Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-07 / 82. szám
1960. ÁPRILIS 7. CSÜTÖRTÖK KIT jMECIEI Százhalombatta- a második ötéves terv Dunapenteléje Rövidesen megkezdik az ország legnagyobb hőerőművének építését Ilyen lesz a 600 Megawattos, korszerű Duna menti Hőerőmű. A Vácott épülő Dunai Cementmű mellett mostanában egyre több szó esik az ötéves terv második hatalmas ipari beruházásáról, a százhalombattai erőműről és olajfinomítóról. Március elején átfogó jelentést közölt a magyar sajtó az olajfinomító nyersanyagát szolgáltató nemzetközi kőolajvezetékről. Olvasóink tájékoztatására most további részletes felvilágosításért fordultunk az Erőmű Tervező Iroda főmérnökéhez, Kord is József elvtárshoz. Első kérdésünkre, hogy 'mit jelent majd a népgazdaságnak az erőmű és az olajfinomító, Kordis főmérnök a következőket válaszolta: — Ismeretes, hogy hazánk Szegény tüzelőanyagokban. Iparunk gyors ütemű fejlődése, a lakosság növekvő igényei s a második ötéves terv beruházásai viszont jelentősen fokozzák a népgazdaság villamoscnergia- szükségletét. Ez új erőművek építését indokolja; ennek a törekvésnek azonban gátat vet a tüzelőanyaghiány. Ilyen körülmények között kétszeresen nagy jelentőségű az a segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt nekünk a kőolajszállítással. A nemzetközi olajvezetéken érkező évi hárommillió tonna kőolajjal kettős problémát oldunk meg: a finomítás során nyert neme-; sebb termékek fedezik majd j hazánk kőolaj-, motorhajtó- i anyag- és különféle ipari- i olaj-szükségletét; a finomítás- i nál visszamaradt mellékter- : mék — a pakura — pedig lehetővé teszi egy körülbelül 600 Megawatt (MW) teljesítőképességű erőmű üzemeltetését. Mint ismeretes, az erőmű és az olajfinomító Százhalombatta térségében épül fel. ■— Hogyan esett a választás Százhalombattára? — A százhalombattai telepítést elsősorban az erőmű indokolta: ez fogja ugyanis kielégíteni Budapest vil- lanyenergia-szükségletét, az országos hálózaton keresztül. Százhalombatta ilyen szempontból előnyös hely: közei van a fővároshoz, úttal. vasúttal könnyen kiszolgálható, az építkezés aránylag kevés földmunkát igényel, s az erőmű üzemeltetéséhez szükséges napi kétmillió köbméter hűtővizet a Dunából lehet biztosítani. — Kaphatnánk részletesebb Ismertetést az erőműről? — A Duna menti Hőerőmű — ez a hivatalos neve — 580 Megawatt beépített teljesítőképességével hazánk legnagyobb és legkorszerűbb erőműve lesz. Szervesen kapcsolódik majd a kőolaj finomítóhoz; tiszla pakura-tüzelésre épül, amivel elérjük, hogy beruházási költségei jóval kisebbek, mint a szén- tüzelésű erőműveké. Az erőművet az olajfinomító látja el pakurával, az utóbbi működéséhez pedig az erőmű biztosítja a gőzt és a hűtővizet. >— Az erőműbe beépítésre kerül két darab 50 MW-os magyar gyártású gőzturbina, a hozzávaló két darab, óránként 210 tonnás pakuratüze- lésű kazánnál, egy darab 30 MW-os hőszolgáltató gőzturbina, ugyancsak 210 tonnás kazánnal, végül három darab 150 MW-os gőzturbina, három, óránként 500 tonna teljesítőképességű kazánnal. A 150 MW-os gépeiket s a hozzájuk tallózó kazánokat a Szovjetunió szállítja nekünk. Az erőmű üzemeltetéséhez kb. 1000 főt irányoztunk élő. Ezt a viszonylag kis lé'számot az egyes technológiai folyamatok magasfokú