztosan. — Most készül a prototípus, a gyártást a, második félévre tervezzük. Az í elektromos kézifúrógép is j ceglédi specialitás, sehol má- j sutt Magyarországon, csak: nálunk készül. ! — Hová jutnak el az üzem ' termékei? ! — A Dél-Amerikának és! Afrikának készülő vasalókon ! kívül gyakran szállítunk Nyu- ; gat-Európába, így például fű- j rógépállványt küldtünk a bel-! gáknak. Sajnos, azonban va-; lamennyi külföldi rendelő- \ Bünknek nem tudunk eleget! tenni, mert nincs elegendő j kapacitásunk. ; — Nemcsak gyártmányai-; ról híres a Ceglédi Gépüzem! és Vasöntő Vállalat. hanem ! selejtmentes munkájáról í 5 is. Miként sikerült csökken- J * teni a selejtet? ! — Tíz százalék volt 1959! júniusáig a selejtünk. Tör-! tűk a fejünket, mit tehet-\ nénk. Akkor nálunk külön í * öntőbrigád dolgozott és gyak-! ran nem tudtuk megállapí- j tani, ki okozta a selejtet. Ál-! landó parázs vita folyt. Igaz, í hogv több volt a termelés, de \ eleget fájt a fejünk a selejt! miatt. Megváltoztattuk a! munkamegosztást és ma az; formáz, aki önt... így te- ) hát az emberek tudják, mi- 1 ként sikerült a formázás, en-< Péterné a -magkészítő műhelyben dolgozik, férje nemrég vásárolt autót. Amikor kíváncsiskodunk a csinos, ügyes fiatalasszonynál, hogy hová járnak Skodájukkal, természetes hangon így válaszol : — Gyakran autózunk át Szolnokra, vagy Kecskemétre. Nagyon szeretjük a színházat. Molnár Károly MEGJELENT AZ ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR MÁSODIK KÖTETE Az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent a magyar nyelv értelmező szótárának több mint 1100 lap terjedelmű második kötete, amely csaknem 10 000 önálló szócikkben elemzi az anyagát alkotó egybetűs címszavak jelentéseit. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében szerkesztett mű hatkötetes lesz. Befejeződött a földmővesszövetkezeti választott vezetőségi tagok téli oktatása szeretnénk gyártani, másodszor pedig tízéves fejlesztési tervet szeretnénk kidolgozni. — Bővítés esetén nem a megyei tanácshoz, hanem a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartoznának. Erről mi a véleményük? — Szerintem teljesen mindegy', hova tartozunk. Csak az a fontos, hogy üzemünk az elektromos kisgépek fokozottabb gyártásának irányába fejlődjék. Bekapcsolódik a beszélgetésbe B. Kiss Imre. az öntöde főművezetője, aki egy- személyben az üzem párt- titkára is: — Fejlődőképes üzem a miénk. Jó a munkásgárdánk, főleg helybeliekből, ceglédiekből alakult. Embereink nem ijednek meg az újtól, nemrég modern hazai és külföldi gépeket kaptunk, de máris jól dolgoznak velük. Bíztató a helyzet, az idén 177 000 forint nyereségrészesedést' ’kapták dolgozóink, mindenki 14 napi bért. A legtöbb pénzt Balogh Sándor és Fülöp János vitte haza; ők 1700 forintot kaptak. Feltűnt a búcsúzásnál, hogy az üzem kerékpár- és motorkerékpár-megőrzőjében milyen sok a jármű. Igaz, amint itt mondják, „az nem is ember, akinek nincs kerékpárja.” Könnyen lehetséges, hogy ez a ceglédi megállapítás módosul, mert az üzem megőrzőjében egyre több a motorkerékpár, sőt, az autó! Nagy Batist Jenő, Ecser Tibor és Szürszabó Benő is autótulajdonos. Antal • Az elmúlt év decemberé- hogy j ken — immáron másodszor — került sor a földművesszövetkezetek téli oktcftási évadjára, amely most fejeződött be. A mintegy kétezer hallgató kéthetenként újabb és újabb témakörrel ismerkedett meg. Előadást hallottak a szövetkezeti munkához feltétlen szükséges politikai kérdésekről, majd a későbbiek folyamán a szövetkezeti ügyvitel és bolti ellenőrzés tárgyköréből kaptak elméleti tájékoztatást és helyszíni, gyakorlati bemutatót. A választott vezetőség téli oktatása feltétlen hasznos és eredményes volt, ahogy ezt a hallgatók maguk is