Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
1 A régiről és az újról 1 Tíz óra múlt, amikor le- ■ . ............. szállt a voT OKAJI GYÖRGY: I FALU TAMÁS VERSEI Régi pásztor Előbb libát őrizett, Hármat, hatot, vagy tizet. Mikor nagyobbacska lett, Őrizte a tehenet. Aztán ló őrzője volt. Amelyen más lovagolt. Mindig Őrzött, mást se tett. Másnak őrzött kincseket. S őt ez árva földeken Nem őrizte senkisem. Cselédhágcsó Büszke, fényes palotákban Szűk lépcsősor volt a hátsó, Ezen járt a szolganépség, Övék volt a cselédhágcsó. Itt vitték a csomagokat. Gazdáiknak átvett terhét, Megalázott életüket Le-fel, fel-le itt cipelték. S jött a sors új kapukulccsal, Eget rázón, földet rázón, S kik az első lépcsőt járták, Eltűntek a cselédhágcsón. Tágul az élet Tágul az élet szűk határa. Megnőtt köröttünk a világ. Közelebbre jön fényt szitálva A titkos csiilagmiriád. Az ember kolduskalapjába Csak alamizsnafényt kapott, De szárnya ma az eget szántja, S holnap eléri a napot. Felszáll a Marsba és a Holdba, Ez nem álom és nem mese, üj világot lát kihajolva A tudás ihős szerelmese. Nem áll meg képzelt határoknál. Már nem a földön andalog, Eddig ragyogtak néki, most már Tapsolnak is a csillagok. H EILYC SIR csak drusza! — azzal hátranyúlt a kredenc párkányára^ s egy másik poharat is penderített az asztalra. Színültig töltötte, s koccintott: — Na mondja... — biztatta vendégét. Az gyorsan lehajtotta a bort, s nézte az eléje könyökölő behemót testet. — Ilike itthon van? — kérdezte végre. — A maga Ilikéje? — vi- gyorodott el Takács. — Hát az lehet, hogy otthon van, de itthon nincs. Méhest izgalom fogta el. — Hogy érti? A házmester nyúlt a lakókönyv után, a fiókba. Felütötte, onnan olvasta: — 1956. január 15-én elköltöztek a Fehérvári út 84/b.-be. Méhesnek ádámcsutkája fölött nedves lett a bőre. „Ja-1 nuár 15-én, tehát alig egy hónappal azután, hogy eltávoztam” — gondolta végig hirtelen. Fehérvári út. Menynyit hallotta ezt a címet a feleségétől. Valami előnyös cserét kínáltak ott, igaz, kisebb lakással, de olcsóbb bérrel. Fél évig hadakoztak fölötte, de ő, a családfő, kitartott amellett, hogy egy kettős könyvelőnek reprezentálnia kell. Most hát az asszony éft az alkalommal, s a háta mögött — igenis, a háta mögött — lebonyolította a cserét... A Fehérvári úti lakás ab------------------------lakából 1 11 vette észre azt a kopottas külsejű ismerős férfit lenn az utcán. Mikor a csengő felberregett, mindnyájan sejtették, hogy a „családfő” megjelenése valami következménnyel jár majd. A találkozáson csak félmondatok hangzottak el: — Pihenj le — szólt a felesége —, majd megbeszélünk mindent, ha hazajöttem a munkából. — És jól megnyomta a szót! — Te dolgozol? — kérdezte Méhes. — És én is! — csattant fel Ili. — Mi már hamarabb találkozunk ... — közölte a fia —■, az egyetemen ma kettőkor végzek. És reggel ment valamennyi 2 az útjára. ^ — Fiam, fiam — sápítozott ^ az öregasszony — mire volt £ez jó? y ^ Méhes az anyja előtt máris pa tekintélyét restaurálgatta. ^ — A csere természetesen ^semmis. A lakás az én neveimen állott. Nem volt jogotokiban elcserélni egy külvárosi Ílyukkal. Nos, majd most ren- Í