Pest Megyei Hírlap, 1960. április (4. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

I960. ÁPRILIS 1. PÉNTEK n* t HEGVEI Nagyszerű tervek, kísérletek a tárnoki Lenin Tsz*ben Nem új termelőszövetkezet a sok éves múltú tárnoki Le­nin Tsz, mégis újnak számít­ható. Az ősszel egyesült a helybeli másik szövetkezettel, de a kettőnek együttvéve fele annyi tagja sem volt, mint amennyien a tel folya­mán csatlakoztak hozzájuk. A múlt év végén, s az idei év elején kétszáznegyven új tag írta alá a belépési nyi­latkozatot, így lett a falu ter­melőszövetkezeti község. Az ősszel tartott közgyűlés után pedig ismét össze kellett hív­ni a közgyűlést, hogy az' új tagok, a tényleges többség akaratát nyilvánitha: sa. Ezen a közgyűlésen elfogadták a vetéstervet és elhatározták, hogy a munkaegység értékét 40 forintban irányozzák elő. Régi és új tagok egyformán ör.iltek annak, hogy a vezeösé ilyen magasra értékel1 az ev végén az egységekre kifizethető ősz- szeget, s még nagyobb meg­elégedéssel hallgatták, hogy ez az érték minden bizonnyal még több lesz. Ha minden jól megy, az időjárás sem lesz túlságosan kedvezőtlen és a tagok szorgalmasan el­végzik a munkát, olyan ter­méseredmény várható, hogy öt, esetleg tíz forinttal töb­bet fizetnek ki év végén a most előirányzott összegnél. Da a tervezésnél jobb az óva­tosság, nehogy csalódás érje a tagokat — hangoztatta a ve­zetőség. Ugyanakkor elhatározták azt is, hogy minden hónap végén rendszeresen kifizetik a hó folyamán elvégzett mun­ka után a munkaegységelőle­get és ennek összegét az elő­irányzott egység értékének felében, azaz húsz forintban szabták meg. Tulajdonképpen felesleges szót vesztegetni ar­ra, hogy ez mit jelent. Min­denki tudja, milyen nagy do­log az, hogy ilyenformán a tsz-tag az elszámolásig ha­vonta komoly összegeket kap, nincs pénz nélkül soha a háza. Nem csoda, ha a köz­gyűlés nagy helyesléssel vette tudomásul a tetemes egységelőleget. Tárnokon március volt a fordulat hava. Akkor fizették ki az első munkaegységelőle­get és akkor derült ki, min­denki ellensége önmagának, ha nem vesz részt a közös munkában. Aki már február­ban is dolgozott, mind szép összeget, sok száz forintot vitt haza. Súlyos ezreket fizetett ki a szövetkezet dolgozó tag­jainak és a vezetőség fogad- kozik, hogy jövő ilyenkor még ennél is többet fizet. Megszüntetjük a mezőgazdaság idényjellegét — ez az elve, így dolgozta ki a Lenin Tsz vezetősége a ter­melési tervet. — Eddig a héthónapi ter­melőmunkából 12 hónapig élt a gazda — mondják. — Ez­után 12 hónap termelőmunka hozamából élünk tizenkét hó­napon át — sokkal jobban. Bzt az elgondolást, remélik, meg is valósíthatják. Igaz, a helyi adottságok ehhez sok­ban hozzásegíthetik a szövet­kezetét. A szőlőhegy alatti régi kőbányákban, borpincék­ben immár tízezer négyzet- méternél nagyobb területen termelnek gombát. A gomba pedig nemcsak jól, de egész esztendőn át fizet. A másik állandó jövedelme az állat- hizlalás. Már az idei tervbe 900 sertés és 100 marha hiz­lalását iktatták be. Most pe­dig a kertészetet is egész éven át jövedelmezővé akar­ják tenni. Ezért még ebben az évben a melegágyi kerté­szetet melegházivá alakítják át. A drága üveg helyett mű­anyagot, PVC-f óliákat alkal­maznak az új üvegházaknál, így teszik olcsóbbá a meleg­házak építését. Másik állandó termelőmun­ka: a gombapincék tisztoga­tása, tágítása következtében nagy mennyiségű kőport, épí­tőkövet, sódert bányásznak állandóan. A követ, kavicsot a szövetkezet és a tagok épít­kezéseinél hasznosítják, a kő­port pedig, ha a kísérletek beválnak, még hasznosabban használhatják fel. Vegyvizs­gálat