elmondták. Ahhoz, hogy a tagság bizalmának megfeleljen a vezetőségi tag, ismernie kell a szövetkezeti életet és kereskedelmet. A korábbi években éppen a szükséges ismeretek hiányából fakadt némi bátortalanság a választott vezetőségi tagok körében, emiatt pedig számszerűen kevesebb esetben történt ellenőrzés a szövetkézét! boltokban. Ma már él'jútottünk odáig — s éz éppén az eredményes oktatásnak köszönhető —, hogy a választott vezetőségi tagok bátran odaállhatnak leltározás, vagy pénztárellenőrzés alkalmával, akár kiszolgálás közben, a pult elé. Tudják, mit kell figyelniük, hol mit kell megvizsgálniuk, s felismerik a hibát, vagy a visszaélést. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az oktatás néhány hónapja alatt több volt a megyében a választott vezetőségi tagok által végrehajtott eredményes ellenőrzés, mint tavaly egész évben összesen, így gyakorlatban nyosodik a földművesszövet- kezeti választott vezetőségi tagok oktatásának szükségessége és eredménye. 2500 négyzetméteres térkép Guatemala Cityben, a Mi- nerva-parkban látható a világ legnagyobb térképe: 2500 negyzetméteres domborzati térkép, amely a guatemalai hegyeket, völgyeket, tavakat és folyókat tünteti fel. A térképet 1905-ben Francisco Vela építőművész tervezte és azóta is állandóan töké- tesítik. Az iskolások a tanárral felmennek a „miniatűr országot’* őrző két betontoronyba és ott tartják meg a földrajzórát. ÜNNEPNAP Vasárnap Vi- segrádon jártam. Aznap nyílt meg az új cukrászda. Tágas, ízléses helyiségei hamar megteltek a kirándulókkal. A Mátyás-palota előtti úton temérdek autó parkolt. Utasaik Visegrád Dum-partján bolyongtak vagy mászták a meredeket a fellegvárig, avagy éppen ismerősüket látogatták meg. A feltárt Mátyás-palota romjai közt nézegettem a hajdani pompás szobák vastag kőfalát. A helyreállított ablakfülkét a pihenővel. A gyerekekkel ki is próbáltuk: jólesik-e keskeny párkányán a pihenés? A teraszt, a kutat kémleltük, amelyből ünnepeken nem víz — bor folyt. A történelem ódon levegője vett körül és gondolataim is visszakalandoztak a mesz- szi évszázadokba. Milyen lehetett akkor Visegrád? Milyen lehetett akkor az élet? Elmerengtem. A nap melegen cirógatott. A látogatók szakadatlan sora vonult előttem. Zömében fiatalok, de szép számmal idősek is. Volt, aki nehézkesen birkózott a, magas, helyenként meredek lépcsőkkel, s amikor felért, percekig nem mozdult. Nézte a várat, azután lepillantott a Duna szikrázó vizére, a túlparti Nagymarosra, a piciny pontoknak tűnő csónakokra, a megújhodó természetre — és már feledte is a lépcső okozta fáradtságot. Ünnepi hangulatom csak tetéző- dött, amikor egy- egy vasárnapi látogatót megfigyeltem. Legtöbbje kérgeskezű munkás vagy paraszt volt. A fiatalabbak barátaikkal vagy lányismerősükkel sétáltak Hosszú perceket időztek egy-egy boltívet csodálva vagy a fal vastagságát mérve. Már nem is ügyeltem a hideg kövekre, a föld, alól előásott falakra. Megragadott és fogva tartott a „ma” képe: a munkás- és parasztfiatalok sora, akik vasárnapjukat a történelem kutatásának szentelték. Akik szépséget, érdekességet találtak a feltárt emlékekben. Tudom, nincs ebben ma már semmi különös. Magam sem értem, miért lepett meg mégis a meghatottság. Talán csak egy, egyetlen szám az oka. Egy szám, amelyet a jegyek eladójától tudakoltam meg. Vasárnap délután fél három órakor. Ez a szám: 390. Ennyien tapodták végig a magas lépcsőket. Eny- nyien csodálkoztak ® bori adó kúton, a hajdani mosdóalkalmatosságon és eny- nyien gondolták a messzeséget kémlelve: szép ünnepnap volt! S. A. Nagyüzemi kertészkedés - nagyüzemi értékesítés Nem piacoznak árujukkal a kakucsi Lenin Tsz tagjai Az elmúlt esztendőben egy kora nyári éjszakát a budapest —szegedi műúton