Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
10 fTÄjrlilD i960. Április 3. vasárnap Menmi mindent jelent, mond egyetlen szó: felszabadulás. Egyedül annyit, hogy ez az ország a szovjet hadsereg diadalmas csatáinak eredményeképpen a német náci iga alól felszabadult? Ezenkívül és ezen túl semmi egyebet sem? Feleljen ön, meg ön és felelj te, úgy akkor rájövünk, még sok minden egyebet is mond. Azt is, hogy noha valamennyien,, az egész ország a nácik és a nácizmus alól, minden ember külön-külön valami más alól is felszabadultunk. Elsőnek — találomra — Pusztavacsra mentem az iskolába és benyitottam az összevont V—VI. osztályba. Rajzóra volt, s mialatt a gyerekek, az egész osztály keze ügyeskedett, a katedrán két ember, a tanár meg az újságíró őszintén beszélgetett. Nagy Imre magyar- és történelemszakos igazgatóhelyettes és e pillanatban helyettese a rajztanárnak is, szemüvege mögül komoly tekintettel vizsgálta meg a kérdezőt és pillantásán látszott, a kérdést is. Mégsem töprengett, gon- dolkodásnyi időt magának nem adott, azonnal megfelelt: — Vannak, sokan vagy kevesen, de vannak olyanok, akiknek a fülében üresen kong ez a szó, hogy felszabadulás, és mi tagadás, volt idő, iám is nem egyszer frázisként hatott — így kezdi válaszát. — Hiába, külső körülmények határozzák meg, erről vagy arról miként vélekedik az ember. Akkor pedig, amikor az ország felszabadult, egyéni tragédiák zúdultak rám. Akna ért minket, a feleségem meghalt. És akkor jutott el hozzám az anyám halálhíre is. Hiszen éreztem én mindjárt az elején, nagyot változik a világ, de annyi bajom volt, befelé fordultam, a körülöttem zajló élettel nem sokat törődtem. Emberileg, gondolom, ez érthető. Aztán újabb sérülések is értek: Apámat — hódmezővásárhelyi parasztember volt, aki pedig gyerekkoromban a munka és a munkás becsülésére így oktatott: akkor lesz itt jó világ, fiam, ha nem a főispánt, de a cséplőket fogadják lovasbandériummal — kuláklistára tették. Később levették ugyan, de ez fájt. Nem akarok most panaszkodni. a kérdésre szeretnék válaszolni, mégpedig úgy, ahogy érzem, higgye el, másfél évtizeden át magamnak is sokszor feltettem, kerestem rá a választ. . — Mikor tudatosult tehát bennem a felszabadulás? Most harmadéve. Akkor helyeztek ide Pusztavacsra, ebbe a községbe, amelynek minden lakosa még tizenöt éve uradalmi cseléd volt. Itt, az egykori cselédemberek falvában világosult meg előttem teljesen a felszabadulás szó belső tartalma. És azóta, érzem, közöttük én is más ember lettem, visszataláltam egészen azokhoz, akik közül való vagyok, a parasztokhoz. Ipolydamásd. pjciny faiu az Ipoly mentén. A tanácselnök szobájában fiatalasz- szony ül, Szabó Istvánné, született Klinyecz Gizella. Ötvenhétben tanácstitkár lett, 53 óta a végrehajtó bizottság elnöke. És azelőtt? Mi volt 1945-ben? Tizenhat éves kislány, még gyerek, de már dc-lgozó ember. Az élet elkergette otthonából, idegenbe ment szolgálni. — Felszabadulás? — kérdi réveteg mosollyal. — Szőke hajával is ilyen mosollyal játszadozik a tavaszi napsugár. — Nem, akkor mindjárt. 