állapította meg ugyanis a tárnoki kőporról, hogy ma­gas a mésztartalma. Kézen­fekvő a gondolat, ebből a kőporból jó műtrágya lenne. Gyakorlatilag még ez idén ki is próbálják, 50 hold, kukori­catarlóba vetett őszi búzát kísérletképpen fejtrágyáznak vele. Jó eredmény esetén jö­vőre saját műtrágyával javít­hatják a terméseredményt és mert töméntelen kőport bá­nyászhatnak, más szövetkeze­teknek is juttathatnak gom­bapincéik melléktermékéből. A gombatermelésben még más kísérlet is folyik. Tudva­levőleg a gombát zabos lótrá­gyából készített ágyásokban termelik. Egyelőre a buda­pesti 5. számú Épületanyagfu- varozó Vállalattal kötöttek szocialista szerződést a trá­gyaszükséglet biztosítására. A Lenin Tsz 10 vagon zabot szállít napi áron a vállalat lovainak, a vállalat pedig ugyancsak napi áron ugyan­ilyen mennyiségű trágyát. De a jövőre is gondolni kell. Mi lesz, ha egyszer az 5. sz. ÉPFU gépesíti az üzemét? Éppen ezért most a szövetkezet 400 birkája alá zabszalmát al­moznak és zabbal is etetik őket. Rövidesen megkísérlik a gombatermelést zabos juhtrá- gyával. Egyelőre 10 négyzet- méteren folytatják a kísérle­tet, amelyhez nagy reménye­ket fűznek. Nagyjából ezek az újszerű idei tervek, kísérletek, s jö­vőre egyéb állandó téli-nyári termelési lehetőségekkel is akarnak foglalkozni. De már az ideiek is bőséges fedezetet nyújtanak az előirányzott munkaegységre és ezért mer­ték megszabni magasan az előleg összegét. Hogy mennyi előleget kapott minden, február folyamán dolgozó tag, arra itt áll né­hány példa: A legtöbbet Kiss Sándor állatgondozó kapta, pontosan 1260 forintot. Vagy­is 63 munkaegységet teljesí­tett és ha csupán az előirány­zott 40 forint lesz egy mun­kaegység értéke, akkor is 2540 forintot keresett febru­árban. Ifjú Lehóczki István tehenész 880 forint előleget vett fel, a többi is körülbelül ugyanennyit. Erdélyi József fogatos pedig 820 forintot. Fo- gatostársai sem sokkal keve­sebbet. Igaz, a például felso­roltak mind állatokkal fog­lalkoznak, meg fuvaroznak, úgyszólván télen, nyáron egy­forma munkaegységet teljesít­hetnek. Erdélyi István „gya­logos", ahogy a Lenin Tsz- ben a növénytermesztőket ne­vezik, azonban 880 forint elő­leget kapott és amelyik nö­vénytermesztő februárban is dolgozott, nála nem sokkal kevesebbet. Aki pedig akart, mindenki dolgozhatott a Lenin Tsz-ben, mindig akad ott elég munka. Ilyen magas összegű előle­gek láttára természetesen márciusban nemcsak a mun­kafegyelem, de a munkakedv is megerősödött. A húszforin­tos előleg és a pontos kifize­tés mindennél jobb propagan­dának bizonyult Tárnokon a szövetkezet mellett. Á belőle kimaradt néhány egyéni gaz­da -közül az- utóbbi hetekben többen is felvételüket kérték. Egyébként Tárnokon, ahogy a főváros közelében máshol szintén, az új tagok zöme meglett korú, vagy idősebb férfi és nagyon sok az asz- szony is. A fiatalok már évek óta az iparban helyezkednek el, itt azonban nagyon sokan a vasútnál is. Most viszont sok tárnoki fiatal már arról beszél, hogy visszatér a mezőgazdaságba. — Miért dolgozzam havi ezerszáz forintért a vasútnál, ha idehaza kétszer annyit, vagy még többet is megke­reshetek a tsz-ben — mondta minap egy fiatal vasutas az egyik szövetkezeti tagnak, amikor meghallotta, hogy az illető februári munkájáért 740 forint előleget kapott. A tagokat bizakodással tölti el végzett munkájuk forint­ban kifejezett ellenértéke. Biztosra veszik az idei, szép eredményt. Erre is tudunk példát mondani. Szanyi Károly sem dolgo­zott mindennap februárban, elég későn állt csak munká­ba, mégis 690 forint előleget kapott. Felvette a pénzt, s