Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-30 / 101. szám

Jó termelési eredmények - gyenge szervezeti élet A népfront-nagygyűlésről A KISZ járási végrehajtó bizottsága április 19-i ülésén a járás legnagyobb üzemé­nek KISZ-mun.káját tárgyal­ta. Megállapítást nyert, hogy a Budakalászi , Textilgyár fia­taljai termelési eredményeik­kel példát mutatnak. A szö­vődében dolgozó két ifjúsági brigád az 1959-es év utolsó két negyedévében 9205 forint megtakarítást ért el. Az im­portanyaggal való takarékos­ság összege, a negyedik ne­gyedévben, mintegy 35 000 forintot tett ki. A szakma ifjú mestere címért indított mozgalomban 53 fiatal vett részt. Azt is megtudjuk a jelentésből, hogy gyakran szerveznek gyár­látogatásokat is. más textil­üzemekbe. A KISZ-szervezet jelenleg a HUNGAROTEX, Külker., Komáromi Lenfo­nó, valamint a Könnyűipari Minisztérium Len iparigazga­tósága KISZ-sZervezetével kooperálva a lepedőgyártás exportlehetőségeinek meg­valósításán, valamint a mi­nőség javításán dolgoznak a fiatal műszakiak. Rekeiye Károly, Énekes Béla, Hor­váth Tibor vezetésével. Termelési eredményeik a vállalat tervében is megmu­tatkoznak. Az üzemben dol­gozó 600 fiatalnak is része van abban, hogy a kong­resszusi versenyben elnyer­ték a megyei pártbizottság zászlaját, hiszen az amerikai export felett vállalt véd­nökség a szövődéi exportbri- gódok jó munkáját, a vállalá­sok becsületes teljesítése pe­dig a fiatalok jó munkáját bizonyítja. De amilyen eredményes és 5ó a Budakalászi Textil KISZ- fiataljainak termelési ered­ménye, annál gyengébb a szervezeti élet. A mintegy 600 KISZ-korosztályos fiatal közül csak százan tagjai a KISZ-szervezetnek és a rendezvényekre, taggyűlések­re csak 30—50 százaléka jár el. Megszervezték ugyan a KISZ-oktatást is, amely 25 fővel indult és ma már csak alig kilencen járnak rend­szeresen. A színjátszó-csoport feloszlott és most a nagy­üzem fiataljai csak egyetlen szávaiéval neveztek a járási kulturális bemutatóra, bár egy tánczenekaruk is van. De ahogy az üzemi bizottság el­nöke mondotta, azok ingyen nem játszanak, inkább el sem mennek a kulturális szemlé­re. Miért van ez így, hogy a termelésben nagyszerűen helytálló fiatalok a szerve­zeti életben nem találják meg a helyüket, vitatkoztak a végrehajtó bizottság tagjai. A KISZ-szervezet vezető­ségében példamutató, becsür letes fiatalok vannak, de irányításukhoz több türe­lemre van szükség. Az kell, hogy a pártvezetésig is ne csak külön, „na most a KISZ- szei foglalkozom” jelszóval segítse a fiatalok munkáját, hanem a mindennapi munká­ban, mint egységes szervezet­tel számoljanak vele. Pél­dául sem pártvezetőségi ülé­sekre, sem üzemi termelési problémákkal foglalkozó ér­tekezletre nem hívják meg a KISZ-szervezet titkárát, pedig helyes volna az u részvételét is biztosítani az ilyen tanácskozásokon. De a fiatal kommunistáknak is nagyobb felelősséggel kellene foglalkozniuk a XlSZ-szel, nem pedig úgy, mint De- hurta elvtárs, aki a KISZ kultúrfelelőse volt és le­mondott, mert megunta a KISZ-ben való munkát. Az üzemben levő sok becsületes és tapasztalt kommunista se­gítsége szintén sokat jelen­tene, ha tanácsaikkal, a KISZ rendezvényein való