Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

f L PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ* MSZMP PEST MEGYEI & I Z-0 TTS Á G A ÉS A ME IV. ÉVFOLYAM. 81. SZÁM ARA .10 FILLER ■if 1960. ÁPRILIS 6. SZERDA Hatalmas tömegek ünnepelték az országban mindenütt felszabadulásunk 15. évfordulóját Díszszemle, 1060. április 4. A díszemelvényen (balról jobbra) Dobi István, Kádár János. Révész Géza és Münnich Ferenc dr. elvtársak. I Tudósításaink a megyei ünnepségekről Április 3-án és 4-én az or­szágban mindenütt nagygyű­léseken, koszorúzási ünnepsé­geken emlékeztek meg ha­zánk felszabadulásának • 15. évfordulójáról. Az ünnepsé­geken nagu tömegek vettek részt, s nagy szeretettel fo­gadták az ünnepségeken megjelenő szovjet katonákat és tiszteket, a felszabadító szovjet hadsereg képviselőit. A megyei ünnepségsoro­zatot a váci napok nyi­tották meg, amelyek ke­retében szombaton dél­után mintegy tízezres tö­(Kiküldött tudósítónktól) Verőfényes tavaszi reggel köszöntött a nagykőrösiekre április 4-én. A szépen feldí­szített főtérre már fél tíz után megindultak a nagykőrösiek vidám csoportjai, akik között ott voltak az üzemek dolgozói, elsősorban a nagykőrösi kon­zervgyáriak, akik szombaton tartották üzemük felszabadu­lási ünnepségét, ahol átvették a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Az ün­neplők között ott voltak a vá­ró ; hat termelőszövetkezeté­nek tagjai, az iskolák tanulói, a hivatalok dolgozói is. Ponto­san tíz órakor az ünnepség el­nöksége elfoglalta helyét, s a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után megkezdődött az ünnepség, melyet Szűcs Zoltán, a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke nyitott meg bensőséges sza­vakkal. Rövid kultúrműsorra került sor, majd Horváth András, a megyei pártbizott­ság első titkára, Nagykőrös or­szággyűlési képviselője mon­dott ünnepi beszédet. Beszéde elején a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács üdvözletét tolmácsolta felszabadulásunk 15. évfordu­lója alkalmából Nagykőrös népének, majd az alábbiakat mondotta: — Tizenöt esztendő nem nagy idő a történelemben, s egy ember életének is egyne­gyedét teszi csak ki. De arra elég ez a tizenöt esztendő, meg előtt Apró Antal elvtárs, az MSZMP politi­kai bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese mondott beszédet. A váci ünnepségről vasár­napi lapunkban számoltunk be. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa va­sárnap délelőtt koszorúzási hogy a rosszat elfeledjük, hi­szen a rosszra az emberek nem szívesen emlékeznek és ez természetesen helyes is. Felszabadulásunk tizen­ötödik évfordulóján azon­ban nem árt, ha beszélünk a múltról, mert felnőtt nálunk egy olyan nemze­dék, amely már csak hal­lomásból Ismeri mindazt, ami elmúlt, s a felnőtt nemzedék gondolatvilágá­ban Is már csak olykor bukkan fel rossz emlék­ként a múlt. ünnepséget rendezett a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékműnél. Ugyancsak vasár­nap délelőtt koszorúzási ün­nepség volt a Hősök terén is, a magyar hősi emlékműnél. Az évforduló alkalmából ko­szorúzási ünnepséget rendez­tek a gelllérthegyi Szabad­ság-szobornál is. Felszabadulásunk 15. évfordulója alkalmából magyar és szovjet ál­lamférfiak táviratban köszöntötték a magyar és szovjet népet, és a koszo­rúzás ünnepségeken, va­lamint a felszabadulási ünnepségeken is részt vet­tek a szovjet nép, s a többi testvéri ország kül­döttségei is. Vasárnap este az Operáim­ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa díszünnepséget rende­zett. A díszünnepséget Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke nyitotta meg, majd Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára mondott beszédet. Április 4-ét, akárcsak min­den esztendőben, az idén is díszszemlével köszöntötték népköztársaságunk fegyveres erői: a néphadsereg, a határ­őrség, a belső karhatalom, a