mialatt zsebregyűrte, jóked­vűen, nagyhangon felkiáltott: — No, emberek, én a 40 fo­rintos munkaegységet már most sem adnám oda még 60 forintért sem! Ilyen bizakodva kezd a ta­vaszi munkához a Lenin Tsz Tárnokon. Szokoly Endre MUnnich Ferenc cikke a Novoje Vremjában A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap most megjelent száma közli dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének A ma­gyar munkásosztály és a le­nini eszmék című cikkét. A cikk a magyar nép közelgő nagy ünnepe, április 4-e kapcsán azzal foglalkozik, hogyan hatottak a magyar munkásosztályra a proletár­forradalom vezérének. Le­ninnek nagy eszméi. Megjelent a Magyar Tudomány második száma A Magyar Tudományos Akadémia központi folyóira­ta, a Magyar Tudomány, a különböző tudományágak ál­talános érdekű kérdéseivel, a hazai és nemzetközi tudomá­nyos élet fontosabb esemé­nyeinek ismertetésével, va­lamint a tudományos művek bírálatával foglalkozik. Az új számban Kónya Albert— Erdei Ferenc Az országos táv­lati tudományos kutatási terv kidolgozása és a kutatások ko­ordinálása címmel írt cikket; Kárteszi Ferenc Bolyai János halálának 100. évfordulója al­kalmából emlékezik a nagy magyar matematikusra, Rajki Sándor Elmélet és gyakorlat a Mezőgazdasági Kutató In­tézet munkájában címmel írt cikket, és Propper László a hazai szótárkiadás helyzetét elemzi. A második számban ezenkívül szemle rovat és könyvismertetések találhatók. ÖRÖMEINK — GONDJAINK 13 + 2 gozni, a gyár vezetői, törzsgár­dája, s az időszaki munkások, is a maguk területén elősegí- tői, kiharcolói voltak annak, hogy ez így legyen. Túl a gyár örömén, s a negye örömén is, hogy ilyen izemünk van, ez a tizenhá­rom és kettő egyben példa is. Mert a nagykőrösieket nem salami csoda segítette ilyen eredményekhez, hanem a má­juk munkája, azok az ered­mények, amelyekért két ke­zükkel, eszükkel kellett meg­küzdeniük. E ami nekik si­került, nem lehetetlen másutt sem. A munka megfelelő szervezése, a jó irányítás, munkások és műszakiak pél- iás együttműködése minde­nütt megvalósítható és sehol sem jár kevesebb eredmény- nyel. Valamennyien együtt örü­lünk a nagykőrösiekkel. Ün­nepükön mi is további sike­reket. kívánunk. S azt, hogy minél több megyei üzem kö­vesse a nagykőrösiek példá­ját, hiszen ebben az esetben a jóból nem árt meg a sok. Mészáros Ottó A fenti szám nem össze- adási művelet. Azaz mégis: egy üzem kollektívájának eredményes munkáját, helyt­állását bizonyító összeg. Ti- zenharmadszor lett élüzem a Nagykőrösi Konzervgyár és másodszor nyerte el a Mi­nisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlóját. így adó­dik a 13+2, esztendők jó munkájának gyümölcse. S ezek betetőzéseként az MSZMP Központi Bizottsá­gának kongresszusi emlék­lapját is megkapta az üzem. Április 2-án tartják a tizen­harmadik élüzemavató ün­nepséget és akkor veszik át a vörös vándorzászlót. S bár a babona szerint a tizenhár- mas szerencsétlen szám, nem hisszük, hogy az ünneplők között akár egy is akadna, aki annak tartaná. Sőt: sze­rencsés számnak. Amelyik után következik a többi, ame­lyik mágnesként vonzza az újabb, nagyobb számokat is. Mert hiszen a tizenhárom él­üzem cím közül egyet sem adlak ingyen. Valamennyiért keményen meg kellett dol­Meghalt Szob népszerű orvosa, dr. Pentz János Tragikus hirtelenséggel, éle­tének delén, 54 éves korában halt meg dr. Pentz János, aki két évtizeden át volt öt köz­ség — Szob, Ipolydamásd, Márianosztra, Kóspallag és Zebegény — mindenki által Az állami gazdaság gyógyszertárat épített Dánszentmiklóson Csütörtökön ünnepélyes külsőségek között felavatták