töltöttem gyalogolva. Máshol talán unalmas lett volna az éjszakai séta, -de itt nappali forgalom volt. Egymást érték a parasztszekerek. A budapesti piacokra igyekeztek paprikával és más zöldfélével. Ötven kilométeres körzetben ez a szokás a műútak mentén. Estefelé megrakja a gazda áruval a szekerét, ellátja a lovait és útnak indul az éjszakában. Szürkületkor már valamelyik városi piacon ácso- rog asszonnyal együtt és várják a vevőt. Valahogy így volt ez szokásban Kakucson is. Az idén azonban már másként termelnek és másként értékesítenek a kakucsi kertészek, mert immáron valamennyien szövetkezeti tagok. Erről beszélgettünk a napok- I ban Ricsii Jánossal, a Lenin bebizo- I Termelőszövetkezet elnökével, aki különben egyetemet végzett agronómus és jó gazda, nem kevésbé jó kereskedő hírében áll. Hamarosan papír és ceruza került az asztalra, s máris számoltunk. A számolás célja: tárgyilagosan megállapítani, hogyan előnyösebb a termelő- szövetkezetnek az értékesítés? Mi jobb: a szerződéses termelés, vagy a szabad piac? Jövedelmez-e az idén annyit a kertészet, mint tavaly? Csak a paprikát vizsgáljuk, mert ez itt hagyományos, szépen díszlő, nagy jövedelmet adó növény. A faluban huszonhét számottevő, régi paprikakertész van. Ezek az elmúlt esztendőben 24 katasztrális holdon termeltek paprikát. A primőrárut bcszekereztek a szokásos módon a budapesti Haller-piacra, a tömegárut pedig eladták a földművesszövetkezetnek. Hozzávetőleges számítások szerint mintegy 800 mázsa paprikát vihettek szabadpiaci értékesítésre. Egy gumikerekű kocsira általában felraknak a 46 kilométeres útra 30—35 ládát, tehát maximum nyolc mázsa árut. Ezek szerint kereken 100 fuvar kellett a 800 mázsa paprika elszállításához. Ha nem számítjuk a férj és feleség egész éjszakás és egész napos törődését, s a fáradság miatt a következő napi munkakiesést, akkor is drága a dolog. Kakucsról — ha kap az ember — 300 forint egy pesti fuvar. Számítsuk ehhez hozzá a 100 napszámot. S ehhez még nyugodtan hozzáadhatjuk a feleség 100 napszámját is, hiszen legalább két főnek kell elindulni a piacra. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a 27 kertész legkevesebb 40—50 ezer forint plusz rezsivel értékesítette csupán a primőrpaprikáját. Kérdés, hogy érdemes-e? Aligha, mert ez a költség és a fáradság nem térült meg! Sok esetben előfordult, hogy helyben megkaphatta volna a termelő a szabadpiaci árat a földművesszövetkezettől. A földművesszövetkezet emberei mosolyogva mesélik, hogy néhány termelővel megesett az a fatális eset; visszapaprikát, s másnap — természetesen ráfizetéssel, mert romlott a minősége — eladta a földművesszövetkezetnek. Ezzel a költséges kisüzemi módszerrel szemben a termelő- szövetkezet sokkal okosabban és eredményesebben járt el. Négy holdon termeltek paprikát, s az egészre szerződést kötöttek a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központjánál. így megszűnt az értékesítési gond, minden erejüket a termelésre összpontosították. Termett is olyan paprikájuk, hogy a külföldi vásárlók is kapkodtak utáha. Termésük 620 mázsa volt. Ennek 80 százaléka a jó minőség és egységes fajta, és nagyság miatt exportra ment. Az átadást darabonkénti 1.90-es árral kezdték, s évi átlagban a kilónkénti ár három forint volt. Summa-summárom: 185 ezer forintot árultak a négy hold paprikából, s az egy holdra jutó bruttóbevétel ennél a cikknél 46 250 forint. Ennyit egyetlen egyéni kertész sem ért el, hiába szekerezeít a Hal- lerra. A Lenin Tsz-nek meg jóformán alig került valamibe az értékesítés, mert a MÉK teherautója oda áll — ha kell — a paprikaföld végébe. Az elmúlt évi tapasztalatok mindenkit meggyőznek arról az egyszerű igazságról, hogy a nagyüzemi, korszerűbb termelés