munkásőrség harcosai, pa­rancsnokai. A délelőtti órák­ban az országban mindenütt ünnepségekre került sor. Az alábbiakban megyénk fel- szabadulási ünnepségeiről közöljük munkatársaink je­lentését. V A felszabadulás előtt gazdasá­gi válságok, munkanélküliség nyomasztotta a dolgozók mil­lióit, z az országvesztő politi­kusok azt igyekeztek elhitetni a dolgozók millióival, hogy mindebből egyetlen kivezető út lehetséges: a háború. A há­borúval akartak olyan kérdé­seket megoldani, amelyek megoldásának csakis egyetlen módja van: a fennálló társa­dalmi rend megváltoztatása. Az urak politikájának azon­ban ez csak a nép felé mu­tatott oldala volt. Az igazi okot a német imperializmussal összeszövetkezett magyar ural­kodó osztályok kapzsisága, rablásvágya adta meg, akik új területek és népek leigázásá­val akartak még nagyobb ha­szonra és hatalomra szert ten­ni. g Beszéde további részében Horváth elvtárs részletesen beszélt az országvesztő politi­káról, amelyet Horthyék a német fasizmussal szövet­kezve folytattak, a fasiszta provokációról, amelyekkel a dolgozó tömegeket megtévesz­tették. Hangoztatta, hogy fél­millió fiatal magyar katona pusztult el az igazságtalan, hódító háborúban, x ez a félmillió magyar néhány ezer tőkésért, földbirtokosért ál­dozta az életét. Beszéde to­vábbi részében Horváth elv­társ ezeket mondotta: — A fasiszta csapatok van­dál pusztítása mérhetetlen károkat okozott a szovjet népnek. A fasiszták már elő­re ittak a medve bőrére és kitűzték Moszkva elfoglalá­sának időpontját is. A szovjet nép és a szövetségesek azon­ban megfordították a háború menetét. Hazánk és Német­ország is belekóstolt abba, hogy mit jelent harci terület­té lenni. Hazánkat elérte a front és a szovjet csapatok a győzelmesen előrenyomuló vöröshadsereg lépésről lépés­re szabadította fel sokat szenvedett hazánk falvait, vá­rosait az évszázados elnyo­matás alól. Ez a hare azonban sú­lyos áldozatokkal járt, sok szovjet katona és tiszt áldozta életét azért, hogy a magyar nép vég- i re szabad legyen, magá­nak, gyermekeinek épít­hesse az országot. A továbbiakban Horváth elvtárs arról beszélt, hogy a felszabadulás mennyire meg­változtatta az ország és népe életét. Eltűntek a kizsákmá­nyolok, felosztottuk a föl­deket, államosítottuk a gyá­rakat és a mai gyerekek már hallomásból is alig ismerik az olyan fogalmaidat. mint a munkanélküliség, a nélkü­lözés, az urak kénye-kedvére való kiszolgáltatottság. Az iskoláit megnyíltak a dolgo­zók gyermekei előtt, olyan súlyos gondokkal küzdöt­tünk meg, mint a TBC, s nagy eredményeink közt sze­repel a falvait villamosítása. Mindezért népünknek ke­ményen meg kellett dolgoz­nia. A munkásoknak, parasz­toknak ma már más fajta problémái vannak — hangoz­tatta Horváth elvtárs —, mint a múltban. Ma nem a munkanélküliségtől fél az egyszerű dolgozó ember, ha­nem attól, hogy csak fél év múlva kerül rá a sor a tele­vízió vagy a személygépko­csi vásárlásnál. Beszédét így folytatta Horváth elvtárs: — Nagykőrös élete is alapvetően megváltozott a felszabadulás óta. Ipa­ri termelése jelentősen megnőtt, amelynek szem­léltetésére elegendő egyetlen példa. A Nagy­kőrösi Konzervgyár 1959- ben tízszer annyit ter­melt, mint 1949-ben, pé­pedig az 1949-es terme­lés a háború alatti leg­magasabb termelési szinl­(Folytatás a 2. oldalon) A nagykőrösi ünnepi nagygyűlés szónoka Horváth And­rás elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Az Operaházban tartott díszünnepség elnöksége és részvevők Bizakodással tekintünk az elkövetkezendő másfél évtized elé Horváth András elvtárs beszéde Nagykőrösön Felsorakozott diszegységek a Dózsa György úton. A felsorakozott egységek Révész Géza vezérezredes elv­társ, honvédelmi miniszter beszédét hallgatják. A munkásőrzászlóaJj elvonul a díszemelvény előtt. Felvonul a légvédelmi tüzérség. Dübörögnek a nehézharckocsik.

Next

/
Thumbnails
Contents