45-ben, dehogy éreztem a fel- szabadulást. Örültem, hogy szolgálhatok, hogy megkeresem a betevő falatot. Zamár- diba kerültem, a Balaton partjára, egy gyermeküdülőbe. De ott sem vettem észre semmit sem abból, mintha a világ megváltozott volna. Az üdülő vezetőjét nagyságos úrnak kellett szólítani, a feleségét nagyságos asszonynak — és ennek megfelelően bántak ők is velünk. Nem rosz- szul, egy szóval sem mondom, csak éppen semmibe sem vettek minket. Látta a moziban az Édes Annát? Nohát olyanformán, 1946-ban aztán Újpestre kerültünk, a Mauthnsr bőrgyárba, a kertet parkíroztuk apámmal, két bátyámmal, az egész család velem volt. Apám és bátyáim is kőfaragók voltak, kőbányászok, de a bányákban nem volt munka, ahogy olyan sokszor azelőtt sem. Mennyit volt munkanélküli az apám! És menynyit nyomorogtunk, koplaltunk a háború előtt! Mert ha dolgozott apám, "akkor is nagyon keveset keresett. Pedig az egész országot bejárta, ahol csak követ fejtettek, mindenütt megfordult, munkát keresve. Néha hónapokig nem láttuk, csak a keresetéből, ha tudott, küldözgetett pár pengőt, de azt is ritkán tehette. Egy időben például Szentendi’én akadt munkája, szombatonként onnan nem egyszer gyalog jött haza, hogy valamicske pénzt hozhasson, megspórolta az útiköltséget. — Szóval a Mauthner-gyárnál hagytam el. Ott a kertben kilenc hónapig dolgoztunk, a munkavezetőnk, Gyur- csó Lajos már másként bánt velünk, mint Zamárdiban a nagyságosúrék. Kommunista volt és a párt felé vezető utat nekem is megmutatta. Ott, Újpesten kezdtem érezni, mit jelent a felszabadulás. Aztán négy évig a Hazai Pamutszövőben dolgoztam. Apám, bátyáim is kereslek, nem voltak már munka nélkül soha, a sorsunk jobbra fordult. így szabadultunk fel. Mitől? A nyomorúság és az éhség rémétől, meg a meg- alázottságtól. Klinyeczéknél ez jelenti a felszabadulást. f » Odor József, 59 esztendős és géplakatos, a Diósdi Csapágygyárban. Neki is van mondanivalója a felszabadulásról: — Amikor elült a csatazaj, azt még akkor nem neveztük felszabadulásnak, csak amennyi reménnyel, annyi kétséggel előbújtunk a romok közül. Be-bejártam Pestre, munka után szaglásztam és meghallottam, a hídépítéshez keresnek embereket, hát beállottam. Nyári forróságban, téli hidegben, májustól december közepéig hídroncsokat szedtünk szét és építettük az új hidakat, csupa oíyan ember, aki műhelyben, bányában, de mindig fedett helyen dolgozik. Esőt, havat, szelet, vihart a munka, az építés lázában most fel sem vettünk. Azért sem zúgolódtunk, hogy bérünkből a hét végén legfel- jeb egy pakli dohányt vásárolhattunk. El-elnéztem a társaimat, meg magamat is, micsoda emberek vagyunk? Nem törődünk az időjárás viszontagságaival, sem a munka ellenértékével, csak dolgozunk és dolgozunk. Itt a hidakon találkoztam először a közösségért áldozatot hozó emberek tömegével. — Aztán gyárba kerültem, a megrongált gépeket javítottuk. ott is az újjáépítésen dolgoztam. Az újjáépítés azonban egy, és a felszabadulás megint más dolog, habár az egyik a másikkal szorosan összefügg. Újjáépítés nélkül az ember igazán nem szabadult volna fel. Magam is csak akkor éreztem a felszabadulást, mikor a kalóriás világ letűnt és bejött a jó forint. Akkortól már nem döcögött, haladt az élet és a munkánkért tisztességes ellenértéket kaptunk. Merengve veti távolba pillantását, a múltat és körös- körül a jelent kémleli: — Felszabadulás? Hogy ez mit jelent? Azt szóval talán nem is lehet kifejezni. Nézze csak, én három gimnáziumot végeztem, nem tellett többre. Az apám Mar- tonvásáron a Dréher-urada- lomban béresgazda