automatizálásával kívánjuk elérni. — Az erőmű üzemének egyik legfontosabb kiszolgálója a hűtővízellátást biztosító vízki vételi mű lesz, amely naponta körülbelül kétmillió köbméter vizet emel ki a Dunából. Megnyugtatásul közlöm, hogy az egész vízmennyiség — miután a turbinák kondenzátorán 6—8 Celsius-fokkal felmelegedett — ismét visszafolyik majd a Dunába. — Hol tartanak az erőmű tervezési munkálatai? — Jelenleg az erőmű első — 50 MW-os gépegységekből álló — részének kiviteli tervezésén dolgozunk. A második — 150 MW-os gépegységekből álló — rész tervfeladatát isi elkészítjük az idén, szovjet tervezőkkel közösen. A kivitelezési munkák egyébként rövidesen megkezdődnek a helyszínen, az utak, a vasút és a felvonulási szállásépületek építkezésével. — Befejezésül szerelném hangsúlyozni az erőmű jelentőségét a környező lakosság szempontjából is. Maga az építkezés bőséges munkalehetőséget biztosít, valószínű, hogy — Sztálinvároshoz hasonlóan, — itt is lesznek olyanok, akik később ot'ma- radnak dolgozni az erőműnél. magasabb műszaki képzettséget igénylő munkakörben. Általában a Százhalombatta előtt álló fejlődés távlatai sokban hasonlítanak a régi Dunapentelééhez. Az erőmű, az olajfinomító, a kiszolgáló üzemek, a vasút, a kikötő s a lakótelep együttesen nemcsak fontos ipari objektum, hanem kulturális góc is, amely bizonyára nagy szerepet játszik majd ezen a vidéken a falu és a város közötti különbség megszüntetésében — mondotta befejezésül Kordis József főmérnök. Ny. E A | ót is meg kell szokni A parasztembera múltban jobbára csak akkor utazott, Iha summásnak ment, vagy ha háborúba megrokkanni, halni vitték. Nemcsoda, hogy a falusi nép erényt csinált a kényszerűségből. Csak a falubeli legényt tűrték meg a kocsmában. A lányos házhoz vezető utcákon pedig akárhányszor vér folyt, ha más községből való legény odamerészkedett. Sőt, egy-egy nagyobb mező- gazdasági városban az egyik városrészből a másikba sem járhatott lány után büntetlenül a legény. Ez az áporodottság, ez a megátalkodott maradiság ma is kísért még itt-ott a mező- gazdasági dolgozók között. Az állami- és erdőgazdaságok, a gépállomások dolgozóinak sokszor és néha hiába kínélgatja a szakszervezeti bizottság a kedvezményes üdülési utalványt. Kapálással, a háztáji földecske gondozásával inkább otthon töltik el a MEDOSZ.-ba tömörült kétkezű munkások a fizetett szabadság idejét. Az üdülési utalványok egy része visszakerül a területi bizottság központjához azzal, hogy keressenek rá valami pestit. A szervezett mezőgazdasági munkások közül nagyon sokan ma sem tudják legyőzni a beléjük idegződött idegenkedést, a máshonnan való, a más mesterségből odaszakadt emberek, sosem látott tájak, számukra ismeretlen szokások iránt. Akadnak még olyanok is, akik bűnnek érzik, hogy két hetet csak úgy nézelődjenek, egyenek, igyanak, ölbe tett kézzel pihenhessenek. — Egyszóval a pihenést, a jót is — tanulni -kell még, nemcsak az új módon való munkát, a gépekkel való bánást. Igény és érdeklődés azonban a mezőgazdasági dolgozóit ban a múltban is megvolt, ha .másmilyen formában is. Hiszen a parasztasszony akkor is inkább a több kilométernyire levő városba cipelte a kevéske krumplit, zöldséget, csirkét, túrót, tejfölt, vagy gyümölcsöt, ha odahaza a faluban is akadt