det csinálunk — csapkodta az ? asztalt. — A család, az igen ^tisztelt családom, lám szétzül- ^ lőtt, ahogy kitettem a lábam. Í — Szétzüllött? — csodálko- Í zott el az öregasszony. — ^Nyugalomban élünk, minden- í kinek megvan a helye. i. £ — És maga? — replikázott Í Méhes. — Maga lett a cselédjük. Í — Én cseléd? — tűnődött Íel az. — Azért, mert néhány Í tányért el kell mosnom? Mert i letörlöm a port a bútorok- i ról? ... i Méhesnek már nem voltak í érvei. ^ — És te, fiam? Mit akarsz Í csinálni? Í — Természetesen elfoglalom az állásomat a vállalat- Í nál... — felelte. Í Az öregasszony fölnézett irá: £ — Aha... gondolod, hogy $ epekednek utánad? Te már Í nemcsak a feleségeddel cse- Í réltél helyet... ^ — Gondolja, hogy nem Í vesznek vissza? Í — Lehet, hogy a helyedet imár betöltötték. De addig Í is ... Gyere fiam, törölgesd Í el a tányérokat. Í És megengedte a vízcsapot. Í Méhesből végre kitört anyja ?előtt a pityergő kisfiú: ^ — Dehát ml ez? Mit tetetem én? Mi történt itt? i í Az öregasszony szelíden i ----------2----------L hallgatta, Í aztán szinte becézgetve, si- Í mogatóan, vigasztalóan meg- Íszólalt: Í — Szavakkal nem tudnám i megmagyarázni neked, fiam. í De megpróbállak újra a viliágra hozni ..j natról. A téren, a pályaudvar előtt már csitult a forgalom, csípős kora tavaszi szél kapta oldalba, ahogy a lépcsőn elidőzött egy percre. A kép barátságtalan volt, sötét. Elszokott már a tér látványától, s most óvatosan kémlelt körül az árnyak irányába. Az egyenes Rákóczi út képe már derűsebb volt, de az ívlimpák állványokat, benádazott falakat világítottak meg. Indult a fény, a világosság felé, de eszébe jutott, hogy ez kerülő. Fillérje sincs, pedig járnak már a villamosok, így hát gyalogosan rövidebb utat keresett. Betért egy mellékutcába. A Pozsonyi útra igyekezett. A kaput éppen az orra előtt, csukták be. Ösztönösen nyúlt a csengőgombhoz, hogy ijedten kapja vissza ismét az ujját! A kapupénz! Talán már nem is az öreg Takács a házmester. Magyarázkodni kellene, hazudni is talán, hogy csak schillingje, fontja, frankja vagy márkája van. S odafönt sem kezdheti úgy a viszontlátást, hogy kapupénzt kér családjától. Átment a túlsó oldalra, felpillantott a harmadik emeletre. A lakás két szélső ablaka világos volt. A hálószoba. Az anyja alighanem a kuckójában üldögél, a személyzeti szobában. Ilike szobája viszont sötét. Vagy bent lehet az anyjánál, esetleg Pistánál, aki az udvar felé, az ebédlőben alszik. Vagy otthon sincs. De a gondolatot elhessegette: kapuzá- zás után Ilikének otthon kell lennie. Hacsak ebben .a zűrzavaros világban ... Hiszen minden szabály és rend tótágast áll. Mégiscsak be kell csengetnie, hűvös is van, meghát a — kijárási tilalom ... Körülnézett. A sarki eszpresszó ajtaján jöttek-mentek a vendégek, a szemközti italboltból egy részeg kitámolygott, másik kettő bebukdácsolt. Az utcán szelíden őgyelgett egy szerelmespár, mint akiknek még nem sietős az útja. Ügy látszott, éjfélig is szabad már az utca. Akkor is ... Be kell csöngetnie. Odafent a család lefekszik, felesleges riadalmat okoz, ha reájuk zörget. Határozottan megnyomta a csengőgombot. A házfelügyelő