volt, nagyon szegény ember, akármennyire is szerettem volna, tovább már nem taníttathatott. A szakmát a magam erejéből tanultam, az inasévek alatt abból a néhány pengőből tengődtem, amit akkor az inas kapott. Később is hányt-vetett a sorsom. Munkástársaim bizalminak választottak, én meg teljesí- j tettem a kötelességemet és kiállottam az igazunkért. Elbocsátottak innen is — onnan is, máshol pedig csak nehezen vettek fel. Sokszor évekig nem dolgozhattam a szakmámban. Ha meg végre bejutottam, még ha nem is voltam bizalmi, a gazdasági válság miatt minduntalan leépítettek. A fiatalok már el se tudják képzelni, mit jelentett az, kényre-kedvre kiszolgáltatottnak lenni —- az ember soha sem tudta, ha reggel munkába áll, melyik percben menesztik. Most.nyugodtan és biztonságban dolgozhatunk. Értelme volt tehát a sok küzdésnek. Ilyen sokat jelent nekem a fel- szabadulás. Mégis Odor Józsefnek elsősorban a kiszolgáltatottság alóli felszabadulást jelenti. S vajon, mond énről a parasztember? Tárnokon, ebben a pár hete szocialista községben, Lizicska Péter, február harmadika óta termelőszövetkezeti tagtól tudakolom. ősz hajú, szikár ember, 59 éves. Mióta megemberese- dett, mindig .a saját hét holdján gazdálkodott. Négy gyermekét tisztességgel felnevelte. A lánya már asszony, a legidősebb fia nős, a vasútnál dolgozik, a középső most katona, de két mesterséget, villanyszerelést és so- főrséget is kitanult, a legkisebb még tanuló, most sa- játítja . el a kádárságot. Lizicska Péter közbecs ülésben áll a faluban, már 1941 óta részt vesz a község vezetésében, előbb elöljáró volt, aztán tanácstag, most is az. Ezt mind elmondja, s hogy a felszabadulásról kérdem, arról így felel: — Sokat. Nagyon sokat — mondja, aztán hosszan , (Elgondolkozik, Még egyszer meg- ; ismétli vontatottan: — Nagyon sokat —, s ekkor hirtelen megered a szava: — A közgyűlésen engem brigádvezetőnek választott meg a tagság. A három közül az enyém az egyik növénytermesztő brigád. Harminc ember van a kezem ! alatt, most hagymát dugdo- supk a kertészetben, mert óriási nagy kertészetet csinálunk, 40 hold lesz már az idén. Tavaly a régi szövetkezetnek csak három holdja volt, jövőre pedig még megnöveljük. A brigádommal nemcsak a kertészetben dolgozunk, később a mi dolgunk lesz a kapálás, aratás, meg sokminden egyéb. Örömmel a hangjában, folytatja: — Lesz itt munka, csak győzzük. Tessék elgondolni, majd 2400 hold szántán gazdálkodunk. Nagy dolgok lesznek itt. Tárnok majd megmutatja! És a jövedelem is meglesz. Maigam három hold kukorica művelését vállaltam, s ha jól megdolgozom, márpedig mi másért vállaltam volna,, hát szépen megnövekedik azzal is a keresetem. Tulajdonképpen jól áll máris ez a mi szövetkezetünk. Szép nagy a jószág- állományunk, a gomba egész éven át jól fizet, kapunk is 20 forint munkaegységelőlaget és én már ki is számítottam, bár még egy hónap óta sem dolgozom, márciusra közel ezer forint készpénzt kapok. Ellenben jövőre ... És most hosszasan beszél arról, csaknem két ős félezer holdján mi mindenbe fog esztendőre a szövetkezet, de mi e pillanatban nem a jövőről akarunk hallani. Ám abból, amit a jelenről, meg I amit a jövőről mond és ahogyan mondja, jól megérthetjük válaszát: I.izicska Péter a maga hétholdas szűk keretéből felszabadultan, ezer holdakban gondolkozik, ezer