volna rá vevő. A szakszervezeti bizottságok türelmes felvilágosítással lassanként már legyőzik ezeket a visszahúzó erőket. A földdel, állattal, géppel bajlódó férfi azért mégis sokszor szégyennek, gyöngeség- nek tartja bevallani a fáradtságát vagy a betegségét. Helyes dolog tehát a jól végzett munka megérdemelt jutalmaerdőgazdaságok, gépállomások dolgozói között az utalványokat, sőt megtoldani némi pénzmaggal is az igazgatói alapból az örömet. Persze ha van az igazgatói alap számláján rávaló és a dolgozó meg is érdemin A folyamat, ha lassan is, de kétségtelenül fejlődést mutat. 1958-ban — családtagokkal együtt — 1397-en nyaraltak, míg 1959-ben 2066-an jártak Balatonfüreden, Lellén, Csopakon, Visegrádon, Galyatetőn és még számos más helyén az országnak. A szervezett munkássá fejlődő parasztemberek közül a múlt esztendőben hetvennyolcán lépték át a magyar határt — két hétre pihenni, látni, tapasztalni, szórakozni. Jártak a Szovjetunióban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban, Romániában, Jugoszláviában és Ausztriában. Utaztak gyorsvonaton, hálókocsin, hajón és repülőgépen; Ebben az esztendőben már majdnem háromszor eny- nyien utazhatnak a Feketetenger partjára, megláthatják a Magas Tátra hófödte csúcsait és gyönyörködhetnek az Adriai-tenger kék vizében; Talán érdemes annyit megemlíteni, hogy a múlt esztendőben a MEDOSZ Pest megye szervezett mezőgazda- sági dolgozóinak üdülésére, pihenésére, mintegy 400 000 forintot költött. Most, másfél évtizeddel a felszabadulás után ilyen gondjaink is vannak. Ha nagyon darabosan akarjuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk: „hát már a jót sem akarjátok emberek?!” De az igazság az, hogy ha a mai nagyapáknak, akik legénykorukban béresek voltak, azt jósolja valaki: öreg korukra nyugdíjat kapnak, biztosan — legjobb esetben — bolondnak nézik a jövőbelátót. Ma már természetes gondjaink közé tartozik az is, hogy aki munkáját becsületesen, szorgalmasan végzi egész esztendőben kinn a földeken; az a pihenés napjait, nyugalomban, örömmel töltse —• mint hajdani gazdája, a gróf, Déry Károly Az aszódi járás kereskedelmi dolgozóinak értekezlete A Vác és Környéke Élel- xniszerkiskereskedelmi Vállalat aszódi járásban működő egységeinek dolgoz« tanácskozást tartottak. Borbély János vállalati igazgató beszámolójában ismertette azokat az eredményeket, amelyek alapján elnyerték a megyei tanács kereskedelmi osztálya és a KPVDSZ Pest megyei bizottsága által közösen adományozott kongresszusi serleget. A vállalat 1959. évi 233 millió forintos tervét 15 millió forinttal teljesítette túl. A beszámoló után a boltvezetők elmondották tapasztalataikat. Kovács Imre túrái boltvezető szerint, amióta a község tsz-község lett, fokozódott a lakosság vásárlókedve. Does József aszódi boltvezető arról számolt be. mennyire megszerették községükben az ön- kiszolgáló boltokat. Többen vállalták, hogy az üzleteket nagyobb rendben tartják, előtte füvesítenek, rendszeresen locsolnak. Javasolták, hogy ezt a mozgalmat terjesszék ki a járás vaNemcsak az eredményekről; de a gondokról is szó esett, így például arról, hogy a Hatvani Tejüzem később hozza a tejet, mint a télen; vagy hogy a Fővárosi Ásványvízüzem megszüntette a Gödöllői Földművesszövetkezet ásványvíz- és