részvételükkel segítenék a j mozgalmi életben nem sck i jártassággal rendelkező fia- I tatokat. A végrehajtó bi- | zottság ülése azt is meg- | mutatta, hogy a járási KISZ- j bizottság függetlenített mun-1 katársainak is gyakrabban i kell felkeresniük és több í segítséget kell adniok a járás j legnagyobb üzeme KISZ- j szervezetének. A. A. * 1 EZREN A JÁRÁS FIATALJAI KÖZÜL... A tavaszra forduló illőben a íia.al lányok és fiúk egyre többen sétálnak a városban a Duna-partsn va?y éppen mun­kából sietnek hazafelé. Olya­nok ezek a fiatalok, mint hó­napokkal ezelőtt, talán csak valamivel vidámabbak, mert tavasz van és jön a nyár. De mégis sokan és gyakran pillan­tanak e fiatalok kabátjainak hajtókájára. ahol ízléses és szép jelvényt látnak, „Ifjúság a szocializmusért”, olvashatjuk rajta. A jelvény szép és fiataljaink büszkén viselik, mert munká­jukkal valóban részt vállaltak a szocializmus építésében és a vállalást becsülettel teljesítet­ték is. A mozgalomba jelentkezett 1076 fiatalból ezren eleget tet­tek a követelményeknek a já­rás KISZ-szervezeteiben és rajtuk kívül mintegy 600 azok­nak a fiataloknak a száma, akik nem a járás területén le­vő munkahelyükön tagjai a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek. és ott szereztek meg a jelvényt. Ebben a mozgalom­ban a KISZ-en kívüli fiatalok is megtalálták helyüket. A 15 éve szabad ország fiataljai ta­láltak egymásra — a tanulás­ban, a munkában, a sportban és kulturális munkában egy célért, az „Ifjúság a szocializ­musért” mozgalom követelmé­nyeinek teljesítéséért. Azóta egyre többen, ennél többet vállaltak, a KISZ tagjai lettek és ifjú kommunistákká akarnak válni, harcosai akar­nak lenni a kommunista kö­zösségek kialakításúnk. A KISZ-fiataInk pedig a mozga­lommal nagy lépést tettek elő­re „Az együtt az ifjúság tö­megeivel a szocialista Ma­gyarország felépítéséért” jelszó gyakorlati megvalósításáért. A mozgalom befejeződésével megállapítható, hogy fiatal­jaink becsülettel helytálltak. Melyik üzemünk volt a leg­jobb. melyik község fiataljai állták meg legjobban a helyü­ket? Nehéz volna válaszolni. Valamennyi KlSZ-szervcze- tünkben nagy igyekezettel és a lehetőségeket felhasználva tet­tek eleget fiataljaink a mozga­lom követelményeinek. Több mint ezer fiatal végzett személyenként 20 óra társadal­mi munkát, vett részt a politi­kai oktatásban és a felszaba­dulási szemlén, amelyen 14 színjátszó, 11 népi tánccsopart, 5 énekkar, 56 szavaló — össze­sen 574 fiatal szerepelt. A tu­dományos és ismeretterjesztő előadásoknak 2368 Hatat rész­vevője volt. A művészeti csoportok 30 nyilvános bemutatóját 13 000 főnyi közönség tekintette meg. Ezek a számok bizonyítékai öntevékeny kulturális csoport­jaink fejlődésének. De a szá­mok mellett a színvonalban is lényeges fejlődésről tették la^ núbizonyságot a helyi és járá­si bemutatón egyaránt. Bizo­nyítéka ennek a tahi tótfalui KISZ-szervezet által bemuta­tott „Néma Levente” és a Po- mázi Posztó KISZ-szervezcte állal előadott „Érdekházasság” sikere és sorolhatnánk a járási bemutatón részvevő népi tánc- csoportoknak a tavalyi bemu­tató óta elért fejlődését is. Ez a mozgalom most befeje­ződött és véget ért, de a mun­ka nem állt