Dánszentmiklóson az új gyógyszertárat. Az ünnepsé­gen az Egészségügyi Minisz­térium, a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács is képviseltette magát. A községben eddig csak orvos volt, gyógyszertár nem. A legközelebbi patika a köz­ségtől 10 kilométerre volt található. A Dánszentmik- lósi Állami Gazdaság, amely­nek vezetősége eddig is szí­vén viselte dolgozó: egészség­ügyét és két éve orvoslakást és rendelőt épített, most gyógy­szertár céljaira emelt épü­letet. Az épület terveit a Pest megyei Tanács Gyógy­szertári Központja ellenőriz­te, hogy az új gyógyszer- tár mindenben megfeleljen a korszerű követelményeknek. Helyiségét azután a vállalat rendezte be. A gyógyszertár épületében a gyógyszerész részére össz­komfortos lakás épült. Az ál­lami gazdaság által épített gyógyszertár természetesen nemcsak a gazdaság dolgo­zóinak, hanem a község egész lakosságának rendelkezésére áll. megbecsült, szeretett, fáradha­tatlan orvosa. Hajnaltól késő estig dolgozott; kerékpáron, szekéren, gyalog és a felsza­badulás után autójával láto­gatta községeinek betegeit. S ha éjszaka hívták, máris in­dult a legtávolabbi vidékre. Nem ismert fáradtságot, ön­zetlenül végezte nehéz mun­káját. Betegei nagy szeretet­tel vették körül. Halála mély gyászba borította a községek lakosságát. A falu igazi or­vosa volt. maga is parasztszü­lők gyermeke. Még életében sokat mon­dotta feleségének és gyerme­keinek, ha meghal, Zebegény- ben szeretne megpihenni. Kí­vánsága, sajnos, idő előtt tél-?, jesült; öt község lakossága kí­sérte Zebegényben utolsó út­jára szeretett orvosát. A falu csendes kis temetőjében ha­talmas tömeg búcsúzott dr. Pentz Jánostól, három cigány- zenekar búcsúztatta a Lehul­lott a rezgő nyárfa fájdalmas dalával. EGYIDŐS A SZABADSÁGGAL Gyermek-ideggondozó nyílik a megyei Semmelweis kórházban Ez lesz az ország első ilyen megyei intézménye regyidősek. Mindketten ti- zenöt évesek. \ Králik Géza ipari tanuló — ! és a szabadság, í 1945 áprilisában születtek, ; vérzivataros hajnal utáni cso- jdálatos reggelen. ( Amikor Géza, a Králik-csa- i Iád második gyermeke először jnyitotta ki csodálkozó szemét ; a világra, akkor már az utolsó í fasiszta fegyver is elhallgatott j Magyarországon. S akárcsak \az újszülött, az ország népe is ! kitágult tüdővel szívta magá- í ba a szabadság éltető levegő­dét. ; Géza vékony, szőke hajú fiú. \ Tekintete nyílt és értelmes. \A beszéde is az. Egyenesen vá- l laszol a kérdésre, még akkor \ is, ha az ránézve kicsit „kel­lemetlen”. Mint a félévi bizo- ; nyítványnál is. í — Véletlenül „becsúszott” légy kettes anyagismeretből — l mondja és szégyenlősen moso- l lyog hozzá, mert azért tudja. I hogy az a „véletlen” kicsit l rajta is múlott. Többet kellett l volna forgatnia az anyagisme- l rét könyvet. I — Év végére legalább jó- l rendűre javítom ki — fogad- l kozik. I Két év múlva motorszerelő l les2. I Hogy miért választotta ép- l pen ezt a pályát? I — Az általános iskolában ? tanultunk motorokról. Már fákkor nagyon megszerettem a j óéveket is, a motorokat, is. El- ^ határoztam, hogy szereld le- íszek. És ezen is mosolyog. — Ügy ismerem már a kis Skodát, mint a tenyeremet. Aztán majd Csepel-kocsi ke­rül hozzánk, hogy azt is meg­ismerjük. Kispestről jár a szigethalomi viszonylag sok ideges — nem idegbeteg! — gyer­mek van, akikkel eddig helytelenül foglalkoztak és így állapotuk rosszab­bodott. autógyárba. Fél ötkor kel, dél­után négy-öt óva, mire hazaér. Mehetett volna a Vörös Csil­lag Traktorgyárba esztergályos tanulónak. Sokkal közelebb van és számára kényelmesebb lett volna. —. Én azonban mindenáron