bambiüzemét. Komoly gondot okoz* ez, mert nem tudják pótolni a kiesést a nyári főszezonban. Végül több javaslatot fogadtak el a kereskedelmi munka további javítására. Emlékbéiyeg a Hazafias Népfront kongresszusára A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a mozgalom májusban megrendezésre kerülő országos kongresszusára emlékbélyeget adott ki három —• 1, 2 és 5 forintos — címletben. A kongresszusról történő megemlékezés mellett a bélyeg kiadásának célja az, hogy az eladásból származó bevétel biztosítsa a Hazafias Népfront II. országos kongresszusa megrendezésének költségeit. MÁVAGISTÁK szőlőskertje r I 'u napöuyur nieten< geti a fa csupasz ágait. A kéreg alatt pattanásig duzzad az élet, hogy egy meleg hajnalon virágba boruljon az egész határ, amerre csak a szem ellát. Az itteni emberek legnagyobb tavaszi gyönyörűsége ez: a barackvirágzás... Amikor fehérbe öltöznek a kertek, ligetek, hegyoldalak és zsongás tölti be a levegőt, a gyűjtőútra induló méhek tízezreinek lágy zsongása. Lajos bácsi áll a fa alatt és gondos szemmel figyeli a közelgő virágzás előtt az ágakat. Nézegeti a rügyeket jobbról, nézegeti balról, majd kertészollójával lecsippent egy-egy vadhajtást, egy-egy felesleges szárat vagy egy beteg csonkot. Keze nyomán ritkul az ágak sűrű bokra, alakul formája ... Fontos munka a tavaszi metszés, tisztogatás. Nagy figyelmet és hozzáértést kíván. A leendő gyümölcsnek erős tápláló ág, sok levegő, meg bőséges napfény .kell. Így lesz a barack szép, : nagy és zamatos. Az öreg \ gyümölcskertészek, akik lírai '’.húrokat is pengetnek magá- Inyos óráikban, azt mondják, I hogy a barackfák tavaszi met- Iszése alkotás... Alkotás és \szertartás ... ! Éppen tizenöt esztendeje, í hogy Erdei Lajos bácsi kijár íide szekérfordulásnyi gyümöl- '{esősébe, a budaörsi határba. ÍAzóta megtanulta ezt az új ímunkát, pedig régebben csak Kaiapacsoi marKOii es juie gyári lármához szokott, nem méhek zümmögéséhez. Aztán egy szép napon birtokos lett. Szőlőtulajdonos... És új örömökkel gazdagodott. Megtanulta figyelni a szelek járását, a szőlövessző szokását, a barack természetét. És megismerte, milyen az, amikor nyári zápor után puha, langyos, süppedő föld öleli körül a léplcedö cipötlen lábat. Megismerte mindezt, s jobban szereti a természetet, mint aki gyümölcsösben töltötte egész életét. Jobban szereti és jobban értékeli, mert nagyon sokáig nélkülözte a friss levegőt, a lombok tavaszi illatát és a fáról tépett hamvas gyümölcs zamatét. Nélkülözte és nem is hitte, hogy valaha is része lesz benne. Hogy is volt csak? Hogyan is lett Erdei Lajos bácsi ötszáz munkástársával együtt szőlősgazda Budaörsön? ... 1945-ben történt, földosztáskor... A Ganz-MAVAG-ban hire futott, hogy valami készül. Aztán a szakszervezeti vezetők kérdezgették: ki igényel szőlőt, házhelyet? Kiderült, hogy az üzemi bizottság valami 130 hold szőlőt meg házhelynek való területet kapott ez Országos Földosztó Bizottságtól, s a gyár törzs- gárdájának tagjai igényelhetnek. ötszázan jelentkeztek és ötszázan kaptak fejenként zyo—.