mellé társulnia kell a korszerűbb értékesítésnek is, mert >gy gyorsabb, olcsóbb, s eredményesebb a munka. A falu paprikatermelőinek tavalyi értékesítési plusz költsége pedig az idén éppen kiteszi egy kertészcsalád évi összjövedelmét. A kertészek is sokkal jobban járnak, egyéb gondjuk nem lesz, mint a termelő munka. Ezért az idén már 50 katasztrális holdon terme] a szövetkezeti falu paprikát és ennek tervezett jövedelme még szolidan számítva is másfélmillió forint. így aztán ha újra autóbaleset ér egy nyári éjszakán a szegedi műút mentén, aligha találkozom annyi piacra igyekvő szekérrel, s unalmasabb lesz a magányos séta. Tenkely Miklós a z egyik építő- zi ipari vállalatnál új segédmunkás jelentkezett. Kijelölték a munkahelyét és a munkásszálláson is kapott egy fekvőhelyet. Nemsokára szorgalmasan lapátolta a sódert és derekas tempóval locsolta a betont. A kőművesek megörültek, hogy nem locsi-fesi szájú lánynépséget vagy kakaskodó legénykéket kaptak segítségül, hanem ezt a csendes, jó negyvenes falusi embert. Este se volt vele más baj, csak annyi, hogy ruhástól feküdt bele a szálláson az ágyba. Még a sáros, malteros bakancsát sem húzta le. A lakótársak az első meglepetésben nem mertek rászólni. Azt hitték, valami zavarodottal van dolguk és ha ingerlik, kitörhet rajta a kórság. Másnap az épületen mindannyian szemmel tartották S. Mihály mozgását, eszükbe vésték a szavát is. Dolgozott, evett, rágyújtott, éppen úgy tett-vett, mint a többiek. — No, ha ez nem bolond, akkor gyerünk a vastagabbjá- val! — Ilyen embert nem tűrhetnek maguk között. A szálláshely-bizottság egyik tagja jól lehordta a bakancsban hempergőt. Kijelentette, ha ilyesmi még egyszer előfordul, kiteszik a szűrét a szállásról. Oda se a szónak. S. MiYí&ly bizony másnap, sőt harmadnap is megint csak bakancsban tért nyugovóra. A szoba lakói valahogy mégis nagyon soványnak, hajszoltnak találták íz emberüket. Maguk se tudták miért, ie megsajnálták. Már nem is neki szóltak, hanem a gondnoknak. Mert azért egy rendes, csendes munkást mégiscsak kár volna szélnek ereszteni. Ügy gondolták, egy kicsi furfang, emberi türelem segít. Abban egyeztek meg, hogy a gondnok minden áldott nap kicserélteti a lepedőt, amelyet S. Mihály éjjel összemocskolt. Vadonat tisztát, frisset, gyű- retlent kap. Hadd lássák, meddig van lelke hozzá, hogy a más munkáját is elpocsékolja. Aznap este már vasalt párnahuzat ragyogott S. Mihály ágyán, s ránctalan simasággal kellette magát pihenésre a lepedő. Belefeküdt megint úgy, ahogy szokta. Másnap tisztát húztak. így ment húsz napig. Szurkoltak a lakók, lesték a nagy csatát: ki bírja tovább. Sokan legyintettek, hogy aki malac volt, az is marad mindig. A huszadik lepedő elhasználása után este hiába várták S. Mihályt. Már-már bele is nyugodtak, hogy elkódorgott valahova és elmarad a. várt, a megszokott színjáték. Egyszer csak mégis nyílott az ajtó és belépett rajta S. Mihály. De milyen S. Mihály?! Csíkos, vadonatúj pizsamábar, volt, ábrázata c fürdő forróságától rákvörös. Lábán szalmapapucs. Karján hozta levetett munkaruháját és kezében lóbálta a sokat kárhoztatott bakancsot. Ahogy leült a: ágyra, válla megrázkódott, mintha sírái fojtogatná. Ékkőt már valamennyiét körülötte voltak ét csillapítgatták. No, no, nincs semmi baj... csendesedjen már... Nerr haragszunk mi magára, Mihály bácsi Lassan tudódott ki, hogy az új embernek alig két hónapja halt meg c felesége. — Élni sem nagyon volt kedvem nemhogy magamat tisztázni... De most már valahogy tár, gyógyulok a bajból.. ■ Nem mondta ki szóval, de a tekintetében, ahogy a kö- rülállókra nézett benne volt a köszönet, meg az új akarat is ahhoz, hogtj nem pazarlódott méltatlanra a sok türelem, az emberség. —dk— HÚSZ LEPEDŐ