holdakon gazdálkodik. Lám, mindenkinek mást jelent, ennyi mindent mond egyetlen, szó, a felszabadulás Ha összevesszük a négy választ, meg ahhoz még mindenki hozzáteszi a magáét, akkor értjük meg igazán. Négy úttörő Pestimréről: Fekete Elek, Lukács József, Walach István, meg a szép nevű Rákóczi György — kétnapos szünidejükben — terepszemlén jártak Gombán, az Ezüstkalász T&z-ben. Ide jönnek a nyáron táborozni, s a kellemest a hasznossal összekötve: borsót szedni, más munkában segédkezni. Szállását a négy felderítő a tsz kastélyának padlásán ütötte fel, hiába kínáltak szebbet, kényelmesebbet. Szalmában aludtak, s feljáratul kötélhágcsót rögtönöztek maguknak, olyan formásat, hogy mindenki kedvet kapott kipróbálni. Fiatalok, dús fantáziájuk nyugtalanítja őket, keresik a romantikát. Azt hiszem: a legjobb helyen! evet < / u Ötven éve működő kisiparosok kitüntetése A Kisiparosok Országos Szövetségének vezetősége minden évben április 4-én 50 éves kisipari munkásságáért jelvénnyel és oklevéllel tünteti ki az ötven éve ipart űző és ma is dolgozó mes- iereket. Szombaton a szövetség Sörház utcai székházában megtartott bensőséges ünnepségen dr. Gervai Béla, a KIOSZ elnöke ötvenkét budapesti és pest megyei kisiparosnak adta át a kitüntetést. Az ünnepségen részt vett Julian Sadlovski, a Lengyel Kisipari Kamarák Szövetségének elnöke is. Ugyanekkor a KIOSZ megyei szervezeteiben is megemlékeztek a fél évszázada dolgozó idős vidéki kisiparosokról. Befejeződtek a magyar—szovjet mezőgazdasági napok Március végén országszerte befejeződtek a magyar— szovjet mezőgazdasági napok eseményei. A valamennyi megyében megrendezett központi ankét után csaknem ezer városban, községben és gazdaságban tartottak előadást, tanácskozást a mező- gazdaság helyi, időszerű feladatairól és az ezek megoldásában legjobban hasznosítható szovjet tapasztalatokról. Csaknem hatszáz közös gazdaságban tartottak előadást. s a szövetkezetek vezetői, tagjai nagy számmal vettek részt a megyei, járási rendezvényeken. Sóik helyen rendeztek szakmai könyvkiállítást és filmbemutatót. Negyvenezer kilométer új autóút A hétéves tervben több mint negyvenezer kilométer autóút épül a Szovjetunióban. Ez az út egyvégíében körülölelné az egyenlítőt. mainap I960, április 3, vasárnap, Richard napja. A nap kél 5.20, nyugszik 18.16 órakor. A hold kél 9.48, nyugszik 0.18 órakor. Várható időjárás hétfő estig: az ünnepekre az évszaknak megfelelő időjárást ígér a meteorológia. Nappal 15 fok körül lesz a hőmérséklet és éjszakánként sem lesz öt foknál hidegebb. Kevés felhő, száraz idő. — AZ ÜJ telefonérme- árusító automaták éjjel-nappal a közönség rendelkezésére állnak. A fővárosban húsz helyen, állítanak fel hamarosan ilyen automatát. — A FELSZABADULÁSI EMLÉKKIÁLLÍTÁST tegnap délelőtt nyitották meg Nagykőrösön. , — A VÁCI Kötöttárugyár történetéröl adott ki száz oldalas könyvecskét a megyei TIT. — HUSZONKÉTMILLiO forintot fordítanak az idén a budapesti fürdők korszerűsítésére. — A CEGLÉDI SÜTŐIPARI VÁLLALATNÁL 108 779 ezer forint nyereség- részesedést fizettek ki. — A NYÁRSAPÁTI Lenin Tsz fejlesztési tervében 50 férőhelyes növendék- marha-istálló, 150 férőhelyes sertéshízlaló és 1500 hektoliter bor befogadására alkalmas borház építését szervezik. — ELBESZÉLÉSEK, versek, naplórészletek érkeztek a Nagykőrösi Tanács felszabadulási pályázatára. — A MÓRICZ ZSIG- MOND nevét viselő szentendrei általános gimnázium avatóünnepségét ma délelőtt tartják. Kitüntették és megjutalmazták a kiváló szakszervezeti aktivistákat Negyvenen voltak a meghívottak, akiket köszöntőjében Dobi Ferenc elvtárs, a MEDOSZ Pest.