alighanem első álmát aludta, mert percek múltán se mutatkozott. A harmadik csöngetésre végül fény gyulladt a kapu alatt, s a csOsszanó, pa- pucsos léptekbe dünnyögő énekszó keveredett, „Takács” — állapította meg elégedetten, s önkéntelenül is végigsimította köpenyét, igazított sapkáján. A kulcs nehezen fordult a zárban, s ismerős kis szitkok sziszegtek a kanálam magyar pénz. Majd holnap elintézem ... A házmester leeresztette a tenyerét. —> Bejön? — kérdezte, s Méhes sapkájára emelte a szemét,. hogy aztán a borostás arcon, gyűrött köpenyén keresztül a furcsán kunko- rodó cipőkig vándoroljon pillantása. Méhes elhaladt a névtábla előtt, a harmadik emelet 1-es céduláját kereste, ahol azelőtt négyük neve sorakozott, így: Méhes József kettős könyvelő, aztán a feleségéé, anyjáé, fiáé, lányáé. A táblán, a keretben, üres lyuk sötétlett, Méhest' ez egy pillanatig, a sírgödörre emlékeztette. A lift előtt megállt. Takács papucsa beérte, már túl is csosszant rajta, s kinyitotta előtte a lakása ajtaját: — Na, kerüljön beljebb . .. — s máris dúdolt megint: „Egy Jóska volt a faluban...” Leült az asztal mellé. A másik széken levetett zoknija hevert, lefordította róla, s tolta vendége alá. Az üvegben, az asztalon vagy háromujjnyi bor sárgállott. Öntött a pohárba. — József-nap van, tudja? — Aztán, mint aki nagy felfedezést tett: — De hisz maga is Jóska vagy mi. Nipun túl. Aztán kitárult a hatalmas ajtó. A házmesteren ugyanaz a fakó tréningruha, mint másfél-két-öt esztendeje, amióta a házat lakták. A szeme most is elveszett szemöldök, az árnyékos szemaljak keretében, mintha csak aludna most is, amíg a lakó átlépi a küszöböt. Kezét gépiesen előretartotta, s szeme csak akkor tágult látóvá, amikor tenyerében nem érezte az aprópénz fémes érintését. _ Jó estél... — szó|alt —,-------------------meg a kap u előtt álló. — Nicsak, a Méhes úr — dünnyögte a házmester. — Hát magát mi szél fújta ide? — Hazajöttem... — hangzott a tétova válasz. — Akarom is mondani, hogy nincs mentek, meg a postamesterék? — Elmenekültek, merthogy jönnek az oroszok. A tekintetes asszony, az özvegy doktornő, arra jártában bővebb magyarázattal szolgált, s ez szép volt tőle, mivelhogy ő is csomagolás közben volt. — Jönnek az oroszok, Csévi néni. Az is bolond, aki bevárja őket. Durva, vad népség az, no, majd meglátja. Nem ismernek azok se istent, se embert. — Nem, ugye... — Hát csak vigyázzon, nehogy szóbaálljon velük. Nem kímélik azok az öreget, de még a gyermeket sem. Be ne engedje őket az udvarára! — s visszakiáltott: — A tyúkjait ne hagyja szabadjára, mert majd lába kel. — Én ugyan nem —< motyogta az öregasszony, s a nagykendő alatt görcsös ujjaival kétszer egymás után keresztéit vetett. Jaj. az oroszok, de gonosz népség lehet! Pogányok, durva beszédűek! Aki tanult ember van a faluban, mind ázt mondja róluk. Vérszomjas farkasok, áz 5 fiát is elpusztították volna ... Néhány nap múlva az özvegy doktorné megrakott szekere is eldöcögött a ház előtt, a falura a tél csöndje borult, egyszer-egyszer most már közeli ágyúdörgés hallatszott, majd az is elhallgatott. A falu jobbára asszony — meg gyereknépsége egy december végi