(00 négyszögöl területet. Legtöbb helyen, ha elhanyagoltan is, de volt szőlő és gyümölcsfa. És az ötszáz mávagista munkás telepített is. Ma már szépen gondozott, erős szőlők és vaskos derekú fák sorakoznak földjeiken. Nagyon sokan kis házacskát is építettek, hogy legyen hol meghúzódni, ha zápor kerekedne. A régi törzsgárda tagjai z* közül ma már sokan nyugdíjasok. Erdei Lajos bácsi művezető volt a mozdonyműhely lemezlakatosüzemében. Megkapja minden hónapban az 1140 forint nyugdíját ezenkívül pedig néhányezer forintot hoz a szőlőcske is. Volt olyan év, hogy 20 mázsa szőlője termett. De nem is a pénz itt a legfontosabb, hanem a szabad levegő, a mozgás, az elfoglaltság, hogy ne kelljen tétlenkedni, hogy tervezhessen, dolgozhasson, mert munka nélldil. otthon ülve, feleslegesnek érzi magát az ember... Lajos bácsi szomszédja meg egészségi szempontból értékeli sokra a hétvégi kiruccanásokat. S ebben igaza is van Farkas Istvánnak, a szomszédnak. mert bár saját bevallása szerint is 67 éves, de ötvennek nézné bárki. Ahogy mondja, ezt a frisseséget és jó erőt a szabad levegőnek, a szőlőben végzett munkának köszönheti. Amikor kijön ide, hét végén, felüdül, kipiheni a hét fáradalmait, pedig ugyancsak akad tennivalója egy szőlősgazdának, különösen így tavasz nyiltávál. Farkas bácsi forgácsoló technikus volt, úgy ment nyugdíjba, de az elmúlt évben újra munkát keresett magának, korainak találja még a „nyugdíjaskodást”. Most a Ganz Daru- és Kazángyárban dolgozik régi szakmájában, mint forgácsoló technikus. 7V7 varanként, vakáció ide- ■f ’ jén gyerekzsivajtól hangos itt a vidék. Mert a pesti gyerekeknek és fiataloknak kirándulás, ha édesapjukkal kapálni vagy kötözni jönnek hét végén. Szórakozás a munka is. napfürdőzni is jobban lehet, mint a Gellért- fürdőben ... Nyaranként kijár ide Farkas bácsi két lánya is, az orvostanhallgató Márta és a kicsi, a Marika, aki technikumba jár. Erdei Lajos bácsi két fia is komoly segítség már a munka dandárjában. A szabad levegőn és a természet adta örömökön kívül más jó is van ebben a gazdálkodásban... A kollektíva ... Az, hogy a régi gárda újra-újra összejön, hogy látják egymást, és emlékeznek fiatalabb éveikre ... Ki a MÁVAG-kolóniáról, ki pedig a főváros más részéből indult útnak, s kint a szőlőkben találkoznak, hiszen csak egy látszatkerítés van. vagy sokszor még az sem akad a telkek között. Szabadon járnak át egymáshoz a munka szünetében egy-két jó szóra, vagy ha éppen úgy jön a sora, egy-egy pohár borra. Igaz ugyan, hogy borozgatni nem kint szoktak, hanem a közös présházban. Mert ilyen is van... A sokévtizedes ismeretség, a munkában eltöltött élet közel hozta őket egymáshoz, s még most is együtt akarnak lenni, s egyesítik erejüket, közösek az érdekeik is ... Évek óta közösen kezelik boraikat és közösen értékesítik is. Ez a közösködés több mint tíz éve tart. A munkások hamar rájöttek a szervezkedés, a szövetkezés szükségességére. És így könnyebb a dolguk. Több mint négyszázhatvan ember szövetkezett és ma már közel nyolcszázezer forint közös vagyonuk van: présház, hordók és felszerelések. így van tehát présházuk, ahol kényelmesen, asztal mellett, baráti körben fogyaszthatják el pohár borukat. a szőlősgazda mávagisták boldog emberek. Boldogságukat — egyebek mellett — ezeknek a szőlőknek köszönhetik. Ragaszkodnak is jussukhoz!... Ezek a szőlők más kezekbe, idegenhez nem kerülhetnek! Itt csak mávagista lehet tulajdonos ... így szól az egyezség, ami ezelőtt 15 esztendővel született... Tenkely Miklós