motorszerelő akartam lenni és a Vörös Csillagban nem volt szerelőtanfolyam. Az édes- apámék .nem ellenezték. Azt mondták, azt tanuljam, ami­hez kedvem van. Édesapja péksegéd, egy kis­pesti üzemben dolgozik. Néha­néha mesél fiának arról, mi­lyen volt az isnaskora. Ami­kor egy ügyetlen mozdulatáért is pofon járt, s hajnalban meg- görbedt háttal hordta ki a nagy kosár kenyereket. Aztán arról beszél Géza, hogy négyszer nyaralt már a Balatonon és kétszer a Sza­badsághegyen. És hogy mag­netofont vettek részletre a bátyjával. Próbálok visszakanyarodni vele a tizenöt év előtti idők­re. — Annyit tudok, hogy apá- mék sokáig pincében laktak. Néz maga elé. Látszik, hogy megpróbálja maga elé képzel­ni a háborút úgy, ahogy köny­vekből és „izgalmas” filmek­ből ismeri. Az éhezést, a nyo­mort, a holnaptól való félelem nyomasztó érzését. De már semmiféle képzelőerő nem tudja felidézni. — Ha elvégzem az iskolát és szakmunkás leszek — gon­dolkodik hangosan —, a Vörös Csillagban szeretnék dolgozni. Mert mégis közelebb van ... És szeretnék egy motorkerék­párt, Többhengereset... így mondja: szeretnék. De hangjából érezni, egy pillana­tig sem kételkedik abban, hogy mindez meg is valósul. A közeli munkahely is, a mo­torkerékpár is. S talán azért van ez így. mert azt a szót, hogy „létbizonytalanság”, a Králik Gézák már nem isme rik. Bende Ibolya megkezdhette volna működé­sét a gyermek-ideggondozó. Megfelelő számú státuszt biz­tosítottak személyzete részére, az egészségügyi osztály meg­találta a megfelelő szakem­bereket is egy gyermekorvos, egy pszichológus és egy gyógypedagógus személyében, csupán helyiség nem áll ren­delkezésre egyelőre. A megyei Semmelweis kórházban most folyik a központi rendelő átépí­tése. Az építkezés befejezte után, előreláthatólag júniusban, a kórházban újból megnyíló központi rendelőintézet helyi­ségében kap helyet és szintén megkezdi működését a me­gyei gyermek-ideggondozó is. Kulturális küldöttség utazott az NDK-ba A magyar—német kultu­rális egyezmény 1960. évi munkaterve alapján há­romtagú kulturális küldött­ség utazott az NDK-ba a fel- szabadulásunk 15. évfordu­lója alkalmából megrendezés­re kerülő ünnepségekre. A budai járás iskolaigazgatói érdekes vitára • készülnek. Másodikán a budaörsi leány­iskolában. pedagógusi munka- közösségi értekezleten meg­hallgatják és megvitatják A pedagógiai tevékenység hatásfokának javítása a pszi­chológia segítségével című előadást. A Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya anya- és gyermekvédelmi csoportjá­nak kezdeményezésére rövi­desen új, úgyszólván az egész országban egyedülálló egész­ségügyi intézmény létesül: a megyei Semmelweis kórház épületében megnyílik a gyer­mek-ideggondozó. Erre az új : gondozóra azért van szükség, mert Ezek az ideges gyermekek testileg egészségesek, szelle­mileg jól fejlettek, de visel­kedésük többnyire valami külső körülmény következté­ben nem egyszer elviselhetet­len környezetük számára. Kü­lönösen sok gondot okoznak az iskolában izgága magatar­tásukkal és mert általában nehezebben fegyelmezhetők. leggyakrabban áthelyezik őket az úgynevezett kjs lét­számú osztályba, ahol csök­kent képességű társaik között még idegesebbekké válnak. Pedig megfelelő orvosi és pszi­chológiai kezelés, a velük való egyéni bánásmódra vonatkozó — szüleiknek, pedagógusaiknak adott szakszerű tanács — biz­tos segítséget jelent a gyermek idegességének csök­kentésére, megszüntetésére. Ezt a célt szolgálja az új intézmény, amelynek létesíté­séhez az Egészségügyi Minisz­térium hozzá is járult. Tulaj­donképpen már ez év elején

Next

/
Thumbnails
Contents