reggelen motorberregésre, dübörgésre ébredt, s az ablakon kitekintve látták, hogy szovjet katonák Csizmája cuppog a sárban. Csévi néni látta a ház előtt vonuló csapatokat, fátyolos tekintetű kék szemében meglobbant a harag, s később, amikor fát hasogatott a havas udvaron, egyre azt motyogta: — Ide ugyan egy se teszi be i lábát, hozzám ugyan nem! Először csak a vörösre fagyott, erőteljes férfikezet látta, amely megragadta a fejszét, azután kiegyenesedett, s az idegen katonát lábtól fejig szemügyre vette. Az ott állt mellette, kissé nyitott, szélesen mosolygó száján át fehér pára tódult kifelé. Az öregasszony erősen markolta a fejszét, s lármázott: — Engeded el?! A fejszém kellene, mi?! özvegyasszony vagyok én, eredj dolgodra! A katona fiatal volt. hetyke tartású és széles vállú a vastagon bélelt köpenyben, szeme kerek, barna, csillogó, s a fogsora villogott. Egyetlen rántással magához ragadta a fejszét, valamit mondott, érteni nem lehetett, de mintha kiáltott volna mérgesen. Az öregasszony keresztet vetett nagykendője alatt, s a félelem erősen dobogtatta a szívét, de a harag is elöntötte. — Ismerlek, te jóféle! Nincs neked se istened, se embered! A katona meg csak nevetett. a vállát vonogatta. Fél- kézzel arrébbtolta az öregasszonyt, azután egy-kettőre felhasogatta a fát. Csévi néni meg egyre beszélt: — Hízelegsz, akasztófára való?! Annyit mondok, ide többé be ne tedd a lábad! A katona egyet rúgott a felhasogatott tüzelőbe, s döngve csapódott utána a kertajtó. Az öregasszony remegett nagy felindulásában, s motyogott összevissza: — Az egy szál fiam, az én derék fiam — mondogatta. Nem gondolt már az Orbánéra. csupán arra. hogy ezek az emberevő farkasok elpusztították volna, hiszen a fejszét is úgy ragadta meg, olyan erővel!... Másnap bereteszelte a kertajtót. s míg az udvaron motoszkált, egyre az utat kémlelte. Éppen kezdett megnyugodni, mikor váratlanul ütést érzett a vállán. Rémülten kiegyenesedett. A kerítés fölött három prémsapkás, kerek fej, az egyik arc a villogó fogsorra] ismerős: nevetés, kiáltozás, a lába előtt meg nagy, piros alma. Kezét a szívére szorította, s csak hebegni tudott: — Bitangok! Istentelen bitangok, a szegény öregasz- szonyt se nézik... Farkasok ezek, úgy bizony, erdei farkasok ... Kötényébe fogta az almát, s a konyhában szép fényesre dörzsölte. Megmérgezték a gonoszok, de szépet mutat a polcon, a bögre tetején. Éjszakára a konyhába vitte a nagy, tarka tyúkokat, s a kulcsot megfordította a zárban. Reggel két rét görnyedve forgatta a kerekes kutat. Egyszerre, mintha az égből poty- tyant volna, ott állott mellette a villogó fogú. Nagy, vörösre fagyott kezével köny- nyedén lódított egyet az öregasszonyon, csikorgott a lánc, s már fenn lóbálózott a vízzel telt vödör. A kannát vitte egyenesen a konyha felé, az öregasszony botladozott, sá- pítozva: , — A szép tyúkjaim! Elmenj onnan, gonosztevő, semmi kereseted a konyhában! Jaj nekem, a bitangja... Megver téged az isten, tudom én azt! Az utcáról kiáltoztak: — Szasa! Szaska! A katona is kiáltott, szaladt kifelé, könnyedén átvetette magát az alacsony kerítésen, csizmás lábak dobogtak a hóban, ahogy