—Nógrád megyei Területi Bizottságának titkára a szervezett munkások képviselői címmel tisztelt meg. Ezek az elvtársak — párttagok és pártonkívüliek — a szabad 15 esztendőben fáradhatatlanul végezték gazdasági és szakszervezeti munkájukat. Példamutató magatartásukért Dobozi László, Kálmán Dezső, Gedei András, Makrai József, Kővári István, Pribeli Mihály az Erdőgazdaság kiváló dolgozója, Pulai Imre, Beszteri Antal a Mezőgazda- I ság kiváló dolgozója, Mészáros Ferencné, Tóth István, Juhász Zsófia, Mandula Vik- torné és Erdész Miklós pedig Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Fentieken kívül még 24 szakszervezeti aktívát jutalmazott meg a MEDOSZ területi bizottsága. \ szovjet sajtó a magyar nép nagy ünnepéről Hazánk felszabadulása 15. évfordulójának küszöbén a szovjet sajtó nagy terjedelemben foglalkozik Magyar- országgal. Szombaton a Lityeratura Gazeta és a Krasznaja Zvezda egészoldalas összeállítást szentelt a testvéri Magyar Nép- köztársaságnak, sok más lap pedig magyar vonatkozású cikket között. kívül összeállítást között a magyar kulturális élet eredményeiről. Valamennyi lap beszámol a moszkvai díszünnepségről, amelyen M. A. Jasznov mondott beszédet. A Pravda fényképet is közöl az ünnepi ülés elnökségéről. — 20 000 CSEMEGESZŐLŐ-VESSZŐT szállított a Szovjetunióba a Szőlőolt- vány- és Facsemeteforgalmi Vállalat. — EZER PULYKÁT nevel az albertirsai Szabadság Tsz. — ÖSSZEGYŰJTIK megyénk legújabbkori történelmi dokumentumait. A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORA 9.30: Helyszíni közvetítés az orly-i repülőtérről, Hruscsov elvtárs elutazásáról. Utána 14. sz. Magyar Híradó, majd ifjúsági fílmmatiné: Gombaházikó; szovjet rajzfilm-sorozat. 15.55: Az MTK—Ruch Chor- zow nemzetközi labdarúgó- ' mérkőzés közvetítése a Hungária úti pályáról. 19.00: Közvetítés az Állami Operaházból a Magyarország felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából rendezett díszelőadásról. Utána: Három csillag. Magyar film. A Lityeratura Gazeta összeállítását Szakasits Árpád „15 szabad év” című cikke nyitja meg. Érdekes fényképes riportot írt magyarországi turistaút járói Ivan Gorelik író és Rögért Rozsgy észt ven szkij fiatal költő. Vlagyimir Pavlov, a lap különtudósítója „Az iskola és az élet” című cikkében magyar írókkal folytatott beszélgetéséről, egy közös csepeli gyárlátogatásról számol be. A Krasznaja Zvezdában Kottái Vilmos ezredes, a Magyar Népköztársaság moszkvai katonai attaséja írt cikket. A lapban megjelent Földeák János írása, s a magyar néphadsereg egy őrnagyának a szovjet hadsereg harcosaihoz intézett üdvözlete. A lap közli magyar dolgozók elbeszélését arról, hogyan változott meg életük tizenöt év alatt. A Szovjetszkaja Kultúra című lap Hárs György cikkén Most csak férfiaknak hirdetünk ! * ílf Icukbíítdivatosan! Ballonkabát Zakó äportöltöny Kamgárnöltöny Éttartó nadrág 445,— Ft 350,— Ft-tól 480,— Ft-tól 720,— Ft-tól 490,— Ft-tól PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 1 SZÓ: 4 VÁLASZ