meg. Továbbra is szükség van fiataljaink helyt­állására. Köszönet és elismerés valamennyi fiatalnak, aki a jelvény tulajdonosa, a jó és : szép munkáért. További helyt­állást és sok sikert, jó eredmé­nyeket a munkában, a tanulás­ban. a sportban és a kultúr- munkában. Arató András KISZ járási titkár Országszerte folyik a he­lyi Hazafias Népfront-bizott­ságok újraválasztása. Szent­endre az elmúlt vasárnap vá­lasztott. Reggel kilencre hir­dették a választási naigj'gyű- lést és kellemesen szokatla­nul, negyed tízkor kellett megkezdeni, mert öreg vá­rosházánk dísztenne megtelt érdeklődőkkel. Kétszázötven­nél többen jelentek meg. A népfront megyei központját Jordán Júlia képviselte. Az impozáns gyűlést S/.a­tura István titkár vezette le. Lovas József, az eddigi el­nök a népszerű általános is­kolai tanár rövid beszámo­lójában a hallgatóság elé tárta a nyolc hónapja újjá­alakult ,33 tagú bizottság működését. Központi városi kulfúrcsoport, tevékeny szín­játszó gárda, városfejlesztési ankét, békegyűlés, szüreti mu­latság, jól sikerült farsangi bál, közlekedési ankét, hang­versenyek és egyéb megnyil­vánulások mutatják a bizott­ság szeptember óta megtett útját. A Hazafias Népfront Szentendrén is élő valóság­gá, mindenütt jelenlevő és se­gítő szervvé vált. A beszámolót termékeny vita követte. Az elnök sza­vait kilenc hozzászólás egé­szítette ki. A kocsigyár igaz­gatója a központi kultúrcso- port mintájára a sportkörök­nél is centralizálást javasolt. Tischnerné a városi művelő­dési otthon létrejöttét sürget­te. Sziráki Ferenc tanácselnök szakszerűen számolt be ar­ról, milyen komoly fejlődést mutat a vízvezetékhálózat ál­landó bővülése. A sportpálya létesítését is a népfront fi­gyelmébe ajánlotta, mivel — mint mondotta — egyetlen pályánk az Építők Sportpá­lyája idővel — a városi víz­művek fejlesztése következté­ben — megszűnik. Ezt követően előterjesztet­ték annak a hetvenhárom sze­mélynek névsorát, kiket az új. kibővített népfront-bizott­ság tagjaiul ajánlottak. Az egyhangú ‘ ‘Választás után, a zsúfolt terem elénekelte a Himnuszt. Horváth Levente Kitüntettek a város legjobb véradóit. Guba Pálné elvtársnő átadja a kitüntetést Bcnczédi Lajosné véradónak (Bereg-foto) SZENTENDREI PORTRÉK Felszabadulásunk után ti­zenöt évre már sokan „elcsé­peltnek” tartják emlegetni: mit is hozott számunkra ez a másfél évtized. Elfelejtjük azt, hogy egyszerű munká­sokból váltált hatalmas üze­mek, gyárak igazgatói. Az emberek többsége ma ezt természetesnek veszi, pedig óriási dolog, húsz évvel ez­előtt még álmodni sem lehe­tett róla, gondolni sem mert rá a proletár. Ez jut eszünkbe, amikor felkeressük a Szentendrei Papírgyár igazgatóját, Csö­mör Dániel elvtársat. Éppen tíz éve igazgatja az üzemet. Amikor megmondtuk, miért jöttünk, szabódott, hogy hagyjuk és ne írjunk erről. De mi írunk, mert azt alcár­juk, hogy soha, senki ne fe­ledkezzen meg ezekről az évekről. Csömör elvtárs is enge­dett. és elmondott egy-két dolgot az életéről. — Győrött születtem, az Újvárosban. Nyolcán voltunk testvérek. Édesapám egye­dül dolgozott, nem volt könnyű dolog táplálni, ru­házni kilenc embert. Hatéves leheltem, amikor sztrájkba léptek a vasgyári