mentek ők hárman nagy beszélgetésben, nevetgélve a falu felé. Az öregasszony mindezt határtalan rémületben nézte. A kertajtó elreteszelve, az a Szaska mégis jön-megy, mint a magáéban. Nem lesz egy nyugodt pillanata, míg ezsk a Szaskák itt jámak-kelnek a faluban. Oda a békéje, a csöndes, esti sírdogálások eny- hülete. Szása megjött, váratlanul, fütyörészve, magányosan vagy társaival. Fát vágott, vizet hordott a konyhára, elseperte a havat a tornác elől, akkora csapkodással, hogy az öregasszony égnek emelt karral méltatlankodott: — Leverted a vakolatot, te szégyentelen! Nincs benned emberség? Hát a kapu előtt otthagyod a sok mocskot? így tanultad odahaza? Szasa eltisztogatta a havat a kapu elől is, azután felkapta az öregasszonyt, és egyet perdült vele. Az megmarkolta a legény sűrű haját, és csak akkor eredt el a szava, amikor ismét talajt érzett a lába alatt. — Te cudar, te semmi reva- ló! A lelket kirázza belőlem! Hát nem sajnálod a szegény öregasszonyt? Megmondta a tekintetes asszony... Esténként ült a tűzhely mellett vagy a dunna alá bújt, s a sötétben sirdogált egy sort. Minden bánatát előszedegette, s valamennyinél időzött egy keveset. A fia, a menye, az unokák... Öt ugyan jól itthagyták! A faluban itt az ellenség, ő meg magányosan, kiszolgáltatva a sok gonosztevőnek. Nyugtalankodva fülelt a csöndben és sóhajtott: a tyúkok ott gunnyasz- tanak a tűzhely alatt, de ki tudja, mit hoz a holnap. Azután, az álom határán, ugrált már a gondolata ide- oda. Nem rossz az íze a barna orosz kenyérnek ... Ha meg is mérgezik vele, ugyan mi keresete az ilyen elhagyatott öregnek ezen a világon ... Szásának mondják a többiek. De Szaskát is mondanak, meg Szasenykát,,. Szasenyka, úgy szépen hangzik.;; Ismét sóhajtott egy keveset, s nyöszörögve átfordult a másik oldalára. Szépen sütött a téli nap. A keskeny út a kertajtótól a tornácig tisztára seperve, a fészerben a felhasogatott tüzelő, s ha jön az a cudar Szasenyka, vizet, hord a konyhára. Az öregasszony nagykendőbe bugyolálva topogott az udvaron, az utca felé nézelődött, motyogott magában. Akkor nagy berregéssel autó jött a hepehupás úton, özvegy Csévi Mártonné háza előtt lassított, s leugrott róla bélelt köpenyében a prém- sapkás Szaska, az orosz. Az öregasszony kiabált elébe: — No, te híres, te akasztó- fára való! A katona nagy sietősen belökte a kertajtót, s ő is kiabált valamit a maga nyelvén. Mutogatott a gépkocsi felé, bökdösött az ujjával valahová messzire. Az autóról kiáltoztak, sürgetőn: — Szasa! Szasenyka! Akkor az orosz alaposan megszorongatta az öregasz- szony kezét, s már ugrott vidáman a kocsihágcsóra, integetett, s a motor berregett. Az öregasszony állt gör- nyedten és mozdulatlanul, keze, fekete és igen-igen ráncos keze remegve kapaszkodott a melle fölött a nagykendőbe. Nézett a kocsi után, de csupán akkor látott valami távolodó szürkeséget, ha apró, kék szeméből lefelé gurult egy könnycsepp. Maga elé suttogott: Szasa ... Szasenyka.;; Sokáig állt, azután fázott már a lába, mellében is remegést érzett. Indult a tornác felé, és amíg lassan fölfelé lépegetett, motyogott magában: — Hát elment... Elment az ellenség,, j