munliások, édesapám is a szervezők kö­zött volt. Elbocsátották. Bu­dapestre költöztünk, helye­sebben Soroksárra. Kitört a világháború, apám bevonult katonának. Én voltam a leg­idősebb gyerek, így hát rám hárult a család eltartása. A csepeli Weiss Manfréd-gyár­ban dolgoztam és segítettem pótolni édesanyám filléreit, amit mosással, takarítással szerzett. Apám ottmaradt a nagy világégésben, A hábo­rú után — 1925-ben — segéd­munkásként a Csepeli Papír­gyárba kerültem. lülenc év múlva gépvezetö lettem. Az üzemben nagyon vigyáztak, hogy a munkásság szervezke­dését még csírájában megfojt­sák. Kijelentették, hogy aki belép a szakszervezetbe, el­bocsátják. És bizony, a munkások nagy része nem merte vállalni a munkanélkü­liséget, csak illegálisan tar­tották a kapcsolatot a szak- szervezettel. 1945 után művezető let­tem a gyárban, 1949-ben fő­művezető és 1950-ben pedig a párt a Szentendrei Papírgyár élére küldött. Amikor ide kerültem — őszintén szólva — egy kicsit féltem is. Nem tudtam, ho­gyan fogadnak. De kellemesen csalódtam. A műszakiak és a munltások is szeretettel vet­tek körül, s így mindjárt az első napon itthon éreztem ma­gam. Azóta tíz esztendő telt el. A legnagyobb megrázkódta­tás 1956-ban ért. Leváltot­tak, s a hangoskodók azt rótták fel bűnömül, hogy békekölcsönt jegyeztettem, meg hogy a munkaversenyt szorgalmaztam. 1957 január­jában újra az üzembe kerül­tem, s ami megelégedéssel tölt el, az az, hogy visszatéré­semet egyhangúlag helyeselték az üzem összes dolgozói. Azóta új eredményeket ér­tünk el. 1959-ben 8,4 száza­lékkal emeltük a termelékeny­séget, s ezt 1960-ban is to­vább szeretnénk folytatni. A múlt évben személyes öröm is ért. Az élmunkásjelvény és a Szocialista Munkáért Ér­demérem aranyfokozata mel­lett most megkaptam a kivá­ló dolgozó-jelvényt is. Még nem akarok nyugdíjba• menni, szeretnék pár évig■ még itt dolgozni. Csak az; fáj, hogy szegény édesanyám,'; aki olyan nehezen és keserve-', sen kereste meg kenyerűn-', két. nem érhette meg gyér-', mekei boldogulását, nem lát-} hatia: mivé lettünk. Ucdtto», BaíaaU bácsi, hogy ki óhajt vándorolni vá­rosunkból. — Fogalmazása, öcsém, most is pontatlan és pongyo­la, mint mindig. Nem óhajtok kivándorolni sem svédorszá­gi kávéültetvényekre, se bra­zíliai r énszar vas-teny észtelep­re, csak el akarok költözni innen egy jó fél esztendőre. Elköltözködésem okát egy szóval indokolhatom: jön­nek. Hogy kik jönnek? — Hát idehallgasson: jön először is dr. Sliffentyü vállalati jo­gász szíve bálványával, Sun- cikával, hátizsákjában kávé­daráló, főző, kis csésze, nagy csésze, tábori kanál, kés és villa, tábori cipőhúzó, tá­bori hűtőszekrény vajjal, Virágzó parkjaink védelmében! A várva várt tavasz naptár szerint már régen megérke­zett, de haragos szelek haj­totta fekete felhők szomorit- ják a napsugárra vágyók szí­vét. Néha-néha, ha tavaszi fény borul a tájra és a város egy-egy pontján harmatos ár­vácskák szirma virul, tiszta örömet érez az ember. Városi parkjainkban nyílnak ezek a mostoha időjárással dacoló kis növénykék, de sajnos, ezernyi más veszély is lesel­kedik gyönge életükre. Hol maszatos gyermekkezek tépik- törik őket, hol sötétben kó­borló gazdátlan vagy hanyag gazdájú kutyák keresnek tö­veik alatt sündisznófészket, r kiirtva az árvácskáknak még- írmagját is. Az éj leple alatt- „virágszerető” egyének itt- szerzik be a napi vázaiba va­- lójukat, mert úgy szép a vi­li rág, ha töröl szedett... s Állandóan a város szépíté­- séről beszélünk. Sok a kritika, i kifogás, de kevés a segítség, i összefogás. Szerény kis park- i jaink ugyan nem veszik fel a 5 versenyt a nagyvárosok park- ;, jaival, de ugyanolyan szere­- tettel, gondoskodással készül­1 tele. Vigyázzunk hát rájuk mi- is, fogjuk le a virágdézsmálók- kezét, kössük meg kószáló % ebeinket, védjük a város vi­- rágzó szigetecskéit! , M. B.-né szalámival, cipói'al, tejföllel, lekvárral meg hetvenkét féle tábori izével. Nadrágjában zsebrádió, melyből dzsessz- zenével kívánja bepermetezni a Lajos-forrás meghökkent, öreg fáit. Vállán kötélhág­csó, havas csúcsok megmá­szására, kezében ezüst pikke­lyes bot, nyakában ötkilós messzelátó, fényképező- és filmgép, fején kalap, mely súlyos a rátűzdelt plaket­tektől, oldalán tőr medvék támadása ellen, a hátizsákra szíjazva pokrócok, felfújha­tó gumicsónak, sátorlap, eső­kabát. Jobbján Suncika, egy termosszal és két üveg szóda- "víiSél ■— mivel ilyesmi nálunk nem kapható. Erlceznek a HÉV-vel, belihegnek a fő­térre, beülnek a Békébe, megisznak egypár pohár vagy korsó sört az elfogyasztott -. rostélyosokra, azután átrogy- ' vak a Kék Dunába feke- I tézni, ott suttognak a terem mélyén, ahonnan a természet­ből annyi sem látszik, mint a kéménynyíláson keresztül, 1 akkor kirohannak az állomás­ra, halálfáradtan, hazahévez- j nek, hogy egy hét múlva új- I ra kezdjék az egészet. És jön Rakéta Lajos a mo- torbiciklivel, a hátsó ülésen Muncikával, akinek térde igen kellemes látvány lenne, ha nem lenne túlontúl gö-m- bölyű. A motor csap akkora zajt, amihez képest hangtani- lag Budavár visszavétele a törököktől május éji szerená- docska volt csak, port ka- ! var, kutyát-tyúkot tapos, ki- ! dűti a korhadt kerítésemet és i este — elharapott nyelvével a I zsebében az útépítés gyönyö- 1 rei miatt — izzadva tolja a t halott motort, amiből a napi $ viszontagságok következtében \ nyolc fogaskerék veszett el. \ Muncika tisztes távolban kö- \ veti Lajost, virágcsokorral l karján, mintha semmi köze j nem lenne az elkeseredett {, motortolóhoz. } És jön Zsiga bácsi belátha- } lattan méretű családjával fü- } rödni a Dunába és már a í HÉV-en megkezdik a vetke- í zést, Pomázon már egyszál í pendelyben vannak és egész } nap észvesztő fürdöruhák­\ ban pucéroskodnak úton­'} útfélen, de különösen az } úton meg az utcákon, mert '} a víz nyers és hideg, kinek í lenne kedve libabőrössé fáz- \ ni benne. De jönnek sokan ; mások is — ki győzné mind • felsorolni — és csendes, hét- í köznapi városom inkább ha- ; sonlít egy lenge ruhás vá- \ rosligeti vásárra, mint sa- i ját magára. Hát ezért költöz- j ködöm ki — öcsém —, de most már sietek, mert igen sürgős dolgom van. — Tán máris indul Balogh bácsi fuvart rendelni a köl­tözéshez? — Miért sürget, mondja? Előbb megyek az idegenfor­galmi kirendeltséghez és ki­adom az egyik szobámat va­lami pesti nyaralónak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents